Kérj tanácsot

A Nóra által megírt „fagylalt-történelmet” elég nehéz úgy végigolvasni, hogy az ember ne akarna percenként elszaladni valahová, ahol fagylaltot lehet kapni.

Ezért én is nekiláttam, hogy begyűjtsek néhány egyszerű fagylaltkehely receptet az interneten. A fagyi azért nagyon jó akár vendégvárónak is, mert ugye nem kell hámozni, aprítani, keverni-kutyulni, habot verni, edényt piszkolni, sütőt súrolni, mégis fantasztikus desszertet készíthetünk 3 perc alatt és nagy sikert arathatunk, ha ügyesek vagyunk.

A fagylaltkehely nagy előnye még, hogy készítésénél szinte minden felhasználható, ami gyümölcs, befőtt, lekvár, szirup, öntet, keksz, piskóta, csoki, dió, mandula, mogyoró, szeszes italok kategóriában otthon fellelhető!

Íme akkor néhány ötlet:

Barackos tojáslikőrrel

Csokoládé és vaníliafagyi, rá barack befőtt kockázva, arra tojáslikőr, majd a tetejére tejszínhab.

Barackos triple sec likőrrel

Adagoljuk a vaníliafagyit pohárba, vágjuk a barack befőttet csíkokra, azt tegyük rá, öntsük le likőrrel, a végére jön a málna öntet és a tejszínhab.

Boros fagyikehely

Magas, karcsú pohárba rétegezzünk vanília fagyit és a száraz borba beáztatott, lecsepegtetett mazsolát. Öntözzük meg a borral, és tegyünk habot a tetejére.  

Érdekes kombináció ugyanez egy könnyű rozé/vörös borral és csoki fagyival, csoki reszelékkel.

Dame blanche kehely

Tegyünk vaníliafagyit a kehelybe, öntsünk rá csokoládé öntetet és díszítsük tejszínhabbal. Ez az egyik legismertebb és legkedveltebb fagylaltkehely a francia nyelvű országokban.

Banana split

A banánt hosszában vágjuk ketté és tegyük tányérra. Helyezzük rá a vaníliafagylaltot, szórjuk meg mandulával, csokoládészósszal locsoljuk meg és tejszínhabbal díszítsük.

Meggyes kehely

Hozzávalók 4 személyre:

·         35 dkg meggy (vagy 1 üveg magozott meggybefőtt)

·         4 dl vaníliaízű joghurt (vagy natúr)

·         4 evőkanál csokoládéreszelék

·         4 nagy gombóc vanília- vagy sztracsatellafagylalt

Elkészítés:

A meggyet megmossuk, megtisztítjuk, kimagozzuk, ha befőttből készítjük, lecsepegtetjük.

A meggyet összekeverjük a joghurttal és a csokoládéreszelékkel, majd szétosztjuk négy kehelybe. A fagylaltot a kehely közepébe ültetjük, meggyszemekkel díszítjük, és azonnal tálaljuk.

Kellemes fagyis perceket, órákat kívánok!

Zsófi

Az elmúlt hetekben rövid kis ízelítőt kaptunk a tavaszból, de már vissza is tért a zimankó. Úgy gondoltam, csempészek a januári szürkeségbe egy kis nyarat nektek! A fagylalt szerintem - legyen bármennyire univerzális édesség – mindenkinek leginkább a forró nyári napokat idézi fel.

Egy másik munkám kapcsán írtam meg a fagylalt történetét – most megosztom veletek is, íme!

A mai fagylalt elődjének számító hideg édességet több ezer éve készítették először. Egyes feljegyzések szerint már az ókori kínaiak mézzel édesített gyümölcsleveket hóval, jéggel hűtöttek, és ezeket a hideg édességeket szolgálták fel a kiváltságosoknak.

Annyi bizonyos, hogy a római császároknak is kedvelt csemegéi voltak a hegyekből hozatott hóval kevert gyümölcslevek, melyek sűrűn folyó, hideg fagylaltszerű italkülönlegességet eredményeztek. Néró császárról maradt fenn olyan legenda, hogy mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal kevert finomságot fogyasztott, melyhez a havat akár négyszáz kilométernyi messzeségből hozatta.  

A fagylalt története ezután gyakran elég homályossá válik: bizonyos források szerint a Medici Katalin udvarához tartozó Ruggieri nevű úriember készített fagylaltot Katalin esküvőjére, melyet II. Henrikkel kötött, és így került a fagylalt Párizsba – ez a hiedelem erősen tartja magát a magyar fagylalttörténeti leírásokban is. Én azonban kétlem, hogy igaz lenne, ugyanis Cosimo Ruggieri valóban létező személy volt, de nem fagylaltkészítőként, hanem Medici Katalin asztrológusaként vonult be a történelembe… és az irodalomba is, hiszen Balzac is írt róla a Filozófiai tanulmányok Medici Katalinról szóló részében.

Én az első név szerint ismert, hiteles fagylaltkészítőnek a palermói származású Francesco Procopio del Coltelli nevű úriembert tartom – hát persze, hogy megint egy olaszt! Az írások szerint 1672-ben készített először fagylaltot egy párizsi kávéházban. A franciáknak köszönhetjük, hogy a fagylaltoknak hamar jó hírét vitték szerte a világban. Más források egy Audiger nevű szállodás és konyhamestert említenek, aki 1660-ban „Rendes ház" című szakácskönyvében fagylaltreceptet is leírt. Ezt a könyvet XIV. Lajosnak ajánlotta, akinek konyháján hétpecsétes titokként őrizték a fagylaltkészítés receptjét. A király kertésze azonban kilopta a receptet, így nemsokára boldog-boldogtalan hozzáférhetett. 1768-ban Párizsban már megjelent egy kiskönyv különböző fagylaltreceptekkel és készítési eljárásokkal.

Magyarországon először 1753-ban jelenik meg a fagylalt egy Erdélyben, kéziratban összeállított szakácskönyvben: „Epervíz vagy ama jeges lév forma”. Így hangzik a leírása: az áttört eper levéhez „tölts osztán tisztált nádmézet, abban lévben, hogy édes legyen és süsd meg a jégbe, akár mind addig, míg megfagy”. A fagyasztás módját leírja a „pisztártzi" (pisztácia) jeges eszközének elkészítésekor: „mikor pedig bé akarod hűteni, hogy meg fadgyon, végy jeget, akár havat, a jeget apróra törd és sóval elegyítsd öszve, és így a jég megtartja hidegségét, úgy az a hó is, hogy el nem olvad egymástól” (Ketter László közlése). Kimondhatjuk tehát, hogy a magyar nyelven elsőként közölt két fagylalt-íz az eperfagyi és a pisztáciafagyi volt! A XIX. század első harmadában már Pesten és Budán is árusítottak fagylaltot.

Ezek azonban, láthatjuk a receptekből is, még inkább a ma szörbetként, sorbettóként ismert vizes-jeges finomságokra hasonlítottak. A ma fagylaltként ismert édesség akkor alakult ki, amikor először adtak tejet, tejszínt a jeges desszertekhez. A hagyomány szerint ez az áttörés Nápolyban következett be. A 18. században jelent meg először ilyen jellegű fagylaltrecept egy szakácskönyvben.

A két világháború között Budapesten megtelepedett olasz fagylaltkészítők újszerű anyagokkal és technológiákkal keltek versenyre magyar kollégáik termékeivel. Az olasz fagylalt erős ízű, krémesen sima, harapható, de habos készítményként terjedt el az egész világon – hazánkban is.

A hűtési technológiák korszerűsödése, a fagylaltgyártó gépeken végrehajtott folyamatos változtatások, az újfajta alapanyagok teszik lehetővé a mai kor ízlésének megfelelő, fenségesen finom fagylaltok elkészítését.

A 8O-as évek elején jelentek meg nálunk a régi, külön fémfedővel rendelkező (bödön-szerű) fagylaltkínálók helyett a vitrines hűtőpultok, melyekben a változatos színű és ízű fagylaltok fagylalttégelyekben helyezkednek el, és gusztusosan megdíszítve kelletik magukat – arra csábítva a vevőket, hogy egyszerre ne csak egy ízt kóstoljanak meg.

Hogy milyen a jó fagylalt – arról majd máskor írok nektek, talán inkább egy igazán forró nyári napon…

Szeretettel:

Nóra

Egy igen-igen nagy bölcsesség a Facebookról! Szerintem nem csak nekem tetszik ez ennyire!

Kérdés: Úgy hallottam, hogy az aerobikus testedzés meghosszabíthatja az ember életét, igaz ez?

Válasz: Az ember szíve nem dobog örökké. Ne pazarolja testedzésre a szívét! Idővel minden elhasználódik. Ha felgyorsítja a szívdobogását, attól nem fog tovább élni; ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy meghosszabíthatjuk a kocsink életét azzal, hogy száguldozunk vele! Sokáig akar élni? Akkor szunyókáljon gyakrabban!

K: Egyek kevesebb húst, és több zöldséget, gyümölcsöt?

V: Meg kell értenie a logisztikát. Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát. És mik ezek? Zöldségek. Igy a steak nem más, mint egy nagyon effektív mechanizmus arra, hogy zöldségek kerüljenek a szervezetbe. Gabonafélékre van szüksége? Egyen csirkét. A marhahús kitűnő forrása a mezei fűnek. És egy sertésszeletben megtalálható a javasolt napi zöldségmennyiség 100%-a.

K: Csökkentsem az alkoholfogyasztásomat?

V: Dehogyis. A bor gyümölcsből készül.

A brandy az desztillált bor, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a vizet, így még töményebb formában juthatunk gyümölcshöz. A sör pedig gabonából készül.

K: Hogyan számitjuk ki a testzsír-százalékot?

V: Nos, ha egy teste van, és zsíros, akkor 1:1  Ha két teste van és zsíros, akkor 2:1 és így tovább....

K: Mik az előnyei a rendszeres testedzésnek?

V: Egy előnye sincs. Az én filozófiám: Az a jó, ha nincs fájdalom!

K: Az olajban sült ételek károsak?

V: NEM FIGYEL RÁM!!!

.... Manapság növényi olajban szoktak sütni. Hogy lehetne az káros, hogy még több zöldséghez jutunk ezáltal?

K: Felülésekkel meg lehet szabadulnunk az úszógumitól?

V: Biztos, hogy nem! Amikor igénybevesz egy izmot, az nagyobb lesz. Akkor kell felüléseket csinálnia, ha nagyobb hasat akar!

K: A csokoládé káros?

V: Megőrült?

HELLO

Kakaóbab! Az is zöldség!!!  

K: Az úszástól jó alakja lesz az embernek?

V: Ha az úszás jót tesz az alaknak, akkor magyarázza meg nekem a bálnákat.

K: Fontos, hogy az ember formába hozza magát?

V: Hé!  A "kerek" is egy forma!

Remélem, ezzel tisztáztuk az összes étkezéssel és testedzéssel kapcsolatos félreértéseket.

És ne felejtse el:

Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk: Micsoda buli volt!!!

ÉS......

Egy másik idevágó okosság ugyancsak a facebookról!

Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés a táplálkozás és az egészség között. Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.  

5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

Mi ebből a tanulság?

Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Amiatt fogsz meghalni, hogy magyarul beszélsz..........

Zsófi

Szándékoltan kissé provokatív mai írásom címe – amiben épp az ellenkezőjére szólítalak fel benneteket, mint blogunk címében!

Zsófi is és én is azt tapasztaltuk a környezetünkben, hogy barátaink szeretnek tőlünk tanácsot kérni a legkülönfélébb témakörökben. Legyen az párkapcsolati probléma, gyereknevelési nehézség, üzleti dilemma… sokszor osztottuk már az eszet ilyen-olyan ügyekben, mielőtt elindítottuk ezt a blogot.

A blog kezdetekor azt reméltük, hogy ismerős-ismeretlen hozzánk fordul majd ezeken az oldalakon, mi pedig elmondjuk, mit tanácsolunk az ő problémáikra. Ez aztán nem egészen így lett – most pedig hallottam egy elég érdekes, fontos gondolatot - ráadásul egy olyan asszonytól, akinek adok a véleményére: dr. Bagdy Emőkétől – ami alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a tanácskérésről, tanácsadásról eddig hittem…

Bagdy Emőke pszichológus professzorasszony azt tanácsolja mindannyiunknak: ne adjunk tanácsot senkinek…

Annak pedig, aki valamiféle problémával küszködik, azt javasolja: ne kérjen tanácsot. Ehelyett inkább TANÁCSKOZZA MEG a problémáját valakivel, akinek a véleményére ad.

Érzitek a különbséget?

Eddig a tanácsadás egyirányú folyamatnak tűnt, melyben az egyik fél valamiféle fölényes helyzetben megmondta a tutit…

Most viszont, ebben a formában ez egy kétirányú folyamattá válik, melyben a beszélgetés során formálódnak mindkét fél gondolatai egy adott témában.

Bagdy Emőke azt mondja: rituálisan válasszuk ki azt a barátot – ne családtagot –, akivel hetente egyszer összejövünk, ily módon: „Fél óráig mindkét fél elmondhatja a panaszait. Egyetlen szabályt kell betartani: hallgass türelmesen! Ne adj tanácsot, ne vágj közbe, ne okoskodj, ne mondj semmit, csak hallgasd meg a másikat! Annyi feszültséget letesz ezzel az ember, hogy a követéses vizsgálatok azt igazolják, hogy a maradékkal már károsodás nélkül megbirkózik szervezetünk.”

A tanácsok osztogatásáról azt is mondja: csak rossz származhat belőle… Hiszen akinek a tanácsa beválik, arra azért haragszunk, mert okosabb, mint mi. Akinek nem válik be a tanácsa, azt lenézzük, ostobának tartjuk, de mindkét esetben rejtett harag a dolog vége.

Az igazi segítség a bajban tehát nem a tanácsok osztogatása, hanem a MEGHALLGATÁS, az odafigyelés, a segítő figyelem. Az, hogy minden rezdülésünkkel a másikra figyelünk, amikor ő megnyílik felénk. És az, ha megerősítjük abban, hogy ő maga képes lesz megoldást találni a saját problémájára – mi pedig ebben mindig támogatni fogjuk.

Alkalmazzátok ezeket a módszereket ti is a saját lelki egészségetek érdekében – tanácskozzátok meg a problémáitokat valakivel, és hallgassátok meg figyelemmel a másikat. Ezt nem tanácsolom ugyebár – hanem mondjuk inkább így: javaslom nektek...

