Barátnők vagyunk...
Zsófi és Nóra.
(25) 33 éve beszélgetünk.
Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön.
Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket.
Aki segítségre szorul, annak segítünk.
Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk.
Hogy miről kérdezhetsz?
BÁRMIRŐL.
Beszélgessünk.
Csodás, napsütötte őszünk van, de persze a természet azért érzi, hogy ez már nem a nyári erejű nap fénye. Csendben elkezdődött a növények őszülése, kis kertemben nagyon érdekes figyelni, hogy még egyszerre vannak jelen a nyári virágok-termések, és a jellegzetes őszi színek.
Még virágzik a fehér futórózsám:
A nyári orgonán is van még egy-két virág, de a pillangók, melyek ellepték még egy hónappal ezelőtt a lila virágokat - már eltűntek.
Ezen a sütőtökön még akár termés is fejlődhetne, ha pár hétig fagymentes marad az idő:
De ez a termés már biztosan a miénk lesz, néhány hét múlva finom sült tököt csemegézünk belőle:
A fügefa levelei érezték meg először a csípős, őszi reggeleket:
A gyümölcsök ilyenkor érnek be rajta:
És íme az a növény, mely a legszebben öltözteti őszi díszbe a kertet: a vadszőlő. Gyönyörű, narancsos-rubintpirossá változnak a levelei minden ősszel:
Természetesen az apaság (és az anyaság) nem olyasmi, amiben versengeni kellene - de azért az amerikaiak mégis megteszik persze. Náluk terjedt el az a közhelyes ajándék, hogy pólókra vagy bögrékre nyomtatják "A világ legjobb édesanyja/édesapja" feliratot, és ezzel arra ösztönzik a gyerekeket, hogy ilyesmivel ajándékozzák meg a szüleiket, akik ezután büszkén viselik - érdemeik elismeréseként.
Egy ilyen bögre a főszereplője annak a fotósorozatnak, melyet szeretnék nektek bemutatni. És ez a mentalitás az, amiből a fotós, Dave Engledow viccet csinál - azt mutatja be, szerinte milyennek nem szabad lennie a világ legjobb apukájának...
Engledow-nak ugyanis van egy másfél-két éves körüli kislánya, Alice Bee, akivel egy évre kettesben maradtak, mert az anyukát hivatásos katonaként Koreába vezényelték. Valószínűleg ez az oka annak, hogy ennek az apukának az életében sokkal inkább központi szerepet tölt be a lánya nevelése, mint általában más apáknak - ezt nem hangsúlyozzák a róluk szóló cikkek, de én ettől értettem meg hirtelen az életüket vicces képregény formájában dokumentáló fotósorozatot.
A fotókon Engledow látható Alice Bee-vel, meg a feliratos bögrével - olyan élethelyzetekben, amikor az apa nincs a helyzet magaslatán! A képeket szándékosan túlzóra, karikatúra-jellegűre készíti, és mindig elmondja a vele készült interjúkban: a kislány soha nem volt valódi veszélyben - a képek rengeteg photoshop-munka eredményeképp mutatják őt. Engledow tehát nem egy őrült, gyerekét veszélyeztető ember, hanem egy kissé fekete humorú férfi, aki eredetileg azt szerette volna, ha a facebook-on kiposztolt gyerekfotói a szokásos, unalmas beállításoknál érdekesebbek lennének. szerintem ez sikerült is neki!
Lássunk egy kis válogatást:
Amelyikőtök egy képen is tudott nevetni, az nyissa megEngledow fotóalbumát itt- rengeteg kép van még ezeken kívül is. Sőt - azok a fotók is nagyon jók (a kislányról is, anyukájáról is, meg egészen más témákról is), melyek nem "A világ legjobb apukája"-sorozathoz készültek.
A világ egyik legegyszerűbb, és mégis csodás játéka, sőt - sportja a tollas! Kicsi gyerekkorom óta nagyon szeretem, és természetes volt nekem, hogy a gyerekeimet is megtanítom tollasozni. A nagy már szinte egyenrangú partnerként tud játszani velem, a kicsi is sokat fejlődött ezen a nyáron.
Mert a tollas tipikus nyári szórakozás - fogalmam sincs, hogy miért! Hiszen ha nem fúj szél, akkor minden időjárás alkalmas lehet rá, az ősz és a tavasz kiválóan, de még akár egy kellemesebb téli napon is megpróbálhatjuk.
A tollashoz szükséges felszerelés olcsó, akár már 1-2 ezer forintért is beszerezhetünk két ütőt és egy labdát. Nem kell profi ütőt választanunk, egy kis családi ütögetéshez tökéletesen megfelel a legolcsóbb is.
Azon túl, hogy átmozgatja a szülőket, nagyszerűen fejleszti a gyerekek szem-kéz koordinációját is. És nagyon jó szórakozás!
Egy nagyobb játszótér, famentes terület a parkban, egy sportpálya, kiránduláson az erdei tisztás, vagy egy füves placc a kertben, a margitszigeti nagyrét ugyanolyan alkalmas terep a tollasozáshoz. Kiránduláson egyenesen kötelező - legalábbis a mi családunkban.
