HTML

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk... Zsófi és Nóra. (25) 33 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (4) adventi ételek (2) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) bagdy emőke (1) Bagdy Emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (27) Csányi Sándor (1) csányi sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) háztartás (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) jamie oliver (1) Jamie Oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) Jó estét nyár jó estét szerelem (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konmari (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rendrakás (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) Sárkány éve (1) sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) Schobert Norbi (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) S . Nagy István (1) tai chi (1) tanács (17) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

Járt utat a járatlanért…

2010.08.23. 17:07 Kérj tanácsot

…el ne hagyj! – így tanultam a gyerekkoromban, de kamaszkorom óta hajlamos vagyok megkeresni a magam útját, még akkor is, ha ez rizikósabb, mint a bevált módszerek alkalmazása.

Az idei nyárra a magyar utazási irodák időnként elképesztően kedvező árakat kínáltak a nyaralni vágyóknak. 5 csillagos, „all inclusive” (azaz a teljes ellátást, korlátlan étel-ital fogyasztást biztosító) nyaralást foglalhatunk már 100 000 forint/hét alatti árakon is, tengerparton… Aki pedig nem ragaszkodik a teljes ellátáshoz, és beéri szerényebb lakókörülményekkel is, az akár 50 ezer forint/hét alatt is talál nyaralást.
 
Igen ám, de hová? Ha megnézzük, az ajánlatok nagy része ugyanarra a néhány helyszínre szól: a török Riviérának nevezett Alanyába, az egyiptomi Hurghadába, a spanyol szigetre: Mallorcára, a görög szigetek közül Korfura, Krétára, és a horvát partokra.
 
Mivel a férjem egyik gyerekkori jóbarátja egy nagy utazási iroda tuljadonosa, megtudtam, miért csak erre a néhány helyre korlátozódnak a szuper ajánlatok: mert az utazási irodák az idén a válságtól tartva nem mertek „bevásárolni”: nem foglaltak helyeket a magyar utazóknak, csak néhány helyszínre, de oda sokat. Így tudtak szuper alacsony árakat elérni egy-egy szállásadónál.
 
Ez nagyon előnyös annak, aki kispénzű diákként vagy pályakezdőként, átlagfizetésű magyarként mindössze annyira vágyik, hogy végre elszabaduljon pár napra, és élvezze a levegőváltozást, áztassa magát a medencében, a tengerben, és esetleg még jókat egyen-igyon. A fiatalok a baráti körrel közösen elutazva jókat bulizhatnak így, bárcsak nekünk is lett volna hasonló lehetőségünk annak idején!
 
De mi van azzal az utazni vágyóval, aki nem éri be a szálloda és a tengerpart látványával, a passzív pihenéssel vagy a bulizással? Aki nem csak magyar hangokat akar maga körül hallani a nyaralásán? Aki arról álmodik, hogy más népek kultúrájába is belekóstolhasson, megismerje, hogyan élnek mások máshol… aki nem turista szeretne lenni, hanem utazó?
 
Tudom, tudom… már rá is vágtátok: annak bizony beleér a keze a bilibe, és felébred. Mert ma már az is luxusnak számít Magyarországon, ha valaki a Balatonra el tudja vinni a családját pár napra. Ha rokonoknál meg tud szállni valahol az ország egy távolabbi pontján. Ha nem kell végigdolgozni a forró nyári napokat, és otthon tud maradni legalább néhány pihenőnapra.
 
Ez így van. Sajnos ez a magyar valóság. A többség nem engedheti meg magának az utazgatást.
 
De akinek van egy kicsivel több pénze, az kövesse a példámat, és a mondásnak ellenszegülve hagyja el a járt utat a járatlanért! Ne engedjen az utazási irodák könnyű és kényelmes csábításának, hanem üljön le a számítógépe elé, szánjon rá némi időt és erőfeszítést, és dolgozza ki magának az utazása részleteit! Meg fog lepődni, hogy milyen kevés pénzből tud a tömegtől eltérő, különleges utazást szervezni magának!
 
A fapados légijáratok tényleg kinyitották előttünk a világot. Ki hitte volna, hogy a mesés Katalóniába, Barcelona repülőterére már akár 7-8 ezer forintért is elrepülhet valaki?! Nápolyba 5 ezer forintért! Dublinba 7 ezer forintért, Londonba 9 ezer forintért… És persze kb. ugyanennyiért visszafelé is.
 
A jó árak titka, hogy rugalmasak legyünk az időpontot illetően - ne határozzuk el előre, hogy mikor akarunk utazni, hanem keressük meg a kínálatból a legkedvezőbb árú odautat, és a hozzá legközelebb eső, hasonlóan olcsó visszautat. És persze sokkal előbb kezdjük el megszervezni az utazást, mint egyébként tennénk. A fent felsorolt árakat a fapados repülőtársaságok októberi áraiból gyűjtöttem ki nektek. Főszezonon kívül amúgy is általában olcsóbb minden. Jelenleg márciusig előre foglalhatunk, a jövő nyári foglalások még nem lehetségesek, arról nem tudok nektek beszámolni. De miért kellene ragaszkodnunk a főszezonhoz? Várost nézni nyáron a legmegterhelőbb! És nyáron lepik el a világ nagyvárosait a turisták, tehát tolonghatunk minden megnéznivaló látványosság körül, ha a nyári hónapokban utazunk.
 
Tudom – gyerekekkel, családdal az ember kénytelen nyáron nyaralni, alkalmazkodni az iskolai szünethez. De aki egyedül utazna, vagy esetleg egy baráttal összefogva, netán a kedvesével andalogna távoli tájakon, az fontolja meg ezt! És a nyári repülőárak sem egetverőek ám, ha jó előre lefoglaljuk őket.
 
Na persze – mondhatjátok -, de odautazni nem elég! Meg is kell szállni, és ott is kell enni-inni… Nos, erre is van elérhető áron megoldás. Vannak olyan szálláskereső oldalak már az interneten, amelyek elképesztően jó árakon ajánlanak elfogadható szállást bárhol. Nagyon ajánlom nektek a booking.com-ot, nézegessetek körül rajta, és megátjátok: álmaitok városában pár nap nem is annyira elérhetetlenül drága!
 
Van még egy lehetőség, ami ennél is olcsóbb lehet. Már említettem valamelyik cikkben vagy hozzászólásban az otthoncserés nyaralást. Aki látta a „Holiday” című filmet, az tudja, miről beszélek. Két idegen megtalálja egymást az interneten, az erre szolgáló oldalon, és megállapodnak: pár napra elcserélik az otthonukat! Mindkét fél ugyanannyira megbízik a másikban, a csere a kölcsönös jóindulatra épül. Az egész nyaralás szállásköltsége így csak az oldalra való regisztrálás díjából áll! Fantasztikus lakásokat találhatunk így is, nézegessetek körül a homeexchange.com oldalon, és ámuljatok a lehetőségeken!
 
Ha odautaztunk, és van is hol laknunk, akkor még mindig kell némi ennivaló is az ott tartózkodásunk ideje alatt – ezt azonban az itthoni étkezésünknél általában nem drágábban be tudjuk szerezni. Vannak drágább és olcsóbb országok, de pl. Spanyolország jelenleg semmivel sem kínálja drágábban az élelmiszereket, mint a magyar élelmiszerboltok. Fontos, hogy ne turistaközpontban álljunk meg bevásárolni, hanem egy átlagos, helyi élelmiszerboltban. Ha pedig az az álmunk – Zsófi! -, hogy paellát együnk Barcelonában, válasszuk a mindenhol kínált turistamenüt, amely 12 euróért egy jókora adag (két személynek is elég!) paellát kínál, hozzá sangriát és desszertet… legalább egyszer az utazás során tűrhető áron degeszre ehetjük magunkat.
 
Egyszóval: arra biztatlak benneteket, hogy ha lehetőségetek adódik utazni, akkor ne menjetek a nyájjal oda, ahová az utazási irodák üzleti érdekei terelnek benneteket, hanem szánjatok némi erőfeszítést a szervezésre ti magatok, és meglátjátok, mennyivel izgalmasabb bevásárolni egy helyi piacon, vagy a turistalátványosságok helyett szabadon bóklászni egy idegen város utcáin, mint napokig ázni egy medencében, ami akárhol is lehetne a világon…
 
Ne féljetek a nyelvi nehézségektől sem – ha a gyerekeim meg tudják értetni magukat, nulla nyelvtudással, akkor egy felnőttnek sem lehet gond. Az emberek manapság hozzá vannak szokva mindenfelé a külföldiekhez, és törekszenek a kommunikációra nyelvtudás híján is.
 
Kalandra fel!
 
Nóra

5 komment

Címkék: barcelona utazás spanyolország nyár nyaralás tanács fapados repülés otthoncserés nyaralás olcsó szállás külföldön

Retrográdban a Merkúr!

2010.08.22. 11:28 Kérj tanácsot

Augusztus 19-től hátráló -retrográd- mozgásban van a Merkúr egészen szeptember 13-ig. A Merkúr egy évben körülbelül négyszer van retrográdban, bár a bolygó nem halad visszafelé, csak a Földről így látszik.

Mivel a Merkúr a kommunikáció bolygója, ezért amíg "hátrál", az ezzel kapcsolatos területeken is feszültségek, fennakadások tapasztalhatók, mondják az asztrológusok.A Merkúr irányítja a beszéd és értés képességét, a megegyezésre való hajlamot, az eladásokat, vásárlásokat, szerződéseket...Ezekre a területekre hat a legjobban, amikor retrográdban van. Ne csodálkozzunk, amikor ezekben a periódusokban azt érezzük: idáig egészen jól mentek a dolgok, de most mintha akadoznának.

A Szűz és Ikrek jegyűek érezhetik erősebben a hátrálást, ez az időszak nem az eredményekről szól inkább, hanem a megfigyelésről, tapasztalatszerzésről, belső elemzésről, hibák elhárításáról. Belül gazdagodhatunk, mégha kívül lassulnak is a dolgaink, de ezen időszak elmúltával viszont a lelassult dolgok megoldódnak majd.

A Merkúr retrográd szakaszai nagyon alkalmasak tervezésre, kreatív gondolatok megszületésére, valamint arra, hogy a megszokott gondolkozásmódunkat felcseréljük eredeti gondolatokra, amelyekből aztán nagyszerű és új ötletek születhetnek.

Augusztus 23-án a Nap belép a Szűz jegyébe, 24-én pedig telihold lesz.

Türelmet és jó szemlélődést kívánok szeptember közepéig!

Zsófi

4 komment

Címkék: horoszkóp

Mi ez a tánc fiatalok? Talán ZUMBA?

2010.08.21. 16:22 Kérj tanácsot

Sikerült végre kicsit csevegni egyetemistakori barátnőmmel és egykori szobatársammal, aki most az USA-ban él családjával. Miután megvitattuk, hogy mindenki jól van, az élet zajlik, mi meg keveset mozgunk, ami nagy hiba, mert ugye nem csak főzni és enni kell tudni, hanem a felszedett kilókat leadni is...na szóval amikor ehhez a feszültséggel teli és szomorú, mindkettőnket érintő témához értünk, barátnőmnek megjegyeztem, hogy én sportolni nem annyira, de táncolni sokkal inkább szeretek...

Erre barátnőm megjegyezte, hogy miért nem járok akkor ZUMBÁRA, mert ő jár és nagyon szereti. Be kell vallanom, nem tudtam rögtön, mi az a zumba, de megnéztem....nagyon sok érdekes -kedvemre való- dolgot találtam.

A zumba Kolumbiából indult. Egy Beto Perez nevű edző csak a fitnesz óra előtt vette észre, hogy a zenét, ami kellett az órán, otthon felejtette...nagy hirtelen elővette azt a zenét, amit talált a táskájában: ez salsa és merengue volt .

Rögtönzött egy táncos lépésekből álló órát, amelynek a végén többen odamentek hozzá, hogy ez nagyon tetszik, lehetne-e máskor is ilyen az óra...és ahogy már ez lenni szokott, el is indult hódító útjára a zumba!

Dél-Amerikában és az USA-ban már egész őrületről lehet beszélni, nagyon sok a híve ennek a mozgásnak, de terjed Európában, így Magyarországon is. Barátnőm is azért szereti, ahogy nekem elmesélte, mert nemhogy nem teher neki ez az "edzés", hanem úgy megy minden alkalommal, mintha buliba menne.

Azt mondják a zumbáról mások is, hogy olyan, mint egy hatalmas latin parti, és közben nagyszerű zsírégető. Mégis az ember nem arra figyel közben, hogy megszakad-e vagy kibírja az óra végéig, ahogy sokszor érezzük magunkat egy-egy hagyományos mozgásórán, hanem a buli-érzés miatt a komoly fizikai igénybevétel nem is tűnik fel.

Nekem ez a fajta mozgás így ismeretlenül is nagyon tetszik...a többit majd elmesélem, ha tapasztalatom is lesz arról, hogy: "mi ez a tánc, fiatalok!"

Zsófi

6 komment

Címkék: zumba

Vizinczey István: Érett asszonyok dicsérete

2010.08.19. 10:55 Kérj tanácsot

Ebben a blogban időnként vissza-, visszatérünk a férfi-nő -örök- témakörhöz. Egyik nagy kedvencemet szeretném ajánlani, amely igazi életbölcsességeket fogalmaz meg úgy, hogy egyáltalán nem tanító jellegén van a hangsúly.

A könyvben egy férfi meséli el saját élményeit a női nemről, egészen kicsi gyerekkorától serdülőkorán át, férfivé éréséig. A szerző egy egész generáció életérzését osztja meg olvasójával, tipikus korrajz is Keletről, Nyugatról egyaránt. Sokat változott azóta a világ, amióta Vizinczey korosztályával ezek a történetek megtörténtek, a fiú-lány kapcsolat is egészen átalakult, aki elolvassa a regényt, megérti majd, miért írom ezt, de mégis tipikus dolgokat mesél el az író. Olyan történetek ezek, amelyek kortalanok, időtől és földrajzi helytől teljesen függetlenek.

A könyv ajánlójában ez áll:

Stephen Vizinczey nevét nehéz betűzni, még nehezebb kiejteni, de érdemes megtanulni, mert korunk egyik mestere. - írta a madridi "Epoca" a világhírű angol nyelvű íróról, aki Vizinczey Istvánnak született 1933-ban, Kálózon. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. Harcolt a forradalomban és 1956 decemberében nyugatra menekült. Mint filmíró és szerkesztő dolgozott Kanadában, első regénye sikeréig. Az "Érett asszonyok dicsérete" (In Praise of Older Women) 1965 óta csaknem 4 millió példányban kelt el világszerte. A regény magyarul a 41.angol nyelvű, a 18.spanyol nyelvű kiadással és az új svéd fordítással jelent meg egy időben. (1990-ben!) Vizinczey 1965 óta Angliában él.

Most nézzünk néhány kritikát, amely szintén a könyv borítóján olvasható:

"Az Érett asszonyok dicsérete majdhogynem megőrjíti a kritikust. Itt van ez a magyar forradalmár, aki 1957-ben alig tudott egy szót a nyelvünkön, és még most is alig érthető akcentussal beszéli, és mégis volt mersze, hogy első regényével az angol próza mesterévé tegye magát!...Diákkoromban egyik tanárom kezembe nyomta a Rómeó és Júliát. Előbb-utóbb beleszeretsz valakibe - mondta -, hát tanuld meg legalább, hogyan kell. Ezzel a gondolattal adtam oda én is az Érett asszonyok dicséretét tizenhat éves fiamnak."(Saturday Night, Toronto)

"Az élet árad minden oldalról. Mindegyik erotikus epizód páratlan és lenyűgöző."(Washington Star)

"Mint James Joyce és Dosztojevszkij, Vizinczey egy üdítő igazságot fejez ki a regényével:...az élet nem szexből áll, de a szex áll az életből."                             (Album, Madrid)

"Vizinczey az európai történelem egyik legtragikusabb korszakát ábrázolja, egy korszakot, amelyben az asszony az egyedüli menedék."                                                     (Liberté, Montreal)

"Századunk egyik legelbűvölőbb regénye." (National Times, Sydney)

"Korunk kaotikus világából kiszakított szórakoztató, elegáns, klasszikus elbeszélés, tele humorral és paradoxonokkal."                                                                             (The Times, London)

És végül egy kedvcsináló részlet a könyvből onnan, amikor a főhős 16 évesen "férfivé" válik egy -közel harminc évvel- idősebb nővel kezdett viszonyban:

"Mindez nyilván hatott egész megjelenésemre, és viselkedésemre. Észrevettem, hogy a nők kezdenek felfigyelni rám. Talán, mert eltűnt arcomról a bátortalanság. Továbbra is szívesen jártattam szememet a nőkön - de már nem állt görcs a gyomromba. Nem keseregtem utánuk. Az iskolában tanáraimat meglepte, milyen magabiztosan viselkedem. Csakhamar megállapították, hogy "vezetésre termett egyéniség" vagyok."

Jó szórakozást a könyvhöz, amelyből 1978-ban kanadai film készült.

Zsófi

 

 

 

4 komment

Címkék: vizinczey istvan erett asszonyok dicserete

A "nyitott" házasságról

2010.08.16. 09:45 Kérj tanácsot

Ezt a történetet pár napja olvastam az interneten, de mivel többször hallottam már hasonló helyzetről, ezért úgy gondolom, hogy megvitatásra érdemes a téma.

Egy feleség mesélte el, hogy férje egyszer csak azzal az ötlettel állt elő, mi lenne ha nyitott házasságban élnének, mert ő szeretne közelebbi kapcsolatot más nőkkel is kialakítani. A feleség először felháborodott és megfenyegette a férjet, hogy azonnal lépéseket tesz és megcsalja őt, így ez néhány hónapra elhalasztotta a "probléma" továbbgondolását!

Aztán mégis előállt a férj ismét ezzel, hogy nem bánja, ha a felesége megismerkedik valakivel, ha akarja, még segít is neki ebben, de ő mégis csak nyitott házasságot szeretne.

A nő dühös lett, megértette, hogy a férje már bizonyára a tettek mezejére is lépett. Annyira haragudott és szomorú volt, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, hogy azonnal elkezdett az interneten kapcsolatot keresni, hogy bosszút álljon, bár ahogy írja, semmi kedve nem volt ehhez.

Rövid időn belül megismert egy tőle fiatalabb férfit, aki komoly kapcsolatot keres, ebben meg is állapodtak, hogy céljaik nem egyeznek meg, így barátok maradnak legfeljebb...de egyre többet beszélgettek, várták mindig, hogy a számítógéphez ülhessenek. Hamar kiderült, hogy szinte mindenben megegyezik az izlésük és így egyre szorosabb lelki kötelék alakult ki köztük...

Aztán persze találkoztak is, zavarban voltak, és megegyeztek abban, hogy pár napot adnak egymásnak, hogy kiderüljön, mi is ez az egész. Amikor a nő leírta ezt a történetet, már két napja túl volt a személyes találkozáson és nagyon várta a férfi jelentkezését, aki nem kereste őt, lehet, hogy megijedt a folytatástól. A nő számára ennyi idő elég is volt, hogy világossá váljon, szereti a férfit és kész lenne válni is, vele szeretne élni, nem a hűtlenkedő férjével, pedig eleinte kizárta a válás lehetőségét a két gyermek miatt.

Azért írtam le ezt a történetet, mert elég tipikus, amikor a feleség bosszút akar csak állni a férjén, semmi kedve nincs a hűtlenséghez, szereti a férjét és együtt akarja felnevelni vele a gyerekeket, de a "bosszúból" lelki kötődés, majd szerelem lesz és ilyenkor már elkerülhetetlen a válás.

Nem akarom olyan színben feltüntetni a dolgokat, hogy szegény, ártatlan kis feleségek és a sok hűtlen, szívtelen férj...de azt gondolom, ha egy nőben megfogalmazódik, hogy a lelkében már vége a házasságának, azt általában tett követi, és előbb-utóbb annak a házasságnak hivatalosan is vége lesz, míg a férfiak könnyebben tudják fenntartani a házasságukat és mellette kicsit "kalandozgatni" a nagyvilágban.

Visszatérve a címhez, a nyitott házasságnak semmi értelme nincs, mivel semmire nem jó. Szerelmi kapcsolat számomra nem lehet egy olyan kapcsolat, ahová beengednek még másokat is. Házasságnak sem jó, mert nincs már elég érzelmi alapja. Ha szükség van kalandokra, akkor ez a kapcsolat már -lássuk be-, nem működik.

Persze mondhatjuk azt, hogy ez az alapvetően szerelmi kapcsolatnak indult, de már kihűlt szövetség különböző okok miatt átalakítható, de ettől ez még nem marad házasság, hanem lesz belőle egy érdekszövetség, például a gyerekek felnevelésére szövetkezve, vagy egy gazdasági társulás, mert minek megbontani a közösen felhalmozott családi vagyont.

Szóval akármi lehet két ember hűtlen kapcsolata, de házasság szerintem nem. Ha ez nem házasság, akkor nyitott házasság nem létezik. Lehet velem vitatkozni, de én azt gondolom, hogy a címben szereplő "intézmény" nincs. Megértem, ha egy ilyen helyzetben két ember együtt marad különböző okokból, de legalább tisztázzák egymással, hogy hányadán állnak egymással és lássák be, ez nem a tökéletes formája a házasság intézményének.

Láttam már arra is példát, amikor két ember békésen megfért egymás mellett évtizedekig, nem kötötte őket össze csak a két gyerekük felnevelése, nem zavarták egymás életét és nem kötötték senki orrára, hogy tulajdonképpen a házasságuknak már régen vége.

Általában az is tipikus, amikor a feleség megtudja, hogy férje csalja, és úgy dönt, hogy csendben kivárja a megalázó szituáció végét, mert nem szeretné felrúgni addigi életét és nem akarja apa nélkül nevelni a gyerekeket. Azt gondolom, egy ilyen csendes, kivárós szakasz után elég nehéz, ha egyáltalán lehetséges, újra megbízni a másikban és elfelejteni a sérelmeket.

Gondolja meg mindenki, aki titkos viszonyt szeretne magának, hogy megéri-e, nem lehetne-e a párjánál keresni kapcsolatuk megoldását, nem lehetne-e még újra egymásra találni, nem lehetne-e a mindennapok apró kis sérelmeit kibeszélni és megbeszélni, nem lehetne-e felfrissíteni az emlékeket, miért is szerettünk bele a másikba anno...szóval nagyon sok dolgot lehet, csak akarni kell.

Szép nyári napot kívánok mindenkinek!

Zsófi

 

17 komment

Címkék: nyitott hazassag

Péntek 13!

2010.08.13. 08:05 Kérj tanácsot

Van, aki fél ettől a naptól, van, aki szerencsésnek tartja, merthogy alapvetően inkább elterjedtebb a tizenhármas számot szerencsésnek tartani, mint szerencsétlennek. Ez a "péntek 13"-hoz fűződő babona több rendezőt is megihletett, nekem nagy kedvencem az a film, amikor Latabár Kálmán megleckézteti Kiss Manyit, aki a filmben a felesége és jósnőhöz jár. Gondolom mindenki emlékszik erre a filmre, aki valaha is látta. A horrorfilmeket pedig szívből utálom (elnézést mindenkitől, aki nagy kedvelője a műfajnak, engem nem relaxál, ha félni kell 2-3 órán át).

A legismertebb amerikai babona éppen az a pénteki nap, amelyik tizenharmadikára esik, ettől félnek arrafelé a legtöbben. Az amerikaiak a tizenhármast sem szeretik, éppen ezért sokszor nincs 13.utca. Sacramento városában viszont a 13.utca keresztezi a 13.sugárutat, úgy látszik ott az emberek kevésbé babonásak.

Az ókori Kínában és Egyiptomban szerencseszám volt a 13. Az ősi egyiptomiak az élet 13.szakaszának a halált tartották a túlvilági élettel, ami nagyon jó dolognak számított. A tarot pakliban is a halál lapjának a száma a 13, és az átváltozást jelképezi! A keresztény országokban azért is tartják szerencsétlen számnak a 13-t, mert ennyi résztvevője volt az utolsó vacsorának és pénteken feszítették keresztre Krisztust, mivel a rómaiaknál ez a nap volt a kivégzések napja, ahogy később Angliában is.

Talán a 13 a rossz hírét Lokinak, a gonosz norvég istennek is köszönheti, aki az istenek valhallai vacsoráján tizenharmadikként, hívatlanul jelent meg és ott vérengzeni kezdett.

Sokan annyira félnek a pénteki naptól, amelyik tizenharmadikára esik, hogy aztán ez a félelem meghozza "gyümölcsét", mint egy önmagát beteljesítő jóslat! Így járt a híres olasz zeneszerző, Rossini is, aki egész életében szörnyű módon félt az ilyen péntektől. Nagyon meglepődünk, ha megnézzük, hogy végül mikor halt meg a nagy zeneszerző: 1868. november 13-án!

Én mindig csodálkozom azon, aki fél egy dátumtól, egy naptól. Szerencsémre engem ez soha nem érintett, a napom lehet kellemetlen akármikor is, nem kell ehhez péntek 13, amelyik viszont nagyon szerencsésen is alakulhat. Aki például ilyen napon született, mindig jószívvel fog gondolni erre.

Sorolhatnám még a sok szépet és jót, ami péntek 13-án történhet velünk, különösen azért, mert most egy kellemes nyári nap van. Ha valakit például éppen ma ér el az a bizonyos nyári szerelem, amiről már beszéltünk itt, akkor biztosan kedvelni fogja ezt a dátumot. Főleg, ha ez a szerelem kiállja az idő próbáját. Ha viszont csak egy kedves emlék marad az egész, akkor is szívesen fogunk a "péntek tizenháromra" gondolni.

Kívánok mindenkinek félelmek nélküli, stresszmentes "péntek tizenharmadikát", örüljünk annak, ami még a nyárból maradt, és gondoljunk arra, hogy a péntekkel kezdődik el a hétvége!

Zsófi

Szólj hozzá!

Assisi Szent Klára

2010.08.12. 15:05 Kérj tanácsot

Ma Klára napja van. A 13.század első felében élt Assisi Szent Klára alapította a nevét viselő apácarendet. Gazdag családban nevelkedett, tudott latinul és vallásos nevelést kapott. 1210-ben hallotta először prédikálni Assisi Szent Ferencet, majd egy év múlva, 18 éves korában tőle vette át a szerzetesi ruhát. Családja nehezen törődött bele Klára döntésébe, haza akarták vinni, de ő nem ment. Később egy kis zárdában alapította meg apácarendjét. 1253 augusztus 11-én halt meg hatvan éves korában. 1255-ben IV.Sándor pápa avatta szentté.

A Klára keresztnév a latin "clarus" melléknév nőnemű alakjából származik, jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres.

Isten éltesse a Klárákat!

Zsófi

 

Szólj hozzá!

Címkék: szentek

Nyitvatartás olasz módra...

2010.08.12. 09:20 Kérj tanácsot

 

 
Talán észrevettétek már, talán még nem – Zsófi és én hol felváltva, hol egyszerre nyaralunk.
 
A blogunk olvasottsági statisztikái azt mutatják, hogy ti nyáron is ugyanolyan lelkesen olvassátok a cikkeinket, mint a szobában ülős évszakokban – köszönjük szépen!
 
Ez minket arra „kötelez”, hogy próbáljuk fenntartani az érdeklődéseteket, még olyankor is, amikor családi és egyéb teendőink mellett ez kicsit nehéz. Eddig nagyjából sikerült a szokásos gyakorisággal ellátnunk benneteket olvasnivalóval, de most jön a legnehezebb időszak. Mindketten internet-szegény környezetben leszünk pár napig… vagy sikerül leküzdenünk ezeket a nehézségeket, vagy nem.
 
Erről eszembe jutott ez a fotó, amit a cikkünk elején láthattok – Szicíliában készítettem pár éve. Egy üzlet ajtajára ragasztotta ki a tulajdonos kedves üzenetét, mely nagyjából ezt jelenti:
 
„Augusztus 31-éig nem tudjuk garantálni, hogy mindig nyitva találja majd az üzletünket. Elnézést kérünk! Önnek is jó nyaralást kívánunk!”
 
Ez nekem tökéletesen megtestesíti az olasz életfelfogást – a nyár felülírja az összes üzleti megfontolást, és nem szükséges PONTOSAN előre kitalálni, hogy mikor megyünk le munka helyett inkább a tengerpartra strandolni, majd lesz, ahogy lesz! Éljük az életet, Carpe Diem!
 
Nekem ez nagyon tetszik, úgyhogy most én is kölcsönveszem tőlük ezt a gesztust. Az én üzenetem így hangzik hozzátok:
 
Augusztus 31-éig nem tudjuk garantálni, hogy mindig sikerül új cikkeket felraknunk a blogunkra. Elnézést kérünk – és azt, hogy ennek ellenére nézzetek be időnként, és a nyári zökkenők elmúltával ugyanilyen kitartóan olvassatok bennünket. Jó nyaralást kívánunk!
 
Nóra

3 komment

Címkék: nyár nyaralás olaszok

Nem amerikai pite...

2010.08.11. 10:51 Kérj tanácsot

 

 
…hanem magyar, vagyis inkább nemzetközi – mert szinte minden nemzet konyhájában megtalálható hasonló sütemény.
 
A legjobb tulajdonsága, hogy egyszerű elkészíteni. A gyerekeim imádják, és végtelen változatossággal lehet variálni, mindig újnak hat. Ez nagyon fontos – nálunk legalábbis, mert a gyerekek hamar ráunnak a legnagyobb kedvencükre is.
 
Az én pitém alapja linzertészta. Nézzük, hogy készítem.
 
Hozzávalók: 1 kg liszt,
33 dkg porcukor,
66 dkg vaj,
2 narancs frissen reszelt héja (lehetőleg bio-termesztésű),
1 púpos evőkanál vaníliás cukor (én úgy állítom elő, hogy egy vaníliarudat behasítok, majd egy másikat be is hasítok, de annak már ki is kaparom a belsejét, és ezt az egészet beleteszem egy aprószemű barnacukorral félig telt befőttes üvegbe, összerázom, lezárom. Időnként újra összerázom. Így a cukor apránként átveszi a vanília valódi ízét. Ezzel elkerülhető a mesterséges kristályvanilin használata, ami nálunk „vaníliás cukor” néven ismert…)
6 tojás sárgája,
egy csipet só.
 
A pite tölteléke alá szükség lesz még kb. 3-4 evőkanál zsemlemorzsára is.
 
A linzertészta elkészítése: A lisztet egy nagy mély, kerek tálba szitálom, hozzáadom a többieket, és egyenletes tésztává gyúrom.
 
Jó nagy adag tésztám lesz így, ezért a felét rögtön becsomagolom folpack-ba, és beteszem a fagyasztóba – bármikor sütni támad kedvem, előveszem a kész tésztát, és ugyanolyan jó minőségű süteményem lesz belőle, mintha frissen gyúrtam volna.
 
Ha pitéhez használom a linzertésztát, akkor még nyújtani sem szoktam. Kimarkolok a tésztából egy akkora darabot, amekkora kényelmesen szétlapítható az alaposan kivajazott tepsim aljába. Kb. 1 cm vastagra szoktam lapítgatni a tepsibe. Erre hintem a zsemlemorzsát – a mennyisége attól függ, hogy milyen töltelék kerül rá. A nagy nedvességtartalmú töltelékhez több zsemlemorzsát hintsünk, hogy ne a tésztát áztassa el a lé, mert akkor esetleg nem sül át, hanem ragacsossá válik.
 
Lássuk a lehetséges töltelékeket. Az alap az almáspite. Ehhez legalább 4-5 nagy, lédús almát reszeljünk le, egy részét a sűrű reszelőn, de a nagyobb részét szálasabbra, hogy ne almapépünk legyen, hanem harapható almarostok is maradjanak közte. Aki édesebben szereti, az keverjen hozzá pár evőkanál barnacukrot. Én nem szoktam, hanem csak fahéjat. Szita vagy szűrő fölött kézzel kinyomkodjuk-kifacsarjuk az alma levének nagy részét, lecsöpögtetjük. A levét ki ne öntsük – az az almás sütik készítésének a legfinomabb mellékterméke, nagyon jó innivaló!
 
A sütőt 200 fokosra előmelegítjük.
 
A fahéjas almát ráterítjük a tepsibe simított, zsemlemorzsával megszórt tésztára. Ilyenkor hintsük meg barnacukorral az alma tetejét, ízlés szerint.
 
Aki a fedett pitét szereti, az a maradék tésztát kinyújthatja fél centi vastagságúra, és ráterítheti az almatöltelékre – majd villával jó sűrűn meg kell szúrkálni a tésztát, hogy ne hólyagosodjon fel. Az anyukám nem keni meg semmivel, nála matt az almás süti teteje - így rusztikusabb. Ha csillogósabbra szeretnénk sütni, egy tojást felverünk, és megkenjük vele a pite tetejét.
 
De én a teljesen fedettnél jobban szeretem a morzsolt fedésű pitét. Ahhoz, hogy könnyű legyen a tésztát morzsolni, hűtőbe kell tennünk (még amikor kettéválasztottuk az alaptésztát és a fedésre megmaradt tésztát). A hűtőből frissen kivett tészta jobban morzsolható, mint amikor már olvad benne a vaj.
 
Amikor rámorzsoltunk annyi tésztát, amennyi szépen fedi az alma nagy részét (de azért a morzsák közt átlátszik a töltelék), ízlés szerint megkenhetjük tojásfehérjével, vagy natúr módon is hagyhatjuk, majd betesszük a sütőbe. Kb. 20 perc alatt sül meg, a szélén vágjunk belőle próba-darabot, ha az alja átsült, akkor kivehetjük. A teljesen fedett pite esetében előfordulhat, hogy a teteje már szépen megsült, de alul még nyers a tészta – ilyenkor sütőpapírral lefedve süssük még egy kicsit.
 
Melegen is nagyon finom!
 
A klasszikus almáspitén kívül süthetünk barackos pitét, és a múlt héten ilyet sütöttem. Ehhez a barackot hámozzuk meg, magozzuk ki, és közvetlenül a zsemlemorzsával meghintett tészta fölött vagdossuk apró barabokra. Vegyesen terítsük a teljesen érett, lágy, lédús darabokat a kissé keményebb szemekkel. A pite akkor lesz jó, ha a tölteléke puha, massza-szerű, de nem annyira magas a nedvességtartalma, hogy eláztassa a tésztát. A barackot hintsük meg fahéjjal, barnacukorral ízlés szerint. Fedjük be morzsolva vagy nyújtott tésztalappal, ahogy az almáspiténél írtam.
 
Minden töltelékből annyit tegyünk a piténkre, amennyit szeretünk – van, aki a sok töltelék-kevés tészta arányra esküszik, van, aki szerint a töltelék csak arra való, hogy ne teljesen szárazon együk a linzertésztát… Én kb 1-másfél ujjnyi vastag tölteléket szoktam tenni rá.
 
Jól illik a pitébe a szilva, a lédús körte is (ez utóbbival készíthetünk ínyenc finomságot is, ha a körte közé morzsolunk gorgonzolát vagy más kékpenészes sajtot! Természetesen ekkor ne hintsük meg se fahéjjal, se barnacukorral, és az ehhez használt tésztának az összetételét is módosítsuk kicsit, 33 dkg porcukor helyett használjunk csak 22 dkg porcukrot, és 6 tojássárgája helyett csak 5 tojássárgáját tegyünk bele, hogy ne legyen annyira édes a tésztánk).
 
A cseresznye-meggy már letermett, de ha jövő nyár elején eszetekbe jut, süssetek cseresznyés és meggyes pitét is. Most legfeljebb mirelit meggyből tudtok, de azt még alaposabban ki kell csöpögtetni, kézzel kinyomkodni a levét. Sok fahéj, és a többi gyümölcsnél több barnacukor kerüljön rá!
 
Legutóbb tökös-mákos pitét sütöttem, ehhez 1/4 kg gyalult tököt besóztam, negyedóráig hagytam állni a sóban. Ezalatt felforrósítottam fél liter tejet, belekevertem 5-6 evőkanál barnacukrot, és 20 dkg darált mákot. Pár percig kevergetve főztem. Ezután kihűtöttem, és kézzel belefacsartam egy lédús őszibarackot, hogy kicsit fanyarabb legyen az íze. Közben leöblítettem, majd kicsavartam a sót a gyalult tökből, és késsel apróra vágtam. Ezután egyenletesen összekevertem a tököt és a mákot. Ezt a tölteléket is zsemlemorzsás linzertésztára kanalaztam, és morzsolt tésztával fedtem be.  
 
A fiam kívánsága a banános pite, ezt is meg fogom sütni neki, ha elmúlik a friss, helyben termő gyümölcsök szezonja – majd beszámolok róla nektek, hogy milyen lett.
 
És végül egy más műfaj, az én egyik nagy kedvencem: a kapros-túrós pite. Azért szeretem, mert nem édesség. Merészebbek még húsételek mellé is adhatják a forró, friss kapros-túrós pitét köretként!
 
A kertem ilyenkor már tele van kaporral, de kert híján a piacon vagy zöldségesnél is megvehetjük, hisz most épp tök-szezon van, meg kovászos uborka-szezon, így árulnak ezekhez kaprot is.
 
A kapros-túrós pite elkészítése: Egy csokor kaprot szedjünk le a vastag száráról, a szárat dobjuk el. A többit aprítsuk fel egészen apróra. Fél kg túrót keverjünk ki 4 tojás sárgájával, egy csipet sóval és a kaporral (ha nagyobb tepsiben sütjük, akkor kétszer ennyi legyen a túrós töltelék mennyisége, akkor jó, ha legalább két ujjnyi túró jut a tésztára). Ízlés szerint pár kanál cukor is kerülhet bele. Ha nagy a túró nedvességtartalma, akkor kicsit vastagabb réteg zsemlemorzsát hintsünk a pitetésztára, és arra terítsük a túrót. Ezt a pitét ne fedjük be tésztával, még morzsolva sem! Inkább kenegessük át a töltelékből kimaradt tojásfehérjével. Így szép pirosra sül a túró teteje. Vigyázat! Ha egyszer megkóstoltuk, nem lehet abbahagyni… Kizárt, hogy másnapra még marad belőle…
 
Jó sütést kívánok.
 
Nóra

4 komment

Címkék: gasztronómia süteményreceptek

Programok kevés pénzből a nyár végén is

2010.08.09. 15:23 Kérj tanácsot

 

Júniusban egyszer már összegyűjtöttem nektek néhány ingyenes, vagy viszonylag alacsony költségű nyári eseményt, lássuk most találomra válogatva, hogy mi várható még ebben a műfajban a következő néhány héten.
 
Elsőnek szülőföldünkről egy rendezvény: augusztus 8-án kezdődött és egészen augusztus 21-éig tart a Zempléni Fesztivál: Bodrogkisfalud, Erdőbénye, Erdőhorváti, Füzér, Hollóháza, Komlóska, Mád, Makkoshotyka, Olaszliszka, Pusztafalu, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tokaj, Tolcsva ad otthont a rengeteg, műfajában is sokszínű programnak. Találomra belenéztem a jegyárakba, és úgy találtam, hogy 1000-1500 Ft-os jegyárakkal nézhetjük meg a koncertek nagy részét (pl. Ghymes, Kaláka, Szulák Andrea, Vukán György, Bolyki Brothers, de még Verdi-Requiem is).
 
Sátoraljaújhelyen augusztus 8-ától augusztus 20-áig a Sátor Fesztivál is zajlik, ingyenes borkóstoló-nappal, színházi rendezvényekkel 500 Ft-os belépőjegyek ellenében, gyerekprogramokkal, kiállításokkal, néptáncelőadásokkal, melyekre 300 Ft-ért is beléphet a nagyérdemű.
 
Gyulán augusztus 13-15. közt Várkerti Vigasságok lesznek, biotermék-és hungarikum-bemutatóval. 500 Ft-os napijeggyel vehetünk részt az első két napon, a harmadik nap ingyenes.
 
A Szegedi Ifjúsági Napok rendezvénye augusztus 25-29. közt olyan gazdag programkínálatot sorakoztat fel, hogy nem is nagyon tudok mit választani… Rengeteg fellépő – Belga, Balkan Fanatik, Csík zenekar, 30Y, Nemjuci, Péterfy Bori, Scooter, Magashegyi Underground, Kiscsillag… az előzőekben kínált programokhoz képest ehhez már vastagabb pénztárca szükséges: az elővételes napijegy 4900 Ft, de figyelembe véve a sok-sok nagyon színvonalas programot, az ár-érték aránya sokkal kedvezőbb, mint pl. a Sziget Fesztiválnak, hazánk legnagyobb ilyen jellegű rendezvényének.
 
Izgalmasnak ígérkezik a „Hétrétország” fesztivál az Őrségben augusztus 13-22. közt. Csillagászati és művészettörténeti előadás éppúgy megtalálható a kínálatukban, mint filmvetítések, színházi előadások, valamint ismert és kevésbé neves zenészek koncertjei (Palya Bea, Budapest Bár, Tolcsvay László, Ferenczi György, stb.) A jegyárak 500 Ft-tól 2500 Ft-ig terjednek, de váltható bérlet is a teljes rendezvénysorozatra.
 
A már emlegetett Sziget Fesztivál augusztus 9-én kezdődik, és 16-áig tart. A nulladik és a -1. napra a belépőjegy pont a felébe kerül a többi nap jegyárainak – ráadásul két csemegét is kínál ez a két nap: a Kispál és a Borz búcsúkoncertjét, illetve Cseh Tamás-emlékestet a magyar zenésztársadalom színe-javával (16 fellépővel!). A Sziget többi napjának jegyárai viszont igencsak borsosak a magyar zsebeknek, egyre inkább a nemzetközi fesztiválárakhoz igazodnak. Ezért azoknak, akik kisebb költségvetésű szórakozást keresnek, ajánlom inkább a fent felsorolt programokat.
 
Mozduljatok ki a nyár hátralévő napjaiban is!
 
Nóra

1 komment

Címkék: programajánló

Forró nyári napok – fellángoló szenvedélyek

2010.08.07. 18:49 Kérj tanácsot

 

Az egyik kedvenc internetes magazinunk, a "Dívány" oldalain Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely rádiós műsorvezető-író közös rovatában, a „Kettős látás”-ban írt a nyári szerelmekről.
 
Bennem is rengeteg gondolat lódult meg a cikk olvastával. Hogyne lódult volna – hiszen életem két legnagyobb, leghosszabb párkapcsolata nyári szerelemként indult!
 
A pszichológusnő azt írja a cikkben: a nyári lazaság, oldottabb hangulat a felelős azért, hogy nyáron könnyen szerelembe esik az ember, valamint, hogy a nyaralás kötelezettségek és felelősségek nélküli élethelyzet, ezért nem működnek ilyenkor bennünk a hétköznapokon szokásos viselkedési fékek.
 
Az író férfi-szemszögből úgy látja, hogy a nyár meghozza életkedvünket, és reménytelivé tesz, várjuk, sőt keressük ilyenkor a nagy kalandot.
 
Ez mind így van, de én még hozzátennék egy újabb szempontot. Nyáron az ember gyakrabban kerül el otthonról – ha nyaral, akkor azért, ha nyári rendezvényeken, fesztiválokon fordul meg, akkor azért. Tehát könnyebben van módja új ismeretségeket kötni.
 
Nagyon sok egyedülálló ismerősöm gondja éppen az, hogy a mozgástere túl szűk ahhoz, hogy új arcokat láthasson maga körül. Egy faluban vagy egy kisvárosban a 30-as, 40-es éveire az ember már tényleg „mindenkit ismer”. Akit pedig még nem ismer, az is pontosan ugyanúgy nőtt fel, ugyanazokon a helyken szocializálódott, hasonló viselkedésmintákat követ, mint a környezete többi tagjai. De aki nagyvárosban él is, a megszokott útvonalait, megszokott baráti körét ritkán hagyja el. Ugyanolyan emberekkel találkozik nap mint nap.
 
Ez változik meg a nyaralásokon. Amikor egy teljesen más közegből érkező emberrel találkozunk, akkor már pusztán az is izgalmassá, figyelemre méltóvá tesz valakit, hogy máshogy beszél, más tapasztalatok formálták őt olyanná, amilyen. Az újdonság varázsa nagyon erősen érvényesül, amikor két ember összeakad. Nem kell rögtön egy egzotikus külföldi szerelemre gondolnunk – éppen elég érdekes az ország távoli pontjáról érkezett hazánkfia is.
 
Így jártam én kamaszkoromban, amikor egy nyári kempingezésen egy velem egy idős, de a saját fiú osztálytársaimtól nagyon különböző fiúval akadtam össze. Más érdekelte, másképp beszélt, más zenéket hallgatott, más könyveket olvasott, más filmeket nézett, mint az általam addig ismert fiúk. A második találkozásunk alkalmával Shakespeare-t szavalt nekem, miközben a saját fiú osztálytársaim itthon kinevettek és értetlenkedtek, ha bármit szóba hoztam, ami a művészetekkel kapcsolatos volt… Hát persze, hogy horogra akadtam.
 
A kapcsoltunkat azonban elérte mindaz, amiről a divany.hu cikkében is szó esik: rázuhantak a hétköznapok valóságai. Távol éltünk egymástól, nem voltunk készen egy távszerelemre, és a saját mindennapjaink erősebbnek bizonyultak a nyári fellángolásnál. Ősszel elfogytak a levelek.
 
De úgy tűnik, mélyebb nyomot hagytunk egymás lelkén, mint amekkorát egy átlagos nyári szerelem szokott. Mert egy év csend után a fiú újra levelet írt, vette a bátorságot, és újrakezdte az ismerkedést. Így lett belőle egy 12 éven át tartó nagy szerelem – legyőzte a távolságot, a hétköznapokat. Csak egy valamit nem tudott legyőzni: azt, hogy kamaszkorunktól fiatal felnőtt korunkig annyira megváltozunk mindannyian, hogy ennek az átalakulásnak a végén már nem is vagyunk ugyanazok, mint akik egy agárdi kempingben 15 évesen összeakadtak. De ez már egy másik téma…
 
Másik nyári szerelmem voltaképpen a Tari Annamária érveit támasztja alá: ha nyáron kikerülünk a hétköznapi élethelyzetünkből, akkor annyira elengedjük magunkat, hogy nem működnek a hétköznapi gátlásaink.
 
Előfordul, hogy ilyenkor szinte lehull a hályog a szemünkről – velem is ez történt. A fiú, akivel barátként elmentünk együtt egy fesztiválra, már három éve az ismerősöm volt, és a leghatározottabban állítom: soha fel sem merült bennem, hogy köztünk lehetne is valami… Csak és kizárólag barátként tekintettem rá, akivel a Kispál és a Borz zenéjének közös szeretete vitt ki a Sziget fesztiválra… De amikor az este előrehaladtával egy kapatos fiatal így szólt ránk: „Üljetek már kicsit arrébb, szerelmesek, hogy én is ideférjek a pad végére…” már nem tiltakoztunk, mert valami tényleg elindult, egymásra hangolódott szubatomi részecskéink akkor már egyáltalán nem baráti módon rezegtek.
 
Ő lett a férjem, és két gyermekem apja. Azóta a 11 évvel ezelőtti nyár óta minden évben kimentünk nosztalgiázni a Szigetre, Kispál koncertre... (Egyetlen év maradt ki: amikor a nagyfiam született!) Holnapután pedig együtt megyünk a Kispál és a Borz búcsúkoncertjére is, szintén a Sziget fesztiválon.
 
Azt tanácsolom tehát, kedves párkeresők, hogy használjátok ki a nyár adta lehetőségeket az ismerkedésre. Ne vonjatok magatok köré falat, hanem nyíljatok meg, engedjétek, hogy az új élethelyzetek új embereket hozzanak közel hozzátok. A régiekre pedig merjetek új szemmel tekinteni – mert lehet, hogy ott sertepertél körülöttetek a nyári napsütésben életetek szerelme!
 
Ezt kívánom nektek erre a nyárra, szeretettel:
 
Nóra
 

Megjegyzés 1. A férjem engedélyt adott rá, hogy megírjam egymásba gabalyodásunk történetét. Azt mondta: "A történetünk publikus, és nagyon szép történet, örülök, ha más is megismeri." :-)

Megjegyzés 2. A divany.hu nemrégiben megjelenítette egy cikkünket a "Blogok, amiket olvasunk" rovatban. Ennek nagyon örülünk - így már két olyan internetes női magazin is van (a "Vigyázz, kész, nők" a másik), amely érdemesnek találja írásainkat a közlésre. Hurrá!

24 komment

Címkék: szerelem nők párkapcsolat pasik kispál és a borz nyári szerelmek

Tudósítás az Ördögkatlanból – egy mezítlábas fesztiválról

2010.08.06. 19:29 Kérj tanácsot

 

 
Amíg a gyerekeim az apai nagyszülőkkel kempingeztek, mi leléptünk Villányba fesztiválozni… Olyan szerencsésen estek egybe az időpontok, hogy az Ördögkatlan Fesztivál nyitónapján, kedvenc zenekarom (Quimby) koncertjén már ott is tudtunk lenni Nagyharsányban.
 
Hogy miért mezítlábas az Ördögkatlan? A két alapító – Bérczes László, a Bárka Színház művészeti tanácsadója, és Kiss Mónika főszervező együtt magyarázza a megnyitón: mert Móni mindig mezítláb jár, és ez az Ördögkatlan Fesztiválra tökéletesen illik is – hiányzik belőle a nagy fesztiválok olajozottan működő gépezete, olyan emberléptékű itt minden. Nem harsány szponzorok, nem az üzleti érdekek határozzák meg a rendezvényt, hanem a művészet élvezete. Na meg a hamisítatlan baranyai hangulat – a résztvevő négy falu – (Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya és Villány) szinte mediterrán atmoszférája.
 
