Ma október hatodika van, a magyar történelem –sajnos sok hasonló közt is az- egyik legszomorúbb napja! Hogy mi történt, azt tudjuk, az osztrák hatalom kivégeztetett 13 magyar tábornokot 1849-nek ezen a napján, megtorlásul a szabadságharcért, és erődemonstrációként.
Az, hogy ennyi idő elteltével egy történelmi esemény hogyan él tovább a közösség „össztudatában”, mi az, ami az utódokra is hatással van, és erre ők hogyan emlékeznek, hogyan ünneplik meg, jól jellemzi a jelent.
Találtam egy nagyon érdekes elemzést az interneten, ami általános iskolai tanároknak, osztályfőnököknek készült arról, hogy mit is jelent egy 10-11 éves ötödikesnek a mai ünnep. Mit értenek meg a gyerekek az eseményekből, mit emelnek ki, és milyen érzelmeket táplálnak a mai nap iránt.
Mivel ötödikben még nincs -vagy csak nagyon kevés!-történelmi tény a fejükben, ezért innen-onnan felszedett információkból alakítják ki a véleményüket.
Általában beszélnek a hősökről, vértanúkról, de gyorsan kiderül, hogy nem ismerik ezen fogalmak „hátterét”, és nem tudják konkrétan megfogalmazni, hogy mi és miért történt ezen a napon:
„Azért ezt a nemzeti ünnepet választottam, mert ők harcoltak a mi jövőnkért. Ők adták vérüket, hogy mi most szabadon lehetünk. Ők harcoltak a szabadságharc élén, őket végezték ki, mert őket tartották a fő bűnösnek.” (fiú)
„Azon a napon 13 hős halt meg.” (fiú)
„Ezek az emberek feláldozták magukat értünk. Én ezt az ünnepet szeretem, mert emlékezünk a régen meghalt hősökre.” (lány)
„Nekik köszönhetjük a békét. Tiszteljük és becsüljük őket. Bátrak voltak és hősök. Ők is sokat harcoltak a török ellen. Álmos vezér sokat törődött az embereivel. Sajnos, hamar meghalt.” (fiú)
Az is kiderül, hogy a vértanú szó jelentése is nehézséget okoz, nem értik, nem tudják mihez kötni.
„Az én kedvenc nemzeti ünnepem az aradi vértanú. (...) Hasonlít a halottak napjára. (...) Azon a napon 13 hős halt meg. Pl. Szabadságharc, Forradalom és még stb.” (lány)
„Ez az ünnep az aradi vértanúk kivégzéséről terjedt el.” (lány)
„Minden évben október 6-án van az aradi vértanúk, és mi az iskolában mindig megünnepeljük.” (fiú)
„Október 6. aradi vértanúnkon meghaltakat ünnepeltük.” (fiú)
„Az aradi vértanúk a kedvenc ünnepem, mert október 5-én születtem, és ők nem árulták el a hazát, inkább meghaltak érte. Hajnau (!) tábornok kivégeztette őket, mert megőrült.” (fiú)
„Az aradi vértanúkról annyit tudok, hogy tizenhárman voltak, plusz a polgármester [Valószínűleg Batthyány Lajos miniszterelnökről van szó, írja a tanulmány szerzője magyarázatként a kollégáinak]. Szerintem ezek az emberek sokat megtettek a hazájukért és élőhelyükért. Ezek az emberek hazaimádók voltak, szóval, szerették a szülőhelyüket, anyaföldjüket. Családjukat szerethették nagyon-nagyon, de hazájuk is nagy értéket jelenthetett akkoriban.” (lány)
Másoknál a vér szó felidézi -és össze is mossa a mai nap eseményeivel- a vérszerződés fogalmát !
„Az aradi vértanú olyan, hogy vérszerződést csináltak. Mindig ünnepelnek ezen a napon, és mindig látjuk, hogy ünnep lesz ebből. De nem értettem meg, hogy mit csináltak ezen a napon az emberek. Az anyukám mondta, hogy milyen nap ez, és már értettem, hogy aradi vértanút csinálnak. Valamikor szoktunk ott lenni, hogy ünnepeljünk rajta ezen a szép napon. Mindig azt hittem, hogy állandóan ott ünnepelnek, azon a helyen. Azután az ünnep után mindig kiveszek egy Magyarország-zászlót (papírzászló).” (fiú)
„Én nagyon szeretem ezt az ünnepet, egyben azért, mert egy nappal előtte születtem. Ők nagyon bátor emberek voltak, az én példaképeim. Ópusztaszerre elmentünk az osztállyal. Ott megnéztük a nagy kört, és én akkor nagyon jól éreztem magam. Nagyon megszerettem őket. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hősök ők. Minden születésem napján rájuk gondolok, hogy vérüket ontották, hogy mi és az egész Magyarország nyugodtan élhesse a saját életét. Az én véleményem szerint ők a legnagyobb hősök a világon!” (fiú)
„Van valahol egy kép, amin megvan, ahogyan elvágják az erüket, és egy kis tálba ömlesztik bele. Én nem tudom azt, hogy hol található az a kép. Szerintem nem kellett volna elvágni az ereket, mert utána… Volt tizenhárom aradi vértanú. A tizenhárom aradi vértanút kivégezték, lelőtték őket. És ha volt családjuk, nagyon szomorúak voltak. Én nagyon sajnálom őket, de ez így történt. Miért kellett meghalniuk az aradi vértanúknak.” (fiú)
Mit írnak a gyerekek az ünneplésről ?
