Legalábbis, ha az ember még fiatal, rugalmas... Engem is nagyon vonzott kamaszkoromban a nomád nyári kalandok romantikája. Madárcsicsergésre ébredni, patakban mosdani, tábortűz mellett beszélgetni...!

Most viszont már többre értékelek egy kényelmes, puha ágyat, egy tiszta fürdőszobát - a madarak meg itt is csicseregnek. Csakhogy a fiam most ért a sátorozós korba - és egész nyáron rágta a fülünket, hogy próbáljuk már végre ki vele. Végül egy kölcsönsátorral, megpakolt hátizsákokkal az apja útnak indult vele, és kerestek egy megfelelő helyszínt a vadkempingezésre. Igen - a normál, zuhanyozós, kerítéssel biztonságossá tett kemping nem felelt meg az elképzeléseinek, erdőt akart és vadregényt!

Vadkempingezni nem tilos, csak természetvédelmi területen és magánterületen. Így ők egy horgásztó melletti erdő szélét választották ki az Őrségben. Vittek polifoam derékaljat, jó minőségű hálózsákokat, zseblámpákat, a tűzgyújtáshoz szükséges kellékeket is.

Hazaérkezvén a vélemények megoszlottak: a kamasznak jó kaland volt, nem fázott éjjel (pedig 10 fokra hűlt le a nyár végi éjszakán a levegő), és nem aludt kényelmetlenül - sőt, este 10-től reggel 10-ig húzta a lóbőrt.

A felnőtt ezzel szemben egész éjjel fázott (ugyanolyan meleg hálózsákban), mindenét nyomta a kemény talaj a derékalj ellenére. Igaz, ő is 10-ig aludt - de szerinte csak azért, mert hibernálódott a hidegben...

Sajnos a fiam annyira élvezte a dolgot, hogy sátrat kért születésnapjára, és azt, hogy azt a napot az egész család együtt, kempingezéssel töltse... Így aztán készülhetek én is a próbatételre - és újabb kiadásokra is, merthogy a kisebbik fiunknak van ugyan hálózsákja, de nekem venni kell egyet, és jó lenne valami puhább matrac is a család alá, hogy ne keljünk annyira összetörten, mint a férjem. Amit tehát megspórolunk a szálláson, azt ráköltjük a felszerelésekre!

De ilyen földhözragadt, felnőtt ellenérvekkel nem tagadhatom meg a gyerekektől azt, amit ennyi idősen én is nagyon szerettem! Sőt - kicsit reménykedem benne, hogy kiderül: még most is el tud kapni engem is a vadromatika...

Nóra