Hát igen. Építkezés kapcsán szétment házasságok.. Visszautalnék az egyik előző témára.. Szerintem minden "életkrízis szerűen" felfogható állapot - helytelen hozzáállás, rosszul működő párkapcsolat esetén - megtizedeli a házasságokat, élettársi kapcsolatokat. Legyen az építkezés, vagy a gyermek megszületésével járó változások, vagy csak a kedves mama odaköltözése..
Azért írtam életkrízis szerűen felfogható állapotot, mert meggyőződésem, hogy ugyanezeket a helyzeteket, gondokat, lehet örömmel kiegyensúlyozottan együtt összekovácsoló módon is megélni..
És igen! Ehhez van szükség olyan társra akivel kölcsönösen ki tudjuk hozni egymásból a bizalom, a másikban való hit, a tolerancia (és, és ..sorolhatnám) érzését. Nóra! Te ezt jobban megfogalmazod úgy is! :)

@bagamoyo: Az a baj, hogy ma sokan nem is próbálják meg kihozni a másikból ezt! Régen sem mindenki választott magának olyan társat, akivel könnyű volt együtt megélni a gondokat... Sőt, régen legtöbbször nem is magának választott párt az ember, hanem a szülők rendezték el...
Én azt érzem, hogy ma sokkal kevesebbet viselnek el az emberek gondból is, meg egymásból is... De miért?

@Ezt Nóra mondja:: Valld be, hogy láttad tegnap a Fókuszban azt a csodálatos párt!
Sosem nézem ezt a műsort, és a műsorban szereplő házaspár sem tartozik a kedvenceim közé.
Mégis kicsit meghatóak voltak, és úgy tűnt, hogy tényleg szeretik egymást. Pont azt mondták tanulságként, amit Te, hogy mindig ki kell állni a párunkért, és látni kell benne azt, akibe beleszerettünk.

@Csillagur: Imádom megfigyelni, hogy egy szövegbe mindenki azt látja bele, amit ő maga gondol :-DDD

Sem nem arról szólt az írásom, amiről bagamoyo szerint szólt, sem nem arról, amiről szerinted :-) Ennek ellenére mindkettőtökkel egyetértek.

Tegnap Fókusz helyett is a García Márquez-életrajzot olvastam (eléggé el nem ítélhető módon...). De ha az a pár azt mondta, hogy mindig meg kell látnunk a párunkban azt, akibe beleszerettünk, akkor velük is egyetértek...

Csakhogy az én cikkem arról akart volna szólni, hogy manapság a viszonylagos jólétbe születő emberek tűrőképessége annyira alacsony, hogy az első gondoktól visszarettennek, míg a korábbi generációk kibírták együtt a nélkülözést, az anyagi küszködést, és még ennél durvábbakat is...

@Ezt Nóra mondja:: Bocs, majd megtanulok a sorokban is olvasni, nem csak közöttük.
Mindig imádtam irodalomórán is, amikor elmondták, hogy a költő azt akarta mondani...
Csak most pont a költővel beszélgetek...
Hú.
Lehet, hogy azért buktattak meg időnként irodalomból, mert rossz volt a szövegértésem?

@Csillagur: Nem hinném, az kizárólag az én hibám, ha nem tudtam magam elég közérthetően kifejezni.

De mint mondtam, általános jelenség, hogy az emberek a saját szűrőjükön át fogják az adást... Mindenkit a saját problémája, a saját szemszöge érdekel - ezért a hallott információt beilleszti a már a fejében levő gondolatok közé...

Azt az irodalomtanárt pedig, aki úgy próbált téged irodalomra tanítani, hogy "megmagyarázta", mit akart egy másik ember (a költő) mondani... azt én inkább elküldeném tűzifát hasogatni... És még ő buktatott meg téged?!

@Ezt Nóra mondja:: Valamiért nagyon utált. Szerencsére év végén kettessel mindig átengedett, csak félévkor szenyózott 2X.

Nem teljesen értek egyet, mert bizony egy 15-16 éves embernek, bármilyen okos is, segíteni kell megérteni, hogy mit akart mondani a költő...hol tudja még egy ilyen korú emberpalánta, milyen érzés az, amikor a felnőtt gyereket akar csinálni Flórának, vagy amikor az embert egy ledér nő lapátra teszi, tudja róla, hogy nem éri meg a busongást, mégis benne van ő minden félrecsúszott nyakkendőben, mégha nem kellene, akkor is...szóval nekem nagyon gyenge tanárom volt a gimnáziumban és nem a megértést segítette, hanem azt, hogy elmondja a dolgok tartalmát...hogy Júlia és Rómeo fiatalkorú veronai állampolgárok, jogosítvánnyal még nem rendelkeztek, és de szemük volt és meglátták egymást, még ez a szegény jóravaló legényke valami erkély alatt ácsorgott és meghallotta a lány motyogását, meg tartottak biológia órát, hogy most a fürj dalol vagy a pacsirta, melyik madár mit tud, na szóval kb. ennyi volt nála az elemzés, de Isten nyugtassa békében, mert már nem él, és így rosszat nem írok róla!
Különben a házasságtéma: erről is csak az öreg vicc jut eszembe: jaj fiam, mondja apu a fiacskájának, amikor én fiatal voltam, arról álmodoztam, hogy nagy autóm lesz, abban hordom majd a klassz csajokat és állandóan pezsgő fog folyni a cipőjükből! És mi lett édesapám, ez?- kérdi a fiú! Jaj fiam, dehogy is!!! mondja az apa, mi lett, mi lett? Hát gyalog, anyád, kisfröccs! Na ezt nehéz megszokni a gyengébb idegzetűeknek és azért futnak el sokan, hátha találnak olyat, ami nem "gyalog-anyád-kisfröccs".....

@Zsófi: ...de Zsófi, hát honnan tudhatná egy irodalomtanár, vagy bárki, aki nem maga a költő, hogy mit akart mondani a költő?!

A verselemzés az én nézetemben nem erről kell, hogy szóljon. Sokkal inkább arról, hogy nekem, az olvasónak mit mond a vers... Mindenki a maga szűrőjén keresztül értelmezi, és nagy hiba elhitetni egy gyerekkel, hogy a költőnek volt egy kőbe vésett, "kötelező" mondanivalója azzal a verssel. A jó vers ezer jelentésréteggel bír, mindenki mást kap tőle.

És elnézve a költőket, olvasva némelyikük életrajzát vagy önvallomásait - nem is igazán így működik ez, hogy a költő akart mondani valamit... Az alkotás ennél jóval összetettebb folyamat. Nekem nagyon tetszett az a megközelítés, amit a Bagdy Emőke pszichológustól hallottam (idéztem is itt, a blogon, a róla szóló cikkemben): hogy a költő a saját tudatalattijába merül le alkotás közben, onnan hozza fel mindazt, amit vers formájába öntve elénk tár - olyasmiket, amit mi, hétköznapi emberek csak egy terápia során, szakértő segítséggel tudunk a felszínre hozni magunkból. Na most akkor hogy "akarhatna" mondani valamit, ha ez a folyamat ennyire ösztönös, és nem tudatos?

A jó irodalomtanár ezt mutatja meg a tanítványának szerintem, és ráveszi a diákot, hogy járja be ezt az utat a költővel. Hogy saját magából hozzon ki valamit, érzelmeket, gondolatokat a vers hatására.

Mivel Zsófival ugyanahhoz az irodalomtanárhoz jártunk gimnáziumban (nyugodjék békében!), mindketten tudjuk, hogy ez fájdalmasan kimaradt az életünkből, de szerencsére érdekelt annyira bennünket az irodalom, hogy tanári segítség nélkül is elboldogultunk ezzel a feladattal...

@Zsófi: a "gyalog-anyád-kisfröccs" zseniális duma!! :-DDDD

@Ezt Zsófi mondja:: Ajhvé! Ez a "gyalog-anyád-kisfröccs" kiszólásod zseniális!!!!!! XDDDD

@Ezt Nóra mondja:: Szóval irodalmi alkotása válogatja. Azonban tényleg az a fontos, hogy neked mit mond. Ahogy Marquez-ről írtuk: életkortól, hangulattól, lelkiállapottól függően mindig mást - és ettől jó.
Hogy egy alkotás mennyire jön mélyről? Is-is.

Gondolj Nóra arra a versre, amivel sikerült könnyeket csalnom a szemedbe: Latinovits - Ady. Igen, ez mélyről kiált.
De ugyanakkor gondolja Arany Waelsi bárdok - versére: nagyon is tudatos programvers.

Elemzés? Jó is rossz is. Egyik Arany verset még a költő életében elemezte valaki. Arany is megkapta, s így reagált a "itt ezt gondolta a költő" kitételre: "Gondolta a fene!"