De vigyázat - a tollasozásra nagyon rá lehet kapni! Az én gyerekeim legalábbis állandóan ezért könyörögnek, ha van egy szabad napunk együtt. És én nem is bánom - olyan kevés sportág van, amiben még fel tudom venni velük a versenyt... Márpedig a tollasban én vagyok a család sztárja! Mindenki azért sorakozik, hogy én ütögessek vele, képesek összevitatkozni azon, hogy mennyi ideig tollasozzam egyikükkel, mikor kerül már sorra a következő.
Ajánlom nektek is - ez a szép, hosszú vénasszonyok nyara még nagyon sok, jó tollaspartit tartogathat!
Sajnos még nem láttam ezt a filmet, de nagyon szeretném megnézni. Addig is álljon itt belőle néhány részlet Szabó Magda emlékére, aki idén októberben lenne 95 éves, és már 5 éve nincs közöttünk!
Megtaláltam azt a színházi közvetítést is a "youtube"-on, amiről már itt írtam:
akiről a wikipédián sok érdekes dolgot meg lehet tudni. Például azt, hogy 1972. szeptember 28-án született Los Angelesben. Édesapja Bruce Paltrow, orosz zsidó származású rendező és producer. Édesanyja Blythe Danner holland származású színésznő. (Játszott az "Apádra ütök" című filmben is.)
Ilyen "előzmények" után talán már nem csodálkozunk, hogy Gwyneth Paltrowból miért és hogyan lett színésznő.
Az 1998-ban készült Szerelmes Shakespeare című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott.
Isten éltesse őt sokáig, és adjon neki még sok jó szerepet!
Horoszkóppal foglalkozó emberek már év eleje óta sokat beszélnek két bolygóról, és ezek hatásairól, de szeptember 19.-e óta még többet lehet olvasni erről a témáról. A Plútó és az Uránusz rendesen "megkeveri" és "szétosztja" a lapokat, így nem is nagyon unatkozunk ebben a "játszmában".
A témáról szóló nagyon érdekes cikket itt lehet elolvasni!
Ma összetalálkoztam egy olyan tortával, amit még nem ismertem. Mostanában nem fogom megsütni, mert nem lesz rá időm, de ajánlom ezt minden kedves sütni vágyó személynek, aki szeret kísérletezni a konyhában.
A laptopkonyha.hu-n a recept mellett még a torta nevéhez kapcsolódó történetet is megtaláltam:
"A francia legenda szerint a kicsi Honoré nagyon kedves és ájtatos fiú volt a VI. században. Amikor kifejtette a dadájának, hogy ő bizony magas rangú pap lesz, a dada, aki éppen a kenyerüket sütötte, azt válaszolta: „Majd ha a lapátomnak levelei nőnek, akkor leszel te püspök!”
Nos, a lapátnak azonnal levelei nőttek, Honoré pedig ennek megfelelően hatalmas egyházi karriert futott be. Akár így volt, akár nem, a XV. században a francia pékek úgy döntöttek, hogy „lecserélik” szentjüket, Szent Lázárt az addigra már szentté avatott Honoréra. Hozzájuk csatlakoztak a molnárok és a cukrászok is később.
Párizsban, a Saint-Honoré utcában található cukrászda cukrásza érthető módon a szentjük nevére keresztelte a XIX. század derekán létrehozott remekművét, amelyet ma a laptopkonyha.hu ajánl a bátor vállalkozóknak. Stúdiónkban kedves és lelkes követőnk – a gasztrokörökben egyre jobban ismert és elismert –, Hossó Anita készítette el Lajos Mari receptjéből inspirálódva a klasszikus Saint-Honoré habtortát, amelynek sütéséhez kis gyakorlat szükséges, tehát kezdőknek nem ajánljuk. Ám aki nekiveselkedik, velünk együtt megállapíthatja: a gyönyörűséges és finom eredmény megéri a rászánt időt és energiát!
Égetett tésztát készítünk, amelyhez felforraljuk a vizet a sóval és a margarinnal. Beleszórjuk a lisztet, és élénk tűzön, folyamatosan kevergetve addig forrósítjuk, amíg a massza összeáll, és elválik az edény falától, alján pedig fehér hártya képződik. Lehúzzuk a tűzről, azonnal belekeverjük az első tojást, majd sorban a többit is. Az utolsó tojásba belekeverünk egy kiskanál sütőport, így adjuk a masszához, amelyet alaposan összedolgozunk a kézi robotgép dagasztóspiráljának segítségével. Sütőpapírral kibélelünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát és egy nagyobb tepsit. A sütőt előmelegítjük 220 fokra, aljára beteszünk egy meleg vízzel félig töltött kis jénai- vagy fémtálat.
