Kérj tanácsot

Már többször ajánlottam, vagy idéztem a horoszkopelemzes.hu oldalt, mert nagyon érdekes előrejelzéseket lehet ott olvasni.

Most újra idéznék néhány gondolatot a márciusi bolygóállásról:

"Március 2-án a Merkúr belép a tüzes Kos jegyébe, vagyis a kommunikációnk ismét nyílt, egyenes és bátor megnyilvánulásokra sarkall. A korábbi hetek kedves együttműködésének és önfeláldozásának is búcsút mondhatunk egy kis időre. Ha a bizonytalanságot már nagyon untuk, használjuk ki ezt a néhány napot, ugyanis március 23-án a Merkúr visszalép a Halak jegyébe, ahol a racionalitás, a logika ismét csak az illúziók homályában veszve lesz értelmezhető, az pedig a jövőnkre nézve nem egy életbiztosítás. A Merkúr a Halakban inkább döntésképtelen és sejtelmeskedő, mintsem konkrét.

...A március 22-i újhold a Kosban igen különlegesre ígérkezik. Az újhold önmagában is hordozza a megújulást, hát még együttállván a megújulást szimbolizáló Uránusszal. Ha lázadni lenne kedvünk, azt ne a sorsunk ellen tegyük, hanem inkább dobjuk ki a hamis dolgainkat az életünkből, vagyis a fejünkből elsősorban, és bátran haladjunk előre.

...Merkúr ismét retrográdba fordul március 13-tól április 5-ig. Jó pár napig a bolondját járatja majd velünk, azt sem fogjuk már tudni, hogy mit gondoljunk, ugyanis amiről eddig volt valamilyen véleményünk, az percről percre megváltozhat. Ez teljesen normális a márciusi bolygóállásoknál."

A teljes cikkből mindent meg lehet tudni arról, hogyan hatnak ránk márciusban a csillagok.

Itt olvasható:

http://horoszkopelemzes.hu/index.php/2012/02/tavaszi-bolygokavalkad-a-marcius-iden-is-forradalmi-honap-lesz/

Pozitív energiákat kívánok a március további részére!

Zsófi

Így, tél vége felé, tavasz elején még mindig nincs frissen termő gyümölcsünk – hagyományosan ilyenkor eszünk sok déligyümölcsöt. 

A fiam banánrajongó, ezt a süteményreceptet neki találtam!  Gyümölcsöt ugyanis nem csak nyersen, frissen fogyaszthatunk, hanem főzhetünk-süthetünk is vele – a banán például jó lúgosító hatású élelmiszer, tehát ajánlott minden formában a fogyasztása!

A banánkenyér hozzávalói:

1/2 csésze puha vaj,

1 csésze nádcukor

2 nagy tojás,

3 érett banán,

¾ csésze dió, vagy ínyenceknek pekándió, gorombára vágva

2 csésze liszt,

fél zacskó sütőpor,

1/2 kávéskanál őrölt fűszer – például kardamom, fahéj, fél vaníliarúd kikapart belseje illik bele,

1 csipet só.

Elkészítése:

A sütőt előmelegítjük 180 fokosra. Bőségesen kivajazunk egy püspökkenyér-formát, kibéleljük sütőpapírral is. Egy nagy tálban habosra keverjük a cukrot a vajjal, fokozatosan hozzáadjuk a felvert tojást, erősen keverve. Ha úgy látjuk, hogy ettől kicsit túrosodni kezd, kevés liszttel keverve stabilizáljuk a masszánkat.

A banánokat meghámozzuk, villával szétnyomkodjuk, és belekeverjük a masszába. Belehintjük a diót. A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a fűszerekkel, sütőporral. Beleforgatjuk a banános masszába, és az egészet a sütőformába töltjük. Egy-másfél órán át sütjük, hegyes késsel vagy hústűvel a közepébe szúrva próbálgatjuk, hogy megsült-e már. Ha a kés (tű) még ragacsos, amikor kihúzzuk belőle, a tésztánk közepe még nyers, tehát süssük még!

Amikor elkészült, 10 percig hagyjuk kihűlni a formában, majd borítsuk rácsra, emeljük le a formát és vegyük le a sütőpapírt róla. Szeletelve fogyasszuk, mint a szögletesre sütött kenyereket.

Dió helyett étcsokoládé darabokat is forgathatunk a tésztájába, úgy is nagyon finom. 

Teasüteménynek, reggelire, vagy akár iskolába elvinni is nagyon jó! Vajjal vagy lekvárral megkenve, de a diós változatot akár még sajtkrémmel is ehetjük.

Jó étvágyat!

Nóra

  Már 2010-es bemutatása óta terveztem, hogy megnézem a Bibliothéque Pascal című magyar filmet, melyet Hajdu Szabolcs rendezett. Nem is a Filmszemlén nyert díjai, vagy a jó kritikák miatt érdekelt, hanem egy Hajdu Szabolcs-nagyinterjú miatt, amit az Origón olvastam.

De valahogy csak tegnap jutottam el odáig, hogy az m1-en, késő este tényleg meg is néztem a filmet. Ajánlom: ha valahol lehetőségetek nyílik rá, ti is nézzétek meg. Annak ellenére javaslom ezt, hogy a film messze nem „hibátlan”, és nem könnyű, pihentető néznivaló.

A címadó Bibliothéque Pascal a nevével ellentétben nem könyvtár – hanem egy extrém bordélyház neve, mely Liverpoolban található, s mely azt kínálja kuncsaftjainak, hogy a leghíresebb világirodalmi művek egy-egy jelentét eljátszva valósíthatják meg perverz vágyaikat. A film pedig a magyar-román keverék származású Mona története, aki valahonnan Romániából kerül – akarata ellenére – szexrabszolgának ebbe a műintézménybe. Otthon a nagynénjére hagyott, ám időközben a gyámhatósághoz került három éves kislánya várja, hogy Mona megszabaduljon, hazatérjen és újra magához vegye.

Ez a történet önmagában egy igazi, súlyos, kelet-európai dráma – ám ahogy Hajdu Szabolcs elmeséli, úgy korképnél jóval több lesz belőle! Több is, és más is.

Mona életét és felnőtté válását ismerjük meg, ahogy haladunk a történetben – de méginkább Mona fantáziabirodalmát, a valóságtól erősen elemelt képekkel, csodákkal, Márquez-féle mágikus realizmussal fűszerezve. Aki szereti Emir Kusturica filmjeit, annak itt is nagyon fog tetszeni a balkáni szürreál – de nevetni nem nagyon fog tudni ezúttal… Aki szereti David Lynch filmjeit, az a Bibliothéque Pascal-ban is meg fogja találni az emberi gonoszság elképzelhetetlen mélységeit, de ezúttal a sokak által istenített „sokszínű” Európába helyezve. Aki Peter Greenaway filmjeit tudja élvezni, annak élvezetes lesz a játék a színekkel, a szimbólumrendszer, amit Hajdu kalotaszegi népművészettel is fűszerez!