Szeretettel:

Nóra

Mérő László matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára.
Harmadik díjat nyert az 1968-as moszkvai Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, 1974-ben végzett az ELTE matematikus szakán.
1984-től 2005-ig az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén tanított matematikai, logikai, pszichológiai, és játékelméleti tárgyakat. Első könyve, az Észjárások 1989-ben jelent meg, ekkor indult el sikeres könyveinek sorozata itthon és külföldön is. 2000-ben habilitált a pszichológia tudományágban (pszichológiai egyetemi végzettsége nincs).
Megnyerte a főnyereményt a „Mindent vagy semmit” című televíziós vetélkedőben. Érdekes dolgokat mond az alábbi interjú-részletben: 

„Mindenkinek a gondolkodására hatással vannak az érzelmei. Nem mindegy azonban, milyen érzelmek keverednek a különböző típusú gondolkodásainkkal. A jókedv például segíti a kreativitást, és a rutinmegoldásokat, míg a negatív érzelmek gátolják ezeket. Az elmélyült, analitikus gondolkodásra viszont inkább a rosszkedv hat pozitívan…Fontos, hogy soha nem hosszan tartó hangulatokra kell gondolni, hanem illékony, rövid ideig tartó érzésekre. Például a mély depresszió már egész másképp hat az elmélyült gondolkodásra, mint a múló rosszkedv…

Itt áll például Magyarország ötszáz év (török, osztrák, német, orosz megszállás) tanult tehetetlensége után. Most hirtelen eltűntek ezek a kényszerek, választhatnánk az optimizmust is, ami szintén tanulható. Ez most csak rajtunk múlik. Egy olyan ritka lehetőség adódott, amikor többé-kevésbé a kezünkbe vehetjük az evolúció irányítását…nem minden evolúció darwini. A társadalmi vagy a kultúrevolúció például nem az. Ezeknek igenis lehet iránya.”

Arról, hogy tanulható-e az optimizmus, Mérő ezt gondolja:
“Nyilván nem úgy, hogy valaki azt mondja, hogy jobbra át, és akkor mindenki, mint a katonaságnál, egyszerre fordul. Bekerülhetne viszont a gondolkodásunkba egy olyan elem, hogy most már magunk irányítjuk a sorsunkat. Egyébként erre látok jelet az egyetemistáim körében. Úgy látom, ma a diákok sokkal kevesebbet rinyálnak…természetesebben állnak a világ kihívásai elé. Lehet, hogy nem reménytelen a dolog. Egyébként, ahogy a rosszkedvnek is vannak előnyei, a tehetetlenségünknek is vannak. Lehet, hogy bizonyosfajta teljesítményeinket, például a furcsa kreativitásainkat a többé-kevésbé állandósult rosszkedv termeli ki…
Az biztos, hogy Nyugat-Európában kevesebb kreatív ötlet születik, mint nálunk. Igaz, ha megszületik egy ilyen, ott jobban meg tudják valósítani. A megvalósítás leginkább a rutinon múlik, az pedig jókedvűen megy jobban. Azt is mondhatnám, hogy két út áll előttünk: vagy maradunk világhírű depresszívek, vagy felfedezzük magunknak a tanult optimizmust, és lehet, hogy kevésbé leszünk kreatívak.

„Az elvek csapodár természete” című könyvében Mérő László írt egy kooperációs kísérletről, ami jól ábrázolja, hogy a sikerhez bizony kooperálni is tudni kell.

Ezt a kísérletet a könyv szerzője így foglalja össze :
“Abban a vizsgálatban egy hajómodellt kellett összerakni nyolcfős csapatoknak, ahol a tagok ugyanabból az országból jöttek, de nem ismerték egymást. Nem volt túl nehéz vagy átláthatatlan a feladat, de 16 kéz összehangolt munkája kellett a megvalósításhoz. (Az egyik résztvevőnek tartani kellett valamit, a másiknak ellentartani, a harmadiknak nyomni, taszítani s a többi.) Azok a csoportok tudták összerakni a hajót, akik valahogy főnököt választottak maguk közül. Jól teljesítettek a németek és a japánok. A németek automatikusan a legmagasabb végzettségűre néztek, hogy vezényelje le a dolgot, a japánok a legidősebbre. Ez azért érdekes, mert a legidősebb lehet a legokosabb a csoportból, de a legbutább is. Mégis, a japánoknak fontosabb volt, hogy legyen főnök, mint hogy az rátermett legyen. A németeknél egyszer előfordult, hogy a kinevezett főnök - egy egyiptológus doktor - a főnökséget (mint a katonaságnál: a szolgálatot átadom, a parancsnokságot átveszem) átadta egy gépésztechnikusnak, aki pillanatok alatt le is vezényelte az építkezést. Az amerikaiak is nagyon gyorsan találtak főnököt, de nem lehetett egészen pontosan tudni, hogyan. Mindenki mondott magáról valamit, és a végén mindenki egy emberre nézett, az lett a főnök. A német és japán algoritmus szerint bármi a feladat, ugyanaz a főnök. Az amerikai szerint nem, ott mindig a feladattól függ. Leggyorsabbak valóban az amerikaiak voltak, utána holtversenyben a németek és japánok, kicsit lemaradva a nyugat-európai országok, és erősen lemaradva a kelet-európai két résztvevő ország (Románia és Lengyelország) csapata. Nem volt természetes számukra, hogy főnököt válasszanak maguk közül, ha pedig valaki főnökösködött, azt nem fogadták el. Ha magyarok is szerepeltek volna e kísérletben, azt sejtem, ugyanígy jártak volna…”

Forgács József szociálpszichológus, egyetemi tanár és akadémikus, Ausztráliában él. 1969-ben hagyta el Magyarországot kalandos körülmények között. Amerikai fiatalokkal találkozott Jugoszláviában, akik autót béreltek és a csomagtartóban átvitték őt Olaszországba. Ő is arról beszél, amiről Mérő, hogy milyenek is vagyunk mi magyarok…

“ …nagyon élvezem az itteni izgalmas kulturális, intellektuális, kozmopolita életet. Budapest tele van okos, érdekes, jól tájékozott emberekkel, akikkel öröm együtt lenni. Az angolszász világban sokkal nagyobb a specializáció. Egy pszichológus nem feltétlenül tud sokat a történelemből vagy irodalomról, hanem a pszichológiával foglalkozik. Az emberek itt élénken foglalkoznak a világ dolgaival, tájékozottak a politikában, közgazdaságban. Mint Spiró György egyik szereplője mondja a Kvartett című darabjában, amelyet nemrégen láttam, és mellesleg mindenkinek melegen ajánlok: „Itt nagyon jól lehet beszélgetni.” … a legkézenfekvőbb magyarázat a történelem. Az emberek életét a történelmi események rendszeresen és visszatérően meghatározták, olyan módon, hogy az egzisztenciális biztonságukat, családi életüket és helyzetüket is befolyásolta, így természetes a világ dolgai iránt való intenzív érdeklődés. Ez kevésbé tipikus az angolszász világban, ahol adva van egy folyamatosság, biztonság. Az emberekben ott talán azért nincs ennyire éles érdeklődés a közügyek iránt, mert azok ott egyszerűen nem olyan fontosak…

…például az átlag amerikai meg van győződve arról, hogy ő a világ legjobb rendszerében él (ami persze egyáltalán nem igaz). Magyarországon éppen az ellenkező beállítottság jellemző... Az emberek nagy része kritikus, elutasító és pesszimista a társadalmi és politikai rendszerrel szemben. A megkérdezettek többsége a mai demokratikus rendszert sokkal rosszabbnak látja, mint a valóság, és nem is hisz abban, hogy ez megváltoztatható.
Nyugaton egyre inkább megkérdőjelezik azt, hogy a növekvő anyagi jólét szükségszerűen növekvő boldogságot eredményezne. Egyre világosabb, hogy a gazdasági növekedés hajszolása és az egy főre eső jövedelem nem jelentik a boldogság érvényes mércéjét. Bár pénzzel és gazdagsággal valóban ki lehet elégíteni fontos alapigényeket, és ki lehet küszöbölni bizonyos boldogtalansági forrásokat, az anyagi jólét egy bizonyos szinten túl már nem vezet növekvő megelégedettséghez és boldogsághoz.
A biztonság, az éhezéstől való mentesség, a fedél: ezek az anyagi jóléttel orvosolható igények, de ezeken kívül más fontos, az evolúció által formált igények is jellemzik az emberi fajt: a társadalmi elfogadottság igénye, a szeretet, a hovatartozás, az identitásigény, a státusigény. A növekvő jólét nem segít az ilyen szociális igények kielégítésében, sőt az egyre intenzívebb munka és fogyasztás gyakran hátrányt jelenthet. Ezeket a mélyen fekvő emberi kapcsolati igényeket nem lehet megoldani egyszerűen azzal, hogy még több pénzt keresünk és költünk.”

Forgács a boldogságról így vélekedik:

“A boldogság nem állandó állapot, hanem meghatározásából kifolyólag egy átmeneti helyzet. Szét kell választani a megelégedettség és a boldogság fogalmát. Az állandó boldogság nem jellemző az emberi természetre. Sőt, a saját laboratóriumi kísérleteink például azt bizonyítják, hogy az enyhe negatív hangulatoknak sok előnye is van. Enyhe rossz hangulatban az emberek jobban odafigyelnek a világra, jobb az emlékezetük, kevesebb ítélkezési hibát követnek el, pontosabban kommunikálnak, és jobban átlátják azt, ha meg akarják téveszteni őket. Tehát nem vagyunk képesek állandóan boldogok lenni, ezt nem is érdemes célkitűzésnek megfogalmazni. De az elégedetlenség forrásait lehetne, és talán kellene is csökkenteni…
De ha magányosak vagyunk, azon a jóllakás nem segít... »

Az evésnek, jóllakásnak fontos szerepe van viszont a társas kapcsolataink alakításában is. Csernus doktor legújabb könyve arra vállalkozott, hogy ne csak pusztán “lelkitúrkába” kezdjen, ahogy eddig, hanem a gasztronómia segítségével tegye mindezt. A “Felnőtt húsleves” hátán található ajánlásból kiderül, miről is szól a könyv:

“Lucifer ellenőrzést tart a pokolban…Bevezetik egy hatalmas terembe, ahol óriási üstökben rotyognak az emberek. Az első mellett egy felirat:”Kimászni tilos!” Lucifer kérdésére azt felelik, ezek a németek, akik mindig betartják a szabályokat. A következő üst mellett állig felfegyverzett ördögök vigyázzák a rendet. Itt vannak az oroszok, akiket csak így lehet visszatartani, mondják ezúttal. A harmadik üstnél végül meglepődve tapasztalja, hogy se tábla, se őrség, mégis minden rendben van. “Ezek itt a magyarok. Ha valamelyikük megpróbálna kimászni, a többi úgyis visszahúzza…”

Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva?

Miért nem szeretünk jókat enni? Lassan, jóízűen, odafigyeléssel, megadva a módját?

Miért nem szeretünk jókat beszélgetni? Felszabadultan, őszintén, jóról és rosszról egyaránt?

Dr.Csernus Imre asztalánál ülve sokszor felmerülnek ezek a kérdések, és miközben barátai körében ízekről, ételekről, borról, hagyományról esik szó, időről időre előkerülnek az emberi problémák is, amelyekkel mindannyian szembenézünk, ha úgy döntünk, hogy az élet napos oldalán szeretnénk élni. A szerző személyes története, amelyet ebben a könyvben elmesél, világosan bemutatja, hogy neki magának is saját árnyaival kellett megküzdenie az őszinte mosolyért. Hiszen mindenki csak azt eszi meg, amit megfőz…”

Zsófi  

A legismertebb remete, Szent Antal (251-356) napja van ma.

Antal 251-ben született egy közép-egyiptomi faluban, Koméban. Jómódú családból származott, és nagy vagyont örökölt. 20 éves kora körül az evangélium szavai megérintették szívét: "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!" (Mt 19,21)

Birtokát elajándékozta, és aszkéta életmódot kezdett. Előbb a falu közelében élt, később a líbiai sivatag egy üres sírboltjába költözött be. Egy barátja hordta neki az élelmet.

Híre egyre jobban terjedt, sok remetét gyűjtött maga köré, és irányította őket. Ezek a közösségek nem alakultak át szerzetesrenddé, mert Antal nem adott a remeték számára szabályzatot, és nem fogta őket olyan szoros egységbe, ahogy azt a későbbi rendalapítók tették.

Nemcsak Antalt látogatták a keresztények (maga a császár is levelezésben ált vele), hanem ő is kiment a keresztények közé, ha az szükséges volt: az alexandriai börtönökben lévő hitvallókat látogatta, erősítette, és barátja, Szent Atanáz püspök kérésére nyilvánosan fellépett az ariánusok (4.századi eretnekmozgalom) ellen.

356-ban halt meg Remete Szent Antal, ünnepe január 17-én van. Sírja két évszázadon át ismeretlen volt, csak 561-ben találták meg. Földi maradványai ma Franciaországban vannak, az arles-i Saint Julien templomban.

Január 18-a Szent Piroska napja. Szent Piroska (1088 - 1134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, Irén (Eiréne) néven bizánci császárné. Szent László magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leánya, 1104- től Komnenosz János, a későbbi II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége, a konstantinápolyi Mindenható Megváltó Krisztus (Pantokrátor) monostora és a hozzá tartozó karitatív kórház alapítója. Mozaikképe a Hagia Szophia-székesegyházban látható. Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.

Piroska hét esztendősen teljes árvaságra jutott, és 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Nyolc gyermeke született.

Piroska a bizánci udvarban gyakran fogadott szentföldi zarándokokat Magyarországról. Többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator-kolostort, és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat, amely az Arab Birodalom és a középkori Európa kórházainak építésekor példaként szolgált.

Halála után az ortodox egyházban avatták szentté, ám Piroskát magyar szentként tiszteljük. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.

Isten éltesse a Piroskákat és az Antalokat, valamint mindenkit, akinek január 17-én és 18-án van a születésnapja!

Zsófi

  Ha azt hittétek eddig, hogy a bennünket körülvevő színek véletlenszerűen alakulnak, és egy-egy formatervező, divatdiktátor pillanatnyi ízlése alakítja őket  - tévedtek!

A szín-trendek meghatározására egy komoly iparág épült. És van egy cég, amely a legfőbb nagyhatalomnak számít abban, hogy eldöntse: egy adott évben, évszakban milyen színekkel találkozunk a legtöbbet. Ez a cég a Pantone, egy nemzetközi óriás, amelynek a nevét a legelterjedtebb színskála is viseli. Ők azok, akik szinte minden létező színárnyalathoz a világon hozzárendeltek egy kódszámot. Ezekkel a Pantone-skála szerinti kódszámokkal határozzák meg a nyomdaiparban egy nyomtatvány helyes színét, egy textilfesték árnyalatát…

És a Pantone az, aki minden évben közzéteszi: melyik lesz az év fő színe, és melyek azok a kiegészítő színek, amelyek a leggyakrabban jelennek majd meg.