A masszát habzsákba szedjük, és egymástól fél centi távolságra koncentrikus köröket nyomunk belőle a tortaforma aljára, amelyek majd sülés közben „összenőnek”. A maradék masszából nagyobb mogyorónyi halmokat nyomunk a tepsire, és a forró sütőben 15 perc alatt aranysárgára sütjük ezt is, azt is. Kikapcsoljuk a sütőt, résnyire támasztjuk az ajtaját, így pihentetjük még 5 percig a tésztát. Ezt követően a tésztalapot és a fánkokat rácsra tesszük. Következik a krém, amelyhez a vaníliarudat felhasítjuk, kikaparjuk a belsejét, majd 3 dl tejjel és 5 dkg cukorral felforraljuk.
A pudingport összekeverjük a maradék 1 dl hideg tejjel. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat a pudingporral összekevert tejhez adjuk, majd ráöntjük a vaníliás tejet, és állandó keverés mellett gőz fölött besűrítjük, majd lehúzzuk a tűzről. A zselatinlapokat vízbe áztatjuk, kinyomkodjuk, és elkeverjük a forró krémben, amit hűlni hagyunk (időnként keverjük meg).
A tojásfehérjékbe tesszük a csipetnyi sót, és kemény habbá verjük úgy, hogy időközben apránként hozzáadjuk a 20 dkg cukrot. Beledolgozzuk a krémbe. A tortaforma oldalát újra kibéleljük sütőpapírral, belefektetjük a tésztalapot, a tetejére simítjuk a krémet, és 12 órára behűtjük. A díszítéshez 2 ek. vízzel és a citromlével karamellizáljuk a cukrot. Megmártogatunk benne 17 formás fánkot (vigyázat, nagyon forró a karamell!), és rácsra ültetve hagyjuk megkötni a tetejükön a cukrot. Leemeljük a tortáról a karikát, levesszük a papírt, és tálra csúsztatjuk. Apróra tördeljük a maradék fánkokat, és elosztjuk a torta oldalán.
A tejszínt kemény habbá verjük a vaníliás cukorral és a habfixálóval, csillagcsőrös habzsákba szedjük, majd bevonjuk vele a torta tetejét, és minden szeletre egy-egy formás habrózsát nyomunk, a fánkocskákkal díszítjük. Mivel az égetett cukor idővel elfolyósodik, tanácsos mihamarabb elfogyasztani.
Hozzávalók
Az égetett tésztához: 2,5 dl víz, 10 dkg margarin, csipetnyi só, 25 dkg finomliszt, 6 db tojás, 0,5 kk. sütőpor
A krémhez: 1,5 tasak zselatin, 9 lap, 1 db vaníliarúd, 4 dl tej, 25 dkg cukor, 6 db tojás, 1 tasak vaníliás pudingpor
A díszítéshez: 1 kk. citromlé, 20 dkg cukor, 2,5 dl habtejszín, 1 tasak vaníliáscukor, 1 tasak habfixáló"
Itt megnézhetjük, milyen ez a torta "kicsiben", egyadagos vendéglői formájában, gyönyörű tálalással!
Az ősz a gyümölcsevők kedvenc időszaka, mert ilyenkor ugye kedvünkre válogathatunk a piacon, annyi gyümölcsnek van a szezonja. Én most az egyik legszuperebb gyümölcsöt fogom reklámozni, és ez az alma!
Az alma magáért beszél, tele van olyan dolgokkal, amire szükségünk van, könnyen kezelhető, vihető táskában, nem lesz tőle semmi piszkos. Finom nyersen, főzve, vagy sütve.
Minden helyzetben elő lehet vele hozakodni, amikor egy kis vitamint akarunk a gyerekbe tömni. Általában minden gyerek örömmel el is fogadja az almát, néhány más egészséges táplálékkal szemben...szóval még ez a nagy előnye is megvan.
Ha már unjuk nyersen, akkor kísérletezhetünk almás receptekkel. Én ehhez szeretnék ajánlani egy nagyon jó honlapot.
Itt annyi receptet találunk, amennyit csak akarunk, lehet válogatni!
A kerti golyókon a nap tüze ég... Langyos sugarak, bús őszi mosolygás. Szótlan haladok fáradt utamon s vérem melegíti a nap sugara.
A ritka lugas, mely a nyár idején még árnyat teritett, amidőn teveled bolyongtam a rét iratos szövetén, most fázva susog s piruló levele egymásra borulva, a szélben inog. Pár árva virág remeg ott a gyöpön, bús szára lehajlik, tört szeme zárul és várja a csendet, az álmotadót s én hallom e csend, e mulás elejét.
Némán haladok... De a fű, a virág mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még? Emlékezem és kigyuló szememet a könny lepi el s csüggedve lezárom. Halovány orcámra a láz tüze száll, miként a levélre az őszi, piros lob, aztán lesülyed fejem a kebelemre, mint ottan az őszi virág, amely elhal.
S a kerti golyókon a nap tüze ég.
Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjuság, Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, örök az ifjuság, Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél busan dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjuság? Feleljetek, bús lombu fák, Üllői-úti fák.
Van egy dalszöveg, ami mostanában megint gyakran eszembe jut...15-20 évvel ezelőtt az egyik kedvenc előadóm egyik kedvenc kazettáján "rongyosra" hallgattam ezt a dalt, aztán valahogy elkeveredett a kazetta, vagy valakinek odaadtam kölcsönbe, és nem került vissza, már nem emlékszem...jöttek más dalok, más szövegek, más élethelyzetek...
