Konfucius szerint: Tanulni gondolkodás nélkül nem érdemes, gondolkodni tanulás nélkül veszélyes.

A fontos hivatások mind léteztek öt éve is.

Az oktatás pedig nem ötletessé tesz, hanem tudást ad. Egyetlen ember sem lett attól eszesebb, ha végigjárta az iskolarendszert egyetemi oklevélig. Tudást kapott, nem észt, pont annyi ésszel jött ki az egyetemről, amennyivel általános iskola első osztályába bement. Az iskolarendszer megadja azt a tudást, amire alapozva az ész, tehetség kibontakozhat. Észt, kreativitást viszont nem fog adni, nem is adhat, ez hozott adottság. Viszont nem is vesz el belőle, egyszerűen tudást ad mellé.

"25-30 év múlva sikeresen éljék az életüket…"
Ez kicsit sok idő nem? jó lesz az 15-20 nak is.

"S hogy miközben minden gyerek hatalmas kreativitással rendelkező "művésznek" születik"
Ja, persze. Ezért is tart itt az oktatás, mert szerintetek mindenki egyenlő.

@zobod: hogy adja a tudást? a kreativitás készség, ami fejleszthetõ.

Sebaj, viszont az iskola megtanítja, mit jelent az igazságtalanság, javítja a monotóniatűrő képességedet, megtanít engedelmeskedni, megtapasztaltatja veled, milyen a kiszolgáltatottság, hozzászoktat értelmetlen feladatok végzéséhez és a korán keléshez, megtanít arra is, hogy csalj egy kicsit a túlélés érdekében, kialakítja a szelektív hallást és memóriát.

Azaz, felkészít a nagybetűs életre.

Magyar általános iskolai oktatás. hehehe....

Most nem azért, de ez a gondolatot már vagy húsz éve hallottam, amikor először szóba került, hogy a korábbi 8 év általános + 4 év középiskolát át akarták alakítani 4 év általános + 8 év középiskolává. Akkor úgy hangzott el, hogy az általános iskolás gyerek 14 évesen se mindig tudja, hogy mi akar lenni, milyen középsuliba menjen. Erre ezt lejjebb viszik négy évvel, hadd döntse el a 10 éves gyerek, hogy mi legyen belőle.

@Plath: szerintem nem. Egy átlagos jó képességű embernek, szorgalommal és a felszedett tudással sokkal nagyobb mozgástere lesz, mint hasonló képességű ám kevéssé képzettnek. Ezért tűnhet kreatívabbnak. De az igazi alkotóerő nem ez, hanem amikor valaki a nulláról egyre emel valamit. Aztán jöhetnek a kevéssé kreatívabb, ám esetleg kitartóbb vagy bizonyos aspektusban nagyobb tudású "iparosok", akik egyről százra reszelik azt a valamit. De a minőségi különbség akkor is ott van az alkotók és az iparosmunkát végzők közt, és ezt nem lehet tanulni. A kreativitás szerintem pont olyan, mint hogy valaki muzikális, vagy alkatilag alkalmas valami sportágra. Nem vagyunk egyformák, születésüktől kezdve determinálnak minket olyan jellemzők, aminek megléte sokszor csupán véletlen. Lehet persze bizonyos mértékben kompenzálni, meg szokás szerint lehet nyert helyzetből veszteni - láttam én is egy elkallódó zsenit -, de a lényegen mindez nem változtat. A kreativitás, az hogy mennyi eszünk van, az adottság, abból az oktatás sem el nem vesz, sem hozzá nem rak.

@zobod: Pont erről szól ez az előadás, hogy a jelenlegi oktatási rendszer megöli a kreativitást.

akkor most keressetek rá yutubon: szent-györgyi albert 1930-as beszéde, és hallgassátok végig

idéznék belőle:
"hogy a diplomát megszerezvén, valami állami álláshoz jusson, és ezáltal az életének terhét és nyűgjét az állam nyakába varrja"

persze nem olyan menő mint a TED, elismerem

hajrá magyar értelmissség

Fura, a matek mar jopar evszazada ugyanazokon az alapokon zajlik, a fizikabol az emberek nagy tobbsege a 18. szazadi szinten sem tud semmit, a programozas alapalgoritmusai is evtizedesek mar...

Ha jól értettem a lényeget, akkor az iskolarendszerek általában nagyon egyirányúak, nem eléggé szerteágazóak és/vagy átjárhatóak, hogy mindenki megtalálhassa benne a helyét a kibontakozáshoz. Na de ki állítja be az arányokat létszámok között? Mi van, ha többen akarnak pl. táncosok lenni, mint ahányat a társadalom el tud tartani, vagy több mérnökre lenne szükség, mint ahányan alkalmasak lennének rá?

Sajnos tényleg igaz, hogy a jó iskolai teljesítmény nem garantálja a későbbi sikeres életet. Sok eminens diák van, akik később tartós munkanélküliek lesznek, mert nem tudnak úgy kapcsolatokat építeni, helyezkedni, mint az iskolát végigbukdácsoló, de helyezkedni, vagy törtetni jól tudó emberek.
Az iskola valóban nem készíti fel az embereket a későbbi helytállásra, önmaguk eltartására. Inkább jó alkalmazottakat képez, akik főleg beosztotti pozícióban jól irányítható, nem gondolkodó droidok lesznek. Meg kell nézni: a színjeles tanuló "jókislányok" gyakran meg se mernek mukkanni engedély nélkül, a nem szót nem ismerik. Kis olvasnivaló:
www.harmonet.hu/psziche/58635-lehet,-hogy-te-is-erintett-vagy-a-jokislany-virus.html

jól le vagy maradva;
1120 előadás létezik magyar felirattal,
amire hivatkozol, az pedig 2006-os...