Ötös a film látványvilága, és nekem nagyon tetszett a főszereplő, Török-Illyés Orsolya játéka is (aki egyébként Hajdu Szabolcs felesége). Azt írtam az elején: a film nem hibátlan, és ezt leginkább a forgatókönyvre értettem (amit Hajdu maga írt). Számomra elhibázottnak tűntek az arányok – ahhoz képest, hogy a cím nagy hangsúlyt ad Mona bordély-beli tartózkodásának, túl hosszú a film bevezető szakasza (utazgatásai, kislányának megfogantatása, s az időszak míg kikerül Angliába). Néha leül a történet, és az önmagukban érdekes részletek együtt nem válnak elég izgalmassá.

De ez már szőrszálhasogatás! Összességében nagyon örülök, hogy egy fiatal magyar filmrendező ilyen színvonalú filmet készített, és remélem, hogy nem települ Amerikába (ahogy az interjú szerint tervezi).

Íme a film trailere:

És az interjú az Origón:

Nóra

Nóra már megemlékezett egy érdekes kisfilmmel a Nőnapról(http://kerjtanacsot.blog.hu/2012/03/08/a_mi_napunk_5), és most én is különös módját választottam az ünneplésnek.

Ha azt gondolnánk, hogy a múzeumba, galériába járók száma egyre kevesebb, és elavult, kispolgári csökevény régi korok műalkotásait nézegetni, akkor megnyugodhatunk, mert ez egyáltalán nincs így.

Az elmúlt évtizedben hódítanak a megakiállítások: olyan festményeket állítanak ki egy helyen a szervezők, amelyeket soha senki sehol nem láthatna együtt. Ilyenkor az emberek képesek akár több órát is sorban állni türelmesen, hogy bejuthassanak az eseményre.

Tavaly novemberben nyílt, és ez év február ötödikéig volt megtekinthető Londonban, a National Gallery-ben Leonardo Da Vinci képeinek kiállítása. (https://www.youtube.com/watch?v=AkoZwsUH26M&feature=related)

Hosszú időt vett igénybe, míg az angol szervezők meg tudták győzni például párizsi és krakkói kollégáikat, hogy a féltve őrzött kincseket kiadják erre a pár hónapra a National Gallery-nek.

Így "találkozhattak" végre a művészettörténet -konkrétabban Leonardo Mester- halhatatlan nőalakjai.

Az én kedvenc Leonardo-portrém a „Hölgy hermelinnel.

A hölgy a képen egy tizenhat éves fiatal lány volt, Cecilia Gallerani, aki egy előkelő család művelt leánya, és Ludovico Sforza milánói herceg szeretője volt, amikor a kép készült róla, 1489-ben.

Ceciliának érdekes élete volt, gazdag családba született, és hat fiútestvérével együtt taníttatták. Hamar megtanult latinul, ismerte az irodalmat, a filozófiát, énekelt, és zenélt.

1489-ben találkozott Sforza herceggel, akinek évekig volt a szeretője, és akitől 1491-ben fia született. A herceg
házasságkötése után felesége rájött titkos viszonyukra, és ekkor Ceciliának el kellett hagynia a milánói udvart. 1492-ben férjhez ment, majd férje halála után visszavonultan élt.

1489-ben a hercegi udvarban ismerkedett meg Leonardo Da Vincivel, és a Mester munkásságának köszönhetjük, hogy még ma, fél évszázad után is megcsodálhatjuk legalább annyira rejtélyes és gyönyörű mosolyát, mint amit később Leonardo Mona Lisának is megfestett.

Zsófi

Mivel blogunk mindkét szerzője nő, önünneplés lenne nőnap alkalmából valamiféle köszöntőt írni ezekre az oldalakra. Különben is, az előző években írtunk már a nőnap történetéről:

kerjtanacsot.blog.hu/2010/03/08/nonap_alkalmabol_6

Írtunk a nőmozgalmak kezdetéről:

kerjtanacsot.blog.hu/2011/03/08/egy_elfeledett_norol_nonapon

És beszélgettünk a női szerepekről, például ebben a cikkben is, de máskor is: kerjtanacsot.blog.hu/2011/03/12/milyennek_latjuk_egymast_milyennek_latnak_bennunket_a_ferfiak

Most egészen mást hoztam, egy filmecskét, melyet a kép felső sarkában látható logo szerint az Index készített, de az Index weboldalán nem sikerült megtalálnom. Négy éve látható a youtube-on, és bevallom, én egymás után többször is megnéztem, annyi "csodálatos" részletet fedeztem fel benne! Ne haragudjatok a trágár részletek miatt sem, az élet sajnos ilyen, és ilyen a nőnap a Dobozi utcában:

Szép napot - és Isten éltesse a Zoltánokat!

Nóra

Egy kis gondolatindító életről, önismeretről, önazonosságról, humorról és tehetségről!

Zsófi

Ezt a facebook-on találtam, nem tudom, ki a forrása - ezúton is köszönet neki ismeretlenül, mert megnevettetett:

Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160 °C-ra. Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire: "Nem szabad, Öcsi!"! A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót. Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát. Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliáscukrot és 30 dkg lisztet. Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót és ablakot, szellőztetés végett. Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét, hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb. Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra.

Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót (közben álljunk ellen a kísértésnek, hogy mind Andikát, mind Öcsit durvára vágjuk). Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük. Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől. Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon. Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni.

Bevonómáz: Keverjük össze a következő hozzávalókat: 10 dkg cukor, 5 dkg olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a nyomorult plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk el. Jó messzire. Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni a szomszád ház tetejéről.. Tegyük Öcsit a járókába.

Adjunk a mázhoz 1/2 dl tejet, egy kevés sót, és lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta a kerti slagot a spájzablakán. Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet költségét. Kössük ki Andikát az asztallábhoz. Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki. Kapjunk idegösszeomlást.

Nagyon szomorú voltam, amikor pár évig azt lehetett hallani, hogy a tojás egészségtelen, mert emeli a vér káros koleszterinszintjét. És nagyon örültem, amikor kiderítették a további kutatások, hogy mégsem! Nem úgy van az, ahogy először hitték, hogy a magas koleszterintartalmú ételek automatikusan károsak. A tojás mára visszakerült az ajánlott, egészségesnek számító étkek közé, magas a vitamintartalma, és elsőrangú fehérjeforrás, tökéletes arányú a zsírösszetétele.

Én gyerekkorom óta nagyon szeretem a tojást, szinte minden formájában. A rántotta alap-étek, de tükörtojásnak, lágytojásnak, keménytojásnak is nagyon finom. A családom is nagyon szívesen eszi, mindenkinek más a kedvenc változata - így előfordul, hogy egyazon étkezésen belül mindenki másképp eszi a tojást!

És itt már el is érkeztünk a másik nagy előnyéhez: gyors és egyszerű minden elkészítési módja.

Egyetlen olyan változata van, amelyiket a közvélekedés bonyolultnak tart: ez az omlett. Én azonban megnyugtatok mindenkit: egyáltalán nem bonyolult, hanem gyors és látványos sikert eredményező elkészítési mód az omlettsütés.