Aztán nemrégen újra meghallgattam ezt a dalt, az X-faktor egyik jelentkezője énekelte el, eléggé drámaira alakítva a helyzetet. A hölgy színésznő, még azt is mondhatnánk, hogy de jól kitervelte, hogy bekerüljön a döntőbe, és jaj de nagyon teátrális volt az egész. Mondhatnánk persze, de aki látta, és volt már életében magányos, vagy szomorú, esetleg megélte valaki olyan elvesztését, akit nagyon szeretett, az tudja, hogy ez a megrendült ember nem mestersége kelléktárából kereskedett, hanem megmutatott a lelkéből valamit, amit talán nem is kellett volna többmillió ember előtt megtennie...de ha már megtette, nagyon emberi lett, és tisztelni lehet ezért.
Ez az egyik dolog, ami miatt előhozakodom ezzel a dallal most, de a másik ok meg az, hogy amióta ezt a szöveget újra hallottam, megint gyakran előjön, amikor éppen rohanok valahová, ami mostanában gyakran előfordul.
Kívánok mindenkinek szép napot, és íme egy kis költészet Sztevanovity Dusántól. Ha belegondolunk, hogy Dusán teljesen szerb, és már nagyocska gyerek volt, amikor Magyarországra érkezett az apja munkája miatt a családjával, akkor még jobban lehet tisztelni a teljesítményét!
Emberek, nevek, arcok, mondatok, közös ég alatt, akik nem túl fontosak. Kedvesek, néhány múló kapcsolat s több, mely elmaradt. Persze nem túl fontosak.
Hello, hello, és megyünk is tovább, hello, hello, az ott a te utcád, hello, hello, s egy másik az enyém, és nem fonódnak össze, csak a legvégén.
Megérint, mikor megérintelek; másképp vártalak... De a szó már elmarad. Szólhatnál, mikor elbocsátalak. Vannak jó szavak. Persze, nem túl fontosak.
Hello, hello, így egyszerűbb nekünk, hello, hello, csak érkezünk s megyünk, hello, hello, mert másra nincs idő, hello, hello, mert másra nincs erő, hello, hello, mert minden menekül, hello, hello, mert gyorsabb egyedül, hello, hello, hát üldözzük tovább, hello, hello, már én sem várok rád; s napjaink az életünket széthordják.
Azt hiszem, egyszer velem tudtalak... Volt egy perc. Egy nap? De már minden fontosabb.
Hello, hello, így egyszerűbb nekünk, hello, hello, csak érkezünk s megyünk, hello, hello, mert többre nincs idő, hello, hello, mert jobbra nincs erő, hello, hello, mert minden menekül, hello, hello, mert gyorsabb egyedül, hello, hello, hát üldözzük tovább, hello, hello, még ennyi köt hozzád: a nem túl fontos mondatok közt félórák.
Ez a címe annak a rövidfilmnek (44 perces), melybe véletlenül akadtam bele az m2 késő esti adásában. Sajnos az előtte vetített Latinovits-megemlékezésről lemaradtam, de így is úgy éreztem, hogy kincset találtam!
Mert szinte mindenki ismeri őt Szindbádként, őrnagy úrként, Szentirmai Rudolfként (még rengeteg nagyon híres szerepét sorolhatnánk) - de nagyon ritkáén láthatjuk szerelmével, Ruttkai Évával ilyen bensőséges, színház-szerű kamaradarabban, mint amit Gyárfás Miklós írt, Keleti Márton rendezett 1969-ben.
Egymás mellett már sok évet eltöltött házaspárt alakítanak, akiket egy furcsa helyzet arra kényszerít, hogy együtt gondolják át házasságukat, kibeszéljék a régóta kibeszéletlen konfliktusaikat. A feleség a víkendházukban töltött napon felmászik a háztetőre, hogy az éghez közel gondolkodhasson magáról, életéről. Tériszonytól szenvedő férje utánamászik, és ekkor egy tolvaj kizárja őket a tetőre - ők ott ragadnak, ebben a furcsa, levegőben lógó helyzetben...
A tolvajt Páger Antal alakítja. Kicsi szerepében is remek. De a háromnegyedórás film zömét persze annak a két embernek a párbeszéde, zseniális alakítása teszi ki, akik az életben 16 éven át voltak a társak.
A címe komédia, a témája nem annyira - minden, párkapcsolati problémákkal küzdő ember okulhat belőle, de aki csak a szórakozást keresi, az is leesett állal nézi Ruttkai arcának játékos, és közben annyira intelligens rezdüléseit...És Latinovits bamba képét, amikor rádöbben, hogy a felesége mindig is látta az ő esendő oldalát, gyengeségeit - és közben így is, mindvégig nagyon szerette őt... A filmecske újabb adalék ahhoz, hogy megértsük: miért kapta meg ez a két ember a színészkirály és -királynő rangját!