A színek persze nem csak unalmas kódszámokat viselnek, hanem nevet is kapnak. Így lett

2011. legfontosabb színe: a rózsaszín lonc, azaz Pantone 18-2120.

  A lonc energikus, felpezsdítő szín, megadja a kellő önbizalmat ahhoz, hogy megfeleljünk az életben adódó kihívásoknak.

Gondoltátok volna, hogy ennyit számít egyetlen szín?

Az mindenesetre biztató, hogy idén rózsaszínben látjuk majd a világot… A Pantone munkamódszere: kutatást készít az emberek érzéseiről, és ehhez próbálja kiválasztani a leginkább hozzáillő színt. A lonc-rózsaszín pedig egyértelműen pozitív kisugárzású szín – édesanyja a tüzes vörös, de egy csipetnyi nosztalgiával fűszerezve… És hangsúlyozottan nem csak női szín – ma már egy energikus, fiatal férfi ugyanúgy szeret színeket viselni magán, mint a nők!

A lonc mellett idén a női divatban várhatóan sokszor feltűnnek majd a következő színek is, már a tavasz során:

  Korallszín (narancsos vörös) – Pantone 16-1340

  Zöldborsóhéj (világos, majdnem pasztelles zöld) – Pantone 14-6324

  Méhviasz (fakó napsárga)– Pantone 14-0941

  Ezüstös pünkösdi rózsa (halványrózsaszín)– Pantone 12-1206

  Sárgás-vöröses barna (rozsdára vagy őszi falevélre emlékeztető árnyalat) – Pantone 18-1235

  Regatta (kicsit türkizes beütésű tengerészkék) – Pantone 18-4039

  Blue Curacao (az ismert türkizkék narancslikőr színe) – Pantone 15-4825

  Levendula (a lila virág színének halvány, pasztelles árnyalata) – 15-3817

  Ezüst felhő (egy szép, meleg szürke árnyalat) Pantone 15-4502

A férfiak azért kapnak egy nekik való változatot minden színből… Ezek a férfiak színei 2011 tavaszán:

A loncnál kicsit sötétebb a borbolya színe, a Pantone 18-1760.

A koralltól árnyalatnyit tér el a petárda-szín, Pantone 16-1452.

Zöldborsóhéj helyett a férfiaknak gyep-zöld dukál: Pantone 17-0119.

A méhviasz ugyanúgy illik a férfiakhoz, mint a nőkhöz, Pantone 14-0941.

A len színe férfiasabb a pünkösdi rózsánál, ezért férfiak inkább ezt viseljék: Pantone 12-1008.

A rozsdás vöröses barna megegyezik a két nemnél: Pantone 18-1235.

Csakúgy mint a Regatta-kék, Pantone 18-4039,

a Blue Curacao – Pantone 15-4825,

és a levendula – Pantone 15-3817.

A nők ezüst felhő-szürkéje helyett azonban a férfiaknak kvarcszürke jár: Pantone 16-5803.

Ezek a színskálák nekem nagyon tetszenek, de kétlem, hogy ezután célirányosan ezeket a színeket választanám, amikor öltözködöm… Persze a trendeknek épp ez a lényege: hogy akaratlanul is belefutunk majd ilyen színű tárgyakba, ruhadarabokba, hiszen a gyártók nagyon is figyelembe veszik a szín-szakemberek véleményét.

Kívánok nektek lonc-rózsaszín szép napokat, petárda-színű, izgalmas pillanatokat, és nyugodt, regatta-kék eget 2011-re!

Nóra

Nagyon szeretek idegen konyhák ízeivel megismerkedni, azt a saját konyhámban is kipróbálni, de valahogy mindig arra a megállapításra jutok, hogy igazán nem is vagyunk mi magyarok tudatában annak, hogy tényleg miénk a világ egyik legjobb és legszínesebb konyhaművészete. Sokáig vándoroltunk, és ez látszik a receptjeinken is...van benne sok keleti: az erős és csípős ízek, mediterrán: a sok zöldség és gyümölcs használata, szláv: amikor káposztát, céklát, krumplit, répát variálunk számtalan receptben és ott vannak még a monarchia -és az azt követő idők- cukrászai által megalkotott és világhírűvé tett desszertjeink!

Arról jutott ez mind eszembe, hogy mennyi olyan egyszerű étel van, ami magyar népi eledel, máshol meg nem is ismerik. Ilyen a gríz is, amit kb. három-négy hete újra felfedeztem. Úgy kezdődött, hogy kijelentettem: egy magyar gyerek 10-12 évesen már tudja, hogy készül a tejbegríz, elővettem az alapanyagokat, és megtanítottam a fiamat meg a lányomat arra, amire engem is megtanított 10 éves koromban az anyám: hogyan készül a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb édessége, ami nem is annyira édes, ha nem cukrozzuk és kakaózzuk el nagyon!

Aztán a gyerekeimmel annyira kedvet kaptunk a grízhez, hogy második lépésként jött a túrógombóc, de hogy ne kelljen sokat szenvedni vele, ahhoz is találtam egy nagyon gyors receptet.

Azóta nagyon gyakran volt gyors és finom ebédünk. A tejbegrízhez és a túrógombóchoz „erősebb” levest kell készíteni, mert nálunk ez már a desszert kategóriába tartozik inkább, mint a főételek közé!

Így a grízekhez jöhet a „halászlé” tengeri halfiléből, vagy a „zöldségleves”, amiben megfő még néhány darab tengeri halfilé is, és nagyon jó íze lesz, vagy a csirkemellből készült „gulyásleves”, ami csupa „hamis” dolog, de gyorsabban elkészül, mint az eredeti  és „javít” az ebéd árán. Mert ugye nem csak az a kunszt, hogy jókat együnk, hanem az is, hogy ne legyen nagyon drága!

De ilyen desszert elé való leves még a mindenféle húsleves, a kolbászos vagy csülkös bableves, a korhelyleves, a sűrű tojásleves, a palócleves vagy a frankfurti leves.

Ne felejtsük el, hogy klasszikus grízes étel még a grízestészta is!

A kanalas (félórás!) túrógombóc –ami jelenleg a gyerekeim legnagyobb kedvence- receptjét  a mindmegette.hu-n találtam. Ezt az oldalt azért nagyon szeretem, mert még összetevők alapján is lehet keresni. Ha megnézem, hogy mi van otthon, és azt beírom a keresőbe, legalább is néhány összetevőt, akkor megkapom azokat a recepteket, amelyek elkészíthetőek az alapanyagokból.

Íme a recept:

Hozzávalók:

·         50 dkg tehéntúró

·         4 egész tojás

·         6 kanál búzadara

·         4 kanál liszt

·         csipet só

·         2 kanál cukor

·         Valamint: (ahhoz, hogy megforgassuk a gombócokat)

·         6 kanál morzsa

·         1/2 dl olaj

·         csipet só

·         csipet cukor

Elkészítés:

A túrót a darával, a liszttel és a tojással robotgéppel összekeverem, ízesítem sóval és cukorral, és pihentetem addig, amíg 3 liter vizet felforralok. A sós, zubogó vízbe szaggatom egy evőkanállal (úgy, mint a grízgaluskát.) Befedem, kb. 5 percig főzöm, majd elzárom a tüzet, és fedő alatt pihentetem.

Közben az olajon megpirítom a kenyérmozsát, ízlés szerint sózom, cukrozom, kiszedem egy szűrőkanállal a galuskákat, finoman meghempergetem a morzsába, tálra rakom, és szeretettel kínálom.

Jó étvágyat!

Zsófi

avagy a jóslat hatalma

91 napig volt fogságban. 98 láncszemből állt a lánc, amellyel egy fához kötözték. Éppen azok a terroristák jelentették a szakterületét, akik végül elrabolták. Egy tüskés ágat díszített fel karácsonyfának. Bogaraknak épített stadiont, és naponta 2 órán át tisztogatta a tányérját, hogy ne bolonduljon bele a semmittevésbe.

Tudta: ha január 9-éig nem szabadítják ki, akkor valószínűleg meghal, mert a szudáni választások fegyveres összecsapásai közepette az ENSZ kivonul az országból, és neki úgy nem sok esélye van a túlélésre. Elrablói egy piramisjátékon elveszített pénzüket próbálták visszakövetelni a szudáni kormánytól a túszért cserébe – hisz aki fehér, az nyilván gazdag, azért fizetni fognak az övéi… Egyszer már el is játszották a kivégzését – bekötötték a szemét és puskát nyomtak a fejéhez…

Nem tudjuk, Papp István végül hogyan, minek a hatására szabadult ki. De mindaz, ahogyan fogsága körülményeiről és a jövőről beszél, megrendítő, sokszor példaértékű.

Ám a legmegrázóbb az a reménysugár, amit a fogság idején talált magának. Azt mondja, két okból nem omlott össze, volt két olyan dolog, ami tartotta benne a lelket.

Az egyik az a magyar közmondás – vagy inkább babona -, miszerint akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Negyven napja nem tudott életjelet adni magáról, ezért joggal hitte: itthon már szinte el is temették, lemondtak róla, hogy élve viszont látják a szerettei… Halálhíre kelt. Tehát, ha hiszünk a babonának – márpedig ilyen helyzetben az ember megtanul hinni szinte bármiben! – akkor őrá bizony hosszú élet vár.

A másik kapaszkodója - ez sem erősebb egy szalmaszálnál! – egy jóslat volt. Évekkel ezelőtt Nepálban járt, és a nepáli királyi asztrológussal jósoltatott magának. Azt mondta a jós: Papp Istvánra hosszú élet vár, 80 évnél is tovább fog élni! S ez a jóslat most valószínűleg megmentette az életét. Ha ugyanis lemondott volna már minden reményről, egész biztosan nem élte volna túl a húsz terrorista között, akik sokszor még inni sem adtak neki…

A végrendeletét egy cigarettás dobozra írta le. Ezt most hazahozta és átadta a feleségének. Merthogy, úgy néz ki, visszamegy békefenntartónak, hogy végrehajtsa az eredeti célját: a gyerekkatonák lefegyverzését - úgy érzi, kötelessége még ezután is visszamenni, hogy a többiek, az ottmaradottak ne mondhassák: már ő is elmenekül… Akkor pedig ez a végrendelet marad az érvényes, törvényes végakarata.

- Ma nagyon jó magyarnak lenni. – ez volt sajtónyilatkozatának első mondata.

Nóra

Erre a kérdésre nyilván mindenki más választ ad, de valószínűleg mindenkinek a válaszában szerepelnek magasabb rendű értékek – a legtöbben előre soroljuk a családunkat, az egészségünket, jó esetben a hivatásunkat… És sokan adnának Petőfihez hasonló választ is: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.”

Nos, ezek mind szép és jó dolgok. Ám a valós fontossági sorrendünk egy kicsit földhözragadtabb…

Egy diétás termékeket forgalmazó cég megbízásából az amerikai Kelton Research nevű kutatócég ezer embert kérdezett meg arról, hogy a különféle dolgok (tevékenységek, elérendő célok, stb.) mennyire fontosak a számukra, és mi az, amiről könnyebben lemondanak.

Az eredmény – szerintem – döbbenetes. Noha szinte senki nem sorolná magától a fontossági sorrendjének elejére a saját megjelenését, a testsúlyát – a felmérésben adott válaszaikból mégis az derül ki, hogy az ambícióiknál, kényelmüknél, kedvenc szórakozásuknál is fontosabb ez emberek jelentős részének a testsúlya. A karcsúság ugyanis a mai, média által sulykolt, felszínes dolgokra épülő értékrend miatt egyenlővé vált a jó megjelenéssel. Aki pedig nem jó megjelenésű, vagy ami még fontosabb: nem érzi magát jó megjelenésűnek, az hátrányba kerül az élet szinte minden területén.

A felmérés kimutatta, az emberek több mint fele szívesen lemondana a tévénézésről azért cserébe, hogy szép, lapos hasa legyen a nyári szezonra… Ez még nem rázott meg engem sem – én amúgy sem nagyon nézek tévét, szóval ilyesmiről én is könnyedén lemondanék. A vásárolgatás megint egy olyan tevékenység, amit én magam nem sorolok életem fénypontjai közé, de tudom, hogy a fogyasztói társadalomkorában nagyon sokan pótolják életük hiányosságait az önjutalmazó bolt-túrákkal… Mégis, a megkérdezettek 54%-a mellőzné a shoppingolást, ha cserébe lefogyhatna!

A mobiltelefonjáról 42% mondana le (belegondoltak vajon ebbe? A huszonegyedik század embere szinte összenőtt a mobiltelefonjával, amin az élete minden pillanatában elérhetővé teszi magát…). A számítógép-használatot 36% adná fel dalolva, azért a néhány elolvadó kilóért

Ezek eddig teljesen elfogadható adatok voltak. Nem érintettek semmiféle fontos alapértéket az életünkben.

Ámde a következő néhány állításon érdemes kicsit elméláznunk.

Azt hinnénk például, hogy egy férfi számára nincs fontosabb az önmegvalósításnál, a karriernél, a szakmai sikereknél – hiszen ez az a terület, ahol megmutathatja, mit is tud ő valójában! Ámde a kutatás kimutatta, hogy a férfiak csaknem fele lemondana egy lehetséges előléptetésről a munkahelyén, ha laposabb lehetne a hasa!

Sőt, egy másik felmérés, melyet az amerikai Fitness magazin végzett néhány évvel ezelőtt, még döbbenetesebb eredményt hozott: több, mint a megkérdezettek fele válaszolta azt, hogy inkább veszítené el a munkahelyét, mint hogy elhízzon!

És most jön a legfurcsább eremény, amit az egész amerikai média felkapott, még a CBS News-ban is foglalkoztak vele: a Kelton Research-kutatás szerint a nők 50%-a, a férfiak 25%-a még a szexről is lemondana, ha cserébe elérhetné az áhított lapos hasat…

Ugyanakkor, ha megkérdezzük őket arról, hogy miért szeretnének lefogyni – 66%-nak a válasza: azért, hogy vonzóbbak, szexisebbek lehessünk…

Az tehát elsőrendűen fontos az emberek nagy része számára, hogy a másik nem vonzónak találja őket (tehát a látszat, a külsőség, az nagyon lényeges), ámde maga a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat már nem is annyira (hisz abba ugye beletartozik a szexuális élet is).