Nemá'! Akkor mitől vagyunk mégis kreatívak évezredek óta? Vagy kik a kreatívak? Az iskolázatlanok? :D

Egyetemi informatika oktatásban, design területen pl a HTML legrégebbi kódjait tanítják, közben a kutatások az agyhullám navigációnál tartanak. Az oktatás a legkisebb keresztmetszet, kullog a fejlesztések és kutatási eredmények után. Sokan kevés ismerettel, alap nélkül írnak itt véleményt, azt pedig amiről a poszt szól, nem értik.

avval együtt, hogy az előadás minden szavával egyetértek ( hosszú évek óta ) kissé le van maradva kedves Nóra. azóta megjelent a könyv, amiről beszél, egy csomó másik előadást tartott a TED-en ( videón ugyanígy utolérhetőek ). egy 2006-os videót kirakni azért nem nevezhető innovatívnak :P

Az oktatási rendszert is életkorhoz kötöttük, de azt át kellene nézni, mert a felnőtté válás határa kissé kitolódott.

Sajnos 25 alatt nem sok ember ismeri fel a tanulás lényegét.

A tananyag sem korszerű, max az angol nyelv módszertana és anyagai modernizálódtak sokat az évek alatt, de nézz meg egy német meg egy francia órát. Döbbentes. A természettudományok is alig változtak. Semmi kísérlet, szemléltetés. De a foci alakul...

@zobod:

Az oktatási rendszer nem csak tudást (na az is két féle, knowledge and knowhow)ad, hanem képességeket is fejleszt...

Önuralom, kitartó munka képessége, kitartó tanulás képessége, idióta társak és felettesek elviselésének képessége... röviden szólva az oktatási rendszer legfőbb érdeme hogy fejleszti a frusztrációtűrést :D

Na jó: ebből a szempontból nézve...

Komolyra fordítva a szót: az oktatási rendszer nyilván hatással van a gyerek személyiségére... sok szinten! Pld: értékrendjére... mit kedvel és mit utál, mit tisztel és mit utasít el. Mennyire lázadó vagy mennyire tekintélytisztelő... mennyire mer kiállni az igazáért (vélt vagy valós igazáért) vagy mennyire hajlamos inkább beállni a sorba.. hogy reagál a konfliktushelyzetekre, miképp kezeli azokat... Versenyhelyzet, stresszhelyzet, ellenségeskedés-rivalizálás-együttműködés... melyikben mennyire "jó" ...

Eh, mindegy.

Szóval igen, az oktatási rendszernek része az is hogy tanít, képez, képességeket és személyiséget fejleszt. ( Kérdés: mit tartanak jónak a szülők és mit tartanak jónak a gyerek szülei.. ki mondja meg mit csináljon a gyerekkel, a gyerekből az "oktatási rendszer"... )

Válaszaim nincsenek, csak kérdéseim :)

@dr kotász:

Azt tanítják, amihez a tanerők értenek :) ...

A felsőoktatási tanár pedig lassan "képződik", és még lassabban rúgható ki. :D

Ez ( hogy nem ritkán elavult tudású emberek tanítanak gyakorta elavult dolgokat) amúgy az egyik oka annak, hogy bizonyos keményen fizetős nyugati egyetemek elhúznak akár a hazai, akár az USA-ban működő állami egyetektől: olyan embereket tudnak megfizetni és megnyerni arra hogy ott tanítsanak, akik JELENLEG ott vannak a topon a maguk szakterületén...

Ilyen embereket "megvenni" vagy akár csak arra rávenni hogy óraadóként tanítsanak nagyon kevés oktatási intézmény képes.

A többiben marad az, hogy az idő nagy részében elavult és hiányos dolgokat tanítanak és kérnek számon. Persze aki akar ( van benne elég elkötelezettség és elég kitartás ) az önerőből is sok mindent megtanulhat illetve meglelheti a továbblépés útjait, ösvényeit, kapuit és kiskapuit.

Nem néztem meg a videót (nem szoktam videót nézni: ha olyan fontos a szöveg, akkor írd le), de nem is érdekel, mert ezek - ahogy beharangozod - üres lózungok. Hogy ne mondjam baromságok.

Falvédős szintű aranyköpések.

Bizony! Olcsó, alacsonyan képzett (végrehajtó) munkaerő van tonnaszám, pénz is van "dögivel".
Jól képzett, kreatív, önállóan gondolkodni tudó emberben és a gazdaságot előrevivő, működő ötletekben viszont hiány van.

A témához kapcsolódva érdemes elolvasni a Funky business c. könyvet (Sajnos már csak könyvtárban és antikváriumban érhető el.
- Kiadók figyelem! Érdemes lenne újra kiadni.)

További kellemes, kulturált vitázást kívánok:
Szalai János

hát igen...
amit oktatásnak hazudnak, az valójában a tudomány nevű szekta dogmáinak a magoltatása
ezért is tart ott a világ, ahol... :x

szerencsére azért lassan terjednek az alternatív iskolák is, aminek tényleg van hasznuk

Néhány téveszme:-)

"S hogy miközben minden gyerek hatalmas kreativitással rendelkező "művésznek" születik" - és ezt honnan veszi? :-) Ez kb. olyan, mint a "mindenki tehetséges valamiben". NEM, egy csomó ember semmiben nem tehetséges - vagy mást jelent a tehetséges:-))

Ha minden gyerek művésznek születik, mire megyünk a rengeteg művésszel? Tücsök vs. hangya. Dolgozni ki fog? Amúgy Robinson is inkább művész, mint tudós... (ha tudós = természettudós, nem mondjuk politologus:-))))

"A többiben marad az, hogy az idő nagy részében elavult és hiányos dolgokat tanítanak és kérnek számon."

Nyilván így van. Hogy hogy a "sok zseni" ezen is gyakran csak kettessel képes átbukdácsolni, mikor ezek nem is a top-seed ismeretek, kurzusok? Ha a tudomány legújabb/legfrisebb/legkreatívabb dolgaihoz szeretnél hozzáférni, azok bizony nagyon kemény alapozást, rengeteg tanulást igényelnek már ahhoz is, hogy csak próbáld megérteni őket, nem ám hozzátenni... Mondhatjuk persze, hogy azért nem tanulnak most, mert elavult ismereteket minek? (Régen meg oroszt nem tanultak, némileg hasonló indoklással... Angolul/németül/"idegen nyelvül" most olyan sokan tudnak nálunk? LOL)

Az aktuális népesség 30-40%-a mit keres a felsőoktatásban (régebben 10-15% volt ez az arány). Okosabbak lettünk? ha-ha-ha-haaaaaaaaaaaaaa:-P LOL

Szóval ez kb. olyan kis videó, hogy de "jó hallgatni", meg "mennyire igaza van"... meg "de jól megmondta a frankót"... Számomra nincs mögötte semmi...