Nagyon szeretném elejétől a végéig újranézni, de sajnos az mtv videotárban nem találtam meg a filmet - ha valamelyikőtök ügyesebb, mint én, kérem, írja meg, hol található!
Megérted az őszt… a rövidült napok susogó alkonyát, levelek rozsdabarna színét s a piros estet, melynek leple alá vonul álom felé ember és minden barma.
Megérted: rád esik az ablakon keresztül a napsugár: az égnek szőke, tömött haja. És mustszagot lehelve és mámorát kínálva nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.
Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rímek aromás teáját a csöndes kis szobában, amelynek ablakán a függöny széltül remeg.
Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot, és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat mennyei tisztaságát s csillagát életednek, mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad…
Sokat lehet olvasni erről a nemrég megjelent könyvről - a legtöbb cikk "mami-pornó"-ként hivatkozik rá, úgyhogy talán nem is a legjobb helyen van a blogunkon. Én mégis írok róla pár sort, mert a negatív kritikák - és a magyar fordítója körüli botrányok - ellenére elolvastam. Érdekelt, hogy miért fogyott jobban még a Harry Potter-könyveknél is, és mi az oka, hogy annyira népszerű lett rövid idő alatt, hogy ha elkezdjük begépelni a google keresőmezőjébe ezt a számot: 50 - elsők közt ezt a könyvet akarja felajánlani találatként (de csak amíg nem rá nem kattintunk, próbáljátok ki).
Az, hogy a könyv számos szexjelenetet tartalmaz, valamint hogy a szado-mazo szex témakörét is érinti, nem volt elég indok a számomra. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedben egészen kitolódott annak a határa, hogy mi számít botrányosnak. Ma már nem olyan könnyű megbotránkoztatni, felháborítani, pirulásra kényszeríteni az embereket. a szex már rég nem tabutéma, és rengeteg, nőknek szóló regény tartalmaz szexjeleneteket. Mi lenne ebben az a világra szóló újdonság? Na, ezért érdekelt a jelenség, és ezért olvastam el az "Ötven árnyalat..."-ot.
Azt hiszem, beigazolódott a sejtésem: nem az az oka a sikernek, amit a bulvármédia sugallt. A könyv nem a szex miatt működik elsősorban. A regény titka a férfi főszereplő figurája.
Ennyire jól megírt férfialakot ritkán találhatunk a könnyű műfajú - lektűr - irodalomban. Christian nem csak őrületesen jóképű, sikeres, sőt - elképesztően gazdag (tehát rendelkezik mindazzal, ami a mai lányoknak fontos...), de a kemény felszín alatt nagyon törékeny, sérülékeny lelkivilágú, ráadásul képes feladni az eredeti elképzeléseit, és alkalmazkodik a szeretett nő igényeihez. Ennél többet nem akarok elárulni, akit érdekel, az olvassa el a könyvet...
Még egy megállapítás: a "mami-pornó" címke is teljes tévedés - ez a regény nem a gyeses kismamák, és nem az unatkozó, háztartásba beleszürkült életű háziasszonyok szórakoztatására való! Sokkal inkább azoknak a fiatal lányoknak, nőknek, akik még hisznek a tündérmesékben, akiknek a párválasztási szempontjai közt az első helyeken a külsőségek, az anyagiak, és a szexuális vonzerő szerepel, és akik nem kezdenek el ásítozni a sokadik, csöpögősen megírt szerelmi jelenet olvastán sem...
A magyar fordítás tényleg pocsék. Az első kötet pedig olyan gyatrán fejeződik be, hogy az ember kénytelen megvenni a következő részt is. A második kötetet én már angolul olvastam el, és megerősítést kaptam, hogy tényleg sokkal jobb az eredeti mű stílusa a magyar változatnál. De az is igaz, hogy a könyv dramaturgiája a második kötetre sokat romlik, úgyhogy még nem döntöttem el, fogok-e még adni egy harmadik esélyt is neki - a mű ugyanis trilógia... Nem vagyok biztos benne, hogy megér ennyit - hiszen a sikere titkát már megfejtettem.
Az iskolakezdésről máskor is írtunk már, például ebben a cikkben. Idén nekem nehezített helyzet jutott: a kicsi fiam elsős lett - ez akkor is nagyobb feladat a "sima" iskolakezdésnél, ha van a családban nagyobb gyerek, és a szülők is gyakorlottak már az iskolai ügyekben.
A gyakorlati tennivalók is éppen elég bonyolultak - a tankönyvbeszerzések, az előírt lista szerinti tanszerek megvásárlása, a füzetek-könyvek felcímkézése, bekötögetése, ceruzák kihegyezése, tisztasági csomag, tornafelszerelés, stb... Mindemellett legalább ennyire fontos, hogy a szorongó, izguló kis elsős lelkét ápolja a szülő!
A felfokozott idegállapotban nem könnyű azt az üzenetet sugározni a gyerek felé, hogy az iskola olyan hely lesz, amitől nem kell tartania, ahol biztonságban, jól érzi majd magát, ahol nem kell bizonyítania semmit, elég, ha önmagát adja!