„Én nem szeretem ezt az ünnepet nagyon. Az iskolában a faliújságon is van. Mi az iskolában úgy ünnepeljük, hogy néhány gyerek föllép más szerepében, és tizenhárom darab gyertyát gyújt mindegyik aradi emlékére. Én azért sajnálom őket.” (fiú)
„Nem szeretem, mert csak állni, csöndben kell maradni. (...) Az osztályból szerintem csak egy-két gyerek szereti ezt az ünnepséget. (...) Sajnálom őket, de nem [a szó be van keretezve] szeretem az ünnepséget, amit az ő emlékükre rendeztek. Azért néha szeretem, mert elmarad az első órából negyed óra. Hát ez az én véleményem az aradi vértanúk emlékére rendezett ünnepről.” (lány)
„Mi az iskolával mindig megünnepeljük. De van egy nagyon rossz benne, az, hogy sokat kell állni.” (fiú)
Igazán akkor válnak személyessé a gyerekek válaszai, amikor arról kell írniuk, hogyan ünnepelnek otthon, és mi a véleményük az ünnepről. Ez így már szociológiai és « társadalomállapot »-felmérésnek is megfelel.
A « rendpárti » megközelítés :
„Énszerintem ennek az ünnepnek sokkal nagyobb tiszteletet kellene adni, mert ők adták meg nekünk a szabadságot részben. Ezért szerintem munkaszünetet kellene tartani, felfedni sírjukat, és kötelező lenne meglátogatni őket, és legalább egy gyertyát gyújtani értük. Aki nem látogatja meg őket, azt nagyon súlyos pénzbüntetésre ítélni, aki többször megszegi a szabályt, egy hónapig börtönbe zárni. Jó lenne, ha a gyerekek is elmennének, mert ők tudnák, hogy kiket öltek meg ártatlanul. Énszerintem ezt kellene tenni.” (fiú)
A fővárosközpontú megközelítés, ami a média hatása, elég sajnálatos módon :
„A tévében mindig október 6-án a Hírek bemutatják, hol és hogyan ünneplik. Legtöbbször Budapesten ünneplik.” (lány)
Vannak, akiknek nem fontos, hogy beszéljenek a családban erről az ünnepről, és vannak olyanok, akik nem beszélnek a történelemről, ahogyan feltehetően másról sem, mert sokat dolgoznak. Sokan viszont fontosnak tartják, hogy megbeszéljék otthon is, mire emlékezünk október hatodikán.
„Mi otthon nem szoktunk erről beszélni.” (lány)
„Mi otthon nem szoktuk megünnepelni, mert nincs rá idő.” (fiú)
„Ezeken a napokon filmeket is szoktak a tévében vetíteni. A papámék is erről szoktak beszélgetni.” (fiú)
„Már tévében is láttam ilyet.” (lány)
„Ezután nem lesz sok olyan ember, mint most, aki szeretné az ünnepeket. Esetleg a karácsonyt vagy azokat, amikor ajándékot kaphatnak.” (lány)
„Amikor lesznek gyerekeim, minden apró részletet el fogok mesélni nekik, és majd mindig kérdezgetnek, elhalmoznak sok kérdéssel.” (lány)
Még azok a gyerekek is, akik szeretik ezt az ünnepet, nagy általánosságban fogalmazták meg, hogy miért is, és csak általában írnak arról, miért szeretnek ünnepelni, mit jelent nekik a nemzeti ünnep.
„Amikor a nemzeti ünnepen vagyok, beleélem magam. (...) Aki beszélget ünnepen, az nem tiszteli az ünnepet, márpedig előfordult a mi osztályunkban, a fiúk szoktak beszélgetni. Szerintem ez nagyon fontos nemzeti ünnep. Visszaemlékezünk az aradi vértanúkra. A felnőttek is sokat elárulnak róla.” (lány)
„Szerintem ez a legjobb nemzeti ünnep. Nekem nagyon húzódik a szívem ehhez az ünnephez.” (lány)
„Nagyon fontos ez az ünnep, mint a többi ünnep is. Nagyon sok ünnep van.” (lány)
„Én speciel szeretem ezeket a hazáról szól ünnepeket. Ez az ünnep sokaknak sokat ér. (...) Sokat jelent ez az ünnep.” (lány)
Én, mint hasonló korú gyerekek anyukája, azt gondolom, hogy a « több » itt még « kevesebb» !
Nem kell bonyolult történelmi összefüggések "unalmas" felvázolásába bonyolódni, hanem inkább kérdezzük ki őket : mit tudnak erről a napról, és milyen fogalomfoszlányok vannak a fejükben.
Ha ezeket tisztáztuk a gyerekekkel, akkor már könnyen helyre lehet tenni a dolgokat a fejükben egy kis magyarázattal arról, kik voltak az osztrákok, mit akartak nálunk, miért nem akartuk mi, hogy nálunk maradjanak, és mit szerettek volna őseink elérni a szabadságharccal, ami sajnos nem sikerült nekik, és miért nem sikerült, ennek viszont mi lett a következménye.
Ha ezeket megbeszéljük öt perc alatt a gyerekekkel, akkor talán elkerülhetjük, hogy a következő iskolai kérdőívre (egy újabb tanulmány készítésekor!) nagy butaságokat írjanak le, ezzel is jellemezve bennünket, felnőtteket.
Kívánok meghitt családi beszélgetéseket a mai napra is!
Zsófi
Itt olvasható a tanulmány: