HTML

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk... Zsófi és Nóra. (25) 33 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (4) adventi ételek (2) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) bagdy emőke (1) Bagdy Emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (27) csányi sándor (1) Csányi Sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) háztartás (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) Jamie Oliver (1) jamie oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) Jó estét nyár jó estét szerelem (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konmari (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rendrakás (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) Sárkány éve (1) sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) Schobert Norbi (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) S . Nagy István (1) tai chi (1) tanács (17) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

A munka és a nevelés öröme!

2010.12.14. 18:10 Kérj tanácsot

 

Közeleg a téli szünet, és ilyenkor egyre sűrűbben előkerül a „hogyan fogja zárni a gyerek a félévet”-témakör. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre önállóbbak és egyre nehezebben lehet őket ellenőrizni, meg hatni rájuk, hogy ne egy-egy tanári fogadóórán kelljen szembesülni  „döbbenetes” dolgokkal. Így járt mostanában egyik  barátnőm, amikor kamasz és „sportőrült” fia felől érdeklődött az iskolában. Nem tanul a gyerek úgy, ahogy az anyja szeretné, de sajnos ez nem egyedi példa. Az „átlagos” magyar szülő különben is eredménycentrikus és maximalista. Ha hármast hoz a gyerek, akkor hozzon négyest, na de ha már a négyes megvan annak a pimasz kölyöknek, akkor már igazán ki tudna magából egy ötöst is préselni. (És az esetek nagy többségében ez igaz is, gond nélkül menne neki, ha akarná.)

Mert ha tetszik, ha nem, az eredmények alapján találnak helyet szemünk fényének az iskolai hierarchiában. Sokszor a napi stressz miatt ki sem tudja magából azt hozni, ami különben idegbaj nélkül sikerül neki. És ebben nem csak az iskola a hunyó, hanem a szülő is, akinek van is emiatt lelkiismeret furdalása, na de ő is csak emberből van, és őt is stresszelik...

Sokszor nem jut idő ápolni a gyerek lelkét, ha mindenki teszi a családban a dolgát, tegye a gyerek is! Itt kellene az iskolának kreatívabb problémamegoldónak lennie, és segíteni a szülőt, aki az „életben maradásért” küzd.

Az iskola meg azt mondja –joggal-, hogy ő leadja az anyagot, számonkér, osztályoz, neki ennyi a feladata, nincs energia, pénz, idő a lelkiéletre, „tanulni”-tanításra, a türelmes „oknyomozásra”, a rejtett problémák megkeresésére, és a rejtett képességek felszínre hozására, amitől sikerélményhez és önbizalomhoz juthatna a gyerek. Menjen a szülő fejlesztőpedagógushoz, pszichológushoz, fizessen magántanárt, ha van miből, vagy nézze végig, hogy végérvényesen rányomja az iskola a „hülyegyerek, aki kezelhetetlen is” címkét a gyerekre.

Akármit is mondunk, a gyerek iskolai előmenetele és eredményei nagy stresszt jelentenek az egész családnak, és leginkább magának az érintettnek. Mit csináljon a szülő? Mondja azt a gyerekének, hogy ne izguljon, nem számítanak az eredmények? Na de számítanak! Persze az is igaz, hogy nem csak abból lesz a sikeres ember, aki tanulógép. A kreativitás, a fantázia, az egyéni látásmód, a bátorság és a szerencse legalább annyira fontos tényező a gyermek jövőjét illetően.

Viszont azt tudatosítani kell a gyerekben, hogy akármit is akar majd elérni vagy megvalósítani az életében, szorgalom és kitartás meg munkabírás nélkül nem fog menni. Csak úgy lehet eredményt elérni a kreativitással és a tehetséggel, ha kitartás és szorgalom is párosul hozzá.

Tehát akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad, mert ha azt mondom a gyereknek, hogy: „ugyan édes kisfiam, ne stresszeld magadat, ne tanulj, majd legyél ügyes, meg kreatív és ez elég is lesz a sikerhez!”, akkor jót teszek-e. Ha megfogadja ezt a tanácsot, még ugye kreatív ember lehet belőle, de rendszeres munkához szokott nem nagyon, és akkor elég kétséges a neki beígért siker sorsa is.

Azt mondják hozzáértők, hogy az integrációra váró, a társadalomtól leszakadt rétege az országnak azért jelent kemény diót, és azért nehéz eredményt felmutatni a velük foglalkozó –rengeteg pénzt felemésztő- programokban, mert a gyerekek nem látnak maguk előtt példát arra, hogy hogyan kell dolgozni rendszeresen...már generációk nőnek fel úgy, hogy soha senki nem ment munkába reggeli rendszerességgel a környezetükben. Nincs alkalmuk megtanulni, hogy a munka és a feladatok teljesítése sajnos nem kedv- és időjárásfüggő.

A jó iskola feladata nem is az „osztályozás” (és skatulyázás) kellene, hogy legyen...hanem a kreatív gondolkozás megtanítása, a problémamegoldás kifejlesztése, a gyerekre szabott egyéni életvezetési program kialakítása és nem utolsó sorban a redszeres munka megszerettetése és nem megutáltatása.

Tudni kellene megmutatni, hogy a munka nem csak nyűg, hanem örömforrás is...hogy csak akkor tudunk valamit létrehozni, ha dolgozunk...hogy nem elég zseninek lenni, hanem szorgalom is kell az eredményekhez...és sokszor teljesen mindegy is az eredmény, mert sokkal fontosabb, hogy van-e mögötte jó szándék és komoly munka.

Ahogy mi, aggódó anyukák mondani szoktuk „hegyi beszédeinkben”: butának lenni szabad, de lustának soha! Mert az nem adottság, hanem elhatározás és akarat kérdése...és egy átlagos vagy butácska gyerekből bármi lehet, ha akar, és dolgozik érte, míg egy okos gyerek meg nagyon boldogtalan sorsra számíthat, ha nem alakul ki a munkához való pozitív hozzáállása.

Amikor a gyereket szidjuk, hogy már megint inkább focizik, gyöngyöt fűz, biciklit szerel, vagy zenél, ahelyett, hogy tanulna, néha jusson eszünkbe, hogy a munka akkor a leghatékonyabb, ha szívesen végzik, de ha meg örömmel, akkor már nem is tűnik munkának. Boldog és elégedett felnőtt pedig azokból lesz, akik képesek lesznek majd ilyen munkát találni maguknak.

Zsófi

10 komment

Címkék: gyereknevelés iskola

December 13.: Luca napja

2010.12.13. 10:51 Kérj tanácsot

 

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetésekor ez a nap volt az év legrövidebb napja. Luca napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése is. December 13-án kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet volt szabad elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.

A jóslásairól is híres volt ez a nap. A lányok például 12 gombócot főztek, és mindegyikbe egy nevet rejtettek el. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, az megmondta, ki lesz a férjük neve.

Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elovadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor volt szokás néhány -finomnak éppen nem mondható- tréfa is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

A Luca név latin eredetű, a Lúcia régi magyar alakváltozata. Népszerűségéről vall néhány adat: az 1990-es években még „csak” gyakori, de a 2000-es években már a 11-26. hely valamelyikén áll a leggyakoribb magyar női nevek éves listáján.

Szent Luca egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A kereszténység nem tartja fontosnak, Szent Luca már csak a legendákban él.

A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták. Németországban kedvelt szent.

Isten éltesse a Lucákat!

Zsófi

 

2 komment

Szupermamika

2010.12.12. 14:50 Kérj tanácsot

Bejárta a világsajtót, és a magyar média is hírt adott róla, hogy egy félig magyar, félig francia fotós, Sacha Goldberger szuperhőst és médiasztárt csinált 91 éves nagymamájából.

A néni a szokásos időskori depresszióban szenvedett, kisunokája erre kitalálta: beöltözteti bizarr jelmezekbe a nagyit, és szupermenhez hasonló helyzetekben lefotózza. Mivel Sacha reklámügynökségi kreatív igazgató és profi fotós – a képek tökéletesek lettek, meghozva a világhírt Mamikának: rajongói leveleket, myspace-oldalt 2227 rajongóval, és 527 ezer találattal, ha a nevére guglizunk…

Mint mondtam, a fotók a magyar internetes médiában is taroltak, mindenhol kiemelték, hogy Mamika magyar zsidólányként túlélte a holokausztot, és a kommunista évek alatt emigrált Franciaországba – de nem volt egyetlen egy „újságíró” sem, aki felkapta volna a fejét Mamika nevét olvasva: Mamika ugyanis nem más, mint Goldberger Frederika, a huszadik századi magyar textilipar felvirágoztatójának, Buday-Goldberger Leónak a lánya!

A család első, feljegyzetten textillel foglalkozó őse, aki már Óbudán született 1755-ben, Goldberger Ferenc. Először textiltermékekkel kereskedett, majd társulva egy cseh kékfestő mesterrel, kékfestő üzemet létesített a mai Lajos utca területén. Itt található ma a budapesti Textilmúzeum! Üzletében a Nemzeti Színház és a Pilvax után harmadikként vezette be a gázvilágítást. Fia, Sámuel követte az üzlet élén, és az 1848-49-es forradalom egyik jelentős támogatója lett, részt vett a hadsereg egyenruha-ellátásában. Ezért a szabadságharc leverése után jelentős mértékű hadisarcot kellett fizetnie.

1857-ben Ferenc József meglátogatta gyárukat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a családnak. Sőt: 10 évvel később még nemesi rangot is adományozott nekik: ekkor vehették fel a Buday-előnevet.

A vállalat vezetése apáról fiúra szállt, folyamatosan sikereket aratva. De a legnagyobb érdem Goldberger Leót illeti, aki az I. világháború után az addigi szövetkikészítés és –nyomás mellé saját fonó- és szövőgyárat alapított Kelenföldön. A világon akkoriban megjelent legfrissebb újításokat alkalmazva hatalmas sikereket aratott – világkiállítási díjakat és kitüntetéseket kapott.

Az Arany János utcában ma is álló Goldberger-házat 1922-ben vásárolta meg, itt működött a központi iroda és a készáruraktár. Ma a Közép-Európai Egyetem egyik részlegének ad helyet.

Az ő anyagi támogatásával jött létre a József Nádor Műegyetemen a textilkémia-tanszék. Tagja volt a felsőháznak is, és a második zsidótörvény életbe lépésekor az iparügyi minisztériumtól külön engedélyt kapott rá, hogy megtartsa elnök-vezérigazgatói beosztását. Horthy Miklóssal és családjával is baráti kapcsolatokat ápolt. És mégis… az ország német megszállásának első napján a Gestapo letartóztatta. Mauthausenben ugyan megérte a tábor felszabadítását, de 1945. május 5-én éhhalál következtében elhunyt.

A Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Zrt.-t 1948-ban államosították, többszörös átalakulást követően 1989-ben Budaprint Goldberger Textilművek Rt. néven tönkrement, és felszámolási eljárás indult ellene. Így szűnt meg a több mint 200 éves cég – melynek örököse az a Goldberger Frederika lett volna (ha nem államosítják), aki Mamika néven szuperhősködik unokája fotóin…

Érdemes elmélázni ezen – egy 91 éves asszony, ahelyett, hogy a családja sok-sok generációja által létrehozott értéket továbbvihette volna, bukósisakban és testhezálló ezüst nadrágban szórakoztatja a világot…

A képek persze tényleg viccesek, Mamika örökifjú humoráról tanúskodnak – és a modell nyilvánvalóan boldog a rá irányuló óriási figyelemtől, meg unokája ilyen módon kifejezett szeretetétől.

Itt találjátok a fotós unoka honlapját:

http://www.sachabada.com/

Itt pedig Mamika myspace-oldalát:

http://www.myspace.com/frederikagoldberger


Szerettel:

Nóra

 

 

8 komment

Címkék: fotózás világunk kultúrtörténet mamika goldberger frederika

Egyedül nem megy

2010.12.11. 11:26 Kérj tanácsot

Egy könyv és egy film ürügyén  - de nem a könyvről és filmről lesz szó, hanem a magányról, és arról, hogyan alakíthat magának az ember új családot, ha nem működik az „igazi”.

 

Anna Gavalda az a francia írónő, akinek egyetlen, magyarul megjelent könyvét sem hagynám ki. Velem épp egy idős, és a világról alkotott véleménye is nagyon egybevág mindazzal, amit én gondolok. Ráadásul nagyon jól ír – a szereplői élnek, és valódi emberek módjára viselkednek egymással.

 

Tegnap a Duna tévén elcsíptem azt a filmet, ami Gavalda regényéből készült – a film címe „Egyedül nem megy”. (A könyv magyarul „Együtt lehetnénk” címen jelent meg, a francia cím kb. úgy fordítható nyersen, hogy „Csak együtt legyünk, több nem is kell”…) Riadóztattam a családom azon tagjait, akik velem együtt Gavalda-rajongók. És nem kellett csalódnunk, a film nagyszerű volt. Nem kis részben a csodás Audrey Tautou-nak köszönhetően.

 

A történet első főhőse egy lány, a magány mintapéldánya. Szülei elváltak, apja később meg is halt, az anyja pedig mindig is túlságosan a saját lelki bajaival törődött, nem ért rá szeretni a lányát. Camille-t így aztán senki nem szereti, neki sincs senkije, akit szerethetne, és persze önmagát sem szereti – már-már anorexiásan sovány, jobban hasonlít kamaszfiúra, mint felnőtt nőre. Egy takarítócégnél dolgozik, irodákat takarít, és egy régi bérház padlásterében, egy icipici, fűtetlen szobában él – ha ezt életnek lehet nevezni. Az egyetlen csoda az életében a tehetsége – nagyszerűen rajzol, és a portrék, amiket készít, elárulják: minden esélye megvan rá, hogy művész legyen. De azt akarnia kellene… egyelőre azonban még élni sem nagyon akar.

 

A következő szereplőnk majdnem ugyanennyire magányos. Az öreg bérház egyik legnagyobb lakásában él, amely a nagyszüleié volt. Philibert Marquet de La Durbelliére ugyanis egy igazi arisztokrata család hóbortos fia. Dadog és kényszerbeteg – vagyis csupa olyan problémával küszködik, amikre az emberek szánalommal és kiközösítéssel reagálnak. Olyan, mint egy szomorú, hórihorgas bohóc, aki végigbukdácsol az életén anélkül, hogy bárki is megtudná, milyen ember ő valójában. A családjával semmiféle valódi kapcsolata nincs, az ünnepeken kívül nem is találkoznak.

 

Egyetlen barátja van: a lakótársa, Franck. Ha lehet, neki még rémesebb az élete, mint az előző kettőnek… A kedves, bolondos Philibert befogadta átmenetileg, különben még otthona sem lenne. Pedig nagyon tehetséges szakács – Párizsban abból megalapozhatja a szerencséjét az ember! De Franck, miközben éjjel-nappal dolgozik az étteremben, minden megkeresett fillérjét arra költi, hogy szeretett nagymamája, aki önmagát már képtelen ellátni, egy elviselhető szeretetotthonban tölthesse élete utolsó napjait. Nem csoda, hogy gondoskodik róla, hisz a nagyszülei nevelték fel, miután apját soha nem ismerte, anyja pedig a születése után lelépett…

 

Ők hárman aztán, észrevétlenül, a véletleneknek köszönhetően egyre jobban összekapaszkodnak – és kialakul belőlük egy igazi család. Camille megbetegszik hideg szobácskájában, ezért Philibert őt is befogadja, legvégül Franck nagymamája is beköltözik hozzájuk… Camille és Franck pedig, akik eleinte ajtócsapkodva utálják egymást – természetesen apránként egymásba szeretnek…

 

A történet rengeteg apró szála mind megerősíti bennünk azt az érzést: nem szabad beletörődnünk abba, ha az élet kibabrált velünk… A magány igenis oldható! Észre kell vennünk a környezetünkben mindazokat, akik hozzánk hasonlóan rászorulnak egy jó szóra, egy segítő kézre, és nem szabad félnünk attól, hogy kinyújtsuk feléjük a kezünket! Vérszerinti, készen kapott családunkon kívül alakíthatunk magunk köré egy új családot is – a barátainkból. Akik néha többet tudnak rólunk, mint azok, akik közt felnőttünk.