Egy ember fejlődése már az anyaméhben megkezdődik bizonyos területeken, s aztán egyre intenzívebben folytatódik a gyermek megszületése után.
A genetikailag örökölt (s nem egyforma) szellemi, érzelmi, fizikai képességeket az első pár évben a környezet rengeteg tényezője befolyásolja. A gyerek, mire iskolába kerül sem egy üres fehér papír, addig is sok mindent tapasztalt már. (S ami a jelenlegi óvodai "oktatást" illeti, nem sok jót.)
Ahhoz, hogy a meglévő szellemi képességeit ki tudja bontakoztatni, ahhoz nagyon fontos lenne a logikai gondolkodás fejlesztése. Ebben totálisan le vagyunk maradva. Pedig amíg valaki gyenge a logikai gondolkodásban, addig a tananyag csak egy holt anyag neki, amiben nem tud előrelépni. Visszaböfögi, hiánytalanul, vagy hiányosan, de ennyi.
Sajnos a két gyerekemen keresztül tapasztalom, hogy mennyire nulla a logikai oktatás mind az óvodában, mind az alsó tagozatban. Alsóban ugyan pont ilyen spec. tagozatra jártak, de a tanárnők egy résének köze nem volt a logikai gondolkodáshoz, akkor meg hogyan is tanította volna?
A matek órán két év alatt nem láttam egyetlen szöveges feladatot sem megoldva, csak favágó számolgatást. Házinak tíz összeadás vagy tíz kivonás, ennyi.

nekem az a fájó, hogy az életemhez szükséges összes lényeges tudást az iskolán kívül szedtem össze. arról semmit sem tanítanak, hogy találhatom meg az életcélomat, és állhatok irányba. ráadásul az ott tanultak ~90%-a pár éven belül törlődik. életkorilag teljesen idegen tudás. tudás?? :) holt anyag. alapjaiban átgondolandó az egész. na persze egy ilyen társadalom, egy ilyen ember, aki ma él, pont ilyen iskolát üzemeltet :)

@szakértőbb:
Nem csak a művészethez kell kreativitás, hanem minden szellemi munkához. Ezen kívül a tudás és a kreativitás nem zárja ki egymást, de ha egy oktatási rendszer csak a lexikális tudást erőlteti, és azt is úgy, hogy a puszta magolást részesíti előnyben az összefüggéseiben történő megértéshez képest, akkor az az oktatási rendszer nem jó.

Szvsz jobb oktatási módszerekkel sokkal többen értenék meg a kettős integrált is, ma nyilván az egyetemisták 90%-a bemagolja, a 10%-nak meg amúgy is mindegy milyen módszerrel oktatják, mert rájön maga is.

az iskolai oktatás elsődleges célja az állam által megfelelőnek tartott állampolgár kinevelése-
egyetemi pedagógiatankönyv bevezetője
(lásd még: oktatáspolitika)
a többi mind hozzáadott eksztra, amit a szülők, altruista tanarak összehoznak közben

@Sics68:

"Önuralom, kitartó munka képessége, kitartó tanulás képessége"

valóban ezeket adja a felsőoktatás?
akkor hogy lehet hogy akiket ismerek diplóóómássok, ezek legtöbbjükből hiányoznak?

XD

@csentecsa:
"Elképesztő műveltségi hiányosságokkal képesek emberek elvégezni a középiskolát"

Aminek a legfontosabb oka az, hogy a kevesebb több lenne műveltségi területen, mert a bemagolt tananyagot a többség hamar elfelejti, már 1-2 hónap múlva sem emlékszik semmire. Másrészt mit nevezünk műveltségnek, mikor az emberiség tudása akkora, hogy több millió év alatt is csak töredékét tanulná meg egy átlag ember? Mit tekintünk alapműveltségnek, mi hozza létre azt a konszenzust, hogy ez meg az alapműveltség, más meg nem?

@zobod:

"Észt, kreativitást viszont nem fog adni, nem is adhat, ez hozott adottság. Viszont nem is vesz el belőle, egyszerűen tudást ad mellé."

Definíció kérdése. Ha észen a IQ tesztekkel mérhető intelligenciát értjük, arról valóban az a konszenzus, hogy nem, vagy csak igen csekély mértékben fejleszthető. A kreativitás, bármely többé-kevésbé konszenzusos definíciót veszünk is alapul, fejleszthető.

Azonban a képesség-, és készségfejlesztés nem annyira egy bizonyos adottság fejlesztését jelenti, mintsem egy olyan jellegű tudás elsajátíttatását, amely ezeket a meglevő képességeket kibontakoztatja.

Egy párhuzam: a teljesen épen és egészségesen született - és mérhetetlenül elhízott - szomszédomnak komoly kihívást jelent szuszogva megmászni a bejárati ajtóhoz vezető öt lépcsőt. Spencer West, aki egy genetikai rendellenesség következtében ötévesen elvesztette mindkét lábát, megmászta a Kilimandzsárót - a kezén.

fizikai értelemben egyenlőnek születtek? Nem. A képességeik határozták meg későbbi fizikai teljesítményüket? Hát nagyon nem!

Valahogy a szellemi képességekkel is így van, különböző adottságokkal születünk, de az a képesség, hogy adottságainkat milyen mértékben és milyen módon bontakoztatjuk ki, elsősorban a neveltetéstől függ. Amelynek része a családi környezet és az oktatási környezet is.

Valaki írta itt, hogy egy 2006-os Ken Robinson videó linekelése nem különösebben innovatív.

A szomorú helyzet az, hogy Magyarországon az oktatás, a pedagógiai módszertan, a tanárok felkészültsége olyan elmaradott, hogy bizony ennek a videónak a tartalma nemhogy innovatívnak, de nehezen értelmezhetően forradalminak tűnik.

@Narancskommunista:

"de ha egy oktatási rendszer csak a lexikális tudást erőlteti, és azt is úgy, hogy a puszta magolást részesíti előnyben az összefüggéseiben történő megértéshez képest, akkor az az oktatási rendszer nem jó"

Ahogy az sem jó, ami ezzel a felkiáltással felad minden olyan célt, ami egy objektíven viszsakérdezhető alaptudás elsajátíttatására irányul.