Tegnap emlegettem a Julie és Julia című filmet, Meryl Streep főszereplésével - az a film Julia Childról szól, aki az amerikaiakat megtanította a francia konyhaművészet alapjaira. Tévés szakácsként sok nagyszerű receptet mutatott be - az egyik leghíresebb az omlettsütésről szól! Íme a világhírű kisfilm, amiből bárki megtanulhat kitűnő omlettet sütni:

Én is ebből tanultam, és nyugodtan mondhatom: mára tökélyre vittem az omlett művészetét! A nagyfiam ugyanis omlettrajongó, nem is akármilyet kell neki sütnöm: ő "Omelette du fromage"-t kér, méghozzá egy kis hagymával! A francia elnevezést használja a sajtos omlettre - nem azért, mert olyan sznob, hogy magyarul már nem is jó neki... Az ok egyszerű: látott egy rajzfilmet, ha jól emlékszem, a Dexter-sorozatban, amelyik arról szólt, hogy Dexter szeretne megtanulni franciául, de nagyon lusta. Vásárol hát egy olyan készletet, amelyik álmában tanítja meg az embert az idegen nyelvre - pár éve Magyarországon is divat volt ez! -, úgy, hogy egy fejhallgatóval a fülünkön le kell feküdni relaxálni, és az álom és ébrenlét határán az agyunk fogékonyabb állapotba kerül, könnyen befogadja az idegen szavakat. No, Dexter is lefeküdt a francia kifejezéseket hallgatni - ám természetesen elaludt, így nem vette észre, hogy beakadt a lemez, és a gép órákon keresztül csak ezt az egy kifejezést ismételgette a fülébe: Omelette du Fromage! Omelette du Fromage! Mikor felébredt, ebből az egy kifejezésből állt a francia tudása...

Én pedig ezért süthetek olyan gyakran Omelette du Fromage-t, méghozzá hagymával - "mert kell bele az a kis roppanós rész is, mama..."- mondja a fiam.

Így készítem: a felolvasztott vajba egy 2-3 tojásos omletthez negyed hagymát apró kockákra vágok, kicsit forrósítom a vajban, de fontos, hogy ne kezdjen el barnulni a vaj! Ezután beleöntöm a habosra felvert, megsózott  tojásokat a serpenyőbe. Azonnal meghintem egy nagy marék reszelt sajttal, és elkezdem visszagöngyölni úgy, ahogy Julia Child mutatta a filmben! A kész omlett-tekercset bekenem egy kis vajjal, hogy fényes legyen, és még egy csipetnyi reszelt sajttal kívülről is megszórom.

Próbáljátok ki - egészen új arcát mutatja majd a tojás így nektek is! Éljen Julia és éljen Dexter! Jó étvágyat hozzá.

Nóra

Mindenki, aki látta a Vaslady című filmben Meryl Streep alakítását, borítékolta: ő fogja kapni az Oscar díjat az idén! Sőt, aki nem látta, még az is...

Pár napja egy filmes fórumon olvastam egy beszélgetést, így hangzott:

- Ki a kedvenc színésznőd?

- Meryl Streep.

- Ne már, őt nem ér mondani! Ő MINDENKINEK a kedvence!

És tényleg! Mi is írtunk már róla, legutóbb a Julie és Julia című film kapcsán, amiben szintén lenyűgöző volt:

kerjtanacsot.blog.hu/2010/04/05/julie_es_julia_egy_filmelmeny_haziasszonyoknak

Szinte nem is tudnék olyan alakítást említeni a munkásságából, amelyben átlagos, szürke, vagy pláne rossz lett volna. És még csak nem is arról van szó, hogy idővel beérett a művészete - hiszen már az 1978-as Szarvasvadászban, a 79-es Kramer kontra Kramerben, 81-ben A francia hadnagy szeretőjében, 82-ben a Sophie választásában olyan kimagaslóan jó volt, hogy harmincas éveinek elejére már színészkirálynőként kezelte az egész világ. Első két Oscar díját is ekkor kapta!

A harmadikat pedig most, 30 évvel később! Közben további Oscar-jelölések - összesen 17!  Eddigi pályafutása során összesen 111 díjat szedett össze.

De ami ennél is fontosabb: nem csak a filmes szakma, a kritikusok, hanem a közönség is imádja. Szerepválasztásaiban nem hibázik, interjúiban szerény és kedves, jó humorú. Nincsenek botrányai, férjével, Don Gummerrel 1978 óta házasok, négy felnőtt gyerekük van, akik közül ketten színésznők lettek, egy szem fia pedig zenész.

A Vaslady megint csak tökéletes választás volt a részéről (igen, úgy képzelem, ő azon kevesek egyike, akiket nem a rendező és a producer választ, hanem aki maga választhatja meg, hogy mit szeretne játszani...). A film talán csalódás lehetett azoknak, akik a nyolcvanas évek bonyolult angol politikai helyzetét szerették volna részletesen megismerni, meg azoknak is, akik csakis az erős, rendíthetetlen Thatchert akarták látni! De mindenki mást lenyűgözött a karrierje csúcsára ért nő - aki egy száz százalékosan férfiak uralta világban száznyolcvan fokos fordulatot hoz a hazája történelmébe! És a hatalomból kicsúszó, öregen esendő, élete hű társát elengedni nem tudó nő is. Meryl mindkettőt tökéletesen hitelesen alakítja a filmben - sőt, nem is alakít, hanem átlényegül Margaret Thatcherré! És elviszi a filmet, persze...semmilyen más aspektusa nem tud érvényesülni a történetnek - csakis az ő személye, személyiségfejlődése. Ne felejtsük el megemlíteni: a film sminkesei is Oscart kaptak, tökéletesen megérdemelten: még sohasem láttam ennyire tökéletes öreg-sminket. Jellemző: a férjem a moziból kisétálva azt kérdezte, "De ugye öregen már nem Meryl Streep alakította?"

Nézzünk pár bejátszást, és örüljünk együtt a díjának!

Egy jó interjú, melyben azt mondja, a Vaslady egyfajta női Lear király-alakítás volt a számára:

Időben visszafelé haladva, a Julie és Juliában:

És a 30 évvel ezelőtti Sophie választása (amelyből a kulcsjelenetet kellett volna belinkelnem, amelyről a film és a regény a címét kapta - de azt sajnos nem bírom megnézni, annyira beleszakad a szívem...):

Szeretettel válogattam:

Nóra

A blogunk rendszeres olvasói számára már biztosan kiderült: a blog két szerzője - Zsófi és Nóra - egymástól távol, több ezer kilométernyire él. Így írjuk folyamatos párbeszédünket már több mint két éve.

Mivel minden nap beszélünk, virtuálisan jelen vagyunk egymás életében. Hogy ez mégis mennyire más, mint a valódi jelenlét - arra csak most jöttem rá, amikor a múlt héten Zsófi meghívására náluk töltöttem pár napot! Vagyis dehogy - az elmúlt években mindig rájövök erre, amikor módunk nyílik személyesen is találkozni.