Az Ördögkatlant idén rendezik meg harmadszor – először 2008-ban, amikor a nagymúltú Művészetek Völgye anyagi források hiányában megszűnt létezni. Ennek hatására fogtak össze a Bárka Színház művészei a szervezőkkel, és létrehoztak valami hasonlót, de mégis egészen mást, mint a Művészetek Völgye. Hangsúlyozom: hogy milyen a MV, csak hallomásból tudom, mert azon még sohasem vettem részt. De úgy sejtem, jóval nagyobb szabású, hömpölygősebb, vásáribb, mint az Ördögkatlan.
 
A Katlanban minden lassú, normális, kellemes. Nem kell rendezvényről rendezvényre rohanni. Amikor felülünk például a Katlanbuszra, hogy átmenjünk Nagyharsányból Villányba (ha már arra járunk, a borospincéket is meg kell nézni!), kiderül, hogy épp a mi járatunkon utazik a „Busz-színház” társulata! Mucsi Zoltán és Scherer Péter (ismert becenevükön: Kapa és Pepe), valamint ifjú, kevésbé ismert színésztársaik (Lass Bea, Szabó Vera, Göttinger Pál, Takács Géza és Pál András) rögtönzött előadással szórakoztatnak útközben. Mivel könnyesre nevetjük magunkat, eszünkbe sem jut Villányban leszállni, a palkonyai végállomásig nézzük (és elszenvedjük… mert a nézőt nem kímélő, provokatív de nagyon vicces performanszokból áll ez a menet – a férjem például madárfióka módjára hátravetett fejjel tűri, hogy Mucsi bort töltsön a szájába – inkább, mint az itatás másik kilátásba helyezett módján: Mucsi cipőjéből… Más utasok hagyják, hogy a táskájukat körbekínálja a művészúr: „Tessék parancsolni, vegyenek belőle bármit, ez Kovács Andrea táskája, válasszanak belőle valami szépet!”… Aztán gyűjtést rendeznek a válságtól sújtott Amerikai Egyesült Államok megsegítésére... Majd megkérnek két utast, hogy segítsenek felsöpörni és felmosni a buszt. Jutalmul nyalókát kapnak a takarítók...).
 
De a továbbutazás sem baj, mert Palkonya is csodaszép, hangulatos borospincék sorakoznak a falu szélén, a fesztivál erre a helyszínre nagyszerű gyerekprogramokat hozott.
 
Nagyharsányban szállunk meg, egy helybéli néni adja ki nekünk a szebbik szobáját! Ez nagyon jellemző a rendezvény helyi fogadtatására – nem valami kellemetlenségként tekintenek a Fesztiválra az ott élők, amit elszenvedni kénytelenek minden nyáron, hanem a falu felvirágoztatásának egy eszközeként élik meg. Segítőkészek, kedvesek, bevételük éppúgy van a rendezvénynek köszönhetően, mint szórakozásuk – merthogy minden koncerten képviseltetik magukat, méghozzá jelentős számban! Olyan nénikkel találkozunk pl. a Quimby koncertjén, akik soha el nem mennének más körülmények között egy hasonló zenei eseményre…
 
A mi házinénik pedig reggelire friss kelt rétest és pogácsát süt nekünk, leírhatatlanul finom a túrós és a mákos rétes forrón, frissen a tepsiből! A háza kulcsát is megkapjuk, végtelenül megtisztelő ez a bizalom.
 
A programokra visszatérve: megnézzük a Cseh Tamás rajzaiból rendezett kiállítást, és a Cseh Tamás dalaira készült képregényes rajzokat, melyeket Jordán Katica, pécsi nagycsaládos édesanya készített a gyermekeinek, hogy megértsék Cseh Tamás dalait! Cseh Tamás volt az Ördögkatlan fővédnöke, halálhíre épp a tavalyi Fesztivál idején érte a rendezőket, idén sok-sok programmal emlékeznek meg elhunyt barátjukról. (A másik fővédnök Törőcsik Mari – ő szerencsére felgyógyult súlyos betegségéből, a fesztiválra hangfelvételben küldte el jókívánságait.)
 
Az egyik legizgalmasabb program is kapcsolódik egy különleges módon Cseh Tamáshoz: a nagyharsányi Falutörténeti Múzeum egyik melléképületében, egy régi parasztházban Cseh Tamás fia, Cseh András képzőművész, valamint ef Zámbó István festőművész, Kiss Tibor (a Quimby énekese, festőművész)  festékkel és ecsettel, Simon Edina és Surman Edit mesebeli kerámiáikkal kortárs művészeti tárlatot alkot – kifestik és berendezik a ház egy szobáját műveikkel.
 
A színházi programok is nagyon gazdagok: mi a nagyharsányi iskola tornatermében Ördögkatlanhoz illő, pokoli körülmények közt, melegben és levegőtlenségben végignézzük az amúgy nagyszerű „Nézőművészeti Főiskola” című előadást, Tasnádi István művét, melyben újra a buszról már jól ismert Mucsi Zoltán és Scherer Péter brillíroznak.
 
Utána épp odaérünk Varga Livius és Kubányi Bálint stand-up comedy-előadására.
 
Később, már a következő helyszínen megnézzük és kipróbáljuk Lois Viktor, mechanikus zseni zenélő szobrait. Villány határában, egy hegytetőn álló, elhagyott kőbányában berendezett Szoborparkban (ami nem a Fesztivál keretei közt került ide, hanem állandó látnivaló!) vagyunk, ahol csütörtök este átéljük a Fesztivál számunkra legcsodásabb programját is: a Braindogs együttes koncertjét.
 
Ez az alkalmi társulás öt magyar, egy osztrák és egy angol zenész találkozásából jött létre. Évente 2-3 alkalommal összejönnek, és tudásuk legjavát adva eljátsszák a zenész-zseni, Tom Waits dalait. A magyarok: Kiss Tibor (Quimby, Budapest Bár), Varga Livius (Quimby, Kutyavacsorája), Frenk (ex-Hiperkarma, ma szólózenész és Budapest Bár-énekes), Varga Laca (Hiperkarma), Nagy Szabolcs (Hobo Blues Band). Az osztrák: Ripoff Raskolnikov, nem evilági figura… Énekes, gitáros művészlélek, gomblyukában mindig óriási, vörös műrózsát visel... Az angol: Ian Siegal blues-énekes, az általam valaha látott legjobb előadóművészek egyike. Nem csak jól énekel és kitűnően gitározik, de a színpadi jelenléte is fantasztikus. Átlagos külsejű, az átlagnál alkoholistább angol fickóból átlényegül a ledögösebb mozgású, vonzó és taszító rosszfiúvá, amint a színpadra lép… Télen látott koncertjükön Ian kígyóbőr zakót viselt, nadrágja farzsebéből időnként előhúzta kisfésújét, hátrafésülte zilált fürtjeit… A közönség pedig tombolt.
 
Nos, most sem volt ez másképp. A Braindogs még napsütésben kezdett játszani, a közönség a fűben ülve hallgatta – de egyre nehezebb lett az üldögélés, hisz viszketett a talpunk! A koncert 2 óra 20 perces maratoni táncba és közös éneklésbe torkollt, a vaksötét hegyoldalon csak a színpad világított, fölöttünk denevérek röpködtek, mégsem volt mehetnékje senkinek. Szerencsére a zenészeknek sem… Kifulladásig játszottak.
 
Én pedig kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy az erőm véges. A lendület vitt volna még, de a lábam már nem bírta a táncot.
 
Ráadásul véget ért a váratlan miniszabadságunk is, még a koncert után haza kellett indulnunk.
 
Hihetetlen, hogy ennyi minden fért másfél napba, és mégsem volt egy percig sem zsúfolt vagy hajszolt a program!
 
Most már itthonról irigykedem, hisz a Fesztivál még augusztus 8-áig, vasárnapig tart. Lesz még többek között Ian Siegal szólókoncert is, meg Budapest Bár, Ghymes, Firewater, Jazz Műhely, Cseh Tamás emlékest, rengeteg színházi előadás, gyerekprogram is.
 
És akik olyan szerencsések, hogy még csak ezután látogatnak el az Ördögkatlanba, megnézhetik, milyen lett az elkészült szoba – Kiss Tibi személyesen magyarázta el nekünk festés közben, hogy a mű témája a helyi legenda – amely a Falumúzeum leírása szerint így hangzik: Egyszer az Ördög beleszeretett egy boszorkány lányába, a gyönyörű Harkába. A boszorkány kikötötte: csak akkor adja neki Harka kezét, ha a hajnali kakasszóig felszántja a a villányi hegyoldalt! Az Ördög az ekéje elé macskákat és kecskét fogott, így sikerült is félig felszántani a hegyoldalt – ám ekkor a boszorkány megijedt, hogy oda lesz a lánya, felébresztette a kakast, aki idejekorán kukorékolva meghiúsította a munka befejeztét… Az Ördög mérgében elhajította az ekét – ami Harkányig repült, ott felhasította a földet, s felbuzgott belőle a híres harkányi gyógyvíz!
 
Ezúton kérek elnézést Kiss Tibitől, amiért rókáknak néztem az eke elé fogott macskákat…
 
Nóra

2 komment · 1 trackback

Címkék: zene színház cseh tamás kiss tibor quimby tom waits mucsi zoltán scherer péter braindogs ian siegal ördögkatlan fesztivál

Padlizsán!

2010.08.06. 00:04 Kérj tanácsot

 

Én nagyon szeretem a padlizsánt és gyakran esszük. Az utóbbi években egyre többen kedvelik és egyre több receptet lehet találni a padlizsánról. Már Nóra is ajánlott padlizsános ételt elkészítésre, tőlem is tanult egyet.
 
A mindmegette.hu így ajánlja a padlizsánt:
 
„A padlizsán eredeti hazája India, és a XVI. században arab közvetítéssel került Európába – talán ezért is hívjuk „török paradicsomnak”. Csak nagy sokára tudott tért hódítani, a közhiedelem ugyanis azt tartotta róla, hogy mérgező, megőrül, aki eszik belőle...
 
Erre magyarázat csaknem fekete, lilás színe, vagy kesernyés íze lehet. Mindez már a múlté. Napjainkban a délvidéki, mediterrán konyháknak egyik legfontosabb kelléke. Sütve, párolva, rakva, töltve, levesnek és mártásnak, számtalan módon készítik, és jobbára igen aromás fűszerekkel társítják. A burgonyafélék családjába tartozik.
 
Lehetőleg kisebb, zsenge padlizsánokat vásároljunk. Azt válasszuk, amelyiknek a héja feszes, és ha ujjunkkal kissé megnyomjuk, rugalmas, kemény. A hiedelem szerint csak fából készült késsel dolgozhatunk vele, de ez így nem igaz… Arra kell csak figyelnünk, hogy rozsdamentes késsel vágjuk…
 
A padlizsán csökkenti az izgalmi állapotot. Ezenkívül kiegyensúlyozó hatással van a koleszterinszintre. Pozitívan hat az agysejtekre is.
 
Elkészíteni számtalan módon lehet. Az egyszerű rántott padlizsántól kezdve, a francia “lecsón”, a ratatouille-on át, a muszakán keresztül a padlizsánkrémig rengeteg ínycsiklandozó finomságot készíthetünk belőle!!!”
 
A családom nagy kedvence a fent említett „francia lecsó”, a ratatouille.
 
Hozzávalók:
 
•        1 evőkanál olívaolaj,
•        1 apróra vágott hagyma,
•        2 zúzott fokhagymagerezd,
•        1 felkockázott közepes padlizsán,
•        4 kis felszeletelt cukkíni,
•        2 kierezett és kockára vágott piros húsú paprika,
•        40 dkg paradicsom,
•        1 babérlevél,
•        egy ágacska kakukkfű,
•        5–
•        7 dkg fenyő- vagy napraforgómag,
•        só,
•        bors
 
Elkészítés:
 
Forró olajban néhány percig pároljuk a hagymát. Beletesszük a fokhagymát, a padlizsánt, a cukkínit és a paprikát. 10 percig főzzük, néha megkeverjük. Hozzáadjuk a paradicsomot és a fűszereket, majd 40 percig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Beleszórjuk a fenyő- vagy napraforgómagot, ízesítjük. Barna rizzsel azonnal tálaljuk.
 
Több változatát is megnéztem a ratatouille-nak, van, ahol konzerv paradicsomot írnak, van, ahol azt kérik, hogy hámozzuk meg a paradicsomot. Én mindig simán kockára vágva adom hozzá a többi alapanyaghoz a paradicsomot és nagyon finom lesz így is...babérlevelet sem szoktam bele tenni, de legközelebb kipróbálom majd!
 
A ratatouille-t főételként is ehetjük, és húsok vagy halak mellé is nagyon finom.
 
Íme egy hallal kombinált recept:
 
Hozzávalók:
 
•        4 db fehérhúsú tengeri halfilé
•        1 közepes fej vöröshagyma
•        1 db piros húsú kaliforniai paprika
•        5-6 db érett koktélparadicsom
•        1 kisebb padlizsán
•        1 dl száraz fehérbor
•        olívaolaj
•        só
•        bors
•        1 kávéskanál morzsolt tárkony
 
Elkészítés:
 
A hagymát nagyobb szeletekre vágjuk, és egy közepes méretű edényben, a felhevített olívaolajon elkezdjük pirítani. A paprika szárát és magját eltávolítjuk, majd csíkokra vágjuk, és a félig megpuhult hagymára rakjuk. Kicsit besózzuk, majd fedő alatt pároljuk közepes lángon, hogy levet engedjen. Közben a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a padlizsánt meghámozzuk és felkockázzuk. Mikor a paprika és a hagyma levet engedett, rárakjuk a paradicsomot és a padlizsánt is. Ráöntjük a fehérbort, megborsozzuk és még egyszer megsózzuk. Fedő alatt, gyakran kevergetve kb. 20 perc alatt készre pároljuk. Hozzáadjuk a tárkonyt, majd összeturmixoljuk. A halfiléket egyenként alufóliára tesszük, megkenjük a ratatouille-pürével, majd batyukat formálva előmelegített sütőbe tesszük, és 25 perc alatt készre sütjük. Rozmaringos-petrezselymes sós burgonyával tálaljuk.
 
Van még két változata, amit én találtam ki és nagyon szeretjük:
 
Ha gyorsan szeretnék valami padlizsánost, akkor „olaszosan” szósz lesz a francia lecsóból a tésztára és kiegészítjük még sajttal is. Nagyon finom, egyszerű és vegetáriánus lesz így az étel, de nem fogunk fanyalogni és éhesen nézegetni így sem az ebéd végén, főleg ha van utána valami könnyű desszert is!
 
A másik „találmányom” a rakott ratatouille. Amíg elkészül ez az étel, megfőzöm a rizst és egy harmadik edényben megpárolok vöröshagymát kockában egy kis olajon, hozzáadok darálthúst, annyit, amennyi éppen van otthon, meg amennyire „húsosra” szeretném készíteni az ételt. A húst borssal, zöldfűszerekkel ízesítem. Amikor minden elkészült, veszek egy nagy tepsit, beleöntöm a rizst, arra a húst, és a tetejére a zöldségeket. Ezt megöntöm elég sok tejföllel, lehet zsírszegény, vagy joghurttal „lazított”, és beteszem a sütőbe sülni. Ha nagyon gazdagra szeretném elkészíteni az ételt, egy kis idő múlva kiveszem a már pirulni kezdő tejfölöstetejű tepsit és még reszelt sajtot is szórok rá, és azt is ráolvasztom még.
 
Nagyon ízgazdag, finom ételt kapunk, sok is lesz belőle, nem kell másnap sem főzni. Idáig még mindenkinek ízlett ez a variáció, akik kipróbálták.
 
Jó étvágyat!
 
Zsófi
 
 
 
 
Muszaka – amit mi fél napig görög rakott krumplinak hívtunk…
 
A görög nyaralások hangulatát idézhetjük meg a muszakával, ami az egyik legfinomabb padlizsános egytálétel. A bökkenő csak az, hogy az én gyerekeim nem szeretik a padlizsánt… A férjem és én viszont a kedvenc zöldségeink közé soroljuk.
 
Minden szülő jól ismeri azt a jelenséget, amikor a gyerek egy ételt már a puszta megnevezése miatt is elutasít – megkóstolni sem hajlandó azt, aminek a nevében vagy az általa ismert összetételében szerepel valami olyasmi, amit ő „nem szeret”. Valójában sokszor csak előítéletek ezek, és magától észre sem venné azt az ízt az ételben… De nem mindig!
 
Engem pl. egész gyerekkoromban végigkísért a felnőttek azon igyekezete, hogy bebizonyítsák: nem is igaz, hogy nem szeretem a gombát, biztos csak félek a mérgezéstől… Apai nénikéim (a "nenéim") pl. többször is belecsempészték a gombát különféle főztjeikbe, aminek következtében én azonnal megéreztem az ízén, és nem ettem meg… Nálam ugyanis a gomba elutasítása nem előítélet, hanem ízlés kérdése volt.
 