Bevallom: mire eljön a szeptember eleje, az én otthonom eléri a zűr tetőfokát! Soha nem látott káosz uralkodik el, ahelyett, hogy a nyugalom és rend szigete lenne - hiába tudom, hogy mekkora szüksége lenne a gyerekeknek ilyenkor a harmóniára, rendezettségre... Sajnos meg kell állapítanom: az iskolakezdés tantárgyból én bizony megbuktam idén is.
Persze aztán eljön az első szülői értekezlet, ahol a tanítóval együtt ellenőrzik a szülők, hogy minden felszerelés rendben van-e - ilyenkor azért kicsit visszanyerem az önbizalmam, és amikor az első tanítás nap végén jókedvűen és izgatottan mesélve jön haza a gyerek, akkor nem is érzem már magam annyira gyatra szülőnek.
És azt is tudom: ez nem lóverseny - ahogy a gyereknek nem szabad megfelelési kényszertől szenvednie, ugyanúgy a szülőnek sem!
Sokat olvashattunk az elmúlt pár hétben arról, hogy a Balaton mennyire megszenvedte a száraz, forró nyarat - szinte kiszáradt a tó medre. Sokan panaszkodtak, hogy a nyaralásukat tönkre tette az aszály, mert a déli parton sok száz métert kellett begyalogolni, ha vizet akart találni az ember, addig csak iszaptenger fogadta a fürdésre vágyókat.
Ez tényleg nagyon kellemetlen lehetett, de én nagyon bízom benne, hogy hamar - az első nagy esőzéseknél - helyre áll a megfelelő vízszint.
Addig is próbáljuk megtalálni a helyzet pozitív oldalát: az északi parton soha nem strandolhattunk kicsi gyerekekkel ilyen biztonságosan! A máskor már a parton is másfél méteres víz most bokáig leapadt, az úszni nem tudó gyerekeket is nyugodtan beengedhetjük a strandon a tómederbe - imádni fogják a puha, selymes iszappakolást, a fetrengést a pár centis, naptól felmelegedett vízben! Most az északi part lett a déli part!
Ráadásul a tó változásával járó kellemetlenségeknek van egy nagyon pozitív hozadéka is: mivel összességében is kevesebb a vendég, és kevesebb külföldi vendég is érkezett (statisztikákat nem ismerek erről, de szubjektív tapasztalatom ezt mutatja), a vendéglátósok nagyon megbecsülik a magyar vendégeket is! Soha nem látott kedvességgel fogadnak a hekksütő bódéknál, figyelmes, hibátlan kiszolgálás vár mindenhol.
Az időjárás az utolsó percig kedvező maradt, aki teheti, az a fanyalgó hírek ellenére is látogasson még el a Balatonhoz - akár a vakáció utolsó napjaiban, akár a várhatóan meleg szeptemberi hétvégéken!
Ma olvastam egy olyan megdöbbentően tragikomikus hírt, hogy már-már azt hittem, ez valami vicc, de nem az! Történt a hűvös Izlandon, hogy egy csoport elindult kirándulni egy busszal. Nem ismerték egymást, és amikor megálltak egy kis pihenőre, az egyik hölgy elment egy kicsit felfrissülni, és -elég meggondolatlanul!- át is öltözött. Innentől kezdve a kirándulás rémálommá vált.
Amikor a nő visszament a buszhoz, a társai mondták neki, hogy egy utas eltűnt, meg kell keresni. Délutántól másnap hajnalig egyre reménytelenebbül keresték az utastársukat, még személyleírás is készült róla. A hölgy még ekkor sem sejtett semmit. Jöttek a rendőrök, egyre nagyobb erőkkel keresték az eltűnt nőt, mire éjfél körül már sejteni kezdte a hölgy, hogy talán őt keresik. Ekkor megosztotta végre sejtését az utastársaival, akik így már könnyen megtalálták "elveszett" társukat.
Kiderült, hogy nem ismerték fel a hölgyet, amikor a pihenő végén visszatért a buszhoz új ruhában, és elkezdték keresni azt a nőt, aki elment a busztól a régi ruhában. Persze nekem az a legfurcsább, és legviccesebb, hogy ez a "hiú" hölgy, aki fontosnak tartotta, hogy egy kiránduláson útközben átöltözzön, viszatérve nem ismerte fel saját ruháit a személyleírásból. Eszébe nem jutott, hogy őt kereshetik, és így ő is órákon át kereste az eltűnt személyt, azaz saját magát.
Persze a történetben az a legvidámabb, hogy szerencsére elég gyorsan megtalálták az "eltűnt" személyt, és még baj sem történt vele.
Mi a családunkban mindenkinek elénekeljük a születésnapján a címben idézett dalt, ami valahogy így folytatódik, hogy: kívánjuk, hogy legyen még, sok ilyen szép napod!
A napokban több családtagomnak, és barátomnak is születésnapja lesz, vagy volt. Most mégis kiválasztottam közülük egy kisfiút, akit még nem sikerült személyesen köszönteni, de ami késik, nem múlik, be fogjuk pótolni!