De a mostani mégis különleges alkalom volt, mert most először laktam nála, amióta családanya lett! (De rég is volt, amikor megtört szívvel és két bőrönddel bekopogtam az albérletébe, hogy nincs hol aludnom, mert elhagytam akkori életem párját... Akkor még mindketten csak kerestük azt, amit mára szerencsésen megtaláltunk!)

Most nem hívatlan vendégként érkeztem. Jó volt látni, ahogy a barátnőm tüsténtkedik a gyerekei közt, jó volt közösen csavarogni a környékükön, és jó volt hajnalig beszélgetni!

És egyben furcsa is volt, mert megint rádöbbentett: hiába rójuk itt a sorokat állandóan, hiába csacsogunk nap mint nap egymással - anélkül, hogy látnánk egymás gesztusait, hallanánk egymás hangját, ismernénk a másik személyes környezetét - valahogy olyan virtuális marad minden!

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a barátság fenntartásának ne lenne értelme így is, "online" is, de az biztos: ez a világ nagyon különös lett a maga képzelt valóságaival...

Örülök, hogy Zsófival a régmúltban és a valódi, személyes találkozásokban gyökerezik a barátságunk - mert ettől igazán erős! És köszönöm neki, hogy pár napig megint része lehettem a valóságának!

Most pedig igyekszem kipihenni a többnapos éjszákázásokat meg az utazást...

Nóra

Nem is tudom, hol és mikor találkoztam először a nevével, azt hiszem barátaimtól hallottam róla, és érdekelni kezdett, ki is ez az ember, akit ennyien szeretnek, és akire olyan sokan kíváncsiak.

Pál Ferenc rendszeresen tart előadásokat nagy hallgatóság előtt. Feri atya, ahogy mindenki hívja őt, egy olyan pap, aki mentálhigiénés szakember is. Ezt a kettőt pedig úgy ötvözi, hogy emberi, egyszerű, de nagyon bölcs a mondanivalója. Ettől pedig érthető, szerethető, és befogadható Feri atya minden gondolata életről, tapasztalatról, sorsról, boldogságról, önismeretről.

Találtam ma egy cikket Feri atyáról, ami nagyon jellemző rá, a stílusára, és az előadásainak a hangulatára. Néhány gondolatát idemásolom, a teljes cikk elolvasásához pedig kívánok jó szórakozást.

Részlet a cikkből:

"Sajnos ma 10-ből csupán 2 ember él a meghatározó eseményei, tapasztalatai alapján, a maradék 8 viszont nem tud bánni velük, és azok kis idő elteltével emlékké lesznek, megkopnak. Ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy a külső környezeti tényezők csupán 10%-ban határozzák meg, hogy boldog vagy-e, vagy sem, akkor egyszerre kezdhetünk el félni és örülni, hiszen rajtunk múlik minden. Most biztos sokan a fejükhöz kapnak, hogy hogyan lehet ilyen baromságot leírni, hiszen van, aki olyan családi háttérrel rendelkezik, vagy olyan nyomorba születik bele, ahonnan nincs kiút. Tény, hogy vannak, akiknek 90% jó, és csupán 10% rossz adatik meg, és vannak, akikkel pont fordítva történik. Az viszont már az egyéni döntésen múlik, hogy a jóra, vagy a rosszra alapozzuk-e az életünket. Volt egyszer egy kisfiú, akit egy napon örökre elhagyott az apukája. Becsapta az ajtót, elment, és soha többé nem ment vissza. Ugyanazon a napon ez a kisfiú kapott egy tál sütit az egyik szomszédtól, csak úgy. A gyerkőcnek az édesapja mindig azt mondta, soha semmi nincs ingyen, de azon a napon a fiúcska ráébredt: ha mégis vannak dolgok, amik ingyen vannak és jók, akkor apának nem volt igaza. A következő héten ő is meglepte az egyik szomszédját egy tál süteménnyel, mert örömet akart neki szerezni. Pont akkora örömet, mint amit ő érzett az ajándék süti miatt, azon a napon, amikor egyébként elhagyta az apukája. A következő évben 4 családnak vitt, majd 8, aztán 16, végül segítőket szerzett, mára pedig több mint 50 országban tevékenykedik az az alapítvány, amit ez a kisfiú hozott létre. Igen, ő az az ember, aki arra a csekély 10%-nyi jóra alapozta az egész életét. És boldog."

A teljes cikk itt olvasható:

http://www.frisss.hu/hirek/feri-atya

Zsófi

Már hónapok óta a "Rio" című film vezeti nálunk a sikerlistát: nagyon szeretjük a történetét, a látványt, és nem utolsó sorban a zenéjét.

Kedves és vidám mese ez egy papagájszerelemről, megható pillanatokkal, kalandokkal és sok érzelemmel elmesélve.

Igazi családi mozi a "Rio", kellemes szórakozás az egész családnak az elejétől a végéig. 

Itt megnézhető a film előzetese:

https://www.youtube.com/watch?v=fYm62aqwulE

Ez a film egyik legjobb dala, igazi brazil dallam:

https://www.youtube.com/watch?v=LSoXrR2Xec4

Ez egy híres szám (Mas Que Nada) riós változata:

https://www.youtube.com/watch?v=N63rWrbHhng

Ez is nagyon szép:

https://www.youtube.com/watch?v=YgEiamhcOmw&feature=related

Szép napot kívánok!

Zsófi

Kányádi Sándor: Mátyás napi vásár

Nagy vásár volt még
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
odajárt a császár.

Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár..."

József Attila: Hexameterek

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai

"...Élni kell a böjtbe is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a böjtbe is!

Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? -mi szent szag? wer da?--
Jaj! jön, -jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!..."

Simon István: Februári szivárvány

"...Február végi szivárvány
alá szalad - nézd Laci -
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi,

s ívét a hétszín szallagnak
ragyogtatja kerekén:
szalad a Csillag,
trap-trap-trap-

és dől a fény
és dől a fény.

Zsófi

Néhány napja a barátnőmtől kaptam egy üveg Unicumot ajándékba, ennek okán nagy felfedezést tettem: tulajdonképpen az egyik kedvenc italom a kesernyés, fekete „gyógyvíz”!

Soha nem szoktam venni magamnak, de boldogan viszem ajándékba, és még sokkal boldogabban kapom ugyancsak ajándékba. Nagyon büszke vagyok a magyarságomra, ha szóba kerül bárhol ez a finom ital.

Ugye az üvegen ott áll, hogy 1790, bár a gyártást ilyen régen még nem kezdték el. A Zwack család szerint egyik ősük, dr. Zwack, császári udvari orvos ekkor kínálta meg saját gyógynövénylikőrjével II.Józsefet, aki annyira el volt ájulva az ital minőségétől, hogy csak ennyit tudott mondani: „Das ist ein Unicum!” (Ez egyedülálló!).

A „Zwack J.és Tsa.” 1840-ben alakult meg a budapesti Marokkó udvarban. Az italt 1883-ban védjegyezték, és kezdték el gyártani a ma is ismert kerek üvegben, a fehér alapon piros kereszttel.