 

Gyakran ennyi elég is a boldogsághoz. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül…

 

Nóra

 

Szólj hozzá!

Címkék: család irodalom barátság filmek magány audrey tautou anna gavalda

Palacsinta-nap

2010.12.07. 18:48 Kérj tanácsot

Sok háziasszony úgy gondolja: a palacsintasütés nagyon macerás dolog. Ők nyilván elborzadnak, ha elmesélem, hogy én kétfogásos ebédet alapoztam a palacsintára.

Úgy kezdődött, hogy maradt egy jó adag pörköltöm az előző napról, de nem akartam már sem főzelék-feltétként, sem nokedlivel, önálló fogásként felhasználni. Eszembe jutott a nagyobbik fiam csúcskedvence: a hortobágyi húsos palacsinta. Az eredeti receptje szerint darált borjúhúsból készülő pörkölt a hortobágyi tölteléke – de valószínűleg nem fog senki megkövezni minket, ha kész pörköltöt (ráadásul sertéspörköltöt vagy csirkepörköltöt) darálunk le hozzá.

S ha már úgyis palacsintát sütünk, miért ne készítenénk dupla adagot? Így egy füst alatt, a húsos első fogás után édes töltelékkel töltve megvan a desszertünk is. Ajánlok néhány édes töltelék-ötletet is, ami változatosabb, mint a szokásos kakaós és lekváros palacsinta…

Először tehát lássuk a hortobágyi húsos palacsinta maradékból készülő változatát. A hozzávalók:

Kb. 30 dkg pörkölt, az a jó, ha sok leve is maradt,

3 dl tejföl,

8 sós palacsinta (az ehhez valókat lentebb írom le).

Elkészítése: megsütjük a palacsintákat. A pörköltöt húsdarálón átdaráljuk, vagy még egyszerűbb, ha egy hosszúkás, cső alakú edényben 1 dl tejföllel és kevés pörköltlével hígítva, botmixerrel összeturmixoljuk. Nem kell egészen krémesre, jobb, ha maradnak benne harapható húsdarabok. Egy-egy palacsintát megtöltünk a darált hússal, négyfelé hajtjuk (de van, aki kis hurka-formájúra szorosra tekeri). A pörköltlét a maradék darált hússal és 2 dl tejföllel alaposan összeturmixoljuk – ez lesz a palacsinta mártása. A tányéron, tálaláskor öntözzük meg vele. Ha idő közben kihűlt, akkor pár percre betehetjük a forró sütőbe, így, készen összeállítva – de mindenképp tegyünk egy kanál tejfölt még díszítésül a mártásban úszó palacsinták tetejére.

A palacsinta hozzávalói:

1 liter tej, lehetőleg 2,8%-os zsírtartalmú

4 tojás,

40 dkg finomliszt,

csipetnyi só,

1 dl étolaj,

1 kanál barna cukor

A tejből esetleg használhatunk 1 dl-el kevesebbet, és helyette hozzáönthetünk 1 dl szódavizet vagy szénsavas ásványvizet.

Elkészítése: A barna cukor kivételével a hozzávalókat összeturmixoljuk – az olajnak csak a felét, a maradékot a tepsi kenésére használjuk -, én botmixerrel csinálom ezt is. Egy kis fejű merőkanállal ellenőrizzük a sűrűségét – akkor jó, ha belemerítve nem tejszerű, híg levet érzünk, hanem van súlya, de azért nem ragacsos a palacsintatésztánk. Ha van idő, álljon egy kis ideig, így a liszt megduzzad, krémesebb lesz. Ha túl sűrű, tejjel hígítjuk.

Enyhén kiolajozott tepsibe merjük az első merőkanálnyi tésztát. Ha nem ragad le, vagyis könnyen megfordítható, miután megsült az első oldala – akkor a tésztánk jó. Ha szakadós, túl laza a megsült tészta, akkor tehetünk hozzá még egy tojást.

Fejenként 2 db-ot sütünk a sós tésztából a hortobágyihoz. (Egyébként a sós palacsintatészta fél centis csíkokra vágva nagyon finom levesbetét is lehet!)

Ha készen vagyunk a sóssal, hozzákeverjük a barna cukrot a maradék tésztához, és a továbbiakat már édesre készítjük.

Nálunk otthon az anyukám mindig három féle töltelékkel töltötte be a palacsintát. Volt kakaós (nem gyárilag cukrozott, hanem keserű kakaópor kristálycukorral hintve, jó ropogósan!), baracklekváros (amihez ő maga főzte nyaranta a barackot, hígabb és kevésbé zselés volt, mint a bolti lekvárok), és túrós (amihez a túrót kikeverte egy tojással és kristálycukorral, ha volt otthon, akkor mazsolát is tett bele – vagyis nem, most jut eszembe! a túrókrém elkészítése többnyire az én feladatom volt!).

Az én gyerekeim viszont nem hagyták, hogy ezt a hagyományt így vigyem tovább. A túrós palacsintáimat félrelökték… Na jó, kakaós jöhet! És már nem emlékszem, hol ettek először nutellás-banános palacsintát – de ez lett a csúcskedvencük. A nutellával megkent tésztába belevágunk 3-4 karika friss banánt, és úgy tekerjük fel. De a kisebbik fiam legutóbb kakaós-lekvárosat kért… És nem volt rossz a baracklekvár kakaóval kombinálva! Az apai nagymamájuk pedig fahéjas-cukrozott reszelt almát, és máktölteléket is gyakran tesz a palacsintába, az is kelendő.

Kicsit több munkát igényel, de nagyon finom a gyümölccsel kombinált palacsinta is – ilyenkor télen pl. olvasszunk fel pár szem fagyasztott epret (nyáron frissből készítsük!), és 4-5 evőkanálnyi barnacukorral kezdjük melegíteni egy serpenyőben. Facsarjuk rá 2 narancs levét, kissé karamellizáljuk az epreket a narancsos szirupban, majd kanalazzuk bele a palacsintákba, összehajtás után pedig a sziruppal locsolgassuk meg a külsejét. A édes-savanykás gyümölcsízek a karamellás édességgel nagyon kellemesen harmonizálnak.

Ha tehát első fogásnak hortobágyi húsos palacsintát adunk, nyugodtan jöhet utána valamelyik különlegesebb töltelékkel az édes palacsintadesszert.

Jó étvágyat!

Nóra

9 komment

Testvériség – háború és szövetség egyben

2010.12.06. 11:23 Kérj tanácsot

Drámai helyzet a testvérháború – az, ha egy testvérpárt rákényszerít az élet, hogy egymás ellen küzdjenek a saját érdekükben, mint az X-faktor énekes testvérpárját. De nem kevésbé drámaiak a hétköznapi helyzetek, amikor a szülő rájön: két gyermeke közt a felszíni csaták alatt nagyon is erős, láthatatlan kötelékek feszülnek.

Olyan szálak ezek, melyen keresztül egy öcs és egy báty egymás legtitkosabb rezdülését is érzi. (A nemek egyébként ebből a szempontból nem lényegesek, más nemű testvérek közt is működik ez a különleges együttrezdülés.)

Anyaként tudjuk és érezzük, hogy rivalizál egymással a két gyerek, különösen két fiú közt megy állandóan a „ki a nagyobb kakas a szemétdombon” műsor. De legtöbbször nem gondolunk bele, hogy ezeknek a csatáknak mi a szerepe, mi a feladata az ő fejlődésükben. Mi csak bosszankodunk, ha összekapnak valamin – pedig az igazság az: ők egymástól tanulják meg az élet olyan fontos leckéit, mint a konfliktuskezelés, a győzelem és a vesztes lelkiállapot, az alkalmazkodás, a megbántódás, a kiengesztelődés és megbocsátás…

Ha ezekbe a helyzetekbe nem avatkozunk folyton bele (persze csak addig, amíg vér nem folyik, csont nem törik!), akkor magától kialakul köztük a természetes kötődés.

Olyannyira, hogy egymás szövetségesévé is válnak. Egy pszichológus döbbenetes dolgot mondott a testvérekről: előfordul, hogy az egyik testvér ki nem mondott, tudat alatt fortyogó szorongásait a másik testvér mondja ki! Megérzi azt, hogy mi gyötri a másikat, és segít neki felszínre hozni azzal, hogy hangot ad ezeknek a szorongásoknak.

Sőt, a kistestvér az az egyetlen személy, akinek a „bőrébe” bele tud bújni már egy hároméves nagytestvér is! Ranschburg Jenő ezt így írja le: felnőtt korunkra megszerezzük azt a képességet, hogy belehelyezkedjünk annak a személynek a helyzetébe, akivel éppen beszélünk. Például ha elmesélünk egy sztorit, akkor azt automatikusan úgy adjuk elő, hogy közben figyelembe vesszük: a hallgatóságunk mennyi alapinformációval rendelkezik az adott témáról. Ha pl. a sztori a kutyánkról szól, akkor úgy kezdjük az elbeszélést: „Van nekem egy kutyám, a Pajtás…”

Ezzel szemben egy hároméves erre még nem képes, ő így mesél el egy történetet: „A Pajtás ellopta a csirkecombot az asztalról!” – mert még nem tud különbséget tenni a között, ami a saját fejében van, és a között, ami a másik ember fejében van, nem tud a hallgatóság helyzetéből gondolkodni. Nem fogja fel, hogy a vele szemben ülő néni soha nem hallott még az ő kutyájáról, és nem tudja, kicsoda Pajtás.

Egyetlen kivétel van, akinek a helyzetébe tökéletesen bele tudja képzelni magát: a kistestvére. Ebből adódik az is, hogy a nagyobbak már igen korán tudnak gonoszkodni a kicsivel: pontosan tudják, hogy mi az, amitől a kicsi hisztizni kezd, és elő is idézik azt, csak hogy kicsit kitoljanak vele: „Ki fog pukkadni a lufi, és akkor nagyon fog visítani!”- mondják. És amikor tényleg kipukkad, és a kicsi tényleg visít, akkor beigazolódik, hogy a nagy pontosan el tudta képzelni, mit fog érezni a kistestvére abban a helyzetben. Senki mással nem képesek ezt megtenni ilyen fiatalon, csakis a testvérükkel. Hogy miért, arra még maga Ranshchurg sem tud magyarázatot.

De ezt a képességüket a gyerekek pozitív irányban is használják – például amikor feltesznek a szülőknek egy olyan kérdést, ami a kistestvért foglalkoztatja, de ő még nem tudja vagy nem meri megfogalmazni azt a témát.

Azt is állítják a testvéri kapcsolatot vizsgáló pszichológusok, hogy egy ember saját énképének, identitásának kialakításában a testvér a legfontosabb tükör! Alapvető igazodási pont, nem olyan értelemben, hogy feltétlenül hasonlítani akar hozzá a testvére, sőt – egyáltalán nem akar. De mégis: gyakran még a szülőnél is fontosabb, hogy a testvéréhez képest hogyan értékeli magát, hozzá képest hogyan igazodik el a világban.

Szintén Ranschburgtól olvastam egyszer egy nagyon izgalmas és súlyos kijelentést: az ember alapvető jellemvonásai nyolc-tíz éves korára kialakulnak. Ez nem úgy értendő, hogy utána már nem változunk – dehogynem, az ember mindig változik („az élet minden pillanatában egy kicsit más, mint az előző pillanatban volt, és mégis mindig azonos önmagával” – írja Ranschburg). Azok a határok viszont, amiket nem tud soha többé átlépni, ebben a nagyon fiatal életkorban alakulnak ki. Hogy mit jelent nekem a tisztesség, becsület, empátia, hűség, kitartás, nyitottság és gyanakvás – ezeket 8-10 éves koromra alakítom ki magamban. Ennek fényében beláthatjuk, hogy mennyire fontos, hogy a testvérhez fűződő viszony milyen!

A legnagyobb hibát azonban az a szülő követi el, aki megpróbálja a gyerekei egymáshoz való viszonyát mesterségesen alakítani – aki minden szót, mint kettévágott almát mérlegre tesz, hogy egyenlően jusson!

Ha az átmenetileg létrejövő, egymás iránt érzett dühüket, és indulatukat úgy próbáljuk kezelni, hogy pl. rájuk parancsolunk: „Öleljétek meg egymást és béküljetek ki!” – akkor elérhetjük, hogy egy életre megutálják egymást… Ehelyett a leghasznosabb az, ha rájuk bízzuk a helyzet megoldását. Így ki fogják alakítani a saját küzdési stratégiáikat, amiket aztán a külvilágban, a „való életben” is alkalmazni tudnak.

Jó, ha mindezt szem előtt tartjuk mind, akik egynél több gyermeket nevelünk.

 

Nóra

2 komment

Címkék: család gyereknevelés ranschburg testvérek

"Testvérháború"!

2010.12.05. 01:09 Kérj tanácsot

 

A címből arra lehet következtetni, hogy biztosan az angol királyi családok egymást kiirtó harcairól vagy egyéb uralkodói hóbortokról akarok írni, pedig nem!

Egyszerűen az történt, hogy meghatódtam az X-Faktor mai adásának a végén! Ahogy a műsorvezetőnő is elmondta, „történelmet” írt a magyar X-Faktor, soha sehol nem fordult elő az, ami ma nálunk, hogy két testvér vívta a párbajt, és egyik buktatta ki a másikat!

A zsűri ma igazságosan döntött, és továbbjutott az idősebb Vastag: Csaba! A mentorok indoklásukban megfogalmazták azt, ami tény. Az „Öcsi” 18 éves, le kell érettségiznie és nagyon sok ideje van arra, hogy befusson...míg a bátyja már közel 30, itt-ott, meg mindenféle színházban „énekelgetett”, de mivel ez a „szakma” hogy sztárság, elég korfüggő, így most van éppen itt az ideje: vagy lesz belőle egy elismert „dalospacsirta”, vagy tovább énekelget majd itt-ott...ami szintén nem baj, ha az ember nem elég tehetséges, de elég nagy, ha az!

Amikor elkezdődött a műsor, nekem úgy tűnt, a kicsi tehetségesebb énekes és előrébb fog jutni, mint a testvére, legalább is ebben a versenyben.

Aztán megintcsak beigazolódott az, ami már sokszor és sok helyen...nem elég valamit jól csinálni, élettapasztalat és érettség kell mindenhez...megélt élethelyzetek, megélt érzelmek, sikerek és kudarcok, amitől azzá válik 30 körülre az ember, amivé....ami 20 körül még nem lehet, mert nincs még ott annak akkor az ideje...meg kell élni még a következő 10 évet is hozzá...

Pár napja hallottam nézői véleményeket arról, miért olyan közkedvelt a műsor, és egy nő azt mondta azért, mert „ úgy érezzük, ezek az emberek olyanok, mint bárki más”, szóval nem mesterkéltek, nem érzik vagy nem tudják még, hogy milyen „előjogokkal” jár a hírnév, „amatőrök” még a profik világában és ettől lesznek mind nagyon szerethetőek. Nekem legalább is azok...

Ma úgy alakult, hogy pont két olyan embernek kellett versenyeznie a bentmaradásért, akik közül egyik sem akarta volna, ha megkérdezik, hogy pont ő buktassa ki a másikat! De így alakult, vagy rossznyelvek szerint, akik azt gondolják, hogy minden előre meg van koreografálva, így alakították, a helyzet szempontjából teljesen mindegy. Könnyebb dolguk se így, se úgy nem volt a fiúknak...

Persze felfoghatjuk úgy is, hogy az anyukájuk boldog lehet, hogy így alakult, mert akárhogy is izgult, a továbbjutó a gyereke lett...hát az már csak a dolog szépséghibája, hogy sajnos a kieső is ugyanebben a státuszban van...ő is a gyereke...