És most jön a csattanó: ha ennyi mindent hajlandóak lennének az emberek feladni a súlyvesztés érdekében, vajon mi lehet az, amit nem? Mi az, amihez annyira ragaszkodnak, hogy még a vonzó külső érdekében sem mondanának le róla?

Ez, kérem szépen, az ő kedvenc ételük… a megkérdezettek fele nem mondana le arról a fogásról, amit a legjobban szeret!

Ez hát a szomorú igazság – addig, amíg csak annyi erőfeszítést kell tenni, hogy lemondjunk a tévézésről, a telefonunkról, vagy a bevásárolgatásról, addig nagyon lelkesek és odaadóak vagyunk. Az élet eddig legfontosabbnak tartott örömforrását is könnyedén sutba dobnánk annak érdekében, hogy jobb megjelenésűek legyünk.

De ha a kedvenc ételünket kellene hiányolnunk a fogyás érdekében (ami ugyebár az egyetlen, legalapvetőbb fogyási módszer még ma is…), akkor inkább széttárjuk a kezünket!

Nos, most már tudjuk, miért van ennyi kövér ember…

Nóra

Január hatodikán a keresztény egyházak a vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia ünnepét ünneplik. A római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el a megünneplését.

A nyugati kereszténység ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről: Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Ezen nevek viselői ma tartják a névnapjukat, Isten éltesse őket!

Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés”. Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek egyszerre: a már említett napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta.

A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik vízkeresztkor, ami náluk nem ma van. Ők január 6-án Krisztus születését, azaz karácsonyt ünneplik. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják vízkeresztet, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Különböző népszokások élnek ezen a napon, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét vésték fel (G + M + B).

Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Latin-Amerikában ilyenkor süteményt sütnek, amelyben elrejtenek valamit és aki megtalálja, az lesz a nap királya! Latin-Amerikában a kicsik gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

A gyerekek számára így ezekben az országokban ez az év első várva várt napja, mert finom süteményt kapnak, játszani is lehet, és nagy izgalommal várja mindenki, hogy ki lesz az, akinek a fogai közt megakad a süteményben elrejtett ajándék. Ő lesz az a kitüntetett, aki a koronát viselheti.

A franciák régebben babszemet sütöttek bele a süteménybe, ma már általában apró porcelánfigurákat rejtenek el benne. A sütemény neve a „Galette des Rois” (kiejtve: „galett dé roá”), azaz a királyok tortája, pitéje, lepénye, kinek hogy tetszik, több magyar fordítása is van.

Így készül:

HOZZÁVALÓK

* 2 rúd leveles tészta

* egy porcelánfigura

A mandulakrémhez:

* 3 tojás

* 125 g darált mandula

* 125 g cukor

* 125 g vaj

* 2 csepp mandulaaroma

* 2 evőkanál rum, vagy narancslikőr

A tészta tetejéhez:

* 1 tojássárga

* 1 evőkanál tej

ELKÉSZÍTÉS

Dolgozza el a vajat, hogy krémes legyen. Adja hozzá a darált mandulát, a cukrot és jól keverje el őket. Adja hozzá a kissé felvert tojásokat, a mandulaaromát és a narancslikőrt vagy rumot. Jól dolgozza össze. Tegye hűtőbe addig, amíg a krém sűrű lesz, nem folyós. 

Melegítse elő a sütőt 200 °C -ra. Keverjen el egy tojássárgáját a tejjel.

Egy sütőpapírral kibélelt tepsire tegye rá az egyik leveles tésztát. Kenje meg a széleit 2 cm széles sávban a tejes tojássárgával. Kenje el a mandulakrémet úgy, hogy a bekent széleket hagyja szabadon. Helyezze a krémbe a porcelánfigurát.

Helyezze rá a tetejére a második leveles tésztát. A széleit nyomkodja egymásra, hogy összeragadjon. Szúrjon egy-két lyukat a sütemény tetejébe, hogy a hő miatt ne púposodjon fel nagyon. Ha szeretne, rajzoljon egy kés hegyével mintákat, leveleket a tetejére. Kenje be a tetejét alaposan a maradék tojássárga-tej keverékkel.

Tegye hidegre 30 percig, majd süsse 25 percen át, míg a teteje aranybarna nem lesz. 

(http://hu.franceguide.com/Galette-des-rois-avagy-a-kiralyok-lepenye.html?NodeID=1&EditoID=215750)

Kívánok szép napot mindenkinek !

Zsófi

Az egyik kedvenc íróm (a Csillagpor, a Sosehol, a Coraline, és sok más csoda szerzője), Neil Gaiman háromévente elismétli azt az újévi jókívánságot, amit eredetileg 2001-ben írt – de azt mondja, még ma sem tudna ennél jobbat kívánni azoknak, akik szeretik őt.

Lefordítom neked, kedves olvasó a jókívánságát – mert ugyanezek az én jókívánságaim is a számodra. Lehet, hogy kicsit megkéstem szilveszter napjához képest, de az évből még épp elég sok van hátra ahhoz, hogy megvalósulhasson. Íme:

Teljék meg az új esztendőd varázslattal, álmokkal és jóféle bolondsággal. Remélem, lesz alkalmad elolvasni néhány igazán jó könyvet, megcsókolni valakit, akit csodásnak tartasz, és semmiképp se mulaszd el azt, hogy valami művészit alkoss – írj, rajzolj, énekelj, vagy egyszerűen csak élj úgy, ahogy senki más nem tudna élni! Remélem, az új évben valahol, valamikor meg tudod majd lepni saját magadat!

Nóra

2009 végén írtam több bejegyzést is arról, hogy milyen lesz 2010 az asztrológusok és jósok előrejelzései alapján.

2010 a Nap éve volt, és a Tigrisé a kínai horoszkóp szerint. Kedvező dolgokat írtam akkor, bár mindenki számára világos asztrológusok nélkül is, hogy az egész világ nagy változásokon megy keresztül, lassan kezdünk ráébredni, hogy vagy kitalálunk valami emberközpontúbbat, vagy nagy bajok lesznek mindenhol és minden értelemben. Korunk nem igazán mondhatja el magáról, hogy boldog, de még csak azt sem, hogy elégedett.

Több előrejelzés is azt mondja, hogy benne vagyunk egy gondokkal, problémákkal, katasztrófákkal teli időszakban, de tavaly is látszott már, ami idén is folytatódni fog, hogy az emberek hozzáállása is változik, tanulunk a « leckékből », elkezdünk felelősebben gondolkozni magunkról és környezetünkről, és hatalmas vágy van mindenkiben, hogy jobbra forduljanak a dolgok. Nem mehetünk el bezárt fülekkel és szemekkel dolgok mellet, hogy ez nem velem történik, nem az én bajom…lassan megtanuljuk, hogy minden összefügg mindennel.

Segélyszervezetek képviselői nyilatkoztak az ünnepek alatt a TV-ben, és azt mondták, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt kezdett megváltozni az adakozással kapcsolatos szemléletmód hazánkban is. Minden évben, különösen karácsony táján, egyre többen akarnak segíteni rászorulókon annyival, amennyivel tudnak. Ez tavaly még nagyobb hangsúlyt kapott, mert volt árvíz, vörösiszap, sok baj és katasztrófa.

A nyilatkozók azt is elmondták, hogy sokkal adakozóbb kedvűek a közepesen vagy szerényen élők, mint a gazdagok, bár a lassú szemléletváltás náluk is észrevehető. Kezdünk egyetérteni azzal, hogy egy leszegényedett, nyomorult országban a jól vagy gazdagon élő ember sem érzi jól magát. A “közjó” kell ahhoz, hogy az egyén is jól és elégedetten, meg persze nagyobb közbiztonságban élhessen.

Sokan hisznek abban, ahogy én is, hogy egy ország kollektív tudata alakítja a jövőjét : sok negatív energia összeadódva rombol, de sok pozitív pedig építeni tud…akár a semmiből is! Ezt a háborúk után rendet tévő generációk élniakarása mutatja a leginkább.

Ki mondta volna meg 1945-ben, hogy 2-3 év alatt működik majd újra Európa ! Újjáépül és élni akar. Még Keleten is, pedig ott erős politikai változásokon mentek át az országok, ami még inkább nehezítette a dolgokat. Gondoljuk végig, mit vittek véghez a nagyszüleink, szüleink, honnan merítették az erőt az éhező, romok alól előbújó, vitaminhiánnyal és alultápláltsággal küszködő nemzedékek. Ha visszaemlékezéseket hallunk vagy olvasunk a háborút túlélőktől, szinte mindenhol felbukkan ez a mondat különbözőképpen megfogalmazva : semmi nem számított, csak az, hogy éltünk, és túléltük !

Ha nem értjük, hogy miért voltak sokkal optimistábbak a nagyszüleink, annak ellenére, hogy fele vagy negyede sem volt az életszínvonaluk a miénknek, akkor gondoljunk arra, talán más volt az értékrendjük, és nem attól voltak boldogok, amitől mi.

Hány olyan történetet hallottam gyerekkoromban, hogy a történet mesélője ennek vagy annak a véletlennek köszönhette az életét 1945-ben vagy 1956-ban.

Azt hiszem, aki ilyen történetek közt « szocializálódik », örömmel éli meg például azt a reggelt, amikor melegben ébred, melegvízzel mosakodhat, jut egy nagy adag tejeskávé a csészéjébe, pláne ha még egy kis vajaskenyér is van hozzá ! Gondoljuk csak ezt végig, és örüljünk a tejeskávénak vajaskenyérrel, ahogy örüljünk mindennek, amink van, pláne ha adni is tudunk ebből még másoknak is, hogy ők is örülhessenek !

Ha tetszik, ha nem, meg kell tanulnunk világszinten, országosan, és egyénileg is pozitívabban gondolkodni ! Amikor elkapna bennünket a nagy pesszimizmus, akkor próbáljunk meg arra gondolni, amit Mester MM is kiemelt karácsonyi kommentjében, hogy élhetnénk persze jobban is, na de sokkal rosszabbul is!

Az egri tündérboszorkány, aki három éve minden december 31-én kártyát vet, és megnézi hazánk várható sorsát a következő évben, most ugyanazt mondta el, amit tavaly.

« …meglehetősen rossz periódusban vagyunk, ami várhatóan 2012-ig tart. Ennek a sok bajt, megpróbáltatást tartogató korszaknak el kellett következnie, hogy az emberek ezt megéljék és tanuljanak belőle.

– Minden ilyen nehéz korszak egyfajta tanító szándékkal bír – mondja Ildikó –, vagyis bármennyire is nehéznek tűnik, nem szabad elkeseredni, mert a problémák azoknál jelentkeznek, akik feladják, képtelenek végigcsinálni ezt az időszakot. Nézzük a politikai helyzet alakulását! Ildikó szerint kijönnek a kellemetlenség, a bánat, a szomorúság lapjai, ám egy kis reménysugár már mutatkozik arra, hogy ez is változik egyszer.

– Az embereknek változniuk kell – mondja Ildikó –, ez az időszak erről szól, ezért van a sok bánat, nehéz emberi sors. Akik ezen időszak próbáin sikeresen veszik az akadályt, azoknak néhány év múlva könnyebb lesz. Azt is tapasztalatból mondom, hogy aki nem tesz a saját sorsának változása érdekében, az ne várja a csodát! De a 2011-es esztendő még mindig csak a reményt mutatja, nem az igazi változást.”

Ha belegondolunk Ildikó szavaiba, nem is számít, hogy kártyát vet, vagy nem, ehhez nem kell jósnak lenni, hogy belássuk, nagyon nehéz az élet, de rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle. Persze nem elég a jószándék, a boldoguláshoz sokminden más is kell, de az élethez való hozzáállásunk döntő tényező lehet a sikerhez vezető úton.

2011 a Vénusz éve. Az asztrológusok a Vénuszt nemcsak a szerelemmel hozzák kapcsolatba, hanem a pénzzel is. „A kis szerencse” bolygójaként emlegetik, de ha a „nagy szerencse bolygóval”, a Jupiterrel találkozik, akkor még a bajból is erényt kovácsol. (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/11/19/rank_koszontott_a_szerencse)  

A 2011-es év a kínai horoszkópban a Nyúl éve. Az új kínai év 2011. február 3-án kezdődik és 2012. január 23-ig fog tartani, amikor majd a Sárkány évébe lépünk. A Kínai horoszkóp időnként a Nyúl éve helyett a Macska éve néven említi ezt az időszakot, de a kettő azonos!

A kínai mitológia szerint a Nyúl az ellenállóképességet szimbolizálja, és az európai horoszkópban a Halak csillagjegynek felel meg. A Nyúl bőkezű, megbízható és tele van kreatív ötletekkel.

A Nyúl éve nyugodt lesz. Kreatív tevékenységek foglalják majd le minden időnket. Bőkezűek és nyitottak, de döntéseinkben viszont konzervatívabbak leszünk. Kerülni fogjuk a bizonytalanabb kimenetelű helyzeteket, ugyanakkor a botrányoktól és azoktól az eseményektől is távol tartjuk magunkat, amelyek kizökkenthetnek érzelmi állapotunkból.

Nagyon érdekes Németvölgyi-Nagy Renáta asztrológus előrejelzése, hogy milyen is lesz szerinte 2011. (http://divany.hu/horopszkop/2010/12/28/mi_varhato_2011-ben_1._resz/)

„Álló dolgaink új lendületet kaphatnak, amikor a Jupiter a Kos jegyébe lép 2011. január 22-től, és ott is tartózkodik egészen nyár elejéig (2011. június 5-ig.). Március 11-től az Uránusz növeli feszültségszintünket, amikor belép újra a Kosba. Ez a nyughatatlanság és szabadságvágy késztethet arra, hogy most többre vágyjunk és gyorsabban haladjunk, mint valaha. Február 25. körül a Jupiter és a Plútó ismét feszült fényszögbe kerül egymással, immáron harmadjára, és egyben utoljára. Ideális esetben sikerült eddigre kitalálnunk, hogy min kellene változtassunk életünkben, és ezt most sikeresen véghez is vihetjük. Jelentős, sors-szerű időszakot élhetünk meg március végén, április elején, amikor a Szaturnusz és Jupiter egymással szemben állnak. Kiderül, hogy erőfeszítéseink jó irányba haladnak-e. Az év további rengeteg és különleges lehetőséget rejt magában, amelyeket ha ki tudunk várni, és időben meg tudjuk őket ragadni, és persze nem félünk befogadni új élményeket, igazán különleges évre számíthatunk.

