Kevesebb, mint egy héttel Bálint-nap előtt elárasztanak bennünket a „Valentin”-t ünneplő (pontosabban az ünneplésre felszólító) reklámok, facebook-okosságok. Tavaly már írtunk erről az angolszász hagyományok közül hozzánk került (bár eredendően pogány és római gyökerű) ünnepről: http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/02/14/a_hazassag_vilagnapja_es_balint_nap,
http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/02/14/szent_balint_napja_van
Az idén egy reklámfilmet hoztam nektek Bálint-nap kapcsán, és azt hiszem, ez lesz a blogunk történetében az első, inkább 18 éven felülieknek ajánlott cikk! Bár valójában persze nem történik az Agent Provocateur nevű fehérneműmárka filmjében semmi „olyan”, de az a semmi az úúúgy történik, mintha…
Íme a film:
Maga a reklám nagyon jó, szellemes és profi, sejtésem szerint férfi olvasóinknak sem lehet kifogása ellene – ha csak az nem, hogy „Mekkora marha lehet az a férfi aki egy ilyen nőhöz nem rohan haza…?”
És ez utóbbi lenne, amiről még pár szót talán érdemes szólni. Nem térek ki arra, hogy a főszereplő, a forgatáskor még csak 21 éves Rosie Huntington-Whiteley (angol arisztokrata és topmodell) mennyire hiteles a megunt, otthon „porosodó” feleség szerepében – egy fehérneműmárka nyilván nem választhatott élethű, bánathájjal terhelt, öregecskedő háziasszonyt a szerepre!
Inkább ezen mélázzunk el: hány olyan házasság van körülöttünk, amelyikben nemhogy Bálint-napon, de szinte soha nincs olyan alkalom, amikor a férj „időben” hazamegy, és munkaideje végeztével a feleségével foglalkozik? Akik igazán jól érzik magukat együtt, ünnepen vagy ünnep nélkül?
És tényleg olyan fontos az az ünnep? (Most megfordítom a szemszöget.) Egy feleség nem lehet megértő, támogató, és nem tudja magára húzni a jobbik fehérneműjét és szép ruháját egy másik estén, amikor a férj is felszabadultan, gondok terhei nélkül tud rá figyelni?
Egy reklámfilm persze nem ér meg ennyi moralizálást, belemagyarázást! De a szerelmesek ünnepe örvén talán érdemes megint emlékeztetnünk magunkat arra, hogy egy kapcsolat akkor tud jól működni, ha megbeszéljük egymással a dolgokat, ha mindkét fél beleérzi magát a másik helyzetébe, ha nem ragaszkodunk önző módon az eredeti elképzeléseinkhez, hanem alkalmazkodunk a másik fél helyzetéhez, problémáihoz, lelkiállapotához, fizikai fáradtságához… Ha előzetesen egyeztetjük, hogy kinek mikor mi jó, mikor nem alkalmas. És ha nem csak az egyik fél, de mindkettő nagyjából egyforma mértékben hoz áldozatokat a kapcsolatért.
Így készüljetek fel Bálint-napra, ne szív alakú lufik vásárlásával, meg más, hasonló „gesztusokkal”. Akkor soha nem fog elcsattanni a reklámfilm végén látott ütés!
Nóra