@Attitude Adjuster: "A szomorú helyzet az, hogy Magyarországon az oktatás, a pedagógiai módszertan, a tanárok felkészültsége olyan elmaradott, hogy bizony ennek a videónak a tartalma nemhogy innovatívnak, de nehezen értelmezhetően forradalminak tűnik. "
Valami ilyesmit akartam én is írni, de megelőztél. :)

@Attitude Adjuster:
Ja, csak ilyenről szó sem volt soha, viszont ez volt a szalmabáb érvelés az elmúlt 20 évben a kompetencia alapú oktatás ellen, és többek közt ennek köszönhető, hogy nem volt szinte semmi előrelépés az ügyben.

Nem reagálok egyenként mindenre, inkább egy kiegészítés: két fiam van, egy ötödikes és egy másodikos. A nagyobbik egyelőre sikerrel őrizte meg saját, csak rá jellemző gondolkodásmódját - ő az, akire igenis ráillik, hogy "művésznek" született, hangsúlyozottan idézőjelben - nagyon kreatív, a problémákat egyénien megközelítő és megoldó ember kicsi kora óta. Az iskolai jegyei vegyesek, mert nem minden tantárgy és nem minden tanár bírja el a másként gondolkodást. Hogy nem csúszott le, és nem vált mostanra kudarcokkal terhelt emberré, az az alsós tanítónőnek köszönhető, aki felismerte az értékeit.

A kisfiamat viszont teljesen kicsinálta másodikos korára az iskola. A tanítói kizárólag a hibákat figyelik, aki hibázik, azt büntetik és megszégyenítik - a saját gondolkodásnak a csíráját is kiölik. Könnyedén, csuklóból tanult meg olvasni, írni, matekból pedig az elsős kompetenciamérésen kimutatták, hogy harmadikos szinten van. Ennek ellenére most négyesre áll matekból, tipikusan az a gyerek, akinek nem engedik megmutatni, hogy valójában mit tud. Most keresek neki másik iskolát.

Ezért talált el engem nagyon is aktuálisan a 2006-os Robinson-video. A családom a saját bőrén tapasztalja meg, hogy az egyébként jó színvonalú iskola mennyire nem tud mit kezdeni az egyéni képességekkel, ki lehet fogni egy-egy nyitott pedagógust, aki nem csak az elavult tananyagokat bifláztatja be, hanem gondolkodásra is késztet, de ez a ritkább.

"az oktatási rendszernek arra kellene felkészíteni a gyerekeket, hogy 25-30 év múlva sikeresen éljék az életüket"

Ez nem igaz.

Arra kell felkészíteni a gyerekeket, hogy egy fix alap tudás, és az önálló információkeresés és -feldolgozás segítségével ALKALMAZKODNI tudjanak a folyton változó körülményekhez.

Ez meg szerintem nem lehetetlen, hanem inkább alap elvárás.

@Mária: Szerintem ugyanazt mondjuk. Az tudja felnőttként sikeresen élni az életét, aki tud alkalmazkodni, megvan hozzá az alaptudása, és az önálló információfeldolgozó képessége is.

Pont az alkalmazkodóképesség fejlesztését, és az önálló gondolkoldásra ösztönzést hiányolom a jelenlegi oktatásból. És szerintem sem lehetetlen, mégis fájóan hiányzik a legtöbb pedagógus eszköztárából.

A rugalmasság a kulcs a jövőhöz. És ezt a gyerekekben még meglevő tulajdonságot öli meg a jelenlegi oktatás. Amikor CSAK egy helyes válasz van, amikor csak azt mondhatod vissza ami a könyvben van, vagy amit a tanár mondott. A rugalmasság a kreativitás alapja, a rugalmassághoz bátorság kell. De a bátorságot is kiöli a jelenlegi oktatás a gyerekekből. Amit az elmúlt 20 évben saját magam is tapasztaltam az pont az, hogy az iskolából kikerülő emberek használhatatlanok. Azok viszont, akik évekig saját magukat fejlesztve jutottak a tudás birtokába, sokszor úgy, hogy az egyetemet otthagyták, sokkal használhatóbbnak bizonyultak. Miért? Mert nem volt bennük félelem. Mert mertek hibázni, újra tanulni a dolgokat, hiszen senki nem állt mögöttük nádpálcával. Ha azt hitetjük el a gyerekekkel, hogy a jövő olyan lesz mint amilyennek 20-50-100 éve látszott az akkori jövő, hazudunk. Tudomásul kell venni, hogy a technológia változás sebessége miatt folyamatosan újratanulnunk kell a dolgokat. A jövőben nagyon furcsa lenne, ha a munkában töltött akár 60 évet az ember egy szakmában akarná eltölteni. Ebből az következik, hogy olyan alapokat kell adni a gyerekeknek ami nem avul el. Matek, olvasási és szövegértési készség, idegen nyelvek. De ezeket nagyon erősen. Erős kulturális alap (film is, nem csak avítt regények), zene, tánc, mozgás, harcművészet igény szerint.

@Papp Levente: Minden szavaddal egyetértek.

"a napjainkban legnépszerűbb foglalkozások zöme pár éve még csak nem is létezett!"

Léteztek, csak legfeljebb nem úgy hívták és kicsit változott a munka fókusza. Volt aerobik oktató, ma zumba oktató a titulusa. Volt programozó/fejlesztő, manapság inkább iOS/Android app fejlesztőnek hívják. Volt marketing gyakornok, ma közösségi média gyakornok van. A munka lényege nem változott.

@Papp Levente: A rossz iskola megöli a rugalmasságot és a kreativitást, ez nem vitás. Viszont ahol csak rugalmasságot tanulsz, de semmi tényt, az sem jó iskola.
Nagyon nagy szükség van az elit iskolákra, mert manapság szinte csak ott fogadják el, hogy egy mélyértelmű verset többféleképpen lehet elemezni, egy matematikai feladat megoldásához több úton is el lehet jutni és a történelemben is a folyamatok, az összefüggések a fontosak, nem az, hogy éppen az adott hónap 8. vagy 9. napján történt egy adott esemény.
Persze ehhez jó tanár kell, nem a minimumpontszámmal a főiskolára felvett, máshol elhelyezkedni nem tudó, létminimumon tengődő, kiégett pedagógusok.