Mielőtt nagy elvárásokkal átlibbennénk 2011-be, álljunk meg egy kis időre, és gondoljuk végig az elmúlt év történéseit, tanúságait. Életünkben semmi sem történik véletlenül, mint ahogyan véletlen találkozások sincsenek... A következő év csak akkor lehet sikeres, ha képesek vagyunk felvállalni azokat a változásokat, amelyeket 2010 hozott az életünkbe.
Olyan átmeneti időszakban vagyunk, ahol most tesszük le az alapjainkat az új minőségbe való belépőnkhöz. Az alapok már nem pénzben mérhetőek, stabilitást kell megteremtenünk, pontosan kell tudjuk, kik vagyunk, és mi a feladatunk, hogy az intimitás és szeretet legtisztább forrásához eljuthassunk.”-eddig az idézet Németvölgyi-Nagy Renátától.

Kívánok mindenkinek nagyon sikeres évet, optimizmust, erőt és kitartást!

Zsófi

Nem szeretem a kötelező dolgokat. Ennek megfelelően azt sem szeretem, hogy szilveszterkor kötelező bulizni. Felnőtt életem egyetlen magányos szilveszterén például legszívesebben egy puha, meleg kockás takaróba burkolózva ültem volna otthon az albérletemben, forró teát iszogatva, és megtervezve új életemet az új évben.

A barátaim mégis elrángattak egy buliba, ahol – szégyen vagy sem – elég vidámra ittam magam. Éjfél után megjelent egy fiú, régi ismerősöm egy Kispál cédével a kezében, azt állítva: csak miattam hozta el ezt a zenét, közös kedvencünket, mert akar velem táncolni rá egyet! A véremben keringő alkohol megakadályozta, hogy felfogjam a dolog gesztus-értékét. De annak rendje és módja szerint táncoltunk rá, remekül éreztük magunkat, majd szépen hazamentem, és elfeledkeztem a fiúról.

Nyolc hónappal később azonban eszembe jutott Kispál-rajongó barátom, és elhívtam egy koncertre – ezt már elmeséltem nektek: egymásba szerettünk, és ma ő a férjem és fiaim apja.

Buliba menni szilveszterkor tehát igenis lehet jó, annak ellenére, hogy már-már kötelező. És nem tudhatjuk, a Jóisten, a sors, vagy a karma (tessék választani) kinek mit tartogat erre az őrült éjszakára.

Én az idén (és már sok éve) a gyerekeimmel töltöm ezt az éjjelt. 4-5 éven át bevállaltam, hogy az egész baráti kört vendégül látom ilyenkor – sok gyerekkel, nagy evés-ivással, dínomdánommal. Tavaly már úgy alakult, hogy mi mentünk vendégségbe, és az idén is így lesz. Nagy főzőcskére így nincs szükség nálunk. A férjem által főzött kocsonyát és az én lencsesalátámat azért visszük magunkkal a vendégségbe!

December 31-én napközben elmegyünk egy közeli fürdőbe, és ezt nektek is melegen ajánlom. Nagyon kellemes kiáztatni az ünnepek alatti sürgés-forgásban megfáradt tagjainkat, és rápihenni az éjszakázásra. A gyerekek imádják, és ez végre olyan gyerekprogram, amit mi, felnőttek is hasonlóan élvezünk.

Ha nem kötnének szülői kötelességeim, akkor viszont koncertre mennék, a budapesti kínálat idén elég kecsegtető. A legjobb a West-Balkánban lesz, este 10-től Quimby, éjfél után Kiscsillag koncert, közben pedig zenés-tános mulatság. Nagy kedvem lenne hozzá, és ahogy látom, még kapható rá jegy – aki teheti, menjen!
 

De nagyon jó élő zenék lesznek a Gödör Klubban is, Frenk, Besh-O-Drom, Belga, stb.

Aki más típusú zenét kedvel, annak az Operaházban Strauss: A denevér című operettjének részleteit ajánlom.

A Budapest Jazz Klubban este 9-től Jazz Szilveszter. Az Octogonon este 7-től a Viva TV élő szilveszteri közvetítése. 8-tól a Nyugati téren a port.hu színpadán az Anselmo Crew lép fel. A Corvintetőn is nyolckor kezdődik a buli.

A Fonóban a Magyarpalatkai Bandára, a Tékára és Berecz András műsorára mulathat a nagyérdemű 8 órától.

És nem marad el idén sem a hagyományos, budapesti szilveszteri program: az Ügetőszilveszter a Kincsem Parkban. Sok barátom számára kihagyhatatlan az év utolsó napján!

Budapestet elhagyva említésre méltó Pécsett az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat záróeseménye, ami szinte egész napra szól mindenkinek, aki ott él vagy odalátogat.

Az ország túlsó felén, Debrecenben este 7 órától a Kölcsey Konferencia Központban a Debreceni Filharmonikusok szilveszteri koncertje, a Hódos Imre Rendezvénycsarnokban este 10 órától „All Inclusive Szilveszter”, a Kossuth téren össznépi bulizás.

Szegeden 7-től Óévbúcsúztató Bál az IH Rendezvényközpontban, a JATE Klubban 9-től szilveszteri buli, a Regionális Összművészeti Központban szintén 9-től Jampec Party – fel a pöttyös szoknyákkal és a bőrdzsekivel!

Miskolcon elég soványka szilveszteri választékot találtam, bár lesz a Városház téren szilveszteri buli, este 8-tól kezdődnek a színpadon a programok. Idén elsősorban helyi zenekarok lépnek fel, a Bíborszél, a Miskolc Dixiland Band, az Idol Eyed…

Aki pedig mégis inkább otthon maradna, az se szomorkodjon, bújjon be a kockás takarója alá, és tervezgesse az új évet nyugodtan, kellemesen. A tévében lesz Galla parádé az m1-en, Retro BUÉK a tv2-n, és egy csomó film, amelyek nagy részét már ezerszer láttuk…

Boldog, nyugodt, sikeres új évet kívánok nektek – aki beteg, gyógyuljon, aki egészséges, az még jobb erőre kapjon! Vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre.

Szeretettel:

Nóra

Most olvasok egy könyvet a házasságról, sokat bosszankodom rajta, nagyon eltér a véleményem az írónőétől – talán később majd fogok még erről írni valamikor. De találtam benne egy gondolatot, ami érdekes, és azt hiszem, igaz is: a mi nyugati civilizációnkban manapság az emberek életében az egyik legszemélyesebb döntés az, amikor életük párját kiválasztják.

Az, hogy kit választunk, erősen tükrözi a személyiségünket. Hogy milyen tulajdonságok a fontosak számunkra, mitől válik az az egy ember kiválasztottá, egyetlenné a szemünkben és az életünkben! Érzelmi egyéniségünket tükrözi a választásunk: ha egy kívülálló megnézi, milyen a párunk, mik a legjellemzőbb tulajdonságai, abból megismer bennünket is. És viszont is igaz ez: aki ismer bennünket, az észreveszi a párválasztás során elkövetett hibáinkat – ha a párunk nem tükrözi mindazt, ami nekünk fontos. Ha nem illik az egyéniségünkhöz…

Egy anyagias természetű ember például hajlamos még ma is az ősi módszer alapján választani. Az érzelmeit félretéve racionális szempontok alapján dönti el: ki lesz az, aki a legnagyobb anyagi biztonságot, jólétet tudja majd neki biztosítani. Az ilyen párok sokszor ismerszenek meg arról, hogy az egyéb jellemvonásaik nagyban eltérnek – ha egy fiatal, csinos, a külsőségekre sokat adó nő villog egy csúnya, nála sokkal idősebb, ámde tehetős férj mellett, akkor legalábbis gyanakodni kezdünk, hogy itt nem az érzelmek alapján döntött a nő. Nem baj, ha a férje nem ismeri a nő kortársai körében népszerű zenéket, nem jár a korabeliek kedvenc szórakozóhelyeire, és ha szép lassan lekoptatja a nő volt osztálytársait és barátait… Az ilyen nő egyébként sokszor remekül elvan a választottjával – mert a szerint választotta, ami neki fontos!

Más párokat viszont épp a hasonló érdeklődési kör hoz össze. Ha valakinek az a fontos, hogy a párja értse őt félszavakból is, és hogy ne valljon például szégyent vele a baráti körben, esetleg szakmai köreiben – és eszerint választ párt, akkor az ilyen kapcsolat is jól működhet hosszú távon.

Aki érzelmileg kicsit éretlen, aki elfelejtett felnőni, az bizony sokszor a szüleinek választ párt – azaz olyan emberrel köti össze az életét, aki megfelel a szülők elvárásainak. Ez sokszor súlyos hibának bizonyul, talán még nagyobbnak, mint egy érdekházasság. Hiszen amikor érzelmileg megérik az így házasodott ember, gyakran rádöbben, hogy a párja egyáltalán nem testesíti meg az ő saját várakozásait. Előfordul, hogy a pár az iskoláik elvégzése után annak rendje és módja szerint összeházasodik, a lány jó feleség módjára gyereket szül, és boldogan éli családanya-szerepét. Majd ahogy múlnak az évek, a férj rájön, hogy ő valójában egy szellemileg sziporkázó, izgalmasabb párt szeretett volna! Na de a szülők azt mondták, hogy az a rendes ember, aki - amint megvan a diploma – megnősül és családot alapít, méghozzá azzal a lánnyal, akivel évek óta „járnak”… Ilyenkor jön a válás, az érzelmileg felelőtlenül vállalt gyerekekre nézve nagyon szomorú következményekkel.

Az említett könyv azt is hosszan taglalja, hogy a nők egész regényeket tudnak előadni, ha megkérdezzük őket arról: hogyan ismerkedtek meg a férjükkel.

Ez is igaz: az ember egy ilyen hosszú távú (jó esetben életre szólónak szánt) döntését sokszor, sok szempontból végiggondolja. A történetből így egy egész regény, vagy film kerekedik – a két főszereplő a férfi és a nő. Járják személyes életútjukat, és egy ponton ezek az utak találkoznak. Többnyire van valami drámai elem is, például valami késlelteti a szerelmük kibontakozását, vagy van valami technikai akadálya annak, hogy egymáséi legyenek… És a történet vége, aszerint, hogy a párkapcsolat jól alakul, és még tart, vagy esetleg rossz véget ért – vagy hepiendes, romantikus történetté kerekedik, vagy keserű tanmesévé…

Ahogy a könyv írónője fogalmaz: a mai, nyugati társadalom embere az érzelmi életrajza középpontjába állítja a párkapcsolatát.

Érdemes ezen elgondolkodnunk. Mert ha igaz a fenti állítás, akkor bizony elsőrendűen fontos, hogy a párkapcsolatunkat „rendben tartsuk”. Hogy az érzelmeink középpontjában helyet foglaló, meghatározó elem – a párkapcsolat – jól alakuljon, és egyáltalán: alakuljon VALAHOGY.

Akinek van párja, az gondolja végig időnként, hogy a választottja mennyiben tükrözi az ő egyéniségét, megfelel-e annak az érzelmi elvárásnak, amit magában hordoz.

Akinek nincs párja, azt pedig arra biztatom: úgy keressen, olyan szempontokat helyezzen előtérbe, amelyek neki hosszú távon fontosak. Nem elsősorban racionális szempontokról beszélek, hanem érzelmi fontossági sorrendről.

És egyáltalán – arra biztatom a jelenleg pár nélkül élőket, hogy KERESSENEK. Ha már közeleg szilveszter, talán nem árt egy ilyen elhatározással nekivágni az új évnek.

Nóra

Elmúlt a karácsony, és kezdhetjük az év vége várását. Akár családban, szűk baráti körben, akár nagy társaságban várjuk az év utolsó perceit, az este hangulatát nagyban meghatározza, hogy mit eszünk és mit iszunk.

Ugye megvannak a hagyományos szilveszteri étkeink, ebből lehet válogatni a társaság számától függően. Ha bulit szervezünk, akkor egyszerű, de nagyszerű ételeket kell, hogy készítsünk. A célunk: hamar meglegyen, sok és változatos is legyen, hogy sikert arassunk. Ehhez a legjobb megoldás a „svédasztal”, amikor sokféle dolgot tálalunk az asztalra, és mindenki válogathat kedvére.

Néhány egyszerű és közismert tippet összegyűjtök itt egy csokorba. A legismertebb és legnépszerűbb szilveszteri vendégváró a virsli, minden mennyiségben, főzve, sütve, beirdalva, vékony szalonnacsíkokba csavarva, levelestésztába töltve, szabadon szárnyalhat a fantázia, hogy milyen úton-módon készíthető még.

Ehhez nagyon finom a sós rúd, ez is variálható, sajttal a tetején, vagy mandulaforgáccsal...elmaradhatatlan a pogácsa, az is hamar elkészül, sok van belőle, és ezt is lehet variálni: simán készíteni, sajtosan vagy tepertővel.

Sokféle „falatka” készíthető, ami italokhoz nagyon illik, erre nagyon alkalmas a levelestészta, de a már nem friss kenyér is megteszi például. (http://www.mindmegette.hu/gyors-sajtos-falatkak.recept)

Nagyon finom "színfolt" az asztalon a dió, mogyoró, mandula. Ezek jó "alapot" biztosítanak egy italozós estéhez. De ha egészséges dolgokat is akarunk tálalni mindezek mellett, lehet friss zöldségeket, gyümölcsöket az asztalra tenni, mint pl. sárgarépát csíkokra vágva, karfiolt, karalábét, almát, körtét. Ezek sokkal finomabbak, ha majonézbe vagy bármilyen más szószba mártogatjuk.

Szóval mielőtt megijedne az ember egy vendégvárós estétől, jó, ha végiggondolja, hogy ennyiféle finom és változatos kínálnivalót tud az asztalra varázsolni egy-két óra alatt, és még túl sokba sem fog kerülni, ugye ezek a téli zöldségek és gyümölcsök, virsli, pogácsa-alapanyag nem a legdrágább kategória, és mégis különleges, ünnepi vacsora készíthető általuk.

Az asztalt „feldobhatjuk” még franciasalátával, lencsesalátával (a tavaly decemberi bejegyzéseink között is szerepel lencsesaláta-recept), majonézes krumplisalátával vagy almás kukoricasalátával (ehhez kockára kell vágni almát, sajtot és kukoricát kell hozzá adagolni, majd egy majonézes, vagy joghurtos -vagy e kettő keverékéből álló- öntettel jól összekeverni).

Ezek a legklasszikusabb szilveszteri saláták, előnyük, hogy ha elkészülnek, sok van belőlük és 2-3 napig a hűtőszekrényben jól elállnak, még finomabbak is lesznek, mert összeérnek az ízek.

Ha nem hívunk nagy társaságot, akkor másféle szempontok szerint készülünk az új év fogadására. Ilyenkor kerül terítékre például a malachús, ugye a malac ajánlott, mert kitúrja a szerencsét, de január elsején ne együnk szárnyas húst vagy halat, mert az egyik elkaparja, a másik meg elúsztatja a szerencsénket az új évben.

