Egy angol újság internetes oldalán olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, hogy ülő munkát végzők hogyan vélekednek a saját helyzetükről és a stresszről.
Az eredmény meglepő, és mégsem az! A 18 és 45 év között lévő megkérdezettek túlnyomó többsége stresszes, és elégedetlen a munkájával. Az is kiderült, hogy a munka okozza a legtöbb „izgalmat” az életükben, és sokan megfogadják minden január 1-én, hogy változtatni kell ezen, akár egy új munkahely keresésével.
Az meglepő és szomorú, hogy az európai felnőtt lakosság ennyire stresszes, mert nyugodtan általánosíthatunk: az angolok életszínvonala és az elvégzett munkáért kapott fizetségük ugye nem a legrosszabb Európában. Tapasztalatból pedig tudjuk is, hogy a helyzet nálunk sem jobb!
Mégsem meglepő a kép, mert mindenki tudja, hogy a 20.-21. századi ember legnagyobb "ellensége" a munkájából adódó stressz: a legtöbb embert -és különösen az ülő foglalkozást végzőket- ezen a területen éri a legtöbb vérnyomásnövelő -negatív- behatás.
Az angol megkérdezettek szerint a hét legfeszültebb pillanata a kedd délelőtt 10 óra! Miért? A válasz nagyon egyszerű! Mert a hétfő bizony leginkább arra való, hogy felszedjük a hétvégi híreket, pletyizzünk, kávézzunk, és élvezzük, hogy most volt hétvége! De kedden bevillan a valóság! Itt a hét, elment a semmittevéssel a hétfő, itt a végeláthatatlan lista a megoldandó heti feladatokkal, válaszolni kell a felgyülemlett elektronikus levelekre, a főnök türelmetlenkedik, neki is kedd van, adja a feladatokat, sürget, és ha még ügyfelekkel is foglalkozni kell, akkor az már maga a katasztrófa.
Az angolok szerint az ügyfelek kezelése az egyik legnehezebb feladat, mert ők is stresszesek és türelmetlenek! De szerintem erről magyar ügyintézőket és ügyfeleket is kérdezhetnénk. Amikor még nem is köszöntek egymásnak a felek, de már ellenségesen fürkészik egymás „rossz” szándékait: elég egy türelmetlen szó, és már készen is van a konfliktushelyzet...
Ha én nem vagyok relaxált, már el sem indulok ügyeket intézni, mert ha én idegesen nyitok, nem fogok rá nyugodt reakciókat kapni, az biztos...
Ami számomra érthetetlen, az az a helyzet, amikor kedves és széles mosollyal kezdi a türelmes ügyfél, és erre mégis durva vagy kellemetlen hangú választ kap. Az ügyintéző is ember, ezt tudjuk, de neki kötelessége minden helyzetet kezelni, főleg normálisnak maradni, ha az ügyfél is tisztelettudóan beszél vele.
A három ezer angol megkérdezett egynegyede állandóan stresszes, háromnegyede rendszeresen dolgozik késő estig. Sokan panaszkodtak a főnökükre, aki pszichés nyomást gyakorol rájuk a feladatok elvégzése során és így jelentős stresszforrás, de az együttműködésre nem hajlandó kollégákat is okolták a feszültségek kialakulása miatt.
Szóval egyáltalán nem rózsás a kép se az angoloknál, de nálunk sem. Van egy kedves holland ismerősöm, jól beszél magyarul, Budapesten dolgozik. Érdekes és vicces hangulatjelentéseket szokott adni magáról a Facebookon, gyakran leírja, hogy éppen mi a helyzet vele: fáradt, sok a munka, vagy hogy stresszes, mert lefagyott a számítógép. (Az angolok szintén említették a felmérésben, hogy egy munkahelyi „kiboruláshoz” elég annyi, ha lefagy a gép!!!)
Ennek a holland hölgynek a legutóbbi facebookos beírása nagyon elgondolkodtató volt. Valami ilyesmit írt: "Mindenem fáj, nincs kedvem dolgozni, már tipikus magyar vagyok, mert panaszkodni jól megtanultam!"
Az angol felmérés olvasása után nem is gondolom a „panaszkodást” már annyira tipikus magyar dolognak. Lassan utolér bennünket a "Nyugat" ebben -is-!
Zsófi
