Egy barátnőm a válását követően sokáig nem tudta eladni az exférjével közösen épített házat - három év telt el a válás óta, és csak most kerülhet sor a költözésre.
Tegnap segítettem neki csomagolni - és egyben igyekeztem javítani a hangulatán is. Nem könnyű egy költözés soha, semmilyen körülmények között sem. De különösen nehéz, ha kényszerből történik. Ha ott kell hagyni a tíz évvel ezelőtt felépített álmokat, ha szemeteszsákba kerül sok olyan terv, ami nemrég még megvalósíthatónak tűnt.
Az eszével persze mindenki tudja, hogy ez a helyzet a megújulás lehetőségét is elhozza. Egy új otthont berendezni mindig reményteli, előre viszi az ember életét. Jelképezi az újrakezdést, még jobban lezárja azt, ami elmúlt. Vagyis megint lezár belőle egy kényszerből nyitva maradt ajtót.
A szíve azért nehéz minden érintettnek. Legjobban a barátnőm tízéves nagylánya fogalmazta meg ezt, mikor próbáltam vigasztalni. Azt mondtam neki, próbálja a jó oldalát nézni: a költözés jó buli! Hisz mikor fordult elő korábban, hogy vacsorára futártól rendelt pizzát vacsorázhatott a nappali közepén, a földön ülve, ekkora felfordulásban?! Mire azt felelte: "Igen, a költözés jó buli, csak ne innen kellene elköltöznünk..."
Egy olyan családban, amelyben gyerekek is élnek, soha nem zárul le egészen a múlt a válás után. Mindig ott marad a kapocs két ember közt, akik szívük szerint már tudni sem akarnának egymásról. De mégis kénytelenek újra meg újra találkozni, a gyerekek életéről közösen dönteni, a sérelmeket félretéve szóba állni egymással. És a válásnak minden pillanata érinti a gyerekeket, sebet ejt a kis lelkükön - még évekkel a vihar kitörése után is.
Bárcsak ne romlott volna el ez a házasság, és még olyan sok másik! Bárcsak az emberek felfognák, mekkora felelősséget vállalnak, amikor párt választanak, és vele családot alapítanak. Bárcsak meg tudnák beszélni egymással a problémáikat, megjavítani, ami elromlott. Bárcsak ez a kicsi lány, aki átélte a szülei válását, tanulna abból, amit ők rosszul csináltak - és úgy alakítaná majd felnőtt életét, hogy ne okozzon másoknak ilyen fájdalmat.
Nóra