Padlizsán-ügyben nem voltam benne biztos, hogy az én gyerekeim milyen okból elutasítóak, ezért tettem egy kísérletet. A muszakát elneveztem görög rakott krumplinak, és nem említettem nekik, hogy van benne padlizsán is. A rakott krumplit nagyon szeretik, így ezzel a kommunikációs megoldással („átpozícionálás!) próbálkoztam…
 
Sajnos az első falatnál lebuktam. Kiturkálták a padlizsánt, de anélkül legalább jóízűen megették a „görög rakott krumplit”… Szerencsére a padlizsán íze nem annyira markáns, hogy átitatta volna a többi összetevőt, így én nem jártam úgy, mint a nenéim a gombával!
 
A muszaka hozzávalói (az én változatomban – merthogy ezt is mindenki kicsit másként készíti): 4-5 közepes méretű padlizsán (a nagy szemek nem olyan finomak, mint a zsenge kisebbek),
40 dkg darált marhahús (aki szereti, az készítheti darált bárányhússal is…),
40 dkg burgonya,
3 nagy fej paradicsom,
1 nagy vagy 3 kis fej hagyma,
5 kicsi vagy 3 nagy gerezd fokhagyma,
1 paradicsomkonzerv (nem koncentrátum),
1 pohár száraz vörösbor,
só, bors (én mindig „színesborsot” használok, vagyis a borsőrlőmbe teszek egész feketeborsot, zöldborsot és rózsaborsot is, így nem lesz annyira erős az íze, mint ha csak feketeborsot használnék, viszont többféle aromája lesz), fahéj, oregánó,
olívaolaj.
 
A muszaka elkészítése: a padlizsánokat hámozzuk meg, vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, sózzuk be alaposan, és tegyük félre egy tálban. A krumplikat alaposan megmosva tegyük fel héjastól főni sós vízben. A hagymát apró kockára vágva pár evőkanál olívaolajon fonnyasszuk meg, őröljünk rá borsot, és tegyük hozzá a darált marhát. Nyomjuk bele a fokhagymagerezdeket. Hintsük meg egy púpozott teáskanálnyi fahéjjal. Állandó kevergetéssel pirítsuk össze.
 
Öntsük rá a vörösbort, egy percig hagyjuk benne rotyogni, ekkor tegyük hozzá a paradicsompürét. Öntsünk hozzá egy pohárnyi vizet (ha van kész húslevesünk, akkor azzal mindig jobb hígítani, de egy átlagháziasszony, tudom, nem tart otthon minden nap hús-alaplét – én sem). Miközben fő, ügyeljünk rá, hogy mindig legyen egy kis szaftja, ha elfőtte, akkor pótoljuk a folyadékot. Sózzuk meg.
 
Mialatt a ragu fő, mossuk le a sós lét a padlizsánokról, töröljük szárazra a szeleteket, forrósítsunk egy serpenyőben olívaolajat, és tegyük bele a padlizsánszeleteket pirulni. Állandóan forgassuk, figyeljük, nehogy túlsüljön – akkor jó, amikor először üvegesre változik a húsa, utána kap egy kis pirult színt mindkét oldala – de nem feketedik meg! Amelyik megsült, azt szedjük ki egy tálra, és tegyük félre.
 
Amikor a burgonya megfőtt, szűrjük le, hűtsük ki, majd hámozzuk meg, vágjuk karikákra (pont, mint a rakott krumplihoz).
 
A paradicsomokat szeljük karikákra (akit zavar a héja, az előbb vágja be kereszt-formán a héját mindegyiknek, mártsa egy pillanatra lobogó forró vízbe, így könnyű meghámozni!).
 
A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Majd készítsünk klasszikus besamel-mártást.
 
Hozzávalók a besamelhez: 6 dkg vaj,
1/3 pohárnyi liszt,
2 és ¼ pohárnyi tej,
fél teáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió,
só, csipetnyi frissen őrölt fehér bors (ez el is hagyható).
 
A besamel elkészítése: olvasszuk fel a vajat egy magas falú serpenyőben, de ne forrósítsuk fel túlzottan, mert a vaj könnyen megég. Szitáljuk hozzá a lisztet, és keverve pirítsuk egy percig. Ekkor vegyük le a tűzről. Apránként keverjük hozzá a tejet, csomómentesre. Tegyük vissza a tűzre, és állandó keverés mellett forraljuk fel. Ekkor elkezd besűrűsödni. Még egyetlen percig hagyjuk a tűzön, folyamatosan kevergetve. Tegyük bele az őrölt szerecsendiót, egy csipet sót, és a fehér borsot, és vegyük le a tűzről. Folpackot terítsünk a felszínére, hogy ne bőrösödjön meg, amíg fel nem használjuk.
 
Most már minden összetevőnk elkészült. Egy olívaolajjal kikent lapos jénai vagy más sütőtál aljára terítsük le a krumplikarikák felét. Arra kanalazzunk annyit a raguból, hogy betakarja, rá a padlizsánszeletek felét, arra pedig a paradicsomkarikákat – az összeset. Ekkor hintsük meg oregánóval. Most egy réteg padlizsán következik újra, arra a ragu másik fele, és végül krumplikarikák. A tetejére simítsuk rá a besamel mártásunkat.
 
A forró sütőben kb. 35-40 perc alatt szép pirosra sül a muszakánk.
 
A korábban emlegetett, Zsófitól tanult padlizsános receptet pedig itt találjátok meg:
 
Jó étvágyat a sok padlizsánhoz!
 
Nóra

2 komment

Címkék: recept gasztronómia főzzünk

A szieszta életet ment – nem képletesen szólva, hanem valóságosan

2010.08.04. 13:36 Kérj tanácsot

 

Ha bekövetkezik a klímakutatók jóslata, és Magyarország hamarosan mediterrán éghajlatú országgá változik, nagyon remélem, hogy hazánkban is törvényerőre emelkedik a mediterrán életforma egyik legjobb jellemzője: a mindennapos déli szieszta, azaz az ebéd utáni szundikálás (vagy legalábbis semmittevés).
 
Amennyire küzd a legtöbb kisgyerek az ebéd utáni alvás kötelezővé tétele ellen, annyira sok felnőtt irigyli őket – köztük én is. Mikor gyermekem született (és ezzel beléptem a leginkább alváshiányos életszakaszomba), rászoktam, hogy délutánonként én is lefekszem egy órácskára, amíg a gyerek alszik.
 
A gyerekeim azóta megnőttek, a nagy már nem alszik ebéd után, a kicsi viszont szerencsére még igen – ezért ha tehetem, még ma is lefekszem ilyenkor én is.
 
Most pedig a tudósok (nem a legendás humbug-kutatások forrásaként idézett angol tudósok, hanem a Nyugat-virginiai Egyetem kutatói) kimutatták, hogy ezzel a szokásommal megmentem a saját életemet – de legalábbis sokat teszek azért, hogy elkerüljenek a legsúlyosabb betegségek.
 
Harmincezer, 18 évesnél idősebb és 60 évesnél fiatalabb ember alvási szokásait és egészségi állapotát hasonlították össze. Úgy találták, hogy nemtől, kortól, testsúlytól, alapbetegségektől és mindentől függetlenül pontosan 7 órát kell aludnia minden felnőttnek – és az ettől több vagy kevesebb alvás egyaránt növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Ne feledjük: ez ma Magyarországon a leggyakoribb halálok: 2004-ben az elhunytak fele ilyen jellegű betegségben halt meg (összehasonlításképp: a daganatos betegségek „csak” 25%-ot tettek ki).
 
A kötelező 7 órás alvás naponta értendő, összesen, a délutáni és az éjjeli alvás ugyanis összeadódik. Mindazok, akik napi 5 óránál kevesebbet alszanak, kétszer akkora valószínűséggel betegszenek meg szív- és érrendszeri betegségekben, mint akik 7 órát alszanak. Meglepő módon a túl sok alvás is káros! Akik 9 órát, vagy annál többet alszanak naponta, azok számára másfélszer akkora annak a kockázata, hogy szívinfarktust, anginát vagy agyvérzést kapjanak, mint a 7 órát alvóknak…
 
Én vagyok az élő tanú arra, hogy ez bizony igaz lehet. 33 éves koromig így éltem – amikor még nem dolgoztam, gyakran 10-12 órákat aludtam, imádtam szombaton délig aludni! Amikor azonban beindult a munkám, volt olyan időszak is, amikor két napot egyvégtében lehúztam – egyáltalán nem mentem haza aludni két munkanap között. És egy átlagos hétköznapon sem jutott több 5 óra alvásnál.
 
Meg is lett az eredménye: 30 éves koromra kialakult a szervezetemben egy gyógyíthatatlan állapot, a magas vérnyomás. Életem végéig gyógyszerrel kell karban tartanom magamat. Nem állítom, hogy csak a helytelen alvási szokásaim miatt, hanem nyilván a rengeteg stressz miatt is – de most már, a fent idézett kutatásnak köszönhetően tudjuk: a túl sok alvás és az alváshiány is hozzájárult a végeredményhez.
 
Amióta azonban változtattam az életmódomon, megadom a szervezetemnek azt, amit megkövetel. Valahányszor csak módon van rá, sziesztázom.
 
Mert – azt elfelejtettem mondani – én igazi bagoly vagyok. Amikor mások elcsendesednek, én akkor kezdek élni. Éjfél előtt ritkán kerülök ágyba, reggel viszont a gyerekeim ébresztenek - munkanapokon pedig a kényszer, hogy az egész családot időben útnak indíthassam. A napi 7 óra így gyakran csak a sziesztával kiegészítve jön ki.
 
A hétköznapi sziesztázás ugyan ritka luxus, de egy másik kutatás, a Pennsylvaniai Orvosi Egyetem felmérése arra int: ha baglyok vagyunk, és hétköznap nem érünk rá sziesztázni, legalább hétvégén pótoljuk be a kimaradt alvásidőt!
 
160 egészséges felnőttet vontak be a kutatásba (22-45 éveseket). 5 napon át megvonták tőlük a normális alvásidő egy részét: csak napi 4 órát alhattak. Ezután megfigyelték, hogy a tipikus alváshiányos tünetek (fáradtság, lelassulás, figyelemzavarok) akkor kezdtek csak csökkenni, ha a 4 órás alvással eltöltött napok után beiktattak egy legalább 10 órás alvást. A szervezet egy-egy ilyen nagyobb alvásnak köszönhetően regenerálódott. Tehát a hétköznap kihagyott alvás valamelyest pótolható egy-egy hosszabb alvással, vagy a hétvégi sziesztázással!
 
De hangsúlyozom: a második kutatás eredménye nem azt jelenti, hogy szabad hosszú távon úgy élnünk, hogy sok alváshiányos nap után beiktatunk egy hosszabb alvást. Hisz ha a látványos fáradtsággal járó állapotunkon javítunk is így – a szív- és érrendszerünk veszélyben forog.
 
Pontosan tudom, hogy kisgyerekek mellett az ember nem engedheti meg magának sem a nyugodt, gondtalan éjszakai alvást, sem a mindennapi sziesztát – de kedves anyuka-társaim! Kérlek, gondoljatok arra, hogy a gyerekeknek éppúgy szüksége lesz az anyjukra 5,10, 20 év múlva, mint most! Hagyjátok a dagadt ruhát másra, és ha már elégszer felvittétek a gyereket a padlásra – akkor pihenjetek is! Mert ezzel is a gyerekeitek érdekeit szolgáljátok. Higyjétek el – egyetlen gyerek sem azt fogja felidézni a gyerekkorából, hogy volt-e egy kupac vasalatlan ruha a lakás valamelyik sarkában. Viszont szeretné maga mellett tudni a szüleit felnőttként is!
 
Mindenáron aludjatok napi 7 órát, se többet, se kevesebbet! És vigyázzatok magatokra.
 
Nóra

4 komment

Címkék: család egészség egészséges alvásmennyiség

Gárdonyi Géza: Ida regénye

2010.08.03. 01:01 Kérj tanácsot

 

Ma, azaz augusztus 3-án van a születésnapja Gárdonyi Gézának, akinek eredeti neve Ziegler Géza volt.
 
Gárdonyi Agárdpusztán született 1863-ban. Édesapja, Ziegler Sándor a szabadságharcot fegyvergyár létesítésével támogatta. A család szinte az egész országot végigvándorolta. 1870 tavaszán érkeztek a fővárosból Sályba, ahol szokatlanul hosszú ideig, három évig maradtak. Gárdonyi így ír erről: "hét esztendős voltam, mikor vidékre kerültünk. A falu, ahol apám állást foglalt, Borsod megyében van, erdők között". Itt kezdett iskolába járni az író, ennek emlékét ma tábla őrzi Sályban. 1873 tavaszán a Ziegler család Hejőcsabára, a ma Miskolchoz tartozó településre költözött, Gárdonyi itt fejezte be a negyedik elemit. (Emléktábláját itt is megtalálhatjuk.)

A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben. A tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár).
 
1885-től újságíró lett Győrben, Szegeden, Budapesten.

1897-ben Egerbe költözött, itt írta leghíresebb regényeit. (Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai)

1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat olvasható: "Csak a teste". Egykori lakóháza ma múzeum.
 
Gárdonyiról mindenkinek Eger és az Egri csillagok jut eszébe, de nekem mégis egy másik regénye miatt az egyik legnagyobb kedvencem.
 
Hetedik osztályos lehettem, amikor a könyvtárban kezembe akadt az „Ida regénye”. Akkor még nem nagyon foglalkoztam ilyen fogalmakkal, mint nőmozgalom, női egyenjogúság, emancipáció. Elkezdtem olvasni és a könyv a kezemben maradt. Addig nem tudtam letenni, amíg a végére nem értem. És az egyik legmeghatározóbb könyvélményem lett!
 
Miért szerettem a regényt? Akkoriban azért, mert nagyon romantikusnak találtam, hogy mulatozós, iszákos apja lánya megkérdezése nélkül talál neki férjet, akiről persze hamar kiderül: a világ legtisztességesebb és legegyenesebb embere, akit ilyen furcsa módon találni lehetett. Merthogy apróhirdetésben találja a férj-jelöltet Ó Péter, Ida apja.
 
Balogh Csaba elszegényedett dzsentri, aki festeni szeretne, de nincs pénze, és Ida hozományából akarja elindítani festői pályafutását...a végére Ida és Csaba egymásba szeretnek és ráébrednek, hogy a sors úgy választotta ki őket egymásnak, hogy maguk sem dönthettek volna jobban.
 
Ha az ember öregebben olvassa a regényt, már azt is megleli benne a szerelmi szál mellett, hogy mennyire ismerte Gárdonyi a 20.század elején a magyar társadalmat, a női sorsot és a modernizálódó világban a feudális gyökerekkel megkötözött furcsa női léthelyzetet. Megmutatja, mire van és mire nincs joga egy fiatal és tanult nőnek, tud-e döntéseket hozni, alakíthatja-e saját életét úgy, ahogy szeretné vagy a szülői házat elhagyva csak annyi változik, hogy apjától férje kapja meg az irányítás és a döntés jogát.
 
Édesapja úgy adja férjhez Idát, mintha egy megunt bútortól szabadulna meg, csakhogy a „vevő” itt nem fizet, hanem éppen hozományhoz jut, csak vigye már a „megunt” bútort arrébb!
 
Szeretem a regényt korrajzáért, a művészélet bemutatásáért, a jellemek ábrázolásáért és az izgalmas és lebilincselő fordulatok miatt.
 
Jó olvasást kívánok!
 
Zsófi

9 komment

Címkék: könyv irodalom gárdonyi géza ida regénye kultúrtörténet

Találkozás

2010.08.01. 21:44 Kérj tanácsot

 

Nagy nap volt a mai. Amióta ezt a blogot kitaláltuk, formába öntöttük, és elindítottuk – immár kilenc hónapja, hihetetlen! -, ma először találkoztunk Zsófival. Merthogy, ezt talán nem mondtuk ki eddig így, egymástól több mint 1000 km távolságra élünk…
 
De a barátság ilyen. Sem idő, sem távolság nem számít. Az internet korában ráadásul össze is zsugorodik a világ. Ha minden nap beszél két ember egymással, akkor nem is fogja fel, hogy fél Európa választja el a másiktól…
 
És mégis: jó volt találkozni, jó volt látni egymás, számban is gyarapodó és egyre cseperedő gyerekeit, és élőszóban folytatni mindazokat a beszélgetéseket, amiket hónapok óta „elektronikusan” kellett megejtenünk…
 
Nagy dolog a technika, de semmi nem pótolja a személyes találkozást. A vacsoraasztal felett beszélgetni még a közös blogolásnál is jobb!
 
Úgyhogy mára elég is legyen ennyi. Kívánom nektek, hogy szépen kezdődjön számotokra is a nyár utolsó hónapja, és az új hét.
 
Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: barátság beszélgetés

Fesztivál-dömping

2010.07.30. 14:37 Kérj tanácsot

 

Korábban ajánlottam már nektek olcsó és ingyenes nyári programokat – ezen a hétvégén viszont, ha akarnék, sem tudnék választani a rengeteg fesztivál-ajánlat közül.
 
Reggae Camp Monorierdőn, Keszthelyi Borünnep, Belvárosi Jazzfesztivál a Pesti Vármegyeháza belső udvarán, Kórusverseny és Folklórfesztivál Debrecenben, Veszprémi Ünnepi Játékok, Fröccsfesztivál a Budapesten a Dürer-kertben, elektronikus zenei fesztivál Kismaroson, Flamenco Fiesta Pécsett, Füredfest, Művészetek Völgye, Ozora Fesztivál, és ami külön tetszik: Bud Spencer és Terence Hill rajongók Fesztiválja Gárdonyban… Még hosszan sorolhatnám, ez korántsem a teljes lista!
 
Elképzelhetetlen számomra, hogy egyetlen hétvégén ez a rengeteg rendezvény mind elegendő látogatót vonz ahhoz, hogy fenn bírja tartani magát.
 
A fesztiválok pedig jók, nem csak a féktelen dorbézolás színhelyei kamaszok és felnőni nem akarók számára, hanem sokszor valódi kulturális értékeket kínáló programok, ráadásul közösségformáló hatásuk is van. Márpedig kis hazánkra ebben a pillanatban nagyon ráfér, hogy felszabadultan szórakozzon, hogy kibújjon a csigaházból, ahová a rengeteg anyagi gond, megélhetési nehézség kergette be.
 
Pár hónapja azon busongtam, hogy Budapest belvárosa éjjel szinte kihalt, nem érezni rajta azt a pezsgést, amit egy világvárosban szinte kötelező lenne érezni. Ugyanez a gondom szülővárosommal, Miskolccal is: alkonyatkor a város szinte elnéptelenedik, az emberek otthon ülnek, soknak eszébe sem jut, hogy ki is mozdulhatna akár… De míg Budapest nyáron kivirul, és az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy igenis megvan benne a pezsgés, amit korábban hiányoltam (és pl. a Balaton partján is megvan ugyanez), addig Miskolc sajnos nem látszik nyáron sem éledezni.
 
Azt ajánlom hát nektek, hogy mozduljatok ki, bárhol is éltek, bármennyire lefáraszt a mindennapos hajsza – mert az a napi 8 óra szórakozás bizony nektek is jár! Keressetek ezen a hétvégén egy jó kis fesztivált elérhető közelségben. Nem lesz nehéz, mint mondtam: kis túlzással, ha eldobtok egy tetszőleges nagyságú követ, már el is találjátok vele valamelyik fesztivál cégérét…
 
Nóra

4 komment

Címkék: programajánló fesztiválok

Életre kel a múlt

2010.07.29. 22:06 Kérj tanácsot

 

Igazi csodára bukkantam, napok óta vissza-visszatérek hozzá, ezért úgy döntöttem: veletek is megosztom.
 
Élt a cári Oroszország utolsó évtizedeiben egy úriember, a neve Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij. Ősei nemesek, katonatisztek voltak, ő azonban a Szentpétervári Állami Műegyetemre iratkozott be kémia szakra, Mengyelejev tanítványa lett. Ezzel egy időben zenét és festészetet is tanult a Cári Művészeti Akadémián. Talán ez már jelzi: valami egészen speciális érdeklődési területet talált magának, ami kémia és művészet egyben - a színes fényképezés akkor formálódó, még gyerekcipőben járó technológiái érdekelték.
 
Berlinbe ment tanulni, s amikor visszatért Oroszországba, már birtokában volt a tudásnak, ami a színes fényképek készítéséhez szükségeltetett. 1901-ben létrehozta fotólaboratóriumát Szentpéterváron.
 
1905-től önállóan, 1909 és 1915 között pedig II. Miklós cár megbízásából körbejárta Oroszországot, és egy vasúti kocsiban berendezett sötétkamra-fotólaboratórium segítségével megpróbálta dokumentálni az akkori Oroszországot. Célja az volt, hogy az orosz iskolások az ő fényképeinek segítségével ismerjék meg szép hazájuk történelmét, kultúráját, és a modernizálódó birodalom új arcát egyaránt. 10 ezer fotót készített egy évtizedes útja során!
 
Senkit nem akarok technikai részletekkel untatni, elég legyen annyi, hogy a képei üveglapokra kerültek negatív formában, minden képről három negatív üveglemez készült, melyeket „laterna magica” segítségével átvilágított, az egyiket vörös fénnyel, a másikat zölddel, a harmadikat pedig kék fénnyel – a három szín keveréke adta ki a végleges képet.
 
A végeredmény lenyűgöző. Mai, digitális fotózáson edződött szemünknek szinte hihetetlen ezeknek a fotóknak a látványvilága – megdöbbentő élessége, ragyogó, élő színei, elképzelhetetlen mélységei… Ma már talán photoshoppal sem tudnánk reprodukálni ezt a különleges látványt!
 
Ennyi bevezető után győződjetek meg erről a csodáról magatok is. Mert üveglemezei fennmaradtak, és ma már mindannyiunk számára hozzáférhetőek az interneten. Valószínűleg csak annak köszönhetően menekült meg gyűjteménye jelentős része, hogy 1918-ban elhagyta forradalomtól dúlt hazáját, Franciaországban telepedett le, és ott is halt meg 1944-ben, 81 évesen. Az épségben megőrzött 1902 negatív üveglemezt és 710 nyomatot az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára vásárolta meg az örökösöktől 1948-ban, és 2000-ben digitalizálták a képeket. Azonban csak 2004-ben sikerült egy zseniális programozónak megtalálnia a megoldást arra, hogy nagy felbontású digitális képek formájában láthassuk a gyűjtemény képeit, eredeti szépségükben.
 
Száz évvel azután, hogy Prokugyin-Gorszkij meggyőzte Miklós cárt a munkája fontosságáról, végre az egész világ gyönyörködhet az orosz birodalom varázslatos, meseszerű, letűnt szépségében.
 
Először lássuk az etnikailag ezer arcú országot – ebből a sorozatból választottam a cikk nyitóképét is, mely Bokhara emírjét ábrázolja 1911-ből.
 
A második képen orosz parasztlányok sorakoznak fel Kirillovban:
 
A következőn nomád kazahok:
 
Üzbég asszony – ne mulasszuk el megcsodálni a csodás nomád szőnyeget, amin áll:
Dagesztáni házaspár portréja következik:
Orosz telepesek a Kaukázustól délre:
Zsidó tanító a tanítványaival Szamarkandban:
Maga Lev Tolsztoj, Jásznaja Poljanában, a birtokán:
 
Az Ural egyik iparosodott városkájában három generáció látható együtt – a nagyapa még tradícionális viseletben, a fiatalok nyugati ruházatban:
Türkmén tevehajcsár:
Üzbég dinnyeárus:
Munka a Bakalszkij-bányában:
Tadzsik férfi:
 
 
Fürdővárosi jelenet:
És most néhány építészeti gyönyörűség következzen. Először egy mecset Szamarkandból:
A Sztolobnyij szigetén álló apátság:
 
A Szolovjetszkij apátság:
 
 
Az 1650-ben épült Feltámadás temploma:
 
Szélmalmok:
 
 
Végül két olyan fotó, melyek számomra a legérdekesebbek – az elsőn maga a művész, Prokugyin-Gorszkij látható.
 
 
 
Az utolsó kép pedig az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéből ejtett hadifoglyokat ábrázolja 1915-ből, fogságuk színhelyén, barakkjuk előtt felsorakoztatva:
 
 
 
Mindvégig, miközben nézegetitek a képeket, emlékeztessétek magatokat rá: nem valami kosztümös film kockáit látjátok, hanem a száz éve letűnt világ valódi arcait.
 
A fotók segítenek megérteni: miért volt elkerülhetetlen a rövidesen bekövetkező robbanás abban a birodalomban, mely ennyi féle életmódú, életszínvonalú, nemzetiségű embert próbált összefogni egyetlen ország határain belül.
 
Nóra

6 komment

Címkék: oroszország fotózás tolsztoj kultúrtörténet prokugyin gorszkij korai színes fotók

A csillagok állása és jeles napok augusztusban!

2010.07.28. 00:13 Kérj tanácsot

 

Közeledik augusztus! Nekem ilyenkor mindig olyan érzésem van, hogy most volt május elseje, nem lehet, hogy már lassan vége is a nyárnak. Pedig ez az utolsó igazán nyári hónap, aztán már jön az iskolakezdés, a rövidebb nappalok és az őszi időjárás. De most viszont még előttünk áll augusztus.
 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. A népi kalendárium ezt a hónapot Kisasszony havának nevezi.
 
Az augusztusi „jeles napok” a következők:
Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja, Szent Péter ünnepe. E napon emlékeznek arra, amikor is egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Muravidéken dologtiltó nap a szőlőtermelőknek, akik úgy vélik, ha dolgoznak, a szőlőszemek lehullanának a fürtökről.

Augusztus 10. Lőrinc napja. A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, de én azt is olvastam már, hogy a szeptember 5-i Lőrinc napról van szó, addig jó a dinnye. Én nagy dinnyeevő vagyok, így nem nagyon érdekel se az egyik dátum, se a másik, addig eszem, amíg venni lehet!

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja. Mária mennybemenetelét ünnepeljük. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket.
 
Augusztus 20. Szent István napja. 1774 óta államalapító királyunk ünnepe. Először 1818-ban tartottak körmenetet Szent István jobbjának tiszteletére. E nap az új kenyér ünnepe is.

Augusztus 24. Bertalan napja, Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. Ezt a napot az ősz kezdőnapjának tekinti a néphagyomány. Az e napi időjárásból jósolták meg, hogy milyen lesz a várható őszi időjárás.

A csillagok állása alapján a www.divany.hu asztrológusa szerint a hónap nehéz lesz, vigyáznunk kell majd az anyagi veszteségre. Kiéleződhetnek a világnézeti és politikai vitáink. Vigyázzunk a túlzásokkal és ne felejtsünk el toleránsan viselkedni.
 
Augusztus 13-án a radikális Uránusz visszatér a Halak jegyébe, enyhülhetne a vihar, de augusztus 16-án, a Jupiter és a Szaturnusz, a « két kozmikus törvényalkotó » szembenállása tovább fokozza a szélsőségeket. Előbbi a jutalmazás, nagyvonalúság, megbocsátás és a látványos gesztusok híve, míg az utóbbi inkább tilt és korlátoz.
 
Az asztrológus szerint augusztus 21-én a Szaturnusz – Plútó kvadrát  ráébreszthet arra, milyen következményekkel jár, ha tűzön-vízen keresztül érvényesítjük „igazságainkat”. A két bolygó találkozása önmérsékletre int. Vigyázzunk magunkra, osszuk be energiáinkat.
 
Mivel augusztus a legtipikusabb nyaralós hónap, talán ennek a tanácsnak a betartása nem lesz annyira nehéz feladat.
Kívánok nagyon szép nyári napokat augusztusra is !
 
Zsófi

13 komment

Címkék: horoszkóp jeles napok

Cameron Diaz: "Ki akar 80 évig ugyanazzal az emberrel lenni?"

2010.07.27. 11:05 Kérj tanácsot

 

 
A fenti alcímmel jelent meg interjú a brit Stylist magazinban a csodás színésznővel, aki 37 éves, és még nem ment férjhez (két eljegyzést bontott fel eddig).
 
Az interjú szövege persze kissé árnyaltabb, abban már azt nyilatkozza Cameron: „Marhaság, hogy az emberekkel elhitetik: 18 évesen meg kell találnod az igazit, és hozzá kell menned, szeretned kell életed végéig. Van olyan, akinek eltelnek a 20-as évei, a 30-as évei, sőt, néha a 40-es évei is anélkül, hogy megtalálná az igaz szerelmet. De lehet, hogy 50 évesen egyszer csak megtalálja! Akkor jó esetben (a nyugati társadalom várható életkorát kissé tágan értelmezve) még mindig lehet vagy 50 évük együtt… És ki akarna 80 évet leélni ugyanazzal az emberrel?!”
 
Kedves Cameron, hát én. Jelentem, én 15 évesen is, meg 40 évesen is ugyanarra vágyom - nagyjából: 15 évesen arra, hogy mielőbb megtaláljam azt az embert, aki elég izgalmas és érdekes ahhoz, hogy ismerjem kamasznak, fiatal felnőttnek, érett férfinak és nagypapának is. 40 évesen, amikor úgy gondolom, hogy találtam ilyen embert: arra, hogy átvészeljük a mindennapok nehézségeit, kitartson mindaz, amit egymás iránt érzünk, és a jóisten megtartson bennünket egészségben egymásnak 102 éves korunkig.
 
Elszomorított ez az interjú a színésznővel, akit egyébként nagyon kedvelek. Rengeteg vicces, romantikus filmben adta elő már eddig is a nőt, aki keresi és megtalálja az igaz szerelmet. Kiábrándító olvasni tőle ezt a „savanyú a szőlő” nyilatkozatot. Hiába tudom, hogy a bulvársajtóban írottak köszönőviszonyban sincsenek a celebritások valós énjével. Nem örülök, hogy a mai lányoknak egy ilyen erős szerepmodell (a szép, sikeres, független színésznő) azt mondja: nem helyes arra vágynotok, hogy mielőbb rátok találjon az igaz szerelem, mert ez csak illúzió.
 
Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik nem keresik, nem is fogják megtalálni még 50 évesen sem életük párját.
 
Ezzel persze nem azt mondom, hogy törvényszerű, sőt – még csak nem is ideális 15-16 évesen lehorgonyozni magunkat egy életre egy másik ember mellett. Csak annyit szeretnék üzenni innen Cameronnak: igenis keresni kell egész életünkben, nem halogatni, hogy „ráérek még megtalálni” – mert aki 16 évesen nem azzal a mentalitással indul neki az életnek, hogy vágyik arra az egy emberre, akit neki teremtettek – az sokkal kisebb eséllyel fogja megtalálni a boldogságot bárki mellett.
 
Nóra

3 komment

Címkék: nők párkapcsolat cameron diaz világunk örök szerelem

„Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…”

2010.07.24. 21:08 Kérj tanácsot

 

Létezik egy ember, egy férfi, egy zenész, aki teljes sikerrel hozta össze a csodás magyar népzenekincset a magyar rockzene legjavával: ő Csík János, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének birtokosa.
 
A Csík zenekar Kecskemétről indult hódító útjára még 1988-ban, táncházi muzsikát játszottak, és bár csak most, az utóbbi években váltak országszerte közismertté, én már ennél korábban kapcsolatba kerültem velük: amikor módom nyílt részt venni a 2000-ben, Sydney-ben (az Olimpia idején) megrendezett Magyar Kulturális Napok megszervezésében. A Csík Zenekar volt az egyik, akiket méltónak, alkalmasnak (sőt kiválónak) találtunk arra, hogy képviseljék hazánkat a nagyvilágban, bemutassák a magyar népzene kincseit.
 
Akkor még nem tudtam, hogy Csík János karrierje hamarosan majdnem megszakad – egy szörnyű balesetben 2002-ben darabokra törte a bal karját. Az is kérdéses volt, hogy vehet-e vonót a kezébe még valaha… Mesterséges kómában tartották sokáig. Egy ország népzenész társadalma mozdult meg, hogy megsegítse: segélykoncertet szerveztek a családja támogatására, a zenekar másik kitűnő prímása, Szabó Attila pedig helyettesítette őt a lábadozás ideje alatt.
 
Akkor még nem tudtam, hogy a baleset után a zenekar elindul majd azon az úton, amely még közelebb vezette a Csík zenekart hozzám. Szabó Attila prímás a rockzene környékén is járatos, hegedült és gitározott Lovasi András „Bandi a hegyről” című szólólemezén. Mégsem ő, hanem eredetileg Csík János találta ki az ötletet: játsszanak el egy magyarpalatkai akasztóst amerikai hangszerekkel… Ebben a számban a magyar népdal fokozatosan megy át swingbe, majd megint visszaalakul népzenébe. Szabó Attila Csík János méltó partnere lett a műfajok közti kiránduláshoz: közvetítésével Lovasi zenekarának, a Kispál és a Borznak az egyik nagy koncertjén előzenekarként lépett fel a Csík. Ekkor dolgoztak fel három Kispál-számot Csíkék, mely dalok végül felkerültek a „Senki nem ért semmit” című Csík-nagylemezre is.
 