@Online Távmunkás: Árnyalatokon lehet vitatkozni, de az tény, hogy amikor én megszültem a 11 éves fiamat, még nem létezett facebook, ma pedig az, aki pl. egy üzlet kommunikációját próbálja alakítani, és nem ért a közösségi marketinghez, labdába sem rúghat. És ez csak egy szakterület, a technológia fejlődés gyorsulása nagyon sok szakmában okozza a szaktudás gyors avulását. Nem lehet ma megmondani, hogy 5 év múlva melyek lesznek azok a szakmák, amelyekben könnyen el lehet helyezkedni, jól lehet keresni.

Na, ezért kell a suli mellett (helyett?) focizni és verset írni (nem botfülűeknek esetleg még zenélni is).
Nekem bejött. :)

@Ezt Nóra mondja:: "amikor én megszültem a 11 éves fiamat"
Tyű, az nehéz szülés lehetett! Mennyi volt, 35 kiló? :)))

@Ezt Nóra mondja:: A kisebbik fiad valószínűleg unatkozott már elsőben is. Komoly hátrány egy átlag iskolában, ha valaki hamarabb tanul meg írni-olvasni, mint az osztálytársai vagy szorozni tud, amikor a többiek még 20-ig se tudnak számolni. Minél hamarabb erősebb iskola kell neki, hogy ne unatkozzon.

A nagyobbik fiadhoz hasonló sztori nálunk is volt a családban. Az alsós gyerek azért kapott egyest, mert a tárgyak körberajzolása és egy színnel kifestése helyett helyett magától lerajzolta és kiszínezte őket (elég jól sikerültek a rajzok). Végül művész lett belőle, a tanár pedig rájött, hogy inkább felnőtteket kellene oktatnia, nem gyerekeket...

@Frady Endre: 86 dkg volt, egész pontosan :-) Most viszont 45 kiló!

@Ezt Nóra mondja:: Nekem mind a két gyermekem megszenvedte az általános iskola osztályát. Ugyanaz a tanárpáros "tanította" őket. A fiamat negyedikben ki is emeltük, mert ő addigra teljesen leállt a munkával a két "tanárnő" felügyelete alatt. Áttettük másik iskolába, és ott most járunk a nyolcadik osztálynál. Nem zökkenőmentesen, de nem is reménytelenül. Az új iskola negyedikes tanítónénije szépen megfogta az összeomlással fenyegető folyamatot.
A lányom átvészelte ott a két iskolaévet, de a logikus gondolkodásról teljesen leszoktatták, mindent magolva próbál megtanulni, és persze ez így nem az igazi. Azóta csiszolgatjuk, próbáljuk visszaállítani a másodikas állapotot nála ebben, de még nem jártunk sikerrel. Most hatodikos.

@Ezt Nóra mondja:: Aki 11 éve marketinggyakornok volt, az most marketingigazgató. Bejött a Facebook, ő is használja, a fiatalok pedig abban nőnek fel, nem kell megtanítani nekik. Különleges szaktudást nem igényel, mindig jókat röhögök, amikor egy önéletrajzban az szerepel, hogy tud Facebookot vagy Twittert használni a frissdiplomás :) A szaktudás a marketing, ami nem változott, ugyanúgy kell szegmentálni a piacot, kiválasztani a médiafelületet, megfogalmazni az üzenetet, javasolni a termék módosításait az eladhatóság érdekében, csak az eszközök kicsit változtak. Persze vannak 1-2 évig menő hívószavak, de azok valójában csak a 30-40 éves alaptudás újracsomagolt kis szeletei. A rugalmasság ahhoz is kell, hogy felismerd, hogy nem új dolgokkal állsz szemben, hanem ugyanazzal, csak új néven.

@Online Távmunkás: A fiam idén, nyolcadik osztályban azért kapott egyest egy teljesen kész, hibátlan házi feladatára matekból, mert a 3:2 osztást nem írásban végezte el, hanem csak leírta a végeredményt. Mellesleg a fiam az osztály legjobb matekosa, az összes dolgozata ötös, vagy négyes, de a tanárnő vadászik az alkalmakra, mikor véshet be egy egyest valamiért. (Mellesleg nem pikkel különösebben a fiamra, mindenkivel ilyen.)

@Morrancs: Akkor tudod, miről beszélek :-( Bárcsak én is gyorsan megtalálnám azt a tanítót, aki megállítja a másodikos fiamnál az összeomlást! Én megőrülök attól, hogy beléjük vésik: hibázni bűn! Olyan félelemben és bűntudatban élnek az átlag iskolások, hogy rossz nézni. És sem tanulni nem tanulnak meg, sem továbbgondolni és rendszerbe foglalni a tanultakat. Nekem minden nap órákat vesz igénybe, hogy ezt az "aprócska" kiegészítést megadjam nekik én magam, ha már az iskolából enélkül jönnek haza.

@Ezt Nóra mondja:: Igen, sajnos a mieink is azért érnek el jó eredményeket, mert mi otthon gyakorlatilag elvégezzük a tanárok munkáját. :S

Sziasztok, sok a jó hozzászólás :D

Én sakkozni tanítok gyerekeket... úgy 25 éve:D .. szakkörök és magántanítványok egyaránt akadnak. Ennek kapcsán látom azokat a dolgokat amikről itt szó van...

Amúgy nem a rendszerben dolgozók a rosszak, inkább maga a rendszer. ( Vagy lehet az se rossz, csupán "nem felel meg az igényeknek" .. de ha nem felel meg az igényeknek, akkor rossz, nem? :D )

Na jó, lehet mindenki igényének megfelelni ... az az érdekes, hogy elsősorban az értelmiségi és felsővezető szülők igényének "nem felel meg" a rendszer.

Egy megjegyzés: egyik tanítványom azért nem a Lauderbe ment most hanem másik erős gimnáziumba , mert a szülők úgy érezték, hogy a Lauderben bár kiválóak a tanárok de túl szadjára engedik a gyerekeket, akik maguk döntik el mennyit tanulnak, mennyire élnek a lehetőséggel hogy tanuljanak.
( Nem állítom hogy ez így van, csupán azt mondom, az érintett szülők így érezték.)