De ha nem akarjuk elütni olcsó poénokkal ezt a helyzetet, átérezhetjük, milyen érzés lehet egy anyának, hogy mindkét gyereke nagyon tehetséges, gyönyörű hangjuk van, kedves, megnyerő karakterek, és nem utolsó sorban nagyon csinos fiúk.

Egy ország szembesülhetett azzal a ténnyel, hogy jó embereket nevelt a fiaiból! Mert ez a Vastag testvérek legnagyobb erénye számomra, hogy jó emberek!

Az idősebb úgy küzdött, hogy neki ez az „utolsó esélye”, hogy énekessé válhasson, mégis látszott rajta, hogy mennyire meg van rendülve, és annak örülne a legjobban, ha az öccse jutna tovább. És ettől kapott a produkció egy olyan pluszt, amivel le tudott venni mindenkit a lábáról és meg tudta mutatni azt a tíz évnyi „élettapasztalati” előnyt, ami kellett a sikeréhez. Ráadásul a dal, amit a párbajban énekelt, nagyon szép volt, passzolt a helyzethez: „Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet.” (Demjén Ferenc)

Ha elvonatkoztatunk az énekléstől és a műsortól, a két testvér viszonyából levonható egy "általános" tétel is: ha két fiú (a vegyes nemű testvéreknél és a lányoknál ez kicsit másként alakul) együtt nő fel, a kicsi az idősebb „árnyékában” van mindig, és emiatt sokkal önkritikusabb, visszafogottabb, zártabb egyéniség lesz.

Így van ez a környezetemben szinte mindenhol, és a saját családomban is. A kisebbik fiam úgy nő fel, hogy a nagyobb állandóan azt ismételgeti neki, hogy boldog lehet, mert van egy nagy, erős, okos, sármos, ügyes és SZERÉNY bátyja, minő boldogság is ez! Amit a kicsi nem minden pillanatban él meg ilyen egyértelmű „fáklyásmenetként”. A nagy szeret a középpontban lenni, feltalálja magát minden szituációban, pillanatok alatt megszervezi a maga és a testvérei életét, csapatot kovácsol minden közösségből és tudja, mit akar...és ezt minden pillanatban közli is az öccsével...szóval vezet és irányít...a kicsi meg felnéz rá, a bátyjától többet és jobban, senki semmit nem tudhat. Közben „készen” kap olyan dolgokat, amit a nagyobb ennyi idősen nem hogy nem tudott pontosan, de nem is hallott róla. Ennyi talán a kisöccs szerep előnye...sokkal több nemigen van.

Egy család életéről szóló TV-műsorban hallottam pár éve egy mondatot, ami nagyon érdekes volt, és rávilágított a lényegre. A négy fiútestvér -ma már 40 és 60 közti családapák- közül a legkisebb mondta: „Számomra semmi nem volt a hadsereg, amikor bevonultam, hiszen abban nőttem fel, hogy nekem minden percben dirigált valaki!”

Csináltak egy felmérést, amelyben megnézték, hogy felsővezetők, vállalat igazgatók és más fontos emberek milyen helyet foglalnak el a családjukban...és meglepő lett az eredmény: a vezetők túlnyomó többsége ELSŐ (fiú) gyerek, akinek „minimális számú” családtag dirigált csak, viszont ő annál többnek! Ez is mindig eszembe jut, ha a testvérek közti viszony kerül szóba.

Megható volt látni, ahogy a „dirigálás elviseléséhez” szokott „kicsi” férfiasan vígasztalgatja síró bátyját. Megköszönte mindenkinek, hogy ebben a versenyben résztvehetett, és elismerte ő maga is: neki lesz még ideje „befutni”.

Azt hiszem, minden anya legnagyobb vágya, hogy ne csak jó embereket neveljen gyermekeiből, de olyanokat, akik szeretik is egymást, és bármilyen helyzetben önzetlenül kiállnak majd egymásért. Erre ma az X-Faktorban láttunk példát. A Vastag testvérek anyukája –fiai műsorban nyújtott teljesítményétől teljesen függetlenül- már mindenképpen nyertese a versenynek!

Zsófi

4 komment

Címkék: x faktor vastag testvérek

Mikulás és Télapó!

2010.12.03. 23:33 Kérj tanácsot

 

Miklós napján megérkezik a Mikulás. Ezen a napon a gyerekek sok országban várják az ajándékokat, de hogy tulajdonképpen ki hozza az ajándékot és akkor vagy később, az már országonként változó, és nem is olyan egyszerű ez, ahogy gondolnánk.

Szent Miklós püspök jósága éled fel a Mikulásban minden december hatodikán. Miklós püspök a negyedik században élt, és a legenda szerint egy szegény emberen segített, aki nem tudott hozományt adni a három lányának. Így a lányok nem mehettek volna férjhez, de Miklós pénzzel telt erszényt tett az ablakukba, és megmentette a családot a nyomorúságtól, ami három hajadon lánnyal várt volna rájuk.

Mikulás alakja mellett életre kelt Télapó is, aki szintén egy öreg és jóságos bácsi, télen jön és ajándékot hoz, de nem köthető Miklós püspök legendájához.

A németeknél a Weihnachtsmann (Karácsonyapó) hozza az ajándékot, de –mint ahogyan a neve is mutatja- karácsonykor, és megosztja ezt a feladatot Jézuskával, merthogy él ez a hagyomány is Németországban.

December hatodikán a Télapó is jön a német gyerekekhez, de egyes vidékeken él még az adakozó lovag, Ruprecht hagyománya is.

Az angol Father Christmas a német Karácsonyapóhoz hasonlóan karácsonykor jön, de nem december 24-én, hanem másnap reggel. Az angol Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el.

Az Amerikai Egyesült Államokban Santa Claus hozza az ajándékokat december 25-én reggel. Santa Angliához hasonlóan a kéményen át érkezik az Északi-sarokról Rudolffal, a rénszarvassal. Santa Claus alkjában a holland telepesek Szent Miklós-hagyománya és az angolok Karácsonyapója keveredett össze. Az USA-ban a karácsonyi ünnepeket azonban háttérbe szorítja a november végi „Hálaadás”, ami hagyományosan az amerikai „családegyesítés” napja, és ha máskor nem is, de ezen a napon biztosan találkoznak a családtagok évente egyszer.

A franciáknál van Pere Noel (Karácsonyapó) és Saint Nicolas (Mikulás) is. Ki-ki kedvére és világnézete szerint dönthet, hogy melyik és mikor jöjjön, mert december 6-án is kapnak a francia gyerekek ajándékot és természetesen karácsonykor is, de ekkor sem mindenhol Jézuskától.

Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban viszont Szent Miklós alakja elevenedik meg december 6-án. Hollandiában Sinter Klaasnak hívják, Luxemburgban pedig Kleeschennek (klészhen). Hollandiában Ruprecht lovag legendája is él, aki szintén jóságáról volt híres, így itt Sinter Klaas fehér lovon érkezik és facipőbe teszi be az ajándékát. (Karácsonyapó is ismert, ő a Kerstman.)

Luxemburgban a Kleeschen mellől elmaradhatatlan a Krampusz, akit Houseckernek (hóziker) hívnak. Ő fekete ruhában, fekete övvel és fekete arccal -amit egy nagy kapucni elrejt- és egy nagy fekete zsákkal, meg virgáccsal a kezében követi mindenhová Mikulást, hogy megleckéztesse a szófogadatlan gyerekeket.

Kelet-Európában a második világháború után az orosz  „Gyed Moroz” (Fagyapó) mintájára háttérbe szorították Mikulást és Télapó lepte meg a gyerekeket. Gyed Moroz az oroszoknál trojkán, és december 31-én érkezik, amikor a fenyőfát is állítják. Ilyenkor hozza az ajándékokat a gyerekeknek. Az orosz hagyomány eltér a többitől, mert Télapó segítője egy lány, unokája, Sznyegurocska (Hóleányka).

Lengyelországban a Csillagember (Gwiazdor) december 24-én érkezik. Eredete az Északi Sarkcsillaggal függ össze. Szenteste a lengyel családok csak akkor kezdik el az ünnepi vacsorát, ha megjelenik az égen az első csillag. December hatodikán viszont Szent Miklós (Swiety Mikolaj) osztja a csomagokat náluk is.

Magyarországon a 18.századtól élő népi hagyomány volt, hogy december 6-án egy fekete arcú rémséges alak láncot csörgetve járta a házakat és jutalmazott vagy büntetett, de leginkább a gyerekeket ijesztgette. Több magyarázat is van arra, hogy ez honnan ered, de a legelterjedtebb szerint ez Odin germán főisten alakjának megjelenítése a hagyományokban, és hozzánk is Nyugatról érkezett.

Mikulás mai alakja a 19.század végén kezdett elterjedni a városokban, és először független volt Szent Miklóstól. A szó maga a Miklós szlovák változata, ezért akkor sokan ellenezték is elterjesztését. Mikulás aztán összekapcsolódott Szent Miklós hagyományával, majd lassan háttérbe is szorult Szent Miklós püspöki tevékenysége, és előtérbe került jóságos, adakozó jelleme.

A huszadik századtól a Mikulás –mint sok más ünnep-  elüzletiesedett, és egy remek „marketingfogássá” vált, amellyel sokmindent el lehet adni. A Coca-Cola már 1931 óta készít reklámokat, amelyekben a főszerep a Mikulásé.

A két háború közt különösen fontos nap volt december hatodika, mert ekkor ünnepelte az ország Horthy Miklós névnapját. Szabó Magda Abigél című könyvének ez az egyik legizgalmasabb része, amikor a kisváros ellenállásának vezetője a református templomba beszökve, éjszaka átrendezi a táblára kiírt zsoltárok számát. Másnap a leánygimnázium növendékei, a tantestület, a város előljárói és a vendégek elkezdik énekelni a zsoltárokat, de csak lassan ébred rá a gyülekezet, hogy miről is énekelnek a Kormányzó Úr neve napján: csupa halálról, meg háborúról szóló zsoltárt az ünneplő énekek helyett.

Kívánok mindenkinek nagyon szép Mikulás-napot és a Miklósoknak pedig boldog névnapot!

https://www.youtube.com/watch?v=p4oOJzQuOk4

https://www.youtube.com/watch?v=4mMQk7selMY

https://www.youtube.com/watch?v=L2k4eZdbCg8

P.S. Az első filmen egy amerikai Télapót láthatunk, aki megfelelve az idők szavának, spanyolul is tud! A másik pedig egy „kortörténeti dokumentum” 1950-ből!

Zsófi

4 komment

Címkék: mikulás santa claus pere noel szabó magda abigél

Szerepjátékok

2010.12.01. 07:44 Kérj tanácsot


avagy tényleg jobban tudja egy huszonéves eladófiú, hogy milyen smink illik az arcomhoz, mint én, ennyi évesen…?

Előrebocsátom: nem valami nőcis, sminkes téma lesz ma terítéken, hanem a szokásos – nők, férfiak…

A történet a következő: egy bevásárlóközpontban betévedtem egy drogériába. Megláttam egy új sminkmárkát, amiről jókat hallottam – gondoltam, megnézegetem, megszagolgatom, kipróbálom. Már bent voltam az üzletben, amikor láttam, hogy az egyetlen eladó egy huszas éveinek elején járó fiú, erősen sminkelt arccal. Annak rendje és módja szerint hozzám is lépett, segíteni próbált, és a szokásos szakértői megközelítéssel indított: milyen a bőrtípusom?

Itt közbe kell szúrnom: én az a fajta vásárló vagyok, aki nem szeret hosszas beszélgetésekbe bocsátkozni egy boltban arról, hogy mit keresek, mi áll jól nekem, mi nem… Szeretem átnézni a kínálatot, és elég határozott elképzeléseim vannak arról, hogy mit akarok.

Ennek megfelelően az is zavart kissé, hogy a bőrtípusomról kell beszélgetnem az eladóval. Aki, igen, nagy valószínűség szerint homoszexuális volt (nem csak a vaskos sminkje miatt gondolom így, hanem a gesztusai, a testbeszéde alapján), bár nekem aztán édes mindegy, hogy ki mit művel a hálószobájában – az ő nemi orientációjának pusztán abból a szempontból volt jelentősége számomra, hogy milyen szemmel néz egy nőre. Ha ugyanis egy férfi eladó dicsér vagy ellenez pl. egy ruhadarabot rajtam – akkor hajlandó vagyok elhinni: igaza van, érdemes rá hallgatni, hisz ő férfiszemmel nézi azt, amit a nő visel… De mi van, ha az férfi soha, semmilyen körülmények közt nem talál vonzónak egy nőt? Akkor hiteles a véleménye, hogy mi áll jól nekem, és mi nem?

Ráadásul a fiú úgy elemezte a bőrtípusomat, a tónusaimat, azt, hogy milyen színvilágú ruhákat viselek – mint egy szakértőNŐ. Fura helyzet volt, na.

Fura volt, mert egy olyan férfi akart megtanítani arra, hogyan emeljem ki női mivoltomat még jobban, aki a hagyományos férfiszereptől eltérően nem értékeli nőiességemet egy kicsit sem.

És fura volt, mert ezt még túlzásba is vitte, nem érezte meg kicsit sem, hogy hol húzódik a határ a tapintatos segítség és a tolakodás közt.

Még fokozódott volna a jelenet furasága, ha hallgatok rá – amikor felajánlotta, hogy próbáljuk ki az egyik alapozót „a pofikámon” (sic!). De ebből már nem kértem. Ez nekem már túl sok(k) volt!

Eszembe jutott egy régi eset, amikor egy párizsi nagyáruházban tobzódtam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fehérneműk közt, és a kiválasztott darabbal a hatalmas próbafülkébe vonultam - volna, de belépett mellém egy férfi eladó, hogy rám próbálja… Akkor rezzenéstelen arccal hagytam, hogy kapcsolgassa rajtam, de a mai napig kétségeim vannak, hogy ez akár ott is állandó gyakorlat lenne. A francia nők lazák, de talán még ők sem ennyire!

A sminkelés nekem hasonlóan „intim” tevékenység, mint a fehérneműpróbálás. Így végül nem hagytam nyilvános helyen kenegetni a pofikámat senkinek… inkább üres kézzel jöttem ki az üzletből.

Ti mit gondoltok erről? Jól van az, hogy egy fiatal férfi nagyobb sminkszakértő, mint egy nő, aki vagy húsz éve tatarozza a saját arcát? Olyan szemmel nézhet ő rám, mint ahogy pl. egy hetero nő? Rosszul tettem, hogy nem hallgattam rá? És szerintetek most akkor megvegyem azt a kencét, vagy sem…?

 

Nóra

 

15 komment

Amire büszkék vagyunk!

2010.11.29. 14:13 Kérj tanácsot

Jóhírű és öreg gimnáziumunk folyosóján ki volt akasztva egy nagy tábla mindenki okulására és tanítására, amelyen ez állt nagy betűkkel: „Akikre büszkék vagyunk!” Természetesen a nagy betűk alatt „többévtizednyi” „jótanuló-jósportoló” volt feltüntetve.

 

Ez az emlékem jutott eszembe, amikor elkezdtem összegyűjteni -Nórával közös- „érdemeinket” az elmúlt egy évből, mert leírni is hihetetlen, de igaz! Holnap lesz a blogunk első „születésnapja”!

 

Tavaly ősszel fogalmazódott meg bennünk, hogy kitalálunk valamit, amivel szívesen foglalkozunk majd, és másokat is érdekelhet. Így született meg a blog!

 

Nóra találta ki, hogy legyen a blog neve: „Kérj tanácsot!”. Jelezze a cím is, nem elsősorban magunkról, magunknak szeretnénk írni, hanem várunk mindenkit „beszélgetni”...és közben elmondjuk a véleményünket erről-arról egymásnak és másoknak is...

