Múlt péntek óta mindennap érkeznek hírek a zátonyra futott óceánjáró esetéről. Magáról a balesetről már nagyon sok szó esett… de arról, amit modellez, talán van még mit mondani!

Régen a matrózokról mindenki tudta, hogy nehézfiúk, és link alakok, akiket vasmarokkal kell irányítani (és akiknek minden kikötőben van babájuk…), a hajóskapitányok azonban a megbízhatóság, pontosság, kötelesség megtestesítői voltak.

A Costa Concordia kapitánya azonban a felelőtlenség, ostoba vagánykodás megtestesítőjévé vált egy hét alatt… Mint kiderült, a balesetet az okozta, hogy Griglio szigetének partjait veszélyesen megközelítve akart „köszönni” volt főnökének… Ráadásul nem először csinált ilyet, rendszeresen igyekezett így kifejezni, hogy ő bármit megtehet azzal a böhöm nagy járgánnyal… Egy beosztottja azt vallotta a már zajló nyomozás során: Francesco Schettino kapitány úgy vezetette az óceánjárót, mint egy őrült - mint ha egy buszsofőr azt hinné, Ferrarit vezet!

Nem ez volt azonban a felelőtlenség netovábbja. Amikor a baleset megtörtént, először is nem tudta felmérni mekkora a baj. Késve hívott segítséget, késve kezdte meg a mentést. Majd – ahogy ugyebár eddig a patkányokról tudtuk -, elhagyta a süllyedő hajót.

Szemtanúk szerint zokogott, mint egy kisbaba, és végül a parti őrség vezetője üvöltözött vele: „Tűnés vissza a fedélzetre!” – ugyanis még nők, gyerekek vártak arra, hogy kimentsék őket… Eddig 11 halálos áldozatról tudunk, 28 eltűntről… A környezet is súlyos veszélyben van a hajó üzemanyagtartályából kiszivíttyúzandó 2000 tonna gázolaj miatt.

Hogy a kapitány felelőtlen, az nem kérdés ma már senki számára.

De hogyan viselkedtek az utasok a vészhelyzetben? Nyilván pánikoltak,  minden erejükkel menekültek, és a hősiesebbek egymást is mentették – gondolnánk.

Nos, nem csak… Egy utaskísérő hölgy indulatos üzenetéből tudjuk: sokan nekiálltak fotózgatni, pózolni, közösségi oldalra posztolgatni a süllyedő hajót és a menekülő utastársakat… Olyan is volt, aki rágyújtott a szivárgó üzemanyag mellett – mondván: ő másképp nem tudja elviselni a stresszt! Ők vajon jobbak voltak Schettino kapitánynál?

Végül szerencsére majdnem mind a négyezren megmenekültek – noha sokkal többen is odaveszhettek volna.

De nem tudjuk nem feltenni a kérdést: ha mindenki tudja a dolgát, ha összességében több a felelősségérzet az emberekben – akkor lett volna ebből egyáltalán baleset? Valószínűleg nem. Akkor egy szép nyaralás emlékével tért volna haza ez a sok utas. Jó lenne, ha ezen sokan elgondolkodnának, és nem csak egy újabb bulvárhírt látnának a balesetben. 

Nóra