Ugyanakkor az is tény, hogy több tanítványom szülei néznek morcosan a hazai oktatási rendszerre, és tartják annak milyensége miatt a gyerekeiket amennyire lehet kívül-távol attól. Ehelyett alternatív iskolák, meg a nagykovácsi úton levő angol nyelvű és akkredeitáció iskola náluk a nyerő.

Bevallom, az USA oktatási rendszerének én is lelkes csodálója vagyok. ) Az alapján amit egykor tanultam róla meg az alapján amit olyan ismerős mesélt akinek a gyerekei ott járnak általános iskolába.

Tudom sokan hülyének néznek most emiatt, hisz az USA oktatási rendszerét nem tarják valami sokra, (pisa teszteken kevésbé teljesít jól ha jól tudom) pedig...

De egy pillanatra álljunk meg: egy gyerek nagy általánosságban akkor fog jól tanulni, ha megvan hozzá három dolog. Első a megfelelő családi környezet... ami nem akadályozza a tanulásban, ahol meleg, szerető légkörben van (függetlenül a tanulmányi teljesítményétől értelemszerűen) viszont ahol az a természetes, hogy jól tanul az iskolában... ezt mondani se kell neki, egyszerűen "ez a természetes" :D .. a másik, hogy az iskolában is megfelelő tanárok legyenek ... harmadik pedig a kortárs csoport illetve a társadalom egésze ... az innét érkező elvárások-viselkedésminták is rohadtul befolyásolják a gyerekeket.

Szóval az USA oktatási rendszere ott "vérzik el", hogy a családok többsége nem adja azt az alapot ("elvárást") hogy természetes és alapvető elvárás hogy jól tanuljon... illetve a külső társadalom is - részben - mást sugall. ( Ezt most úgy érezem nem sikerült olyan jó elmondanom mint szerettem volna, csak remélem hogy így is megértetik... eh. Nincs most időm ... )

Minden esetre az USA oktatási rendszere tud két dolgot ami miatt kalapot emelek előtte:

1.
A gyerekeket tudás szerinti csoportokba rakja ( áthágva ezzel az életkori korlátokat)

... és a modelljük önként és tudatosan lemond a porosz modell és a mastery learning esetében természetes "tanulja meg ezeket, hogy utána megtanulhassan azokat" megközelítésről... ha épp nem tanulta meg "ezeket" ami kellene ahhoz hogy megtanulhassa "azokat", akkor majd megtanulja "ezeket" ha szüksége lesz rá hogy megérthesse-megtanulhassa "azokat" ...

2.
Hogy vannak kötelező és választható tárgyak ... utóbbiak közül kötelező valamennyit választani ... de a gyerek (+szülei +iskola) döntik el, melyiket akarja választani, mondjuk rajzolni akar vagy sakkozni :) ...

---

Ennyi elég mára belőlem, mennem kell tanítani :)

@Morrancs:

Ez hibairtás, és (szerintem) hülyeség.

A hibairtás nagyon gáz ... szükséges rossz amúgy, különösen ha valaki tanárként a "porosz modellben" szocializálódott :)

Én is gyakran vakarom ezen a fejem!

Egyik felől tudom, hogy az állandó "hibairtás" oda vezet, hogy a gyerek nem csak engem utál meg, hanem a tantárgyát is. ( Ami nekem ugye azért rossz, mert elveszítek egy fizető "klienst" ... )

Másik felől meg a sakk ( versenysakk, bármilyen szinten) a hibákról szól ... hogy mi magunk ne hibázzunk illetve elkerüljük amennyire csak lehet a hibázást... és közben vegyük észre és használjuk ki az ellenfél hibáit...

Szóval saját játékerőnk fejlesztésének egyik legfontosabb része, hogy ismerjük fel milyen hibát követtünk el ( és tudjuk meg, hogy kellett volna ott játszani) ... de ugyanakkor ez meg hibairtás ...

( Aquinói szent Tamás mondása nem véletlenül nagy kedvencem: "Az embereket csak azokra az igazságokra lehet megtanítani, amiket már amúgy is tudnak - azokra viszont meg kell őket tanítani."

@Narancskommunista:

De, sajnos volt. Kompetencia-alapú oktatás címszóval gyakorlatilag semmi progresszívet nem vezettek be, csak káoszba fullasztották a kétségkívül avítt, de valamelyest még működ(get)ő oktatási rendszert. Erre jött a reakció, évtizedeket, ha nem egy egész évszázadot visszalépő ostobaságokkal.

Nem a kollégákat akarom mentegetni, rengeteg alkalmatlan ember van a pályán. De épeszű oktatáspolitika nagyon-nagyon hosszú ideje nincs ebben az országban.

Nyelvtanár vagyok, a felnőttoktatásban dolgozom, a közoktatás az órabérem töredékét sem lenne képes megfizetni. Emellett - önkéntesként - a közoktatás által 'eldobott', kivetett gyerekekkel foglalkozom. A közoktatás évekkel ezelőtt gyakorlatilag összeomlott. Ez nem minisztériumi programok, koncepciók következménye, egyszerűen eljutottunk oda, hogy a tanárképzés is a totálisan alkalmatlan végzősöket ont magából.

Sir Ken Robinson? Egy átlagos, általános iskolai tanító/tanár elképesztően felkészületlen, nemhogy az utóbbi évek, évtizedek módszertani, pedagógiai eredményeit nem ismeri, nem használja, de még a főiskolán/egyetemen - elviekben - a fejébe vert tudást sem képes használni.

Elhivatott pedagógust jobbára csak idősebb korosztályban találni, az önképzés, a szakmai fejlődés gyakorlatilag ismeretlen fogalom. A kivételszámba menő, szakmailag felkészült kollektívák a nyakukba aksztott, kontraszelektált felügyeleti 'szervekkel' birkóznak, a 'kompetencialapúságra' hivatkozó szabályozás kiherélte a tanár pedagógiai eszközeit, az ostoba bürokrácia és a silány minőségű központi előirányzatok még a legelhivatottabb pedagógusokból is a napot túlélni remélő, kiszolgáltatott szakmunkásokat faragtak.