 

Aztán november 30-án megírtuk bemutatkozó írásainkat és már benne is voltunk a dolgok sűrűjében.

 

Lelkesedésünket bizonyítja, hogy a karácsonyi készülődés ellenére vagy éppen azért, írtunk decemberben 22 bejegyzést, majd januárban –a legjobb „sztahanovista” hagyományokat felelevenítve- „felülírtuk” saját „normánkat”, és abban a hónapban már  –idáig ez egyéni rekordunk- 35 bejegyzés született.

 

Amire nem számítottunk az az, hogy elkezdett a blog egy tőlünk teljesen független életet is élni! Az elmúlt egy évben több helyen megjelentek cikkeink, hivatkoztak írásainkra, kaptunk pozitív visszajelzéseket, nem is keveset! Több cikkünk megtalálható  a „Vigyázz, Kész, Nők...!” oldalon, és rendszeresen ajánlják írásainkat a „Díványon” a „Blogok, amiket olvasunk” cím alatt.

 

Az MR2 honlapján pár napja ezt találtam, a legnagyobb csodálkozásomra és örömömre:

 

Kultúrfitnesz – heti gyakorlatok (2010.08.17.)

Egy blog: Kérj tanácsot!
„Barátnők vagyunk. Zsófi és Nóra. 25 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.” Ezzel a beköszönő szöveggel találkozhat, aki rákattint a kerjtanacsot.blog.hu oldalra, ami nem egy segélyszájt, hanem egy könnyed, de tartalmas blog, ahol két harmincas hölgy osztja meg a világgal azt, amit fontosnak tartanak. Ez lehet egy süti recept, fesztiváltipp, párkapcsolati tanúságtevés - vagy bármi, amit éppen leszűrnek a világból. És a kérdésekből. Sok hasonló blog van a szájbertérben - de olyan, ami ennyire okos és kedves női eszmecserét kínálna, csak kevés. Ezért érdemes beléjük olvasni.
www.kerjtanacsot.blog.hu

 

A Szívtárs című oldalon találtam egy cikket ezzel a címmel : « Ízek, imák, szerelmek - Két vélemény a megfilmesített könyvről ». Elkezdtem olvasni, mit írhatnak, hiszen én is foglalkoztam a blogban a filmmel (Nóra meg több cikkben ajánlotta magát a könyvet). Az első véleményt Fejős Éva újságírónő blogjából vették át, a másodikat olvasva pedig elég hamar rájöttem, hogy: jééééé, ezt meg én írtam!

http://www.pkm.hu/index.php?id=cikk&cid=1348

 

De más meglepetések is értek egy-két hete! Keresgélve a « wikipedia.hu »-n ezt találtam :

http://hu.wikipedia.org/wiki/Teacserje

 

Ha elolvassuk az információkat a teacserjéről, a szöveg végén megtaláljuk, hogy : « jegyzetek », és ott is első helyen Nóra cikkét a jó tea elkészítéséről !

 

Tavaly decemberben és januárban többször is írtam arról, milyen lesz 2010, mire számíthatunk előrejelzések, horoszkópok és jóslatok alapján. Úgy gondolom, bátran elmondhatjuk Nórával együtt, hogy nekünk jól sikerült ez az év! Jókat szórakoztunk a spontán « szerkesztői » értekezleteinken, írás közben és kommentálva az eseményeket. Hatalmi harcok sem dúlnak köztünk, abszolút demokratikus szerkezetet építettünk ki, egyszer Nóra a főszerkesztő és én vagyok az aznapi felelős szerkesztő, hol meg én vagyok a főnök, és ő dolgozik, ahogy ez más rendes helyeken is szokott lenni!

 

Még néhány adat a végére, hogy milyen érdekes dolog is ez az internet : 13 ezer körül van jelenleg a «teljesen egyedi látogatóink» száma, és 56 ezer körül mozog az «oldalmegtekintések» száma.

 

Köszönet mindenkinek, akit érdekelnek írásaink, és külön köszönet állandó beszélgetőtársainknak : KJR-nek, Wampeernek, Csillaguramnak, Mester MM-nek, Bagamoyonak, Klarónak, Túróskardinálisnak, Spongya Bobnak és a többieknek !

Sok szeretettel kívánok mindenkinek, és persze magunknak is Nórával, további jó szórakozást, és érdekes beszélgetéseket a «kerjtanacsot.blog.hu»-n !


Zsófi

 

Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz – Zsófi engem is meglepett ezzel a születésnapi írással. Azt persze én is számon tartottam, hogy holnap lesz egy éves a blogunk – de hogy ezt hogyan is ünnepeljük meg, azt még nem értem rá végiggondolni...

 

A számok elég beszédesek – talán én is ebből az irányból közelíteném meg: ha jól számolom, összesen 254 bejegyzést írtunk ez alatt az egy év alatt… Ezek persze különböző terjedelműek, de ha átlagolunk, akkor kijelenthetjük: Zsófival közösen az elmúlt 12 hónapban megírtunk egy közel 800 oldalas könyvet!

 

És – ahogy Zsófi is írta – könyvünknek legalább egy oldalát összesen 13 ezer ember olvasta el… Bámulatos, mire képes az internet.

 

A legnagyobb sikere a párkapcsolatokról, nőkről és férfiakról szóló cikkeknek volt (ezt talán már említettem nemrégiben valamelyik hozzászólásomban). De vannak kakukktojások is a blogunk slágerlistáján: nem várt siker lett a vuvuzeláról, na meg a mosómedvéről és a gömbakváriumról szóló cikk, és az alvó kisbabáját fotózgató blogger-anyukát bemutató írás.

 

Nem lepődtünk meg viszont azon, hogy nagy érdeklődés kísérte (és folyamatosan kíséri – mert ezeket a cikkeinket még akkor is látogatják az olvasók, amikor mi már rég elfeledtük…) a kortárs pszichológusokat és párkapcsolati szakembereket bemutató írásokat: Csernus, Bagdy Emőke, Mark Gungor nagyon sok olvasót hozott a blogunkra. Kiugróan sokan olvasták az aktuális, „forró” társadalmi problémákkal foglalkozó írásainkat: azt, amiben az árvíz és tűzijáték összefüggéseiről vitatkoztunk, azt, amiben a lopáson kapott és börtönbe zárt tinilányok esetét boncolgattuk, a most futó tévéműsorok és filmek kritikáját - és a vitát is arról, hogy szabad-e rózsaszín játékokkal elhalmozni lánygyermekeinket... A horoszkópok szintén nem szűnő sikert jelentenek! És a receptjeinket is szívesen olvastátok. No meg a lexikon-szerű, ismertterjesztő írásokat a kávéról, teáról, csokiról, külföldi gasztronómiai szokásokról.

 

Hogy mindezt honnan tudjuk? Hát onnan, kedves olvasó, hogy a Nagy Testvér figyel! Pár hónappal az indulás után beépítettük a blogunkba a ma ismert internetes mérőprogramok egyik legfejlettebbjét. Ezzel a programmal folyamatosan le tudunk hívni statisztikákat arról, hogy melyik nap hányan, milyen keresőszavak nyomán jutottak el a blogunkra, mit olvastak és mennyi időt töltöttek el az oldalainkon… Azt is látjuk például, hogy 135 olvasónk volt Szlovákia területéről, 22 Franciaországból, 4 Brazíliából! Hihetetlen! Az viszont nagyon is reális, hogy Nagykanizsától Csengersimáig egész Magyarország területéről jöttek látogatók az oldalunkra.

 

De nyugodjatok meg – azt az egyet nem látjuk a statisztikáinkból, hogy pontosan kik vagytok… Egyszóval továbbra is névtelenül, semmitmondó kódnevek és e-mailcímek mögé burkolózva szólhattok hozzá cikkeinkhez.

 

És itt el is érkeztem a lényeghez: a továbblépés lehetséges irányaihoz.

 

Én abban látnám az eddiginél is nagyobb sikert, ha még többen tennétek fel kérdéseket, még többen osztanátok meg a véleményeteket velünk. Javasoljatok témákat nekünk, dobjatok be új megvitatni valókat. Kérjetek tanácsot – bármiről.

 

Ha nem teszitek, akkor ugyanígy fogjuk folytatni tovább!

Szívből köszönöm, hogy kíváncsiak vagytok ránk.

Nóra

P.S.: Nem derült ki mindabból, amit írtam, hogy mennyire fantasztikus érzés, megható, felemelő, önbizalomnövelő, inspiráló - hogy részben a barátaink, részben vadidegen emberek azzal töltötték az elmúlt egy évük egy részét, hogy a MI írásainkat olvasgatták! Hogy érdekelt benneteket, mi mindenen agyalunk, mi jár az eszünkben... És hogy a messzi múltban gyökerező barátságunk Zsófival megint mennyivel erősebb, szorosabb, élőbb lett. Egyszóval: bármi lesz is a blogunk jövője, nekünk már mindenképpen megérte!

 

37 komment

Címkék: születésnap

Amikor meguntam, hogy a szokásos fogásokat főzzem újra, meg újra…

2010.11.27. 21:19 Kérj tanácsot

…ez a héten történt – akkor, ahelyett, hogy elkezdtem volna szakácskönyveket forgatni, meg új receptek után nézni a neten, inkább hagytam magam kicsit elkalandozni teljesen új ízvilágok felé.

Paprikás krumplik, pörköltök, tonhalas tészták, főzelékek, húslevesek után most valami egészen másba fogtam. Mivel a végeredmény ízlett a családnak, leírom nektek kísérleti receptjeimet.

Először a fő fogás – nevezzük mondjuk így: fűszeres sült csirkecomb sárga mártásban.

Hozzávalók: fejenként egy egész csirkecomb (nagyobb étkűek fejenként legalább kettőt vegyenek),

egy kókusztej-konzerv, 

őrölt gyömbér (friss gyömbérrel biztos még finomabb, azt meghámozva le kell reszelni a felhasználáshoz),

kurkuma (ez az ősi indiai fűszer gyönyörű sárgára színezi ételünket, íze ismerős lehet a Worchester-mártásból és a curry fűszerkeverékekből, mert azoknak fontos alkotórésze, ráadásul nagyon egészséges, gyógynövényként is ismert: igen erős májvédő-májregeneráló hatású, gyulladásgátló – különösen ízületi gyulladásokra van jó hatással, szabadgyökfogó, epeserkentő),

2 fej hagyma,

kb. negyed pohárnyi olívaolaj,

frissen durvára őrölt színesbors, 2 babérlevél,

a körethez fejenként kb. 10-15 dkg barnarizs,

egy csészényi aszalt vörösáfonya (ha nem jutunk ilyesmihez hozzá, akkor mazsola is jó lesz),

egy evőkanál vaj,

fejenként egy karika sült tök.

Elkészítése:

A hagymát megtisztítjuk, csíkokra vágjuk, egy serpenyőben az olívaolajban megpirítjuk. Hozzáadjuk a 2 babérlevelet, azt is átforgatjuk - a forró olajban jobban kiadja az aromáját. A csirkecombokat meghintjük bőségesen gyömbérrel, kurkumával, őrölünk rá színesborsot, és beledörzsöljük a fűszereket meg egy-egy csipet sót a bőrükbe. A forró olajban piruló hagymára tesszük őket, és minden oldalukat jól átpirítjuk, folyamatos forgatás mellett.

 

Ezalatt a sütőt előmelegítjük 190 fokra. Amelyik csirkecomb alaposan megpirult, azt beletesszük egy mély sütőtálba. Mikor mindegyik bent csücsül, a hagymás pecsenyezsírt, ami a serpenyőben maradt, felöntjük vízzel, beforraljuk kicsit. Ezután ráöntjük a csirkecombokra, a sütőtálba. A kókusztejet rákanalazzuk a csirkecomboknak a szószból kilátszó felületére, jól bekenegetjük vele. Betesszük a sütőbe, és kb. másfél óra alatt megsütjük. Sülés közben a szósszal locsolgatjuk. Amikor már pirul a teteje, de még nem elég puha a hús, lefedjük alufóliával vagy sütőpapírral – de a végén mindig kitakarjuk, és legalább öt percig még kitakarva pirítjuk. Akkor jó, ha a hús leomlik a csontról, de a bőre ropogósra pirult!

Amíg sül, sós vízben megfőzzük a barnarizst, közben beáztatjuk az aszalt áfonyát (vagy a mazsolát) egy pohár meleg vízbe, hogy megszívja magát és megpuhuljon. A megfőtt rizst összekeverjük a leszűrt áfonyával, egy kanálnyi vajjal átkeverjük.

A tányéron a csirkecombokra a mártásból is bőségesen szedünk, az áfonyás rizzsel és egy-egy karika sült tökkel körítjük. A gyerekeim boldogan megették mind egy falatig! Mivel a mártásból elég sok megmaradt, és sajnáltam kiönteni (a gyömbér-kurkuma-kókusztej nagyon jól passzolt egymáshoz, biztosan máskor is alkalmazni fogom ezt a kissé ázsiai beütésű keveréket), eltettem a hűtőbe. Két nappal később csirkemellcsíkokat pirítottam hagymán, és átforraltam a maradék kókusztejes-kurkumás-gyömbéres mártással – annak megint óriási sikere volt!

A másik fogás, amit megosztok veletek, a kisebbik (ötéves) fiam találmánya. Egy vacsora közben elábrándozva megkérdezte tőlem: - Mama, létezik olyan, hogy dióleves?

Most már létezik, mert elkészítettem. Íme, a dióleves:

Hozzávalók: 1 bögrényi dióbél, 

1 nagy fej hagyma, 

3 evőkanál vaj, 2 dl tejszín,

két evőkanál barnacukor, 

csipetnyi só,

a díszítéshez 2 szelet kalács és egy evőkanál vaj. 

 

Elkészítése:

A vajat felmelegítjük, kicsit megbarnítjuk, de óvatosan – ha picit barna, akkor dióíze lesz, ha túlsül, akkor kellemetlen… A megtisztított, kis kockákra vágott hagymát beledobjuk, átforgatjuk. A dióbélből félreteszünk 3-4 szemet, a többit pedig egy klopfolóval kilapítjuk, összetörjük. Kiszedegetjük közüle a dióbél szúrós hártyáit, majd hozzátesszük a vajon piruló hagymához. Rákanalazzuk a barnacukrot. Átforgatjuk, felmelegítjük a diót is, kicsit karamellizáljuk a cukorral, majd felöntjük az egészet vízzel, és megsózzuk. Pár percig főzzük. Ezután összeturmixoljuk, majd visszaöntjük a lábosba, és felöntve tejszínnel újra felforraljuk.

A kalácsszeleteket 2x2 cm-es kockákra vágjuk és állandó forgatás közben vajon megpirítjük egy serpenyőben.

A félretett 3-4 diószemet késsel gorombára vágjuk.

A levest a tányérokba merjük, és minden tányérra dobunk néhány pirított kalácskockát, majd meghintjük a goromba dióval.

Jó étvágyat a dióleveshez és a fűszeres csirkéhez sárga mártásban!

 

Nóra

 

(elnézést a bekezdések összevisszaságáért, a blogszerkesztő-program szórakozik velem, és nem sikerül úgy tördelnem, ahogy szeretném...)

4 komment

Címkék: recept gasztronómia főzzünk

Adventus Domini, Az Úr eljövetele!

2010.11.26. 18:00 Kérj tanácsot

Gyerekeim megállapították, hogy nagyon gyorsan elment a november, már csak pár nap van belőle, és mostantól kezdődik az év számunkra legkedvesebb időszaka. Ilyenkor kezdjük el várni a karácsonyt.

Az igazat megvallva mi december 31-től a karácsonyt várjuk, természetesen a következőt ! (Csak nincsen hozzá egész évben felöltöztetett műfánk, ami Antal Imre “specialitása” volt.)