Ez a kisfiú, aki szép lassan nagyfiú lesz (vagy már lett is?), nagyon sok aggódás és izgalom közepette jött a világra. Nagyon sok ember izgult, meg imádkozott érte hetekig, hogy minden jól alakuljon a kicsi baba kezdődő életében, és az anyukája is gyorsan felépüljön.
Ha lehet ilyet mondani egy néhány napos-hetes babáról, akkor azt mondom, hogy ez a kisfiú hihetetlen fegyelemmel, élniakarással, és bölcs szemekkel tűrte, hogy a doktorok és ápolók végezzék a dolgukat, és gyógyítsák meg őt...
Ez már régóta nem "téma", de augusztus 24.-e körül azért minden rokonban és barátban felidéződnek szerintem azok a napok...bennem is!
Nagyon jól emlékszem mindenre, éppen ezért mindig meglepődöm, hogy ez a "tegnap" már milyen régen volt. Idén éppen 10 éve! Ez a kisfiú 10 éves lett! Isten éltesse erőben és egészségben sokáig! Kívánom mindenkinek a környezetében, hogy egyre elmosódottabb legyen az a sok szorongós emlék, ami felidéződik bennünk a születésével kapcsolatban. Isten éltessen, Matyi!
Természetesen Isten éltessen mindenki mást is, aki mostanában ünnepli a születésnapját, vagy a névnapját!
Mivel mindennek van ma már világnapja, nem lepődünk meg semmin. Én legfeljebb azon, hogy nem tudtam: a közismerten március 8-án ünnepelt nemzetközi nőnapon kívül létezik egy másik ünnepe is a nők egyenjogúsításának.
1920. augusztus 26-án az Amerikai Egyesült Államok alkotmányába bekerült a nők szavazati joga - ennek emlékére 1971 óta ez a nap a női egyenjogúság napja.
"Én facebook-ozom, a férjem mosogat - mi így ünnepelünk!" - kommentelte egy ismerősöm a hírt tegnap. Igen, a jogaink már egyenlőek, jogunk van nem elvégezni a házimunkát is - na de valakinek akkor is el kell mosogatnia! A gyereket akkor is meg kell VALAKINEK szülnie, megszoptatnia, a vacsorát meg kell valakinek főznie... Jogunk van nekünk, nőknek egyenlő bérért egyformán keményen dolgozni, de a feladat nem lett ezzel kevesebb. Miközben meg akarjuk váltani a világot, és szavazunk, intézkedünk, alkotunk, esetleg lazulunk a facebook előtt - bele kell valahogyan férnie az időnkbe a hagyományos, család körüli feladatoknak is. Vagy nekünk, vagy a férjünknek.
Olyan jó lenne, ha a "jogom van" mellé felsorakozna az emberek fejében a "kötelességem" kifejezés is...
Emlékeztek a Tóték egyik mellékszereplőjére, Mátraszentimre ideiglenesen kinevezett postásra (az igazi postást behívták katonának), Gyuri atyusra? Gyuri atyus kedves ember, kissé félkegyelmű, és csak azokat a leveleket kézbesíti, amelyeket helyesnek tart - vagy aminek örülnek a címzettek... Így süllyed el a patakban Tóték fiának halálhíre is - hiszen ha a gyásztávirattal egy időben képes levelezőlap is érkezett a frontkatonától, akkor nyilván még él...a távirat mehet a patakba!
Ma olvastam egy hírt, amiről eszembe jutott Gyuri atyus.
Egy genovai postás szabadságra ment. Helyettesítő kollégája döbbenten vette észre, hogy a postahivatal sarkában két nagy zsák tornyosul - benne száz kilónyi kézbesítetlen levél. Bírósági idézések, ajánlott levelek - minden, ami megváltoztathatta volna az életét rengeteg címzettnek. A postás egyszerűen nem kézbesítette őket, igaz, a patakba sem eregette, mint Gyuri atyus. Három évig gyűjtögette a zsákba a küldeményeket.
De ez a két zsák levél nem a legdurvább eset: egy szicíliai postás hétszáz (!) kiló levelet gyűjtögetett össze kézbesítetlenül. A rekorder pedig Leccóba valósi: ő nem egyszerűen hanyag volt, hanem nyilvánvalóan beteg. A kihordatlan levelek zsákjai megtöltötték a lakását, a kocsiját, összesen 11 tonna küldeményt nem kézbesített - pedig nyilvánvalóan egyszerűbb lett volna kivinni, mint tárolni őket!
Ez már nem is annyira vicces. Legalább annyi tragikomikum van benne, mint Gyuri atyus tettében - mégis inkább ez utóbbit nézzük meg. A 46. percnél következik Gyuri Atyus jelenete.
Tegnap, 81 éves korában elhunyt Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett 1969-ben. Az a két és fél óra, melyet a Hold felszínén töltött Buzz Aldrinnal együtt, az egyik legemlékezetesebb eredménye volt eddig az űrkutatásnak. Az amerikaiak milliói számára megtestesítette hazájuk erejét, eredményességét - azt, hogy utolérték a nagy versenytársat, a Szovjetuniót, amely az első műhold felküldésével 1957-ben, majd az első űrutazó ember, Gagarin felküldésével 1961-ben megelőzte hidegháborús ellenfelét.