A gyár az 1890-es évekre kinőtte magát, és a kilencedik kerületi Soroksári útra költözött, ahol ma is található, bár a történet nem ennyire egyszerű, hogy egy mondatba beleférne.

A cég sikere töretlen volt a negyvenes évekig. 1944-ben három bombatalálat is érte a gyárat, ami pedig megmaradt az épületből, azt a kivonuló német hadsereg felgyújtotta.

A család a gyárat helyreállította, de ekkor rájuk is beköszöntött a "szép, új világ", és mindenüket elvesztették az államosításban. Kalandos körülmények közt hagyták el az országot, Zwack Péter erről azt nyilatkozta egy TV-interjúban, hogy a családjától külön, egyedül menekült át a határon.

Olaszországban eleinte olyan szegény volt, hogy egy hideg szobában fagyoskodott -ahogy ő nyilatkozta- a Dreher-gyerekkel, akivel együtt szöktek, és egy ágyban aludtak, hogy ne fagyjanak meg. Közép-Európa legnagyobb szeszgyárosainak az örökösei egymás hátát melegítették, hogy túléljék a kezdeti nehézségeket.

A Zwack-család 1948-ban nem az igazi receptet adta át az államosítóknak, így a történet érdekesen alakult. Olaszországban állították elő az igazi Unicumot, természetesen az európai országok, és a világ más országainak piacára. Magyarországon pedig a hamis recept alapján készült a gyerekkorunkból ismert szocialista „Unicum”.

Zwack Péter volt az első nagytőkés, aki a rendszerváltás előtt -ha csak egy pillanattal is, de- még az „egypártrendszerben” visszavásárolta régi gyárát Magyarországon, és elkezdte a termelést 1989-ben, újra a családi recept alapján.

Az Unicumtól elválaszthatatlan a gömbölyű üveg, és a „vizesember”-plakát. Nem is gondolnánk talán, hogy a plakát milyen „öreg”, 1905 és 1909 között készült. Az üveg pedig azért lett kerek, mert a platonista filozófusok szerint a gömb a legtökéletesebb forma, a lélek formája.

Az ital receptje az elmúlt két évszázadban mindvégig titkos volt. Természetesen ma is az, és az esztergomi Prímási- és Főkáptalani Levéltárban van titkos letétben.

A negyvenféle gyógynövényben, és a féléves tölgyfahordós érlelésben rejlik a siker titka, ettől lesz olyan az Unicum, amilyennek szeretjük, egy igazi hungarikum.

Egészségünkre!

Zsófi

Ma ünneplik névnapjukat a Mátyások! Ezen mindenki, akinek van Mátyás nevű rokona, felkapja a fejét, hiszen köztudottan február 24-e Mátyás napja - ma pedig már 25-e van!

Természetesen a szökőév tehet róla, hogy 2012-ben egy napot ugrik a Mátyás-nap! Idén február hónap nem 28, hanem 29 napból áll. Azaz az idei év egy nappal hosszabb, mint a nem szökő években. A szökőév azonban nem úgy „keletkezik”, hogy február hónapot megnyújtják egy nappal, hanem úgy, hogy a hónapban az egyik szokásos nap kétszer szerepel, egyszer szökőnapként, és egyszer „saját jogán”. Ez nap pedig csak látszólag február 29-e, valójában február 24-ét duplázzuk meg.

Ennek történeti okai vannak, és Julius Caesarig kell visszanyúlnunk, hogy magyarázatot találjunk rá. A szökőév latin neve annus bissextili, szó szerint a kétszer hatodik nap éve. De hogy jön ide a hatodik nap, minek a hatodik napját kell megduplázni? A régi római naptárban a szökőnapot a március első napját megelőző hatodik nap megduplázásával iktatták be. Ez a nap nem más, mint a mi naptárunk február 24-éje. A rómaiaktól tehát azt kaptuk, hogy február 24-e után elvileg ismét február 24-e következik, és onnantól minden eltolódik egy nappal, így lesz a szökőévi február hónap 29 napos, nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadásával.

Február 24-e tehát az a nap, amikorra ma már nem esik senkinek a névnapja. Régebben (a II. Vatikáni Zsinat előtt) a naptárakban Mátyás napját szökőévben február 25-re tették, ezt nevezték „Mátyás ugrásának”. Ugyancsak előfordult – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint – az ugróév elnevezés is a szökőév helyett.

És így eshetett meg, hogy az én fiam idén pánikba esett, hogy ugrik a névnapja! Csak azzal tudtuk megnyugtatni, hogy a rómaiakra és a szökőévre fittyet hányva mi idén is február 24-én köszöntöttük!

Nóra

Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy vannak zenék, amelyeknek "varázsereje" van: meghallgatjuk ezeket a dallamokat, és energiabombaként hatnak.

Mindenkinek van egy saját "CD-tára" a lelkében, és persze szituációk, meg emberek is kötődnek egy-egy dalhoz, gyakran még ízek és illatok is...

Összeszedtem a saját listám legkedvesebb "lemezeit", és ki kell hangsúlyoznom, hogy nincsen sorrend a listán belül!

Kívánok kellemes zenehallgatást!

https://www.youtube.com/watch?v=BtwOeoeWhoo

https://www.youtube.com/watch?v=kTQJ2QiK4QU

https://www.youtube.com/watch?v=_F47BUz5wJc

https://www.youtube.com/watch?v=MTHmnBys_Pw

https://www.youtube.com/watch?v=U9WoaBt8FH8&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=7LUm-E4GPU8

https://www.youtube.com/watch?v=LRMx97w0WKo&feature=fvwrel

https://www.youtube.com/watch?v=0kRYolBetGw&feature=BFa&list=AVGxdCwVVULXeBpDvhHsc0SdFF5sMc_39v&lf=list_related

https://www.youtube.com/watch?v=akGziOmgEvs (az 5.perc után lesz igazán érdekes!)

https://www.youtube.com/watch?v=E2VCwBzGdPM

Zsófi

Utópia: jövőbeli vagy elképzelt, a tökéleteshez közeli fejlettségű társadalom – tudjuk ezt a tanulmányainkból. A görög eredetű szó eredetileg egy sehol sem létező jó helyet jelölt, Thomas More (akit mi, magyarok Morus Tamásként jegyeztünk meg), aki először írt róla regényt, szintén „Sehol szigetként” képzelte el… én azonban meggyőződtem róla, hogy Utópia országa mégis létezik!

Nemcsakhogy létezik, de itt van, Európában, persze természetesen a szerencsésebbik nyugati felén kontinensünknek. Utópia valódi neve Luxemburgi Nagyhercegség.

A legnagyobb európai miniállamot 1815-ben, a bécsi konferencia során hozták létre, létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A nagyhercegi címet az ország megalapításakor I. Vilmos holland királynak adták, így perszonálunió jött létre Hollandiával. Luxemburg a függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát.

