Nemrégiben nagyon érdekes történetet hallottam egy ismerősömről. Az ő nagymamája színésznő volt a háború előtt, és aztán is. Sajnos szinte semmit nem lehet róla találni -egy rövid életrajzon kívül- az interneten, pedig kíváló színházakban játszott egész pályafutása során:
Eőry Kató (másként Simkó Erzsébet, később Mátyássy Tiborné) 1905-ben született, és 1929-ben végezte el a Színiakadémiát. A Nemzeti Színház szerződtette, amelynek tagja volt 1948-ig.
1948–49-ben a Belvárosi, 1953-tól pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott.
1956-tól 1961-ig a József Attila Színház művésznője volt. Fiatal leányalakokat formált meg, majd jellemszerepeket kapott. Több filmben is szerepelt, s a rádióban is gyakran foglalkoztatták.
A szintén színész Mátyássy Bence, akiről azt feltételezem, de nem tudom biztosan, hogy a dédunokája a művésznőnek, 2007-ben a Színház és Filmművészeti Egyetemen ezzel a címmel írta meg szakdolgozatát:
„A Stáhly utca foglya – Eőry Kató élete és munkássága”.
Nem esik messze az alma a fájától, mert az idén 30 éves Mátyássy Bencéről – szerencsére több információ található az interneten, mint rokonáról!- minden kritika igen kedvező. Dicsérik az ifjú színész tehetségét és sokoldalúságát. Bevallom, én évek óta nem járok színházba sajnos, így idáig nem ismertem a nevét, amit kicsit szégyellek is.
Azt írják róla például -ami szerintem egy fiatal színészről szólva a legnagyobb dicséret!-, hogy:
“Mátyássy Bence ismerős lehet a színművészetis osztálytársaival alapított HOPPart Társulat előadásaiból és a Nemzeti Színházból is, ahol többek közt Kukorica Jancsiként fakad dalra. Izgalmasan kétértelmű kisugárzása egyformán alkalmassá tenné romantikus-szépfiús és hidegrázós patkányszerepek megformálására…”
(http://www.origo.hu/filmklub/20090817-vaszonra-vele-matyassy-bence.html)
Eőry Kató büszke lehetne a fiatal színészre. De egész életében sok dologra lehetett büszke: ő mentette meg például az egyik legnagyobb magyar színésznő életét, és így egész munkásságát is, az utókor számára.
Ha Eőry Kató nem lett volna bátor, akkor megtörténhetett volna, hogy soha nem ismerjük meg Ruttkai Évát.
A 17 éves Ruttkai 1944 őszén, októbertől decemberig Eőry Katónál bújkált.
Kató lánya, Mátyássy Erzsébet odaadta személyes iratait, szegedi gimnáziumi diákigazolványát, valamint ruháit a menekülőnek, aki ezek segítségével utazott tovább Eőry Kató testvérével, Simkó Lászlóval. Szegedet akkor már a Vörös Hadsereg felszabadította, így ott biztonságban volt Ruttkai Éva.
Ruttkairól nekem is van egy “személyes” történetem. A kilencvenes évek elején egy orosz hölgy kérdezte tőlem, ugyan mondjam már meg neki, minden magyar színésznő hasonlít-e, mert ő “csak” kettőt ismer, de azok szerinte hasonlítanak...
Ez a két magyar színésznő, akit név szerint ismert egy “átlag” orosz akkor, nem volt más, mint Törőcsik Mari, és Ruttkai Éva, köszönhetően a sok filmnek, amelyben a két nagyszerű színésznő szerepelt...
Ruttkai Éva Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kiváló és Érdemes Művész 1986 szeptember 27-én, 59 évesen hunyt el.
Álljon itt emlékére két kedvencem:
Részlet Keleti Márton egyik remekéből:
https://www.youtube.com/watch?v=DMvVEvqjPdc&feature=related
Ez pedig a -szerintem- legizgalmasabb rész az “Abigél” című filmből. Ruttkai az első percnél lép be, és Básthy Lajossal játszik együtt, ahogyan az első filmrészletben is.
Itt ő ment életet, ki gondolná, amikor nézi a filmet, hogy az életben pont ő volt a fiatal "Georgina", és "Horn Mici" szerepét pedig a sors Eőry Katóra osztotta...
https://www.youtube.com/watch?v=DyyoI8Pwzg0&feature=related
Zsófi