A hiteles források szerint Armstrong ezt mondta, mikor megtette világraszóló lépéseit: "That's one small step for a man, one giant leap for mankind." - a mondatot, melyet ma már a gyerekek is fejből fújnak: "„Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.” Itt meghallgathatjátok az eredeti felvételt.
Elterjedt azonban egy anekdota is, mely szerint a híres mondat után Armstrong még ezt is mondta: "Good luck, Mr. Gorsky." Arra utalt állítólag ezzel, hogy gyerekkorában fültanúja volt egy pikáns beszélgetésnek, mely a szomszéd bácsi és néni közt zajlott. A bácsi, Mr. Gorsky egy kis változatosságot szeretett volna vinni a szerelmi életükbe, mire a felesége ezt felelte: "Majd akkor teszem meg ezt neked, ha a szomszéd gyerek a holdra lép!"... Ezért kívánt holdralépésekor Armstrong, az időközben felnőtt szomszéd gyerek sok szerencsét Mr. Gorskynak!
A sztori annyira elterjedt, hogy filmekben, rockegyüttesek számaiban is utalnak rá... Ez persze nem teszi igazzá!
Armstrongot persze nem ezért szeretik az amerikaiak, és világszerte mindenki. A történelem legnagyobb felfedezői közt, Kolombusz és Marco Polo utódaként tiszteljük. S tegnap útra kelt újabb, ezúttal utolsó földön túli utazására...szerencsére immár nincs szüksége!
Nyáron a lehető legkönnyebb ételekre vágyunk, no meg arra is, hogy az elkészítésük is könnyű legyen - ki szeret órákon át görnyedni a forró tűzhely fölött, amikor anélkül is harminc fok van?
Kivétel a grillezés - ha van igazi grillsütésre lehetőségünk, az bizony meleg napokon is jó móka!
A grillsütés hagyományosan hússütögetést jelent, és sokan szeretnek zöldségeket is sütni ily módon - padlizsánszeleteket, paradicsomot, paprikát, cukkinit.
A nagyfiam azonban újított - kedvence a ritkán hozzáférhető friss, érett, mézédes füge! Idén kitalálta, hogy grillezzünk meg pár darabot!
Kevés barnacukrot hintettem hát a félbevágott fügék vágásfelületére, és gömbölyű oldalukkal lefelé rövid időre a grillrácsra tettem őket. a cukor karamellizálódott, a füge még finomabb lett, mert átvette a jellegzetes, füstös ízt!
Ugyanígy sárgabarackot, őszibarackot, szilvát is készíthetünk, a hússütögetős ebéd vagy vacsora méltó befejezése az ilyen desszert!
Ha nincs mód valódi grillezésre, akkor egy serpenyőben, kevés felforrósított vajon is nagyon finom lesz a barnacukorral karamellizált, édes gyümölcs!
Azoknak ajánlom az "Én, a séf" című francia filmet, akik szeretik a francia filmek világát, a semmivel össze nem téveszthető savanykás, kesernyés, vagy édeskés (?) francia humort, a könnyedséget, és mindehhez még a francia konyhaművészet látványvilága is pihentetőleg hat rájuk. Aki ezeket így együtt kedveli, az jól fog szórakozni a filmen.
Jean Reno -az öregedő séf- és Michael Youn -a sikerért és elismerésért küzdő fiatal francia szakács szerepében- nagyon jó párost alkot. Ők viszik el az egész filmet a hátukon, mert a történet maga nem túl bonyolult.
Van egy öregedő séf, aki nem akar haladni a korral, és nem akarja a vendéglő tulajdonosának, azaz a főnökének az utasításait betartani, hogy gyengébb alapanyagokkal, és "modernebb" módszerekkel dolgozzon. Ő a hagyományos klasszikus francia konyha híve és mestere, és ebből nem enged. Szerencséjére véletlenül összeakad egy hasonlóan gondolkodó fiatal kollégájával, akit éppen ezen okból (mármint hogy csak minőségi francia étkeket hajlandó megfőzni!) mindenhonnan kirúgnak. Éppen kezdi feladni álmait, és felesége kérésére beáll ideiglenesen festő-mázolónak, amikor összetalálkozik nagy példaképével.
Kettejük szerencsés találkozása persze mindent megváltoztat, de ez már kiderül a filmből!
Nagyon kíváncsi vagyok arra a francia filmre is, amit most mutatnak be a mozikban, és ami egy hatvanas években játszódó történet arról, hogyan alakítja át egy nagypolgár életét a spanyol házvezetőnője iránt fellobbant szerelem. Ha már láttam a "Szerelem a hatodikon" című filmet, arról is beszámolok majd.
Még sok szép nyári és nyárias napot, meg jó filmeket kívánok:
A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. (Márai Sándor)
A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak. (Gárdonyi Géza)
Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra. (Benedek Elek)