A 19. század minden nyugat-európai válsága során veszélyben forgott az ország függetlensége, Németország pedig a 20. század mindkét világháborúja során be is kebelezte. A megszállások azonban tovább erősítették a luxemburgi nemzeti érzést, és a nagy háborúk után újra meg újra megszilárdult az ország függetlensége szomszédaival szemben. Az ország helyzetének folyamatos veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy Luxemburg az egyenrangú európai egységesülés élharcosa lett és mindvégig aktív szerepet játszott az Európai Unió létrejöttéhez vezető európai integrációs folyamatban.

A gazdaság alapja a 20. század hatvanas-hetvenes éveiig az acéltermelés volt, annak fellendüléseit és visszaeséseit követte az ország jóléte. 1930-tól gyakorlatilag a teljes nyersvastermelést feldolgozták acéllá. 1974-ben 6,45 milliót tonna acélt termelt a luxemburgi kohászat, amikor az ország lakossága mindössze 375 ezer fő volt.

Az 1960-as évektől a kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság diverzifikálására. Ösztönözték más iparágak, így a vegyipar és a fémfeldolgozás fejlesztését.

A döntő változást a pénzügyi szolgáltatásoknak ugyancsak az 1960-as évektől megindult fellendülése hozta. Az országban működő bankok és más pénzügyi intézmények száma az 1966-os 17-ről 1999-re 220 darabra emelkedett. A bankszektor foglalkoztatásának növekedése ellensúlyozta az ipari foglalkoztatás csökkenését, a munkanélküliséget sikerült igen alacsony, 2–4%-os szinten tartani.

Luxemburg teljes lakossága körülbelül félmillió fő. Ráadásul 43,1%-uk külföldi: a legnagyobb arányban portugálok (15,9%), franciák (6%), olaszok (3,6%), belgák (3,3%) és németek (2,4%). Nemzetiségre való tekintet nélkül a lakosság 77%-a beszéli a luxemburgit anyanyelvi szinten, 13% pedig második nyelvként.

S hogy miért állítom, hogy ez a sokszínű kis ország maga Utópia? Mert az állam gazdasága páratlanul magas életszínvonalat tesz lehetővé az ott élők számára. Gazdasági fejlettsége kimagasló, az egy főre jutó bruttó nemzeti termék értéke már Svájcét is meghaladja.

A banki és biztosítási tevékenységek nemzetközi szinten meghatározóak, a GDP több mint 20%-a származik ebből. A túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok által előállított profit az 1990-es évektől napjainkig több mint 20%-kal nőtt évi átlagban. A kedvező pénzügyi szabályozásoknak és adózási feltételeknek köszönhetően Európa vezető off-shore területe. 1951-ben a nagyhercegség az Európai Szén- és Acélközösség alapító tagja volt, 1952-től a szervezet székhelye is ide került.

Luxemburg 6 év múlva az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja lett. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.

Az országban élők mindebből a fejlődésből bőven részesedtek az évek során, a szegénység, mint olyan – megszűnt az országban!

Abszurd, és persze rettenetesen irigylésreméltó: a szegénység jelensége Luxemburgban már múzeumba került, az elmúlt idők rossz emléke csupán…

Szó szerint értendő ez: Luxembourg városának közepén, a nagyhercegi palota közelében található a „Pauvre Luxembourg” – azaz „Szegény Luxembourg” című kiállítás, a Történeti Múzeum rendezésében. A kiállítás rendezői igyekeznek definiálni a látogatók számára: mit is jelent a szegénység, mit jelentett 1850-től kezdve egészen napjainkig…

Annyit elárulok: ma nem azt jelenti szegénynek lenni Luxemburg országában, mint például Magyarországon… Sajnos számunkra ez a színvonal egyelőre elképzelhetetlen, a mélyszegénységben élő magyarok bizonyára azt mondanák: Sehol szigetén fordulhat csak elő ilyesmi!

A kiállítás április 29-éig tekinthető meg a Musée d'Histoire de la Ville de Luxembourg-ban.

Nóra

Zsófi felhívta rá a figyelmet: húshagyó kedd volt tegnap, ma hamvazó szerda, azaz a böjt első napja!

A böjt azonban sokak szerint idejétmúlt szokás. Még az egyház is leszokott a böjtről, amely korábban a legmélyebb hit egyik kifejezési formája volt. Ráadásul nem csak a zsidó-keresztény kultúrkörben! Minden nagy világvallásban jelen van a böjt valamilyen formája.

Az iszlám öt pillérnek az egyike is a böjt. A legismertebb a ramadán alatti böjtölés, ami azonban csak napnyugtáig kötelező – így mára ez az időszak éjjelente lakomába torkollik.

Buddha idejében a böjt a szerzetesi élethez tartozott ugyanúgy, mint a napi egyszeri étkezés. Napjainkban a buddhista szerzetesek és apácák nagy része a déli ebéd után a következő nap reggelig nem étkezik.

A hindu életviteli előírások a hold ciklusához és a vallási ünnepekhez igazított szigorú böjtrendet tartalmaznak.

A zsidó hagyomány szerint a böjt egyfajta kérés Istenhez, vezeklés és a bűnbánat megtestesítője. Mózes 40 napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot. Az Ószövetség szerint a böjtben az ember nyitottá válik a lelki valóság iránt.

A keresztény hagyomány a böjt „intézményét” továbbvitte: Jézus 40 napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte tanítói szolgálatát. A böjtről azt mondta: csak akkor lesz eredményes, ha a testi böjt lelki önvizsgálattal társul.

Mint említettem, az egyház ma már nem olyan szigorú a böjt tekintetében, mint korábban – a társadalomnak azonban, úgy tűnik, mégis igénye van a böjtölésre! Hiszen napjainkban is igen elterjedt a böjt, különféle más neveken-címeken!

Böjtnek nevezhetjük az éhségsztrájkot is, amikor valaki egy konkrét cél elérése érdekében böjtöl, megvonja magától a táplálék valamilyen (vagy minden) formáját. Ez már nem is kérés - hanem követelés! Vitatható, hogy mennyire erkölcsös a zsarolásnak ez a módja, hiszen az ember élete, egészsége nem "játék" - bármilyen fontos célért is kezd valaki éhségsztrájkba, az élet értékével általában nem összemérhető ezeknek a céloknak a fontossága. Elképzelhető ugyan olyan élethelyzet, amikor valaki nem talál más kiutat - ám sajnos napjainkban sokszor hallunk olyan éhségsztrájkról is, mely aránytalan a kitűzött célhoz és a helyzet súlyosságához mérten.

Böjtölhetünk egészségügyi célból is, ismert kúra a léböjt, és más tisztító-méregtelenítő-zsírégető kúrák. A léböjt javítja az anyagcserét, tehermentesíti a szívet és a keringést, méregtelenít, energikussá tesz - ám orvosi felügyelet nélkül 5-7-10 napnál tovább ezeket a kúrákat alkalmazni nem ajánlott!

