Pár napja kétszer is gyorsan akartam jót és sokat főzni vacsorára, mert rokonok voltak nálunk. Amíg készítettem a három fogásos ételsort, eszembe jutott Nóra nemrégen írt bejegyzése (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/05/30/miert_nem_foznek_a_magyar_nok), különösen a videó járt az eszemben, ahol kiderült, hogy az utcán spontán megkérdezett nők többsége alig tud valamit a konyhatudományról (persze jó lenne azt hinni, hogy a riporternek nem volt szerencséje az arra járókkal, és nem is ilyen rossz a kép).

Kevesebb, mint egy óra alatt nagyon könnyen lehet készíteni három fogást, csak tudni kell, mely dolgokat lehet párhuzamosan végezni, és milyen trükkökkel tudunk gyorsítani.

Persze nem mindenki szeret gyorsan főzni, én csak így szoktam, hogy több időm maradjon más dolgokra. Van viszont olyan barátnőm, aki már akkor kiválóan főzött, amikor én még csak elkezdtem a gyakorlást, mégis három óra kell neki ahhoz, amihez nekem egy, ez nem von le a szakmai tudásából természetesen, de sokszor tényleg nincs idő a művészetre!

Én mindkét -fent említett- este krémlevest készítettem, mert az a leggyorsabb és látványos az eredmény. Csak meg kell tisztítani az aktuális zöldséget, felkockázni, és vízben megfőzi, közben ízesíteni. Amikor készen van, meg kell turmixolni, és mehet bele a tejszín vagy más sűrítő anyag (ha nagyon sűrű lett a leves, nem kell bele semmi, csak egy kanál tejföl mindenki tányérjába tálaláskor, és nagyon finom kenyérkockával, vagy magokkal, mint pl. tökmag, vagy mogyoró).

Amíg fő a leves, közben el lehet kezdeni a főételt. Én feltettem a rizst főni (másnap krumplit készítettem, az kicsit tovább tart, de nem sokkal). Amíg fő a zöldség levesnek, a rizs vagy a krumpli, valamilyen húsfélét tepsibe kell tenni, megfűszerezni, és mehet be a sütőbe (én csirkecombot készítettem, másnap pedig egyben sült fasírozottat). Amikor ez is sínen van, kb.20-25 perc ment el, és már a salátánál és a desszertnél járunk.

Egy tzadzikit készítettem, másnap pedig kaukázusi répasalátát. Itt kicsit muszáj pepecselni, mert meg kell tisztítani az uborkát, fel kell kockázni, ugyanígy a fokhagymát. A répasalátához a répát kell megreszelni, abba is kell fokhagyma. Itt például gyorsítottam és újítottam, mert nem lett volna időm a diótisztításra, ezért kitaláltam, hogy keverek a répasalátába földimogyorót. Amikor a reszelt répa és a fokhagyma meg a mogyoró együtt volt, már csak egy kis kefírrel kellett összekeverni és ezzel is készen voltam 10-15 perc alatt. A tzadziki sem vett el több időt!

Már csak a desszertet kellett elkészíteni! Egyik este, amikor már főtt a leves és sült a hús, bekevertem egy gyors túrógombócot, ennek is írtam már itt a receptjét, de mégegyszer leírom, mert ez annyira gyors és finom.

Bekeverek fél kg túróba 4 tojást, 8 kanál búzadarát és 6 kanál lisztet (igazából nézni kell az állagát, hogy se folyós, se kemény ne legyen, és ez a túrótól függ, szóval a dara és a liszt mennyisége szabadon változtatható), megsózom, megcukrozom kicsit (vanília is mehet bele), és addig állni hagyom, amíg fel nem forr 3 liter víz. Amikor felforrt a víz, beleszaggatom kanállal a masszát és 10 perc alatt meg is fő. Porcukorral, fahéjjal, kakaóval díszítem.

Másnap volt pár szem eprem otthon, ami nem lett volna elég már semmire sem. Ekkor jutott eszembe, hogy ebből nagyon jó „klafuti” fog készülni. Ennek is írtam (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/07/08/francia_gyumolcsos_edessegek_nyarra) már itt a receptjét, így nyár elején érdemes elővenni megint, mert minden gyümölccsel variálható, finom és gyors.

Én a cseresznyés clafoutis receptjét szoktam készíteni más gyümölccsel is, és ha félek, hogy nem lesz elég, mint most, az eperrel, akkor több lisztet teszek bele és egy kicsi sütőport is. Nagyon finom lett, és tényleg nem kellett több 10 percnél, hogy sütni lehessen.

Így lett egy óra alatt finom és látványos, "klasszikus" háromfogásos vacsoránk. Ha jól emlékszem, Nóra írta, hogy a főzés sokkal egyszerűbb dolog, mint ahogy azt elképzelik azok, akik nem próbálták még soha. Ezzel egyetértve még annyival kiegészíteném: ez az egyike azoknak a „tudományoknak”, amiben nem a tudás számít elsősorban, hanem az akarás. Aki akar és mer, az előbb-utóbb tudni fogja, hogyan kell csinálni, csak gyakorolni kell, a család meg jól jár!

Zsófi