Ma tanárnak kétféle ember megy: a valóban elhivatott Don Quijoték, akiket megfojtanak a körülmények - és azok, akik számára a tanári pályaválasztás motivációja a 'nincs jobb ötletem' volt. Sajnos ők vannak elsöprő többségben.

@Ezt Nóra mondja::

"Én megőrülök attól, hogy beléjük vésik: hibázni bűn! Olyan félelemben és bűntudatban élnek az átlag iskolások, hogy rossz nézni."

Én megőrülök attól, hogy körülöttem (ha nem is az összes, de) a legtöbb felnőtt azt gondolja, hogy hibázni bűn. Olyan félelemben és bűntudatban élnek az átlag felnőttek, hogy rossz nézni.

@Attitude Adjuster: ...és ezt gyerekkorukban, az iskolában tanulják meg. Sajnos kevés az olyan, önálló gondolkodású felnőtt, aki az iskolai sulykolás ellenére meg tudja tanítani a gyerekeinek, hogy ez marhaság, hogy a hibáinkból tanulunk, és hogy senki előtt nem kell szégyellnünk, ha valami nem sikerül, pedig megpróbáltuk a legjobb tudásunk szerint végrehajtani a feladatot.

@Attitude Adjuster: Akik pedig nem ebben a tudatban nevelkedtek, azok rongálnak és bűnöznek. Az ember egy vadállat, amit szelídíteni kell, különben képtelen beilleszkedni a társadalomnak csúfolt bolhacirkuszba. És ez nem mindig szép szóval zajlik.

@Frady Endre: Isten ne adja, hogy egyszer leessen az idétlen ripacskodás árfolyama. :)

@Valóraváltógép: Az idétlen ripacskodás árfolyama már most is nullán van, de egyrészt boldoggá tesz, másrészt fiatalon tart. Ahogy a Biblia mondja: "A vidám szív a legjobb orvosság" /Példabeszédek 17:22/
:)

@Sics68: Nem a hibairtással van a probléma, hanem a módjával. Azt kommunikálni, hogy hibázni bűn, megszégyeníteni tényleg nem szabadna.
Ha az ember tanul, mindig fog hibázni. A jó tanár-diák viszonyra az a jellemző, hogy a diák hagyja tanítani magát és ő kéri, hogy kijavítsák a hibáit (ez már inkább a felnőttoktatásban működik). Kulturált tanár pedig úgy is ki tudja javítani a tanítványát, hogy nem sérti meg közben.
Ez a megszégyenítéses hibairtás jól mutatja a magyar pesszimizmust. Nem arra koncentrálnak, hogy mit tud a diák, hanem arra, hogy mit nem és ez utóbbit tragédiaként élik meg. Pedig még a tanár se tud tökéletesen mindent, hanem jóval magasabb tudásszinten van a diáknál, ez a különbség.
Én is időnként azért fizetek be nyelvtanfolyamra, hogy a képzett nyelvtanár hibairtást végezzen, mert az autodidakta tanulás során könnyű tévútra menni. Direkt kérem, hogy javítsa ki a hibáimat, nem szégyenkezem miattuk.

@Attitude Adjuster: Ha te nyelvtanár vagy, jól érted az előbb leírtakat. Én azt tapasztaltam, hogy felnőtt emberek se mernek még nyelvórán sem megszólalni az adott idegen nyelven, mert félnek a hibázástól. Sőt, külföldön nem mernek vásárolni, stb. azok sem, akik tanulták az adott nyelvet, mert attól félnek, hogy az eladó kiröhögi őket, ha nem tökéletesen beszélnek. Ez a megfelelési kényszer.
Én nyelvórán is szeretek kommunikálni az adott nyelven, és megdöbbenek, hogy középhaladó csoportokban sem beszélnek eleget, inkább tesztek kitöltögetése folyik ( az is kell, de sok helyen ez túlsúlyos). Beszédcentrikus oktatás alig van. Pedig akinek az az elsődleges célja, hogy kommunikációképes legyen, és nem feltétlenül egy nyelvvizsgát akar gyorsan letenni, inkább a beszédcentrikus oktatás felelne meg.

@Sics68: A gyerek házifeladata hibátlan volt. Mindent pontosan kiszámolt. Szerintem nyolcadik osztályban a dedó szintje, ha a 3:2-vel részfeladatot írásbeli osztáshoz kötik.

Ez nem hibairtás, hanem a tanár emberi frusztrációinak levezetése a tanítványain, akik az órán v3ele szemben védtelenek.

A gyerek nem csak a matektól fordul el egy-egy ilyen húzás után. Napokig nem tudtuk még csak az iskolát sem szóba hozni előtte. Megcsinálta a leckéit, kikérdezhettük esetlegesen az aktuális tananyagot, de következetesen hallgatásba burkolózott, amikor egyéb módon az iskolára kérdeztünk rá.

A gyerek tényleg jó matekból. És amikor itthon beszélünk egy-egy matematikai vagy logikai problémáról hihetetlen gyorsan veszi a lapot. Egy kéthetes hiányzás kapcsán jött hozzám, hogy új anyagot vettek matekból, mondjak róla egy pár szót mielőtt nekiáll a házinak. Tényleg egy pár szó volt, mert kb. két perc múlva közölte, hogy, "ja, már értem", azzal elvonult, és megcsinálta a házit. De az iskolából néha úgy jön haza, hogy "már öt órája ennél az anyagrésznél állunk, és nem értem, hogy a tanár mit akar elmagyarázni". És akkor megint matekozunk egy kicsit, és megint helyreáll a világ pár perc alatt. De mit csinál az osztály többi része, akinek nincs kitől megkérdezni otthon esetleg? Mert úgy tűnik a tanárnő nem képes átadni az anyagot érthetően, csak az egyesek osztogatásához ért.
És sajnos nem ő az egyetlen ilyen pedagógus.

mindazonáltal ott a szülő felelőssége is...
tudatosítania kellene a gyermekével, hogy:
iskola = semmirevalóság

@Attitude Adjuster:

Amit írsz azokkal eléggé egyetértek.

Kompetencia alapú izéről amit írtál azon meg jót vigyorogtam :D

Két gondolattal egészíteném ki az általad mondottakat.