Nálunk ilyenkor készül korhelyleves, ez nagy kedvence mindenkinek. Van mindig lencsefőzelék, vagy lencseleves, az előbb már felsorolt saláták minden mennyiségben, virsli, sós falatkák.

Ha társaság jön össze, akkor a hagyományos italok mellett nagyon finom a nagy mennyiségben is készíthető szilveszteri bólé, szeszmentes változatait a gyerekek is nagyon szeretik. (http://www.tutireceptek.hu/keres?keres=b%F3l%E9&sbmt=Keres)

Ha sokan vagyunk, ha kevesen, a pezsgő elmaradhatatlan kelléke az új év köszöntésének.

Kívánok mindenkinek nagyon vidám óévbúcsúztatást, és nagyon-nagyon boldog, sikeres új évet!

Zsófi

 Előre bocsátom: december 24-e az év legszebb napja (ahogy a fiam is megmondta), és ebből nem engedek! Az eszemmel megértem, hogy van, akinek nem jelent sokat - elsősorban azoknak, akik nem hozzák magukkal a gyerekkorukból a karácsony varázsos emlékeit. De mindig rosszul esik, ha ezt ki is mondják, nem szeretem, ha árnyék vetül az örömömre.

Ámde természetesen karácsonykor sem minden csak móka és kacagás. Nekem is van néhány olyan vonatkozása a karácsonynak, amit jobb lenne elfelejteni. Sorba szedtem most, hogy miket (ne féljetek, nem lesz hosszú a lista!).

1. A csomagolást. Minden évben felbosszantom magam azon, hogy mekkora pénzpazarlás és környezetszennyezés a rengeteg csomagolópapír megvásárlása és a néhány perces élvezet után a megszaggatása, kidobása… Ámde az illúzióhoz mégiscsak szükséges, a fa alatt sorakozó csinos csomagokkal lesz teljes a család öröme… Minden évben megvívom magamban ezt a csatát, és sajnos soha nem az eszem győz, hanem a látványos külsőségekhez vonzódó érzelmeim. Mindig megveszem végül a csomagolópapírt (a kész zacskók nem olyan szépek, sokkal drágábbak, és sohasem érik meg a jövő karácsonyt épségben, úgyhogy az csak önáltatás, hogy a környezetet védjük az újrahasznosítható papírtáskákkal…), és szépen, egyenként becsomagolom, átkötözöm az összes ajándékot. Közben bánt a lelkiismeret…

Ráadásul nagy nyűg maga a csomagolás is – a gyerekek előtt nem lehet, ezért többnyire valamelyik éjjel kínlódom vele, hullafáradtan, az utolsó erőmmel.

Gyertyagyújtáskor aztán megpróbálom megmenteni a papírok egy részét a szétszaggatástól, összegyűréstől – na de minek is? Lásd a papírtáskákról írottakat – egész évben nincs szükség karácsonyi mintás papírra… minek rakosgatom?! Aztán meg szedegetem a maradékot a lakás minden pontjáról…

2. Az elrontott beigli megsütését. Minden évben a fadíszítés, karácsonyi főzőcske, a takarítás és a gyerekek kordában tartása közepette készül el a beigli. Márpedig én nem vagyok annyira gyakorlott a sütésben, mint a főzésben – odafigyelés nélkül soha nem lesz száz százalékos az eredmény. Így hát a beiglim minden évben túlkel (idén például azért, mert a férjem ragaszkodott hozzá, hogy ne vegyünk készen, darálva árusított mákot és diót – majd ő megdarálja! Ámde nem készült el időben a darálással…). És bár mindig jó ízű, és alapvetően ehető, elfogadható lesz az a beigli, de én mindig szomorkodom kicsit afölött, hogy nem lett tökéletes… Kirepedni nem szokott. Tudom, hogy másoknak ez a beiglisütés sarkalatos pontja – nekem más.

3. Az elektronikus gyerekjátékok beüzemelését (és ha már itt tartunk: a drótokkal a dobozhoz rögzített mindenféle játék kicsomagolását is…). Gyakorlott szülő lévén minden évben rákészülünk, hogy az elektronikus játékokhoz nem adnak elemet, előre meg kell venni, és az ajándékbontás után be kell szerelni. (Csavarhúzónak is kéznél kell lennie, mert a játékok ma már csak úgy szerelhetőek…) Na de még soha, egyetlen évben sem sikerült pont olyan elemekkel felkészülnünk, hogy minden játékba jusson a megfelelő méretű, formájú, erősségű és számú elem! Amikor ezen mégis sikerül úrrá lenni, akkor jöhet az, ami az idén történt: nem sikerült beüzemelnünk a kisebbik fiam játékát… A nagy felfordulásban egyikünknek sem jutott eszébe, hogy el kéne olvasni a használati utasítást… Csak bosszankodtunk, hogy nem működik! És már azon morfondíroztunk, hogy vissza kell vinni karácsony után a boltba… Még szerencse, hogy a gyerek őstehetség, és rövid idő alatt magától rájött, hogyan kell használni!

4. A mérhetetlen fáradtságot, ami minden 24-én este rámtör – hát persze, hiszen csodát tenni csak az Istennek és Emberfiának ment könnyen… Nekünk, földi halandóknak nagyon fárasztó dolog.

5. És végül azt a halvány szomorúságot, ami rám tör a Szenteste alatt időnként (mint ahogyan a fenyőillat fel-felbukkan időről időre a sütemények és más finomságok illatfelhőjében). A szomorúságot amiatt, hogy nem mindenki ünnepel családdal, boldog gyerekzsivajban, a szerettei körében. Már gyerekként is úgy éreztem, hogy akinek nincs karácsonyfája, azt nagyon kell sajnálni – mert annak hiányzik az életéből ez a nagyon fontos, alapvető varázslat is. Amikor anyukámék, öregedvén, rosszabb kedvű években kijelentették karácsony előtt, hogy „Idén mi már nem is állítunk fát! Minek már az nekünk?” – én mindig szomorkodtam magamban. Hogy aztán örüljek neki, hogy mégis, vagy egy picike fát, vagy csak pár fenyőágat, vagy az utóbbi években a szép, nagy szobafenyőt feldíszítik, égőket akasztanak rá! Nem marad így karácsonyi hangulat nélkül az ő otthonuk sem.

De van, akinek úgy marad. Akire végképp nem nyitja rá senki ilyenkor az ajtót, vagy akit a szegénység, öregség már úgy meggyötört, hogy nem kér vagy nem kap a karácsonyi varázslatból semmit. Anyukám elévülhetetlen érdemei közt tartom számon, amikor az apámtól történt (nem túl vidám) válásuk után megsajnálta apámat (vagy inkább engem?), és elhívta karácsonyi ebédre. Az öregem igazán mindent megtett azért, hogy magányos maradjon karácsonykor is – de mégsem… Nem kellett hozzá felnőnöm, már akkor is éreztem, hogy ennél szebb és önfeláldozóbb jócselekedetet az anyukám nem is tehetett volna, mint hogy átlépett a nagyon is jogos sérelmein, és legalább erre a néhány órára félretette a haragját.

És aztán eszembe jutnak karácsony napján azok is, akikkel már nem ünnepelhetünk együtt – például az apámmal sem. Meg azok, akik elvesztették az életükből azt a személyt, akivel a legszívesebben együtt ünnepelnének. Értük szomorkodom a sok öröm közepette.

De azért mindig győz a karácsonyi hangulat. Élvezzétek ki ti is az utolsó percéig! És aztán elkezdhettek várni a következőre.

Nóra

József Attila

BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ùgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Fõtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Ady Endre

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.) 
 

 Ady Endre: A Jézuska tiszteletére

A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.

Babits Mihály: Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy "megszületett"!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
 

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.

A karácsonynak egész Európában megvannak a maga szokásai: ahogy mi például szenteste halat eszünk, halászlét, bejglit, más népeknél is találunk olyan ételeket vagy menüsorokat, amelyeket ilyenkor „kötelező” elkészíteni.

Nagyon érdekes élményem volt egy ilyen európai karácsonyi szokással Dél-Kelet Ázsiában találkozni. Vietnamban nagyon sok dolog emlékeztet a franciák gyarmatosító időszakára, sok épület, út, híd, vasút maradt meg azokból az időkből és sok nyoma maradt a francia konyhának is. Decemberben a kávézókat és cukrászdákat ellepi a „fatörzs-sütemény”, amit én eleinte nem értettem. Majd lassan világossá vált, hogy ez a sütemény a „buche de Noel”, egy hagyományos, a karácsonyi asztalról elmaradhatatlan francia sütemény.

Nekem ez azért is volt nagyon furcsa, mert gyerekkoromban rengeteg falusi esküvőn ettem végig a jobbnál jobb étkek sorát, és mindig állandó édesség volt a „fatörzs” is, amit én nagyon szerettem.

Így különösen érdekes élmény volt megtudni Vietnamban, hogy ez tulajdonképpen nem egy magyar lagzis, hanem egy francia karácsonyi sütemény.

Visszatérve a franciákhoz, nyugodtan kijelenthető, amilyen változatosan étkeznek egész évben, természetesen ugyanez jellemzi a karácsonyt is. Kedvelt ünnepi előételek a kagylók, csigák, és a liba-, vagy kacsamáj. A kagylók közül tipikus a „coquilles Saint Jacque”, a „tengeri kagyló Szent Jakab módra”. Főételnek szeretik enni például a gesztenyével töltött pulykát, a marhából készült ételeket, a különböző halakat, tengeri finomságokat, szóval mindent, csak úgy franciásan!

A vacsora végén pedig elmaradhatatlan a már említett fatörzs. A fatörzs hagyománya a XII. századból ered: karácsonykor a ház ura egy frissen kivágott fadarabot vitt be a házba. Meglocsolták borral, olajjal és sóval, majd meggyújtották a fát. Úgy tartották, hogy a fahasáb hamuja megvédi a házat a villámcsapástól és a gonosz ördögi erőktől.

Az égő fatörzs hagyománya egészen a XIX. század végéig élt, ettől kezdve már inkább az asztalra helyezték gyertyával díszítve. Ezt az új szokást egészítette ki a fatörzs-tekercs megalkotása desszertként. Természetesen nem maradhat el az ünnepen sem a finomságok mellől a megfelelő francia bor és a pezsgő!

A karácsonyi ételek kalóriagazdagságát tekintve a németek sem panaszkodhatnak. Ők a franciáknál többet és kalóriadúsabban szeretnek enni, hasonlóan hozzánk. A hagyományos német karácsonyi ételsor négy fogásból áll: az előétel kaviár, kagyló-, vagy ráksaláta, aztán húsleves következik, főételként nagyon kedvelt a liba- vagy a kacsasült, az elmaradhatatlan német párolt káposztával, esetleg párolt zöldségekkel, vagy gyümölcsökkel kiegészítve. A vacsora végén a desszert mogyorós vagy csokoládés torta. Régebben általános volt a ponty fogyasztása karácsonykor, mára viszont népszerűbbé váltak a liba-, kacsa-, pulykasültek.  

A franciákhoz hasonlóan a németeknél is megvan az az édesség, ami elmaradhatatlan az ünnepi kínálatból, és ez az egyik nagy kedvencem, a Stollen, ami a mi püspökkenyerünkhöz hasonlít leginkább. Azt mondják, hogy a német tájegységenként változó variációk közül a drezdai a legfinomabb. Akit érdekel, hogy miből is készül ez a sütemény, megtalálja a receptet képekkel kiegészítve itt. (http://www.desszert.eu/stollen), (http://www.mindmegette.hu/drezdai-kalacs-vagy-stollen.recept)

Finom ételeket, de leginkább meghitt és békés karácsony estéket kívánok szeretettel:

Zsófi

Ezúttal olyan zenéket ajánlok nektek a karácsonyt megelőző napok jegyében, amelyek kevésbé ismertek, mint a Sinatra, Armstrong-féle dalok. De mind a karácsonyhoz kötődnek, és mindnek a hangulata illik az ünnepi készülődéshez – ugyanakkor nem annyira elcsépeltek, mint a korábban említett számok. Azután Szentestére is rákészülünk a legszebb hallgatnivalókkal.

1. A világ egyik legnagyobb zenésze (számomra) Tom Waits, aki semmilyen zenei vonulathoz nem sorolható, egyedi és megismételhetetlen. Bluest, swinget, balladát éppúgy írt, mint zörejekből alkotott zenéket – ez a szám, amit felidézek tőle, egy igen sajátos hangulatú karácsonyi dal, nagy kedvencem. A Christmas Card from a Hooker in Minneapolis (azaz „Karácsonyi képeslap egy prostitól, Minneapolisból”…) Waits füstös, reszelős hangjával nem feltétlenül idilli karácsonyt idéz fel, cserébe viszont gyönyörű.

Először az eredeti, stúdió-tiszta változatot hallgassátok meg itt:

https://www.youtube.com/watch?v=tE5NLpZC6r0

Utána érdemes egy élő felvételt is megnézni, aminek az elején ráadásul Mr. Waits a Csendes éjt is elzengi intróként… Íme:

https://www.youtube.com/watch?v=12qBoy2rhVw

2. Egy sokkal vidámabb szám következik, a Slade nevű brit együttestől. Már csak attól is jókedvünk lesz, ha meglátjuk az énekes csodás frizkóját – maga megtestesült 70-es évek! A Merry Xmas Everybody pedig egy nagyon kellemes dal, hallgassátok:

https://www.youtube.com/watch?v=0A8KT365wlA

3. Maradjunk a vidám vonalon: ez a dal a Home Alone-filmekben (magyarul Reszkessetek, betörők!) is szerepelt, de elhangzott a már emlegetett karácsonyi klasszikus filmben, az Igazából szerelem-ben is. Darlene Love dala, az All Alone on Christmas:

https://www.youtube.com/watch?v=G2mQXQjY130

4. Ha már Igazából szerelem, akkor ne maradjon ki ez a szám sem – eredetileg Love is all Around a címe, de a filmben (az egyébként Shakespeare-színészként befutott) Bill Nighy lepukkant rockert alakítva átírja a dalt, és Christmas is All Around címen toplistás slágert csinál belőle…

https://www.youtube.com/watch?v=meU4cxhdjJI&feature=related

5. A Pretenders száma volt eredetileg, de én a Coldplay által előadott verziót ajánlom a 2000 miles című számból (bár nem rossz az eredeti sem, akit érdekel, keresse meg):

https://www.youtube.com/watch?v=3tV6aHJ0z-g

6. A következő nem kimondottan karácsony, de a címe Winter, és a hangulata, elhihetitek, ide illik. Tori Amos azon kevés énekesnők egyike, akit sok éve szeretek, nagyon finom zenét játszik.

https://www.youtube.com/watch?v=KWmETxWM0h0

7. A világ legjobb karácsonyi zenéje pedig (nem csak szerintem, hanem a VH1 zenecsatorna 10 ezer fős felmérése szerint is!), amit az ír The Pogues együttes alkotott 1988-ban, a Fairytale of New York című dal, soha nem hiányozhat december 24-én az otthonomból! A zenekar énekese, Shane MacGowan a legzüllöttebb, legcsúnyább, leglepusztultabb zenész, akit valaha ismertem (a fogazatától elsírják magukat a kisdedek!), és mégis mindig elvarázsol az énekével. Egyszer alkalmam volt élőben is hallani őt – whiskey-ben ázva állt a színpad közepén, kapaszkodott a mikrofonállványba – ha elengedte volna, felborul… Két értelmes mondatot sem nagyon tudott összehozni, de úúúúgy énekelt…! És olyan igazi, ír mulatós hangulatot csinált! Hibátlanul leadta a koncertet. A Fairytale of New York-ban az azóta elhunyt Kirsty MacColl-lal kiegészülve énekel a zenekar. Hallgassátok meg:

https://www.youtube.com/watch?v=HwHyuraau4Q&feature=related

Hozzá kell tennem, hogy nálam 24-én egész nap The Pogues zenéje szól, míg elkészítem a karácsonyi ebédet, vacsorát. A Pogue Mahone című lemezt szoktam hallgatni újra meg újra… Valamiért rajtam ragadt ez, hogy a karácsonyi várakozáshoz ez az ír zene illik – próbáljátok ki ti is!