Az év nálunk úgy fest, hogy nagy nehezen letudjuk a hosszú januárt, örülünk egy kicsit a februárnak, túlesünk a tavaszi fáradtságon, ellenállunk a szeszélyes időjárási viszonyoknak. A nyár megérkeztével ki-becsomagolunk, úton vagyunk, melegünk van, és izzadunk. Mindezen erőfeszítések azért vannak, hogy végre egyszer elinduljon az iskolaév, majd megérkezzünk novemberbe és annak is a legvégére!

Ha már végre itt vagyunk, mint most, akkor elkezdhetjük számolni a napokat, hogy mikor lehet már meggyújtani az adventi koszorúnkon az első gyertyát !

Nekem eszembe se jutott még a naptárra nézni, amikor pár nappal ezelőtt felhívták a figyelmemet rá gyermekeim, hogy még nincs adventi koszorúnk, és ez nagy hiba, mivel « hamarosan » meg kell gyújtani az első gyertyát. Rohantunk is beszerezni egyet, « nehogy elkéssünk » !

Mindig lilagyertyás koszorút veszünk, hogy aztán itthon egy gyertyát kicseréljünk rózsaszínűre, egyházi hagyomány szerint. Szóljon arról az advent, amiről szólnia kell : ez elsősorban nem egy téli hangulatú díszes koszorú, amely jól mutat vasárnap az ebédnél, hanem a « várakozás » jelképe. Várni az ünnep eljövetelét nagyobb öröm és több élmény, mint maga az ünnep.

A lehető legszebben ezt a róka fogalmazza meg a kis hercegnek:

« - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. »

Nagyon kellenek a szertartások, és a "más" napok az életünkben!

Tudják ezt már a gyerekeim is, ezért várjuk az adventet annyira. Ilyenkor pontosan négy hetünk van örülni, felkészülni, "szertartásokat" végezni. Csemetéim elkezdenek tervezni, mi hogyan legyen. Hamarabb készen vannak a « menetrenddel », mint ahogy én először átgondolom, hogy idén is lesz karácsony.

De mit is jelent szó szerint az advent ? A latin « adventus Domini » -az Úr eljövetele- kifejezésből származik, és a Szent András napjához (november 30) legközelebb eső vasárnaptól a karácsonyig tartó időszakot jelöli.

VII.Gergely pápa határozta meg az adventi vasárnapok számát négyben. Advent első vasárnapja -a keresztény egyházi év első napja- mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti legutolsó vasárnap advent negyedik, és egyben utolsó vasárnapja.

Az adventi koszorú hagyománya csak a 19.század közepén alakult ki. 1837-ben, egy német evangélikus lelkész készítette az első koszorút, és 23 gyertyát tett rá. Aztán kialakult a négy gyertyából álló koszorú, ami a növekvő fény jelképe, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertyához tartozik egy fogalom : hit, remény, szeretet és öröm.

A gyerekek számára nagyon kedves adventi naptár először 1900 körül készült, szintén Németországban, ahol nagy hagyománya van a karácsonyi vásároknak, és advent megünneplésének.

Nincs is ettől jobb módszer, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a közelgő ünnepre. Lehet-e ettől szebb időszak a számukra, mint a december 1. és 24. közötti idő, amikor apró ajándékokkal, egy szeletke csokoládéval vagy bármivel meglepjük őket minden nap, hogy aztán végül megjöjjön a « Jézuska » !

Sok szeretettel kívánok mindenkinek nagyon szép, fenyő- és fahéjillatú « fényes » adventet !

Zsófi

10 komment

Címkék: karácsony advent

Még egyszer a Kispálról – ígérem, utoljára…

2010.11.25. 22:32 Kérj tanácsot

Tegnap volt szerencsém részt venni a Kispál-film bemutatóján, és egyben egyetlen mozis vetítésén. 16 vidéki moziban és 6 budapesti helyszínen egyszerre kezdték vetíteni, a film előtt műholdas kapcsolat segítségével minden moziban láthattuk-hallhattuk, ahogy a West-Balkánban Varga Livius meginterjúvolja a zenekar tagjait és az alkotókat a filmről, a vetítés után pedig Lovasi és Dióssy utoljára eljátszottak egy számot.

 

Ez volt a búcsú utáni búcsú – a film művészi értékeiről és hibáiról nem kívánnék itt most értekezni – a jövő héttől ti is megvehetitek dvd-n (a mozijegyhez járt a dvd is, úgyhogy nekem már itt a kezemben a tokja, a lemez a lejátszómban – sokat elárul a tegnap esti hangulatunkról, hogy amikor hazaértünk a vetítésről, még beraktuk a filmet itthon is, újra…).

 

A moziban végig bugyuta, szeretetteljes mosollyal a képemen ültem, nagyon jó volt újra látni az augusztusi búcsúkoncert képeit, nagyon jó volt mozi-hanggal hallgatni a kedvenc számaimat, és nagyon jók a filmben elhangzó beszélgetések - pl. arról, hogy melyik legendás dalszöveg hogyan keletkezett. Bár Dióssy D. Ákos, a zenekar billentyűse megállapította a filmnek ezen a pontján: Lovasi tényleg hülye… eddig élt benne a hit, hogy Lovi meg tudja magyarázni a saját szövegeit, de most rá kellett jönnie: dehogy, Lovi egyszerűen hülye… Na, én ezt nem így gondolom – Lovasi szövegeit a kortárs magyar költészet legjobb versei közé sorolom.

 

Az is nagyon szépen megmutatkozik a filmből, hogy miért tudott 23 éven át létezni és alkotni együtt ez a kis csapat, és az is, hogy miért kellett felbomlania most. Hogy mennyire más irányt vett Kispál, aki szerint magyar ember csak pörköltöt eszik – és Lovasi, aki szerint meg kell ismerni a világ dolgait, aztán lehet, hogy rájövünk, hogy a kínai kaja is csak egy pörkölt…

 

A próbákra és a búcsúkoncertre való készülődés kulisszái mögé is jó benézni, jó látni, hogyan remegett Kispi kezében a cigi, amiről rágyújtott a következő cigire színpadra lépés előtt… Hogy még így, a legvégén is mekkora tétje volt számukra ennek a dolognak. Jó megtudni, hogy Dióssy sírdogált a koncert után, és leborotválta a fejét – pedig nem is tudta (utólag árulták el neki a többiek), hogy ez közismerten a gyász egyik kifejeződése…

 

Nem véletlenül ő gyászol leginkább: ő az, aki nem folytatja színpadi pályafutását, ezentúl csak a stúdiójára, hangtechnikusi munkájára koncentrál. Kispál a Velőrózsák nevű új együttesével lép tovább, Lovasi pedig azzal a sokmindennel, amit már eddig is művelt: elsősorban a Kiscsillag együttessel, amelyben a Kispál és a Borz legutóbbi dobosával, Mihalik Ábellel, és a régi kispálos Ózdi Rezsővel zenélnek együtt.

 

És elhangzik a filmben az ígéret: harminc év múlva, ha élnek, újra összeállnak majd – mert az azért elég vicces lesz, ha hetvenakárhány évesen nyomják el a régi dalokat…

 

Annak, aki szereti a Kispál és a Borzot (így, jelen időben, mert a zenék megmaradnak, csak újak már nem keletkeznek), annak melegen ajánlom a filmet, keressétek jövő héttől a dvd-t. Aki pedig nem ismeri eléggé a zenekart, azért ajánlom, mert a filmből nagyon szépen kiderül, mennyire szerethető emberek ezek, és nagyon jók a filmben szereplő koncertrészletek, jól szólnak a zenék is.

 

Tehát: „Napozz holddal”.

 

Íme, a film előzetese:

https://www.youtube.com/watch?v=M925QauqFgY

 

Szeretettel:

Nóra

 

2 komment

Címkék: kispál és a borz napozz holddal

A VV az a VV, a hajó az meg a hajó!

2010.11.23. 23:43 Kérj tanácsot

 

Mindig azt gondolom, hogy TV-csatornákat illetően már nem lehet lejjebb süllyedni! Aztán csodálkozva kell tudomásul vennem, hogy DE! Lehet!

Ez a jelenség azért nagyon ijesztő, mert a csatornák olyan műsorokat készítenek, amire igény van....na de ha erre tömegesen igény van, akkor –pestiesen szólva- nekünk annyi!

Ami mostanában a kedélyeimet borzolja, az az a reklám, amit az RTL éjjel-nappal, szolid műsorok -mint pl. a Híradó- előtt, alatt, után is nyomat. Gondolom sokan mások is rosszul lesznek tőle, szerintem izléstelenül gusztustalan.

A Való Világ reklámjáról van szó, amikor jön az öreg házaspár az autójukkal, és belebotlanak egy útépítésbe. A házaspár férfi tagja bugyuta arckifejezéssel nézi a hirtelen jött akadályt, közben még a protézisét is nyalogatja, hogy a helyéről elmozdult fogsor visszaálljon, addig a hölgy kéjes arccal szemléli az aszfaltot fúró izompacsirtákat, akik idiótán bámulják az öregeket. Na de nem is az értelmes arckifejezés hiánya a lényeg, ezt a „mama” is észreveszi elég hamar, „papát” ki is löki a kocsiból és elhajt az egyik szépfiúval. Persze papa sem szomorkodik sokáig a padon egyedül, mert akkor meg előjön három „munkásnő”, de nem egy szovjet filmből, az is igaz, mert szolárosak, fénylik a kozmetikai kezelésektől a bőrük,”plasztikusan” tökéletes a mellük és naracsbőrtől megmentett a combjuk.

Na most az első kérdésem csak annyi volna: aki ilyen reklámot kitalál, majd megcsinál, hol nőtt fel? Nincs saját nagyanyja, meg nagyapja? Nagyanyja, aki várta haza az iskolából egy kis tojáslevessel meg diós tésztával, meg nagyapja, aki megtanította barkácsolni például. És nincs anyja meg apja, aki az ő gyerekeinek (vagy majdan megszülető gyerekinek) a nagyszülei, vagy egyszer azok lesznek? Nincs haverja, aki mestere lett egy szakmának -például pont utakat épít- és nem abból él, hogy másokból hülyét csinál, viszont nagyon utálja, ha belőle csinálnak hülyét?

Szóval nem értem! Miért kell közönségesnek és primitívnek lenni ahhoz, hogy valamit „eladjunk”? Azt még megértem, hogy a Való Világot be kell harangozni, meg a reklámos feladata, hogy jól legyen eladva, hiszen azért kap nem kis pénzt a TV-csatornától, na de nem lehetne mindezt a feladatot megoldani méltóságteljesebben? Úgy, hogy senkit ne alázzon meg a reklám?

Nekem senki ne mondja, hogy ez kell a „tömegeknek”, mert a „tömegeknek” is van nagyanyja, meg nagyapja és nem hiszem, hogy ilyen módon kifigurázva akarna bárki is találkozni velük!

Na de hagyjuk a reklámot! Beszéljünk egy kicsit a műsorról! Pár hete láttam egy beszélgetést Árpa Attilával, aki egyike ügyeletes fenegyerekeinknek, az ő keze alatt minden „arannyá” változik, szabadgondolkodó világpolgár, most éppen az amerikai filmvilágot hódítja meg, mint filmsztár-jelölt (?) vagy kaszkadőr (?), ez nem derült ki teljesen világosan a beszélgetésből, de az igen, hogy Attila önbizalmában az elmúlt évek sem tettek kárt, legalább annyira nincs baj vele, mint amikor az RTL frontembere volt.

Szóval a beszélgetés során megkérdezte tőle Hajdú Péter, médiavilágunk másik őstehetsége, hogy mire nem büszke a munkásságából. Árpa elgondolkodott, majd ennyit mondott: hát amire nagyon nem vagyok büszke, az a Való Világ!

Úgy látszik Árpa Attila ezen önkritikus véleményét nem osztja az RTL jelenlegi programigazgatója, mert a műsor újra megy. Persze a nagy versenyben semmi nincs a véletlenre bízva, éppen ezért nem panaszkodhatunk és nem mondhatjuk, hogy na de kinek kell ez, meg ki nézi ezt, mert a csatorna felmérést készített a 18 és 49 év közti „célcsoport” körében, és egyértelműen kiderült, hogy a legújabb VV-t nagy várakozás előzi meg.

Az egy másik kérdés, abba most ne menjünk bele, hogy mi ez a célcsoport-dolog! Ha ezt hallom, ezen is mindig felháborodom. Mi van, ha 50 éves vagyok, vagy 17, esetleg több, mint 50 vagy kevesebb, mint 17, akkor már a kutyát nem érdekli, hogy mi a véleményem? Még egy felmérés vagy közvéleménykutatás erejéig sem?

Nem csak arról kérdezték meg a „célcsoportot”, hogy kell-e ez nekik, hanem arról is, kit látnának szívesen a műsorban, mint műsorvezető. És ahogy a rómaiak mondták: Vox populi, vox Dei!, a nép szava a legfontosabb az RTL-nek is, visszatapsolták félév kényszerpihenő után Stohl művészurat a képernyőre. A minden bűnét szánó-bánó akcióhős úgy jelent meg az első adásban, hogy –ismét egy latin kifejezéssel éljek- mindenkit meglepjen és mindent megoldjon (legalább is az RTL „nehéz sorsán” javítson valamit), mint „deus ex machina”, azaz „Isten a gépből”.

Megy a reklámja a beválogatásra és a villaéletre váró egyedeknek, akik zömmel huszas-harmincas „tinik”. Mind izgatottan készül élete „nagy” dobására. Egyikük egy mondatát sikerült elcsípnem a reklámokból, de szerintem megfogalmazta az összes szereplő célját és vágyait, amikor azt mondta: „....ilyen csak egyszer adatik az ember életében....” Na hát ez biztos!

Hogy ország-világ röhögjön rajtuk, ez nem mindig adódik. Mert alapvetően ez fog történni, akárki, akármit is mond. Sajnos ennek az egész cirkusznak csak egy nagy baja van, hogy a gyerekek is nézik és ettől torzul a személyiségük.

Csernus doktor nyilatkozta valahol, hogy pár évvel ezelőtt készült egy felmérés arról, kik a 8-10 éves gyerekek példaképei. Az egyik gazdag budai kerület általános iskolájában ennek a felmérésnek az lett az eredménye, hogy a kislányok 80 százaléka „VV” Pandora akart lenni. Nem tanítónő, gyerekorvos, ruhaboltos, fagyis vagy WC-s néni, hanem VV Pandora! Erre mondta Csernus doktor azt, hogy hová lesz a világ, ha nyolc éves, normális családokban élő kislányok példaképei ilyen „minőségű” nők.

Nem akarok ünneprontó lenni, aki szereti, hadd nézze, nem kell állandóan a „dráma”, meg a messze menő következtetések sora! Erről az a film jut eszembe, amikor az amerikai háziasszony elmegy Görögországba, hogy helyre tegye magában a saját életét. Az első nap lecsap rá egy görög, aki nem a bélyeggyűjteményét akarja neki megmutatni, hanem a hajóját. A nő félszegen kerüli ki a választ a randit illetően, mígnem a görög egy mondattal meggyőzi „tisztességes” szándékairól és ennyit mond: „Na de ugyan már! A hajó az hajó, a dugás meg dugás!” Ugye az egyikből nem következik természetesen a másik, a néző meghatódik, de a következő pillanatban már részese a felpörgő eseményeknek, amelyben a görög mondatának mindkét eleme jelentős szerephez jut. A film csattanója, hogy a nyaralás elmúltával a nő a repülőtéren meggondolja magát és visszamegy, hogy megmondja a görögnek, nem miatta, de marad, új életet akar kezdeni Görögországban. A görögöt a szállodában találja, ahol megismerkedtek, amint éppen egy új amerikai nőnek szeretné megmutatni a hajóját, aki szintén nem akarja elfogadni a meghívást, és akit az előbb már idézett mondattal mégis csak meggyőz.

