Pontosabban száz éve és egy napja - tegnap rengeteg megemlékezést tartottak országszerte a centenárium tiszteletére. Ez is jelzi - milyen jelentőségű alakja ő a magyar irodalomnak, annak ellenére, hogy nagyon kicsi életművet hagyott maga után.
Az Ozori és Kohanóczi Ottlikok régi nemesi családok voltak. Tagjaik közül tábornokok és magas rangú állami tisztviselők kerültek ki. Ottlik Géza apja belügyminisztériumi titkár és császári kamarás volt, akit másfél éves korában elveszített. Gézát a hagyományoknak megfelelően katonatisztnek szánták, ezért 1922-től katonai alreál- és főreáliskolákba íratták be - az ott szerzett élményeknek köszönhető a valaha íródott egyik legjobb magyar regény, az Iskola a határon.
Matematika-fizika szakon végzett az egyetemen, ám közben már publikált a Napkeletben, az Új Nemzedékben, 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború alatt Ottlik légoltalmi szolgálatot teljesített, Budapesten való tartózkodása így lehetővé tette számára, hogy feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt üldözötteket bújtasson Riadó utcai lakásukon. Itt vészelte át a zsidóüldözést, a nyilas időket a költő-barát, Vas István is.
A háború után dramaturgként dolgozott a Rádióban, 1948-ban pedig leadta a kiadónak a Tovább élők című művét, majd meggondolta magát, visszakérte kiadójától, és tovább dolgozott rajta - ebből lett 1959-re az Iskola a határon.
Közben sorsa igen hányattatottan alakult: 1948-ban örökölt 67 kh földjét azonnal, ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta a termelőszövetkezeteknek, ebből az állam 53 hold földet fogadott el. 1949-től kezdve a megmaradt 14 kh után föld-adót kellett fizetnie („mezőgazdasági fejlesztési járulék”), s emiatt 1952-ben, noha soha nem volt nagygazda, kuláknak nyilvánították. A kitelepítéstől csak a Magyar Írószövetség közbenjárása mentette meg. A Rákosi-rendszerben uralkodó dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt.
Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag.
1960 őszén Ottlikot kitűnő fordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba. 1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Buda, mely 1993-ban, az író halála után jelent meg, LEngyel Péter gondozásában.
Ottlik 1990. október 9-én Budapesten halt meg. Fennmaradt műfordításainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti műveié. De regényei, kisregényei, novellái, tanulmányai, kisebb esszéi és kritikái együtt beleférnek öt nem túl terjedelmes kötetbe.
Kevesen tudják, hogy a bridzs világában is mekkora tiszteletnek örvend: 1937-ben már az ifjúsági bridzsválogatott tagja volt, az ekkor rendezett budapesti világbajnokságról tudósította a londoni The Times-t. Szakírói munkásságát 1936-ban kezdte a Budapesti Hírlapbridzsrovatának beindításával. Később a háború előtt és után is rövid ideig tagja volt a magyar bridzsfolyóirat szerkesztő bizottságának. Nemzetközi ismertségre 1967-ben tett szert, amikor cikke jelent meg a legismertebb amerikai szaklapban. A Nemzetközi Bridzs Akadémia ezért elsőként neki ítélte „Az év legjobb bridzs írása” díjat. Az amerikai folyóirat 1974-ben már Ottlik 10-részes cikksorozatát közölte a játéktechnika addig fel nem tárt területeiről.
Ismertsége csodálattá fokozódott, rendszeres vendége volt a bridzs világeseményeknek.
Könyvét az Adventures in card play-t angolul, Hugh Kelsey, ismert szakíróval közösen jelentette meg 1979-ben. A művet azóta is a legjobb és legnépszerűbb szakkönyvek között tartják számon. Magyarul 1994-ben, Ottlik halála után jelent meg Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel, Homonnay Géza és Kelen Károly fordításában.
A 100. évforduló alkalmából a Magyar Rádió május hetedikén kezdte sugározni a Buda című regényből készített sorozatot. A szereplők: Kulka János, Széles László, Gáspár Sándor, Béres Ilona és Bozó Andrea voltak. A művet rádióra alkalmazta és rendezte: Mészáros Péter. Ugyanezen a napon indult az Iskola a határon 19 részének sugárzása. Itt tudjátok mindkettőnek az első fejezetét meghallgatni: hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-05-07
Ez pedig egy jó idézet az Iskola a határon-ból:
"A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa."
Szeretettel:
Nóra