1.
Írsz arról, hogy mennyi az óradíjad magán nyelvtanárként és hogy ezért is nincs közöd a közoktatáshoz. Természetesen teljesen igazad van, az ember módja van rá ott dolgozik ahol megfizetik a munkáját.

Tudom magamtól is, hogy normális nyelvtanárt már most se nagyon találnak az iskolák: a tanári diplomák közül pont a nyelvtanári az, ami a piacon is eladható tudást jelent ... akár fordítóként, idegen nyelven kommunikáló munkatársként, akár piaci cégeknél végzett tanári munkával. ( Mindkettő valódi nyelvtudást és az átlagosnál nyelvtanárénál jobb tanítási képességeket igényel persze. )

Szóval az állami iskoláknak nem nagyon marad normális nyelvtanár, különösen hogy a nyugdíjasokat el kellett küldeniük.

Kisebb mértékben de ez van a számtech és a biosz-kémia tanárokkal is már.

Szóval a tanári pálya erősen kontraszelektált, kevés elhivatott marad a pályán, és azok közül is aki teheti elhúzza a csíkot az államilag =(alul)finanszírozott közoktatás területéről.

A felsőoktatás most nem tudom milyen felkészültségű tanárokat köp ki ... én annak idején úgy érzem sok hasznosat tanultam felsőokttásban (diplomám máig nincs belőle, de az összes pedagógia-gyagyalógia vizsgát 2x végigcsináltam... egyszer a nyíregyi TK-n, egyszer meg a Kossuth Lajos Tudományetemen ... negyedéves koromban hagytam ott a KLTE-t, nem tanulmányi okból... mindkét helyen voltak nagyon jó, nagyon hasznos dolgok amiket meg lehetett tanulni, ha valakit érdekelt... az is tény, hogy utána sokat tanultam - másoktól. Egy vicces adalék: a legutóbbi a tanításhoz hasznos tudást egy sakkoktató kollégától és két tanári végzettségű anyukától szedtem össze ... meg egy kedves pszichológus ismerősömtől. A kommunikáció lehetősége ilyen emberekkel ... sokat jelent nekem.

@Morrancs:

Nézd problémaként: mit tehetsz?

Először is: nem jó így hagyni, mert ez a helyzet nem jó a gyerekednek, és nem múlik el magától...

Cselekvési lehetőségek:

1,
Beszélj a tanárral. Van egy olyan érzésem, hogy jól tudsz kommunikálni... én azt javasolnám hogy keresd meg a tanerőt hogy a gyereked tanulási nehézségeiről szeretnél vele beszélni, és aztán próbáld rávezetni hogy ő csinál baromságot... hátha sikerül! ...

2,
Beszélj az igazgatóval ... hogy vagy a tanerő vagy vagy ti ..

3,
Beszélj a gyerekeddel :-) ... nem figyeltem eléggé, nem emlékszem rá hány éves ...

4,
Kezd el közben másik iskolát keresni :)

@Sics68:
1. Ezen már ötödikben túl voltunk. 10 percig azt hallgattam a tanárnőtől, hogy hogyan kell viselkednie a gyerekeknek az órán, hogy ő jól érezze magát.
2. Ez is megtörtént, sőt osztályfőnök is, meg még igazgató+osztályfőnök közösen is.
(Mellesleg ezt a nemzeti sportot szerintem rajtam és a páromon kívül majd minden harmadik szülő rendszeresen űzi.)
3. Ez rendben van. Ha nem éppen a személyes érintettség fázisában puffog, akkor roppant jól (le)kezeli a tanár marhaságait.
4. Hála a jó égnek nyolcadikos már, szóval még pár hónapot kell kibírni. :D

@Morrancs:

Nem értem miért hagytad a gyerekedet abban az iskolában.

Nézzétek meg ezt is:
hvg.hu/itthon/20140116_Tanari_portfolio_kiakadtak_a_pedagogusok

... szóval itt a másik oldal: ha a tanárokat baromságokkal szívatják és frusztrálják,valamennyire megérthető, hogy szarnak bele a minőségi munkába ...

@Sics68: Mert nincs olyan iskola, ahol az összes tanár ok lenne. Az, hogy itt csak eggyel vannak ilyen komoly gondok, egészen jó arány. :)

@Narancskommunista:

Szia!
Messze nem minden szellemi munkához kell kreativitás:-) Rengeteg teljesen rutinszerű szellemi munka van...

"ha egy oktatási rendszer csak a lexikális tudást erőlteti, és azt is úgy, hogy a puszta magolást részesíti előnyben az összefüggéseiben történő megértéshez képest, akkor az az oktatási rendszer nem jó."

ha netán hallottál a kompetencia-alapú oktatásról (már jópár éve küzdenek vele), az éppen nem a magolásról szól. A magolás azoknál van, akiknek nincs elég eszük az összefüggések megértésére. Magyarázhatsz nekik nyugodtan:-))

"Szvsz jobb oktatási módszerekkel sokkal többen értenék meg a kettős integrált is"

Bizonyára létezhetnek másféle módszerek, de hogy a kettős integrált sokkal többen értenék meg??? LOL

@szakértőbb:
"Messze nem minden szellemi munkához kell kreativitás:-) Rengeteg teljesen rutinszerű szellemi munka van..."

Ja, csak ezek a teljesen rutinszerű szellemi munkák jóval előbb lesznek automatizálva, mint a legutolsó gyártósori fizikai munkák.

"ha netán hallottál a kompetencia-alapú oktatásról (már jópár éve küzdenek vele), az éppen nem a magolásról szól. A magolás azoknál van, akiknek nincs elég eszük az összefüggések megértésére. Magyarázhatsz nekik nyugodtan:-))"

Én pont a kompetencia alapú oktatást pártolom a magoltatással szemben, csak sajnos most éppen ellenkező irányú szél fúj...

"Bizonyára létezhetnek másféle módszerek, de hogy a kettős integrált sokkal többen értenék meg??? LOL "

Pedig bizony, mert nagyon nem mindegy, hogy leadja az oktató és tanuld meg, vagy egy bizonyos úton elindulva éppen te hiányolod.

Egy nagyon jó videó a témában:
www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=7f40834d2