Szóval a Való Világ az a Való Világ, az én véleményem, meg az én véleményem! Szabad országban élünk, nézzen mindenki azt, amit akar, de legalább a gyerekét próbálja meg távol tartani ettől az egész művi és silány cirkusztól, ha nem szeretné, hogy gyermeke Pandora, Oki vagy Kismocsok akarjon lenni!

Zsófi

36 komment

Címkék: média reklám való világ

Férfi barátság, női barátság

2010.11.20. 22:09 Kérj tanácsot


A férfiak és nők közti barátságról – arról, hogy sokak szerint ilyesmi nem létezhet – már sok szó esett. De arról, hogy mennyire mást ért a barátság fogalmán egy nő, és mást a férfi – még nem beszéltünk.

 

Egy tegnapi eset hívta fel a figyelmemet erre, megosztom veletek.

 

Van két barátom, nevezzük őket Henriknek és Péternek. Henriket 15 éve jól ismerem, Pétert az ő révén ismertem meg 2-3 éve. Mindkettőjükkel 1-2 havonta szoktam összefutni, de soha nem egyszerre. Ők ketten egymás legjobb barátai, egymáshoz közel élnek, minden nap találkoznak, közös punk-zenekaruk van, és a zenekari próbákon is hetente együtt töltenek két órát. Együtt járnak nyaralni, bár legutóbb már egy hosszú utazáson egymás agyára mentek – ám ezen gyorsan sikerült túltenniük magukat, mikor hazaértek az útról.

 

Tegnap Henrikkel találkoztam, aki a beszélgetés közben egyszer csak azt kérdezte tőlem: „…és hogy van Péter?”

 

Egy pillanatig azt sem értettem, pontosan mire is kíváncsi… Tőlem kérdezi, hogy hogy van a legjobb barátja?! Ezek összevesztek időközben, és már nem állnak szóba egymással..? Nagyjából ezek a lehetőségek futottak végig rajtam.

 

Fel is tettem neki ezeket a kérdéseket. Mire a válasz: „Ja, dehogynem. Ma is beszéltünk. Épp azért kérdem, mert az utóbbi napokban úgy láttam, valami baja van, rosszkedvű volt – és azt gondoltam, neked talán elmondta, hogy miért…”

 

Itt érdemes közbeszúrni: én tényleg az a típusú ember vagyok, akinek szeretnek megnyílni mások – közeli-távoli ismerősök egyaránt. Amikor irodában dolgoztam, nekem mondta el az egyik kolléga, ha megcsalta a feleségét, és tőle függetlenül nekem mondta el a lány is, akivel megcsalta…

 

De az is előfordul, hogy a férjem egyik-másik jóbarátja hozzám fordul valamilyen magánéleti problémájával – néha tanácsot kér, máskor csak azért kellek, mert olyan jól tudok hallgatni…

 

Egyszóval Henriknek oka volt feltételezni, hogy Péter megnyílt nekem, és elmondta a baját.

 

De vajon miért nem kérdezte meg ő maga Pétert: „Mi bajod, barátom, miért vagy olyan nyomott mostanában?”.

 

Egy nőnek ez érthetetlen. Én legalábbis nagyon nem így működöm. Kevés igazán jó barátom van, de velük vagyok annyira bizalmas és közeli viszonyban, hogy bármikor meg merjem kérdezni tőlük – mi bántja őket? Sőt, két nő, akik közeli barátnők, meg sem várja, hogy kérdezzék – számunkra a barátság éppen erről szól: van valakim, akivel meg tudom osztani gondom-bajom…

 

Na, a fiúk nem ilyenek. Évekig veregetik egymás vállát egy pohár sör fölött, anélkül, hogy egyszer is tudatnák egymással: mi a helyzet az érzelmi életükkel. Megbeszélik az autójukat, a politikai helyzetet, a meccset, a legújabb Metallica-cédét, és – na jó, ennyi még belefér: azt is tudják, hogy most éppen kivel jár a másik… De hogy mit érez valójában..? Isten ments!

 

Ami azért fura, mert igény lenne a férfiakban is a megosztásra. Ezért olyan drága kincs nekik a női barát – vele meg lehet nyílni, a nő fura kérdéseket tesz föl a lelki életünkről, és még meg is hallgat… Sőt, egy sajátos női szemszögből azt is elmondja, hogy mit gondol a férfi helyzetéről.

 

De miért nem lehet ugyanilyen mély beszélgetés két férfi közt? Vagy lehet, csak mi, nők nem tudunk róla…? Kétlem, hogy így lenne. Akkor Henrik az én közreműködésem nélkül is tudná, hogy mi baja a legjobb barátjának, Péternek.

 

Férfiak - miért nem beszélgettek saját magatokról a férfi barátaitokkal?!

 

Kíváncsian várom a válaszotokat.

Nóra

46 komment

Címkék: férfiak barátság beszélgetés férfi agy és női agy

A gyermekek jogainak világnapja!

2010.11.20. 11:51 Kérj tanácsot

 

Többéves előkészítő munka után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat néhány konkrét jogot is megfogalmaz, így például a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz  való jogot.

 

« 1989. november 20-án, harminc évvel a Gyermekjogi Nyilatkozat és tíz évvel a Gyermekek Nemzetközi Éve (1979) után, az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt és 1990. január 26-án megnyitotta aláírásra. Még aznap 61 ország írta alá. Az Egyezmény rekord gyorsasággal, 1990. szeptember 2-án, egy hónappal a huszadik ratifikáció után lépett hatályba. Azóta - az Egyesült Államok és Szomália kivételével - a világ összes országa ratifikálta. (Az USA aláírta, de nem erősítette meg.) A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1991. őszén ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, melyet az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki. » (www.unicef.hu)

 

Nagy változás ment végbe ezen a területen az elmúlt évszázadokban onnan indulva, hogy a gyermek a szülei tulajdona, odáig eljutva, hogy a gyereknek is vannak jogai, van személyisége, és úgy kell kezelni, hogy egyszer ő is felnőtt lesz.

 

Meg kell persze találni itt is a megfelelő mértéket, hogy se zsarnok szülővé ne váljunk, se zsarnok gyerekünk « rabszolgájává ». Mindkét változat azért nagyon veszélyes -nem csak a család jövőjére nézve, de az egész társadalomra is-, mert mindenki viszi tovább a családból hozott « örökségét » a felnőttkorába is, és úgy fog élni, olyanná válik általában, amilyen viselkedési formákat maga körül gyerekként látott.

 

Ezért nagyon nagy felelősség szülőnek lenni. Minden felelősen gondolkozó felnőtt, akinek gyereke van, állandó kételkedésben él : Jó anya, jó apa vagyok ? Megfelelő példákat adok át a gyerekemnek ? Olyan felnőtt lesz a gyerek, amilyet szeretnék majd látni 20-30 év múlva belőle ? stb., stb.

 

Először is abból kell kiindulni, hogy nincs két egyforma gyerek. Minden gyereknek mások az adottságai. Ha elégedetlenek vagyunk, arra kell gondolni, hogy senki sem tökéletes, sajnos mi sem, mégha ez nagyon jó lenne, akkor sem !

 

A szeretet lényege az, hogy úgy szeretjük egymást, olyannak, amilyenek vagyunk, és nem akarjuk egymást megváltoztatni « saját képünkre és hasonlatosságunkra » ! Igaz ez felnőttre is, gyerekre is! Persze mindenki tudja a saját életéből, hogy ezt megvalósítani nem olyan egyszerű, mint kijelenteni.

 

Milyen nehéz például egy gyors logikával bíró embernek elfogadni, hogy a gyereke rossz « matematikus », vagy az ötödik generációs orvosnak elfogadni, hogy a gyereke péküzemet szeretne magának, vagy színész akar lenni.

 

Aki hisz abban, hogy nem csak a bennünket körülvevő materiális világ létezik, annak könnyebb elfogadni azt is, hogy mindenkinek "megvan" a maga sorsa, és a maga útja szépségeivel és nehézségeivel együtt.

 

Ha ezt szem előtt tartjuk, könnyebben tudjuk elfogadni gyermekeink « furcsa » dolgait is, például hobbijait, hóbortjait, vagy tőlünk különböző jellemvonásait.

 

Persze ahogy a « régi mondás » tartja, arra mindig vigyázzunk, hogy nem a « farka csóválja a kutyát » és « nem a nyúl viszi a puskát » : a gyereknek vannak jogai a családban, de kötelességei is, ahogy a szülő meg szintén ember, és neki is vannak jogai, nem csak kötelességei!

 

Kellemes hétvégét és szép időt kívánok mindenkinek !

 

Zsófi

 

 

1 komment

Címkék: világnapok

Ránk köszöntött a szerencse és Isten éltesse az Erzsébeteket!

2010.11.19. 11:36 Kérj tanácsot

 

Az én kedvenc „asztrológus” barátnőm e-mailben hívta fel a figyelmemet arra, hogy november 18-án beállt „egyenesbe” a Vénusz és előre indult a Jupiter. Nagyon köszönöm, hogy gondolt rám, de napok óta állandóan  „belebotlok” a témába én magam is. Ez egy nagyon érdekes asztrológiai esemény, mert mindkét bolygó a szerencse bolygója, így nagy reményekkel nézhetünk az elkövetkezendő időszakra.

A Vénusz jelképezi a szerelmet, a szenvedélyt és a pénzt, míg a Jupiter a nagy szerencse bolygója és mindent felnagyít. Az asztrológusok szerint a jupiteri időszakban sokkal jobban érezzük magunkat, sokkal jobban tudunk önmagunk lenni, mint máskor, megmutathatjuk azt, mire is vagyunk igazán képesek, és ehhez segítséget kapunk majd másoktól, akiket mi is segíthetünk energiáinkkal. A Jupiter a saját jegyében, a Halakban tartózkodik 2011. január 21-ig.

Németvölgyi-Nagy Renáta asztrológus nagyon érdekeseket ír erről:

„A Naprendszer legnagyobb bolygója a Jupiter, és egy állatövi jegyben átlagosan 1 évet tartózkodik. A Nyilas és Halak jegyeket uralja, és akik e jegyekben születtek, vagy itt áll a Holdjuk, illetve ilyen aszcendenssel rendelkeznek, kiemelten fontos időszakot élnek át, amikor a Jupiter saját jegyében tartózkodik. Minden bolygó saját jegyében hat a legerősebben természetének megfelelően. A Jupiter kiáradó energiái lelkesítően és idealisztikusan, filozofikusan hatnak ránk. A Jupiter jelenleg a Halak jegy végén tartózkodik, ezért a vizes jegyek (Halak, Rák, Skorpió) és a szembenálló Szűz jegyűek önbizalmát, optimizmusát erősíti, közülük is leginkább a Halakét, akik főszerepben érzik magukat, és képesek most átvenni az irányítást életük felett, érezvén régóta dédelgetett álmaik megvalósulását.”

A Jupiter hatására az önbizalmunk megnő, amitől persze jobban mehetnek a dolgaink, mert pozitívan állunk a feladatok megoldásához, de figyeljünk az „arany középre”, ne essünk túlzásokba a magabiztosságunk miatt, mert ebből lehetnek gondjaink is.

A Jupiter úgy működik, mint egy nagyító, és sajnos nem csak a jó dolgokat teszi hangsúlyosabbá, de apró hibákat, problémákat is felnagyít, ettől idegesítővé válhatnak olyan dolgok, amelyek egyébként nem azok.

Németvölgyi-Nagy Renáta a jövőre nézve ad egy tanácsot:

„Tekintsünk vissza, emlékezzünk vissza 2010 áprilisától eltelt időszakunkra, vegyük sorra mi történt. Érdemes. Kihagyottnak vélt lehetőségeink miértjére választ kaphattunk mostanáig, a retrográd időszak alatt. A lehetőségek most újra szárnyra kaphatnak, amikor ismét előre halad a Jupiter. Amíg a Halakban tartózkodik (2011. január 21.), ki fog derülni, hogy lelkesedésünk, optimizmusunk, hitünk a helyén van-e, az eddig érlelt gyümölcsöt learathatjuk, vagy pedig lehull a lepel az illúzióinkról. Rajtunk múlik, mennyit vagyunk képesek meglátni, és mennyire vagyunk képesek meglátni a mögöttes valóságot. Amint a Jupiter belép a Kosba (január 22.) a vágyaink valódiságát valódi cselekedeteinkben, tetteinkben mérhetjük le.”

A horoszkópokat és az asztrológiát kedvelőknek ajánlom ezt a lapot:

http://csillagstudio.blog.hu/

Örömteli változásokat, egészséges önbizalmat, aktív időszakot és vágyaink beteljesülését kívánom mindnyájunknak!

Zsófi

P.S. Azt se felejtsük el, hogy ma van Erzsébet-nap,
Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231) ünnepe! II.András lánya sokat segített a szegényeknek és erős hitben élte le rövid életét. Sírja mellett számos csodás esemény történt, 1235-ben  IX.Gergely pápa avatta szentté. Marburgi sírjára templom készült el 1283-ra. Magyarországon az első templomot Kápolnán emelték tiszteletére, amelyet testvére, IV.Béla építtetett. Isten éltesse sokáig az Erzsébeteket!

Szólj hozzá!

Címkék: horoszkóp szentek

Bettylove-nak, aki szomorú

2010.11.17. 11:13 Kérj tanácsot

Levelet kaptunk egy olvasónktól (a neve alapján úgy vélem, egy lánytól, de ha esetleg tévedek, kérlek, Bettylove, értsd úgy az alábbiakat!) – sajnos megkésve vettük észre, mert a levelezőrendszerünk tévesen a levélszemét közé mentette el. Remélem, még nem adta fel a reményt, hogy választ kap rá - íme!

„Szia! szomorú vagyok már régóta, mert a volt szerelmem nem válaszol nekem, nem tudom elviselni, nagyon jó barát volt nekem és szeretném, ha csak jóbarátok lennénk s ő nem válaszol. Mit tegyek? Bettylove”

Ennyi a levél.

Először is köszönöm, hogy ismeretlenül is tanácsot kértél tőlünk, Bettylove. A helyzet, amiről írsz, nekem is ismerős. A szakítás utáni szomorúság az egyik legmélyebb bánat, ami csak létezik – az anyukám a mai napig emlegeti, hogy mennyire ijesztően, folyamatosan szomorúnak látott, amikor egy hosszú kapcsolatom után próbáltam magamhoz térni.

A szakítás ugyanis éppen olyan, mint a gyász. Meg kell tanulnunk elengedni azt, akivel már nem lehetünk többé együtt. Csak míg a gyász esetén az eszünk tudja, hogy az elválás végleges – a szakítás esetében mindig ott motoszkál a kisördög a tudatunk mélyén: hátha még visszacsinálható... Hátha leszünk mi még együtt valahogyan, valamikor.

Pár szavas leveledből én úgy látom, te is - ha nem is biztos, hogy tudatosan, de ezzel áltatod magad.

Azt szokták mondani, barátság nő és férfi között nem lehetséges – mert legalább az egyikük többet, mást szeretne. Én ebben nem vagyok annyira biztos – szerintem létezik a férfi-nő barátság. De NEM A VOLT SZERELMÜNKKEL. Azt gondolom, hogy egy szerelmi kapcsolat annyira más síkon zajlik a lelkünkben, hogy onnan már nincs visszaút a barátságba. Én legalábbis nem láttam erre még jól működő példát.

A szakítás megtörtént kettőtök között. Ennek nyilván volt valami oka. S mivel a másik fél tűnt el, arra következtetek (bár ezt nem írod), hogy ő szakított. Ha ezek után nem válaszol neked, akkor ennek egyértelmű az üzenete: ő be akarja veled fejezni a kapcsolat minden formáját.

Ha te szakítottad meg a szerelmi kapcsolatot, és te kérted, hogy csak barátok legyetek – akkor még inkább érthető számomra, hogy ő el akar vágni minden szálat. Annál nagyobb csorba nem eshet egy ember hiúságán, mint hogy „kidobják”. Ilyen esetben a barátság felajánlása fölösleges, a legtöbben ilyenkor úgy érzik: ez csak egy szánalmas alamizsna ahhoz képest, amit ők szeretnének.

