Mostanában elég sok felkavaró, nyugtalanító hír érkezik a világ számos pontjáról. Szándékosan nem írtam ezeken az oldalakon a norvég ámokfutóról, mert úgy éreztem: ez a fajta egyszemélyes őrület, bár részben az őt kitermelő társadalom terméke, de gyakorlatilag kivédhetetlen.
Az utóbbi egy hétben Londonból érkező hírek mellett viszont már nem tudok szó nélkül elmenni: több száz (talán már ezernél is több) ember tombolja végig London utcáit – és Manchesterét, Liverpoolét, Birminghamét, Nottinghamét, Bristolét… Itt már nem valami elszigetelt, bekattant fiatal okoz emberi tragédiákat, hanem sokkal kiterjedtebb a baj, ami felszínre tör.
Múlt szombaton egy 29 éves drogdílert tűzharcban lelőtt a brit rendőrség. Ennek nyomán szabadult el a pokol, annak ellenére is, hogy még a lelőtt férfi élettársa is lenyilatkozta: a fosztogatásba kezdő hordáknak az eset csak ürügy volt… Valójában semmi köze egymáshoz a halálos lövöldözésnek és az utána kitört zavargásoknak.
Hogy mihez van köze? Nagyon nehéz kihámozni a nyilatkozatokból. Azt már a kezdetektől tudhatjuk: elsősorban bevándorlók lakta negyedekben fosztogatnak az ott élők - ahol igen sok a színes bőrű, több helyütt többségben is vannak. De amit tesznek, az mégsem nevezhető faji zavargásnak, mert nem a fehérek ellen irányul. Elszenvedői is afrikai, ázsiai eredetű családok…
Szociális problémának is nehéz nevezni – hiszen az elmúlt napok zavargásai miatt őrizetbe vettek között vízi mentő, postás, fodrász, tanár, szakács is van, vagyis nem csak állástalan, szegény, külvárosi fiatalok fosztogatnak. Egy tanársegéd, aki Croydonban fosztott ki egy elektronikai üzletet, épp problémás gyerekekkel foglalkozik, amikor épp nem fosztogatni jár… Egy letartóztatott 19 éves lány apja sikeres üzletember, a család egymillió fontot érő házban él, teniszpályájuk is van, a lány autójában viszont 5000 font értékű elektronikai cikkeket, cigarettát és alkoholt találtak letartóztatásakor.
Bíróság elé állt egy jótékonysági szervezet munkatársa is. Egy vízi mentő kifosztott egy mobiltelefon-üzletet… Egy 19 éves lány, aki egy televíziót vitt el, azt mondta: tudta, hogy rossz, amit tesz, "de mindenki más is ezt tette”.
A pszichológusoktól is tudjuk: az egyén hajlamos elveszíteni identitását egy nagyobb csoport tagjaként. Az empátia és a bűntudat azok a tulajdonságok, amelyek megakadályozzák, hogy bűnözőként viselkedjünk − de csordában ezek a gátak megszűnhetnek.
A legérdekesebb véleményt a Washington Post publicisztájától, Anne Applebaumtól olvastam: ő azt írja, „Wat Tyler középkori lázadó parasztjaitól napjaink focihuligánjáig szép brit hagyománya van a dolgok élvezetből való összetörésének - már jó ideje megjelentek azok az embercsoportok, amelyek ezt most élvezik. (…) A jóléti társadalom felnevelt egy nemzedéknyi fiatalt, amely egyrészt függ a kormányzat adományaitól, másrészt úgy érzi, több illeti meg. A közoktatás állapota miatt a brit fiatalok egyötöde funkcionális analfabéta. A gazdaság lelassulása azt jelenti, hogy sokaknak sose lesz munkája, ebből következően pedig a társadalom fősodrába sem tudnak majd beilleszkedni. Az oligarchák és milliomosok jelenléte Londonban azt mutatja, hogy a fejlett világhoz képest szokatlanul széles a gazdasági szakadék a városban. Az egyre duzzadó bulvársajtót a gazdagok iránti irigység és a faragatlan celebek kultikus imádata táplálja. A hagyományos intézmények - az iskolarendszer, az egyház, sőt, a BBC is - rég kudarcot vallottak a hagyományos értékek közvetítése terén. A botrányhullámok még hiteltelenebbé tették a bankokat, a parlamentet, a médiát, valamint a londoni rendőrséget.
Másrészt azonban 1666-ban, a nagy londoni tűzvész után, és a mítosz ellenére a második világháborúban, a náci bombázás idején is fosztogattak a brit fővárosban. Olvassunk Dickenst! Bűnözők, bevándorlók és "bennszülött" britek egyaránt kaptak az alkalmon, hogy kifosszák Londont, még békeidőkben is. A körülmények sajátos együtthatója - a rendőri gyilkosság okozta tömeges düh, a hirtelen jött meleg idő, a botrányoktól bénult és felkészületlen rendőrség, és igen, az okostelefonok elképesztően magas száma a hátrányos helyzetben lévők körében - tehette számukra mindezt ismét lehetővé.„
Nekem ez teljesen józan elemzésnek tűnik.
Annie Lennox énekesnő, aki bátor politikai szerepvállalásáról, valamint társadalmi érzékenységéről híres, és a Brit Birodalmi Lovagrend tagjává nevezte ki a királynő jótékonysági munkájáért – így reagált az eseményekre: „A társadalom rákbetegsége folyamatosan nő évek óta mindenféle bonyolult ok miatt....nincs egyszerű válasz, de az embereket meg kell védeni az állatias bűnözőktől, nincs mentség a tettükre. Lehangoló.”
A londoni olimpia előtt egy évvel számomra kérdésessé vált, hogy egyik kedvenc európai országom, a tradíciók és a kulturált viselkedés hona vajon létezik-e még? Vagy nem maradt más a helyén, mint egy bonyolult és veszélyes probléma-halmaz…?
A langologitarok.hu-n találtam a fosztogatások kapcsán ma ezt a jól ismert dalt: www.youtube.com/watch
Nóra