Máskor, ha az elemzés a mű keletkezései viszonyait is fegyelembe veszi, sokkal többet mondhat el a versről, mint maga a vers. Lásd egyik utolsó, már kórházi ágyon írt Ady vers - de ha agyonüttök sem tudom a címér, sajnos. De ez az elemzés engem, az amúgy szkeptikust is padlóra küldött, annyira jó volt.

Már megint félre lettem "elemezve", pedig a "költő" nem EZT akarta mondani, hanem: én sem azt gondolom, hogy szóról szóra leírt elemzést kell bevágnia a diáknak, ilyen tanár is van, aki ezt követeli, bár ha a gyereknek semmi kedve és érzéke az irodalomhoz, hadd magoljon, hátha legalább annyi megmarad benne...én is az a nemzedék vagyok, aki tizenévesen végig sírtam a Holt költők társaságát, még az is meglehet, hogy Nórával együtt, mert sokat jártunk moziba is együtt, ahogy mindenhová, szóval tartottam magamat annyira fantáziadúsnak, hogy valamit én is hozzá tudok érezni a vershez már 16 évesen is...persze ahogy Wampeer írta talán valahol, minden korszakában mást és egyre több réteget érzünk bele egy vers szövegébe, mert ugye sajnos szaporodik fogunkban az idegen anyag, ahogy a szívünkben meg a "halál", ez igaz! DE! Azért egy tanítási óra egy gimnáziumban nem állhat csak abból, hogy mondja már el mindenki, mit érez, ugye mit szólna valaki, ha bejönne egy kémiatanár és azt mondaná, mondjuk már el, milyen érzések kerítenek hatalmába, ha ránézünk a periódusos táblázatra (remélem nem rontottam el, és így hívják, jaj cavinton!)...szóval a magyar irodalom órán is vannak megtanulandó anyagok, amit tudni kell, költő, iró élete, annak a korszaknak a történelmi háttere, amiben azt gondolta, vagy nem, amit! Verselemzési szabályok, stb, stb, ezeket mind tudjuk...szóval ezt kell megtanítani, és nem egy mű tartalmát csak vagy hogy mit gondolt a költő...ezt is lehet találgatni, miért ne? Ez is kreatív dolog, fantáziajavító, és ugye miért ne lehetne tudni pl. Juhász Gyuláról az Anna-versek olvasása során, hogy kb. hogy érezte magát...vagy Radnótiról, amikor felfordult körülötte a világ és nem értette, hogy ő miért van ott, ahol (amikor többen meg akarták szöktetni, de ő nem akart menni!) Szóval lehet azon is agyalni, hogy mit "üzent" a költő, ha nem azt, akkor is!

@Ezt Zsófi mondja:: Jaja, szóval, go9ndolom, most nem velem szállsz vitába.... :)

A periódusos renszer valóban létezik (nem kell Cavinton, meg amúgy is szinte csak placebo :P). Az viszont érdekes lehet, hogy milyen érzelmeket vált ki. Pl.: rádjön a sikítófrász, hogy már megint milyen marhaságot kell benyalnod!? :P:P:P:P

@wampeer és @Zsófi: Igen, így van, meg kell tanítani az irodalomtörténetet, a vers keletkezésének körülményeit, az író életrajzát, és lehet TALÁLGATNI, hogy vajh mit akart a költő... És nagyon jó mások verselemzését meghallgatni, elolvasni, épp, mert mindenki mást tud hozzátenni a jelentésrétegekből.

De azt dogmaként megtanítani, hogy "ez a vers erről szól és punktum" - ezt én nagyon rühellem, és sajnos sok magyartanár itt tart.

Igazából mindkettőtökkel egyetértettem Wamper-Nóra! Senkivel sem akartam vitatkozni, csak kiegészítettem, amit valószínűleg nem pontosan írtam le tegnap...
Különben meg: éljen a népek, nemzetek közötti barátság és egyetértés!!!!! Éljen Május elseje és Éljen Dunakömlőd 8 darab szépszál és küzdőképes fiatalja!

@Ezt Zsófi mondja:: + 3, akik talán Nóra "felső polcán laknak" :P:P:P

JAja, amúgy meg tanulságos, hogy honnan-hová lehet eljutni egy beszélgetésben :)

Sajnos pár üres befőttesüvegen és néhány sunyi molyon kívül senki nem lapul a felső polcomon a spájzban... Dunakömlődnek más megoldást kell találnia!

A beszélgetést pedig Csillagúr magyartanára vitte félre... :-)