8., 9., 10…. Amikor elérkezik Szenteste, átveszik a terepet a valódi karácsonyi áhítat hangjai. Nem maradhat el a Mennyből az angyal, a Csendes éj, a Pásztorok, pásztorok, a Kiskarácsony-nagykarácsony. Addig nem nyugodtam, amíg valódi, templomi orgonaszóval felvett, magyar nyelven énekelt változatot nem találtam ezekből az énekekből, és összeválogattam őket egy CD-re. Ezt kapcsolom be gyertyagyújtáskor. Utánuk Csajkovszkij Diótörője következhet, és a Vivaldi Négy évszakból a Tél.

Nézzétek meg most a Diótörő egy részletét (a Virágkeringőt) egy igazi, klasszikus előadásból vett felvételen, a Szentpétervári Kirov Balett táncolja:

https://www.youtube.com/watch?v=kHYwVfN3wY4

Ez pedig az a rész, amikor a gyerekek körbetáncolják a karácsonyfát (egy amerikai előadásból):

https://www.youtube.com/watch?v=j2PQ8LWXZD8&NR=1

Szép, karácsonyváró napokat kívánok nektek:

Nóra 

Utóirat: vannak tilos karácsonyi dalok is, a Wham együttes Last Christmas című számát pl. utoljra 16 éves koromban élveztem, ma már kiszaladok a világból tőle... A Band Aid társulás karácsonyi számával, a Do they know it's Christmas time-mal ugyanez a helyzet... Agyonjátszott, bevásárlóközpontba való zenék.

Nekem gyerekkoromtól az igazi nagy kedvencem a karácsony, de most nem erről fogok írni. Hanem arról, hogy éppen ezért mindig azt gondoltam: milyen „rossz” lehet születésnapot tartani karácsony környékén, mert minden más elsikkad „a” születésnap mellett, amit december 24-én ünneplünk.

Persze gyerekként nem erről az oldalról közelítettem meg a témát, hanem arról, hogy elég „zaklatott” lehet ama gyermek gyermekkora, akinek össze tudják kötni a születésnapját a karácsonnyal és így a két jeles napra szóló ajándékokat is „közös nevezőre” lehet hozni, és „kettő az egyben” remek lehetőségként elsütni!

Aztán hogy, hogynem, ahogy cseperedtem, egyre több barátom lett decemberi...akkor még nem tudtam, hogy a Nyilas egy ilyen jegy!

Amikor befejeztem az általános iskolát, úgy döntöttem, hogy nem maradok otthon, és nem megyek el a falunk TSZ-ének tehenészetébe dolgozni, mert se a tejet nem szeretem annyira, se állatbarát nem vagyok annyira...és akármennyire is fenyegettek a tanáraink a középfokú tanintézetek szigorával és magas követelményrendszerével, én azért mégis amellett szavaztam, hogy „süssön nekem Édesanyám egy hamuban sült pogácsát, mert bizony én elmegyek világgá”! Anyám megsütötte a pogácsát, feltett a vonatra és onnantól felnőtté váltam. Persze én azt akkor még nem tudtam, hogy ehhez elég felülni egy vonatra...

Sokat nem vonatoztam, csak egy órát, de nekem az is elég volt, hogy nagyon megijedjek, hová is cseppentem és főleg egyedül...bár sokat jártam Miskolcra a szüleimmel már azelőtt is, egyedül, iskolába, tömegközlekedve nem igazán...

Amikor az első héten reggelente megláttam a nagy épületet, én azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e vagy lány...úgy, hogy négy faluval arrébb jártam általánosba is, szóval akkor már évek óta egyedül tömegközlekedtem, na de falun.

Úgy jutottam el eleinte a gimnáziumban a második emeletre az osztályunkba, -merthogy az épületben két helyen is volt lépcső- hogy az iskola felé siető tömegben kiszúrtam valakit, rendszerint egy fiú volt az, aki mindig akkor jött, amikor én, és őt követtem. Hogy ez ma milyen viccesen hangzik, és ez a "hatalmas" épület tulajdonképpen milyen átlagos, arra most nem térek ki! Nem ez a "dolgozatom" célja! Csak megint lassan érkezem el a lényeghez!

Szóval elég göröngyösen indult "városi polgárrá" válásom. Már az elején észrevettem, hogy van egy lány, aki nem egy beszélgetős típus, és van egy nagyon menő is...mivel szerettem a változatosságot és „kihívást” jelentett nyitott, de konzervatív kislány-létemnek mindkét egyéniség, velük próbáltam először összebarátkozni...a csendessel könnyen ment, mert annyit beszélhettem, amennyit csak akartam, nagyon hálás közönségem volt...a menő csajon meg nagyon meglepődtem, mert nem csak szóba állt velem, de egyre világossabbá vált számomra, hogy érdekesnek is tartotta a velem kialakuló párbeszédeket...

Körülbelül szeptember végére már jobban éreztem magamat, egyre több embert ismertem meg, de ez a menő lány került hozzám a legközelebb...a nagyon hallgataggal együtt...

Ő lett velem a legnyitottabb és legkedvesebb...nagyon hamar meghívott magukhoz és találtam náluk egy második otthont, fésűvel (!!!) kifésűlt szőnyegrojtokkal (kiderült időközben hogy anyukájának elvei vannak, és ez az egyik!).

Volt egy nagy macskája, attól kicsit féltem, amikor elindult tarolni, meg több együttes képe a falán, akikről én azt sem tudtam, hogy fiúk-e vagy lányok, de szó szerint kell ám ezt érteni. És volt egy nagyon jó kis asztalkája, ami kinyílt a szekrénysorból, és sok éven át rengeteg házi feladatot készítettünk el rajta „sztereóban”. És nagyon sok fiút kibeszéltünk, ki miért dilis, ki helyes, ki nem az, és nagyon sokat megváltottuk a világot, és elterveztük a jövőnket! És összevesztünk, meg kibékültünk, hogy megint össze lehessen veszni valami eget rengetően fontos világpolitikai helyzeten...hogy persze aztán ki lehessen békülni...

A lényeget el is felejtem említeni, ez a „szegény” lány is azon „zaklatott” sorsú gyermekek közé tartozott, akiket a legelején már említettem: karácsony előtt három nappal született. Nyilas-jegyű!

Mit mond erről a jegyről az asztrológia! A Nyilasok uralkodó bolygója a Jupiter, tűz jegy, egyenes jellem, szabad szellem. A Nyilasok mindig az újra, az ismeretlenre, az izgalmas dolgokra, a szabadságra, a kötelék nélküli életre vágynak. Legfontosabb érték számukra a szabadság, erőteljesek és kifelé élnek. Születésüknél fogva lelkesek, nyughatatlanok és túl optimisták ahhoz, hogy bárminek teret engedjenek, ami elronthatja az örömüket. Érdeklődő természetük végtelen kalandokba sodorja őket. A Nyilasok rendkívül egyenesek és idealisták. Akár tetszik, akár nem, rögtön elmondják véleményüket. Intuíciós képességük kiváló, de miután kigondoltak valamit, hamar ráunnak. Nagyszerű mesemondók, humorérzékük miatt a Zodiákus legkedveltebb személyiségei. Becsületességük, őszinteségük tiszteletreméltó, de könnyen elfogadják, hogy mások is ugyanolyan becsületesek és őszinték, mint ők. Bár a Nyilasok a holnapnak élnek, mégis a legjobb barátok lehetnek. Néha felelőtlenek ugyan, bájuknak nehéz ellenállni.

Nem csak nehéz ellenállni bájuknak, de nem is kell! Isten éltesse a barátnőmet, és remélem már régen tudja azt, amit én is : a « Nagyok » ilyenkor születnek !

P.S. Isten éltesse az összes Nyilas-jegyűt, a december 21-én született másik barátnőmet is, és keresztlányomat, aki az unokahúgom is !

Zsófi

A zenének számomra karácsonykor is igen nagy jelentősége van abban, hogy ráhangoljon az ünnepre. De nem mindegy, hogy mikor mit hallgatok. Más zene való advent utolsó hetének hangulatához - ez még lehet könnyedebb, súlytalanabb -, mást kell hallgatnom december 24-én napközben, mondjuk sütés-főzés és karácsonyfadíszítés közben, és természetesen megint más dallamok csendülnek fel körülöttünk, amikor megérkezik a Jézuska, és körülálljuk a fát gyertyagyújtáskor.

Kezdetnek nézzük a klasszikus amerikai popkultúrából örökölt karácsonyi slágerek közül mindazt, ami az én ízlésem szerint belefér a karácsonyi készülődésbe ezen a héten.

1. Frank Sinatra dalát, a Santa Claus is Coming to Town című swinget épp tegnap hallhattuk az X-faktor döntőjében, meg is hozta a győzelmet Vastag Csaba számára. Én mégis az eredeti, Sinatra-verziót ajánlom nektek, bár a youtube-on szerzői jogi okokból nem található meg az igazi, régi Sinatra-dal, csak egy olyan változat, amit Cindy Lauperrel együtt énekel az öreg. Azért ez is jó lesz:

https://www.youtube.com/watch?v=jqelfV55PDg

2. Nálunk kevéssé ismert, de Amerikában nagyra becsült énekesnő (Grammy Életműdíjat is kapott!), ráadásul George Clooney nénikéje Rosemary Clooney. Tőle hoztam a Help yourself a Merry Little Christmas című dalt (melyet szintén előadtak tegnap az X-faktorban, ez volt Takács Nikolas karácsonyi dala).

https://www.youtube.com/watch?v=bK_AT_V7jhU&playnext=1&list=PL1CC41D1418627425&index=40

3. és 4.  Louis Armstrong előadásában a Christmas in New Orleans-t mindenképp érdemes meghallgatni ilyenkor. Én egy olyan összeállítást találtam a youtube-on, ami együtt játssza le Billie Holiday dalával, az I’ve Got My Love to Keep Me Warm-mal:

https://www.youtube.com/watch?v=XVYCuk-GecY

5. A végére egy olyan dalt illesztettem, amit eredetileg Mariah Carrey adott elő, ő az egyik szerzője is, de rengetegen feldolgozták (szerencsére, mert M.C. nem tartozik a kedvenceim közé…). A legjobban azt a változatot szeretem, amit a Love Actually (magyarul Igazából szerelem) című filmben hallhattunk Olivia Olsontól. A film is nagy kedvencem, karácsonykor kötelező megnézni minden romantikus léleknek! És persze azoknak is, akik szeretik az angol humort. Íme az All I Want for Christmas is You:

https://www.youtube.com/watch?v=Pikz3DMhu54&feature=related

 
Ha pedig ennél izgalmasabb karácsonyi dalokra vágytok, és azt is meg akarjátok tudni, hogy mit szoktam hallgatni minden évben december 24-én, amíg elkészítem az ünnepi finomságokat, kénytelenek vagytok újra benézni a blogunkra a héten, mert legközelebb ezzel folytatom.

Nóra

Kaptam ajándékba egy angol nyelvű kis receptes füzetet, aminek nagyon örültem. Európai népek kedvenc süteményeinek receptjei vannak összegyűjtve benne. Minden sütemény leírásához fénykép is tartozik. Nézegetve a képeket beindult a fantáziám, hogy milyen érdekes dolog is ez az Európa! Itt lakunk egymás mellett, ma már 1-2 órányi távolságra egymástól, és még mindig milyen "keveset" tudunk a többiekről. Ki tudja azt például, hogy mit szeret egy dán, egy finn vagy egy litván, amikor éppen édességre vágyik!

Két magyar recept is van a könyvben, az egyik a zserbó szelet, a másik a kekszrúd, aminek itt az a neve, hogy kekszszalámi. Érdekes választás mindkettő. A zserbó ugye már hungarikumnak számít, a kekszrúd meg nagyon egyszerű (de finom), és nekem is ez volt -9-10 évesen- életem első, egyedül gyártott édessége.

Meg akartam lepni a szüleimet egy saját készítésű édességgel, de mivel a szomszéd kisboltban nem volt háztartási keksz, vettem mézespuszedlit. Mit tudtam én, hogy ha azt meg is darálom, attól még nem lesz alkalmas a szerepre, mert nem száraz és mindenféle dologgal keverve nem pont úgy fog viselkedni, ahogy a keksz...meg is kaptam életem első kulináris leckéjét, hogy a recepten írtaknak azért van köze ahhoz, hogyan is sikerül majd az étel. A rúd elkészült, nagyon büszke voltam rá, kicsit édes lett a méz ízétől, de ami ettől is nagyobb baj volt, hogy nem lehetett szeletelni, puha lett, de megettük.

Ez a történet is eszembe jutott a könyvecskét nézegetve. Az biztos, hogy valamit mégis megtanultam a mézespuszedlis keksztekercsemből: soha ne féljek sütni-főzni! Ha elrontom, akkor úgy eszem, majd legközelebb jobban sikerül. Szóval volt haszna a dolognak, egy-két év múlva már gyönyörű aranygaluskákat is egyedül sütöttem.