Van, aki azért böjtöl, hogy lefogyjon – ennek már nem sok köze van a vallásos böjthöz, bár áldásos mellékhatása lehet, hogy ha a szervezet megszabadul a nehéz táplálékoktól, nyitottabbá válik a lelki dolgokra!

Végül a böjt egyik szélsőséges, lelki betegségből eredő formája az az önkéntes koplalás, ami anorexia formájában jelentkezik. Több köze van ennek is az eredeti böjthöz, mint ahogy első látásra hinnénk! Bár látszólag egy elképzelt, hamis szépségideált kergetve fogynak le kórosan az anorexiás betegek – valójában önmagukat büntetik a koplalással. A betegessé váló bűntudat egy kifejeződése is lehet ez a pszichés kórkép, vagy egyfajta lázadás az elvárások, a teljesítménykényszer ellen.

A valódi böjt azonban nem egyenlő az éhezéssel! Aki testi-lelki megtisztulásra vágyik, az megtalálhatja a böjt kiegyensúlyozott formáját is.  

Nóra

A (holnapi!) hamvazószerdáig tartó farsangi időszak csúcspontja a „farsang farka”, ami a farsangvasárnaptól a húshagyó keddig tartó, utolsó három nap. Ebben az időszakban a télbúcsúztatásé a főszerep.

Ilyenkor rendezik a karneválokat Velencében és Rióban, itthon pedig a mohácsi busójárás a legnagyobb farsangzáró esemény.

Befejezzük a farsangi szezont, vége a bálok és mulatságok, meg a farsangi nagy evések idejének. 

Jön a böjt, a tavaszi megtisztulás ideje.

A www.bojt.lap.hu-n sok receptet és ötletet lehet találni, ha komolyan meg szeretnénk szabadulni a téli "tartalékoktól".

Kívánok kellemes tavaszvárást!

Zsófi

Minden szülő rémálma az az állapot, amikor etetné a gyereket egészséges dolgokkal, a gyerek meg ellenáll, és követelőzik, na de nem almát kér, hanem sütit, csokit, nasit!

Én a magam egyszerű eszközeivel küzdök ez ellen a jelenség ellen, leginkább úgy, hogy ritkán veszek édességet, csokit viszont csak pirosbetűs ünnepnapokon. A kekszet is úgy választom, hogy minél egészségesebb legyen, és szeretjük a puffasztott rizsből készült dolgokat is. Ezekből nem bír a gyerek egy-két darabnál többet megenni, evett "édességet", de nem cukrozta tele magát! 

A legnehezebb természetesen a téli időszak. Ilyenkor a gyerekek immunrendszere is érzékenyebb, jönnek-mennek a vírusok, fertőzések, az uszodában a gombák, de a szénhidrátigény viszont ezzel egyenes arányban nő, a gyümölcsigény meg fordított arányban csökken.

Ilyenkor szoktam bevetni minden eddigi tudásomat és tapasztalatomat a nassolnivalók területén. Egész ötlettáram van már arra, hogyan fékezzem meg a gyerekeimet a konyhában. A legkisebbet például le lehet szerelni egy-két szelet almával, naranccsal, mellé pár szem földimogyoróval, vagy dióval. Szereti a puffasztott rizst, a mazsolát, és az aszalt gyümölcsöket is.

A nagyok minden délután úgy pihenhetnek egy kicsit a TV előtt, amikor hazaérnek az iskolából, hogy enniük kell közben egy almát, vagy ha nem azt, akkor valami más gyümölcsöt, ami éppen van itthon.

A kisfiam nálunk a legnehezebb esett, ő nagyon édesszájú, nála szoktam bevetni a mézzel megcsurgatott gyümölcsöket, vagy a citrusfélék levét vízzel és egy kis mézzel hígítva. Szerencsémre nagy kedvence a sima joghurt, amibe belekarikázok egy banánt, vagy beleteszek egy-két kiskanál lekvárt, esetleg mézet, mikor mit kér.

Ha egyáltalán nem akarnak nyers gyümölcsöt enni, akkor jön a "reszelő, facsaró, turmixgép"-variáció. Ezek mindig hatásosak. A gyerekeim szeretik az almát és a körtét reszelve, a lédús gyümölcsöket facsarva, de hogy ne menjen kárba a citrusfélék rostja, ezért egyben szoktam megturmixolni ezeket, egy kis vízzel. Nagyon finom ital lesz belőle úgy, hogy a gyümölcs minden része benne marad. Szeretik a tejes és a joghurtos gyümölcsturmixokat is.

Ami még elmaradhatatlan a télből, az a sültalma: komplett desszert, egyszerű és egészséges. Az almáknak kivágom a magházát, teszek bele egy kis baracklekvárt, és diót, majd megsütöm mind egy tepsiben. Ebből kettőt, hármat is meg lehet enni, olyan érzés, mintha az ember rengeteg édességet evett volna, pedig nem is evett.

Egy kicsit nehezebb étel, de nálunk nagy kedvenc - a palacsinta tésztában megmártogatott, és olajban megsütött -bundás alma is. Ez akár ebédre is elég, ha van előtte egy "erősebb" leves.

Nagyon sok finomságot lehet alkotni gyümölcsökből. Ha nem süteményt sütünk, hanem ilyen desszerteket készítünk, egy idő után a gyerekek is megszokják, és megszeretik ezeket. Így szép lassan csökkenthető a lisztes-cukros dolgok aránya az étrendjükben, és több egészséges dolgot fognak enni.

Szép napot kívánok!

Zsófi

Bálint-nap alkalmából tegnap az egyik TV-csatorna újra műsorára tűzte az egyik legkedvesebb "szerelmes" filmet, „A szerelem hullámhosszán” címűt.

A film friss volt és üde, még 2012 Bálint-napján is, pedig 1993-ban mutatták be, majdnem húsz évvel ezelőtt. Igazi romantikus mozit teremtettek az alkotók, ami nem is meglepő, hiszen a forgatókönyvíró és a rendező Nora Ephron.

A film arról szól, hogy egy kisfiú betelefonál egy karácsonyesti rádióműsorba, elmondja, hogy anyukája meghalt, és apukájának (Tom Hanks) keres új feleséget. Ezt a műsort meghallgatja Annie (Meg Ryan), akinek van egy komoly udvarlója, de mégis úgy érzi, hogy az apuka lesz számára a „Nagy Ő”.

Innen indulnak a bonyodalmak, és „film a filmben”, hogy az Empire State Building tetején akarnak találkozni, hogy
megismerkedjenek, ahogy Cary Grant és Deborah Kerr is éppen itt beszélt meg randevút a „Félévente randevú” című klasszikussá vált 1957-es romantikus filmben.

Az 1993-as film egyik legjobb jelenete, amikor Tom Hanks barátainál vacsorázik, és elkezd mesélni a lányról, meg a randi helyéről, és erre a barátja felesége felidézi a Cary Grant-filmet, és addig meséli lelkesen, hogy miről szól, hogy már nem bír a könnyeitől beszélni, és elcsuklik a hangja...