És nem volt többé megállás: a magyar alternatív zenei színtér másik nagy neve a Kispál és a Borz mellett a Quimby – és ahogy Lovasitól nem állt soha távol a magyar népzene, úgy a Quimby vezéregyénisége, Kiss Tibor is természetes nyitottsággal közelít a rockzenétől látszólag távol eső műfajok felé. Amikor a Csík zenekar énekesnője, Majorosi Marianna elénekelte Kiss Tibor valaha írt legjobb számát, a milliárd jelentésréteggel bíró „Most múlik pontosan”-t – akkor igazi csoda született. A mai napig, bárhol elhangzik a dal, megáll a kés a levegőben, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik – ez az egyik lehetséges reakció. A másik, amit tegnap este éltem át Siófokon, a Siófolk Fesztiválon: hogy a tömeg együtt zengi Majorosi Mariannával és Kiss Tibivel azt a dalt, amely eredetileg a szerző herointól való megszabadulásáról szólt, ám mára az elengedés, a továbblépés általános érvényű himnuszává nőtte ki magát.
 
Azt a nagyon fontos tényt elfelejtettem eddig közölni, hogy Csík János hála a jó istennek felépült, a szaglását ugyan elveszítette a balesetben, de csodásan hegedül újra (rengeteg fájdalom és nagy tortúrák árán, hisz a keze „nem úgy forrt össze, mint ahogy régen kinézett” – ahogy ő fogalmaz), és a világba, a zenébe vetett hite is – úgy tűnik – egyre erősebb. Na és a jókedve is: a szemében mindig huncut mosoly csillog, és a koncertek egyik legjobb része az, amikor zenekari kíséret nélkül elénekli ízes tájszólásával szülőföldje, a Kiskunság egyik nótáját a keceli országos vásáron történt italozás következményeiről…
 
A legnagyobb érdeme pedig az, hogy az etno-rockba belekóstolgatva közel hozta a magyar népzenét olyanokhoz is, akik egyébként elhúzzák a szájukat már a „népzene” szó hallatán is… Átjárót nyitott a fiatalok életében egyeduralkodó rockzene és természetes örökségünk, a népdalok között.
 
Álljon itt néhány szám ízelítőül:
 
Elsőként a „Most múlik pontosan” Kiss Tiborral.
 
Ezután a Presser Gáborral énekelt közös dal, a „Te majd kézen fogsz és hazavezetsz”.
 
Ezután a „Csillag vagy fecske” Lovasival:
 
A Tankcsapda száma az „Üljenek a fiúk ölébe a lányok”. Felhívom a figyelmeteket rá, hogy bármely más módon elképzelhetetlen, hogy sok tízezer ember magyar népzenét hallgasson a Szigeten - mint így, feldolgozva, a fiatalokat is érdeklő formába öntve!
 
A kiskunsági vásárról szóló dal:
 
És végezetül címadóm, a 2008-as nagylemez címadó dala is egyben: „Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen” – egy kalotaszegi dal, az egyik kedvencem (ezen a felvételen Ferenczy György közreműködésével).
 
Zárógondolatként: ha bárki skatulyákba akarna gyömöszölni engem, az egyik legjellemzőbb címke valószínűleg az „újító tradicionalista” lenne (amennyire fontos nekem a haladás a korral, az új gondolatok befogadása, ugyanannyira elképzelhetelen számomra a gyökereink megtagadása vagy elfeledése), ezért aztán nyilván megértitek: minden, amit Csíkék csinálnak, a szívem legközepébe talál.
 
Szeressétek ti is őket, és keressétek az alkalmat, hogy élőben is meghallgathassátok a zenéjüket – sokat koncerteznek, ingyes koncerteken is megtaláljuk őket, ezért még az anyagiak sem állhatják az utatokat. Ha pedig bébiszitter-gondokkal küzdötök, akkor nyugodtan vigyétek magatokkal a gyerekeket is, hisz a táncházi zene őket ugyanúgy megfogja, mint a felnőtteket. Én is voltam már Csík-koncerten az enyémekkel! Sokkal több értéket kaptak ott, mint ha valamelyik divatos megasztár vagy akárki koncertjén ugrabugráltak volna…
 
Jó mulatást!
 
Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: zene kiss tibor quimby kispál és a borz csík zenekar

Párizsban szép a nyár!

2010.07.24. 01:09 Kérj tanácsot

 

 

 

A barcelonai kirándulásom után két évvel befejeztem az egyetemet és ennek örömére szerettem volna megnézni néhány nap alatt Párizst. Volt egy francia barátnőm, akit felhívtam telefonon és megkérdeztem tőle, tud-e segíteni nekem a program megszervezésében. Erre azt válaszolta, hogy nem lesz Párizsban akkor, amikor én éppen odaérkezem, mert a szokásos nyári családi vakációra utaznak Bretagne-ba.

Erre én kezdtem elbúcsúzni tőle, jó nyaralást kívántam, amikor megállított és azt mondta: „Tudod mit? Van egy jó ötletem! Eljössz hozzánk, nézelődünk egy napot Párizsban, majd elmegyünk Bretagne-ba és Te is velünk fogsz nyaralni!” Erre nekem rögtön az ugrott be, hogy „Álom luxuskivitelben” (Audrey Hepburn után szabadon!), meg hogy itt járt a Mikulás talán, vagy már Karácsony is van, esetleg ha ez egyik sem, akkor megnyertem az IBUSZ egyik társasútját egy nyereményjátékban!

Persze jó magyar szokás szerint azonnal elkezdtem megköszönni a lehetőséget, amellyel én természetesen nem élhetek, hiszen nem „dúlhatom fel” egy ismeretlen család nyári nyaralását. Barátnőm nem engedte végigmondani szövegemet, lakonikusan csak ennyit mondott: „Szerinted hívnálak, ha zavarnál?” Ez annyira egyszerű és logikus megvilágítása volt a dolgoknak, hogy erre még egy kelet-európai „cseszd meg róka a gereblyédet” életfilozófiával sem lehetett nemet mondani.

Pár nap múlva elindultam a világ legkényelmetlenebb kisbuszával Párizsba, hogy egy teljes nap után meg is érkezzem. A „Notre Dame” előtt állt meg a magyar busz, ott várt a barátnőm és az édesapja. Hazavittek, majd egy kis délutáni városnézés után este elindultunk Pleurtuitbe (ejtsd: „plőrtüi”), ami 400 km a francia fővárostól, és a Dinard-Dinan-Saint Malo városkák által határolt háromszögben helyezkedik el.

Az emberek mezőgazdasággal és vendéglátással foglalkoznak. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az autópálya tele volt Párizsból arrafelé tartó autókkal, a szántóföldek és a legelő tehenek látványa pedig lenyűgöző! Amikor francia vendéglátóim látták, hogy nem térek magamhoz a látványtól, ironikusan megjegyezték: ez azért ilyen szép, mert egy francia gazda sokkal többet foglalkozik azzal, hogyan néz ki a tehene, mint azzal, hogy hogyan néz ki ő maga!

Az együtt eltöltött idő alatt megtanultam, hogy a franciák csak első benyomásra nagyképűek és szemtelenül magabiztosak, különben nagyon kedves, humorral és önkritikával megáldott népség.

Egy hatalmas házban laktunk, amit kiadott a tulajdonos egy hónapra, amíg ő máshol nyaralt, így a háza ezalatt az idő alatt kitermelte a tulajdonosa nyaralásának költségeit. Ahogy megtudtam, ez teljesen átlagos jelenség Franciaországban, ahol az emberek túlnyomó többsége nem utazik külföldre, hanem a nyári egyhónapos szabadságát otthon tölti el.

Amikor megkérdeztem, hogy miért nem szeret külföldre menni az „átlagfrancia”, akkor ezt is – ahogy mindent – nagyon egyszerűen megmagyaráztak: minek fárasztanák magukat nagy utazásokkal, amikor az országukban vannak nagyon magas hegyek, van egy világcsodája főváros, van déltengeri sütkérezés és van hűvös óceánia, meg „néhány” kastély egy nagy folyó mentén, hogy csak a legfontosabbakat említsem...na most akkor hová utazzanak...és tényleg!

A nagy házat szépen belaktuk, a városkát, amit inkább falunak mondanék, pillanatok alatt bejártuk, este már ott ültünk a főtéren, ahol jó francia szokás szerint számtalan vendéglő volt megtelve vendégekkel. Megkóstóltam életem első kagyló-sült krumpli adagját, ami nagyon finom volt, különösen, mert francia borral tálalták.

Másnap elindultunk fürdőzni. A klíma nagyon érdekes, augusztusban is hűvösek a reggelek és az esték, de nagyon melegek a nappalok. Az óceán víze hideg, ember legyen a talpán, aki bele merészkedik!

A part felé haladva barátnőm bátyja felkészített az előttem álló élményre. Elmondta, hogy rengeteg lesz az angol, könnyen meg fogom látni ki angol és ki nem az, csak azt nézzem, hogy ki rákvörös, na ők lesznek az angolok. Mert ők nem barnulnak, hanem vörösödnek! Erre megkérdeztem, hogy valami baja van-e az angolokkal, mire azt válaszolta, hogy semmi, de milyen lehet az az ország, ahol a világ két „legfontosabb” dolga rossz. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet ez a két dolog, de nem sokáig maradtam tudatlan, már jött is a megfejtés: a nők és a konyha!

Kicsit meglepődve kérdeztem, viccel-e vagy komolyan beszél, mire ő visszakérdezett: ettél már finom angol ételt és láttál már szép angol nőt ?!? Még nagyobb meglepetésemben semmit nem válaszoltam, mire ő rávágta: "Na látod!"

Barátnőm erre már nem bírt magával, annyira nevetett, én hülye arcot vágtam, bátyja pedig tudálékos eszmefuttatásba kezdett...a húga csak legyintett és azt mondta, hogy ne vegyem komolyan, fiútestvére nem a „politikai korrektség” mintapéldánya, szóval elég tipikus francia!

Megkérdeztem, hogy miért nem szereti az angolokat, erre azt válaszolta: "Hogyan lehetne őket szeretni, amikor nagyon gonoszok voltak velünk a százéves háborúban!"

Azt hittem, rosszul hallok és megintcsak megkérdeztem, hogy komolyan gondolja-e azt, amit mond, és esetleg nem emlékeznek-e jobban a franciák a világháborúkban szerzett sérelmeikre, mint a 14-15.századra. Erre egyértelmű nem volt a válasza. Vendéghez kicsit illetlenül annyit mondtam minderre, hogy érdekes ilyeneket hallani éppen abból a nemzetből származó embertől, amelynek van egy palotája, ahol elég rendesen beleszóltak a magyar történelembe 1920 június 4-én és ezek után mégsem szereti senki, ha mi „rinyálós” magyarok ezen tény felett sajnálkozásunkat fejezzük ki, pedig azóta nemhogy 600, de még 100 év sem telt el! És ekkor eszembe jutott egy mondás, ami mifelénk használatos: Mit ér annak haragja, kinek nincsen hatalma!

Meg is beszéltük, hogy közös nyaralásunk alatt ki fogjuk beszélni a népeinket ért történelmi sérelmeket magunkból és a végére meg fogunk békélni a jelen lehetőségeivel.

Nagyon érdekes és nagy vitákat folytattunk, közben minden este hatalmas vacsorákat csaptunk a megbékélés és a politikai konszenzus felé haladó úton, véres marhaszeletekkel, tengeri herkentyűkkel, magyar pörkölttel és rakott krumplival.

Vasárnaponként a falu társadalmi életébe bekapcsolódva beültünk a Palacsintázóba, ahol mindenféle desszertet lehetett enni és itt ünnepeltük meg az új "cidre", azaz az új almabor elkészültét is. Ez egy nagyon könnyű és finom, kicsit pezsgős ital, amely azonban annyira nem gyenge, mint első kortyolásra tűnik.

Voltunk esti táncmulatságon, ahol engem is felkért táncra egy helyi táncoskedvű fiatalember és amikor megtudta, hogy magyar vagyok, az volt az első kérdése, tetszik-e nekem itt a tenger, vagy a miénk szebb-e! Erre persze azt kellett volna mondanom, hogy az előbb már említett palotában ezt a kérdést jóval mielőttünk megvitatták, de ehelyett csak annyit mondtam, hogy nagyon szép az itteni és sokkal szebb, mint minálunk.

Nem szoktam soha senkit kinevetni, de ez az egész jelenet annyira komikus volt, mintha egy Funes-filmből lett volna „déja-vum”, így alig tudtam megállni hangos nevetés nélkül...néha el-, elcsuklott a hangom a társalgás közben és folytak a könnyeim, de próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy csupán nagyon meghatott a vidék szépsége! Barátnőm bátyja mentette meg ismét a helyzetet, látva „önkívületi” állapotomat lekért és adott egy papírzsebkendőt.

Nagy élmény volt megünnepelni a városka felszabadulásának és az amerikai partraszállásnak az 50. évfordulóját, amikor tele lett a környék amerikai, angol és francia veteránokkal és korhű harci járművekkel.

A hosszú nyaralás végén visszamentünk Párizsba, én még megnéztem három nap alatt néhány múzeumot, megcsodáltam az impresszionistákat, Rodin múzeumát és megkérdeztem barátnőmtől, aki nem tudott éppen velem jönni, hogyan fogom megtalálni a nagy múzeumépületben a Mona Lisát. Erre csak annyit mondott: „Ne izgulj, csak menj arra, amerre minden japán megy majd kezében egy fényképezőgéppel”...azt hittem megint viccel! De amikor megláttam, hogy a folyosókon keringve egyre több japánba botlok, elindultam utánuk és egy japán tömeg közepén tényleg megtaláltam a történelem talán egyik legtitokzatosabb mosolyú hölgyének arcképét.

A három nap arra éppen elég volt a francia fővárosban, hogy megértsem, miért akarja látni ezt a várost mindenki, aki már legalább egyszer hallott róla!

A nyár lassan befejeződött és engem vártak újabb feladataim, így hazabuszoztam...

Zsófi

4 komment

Kolumbusz, Dali, a paella és a sült csirke

2010.07.23. 01:06 Kérj tanácsot

Vannak olyan „szobái” lelkemnek, amelyekbe legszebb kirándulásaim, nyaralásaim emlékeit „zártam”. Idekalandozva mindig meg lehet egy kicsit állni és pihenni, napi rutin elől bemenekülni, pillanatok alatt új erőre kapni, majd újra továbbfutni.

Ilyen emlékeim például az erdészeti gyermek SZOT-üdülő Balatonaligán, hét évesen három hétre először egyedül, végig asszisztálva a kamaszok első titkos szerelmeslevél-váltásait, időnként postás szerepet betöltve.

Aztán jött a sátorozás a gimnázium második osztálya után osztálytársaimmal Abaújban: tábortűz, éjszakai csillagnézés, felnőtté érős, jellemformáló nagy beszélgetések.

Az egyetemi évek alatt a nyár a munkáról szólt, majd a nyár végén a megspórólt pénzből következtek a „kalandozások” baráti társasággal és hátizsákkal Európában.

Így láttam meg először 23 évesen - a születésnapomon megérkezve a célállomásra – a „Nyugatot”. Ez most, amikor az ember gyermeke általában csecsemőként látja meg először a tengert, elég viccesen hangzik, de igaz!

Soha nem fogom elfelejteni, mennyire vártam egész nyáron, hogy augusztus utolsó napja előtt egy nappal végre elindulhassak Spanyolországba, akkor éppen ott dolgozó barátnőmhöz.

Barátnőm egész nyáron ott vigyázott egy helyi család csemetéire, akik eléggé megviselték idegrendszerét. A nyár közepén kitaláltuk, ha mindkettőnknek letelik a munka, jöhet a megérdemelt pihenés, én elmegyek hozzá, ő meg addig mindent megszervez és vár BARCELONÁBAN.

Így is történt, annyi különbséggel, hogy hozzám csatlakozott még közös barátunk. Ketten indultunk el a 26 órás buszozásra. Én vittem magammal tíz kilónyi konzervet, mert az éppen abban az évben megrendezett Olimpia miatt az árak igen-igen megugrottak és ha be akartunk jutni mindenhová, ahová kell és érdemes, evésre nem nagyon gondolhattunk a „hazain” kívül.

Szűkös anyagi lehetőségeink nem engedtek meg nagy „fényűzést”. Diákszállón laktunk és gyalog jártuk be a várost. A konzervek mellé minden nap friss kenyeret és két kg paradicsomot (hogy vitaminhoz is jussunk!) engedhettünk meg magunknak.

Az összes pénzünk belépőkre ment el, de meg is néztünk mindent, amit kell és illik Barcelonában. Bejártuk a 19.század vége óta épülő és talán 2026-ra már el is készülő Sagrada Famíliát, a város jelképét is. (A szent család engesztelő temploma, Antoni Gaudi mesterműve, a leglátogatottabb spanyolországi műemlék, 2006-ban 2 millió 370 ezren voltak rá kíváncsiak.)

Nem hagytunk ki semmit a városnéző busz állomásaiból, megnéztük az olimpiai stadiont, ami egy nagy hegyre épült. Minden nap más és más parkban, gyönyörű délszaki virágtengerben ebédeltük meg a finom magyar marhamájkrémet a hamisítatlan spanyol paradicsom társaságában, közben azt is megvitatva, mi minden kell egy igazi spanyol paellába.