A receptgyűjteményben az egyik legszebb kép egy angol édességé. A trifle tulajdonképpen egy szabadon variálható és soha kétszer ugyanúgy nem elkészíthető édesség is lehet, ha nem a klasszikus formáját választjuk. Itt először a klasszikus recepttel ismerkedjünk meg, ami a sherry trifle nevet viseli:

Hozzávalók

• 30 dkg Madeira torta
• 3 ek málna jam
• 5 ek édes Sherry
• 3 dl habtejszín
• 4 maréknyi málna (opcionális)

Vaníliakrém

•  4 tojás sárgája
• 10 dkg cukor
• 3 dkg liszt (vagy kukoricakeményítő)
• 5 dl tej
• 1 vanília rúd (kettévágva, mag kikaparva)

Elkészítés

1.  A tortát félbevágjuk (horizontálisan), a lekvárral megkenjük az egyik felét, a másikkal letakarjuk. 2cm vastag csíkokra felszeleteljük.

2.  A tortaszeletek felével kibélelünk egy nagy, kb 2-2.5 literes üvegtálat. 2 maréknyi málnát rászórunk (ez lehet befőtt vagy fagyasztott, de el is hagyható), majd lelocsoljuk 2 ek sherryvel. A hűtőszekrényben pihentetjük, amíg elkészítjük a vaníliakrémet.

3.  Vaníliakrém: a tojássárgákat világossá keverjük a cukorral, majd belekeverjük a lisztet. A tejet 1 csipetnyi sóval felmelegítjük, amikor eléri a forráspontot, lehúzzuk a tűzhelyről. Hozzáadjuk a vanília csíkokat és a kikapart magot, 15 percig pihentetjük. Kivesszük a vanília rudat, a tejet felmelegítjük, majd a tojásra öntjük, közben folyamatosan keverjük. Egy másik lábasba töltjük a mártást, takarékon sűrű krémmé főzzük. Levesszük  a tűzhelyről, egy tálba töltjük, folpackkal leborítjuk, hűlni hagyjuk.

4.  Amikor a vaníliakrém kihűlt, a felével lelocsoljuk a torta szeleteket.

5.  A tortaszeletek másik felével leborítjuk a krémet, málnát szórunk rá, majd 2 ek sherryvel leöntjük.

6.  Amíg a trifle pihen, a tejszínt és a maradék sherryt habbá verjük egy elektromos habverővel.

7.  A habot a trifle tetejére kanalazzuk, elsimítjuk, letakarjuk, és a hűtőszekrénybe tesszük legalább 3 órára, de egy éjszaka még jobb neki.

8.  Tálalás előtt friss málnával, kandírozott cseresznyével vagy pirított mandula pelyhekkel tálaljuk.

A Madeira torta receptje pedig a következő:

Hozzávalók

• 15 dkg puha vaj vagy margarin
• 15 dkg cukor
• 3 tojás
• 25 dkg sütőporos liszt
• 1 citrom reszelt héja
• kb 3 ek tej
• Kandírozott citromhéj vagy cseresznye

Elkészítés

1.  A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy 18 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, alját kibéleljük sütőpapírral.

2.  A vajat és cukrot egy robotgéppel krémessé elkeverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és 1-2 kanál lisztet, hogy ne váljon szét a krém.

3.  A lisztet beleszitáljuk, óvatosan egy spatulával beleforgatjuk. Kevés tejet adunk hozzá, annyit, hogy a tészta lassan lecsússzon a spatuláról. Belefordítjuk a citromhéjat, majd a masszát a tortaformába töltjük, eligazgatjuk.

4.  Forró sütőben 30-40 percig szép barnára sütjük – akkor jó, ha egy beleszúrt pálcika száraz marad. 10 percig pihentetjük, majd rácson hűlni hagyjuk.

5.  Kandírozott gyümölccsel díszítjük.

Aki azt gondolja, hogy ez így túl bonyolult, az téved! A trifle ettől sokkal egyszerűbb.

Merthogy a trifle jellegzetessége az, hogy az alapanyagok réteges felépítése adott sorrendben következzen, de az alapanyagokat már bátran variálhatjuk:

• Az első, azaz a legalsó réteg az alaptészta – pl. piskóta, kalács, stollen, babapiskóta, kekszek összetörve stb – amit leöntünk alkohollal. Ez lehet sherry, rum, portói, brandy vagy akármilyen gyümölcsös likőr (pl narancs, áfonya, meggy, mandula stb). Ha gyerekek is fogyasztják, akkor gyümölcslét vagy befőttlét alkalmazzunk!  Egyszerű piskótát félbe is vághatunk és lekváros „szendvicsként” helyezhetjük a tál aljába.
• A második réteg mindig a gyümölcs. Ez lehet nyers, befőtt, kompót, lekvár vagy ezek kombinációja. Modern változat a gyümölcs zselé alkalmazása.
• A harmadik réteg a vaníliakrém – ez ne legyen se túl folyékony, se túl szilárd. Kész, félkész terméket is felhasználhatunk. Modern változatok desszert krémmel vagy krémsajttal is készülnek.
• Az utolsó réteg a tejszínhab. Az összetevőktől függően ez lehet alkoholos vagy citromos, gyömbéres stb.
• A legfelső réteg a díszítés, amit tálalás előtt tegyünk rá az édességre. Klasszikus dekoráció a pörkölt mandula, rumos cseresznye, kandírozott cseresznye, cukor drazsék, őrölt kekszek stb.
• A rétegeket ne tegyük egymásra túl óvatosan, a cél az, hogy az ízek elkeveredjenek.
• Ha mély tálat használunk, a gyümölcs-krém rétegeket megismételhetjük.
• A piskóta és gyümölcsök kreatív elrendezésével még mutatósabb hatást kelthetünk.
• Ideális az, ha 1-2 órán át pihentetjük a trifle-t minden réteg hozzáadása után. Ha erre nincs időnk, akkor csak az első (alkoholos) réteget pihentessük 1-2 órán át. DE. Találás előtt legalább 6-8 órát álljon a trifle a hűtőszekrényben, de ha egy egész napot áll, az még jobb.  Nagyon fontos, hogy az ízek alaposan elkeveredjenek. Valójában érdemes elkészíteni előző nap.
• Az alaptésztát nem szabad túl sok alkoholban, gyümölcslében áztatni – 1-2 kanál elég, különben a tészta elveszti az állagát.
• Természetesen a legfinomabb trifle az, ahol az összetevőket magunk készítjük.

Remélem sikerült kedvet csinálni ehhez az angol desszerthez, amely üde színfoltja lehet az ünnepeknek a hagyományos karácsonyi édességek mellett.

Zsófi

A fekete-fehér fotón egy fiatal pár, kiöltözve, babakocsit tolva – akár a mi szüleink is lehetnének. Szemmel láthatóan a hetvenes évek elején járunk, árulkodik a ruházatuk, a babakocsi formája, a háttérben felsejlő kockabérház…

Ezt a semmitmondó képet választottam a több tízezer darabból álló archív fotógyűjteményből, pedig választhattam volna valami izgalmasabbat is. De a Fortepan gyűjteménynek számomra épp ez a lényege: hogy a hétköznapok apró pillanatait őrizte meg - és ezzel a legtöbbet tette, amire csak az emberi elme képes lehet: ha egészen patetikusan akarok fogalmazni: legyőzte a múló időt, sőt, egy kicsit talán még a halálon is győzedelmeskedhetett… Hiszen akire még gondol valaki, az nem múlt el egészen!

A hetvenes évekbeli ifjú pár és kisbabájuk még biztosan köztünk vannak (szeretném ezt hinni!), de a fotógyűjtemény legelső darabjain szereplők már biztosan nem. Hisz a Fortepan privátfotó gyűjtemény első darabjai kb. 1900-ból származhatnak! Hogy pontosan mikoriak, azt nem lehet tudni, hiszen a gyűjtemény - ahogy a weboldalukon fogalmaznak – egy nem létező archívum! Gyűjtése úgy indult, hogy két fiatalember, Szepessy Ákos és Tamási Miklós a budapesti lomtalanításokból megpróbálta megmenteni a kidobált negatívokat, Leicát, 6x6-ost, síkfilmet, üvegnegatívot, papírképet, diát… Idővel vásárolni is kezdtek, és beszállítóik lettek!  A fotók gyűltek, valamit kezdeni kellett velük. Mivel a képek jó részéről semmit nem tudunk, sem a szereplőinek kilétét, sem a készítés dátumát, így a gyűjtemény nem kereshető - nem lehet benne pl. kulcsszavak szerint válogatni.

Arra jók, így, ebben az állapotukban, hogy nézegessük őket. S ha megtesszük, kb. 90 év családi életének amatőr lenyomatát látjuk. Őszintén bevallom: nekem megrendítő, megható érzés nézegetni a vadidegen embereket – hogyan éltek, hogy mulattak, hol dolgoztak, kiket szerettek, kiket akartak megőrizni az örökkévalóságnak…

A Fortepan a gyűjtemény legjobb minőségű 6408 db képét elérhetővé tette weboldalán, itt lapozgathattok ti is – felfedezhetitek szülővárosotok régi arcát (én felismerni vélem az avasi templom belső boltíveit, egy harmincas évekből származó képen ott a diósgyőri vár, 1960 környékéről van kép a Szinva-hídról a Kossuth szoborral, és megtaláltam a miskolci színház épületét is!). És ott a biatorbágyi Viadukt, még mielőtt felrobbantották volna… De láthatjuk azt is, ahogy a negyvenes évek elején egy uszodában Persil-mosószer reklám előtt pancsolnak a fiatalok, és a huszas évek végén a Kelvinator elektromos hűtőszekrények üzlete mellett Harley Davidson motorkerékpárokat árusítanak… És a magyarországi helyszínek mellett külföldi utazások emlékképei is felbukkannak.   

Vigyázat! Ha elkezditek böngészni a képeket, nem lehet abbahagyni – magával ránt a múlt. Én legalábbis valahányszor felnyitom az oldalt, mindig ott ragadok jó időre előtte.

Jó keresgélést kívánok – de egy dologban ne reménykedjetek: ismerőst nem fogtok találni a képeken. A gyűjtemény tulajdonosai legalábbis azt mondják, még senki nem jelentkezett, hogy felismerte volna magát, rokonait.

De talán mégis, lehet, hogy pont ti fogjátok felfedezni saját, személyes múltatokat a szemcsés, régi képkockákon!

A Fortepan itt található: http://fortepan.hu/

Nóra

Zárásul az egyik legviccesebb fotót beillesztem utólag, ha már az alábbi hozzászólásomban emlegettem:

Ha meghalljuk ezt a szóösszetételt: „karácsonyi hangulat” – először fahéj- és fenyőillatú, áhítattal teljes képek formálódnak az agyunkban. Szinte halljuk a puha hó roppanását a talpunk alatt, a csilingelést és a csillagszóró pattogását. A gyerekek gyöngyözve kacagnak, mindenki szemében öröm és békesség csillog.

A valódi karácsonyi hangulat viszont évről évre messzebb távolodik ettől a képtől – mert a karácsony mára a fogyasztás össznépi ünnepévé vált.

Ilyenkor még azt is elkapja a vásárlási hév, aki az év többi 48 hetében normális… Aki rendszerint nem költi minden megkeresett fillérjét újabb és újabb nélkülözhetetlen tárgyakra – vagy akinek nincs is semmi elkölthető pénze arra, hogy vásárolgatással szerezzen örömöt magának.

De most… advent szent heteiben az ember belép egy áruházba, és kígyózó sorokat lát, a vásárlók szemében az izgalom és a bosszúság elegye fénylik, kosaraikban pedig megannyi példája annak, hogy hogyan tesszük tönkre a Földünket értelmetlen tárgyak milliárdjainak az előállításával.

Ép eszű ember ugyanis nem ül otthon azon morfondírozva: „Nem tudom tovább élni az életemet, ha nem szerzek be azonnal egy ufó formájú, műanyag szappanadagolót… Mi lesz velem, ha nem kerül a birtokomba sürgősen egy alumínium gyertyakoppintó? Nem élet az élet anélkül, hogy ne függne a szobám plafonjáról egy LED-égőkkel világító, spirál alakú függődísz! Ha nem sorakozna a komódomon egy újabb tucat színes, mesterséges vegyszerekkel illatosított gyertya! Ha nem tehetnék a nappaliba egy újabb tál, festett és illatosított, hamarosan porrá málló szárazvirágokból készülő pot-pourrit!... Ha az idén az a sok, vacak, régi karácsonyfadísz lógna a fámon, és nem vennék azonnal egy trendi, lila-fekete flitteres óriási gömböt!”

A sort végtelen hosszan folytathatnám. Az ötletek nagy részét a közismert svéd lakberendezési áruházban merítettem, de nem mondanám, hogy köszönet értük… Az a hely a fellegvára a fölösleges, tömeges fogyasztásnak. Minden polcon ott sorakozik valami olyasmi, amire nézve még én is felkiáltok: „Jé, ez milyen ötletes! Nincs nekem erre szükségem?”

Persze nincs, de sokan győzik le a józan eszüket, és csábulnak el a formatervezők újabb és újabb bravúrjainak köszönhetően.

Ezért aztán Kínában soha nem látott méreteket ölt az ipari szennyezés, szorgos kis kezek szerelik össze és festik ki tiritarkára a hiábavalóság megannyi apró szobrát.

Ezért aztán emberek milliói erejükön felül kiköltekeznek - a semmiért! Olyasmikért, amikre nincs szükségük, amit néhány hét, néhány nap, de talán néhány óra után félredobnak, és többé eszükbe sem jut.

Mi pedig lassan elfelejtjük, hogy mit és hogyan is kell ünnepelni karácsonykor. Hódolunk az új istenségnek, a fogyasztás és birtoklás istenének.

Tegnap sajnos én is vásárlással töltöttem a napom jelentős részét. A szeretteimnek szánt ajándékok egy részét beszereztem (jobban állok, mint ahogyan más években szoktam advent harmadik hetében).

De nem érzem még a fenyőillatot, és nagyon erősen be kell hunynom a szememet ahhoz, hogy halljam a csengettyűszót, és lássam a betlehemi csillag fényét.

Itt az ideje, hogy lelassítsak. Bekapcsolok valami téli hangulatú zenét, és összeírom, miket fogok főzni az ünnepek alatt. Rendet rakok magam körül, hogy bennem is kialakuljon a rend. Hogy úgy várhassam a karácsonyt, ahogy azt várni illik.

Nektek is ezt kívánom: lassítsatok, hogy karácsonyra éppen odaérjetek, nehogy lemaradjatok a legfontosabbról!

Nóra