Ezzel a számmal nyitotta (egy elég vicces intro után) koncertjét a britpop legendás együttese, a Pulp tegnap a Sziget fesztiválon. Én pedig nem tudtam nem érezni az iróniát a helyzetben: ott állt tőlem egy-két méterre ugyanis az a fiú (ugyan, már rég nem fiú, hanem öreglegény…), aki életem első férfija volt, nem valamiféle futó kaland, hanem egy 12 évig tartó első…
Persze nem együtt voltunk: én a férjemmel, gyermekeim apjával, ő pedig az aktuális barátnőjével (meg egy közös baráttal). Véletlenül keveredett a közelünkbe a több tízezres tömegben (ha ugyan hiszünk a véletlenekben – én a sejtjeink együtt rezgésében hiszek, a férjem – jóval cinikusabban, és talán kicsit féltékenyen is abban hitt, hogy az expasi kinézett engem a tömegben és szándékosan állt a közelünkbe…).
Mindenesetre a Pulp zenéjét még ezer évvel ezelőtt az expasival fedeztük fel, és ezek szerint egyikünk ízlése sem változott annyit, hogy ne szeretnénk Jarvis Cocker dalait még mindig.
Ráadásul a „Do you remember the first time?”-nak volt egy másik áthallása is számomra: a Pulp első magyarországi koncertjét (szintén a Szigeten) 2002. augusztus 3-án adta, én pedig akkor, azon nem tudtam részt venni – mégis jól emlékszem azokra a napokra: hiszen a koncerten való megjelenésemet az a tény akadályozta meg, hogy első gyermekemet vártam épp.
De pont Jarvis Cockernek köszönhetően, a fentebb felvázolt összetett helyzet ellenére sem valamiféle nosztalgikus érzésekkel táncoltam végig a koncertet: ez a zene mindig is ironikus, fanyar humorú, nagyon angol, laza és energikus volt. A nosztalgia a legutolsó, ami eszébe jut az embernek róla.
Jarvison az idő sem fog: már 48 éves, döbbenet… de ugyanolyan friss a stílusa, mint amikor a 90-es években letarolta a toplistákat a Common people-lel, meg a többi sikerdallal. Közben szakállt növesztett, szemüvegét is hordja már a koncerteken is, a Pulp viszont 8 év szünetet tartott – de Jarvis azért nem állt le eközben sem: szólóban is zenélt, más zenészekkel is fellépett, valamint rádióműsort vezet a BBC Radio 6 Music nevű adón, Jarvis’s Sunday Service címmel.
Idén pedig újra összeállt a Pulp, végre élőben is hallhattam őket, és megállapíthattam: az énekes őrülten kígyózó mozgása szerencsére középkorú, torzonborz értelmiségiként is a régi maradt.
Álljon itt nektek most a cikkem címadó dalának szövegrészlete (na ugye, hogy nem nosztalgiáról van szó???? Semmiképp sem valami nyálas nosztalgiáról! Ezt a férjemnek is üzenem innen!)
„Do you remember the first time?
I can't remember a worse time.
But you know that we've changed so much since then,
oh yeah,
we've grown.
Now I don't care what you're doing,
no I don't care if you screw him.
Just as long as you save a piece for me,
oh yeah…”
Itt látható az eredeti videoklip ehhez a dalhoz 1994-ből! www.youtube.com/watch
Ez pedig a tegnapi koncert két részlete, egész jó felvételek kerültek fel máris a jútyúbra…
és
Szeretettel:
Nóra