Kivéve, ha a barátságotok neki is ugyanolyan fontos volt.

A jelek azonban azt mutatják, a te volt szerelmed nem kér a barátságból. Ezt el kell fogadnod. Ő így döntött, minden további erőlködéssel csak rontanál a helyzeten.

Én egy dolgot tudok neked tanácsolni, Bettylove: próbálj meg továbblépni. Ebben az állapotban megrekedni nagyon veszélyes dolog. El kell, hogy engedd őt. „Gyászold meg” a kapcsolatotokat, úgy is, mint szerelem, úgy is, mint barátság. Helyezd a lelkednek egy különleges polcára, ahol a szép emlékeket őrzöd – beszélgess róla a közös barátaitokkal, add ki magadból a bánatodat. És bármekkora közhely is – az idő múlása enyhíti majd a szomorúságodat.

Különösen, ha lefoglalod magad – ha más, új barátokat keresel, ha új élményeket, új helyzeteket találsz, amik elvonják a figyelmedet a múltadnak erről a lezáruló részéről.

Sok sikert kívánok neked mindehhez.

Nóra

 

Kedves Bettylove!

Teljesen igaza van Nórának, szerintem sincs barátság olyan emberek közt, akik egyszer (vagy még mindig) szerelmesek voltak egymásba. Ez az érzés olyan nyomokat hagy, ami nem „baráti” jellegű...

Amikor én gimnazista koromban olvastam arról, hogy Juhász Gyula költő milyen nagyon szerelmes volt egy Anna nevű színésznőbe, ez akkor csak egy érdekes irodalomtörténeti információ volt. De amikor elolvastam néhány verset, amit Juhász Gyula ennek az érzésnek a hatására írt, akkor a tankönyvi száraz szöveg megtelt érzésekkel. Olvasd el Te magad is ezt a verset most és itt:

 

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.

 

Nekem a szerelmi csalódás vagy bánat törvényszerű és elkerülhetetlen utóhatásait azóta sem tudja szebben vagy jobban összefoglalni senki sem!

Mert ez így működik, nálad is így fog, olvasd el többször is lassan, mondatról mondatra a verset, és rá fogsz jönni, hogy ez így van!

Először nagyon fáj, aztán lassan halványul minden, jönnek új dolgok, új élmények, elmúlik a fájdalom. Egy idő után nem jön zavarba az ember, ha össze kell futni a másikkal az utcán, már civilizáltan két-három mondatot is tud vele váltani.

Ez az egész arra jó, hogy az ember az átélt élménytől gazdagodott, ahogy minden érzelemtől alakulunk, változunk, színesedünk, gazdagodunk, ettől leszünk azok, akik vagyunk…

Nem kell sajnálni azt, hogy elmúlt, hanem arra kell összpontosítani: elmúlt, hogy valami más következzen! Nem « temetnie » kell magát az embernek, hanem izgatottan várni a folytatást, ahogy a moziban várjuk egy jó film folytatását. Mert az élet is egy “nagy mozi” és néha tudnunk kell magunkat is kívülről látni, mint a filmen a szereplők életét.

Közben még várod a “film” folytatását, addig járj társaságba, keresd meg a barátaidat, akikre esetleg nem volt időd mostanában, hívd el őket beszélgetni, sétálni, egy kávéra, akárhová! És ha ők hívnak szórakozni, buliba, ne mondj nemet! Teljesen mindegy, hogy nem érdekel az éppen akkor összegyűlő társaság, vagy nem fogsz ott senkit sem ismerni, el kell menni! Soha nem tudhatod, nem fog-e éppen most “belovagolni” az életedbe a “herceg”!

Kívánom, hogy a “herceg” megérkezéséig vidáman teljenek a napjaid, és írd meg, hogy hogyan alakulnak a dolgaid!

Zsófi

(e-mail címünk: kerjtanacsot@yahoo.com)

2 komment

Címkék: barátság szakítás párkapcsolat juhász gyula tanács anna örök

Örökké szerelmesen…

2010.11.15. 19:45 Kérj tanácsot

…ráadásul örökké ugyanabba? Látom, már legyintetek is: az örök szerelem rózsaszín lányszobákba való tündérmese! És különben is - mit kampányolok én itt állandóan ilyen nyálas témákkal…?

Nos, most az egyszer tévedtek. Egy tudományos kutatás eredményéről szeretnék beszámolni. A Stony Brook University kutatócsoportja New Yorkban 15-20 éve együtt élő párok agyának kémiai reakcióit vizsgálta.

Eddig úgy tudtuk, hogy 15 hónappal a szerelembe esést követően kezd elhalványulni az a mindent elsöprő érzelemvihar, amit közkeletű nevén szerelemnek nevezünk. Összesen pedig 10 év kell neki ahhoz, hogy egészen elmúljon – mondták eddig az okosok. (De létezik a hét év mítosza is: hogy a hetedik évben bomlanak fel a kapcsolatok az átlagosnál nagyobb arányban.)

Én ezzel már eddig is vitába szálltam volna, de most perdöntő bizonyítékok kerültek a kezembe: vannak olyan párok, akiknél a szerelem nem múlik el! Sem 15 hónap, sem 7 vagy 10 év után.

Ez a jelenség az állatvilágban is előfordul – például a romantikus megjelenésű madár, a hattyú is egy életre választ párt magának. Ennek alapján a kutatók hattyú-pároknak nevezték el azokat, akiknek agyában akár 20 együtt töltött év után is ugyanaz a dopamin-robbanás következik be, ha meglátják a kedvesüket, mint a kapcsolat kezdetén.

És ha azt hinnénk, hogy a hattyú-típusú emberpár olyan ritka, mint a fehér holló - elárulom: minden tizedik olyan pár, akik a vizsgálatban részt vettek (tehát már 15-20 éve együtt éltek), ilyennek bizonyult az agyműködésük MRI-vizsgálata során. Ők ennyi év elmúltával is ugyanolyan hőfokon lángolnak egymásért, mint a kezdetekkor.

És mit tehet az, aki nem születik hattyúnak? Mondjon le a tartós párkapcsoltról, és törődjön bele, hogy 5-7-10 évente újra kell építenie az egész életét?

Természetesen nem. Számos dolgot tehet egy pár a sikeres együttélés érdekében akkor is, ha elmúlt a lángolás. Megközelítheti ezt a kérdést úgy is, mint egy megoldandó feladatot.

Létezik például egy amerikai módszer (honnan máshonnan származna, mint a céltudatos amerikaiaktól?!): a neve Prepare/Enrich módszer – azaz Készülj fel/Gazdagítsd. Házasulandó és házasságban élő párok a módszer segítségével elkészíthetik kapcsolatuk leltárját. 165 kérdésre kell felelniük, és a tesztet számítógéppel értékelik ki. Az élet tíz területét elemzik így:

-         Mennyire egyformák a céljaik és terveik?

-         Hogyan működik a kettőjük közti kommunikáció?

-         Hogyan kezelik a konfliktusokat?

-         Hogyan állnak a pénzügyekhez?

-         Mit gondolnak a szülői szerepekről?

-         El tudják-e fogadni egymás családját, barátait?

-         Milyen szereposztást képzelnek el egy kapcsolatban?

-         Mennyire egyezik meg az elképzelésük a szabadidejük eltöltéséről?

-         Mennyire képesek együttműködni a lelkiség terén?

-         És a szexualitás terén?

Ez a módszer – ha lehántjuk róla a profi céges mázt, és nem akarjuk igénybe venni a módszert ajánlgató párkapcsolati tanácsadó cég szolgáltatásait – tulajdonképpen önelemzésre is kiválóan alkalmas. Saját magunk számára is leírhatjuk ennek a tíz területnek az elemzését, és természetesen akkor a leghatékonyabb, ha a párunkat is megkérjük ugyanerre.

Mint oly sok más területen, itt is meglepően nagy hatású már önmagában az a tény, hogy leülünk és végiggondoljuk mindezt. Ha leírjuk, akkor még inkább! Az írott forma ugyanis kedvez az átgondoltságnak, visszaolvasható, kijavítgatható, így végső soron a legpontosabb képet kapunk majd arról: milyen is a kapcsolat, amelyben élünk? Hogyan viszonyulunk egymáshoz az életnek ezen a 10 fontos területén? Mi az, amin jó lenne változtatni?

Hát még, ha sikerül együtt is leülni, és végigbeszélni, kielemezni párunkkal a leírt gondolatokat! Csodát tud tenni egy ilyen beszélgetés a megrekedt, krízisbe került kapcsolattal.

Mert a lényeg ez: dolgozni kell a jó párkapcsolatért – mindig ide lyukadunk ki, akárhonnan közelítünk!

Kivéve a hattyú-pároknak… De talán még nekik is. Az ő dolguk sem csak annyi, hogy érezzék jól magukat együtt egy életen át. A kapcsolatukat nekik is ápolni kell.

Köszönöm a fentiek gondolatcsíráját Wampeernak!

Nóra

11 komment

Címkék: szerelem párkapcsolat tanács házasság örök szerelem

Ezt hozta az ősz

2010.11.15. 09:58 Kérj tanácsot

SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZ

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz

 

Jön már az ismerős

százlábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll,

lombot ráz,krumplit ás, szüretel…

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja, kurtítja

a hosszú napokat.

 

 

Macuo Basó haikuja –

fordította Fodor Ákos:

Ősz

 

Szegfűnyarunknak
heve, illata: oda.
- Krizantémévszak.

 

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás


Erdő,
dércsípte lombod ájultan vonaglik.
Meghalsz,
reád lehellt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány színébe?
Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni
lármás kirándulókat és rigókat,
vizek zaját,
az élet édes-olcsó csengetyűit?
Olyan jó nem élni?
Örülsz?

 

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli


Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

 

Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár

 

OKTÓBER


Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszinü lett ez az őszi világ.
És mintha a bőrön ecset kaparászna
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,

szineket ken ezért maszatolva miránk.


NOVEMBER


Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke kell megint.

 

Szeretettel válogattam nektek:

Nóra

Szólj hozzá! · 1 trackback

A tervezett avulás

2010.11.12. 09:07 Kérj tanácsot

Egy olvasónk, Csillagúr valószínűleg provokáció gyanánt kérte: írjak a tervezett avulású műszaki berendezésekről. 

Azt hiszem Csillagúr ma reggel erősen csuklott – felemlegettem ugyanis (őt persze kizárólag pozitív kontextusban), amikor nyomdafestéket és internetes nyilvánosságot nem tűrő átkokat sziszegtem a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb disznóságára: a tervezett avulásra… Tettem mindezt a tíz éves mosógépem mellett térdepelve, amint elszörnyedve bámultam, hogyan gomolyog a szürke, csípős füst a mosógép hátuljából, egy sima, 40 fokos mosás közben…

Hát bizony, anyukám forgódobos mosógépe kiszolgált bennünket, amíg én otthon laktam. Ez a vacak pedig… Már nem először romlik el. Ha nem lenne a nagyszerű, öreg szerelő bácsi, már rég lecserélhettük volna.

A műszaki cikkek gyártói – azoknak mondom, akik még nem értesültek erről a kis trükkről – az utóbbi 1-2 évtizedben ugyanis eleve úgy készítik a háztartási berendezéseket, hogy azok meghatározott éven belül – 2? 5? 10? nyilván a berendezés típusától függ – elromoljanak, ne tartsanak ki évtizedeken keresztül, s így rákényszerítsék a felhasználót egy új berendezés vásárlására…

Ez első hallásra is nagyon nagy kitolás, merénylet a pénztárcánk ellen. Azok, akik még a masszív, szovjet mosógépek meg a Rakéta-porszívók világában nőttek fel, nem is bírják felfogni, hogy tehetnek ilyet ezek a gaz nemzetközi vállalatóriások. Ráadásul nem csak a pár ezer forintos készülékekről beszélünk: még az autógyártók is alkalmazzák ezt a csodás, profitnövelő trükköt.

Annak, aki megpróbálja védeni ezt a – szerintem – védhetetlen gyakorlatot, az a magyarázata általában, hogy a műszaki fejlődés a társadalom javát szolgálja, így kifejezetten jót tesznek a gyártók velünk, ha rékényszerítenek: mielőbb vegyük meg a legújabb modellt mindenből…

Na, ez igazán hamis érvelés. Ugyanis valóban igaz volt – egy ideig, hogy szükségünk volt az újabb és még újabb műszaki vívmányokra. De hová lehet már továbbfejleszteni egy vasalót, egy hajszárítót? És főleg: minek? Nem lesz tökéletesen sima minimális erőkifejtéssel a ruha a mai vasalókkal? Nem szárad meg a hajunk eléggé kíméletesen a mai hajszárítókkal?

És főleg: miért nem dönthetek én magam, szabadon arról, hogy akarom-e lecserélni a régit…? Akarom-e az új fejlesztést választani?

A legnagyobb baj ezzel az egésszel ráadásul nem az, hogy engem belekényszerítenek a vásárlásba – hanem az, hogy Földünket teljes mértékben tönkreteszik vele. A hatalmas mennyiségű műszaki hulladék, és a folyamatosan túlpörgetett ipari termelés ugyanis ide vezet.

A tervezett avulású gépek tervezői, gyártói, elsősorban a cégvezetők, de a munkát elvégző beosztottaik is véleményem szerint mindannyian, egyenként is, személyesen felelősek azért, hogy a Föld lassan lakhatatlanná válik. Az egyre inkább elkerülhetetlennek látszó ökológiai katasztrófa közvetlen okozói közt ők mind előkelő helyet foglalnak el.

Fogalmam sincs, mi a megoldás. Talán az, ha tudatos vásárlókká válunk, és nem a reklámok csábító ígéretei alapján választunk műszaki cikket magunknak, nem az alapján döntünk egyik vagy másik márka mellett, hogy melyik csillog szebben. Hanem ehelyett utánajárunk - az internet korában ez már lehetséges! -, hogy az adott termékfajtából melyik márka élettartama a leghosszabb, és a piaci kereslet alakításával rákényszerítjük a többi gyártót, hogy ha versenyképesek akarnak maradni, akkor mégiscsak gyártsanak hosszabb életű tárgyakat számunkra…

És közben megvívjuk a magunk kis csatáit – az öreg mosógépszerelők, a rafinált, ügyes kezű autószerelők segítségével igyekszünk meghosszabbítani gépeink élettartamát. Éljen tehát Hetyei úr, Földünk megmentője – és az én megmentőm -, aki nemsokára kijön megjavítani a füstölgő mosógépemet…

Szeretettel ajánlom ezt az írást Csillagúrnak:

Nóra

2 komment

Címkék: környezetvédelem világunk tervezett avulás

Márton napja

2010.11.10. 22:23 Kérj tanácsot

 

November 11-én van Márton napja. Nóra már megemlékezett erről az eseményről pár nappal ezelőtt, és a gasztronómia felől közelített. Nézzük most meg, hogyan alakultak ki az ehhez a naphoz tartozó szokások, és Európában hogyan ünneplik meg ezt a napot!

Szent Mártonról elmondhatjuk, hogy egy „magyar” szent, mert egy legenda szerint a mi hazánk területén, azaz az akkori Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (Szombathely) született 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus fiaként.

A katonaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egyszer odaadta köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ennek hatására megkeresztelkedett és misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek. Amikor püspökké akarták szentelni, a monda szerint szerénységében a küldöttek elől a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, elárulva Márton rejtekhelyét, és így mégis püspök lett 371-ben.

Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: ilyenkor megkóstolták az új bort és nagy eszem-iszomot tartottak, hogy a következő éven is jó termés legyen. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara), régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

A reformáció korában is folytatódott a hagyomány, a protestánsok Luther Márton neve napját megünnepelték.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, elkezdődött a téli pihenő időszak. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá még egy libát. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ennek a szokásnak a gyökerei is mélyebbre, az aratás után következő pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Nemcsak mi emlékezünk meg Szent Mártonról. Hollandia egyes részein, Németországban, és Ausztriában fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak. A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson.