Ez maradt az egyetlen veszteségem a hosszú úton: akárhogyan kalkuláltam, osztottam, szoroztam, nem tudtam megkóstólni egy igazi, spanyol, vendéglői paellát...akkor, ott, a marhamájkrémes szendvicsem felett határoztam el, hogy fogok én még Barcelonában paellát enni...

Én elég szívósan szoktam dolgozni azon, hogy a magamnak tett fogadalmaim valóra is váljanak, de sajnos ez még nem teljesült. Tizennyolc éve készülök vissza Barcelonába, hogy megkóstoljam végre azt a paellát a saját hazájában, de ez még azóta sem sikerült!

A hatalmas napi gyaloglás-adagok után minden este sétáltunk még egyet a város szívében a Ramblákon, és minden alkalommal tátott szájjal álltam meg Kolumbusz hatalmas szobránál, amely a Ramblák tengerre nyíló végén a „Béke kapuja” téren található.

Persze minden késő délutánt a tengerben töltöttünk, hogy nyaralás íze is legyen a dolognak, ne csak városnézésből jusson ki nekünk bőven!

Utolsó programként még Figuerasba is elvonatoztunk, - ami két órányi út Barcelonától - hogy megnézzük Salvador Dali szülőhelyét és múzeumát, amely szintén kihagyhatatlan élmény volt!

A tizedik nap végére a konzerveink és a pénzünk teljesen elfogyott. „Nyugat” ide vagy oda, az utolsó diákszállós éjszakánkat letudva, reggel döbbentem rá, hogy álmomban hatalmas gőzőlgő sült csirkék „repdestek” a „szemem” előtt és rögtön tudtam, ez lesz az első, amit otthon enni fogok: egy nagy adag sült csirke!

Velem együtt koplaló barátnőm ezen a dolgon akkor is és most is könnyekre fakad, csakhogy nem a meghatottságtól, hanem nevettében.

Szép volt az a nyár!

 

Zsófi

 

9 komment

Címkék: barcelona spanyolország nyár paella

„Akkor most mindenki mutatkozzon be pár szóban…”

2010.07.21. 16:17 Kérj tanácsot

 

 
…mondta az edző, aki a gyermekeinket már egy éve edzi, és most néhány napon át egy táborban próbálta összekovácsolni a csapatot. Na, nem a gyerekeket kérte bemutatkozásra (őket egy évnyi közös munka után már elég jól megismerte), hanem a szülőket, az esti lámpaoltás után egy jó órával – amikor a gyerekek már elaludtak.
 
Minek a bemutatkozás? Hisz mi, szülők minden héten kétszer összefutunk az edzések előtt és után, amikor ovis vagy kisiskolás korú gyermekeinkkel beloholunk az öltözőbe. Mindenkinek odavetünk egy gyors köszönést, majd ráhúzzuk a gyerekre a formaruhát, elrohanunk egy órára (ki bevásárolni, ki egyéb ügyeit intézni), majd edzés végén újra beesünk, öt-tíz percet felszínesen beszélgetünk a folyosón, merthogy minden edzés elhúzódik kicsit… Egyszóval minek bemutatkozni, ha már ismerjük egymást?!
 
De tényleg ISMERJÜK egymást? Természetesen nem. Azon a néhány családon kívül, akiknek a gyerekei osztálytársak, vagy akik szomszédok, senki nem ismert senkit a csapatban. Még most sem merném azt mondani, hogy ismerem a többieket – pedig a bemutatkozás akkor, azon az esti beszélgetésen végülis megtörtént.
 
Mindig furcsa helyzet az ilyen: az osztálytalálkozókon, az állásinterjúkon, néha tréningeken fordul elő, hogy pár szóban kell összefoglalnunk egy vagy több idegen ember számára, hogy voltaképpen kik is vagyunk mi, mivel foglalkozunk, mi a fontos közlendőnk magunkról, az életünkről.
 
És mindig a helyzettől függ, hogy ki mit mond el magáról.
 
Az osztálytalálkozókon sokan arra próbálják felhasználni ezt a lehetőséget, hogy bebizonyítsák egykori iskolatársaiknak: „én sikeres ember lettem, elértem, amit akartam, az életem csodás és irigylésre méltó”. Nekem van olyan osztálytársam, aki azért nem jön el egy-egy találkozóra, mert úgy érzi: nem elég fényes a kép, amit magáról fel tud mutatni. Mert kudarc érte az élet valamelyik területén, és ezt nem szeretné a többiek elé tárni, magyarul: szégyelli az életét, saját magát. Ezt mindig is nehezen értettem meg. Engem értek komoly, nagy kudarcok is az életemben, meg nagy diadalok is, de soha nem gondoltam, hogy egyik vagy másik szégyellnivaló vagy dicsekednivaló lenne… Az élet számomra nem verseny, ahol győzni kell, hanem út, amin végig kell menni – hegyre fel és völgybe le egyaránt.
 
Az állásinterjúkon kissé más szempontokat tart szem előtt a bemutatkozó: ha elég ügyes, akkor néhány mondattal szimpatikussá teheti magát a leendő alkalmazó számára. Igyekszik kidomborítani életének a munkaadó szempontjából fontos és érdekes részleteit, és elhallgatja vagy kiszínezi azt, ami hátrányt jelent az állás elnyerésében. A jó interjúztató persze leveszi a kozmetikázott bemutatkozások valóságtartalmát… De a bemutatkozás módja mindenképpen döntő jelentőségű.
 
Na de hogyan mutatkozunk be olyan embereknek, akik szinte ismeretlenek, nem függünk tőlük semmilyen formában, nem kell „elnyernünk a kegyeiket”, és valójában nem jelent semmit, hogy milyen képet alakítanak ki rólunk?
 
Ez utóbbi helyzetet figyeltem meg a sport-tábor esti szülői értekezletén.
 
Kiderült: ha racionális indokot nem is tudnánk mondani, hogy miért – de mégis fontos mindannyiunknak, hogy milyen képet alakítunk ki a többiek fejében magunkról. Szimpatikusnak, sikeresnek, boldognak akartunk látszani – és nagyon árulkodó, hogy ki mit tartott fontosnak kiemelni a rövid bemutatkozás során az életéből.
 
Nem meglepő, hogy a férfiak többsége a karrierjéről beszélt, múltbéli és jelenlegi munkáiról – extrém esetben még olyan mondatokat is elhelyezett a mesélő, mint „A cég, ahol tíz éve dolgozom, egyike Európa legnagyobb médiakonszernjeinek, és az amerikaiakkal is jó kapcsolatokat ápolunk.” Talán megbocsátjátok cinizmusomat, de én egy ilyen mondatnál elkezdek gyanakodni, hogy az úriember talán nem tartja magát elég sikeresnek, saját eredményei helyett az őt alkalmazó cég eredményeit tartja maga előtt pajzsként.
 
Az a férfiú, aki a cége által forgalmazott termékeket kezdi részletezni, szintén sokat mondó: azt hiszem, ő képtelen lazítani, a családi életét és társas kapcsolatait is elnyomja az életében a munka. Annyira egy körben mozog, hogy eszébe sem jut: a körülötte ülő emberek nem a termékeire kíváncsiak, hanem az életére – ha van egyáltalán különbség a kettő közt…
 
A nők bemutatkozása szintén nagyon érdekesen alakult – bár őket már a megjelenésük alapján is elég könnyen be tudtam sorolni a Zsófi által egy korábbi cikkben ismertett nőtípusokba: melyikük elsősorban „Amazon”, melyikük „Anya”, ki sorolható a „Madonna”-típusba, és van-e, aki a „Kurtizán” vonásaiból többet hordoz az átlagnál... A bemutatkozások után a kép árnyaltabb lett: több asszony hangjában is érezhető volt a csalódottság, hogy nem vitte többre, hogy kevésbé sikeres, mint a férje, hogy csak családanya…
 
És ez elszomorító. Hogy ma egy kétgyeres, háromgyeres anyukának szabadkoznia kell, amiért „csak anya”, amiért „csak” a családi cégben dolgozik, és nem szárnyal a karrierje magasabbra…
 
Visszatérő motívum, hogy a nőknek volt egy élete a gyerekek előtt, és van egy egészen másik élete most, amikor már anyák… Szinte senki nem folytatta azt az utat, amit pályakezdőként elkezdett, és a szülésig bejárt. Pontosabban: azok a nők, akik karriert futottak be a szülés előtt, akik kiemelkedően sikeresek voltak valamilyen területen (az „Amazonok”), ők nem tudták ott folytatni, ahol abbahagyták. Egészen más szakmában próbálkoznak most visszatérni a munkaerőpiacra vagy a vállalkozói létbe. Aki egy átlagos alkalmazotti állásból ment szülni, és pláne, aki csak egy gyereket vállalt – az a nő volt az egyetlen, aki vissza tudott térni az állásába.
 
A legkiegyensúlyozottabb képet az „Anya”-típusú nők mutatták. Akik boldogan nevelgetik a csemetéiket, és élvezik az életet. Nem hajtanak karrierre, sohasem hajtottak, a korábban végzett munkájuk is a gyerekekhez kötődik, akik arra születtek, hogy a legklasszikusabb női szerepet betöltsék. 
 
Bár ki tudja, talán egy (vagy inkább több) mélyebb beszélgetésben kiderülhetne, hogy ők is vágynak valami másra, csak már azt is elfelejtették, hogy ezt ki lehet mondani…
 
Azt ajánlom, néha futtassatok le egy gondolatkísérletet: ti mit mondanátok el magatokról pár mondatban egy csapat vadidegennek? És ami elsőre beugrik – az valóban a legfontosabb tudnivaló rólatok? Vagy csak a legérdekesebb, a legvonzóbb? És kell-e, hogy az idegenek tudjanak rólunk valóban fontos dolgokat?
 
Jó elmélkedést kívánok.
 
Nóra

4 komment

Címkék: nők beszélgetés világunk női szerepek

Nyári táborok – megoldják a szülők gondjait?

2010.07.20. 13:34 Kérj tanácsot

 

 
A vakáció beköszönte a diákoknak egyértelmű öröm, felhőtlen boldogság. A dolgozó szülők azonban mást éreznek ezzel kapcsolatban: felkészülnek az év egyik legnehezebb feladatára - hogy megoldják a gyerekek elhelyezését, felügyeletét, nyaraltatását két és fél hónapon keresztül.
 
Az én anyukám is dolgozott, de soha nem jutott eszembe gyerekként: vajon hogyan szervezi meg, hogy ne kelljen napköziben töltenem egy percet sem? Magától értetődött, hogy a vakáció szent és sérthetetlen. Csak most jövök rá, hogy mennyire nem egyszerű ezt biztosítani a gyerek számára...
 
Engem anyukám sokszor magával vitt a munkahelyére - nagyon jól éreztem ott magam, különösen, amikor már könyvtárban dolgozott.
 
Sokan ma is így oldják meg a nyár egy részét, de munkaadó legyen a talpán, aki engedi, hogy két és fél hónapig gyerekzsivaj verje fel az iroda csendjét (nem beszélve a nem irodai munkát végzőkről, ahol többnyire ez szóba sem jöhet)… És persze az anyuka sem tud a munkájára koncentrálni teljes gőzzel, ha közben azt lesi, mit művel a csemetéje éppen…
 
Ja, mert azt elfelejtettem eddig említeni, hogy ez általában az anya gondja. Az ritkán merül fel, hogy az apa cipelje be magával a munkahelyére a gyereket, még mindig annyira patriarchális a társadalmunk, hogy furcsán is néznének a kollegák, ha így lenne.
 
A napközi, az óvodai ügyelet végső menedéket jelent persze, de minden szülő sajnálja a gyerekét egész nyárra bedugni a „dolgozóba”, hisz a gyereklét egyik legnagyobb kincse a nyári vakáció, az új típusú élmények, a szabadság…
 
Aki olyan szerencsés, hogy van mozgósítható nagyszülő a családban, az kap segítséget a nyár egy részére, de sajnos tudomásul kell vennünk, hogy nagyszülő korban már nem bírnak annyit a szüleink, nem terhelhetjük őket a végtelenségig, még ha édes teher is ez nekik.
 
Az utóbbi években rohamosan elszaporodtak a különféle tematikus nyári táborok (vagy mindig is ennyi volt, csak én nem vettem észre, mert még nem voltam érintett?). Ma már csak pénz kérdése, hogy kézműves táborba, íjászkodni, állatkerti táborba, kungfu-táborba, filmkészítő- vagy fotós táborba, foci- vitorlás- vagy úszótáborba viszi az ember a gyerekét. Ezek többsége 1-2 hetes, életkortól függően ottalvós vagy bejárós tábor. Az alaptematika mellett többnyire más jellegű programokkal is színesítik a szervezők a tábori életet: majdnem minden típusú táborban beiktatnak egy kis kézműves foglalkozást a gyerekeknek, és lehetőleg valamiféle fürdést is – ha van medence a közelben. 
 
Fontos, hogy a szülő jól meggondolja, mire adja ki a pénzét – ugyanis némelyik táborért rengeteg pénzt elkérnek a táboroztatók, és nem mindig áll arányban a kapott szolgáltatások minőségével az ár. Jó, ha a tábort vezető pedagógust, edzőt már ismeri a család, ez mindenképpen egyfajta garancia.
 
De azt pl. érdemes előre megérdeklődni, hogy milyen lesz az étkeztetés – nem egy szülőtársam panaszkodott már rá, hogy a tábor teljes időtartama alatt nem kapott a gyerek egyetlen darabka friss zöldséget-gyümölcsöt sem. Gyakran a legegyszerűbb, vajaskenyér+tea kombináció alkotja a tízórait, ebédre pedig a leves+tészta menü a sláger… Egy-két hétig persze mindent ki lehet bírni, de ilyenkor is hasznos, ha délután, amikor a gyerek hazatért a táborból, próbáljuk kicsit visszabillenteni az egyensúlyt, és „megtömni” csemeténket vitaminnal, hasznos rostokkal, hallal…
 
Ne felejtsünk el minden nap adni egy kulacsban vagy flakonban vizet a gyereknek – a 20-30 fős táborozó csoportok mellett nem minden pedagógus figyel oda kellően, hogy a gyerekek eleget igyanak, pedig a nyári hőségben ez nagyon fontos. Sapkáról, napkrémről, esőkabátról, kullancs- és szúnyagriasztószerről is mi gondoskodjunk.
 
A táborok közt külön műfaj az olyan, amikor az ország távolabbi pontjára kell elutazni 1 vagy 2 hétre – ilyenkor, ha lehet, a család (vagy csak egy apa-anya) is elkíséri a gyereket. Az én nagyobbik fiam kikötötte: boldogan megy bármilyen táborba, de csak velünk együtt… Ő idegen helyen nem akar nélkülünk ott aludni. Ez persze visszavezet az eredeti gondhoz: hogy a legtöbb szülőnek nem áll rendelkezésére korlátlan mennyiségű nyári szabadság… Na de pár napot talán ki tudunk szorítani erre is.
 
A szülőkkel közös táborozás egy kicsit emlékeztet a régi SZOT-üdülések, vagy a manapság divatos szervezett, csoportos nyaralások hangulatára. Nem csak a gyerekek közt szövődnek új barátságok, de a szülők is kihasználják az időt baráti körük bővítésére. A jó táborvezető igyekszik olyan programokat kialakítani, amelyek a felnőtteket is lekötik, mozgósítják, így kísérőként ők is izgalmas élményekkel gazdagodhatnak.
 
Sőt, egy kicsit visszavedlenek gyerekké – kinek jutna eszébe más alkalommal meglett fejjel gyakorolni a lajhármászást, kötélhúzó-versenyben teljes erőbedobással küzdeni, zsákban futni, esténként ping-pong és tollasbajnokságot rendezni, csocsózni… Ha pedig a gyerekek elaludtak, a tábortűz körül világmegváltó beszélgetéseket folytatni, vagy éppen csak anekdotázni egy pohár borral a kézben…
 
Egyszóval a táborok jók – csak válasszuk meg gondosan, hogy melyikbe nevezünk be. Az erősödő verseny remélhetőleg kiszűri az átverős, lehúzós táborszervezőket, és egyre kevésbé kell attól tartanunk, hogy a gyerek száraz kenyéren és vizen tengődi végig a hetet, vagy dohos-koszos kunyhóban kell meghúznunk magunkat borsos áron.
 
Jó táborozást kívánok azoknak, akik még előtte állnak. És minden szülőtársamnak sok sikert ahhoz, hogy megoldja a nyár teljes idejére gyermeke foglalkoztatását…
 
Nóra

10 komment

Címkék: család gyereknevelés nyári tábor

süti beállítások módosítása
Mobil