Ezen a fiúk felbuzdulnak, és egymás szavába vágva azt kezdik el mesélni, kifigurázva ezzel a női mozinézőket, hogy nekik meg a „Piszkos tizenkettő” című film legalább ennyire tetszett, és sírós hangon ecsetelik, hogyan is ölik az amerikai katonák az ellenséget a filmben.

Ez a jelenet összecseng azzal, amit szintén tegnap hallottam egy internetes bolt tulajdonosától, akit arról kérdeztek az egyik műsorban, hogy sokan vesznek-e nála Bálint-napi ajándékot, és mit.

Megmutatta a választékot, és hogy mi a legkelendőbb: pl. a love-zseton, ami néhány papírfecni összefűzve, egy-egy szöveggel, hogy "romantikus vacsora", vagy "közös program". Ezt a megajándékozott zseton-tulajdonos beválthatja a szerelménél egy igazi vacsorára, vagy programra. Nagy siker még az internetes boltban a cérnára fűzött cukorkából készült melltartó és bugyika, vagy az eperízű művér...

Az árubemutató végén azt is megkérdezte a riporter, hogy kik a vásárlók, milyen a nemek közti arányuk. A bolt tulajdonosa elárulta: a Bálint-napi ajándékok 70 százalékát nők rendelik meg.

Ezen persze legalább annyira nem csodálkozunk, mint azon, hogy jó film a „Piszkos tizenkettő”!

Szép napot kívánok!

Zsófi

Mármint a világ dicsősége, a Terminátor sebezhetetlensége, Rambo rambósága… Nem szeretnék sem élcelődni, sem kárörvendeni, bennem inkább egy kis szomorúság kelt annak a fotónak a láttán, amit most megosztok veletek:

A kép A feláldozhatók című film második részének forgatása után készült – ez az a mozi amit szándékosan a legnagyobb akcióhős sztárok parádéjára építettek, és én még nem láttam az első részét sem, pedig olyan neveket hoztak össze a film készítői, mint Stallone, Mickey Rourke, Dolph Lundgren, Jet Li, Jason Statham, de felvillan Schwarzenegger ás Bruce Willlis is! A filmet egyébként Stallone írta és rendezte.

Előbb utóbb biztos megnézem majd, de az efféle „adjunk a nagy öregeknek még egyszer nagy lehetőséget”-filmek nem vonzanak engem.

Pedig a kritikák nem voltak rosszak, az akciófilm-rajongóknak kifejezetten ajánlott a zsoldosokról szóló, kissé önironikus csihipuhi-alkotás.

A második részre azonban még jobban készülhetünk: ebben Bruce Willis és Schwarzenegger sem csak aprócska szerepet vállalt, hanem mindent belead – sőt, beszállt Jean-Claude Van Damme és Chuck Norris is!

A filmet már leforgatták, jelenleg folynak az utómunkálatok, a bemutató pedig szeptemberben lesz. A forgatáson viszont, úgy tűnik, az együtt dolgozás örömére, vagy a „mutassuk-meg-ki-a-fittebb-még” jegyében Stallone és Schwarzenegger egyaránt megsérült, sőt: pontosan ugyanazt a sérülést sikerült beszerezniük! Mindkettőnek szétment egy kissé a válla, és volt annyi humorérzékük, hogy még a kórházi szobán is megosztoztak. Sőt, Schwarzi saját maga tette fel az internetre a közös fotót…

Stallone 65, Schwazenegger 64 éves. Lehet, hogy a kaszkadőr nélküli akciójelenetek már nem nekik valók, de az önreklámhoz mindenki másnál jobban értenek!

Nóra

Közeleg a tavasz, mert több jel is erre utal. Sajnos nem az időjárás, de azt február másodikán azonnal tudtuk, hogy hosszú lesz még a tél, mert nagyon sütött a nap, és már a népi meteorológia is megmondta: ha fénylik gyertyaszentelő, az íziket vedd elő!

Mégis közeleg a tavasz, erre utal a tavaszi megújulás jegyében íródott tisztító-, és fogyókúra cikkek tömege az interneten. Ma olvastam egy érdekes cikket, amiből megint megbizonyosodhattam arról, hogy a fejlett világnak mennyire nagy problémája az érzelmi evés, amit a stressz, az öröm, a bánat, a magányérzés, vagyis a hangulataink változása és ingadozása táplál.

Erről írt nemrég könyvet az egyik legfelkapottabb amerikai dietetikus, Heather Bauer. A New York-i szakember 2001-ben alapította meg étkezési tanácsadó cégét, amelynek a jelmondata ez: "Nem halat adunk, hanem megtanítunk halászni!". Ez annyit jelent fogyókúra-nyelvre lefordítva, hogy nem napi étkezési terveket adnak a fogyni vágyók kezébe, hanem megtanítják őket szembenézni életvitelük "sötét árnyaival". 

A szakember szerint nem működhet hosszú távon egy olyan diéta, amelyik szembe megy az ember
életstílusával és táplálkozási szokásaival, és ez a lényege a dolognak. Legelső könyve "Wall Street Diet" címmel jelent meg, amelyben a szerző figyelembe vette az elfoglalt menedzserek életét, és így adott tanácsokat étkezési szokásaik egészségesebbé tételére. A könyv hatalmas siker lett.

Most megjelent könyvében (A kenyér a bűnös) az érzelmi evés ellen több hasznos tanácsot is ad. Először is vezetni kell egy naplót, amibe leírja az ember, hogy mikor mit evett, és mellé pár szóban, hogy milyen volt a hangulata. Éhes volt-e, vagy csupán nassolt egy kicsit, mert felidegesítette a kollégája, a szomszéd, vagy örült valaminek, esetleg nagyon egyedül érezte magát.

A napló vezetése közben szembesül vele az ember, hogy mikor miért eszik. Egy idő után fogja tudni, hogy megint érzelemből evett valamit, és erre nem is volt szüksége. Ilyenkor két dolgot tehet az ember, nagyon egyszerű a megoldás, mondja a szakember: vagy nem eszünk, vagy egy egészséges dolgot eszünk, mint egy alma, egy joghurt, vagy bármi, aminek nem nagy a kalóriaértéke.

A másik nagyon hasznos ötlet, hogy az önbecsülést és az önbizalmat kell növelni. Ha jobban érezzük magunkat, akkor már könnyebben tudunk ellenállni a nassolnivalóknak is. Ebben segít, ha elkezdünk valami hobbit - írja az amerikai dietetikus -, új dolgokat tanulunk, vagy egyszerűen csak célokat tűzünk magunk elé, amelyeket meg is valósítunk.

Ezek a célok lehetnek olyan egyszerűek, amelyek például hamar kipipálhatóak, de sokkal jobban érezzük magunkat, ha elvégezzük a feladatot, és közben nem koncentrálunk az evésre sem: "Ha hazaérek, kitakarítom a cipős szekrényt, és rendet rakok a fiókban.".

Kívánok mindenkinek jókedvű tavaszi nagytakarítást! Magunkban és magunk körül is, ahogy a dietetikus tanácsolja.

Zsófi