Ma a gyerekek sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, miközben régi Márton napi dalokat énekelnek. A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. Meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket finomságokkal, például pereccel, kiflivel, fánkkal. Az egyik legjellegzetesebb ajándék a “Weckmann”, ami egy édes tésztából készült ember alakú figura. 

Máltán a gyerekek ilyenkor gyakran kapnak diót, mogyorót, narancsot és mandarint.

Belgium keleti részén valamint Flandria nyugati tartományaiban november 11-én a gyerekek ajándékot kapnak Szent Mártontól.

Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. Családok és barátok gyűlnek ilyenkor össze, sültgesztenyét esznek és bort, “jeropiga”-t (must és pálinka keveréke) és “aguapé”-t (gyenge,vizezett bor) isznak. Úgy tartják, hogy Szent Márton, miután a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, folytatta útját és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. Csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.

Lengyeloszágban, Poznan városában felvonulással és ünnepséggel emlékeznek meg a Szentről. A város fő utcája is Szent Mártonról kapta a nevét, és ezen a napon egy különleges vajas kiflit sütnek.

Nagyon kellemes Márton-napot kívánok mindenkinek!

Zsófi

3 komment

Címkék: szentek jeles napok

Blogunk sztárja: a mosómedve

2010.11.10. 10:28 Kérj tanácsot


Régi adósságomat dolgozom most le: valódi információkat igyekszem adni az érdekelteknek a mosómedvetartásról, és annak tilalmáról.

Februárban írtam egy nagyon rövid kis cikket, igazából csak arról dohogtam benne, hogy miért helyezik a törvényalkotók előtérbe a mosómedvék és az aranyhalak lakókörülményeinek javítását akkor, amikor hazánkban annyi ember él a létminimum alatt, méltatlan lakóhelyeken…

Az internet és a webes keresők csudálatos működési szabályainak köszönhetően ez a cikkem szárnyra kapott, és ha hiszitek, ha nem – ez lett a blogunk egyik legolvasottabb írása! Nem szűnik iránta az érdeklődés – gyanítom: azért, mert akik valóban a mosómedvékről és a gömbakváriumban tartott aranyhalakról akarnak olvasni, a keresőktől az én cikkemet kapják válaszul… és nyilván csalódnak. Hisz az a régi írás nem szolgált semmiféle információval a számukra. Régóta furdal emiatt a lelkiismeret, hisz a blogunk címe és eredeti célja: „Kérj tanácsot” – és akik megkeresnek minket mosómedve-ügyben, nyilván valódi tanácsot akarnak kérni erről a témáról.

Ezért most bepótolom – íme!

A mosómedve bámulatos jószág. Tényleg IGAZ, hogy a legtöbb (de nem minden) mosómedve – különösen kölyökkorában minden (vagy majdnem minden) táplálékot megmos… Tudósok szerint ezt az okozza, hogy  eredeti élőhelyükön a táplálékuk nagy részét a vízből szerzik, így ez az ösztön annyira eleven bennük, hogy a tálból kapott eleséget is a vízből akarják kivenni… ezért odaszaladnak vele a vízhez, és belemerítik!

Ez nagyon érdekes szokás, ráadásul az állat maga is  kedves, szeretgetnivaló, plüssállat-stílusú – látszólag! Valójában egy megátalkodott kis dög… Aki nagyonis saját akarattal rendelkezik, és ez többnyire nem egyeztethető össze az állattartó akaratával…

A Procyon Iotor, azaz mosómedve valójában nem a medvék rokona, hanem az ormányosmedvéké, macskanyérceké, nyestmedvéké és farksodróké… Észak- és Közép-Amerikában őshonos, de szabadon eresztve nálunk is képes életben maradni, és elszaporodni… ekkor nekiáll fosztogatni a madárfészkeket, elpusztítani a kis rágcsálókat. Ez okozta végül tartásának tilalmát is: hazánk őshonos állatvilágára ökológiailag veszélyes, tehát nem tartható (csakúgy, mint több más emlős: az amerikai nyérc, a kanadai hód, a kanadai vörösmókus, a szkunk, a nyestkutya, a nutria és a szürke mókus!).

Kérdezhetnénk: minek eresztené bárki szabadon a féltő gonddal nevelgetett mosómedvéjét? Erre sajnos nagyon jó oka van a tartóknak – ugyanis ez a cuki plüssmackó, amint ivaréretté válik, vagyis 2-3 éves kora után, rátámad a saját gazdájára. Kifejezetten agresszív jószág!

Tartása sem könnyű, hisz lakásba nem való. Mindent szétszed, egy fórumon olvastam, hogy még a tapétát is lekaparja a falról… Szűk ketrecben nem tartható, kifutóját viszont alaposan körbe kell keríteni – 10 centinként villanypásztor-szalaggal… Máskülönben megszökik. Ki tudja magát kaparni is a kifutóból, ezért tanácsos a földbe mélyeszti az alapzatát – ugye már ennyiből is látszik, hogy mennyire NEM AKAR háziasított állat lenni…

A mosómedvetartást megtiltó rendelet hatálya úgy érvényes, hogy akinek a rendelet meghozatala előtt már volt mosómacija, annak nem kell megválnia tőle, és nem büntetik meg, de a méltó és biztonságos lakókörülményeiről gondoskodnia kell… Szaporítani, az állatokkal kereskedni, de még ajándékba elfogadni – tehát bármilyen módon új mosómedve-tartóvá válni azonban 2010. július 1-től - tehát mostanra mindenképpen - TILOS.

Figyelem! Aki megszegi a tartási tilalmat, 50-60 ezer forintos büntetésre számíthat.

Javaslom hát minden állatszeretőnek: keressen magának valamilyen más házikedvencet. Olyat, amelyik szökése esetén nem veszélyezteti hazánk ökológiai egyensúlyát, és amelyiknek a tartása nem tiltott.

Akinek pedig terhére van a meglévő mosómedvéje, az se engedje szabadon, hanem leadhatja például a Veresegyházi Farkas- és Medveotthonnak, ahol a Fehérkereszt Állatvédő Liga segítségével új épület épült a mosómedvéknek (és november 1-éig térítésmentesen vették át az állatokat, de most már fizetni kell nekik ezért, hisz az állatokat ellátják, gondozzák, és állatorvosi költségeiket is viselik). Egyelőre 15-20 állatot tudnak befogadni, de szükség esetén bővíthetik a menhelyet.

Legyetek felelősségteljes és törvénytisztelő állattartók!


Nóra

2 komment

Címkék: mosómedve állattartás

Az igazi szerelmi bájital

2010.11.09. 20:43 Kérj tanácsot

Vasárnap láttam a Művészetek Palotájában Donizetti híres vígoperáját, a Szerelmi bájitalt – nagyon élveztem az előadást (csodás énekesek és érdekes rendezés – Miklósa Erika hangja még mindig gyönyörű, ő maga egyre pompásabb látvány a színpadon, és férfi-olvasóinknak ajánlom figyelmébe: még a lába is énekel…), de most mégsem arról írok. Inkább a darab tanulságairól: milyen az igazi szerelmi bájital a nők számára? Mi az, amitől egyszeriben másképp kezdünk nézni egy férfira?

Az Eugéne Scribe Le Philtre című színművéből készült zenemű két főszereplője Adina és Nemorino. Adina jómódú földbérlő asszony, Nemorino egy fiatal, mondhatjuk: tejfölösszájú gazda, kissé nyámnyila – aki halálosan szerelmes Adinába, és ezt nem is titkolja. Nyíltan rajong érte a maga esetlen módján. Adina kacér teremtés, kineveti az érte epekedő Nemorinót, és felvilágosítja: bolond az a férfi, aki őrá vágyakozik, mert ő könnyelmű, csapodár asszony – nem köti le magát. Különösen nem egy ilyen szenvelgő ifjúval…

Lássuk, mi változtatja meg Adina és a darabban szereplő többi nő véleményét Nemorinóról! A hamis bájital helyett (amit Nemorino egy csaló csodadoktortól szerez be, hogy ellenállhatatlanná tegye magát a nők – elsősorban Adina – szemében) mi az, ami valóban elbájolja az asszonyok szívét?

A falubeli menyecskék akkor kezdenek „rajongani” érte, amikor hírét veszik, hogy Nemorino dúsgazdag bácsikája meghalt – az örökség (melyről csak Nemorino nem tud) teszi a fiút oly vonzóvá a szemükben.

Adina viszont akkor kezd másképp nézni a fiúra, amikor az elkezd másképp viselkedni!

Amikor Nemorino azt hiszi, hogy a bájitalnak köszönhetően hamarosan az övé lesz a nő – akkor leveti gátlásait. A bájitalnak hitt portóitól kissé el is lazul… még azzal sem törődik, amikor Adina mérgében odaígéri a kezét egy pökhendi katonatisztnek – mert tudja: a lagzi előtt Adina szíve már úgyis az övé lesz…

És azt hiszem, ez a darab legszebb tanulsága (mert igen, még egy vígoperának is lehet tanulsága): a fellépés minden! Nagyon sokat számít, hogy egy nő fel tudjon nézni a férfira, ne egy esetlenkedő, önmagát alávetett szerepbe kényszerítő embert lásson, ha ránéz.

Valószínűleg persze fordítva is ugyanígy működik. A férfiak nem tudnak tisztelni egy nőt, aki teljesen aláveti magát a férfi akaratának, aki szolgamód viselkedik egy kapcsolatban.

A szerelem két egyenrangú ember kiegyensúlyozott viszonya – legalábbis akkor működik jól, ha ilyen.

Így aztán Adina beleszeret az önbizalmát meglelt Nemorinóba, és amikor megtudja, hogy Nemorino a bájital megvásárlásához szükséges összeget úgy teremtette elő, hogy aláírt katonának – visszalopja a zsoldlevelet a katonatiszttől, s így megmenti szerelmét a csatamezőn rá leselkedő veszélyektől. Nincs akadálya többé a boldogságuknak!

Azt tanácsolom tehát nektek is, kedves párkeresők: ne törődjetek a vagyonotokra éhes rajongóitokkal (ezt csak félig szánom viccnek - írt már nekünk erre a blogra olyan fiú, aki a pénzéhes nőkre panaszkodott...), hanem válasszátok az igaz szerelmet. Leljétek meg képzeletbeli bájitalotok segítségével az önbizalmatokat, merjetek kezdeményezni – hisz kockázat nélkül nincs győzelem. És higyjétek el Nemorinónak: nincs reménytelen eset. Csak olyan ember, aki nem küzd eléggé az elérendő célért!

Hallgassátok ihletért Donizetti operájának egyik gyönyörű részletét – melyet a 19. századi opera egyik legszebb dallamának tartanak – az „Una furtiva lagrima” áriát, melyet Nemorino akkor énekel, mikor meglátja Adina szemében az árulkodó könnycseppet, és rájön: az asszony viszontszereti végre. Ez egyébként nem kifejezetten vígoperai hangulat, annál inkább gyönyörű szerelmi vallomás. Egy nagyon régi változatot választottam nektek: Di Stefano, a szicíliai sztártenor 1944-es felvételét.

www.youtube.com/watch

Szeretettel:

Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: opera párkapcsolat önbizalom miklósa erika donizetti kultúrtörténet szerelmi bájital női és férfi viselkedési formák

Alain Delon 75 éves?!

2010.11.08. 12:57 Kérj tanácsot

Ez a mondat annyira hihetetlen – hát hogy fordulhat elő egy ilyen szépfiúval, a világ egyik leghíresebb sármőrjével ilyesmi?!

Pedig ez a szomorú valóság. Ma van a nagy nap. Delon 1935. november 8-án született. Anyja gyógyszerész, apja mozitulajdonos volt egy Párizs-közeli kisvárosban. Szülei ötéves korában váltak el. Ettől kezdve hányattatott gyermekkor következett – nevelőszülők, mostohaapa, több tucat iskola, végül jezsuita internátus… Nem csoda, hogy örök lázadóvá nőtt a jóképű fiú. A haditengerészettel is megpróbálkozott (nem sok sikerrel), mielőtt egy véletlen folytán elkeveredett a cannes-i filmfesztiválra. Egy másik fiatalemberrel együtt utazott oda – aki akkor már túl volt első filmszerepén: ő volt Jean-Claude Brialy, aki Delon mellett rövidesen a francia újhullám másik nagy sztárjává vált.

Mert megtörtént az áttörés: Cannes-ban Delonra felfigyelt egy befolyásos hollywoodi producer – Amerikába hívta. Ő azonban maradt, és igaza lett. Hollywoodban csak egy lett volna a jóképű amorózók közül – szülőhazájában viszont emblematikus figurává válhatott! Egy egész korszakot testesített meg laza, francia sármjával.

Cannes után Yves Allegret rendező rövidesen egy kis filmszereppel kínálta meg. A karrierje ettől fogva megállíthatatlanul robogott. Népszerű filmek szépfiújaként ismerte meg a közönség, de a Visconti, Antonioni, Godard által rendezett művészfilmekben is megállta a helyét. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Rocco és fivérei, mely filmtörténeti jelentőségű mű – na meg a Napfogyatkozás, melyben Monica Vitti oldalán alakít szerelmes brókert (1962-ben!).

Szívtipró-mivolta olyan filmekben vált emlékezetessé, mint a Fekete tulipán (a rendezője Christian-Jaques, ugyanaz az úriember, aki korábban Gérard Philipe-et tette egy generáció számára halhatatlanná), vagy a Zorro. Az életben is igyekezett megfelelni ennek az imázsának: legendás szerelem fűzte Romy Schneiderhez, Nathalie Barthélémy színésznőhöz – őt feleségül is vette, gyermekük a szívdöglesztő Anthony Delon, maga is ismert színész -, Mireille Darc színésznőhöz, Anne Parillaud-hoz, akit a Nikita című filmjéből ismerhetünk, a Nico nevű énekesnőhöz (akitől van egy soha el nem ismert, de rá nagyon hasonlító fia…) – sőt, a bulvársajtó szerint komoly versengést folytatott Anthony fiával a Valerie Kaprisky nevű színésznő kegyeiért is… Rosalie van Bremen holland modelltől két gyermeke született. S ha ez még mind nem elég – állítólagos homoszexualitása is visszatérő pletyka volt, igaz, többnyire ifjú és bohó éveiben.

Közben rengeteg krimiben is játszott, a leghíresebbek: a Szikrázó napfény, a Zsaru, A zsaru szava, a Borsalino, A kíméletlen (melyet ő maga rendezett), a Ne ébreszd fel az alvó zsarut (melynek a forgatókönyvét írta)…

Középkorú világsztárként is nagyszerű volt Bertrand Blier A mi történetünk című filmjében, és Godard Új hullámjában.

De nekem leginkább – bármily fura – azzal a filmjével lopta be magát a szívembe, amelyikben végleg leszámolt szépfiú-voltával.

A film címe: Casanova visszatér. Benne Delon kiöregedett Casanovaként csodás öniróniával szól az utolsó szerelemről – arról, hogy milyen érzés a saját legendájából megélni, miután régi fénye már végleg megkopott, amikor már tényleg mindenen túl van.

Még ma is aktív – legutóbb az Asterix-filmek egyikében láthattuk két évvel ezelőtt.  

Idézzük fel a fénykorát egy olyan számmal, amiben nem is énekel, csak suttog – azt viszont nagyon szexisen: a Paroles, paroles című Dalida-számmal:

 https://www.youtube.com/watch?v=_ifJapuqYiU&feature=related

És a Casanova visszatér-rel:

www.cinemovies.fr/bande-annonce-4833-29993.html

Szeretettel:

Nóra

5 komment

Címkék: casanova godard filmek antonioni alain delon visconti kultúrtörténet borsalino

süti beállítások módosítása
Mobil