…el ne hagyj! – így tanultam a gyerekkoromban, de kamaszkorom óta hajlamos vagyok megkeresni a magam útját, még akkor is, ha ez rizikósabb, mint a bevált módszerek alkalmazása.
Járt utat a járatlanért…
2010.08.23. 17:07 Kérj tanácsot
5 komment
Címkék: barcelona utazás spanyolország nyár nyaralás tanács fapados repülés otthoncserés nyaralás olcsó szállás külföldön
Retrográdban a Merkúr!
2010.08.22. 11:28 Kérj tanácsot
Augusztus 19-től hátráló -retrográd- mozgásban van a Merkúr egészen szeptember 13-ig. A Merkúr egy évben körülbelül négyszer van retrográdban, bár a bolygó nem halad visszafelé, csak a Földről így látszik.
Mivel a Merkúr a kommunikáció bolygója, ezért amíg "hátrál", az ezzel kapcsolatos területeken is feszültségek, fennakadások tapasztalhatók, mondják az asztrológusok.A Merkúr irányítja a beszéd és értés képességét, a megegyezésre való hajlamot, az eladásokat, vásárlásokat, szerződéseket...Ezekre a területekre hat a legjobban, amikor retrográdban van. Ne csodálkozzunk, amikor ezekben a periódusokban azt érezzük: idáig egészen jól mentek a dolgok, de most mintha akadoznának.
A Szűz és Ikrek jegyűek érezhetik erősebben a hátrálást, ez az időszak nem az eredményekről szól inkább, hanem a megfigyelésről, tapasztalatszerzésről, belső elemzésről, hibák elhárításáról. Belül gazdagodhatunk, mégha kívül lassulnak is a dolgaink, de ezen időszak elmúltával viszont a lelassult dolgok megoldódnak majd.
A Merkúr retrográd szakaszai nagyon alkalmasak tervezésre, kreatív gondolatok megszületésére, valamint arra, hogy a megszokott gondolkozásmódunkat felcseréljük eredeti gondolatokra, amelyekből aztán nagyszerű és új ötletek születhetnek.
Augusztus 23-án a Nap belép a Szűz jegyébe, 24-én pedig telihold lesz.
Türelmet és jó szemlélődést kívánok szeptember közepéig!
Zsófi
4 komment
Címkék: horoszkóp
Mi ez a tánc fiatalok? Talán ZUMBA?
2010.08.21. 16:22 Kérj tanácsot
Sikerült végre kicsit csevegni egyetemistakori barátnőmmel és egykori szobatársammal, aki most az USA-ban él családjával. Miután megvitattuk, hogy mindenki jól van, az élet zajlik, mi meg keveset mozgunk, ami nagy hiba, mert ugye nem csak főzni és enni kell tudni, hanem a felszedett kilókat leadni is...na szóval amikor ehhez a feszültséggel teli és szomorú, mindkettőnket érintő témához értünk, barátnőmnek megjegyeztem, hogy én sportolni nem annyira, de táncolni sokkal inkább szeretek...
Erre barátnőm megjegyezte, hogy miért nem járok akkor ZUMBÁRA, mert ő jár és nagyon szereti. Be kell vallanom, nem tudtam rögtön, mi az a zumba, de megnéztem....nagyon sok érdekes -kedvemre való- dolgot találtam.
A zumba Kolumbiából indult. Egy Beto Perez nevű edző csak a fitnesz óra előtt vette észre, hogy a zenét, ami kellett az órán, otthon felejtette...nagy hirtelen elővette azt a zenét, amit talált a táskájában: ez salsa és merengue volt .
Rögtönzött egy táncos lépésekből álló órát, amelynek a végén többen odamentek hozzá, hogy ez nagyon tetszik, lehetne-e máskor is ilyen az óra...és ahogy már ez lenni szokott, el is indult hódító útjára a zumba!
Dél-Amerikában és az USA-ban már egész őrületről lehet beszélni, nagyon sok a híve ennek a mozgásnak, de terjed Európában, így Magyarországon is. Barátnőm is azért szereti, ahogy nekem elmesélte, mert nemhogy nem teher neki ez az "edzés", hanem úgy megy minden alkalommal, mintha buliba menne.
Azt mondják a zumbáról mások is, hogy olyan, mint egy hatalmas latin parti, és közben nagyszerű zsírégető. Mégis az ember nem arra figyel közben, hogy megszakad-e vagy kibírja az óra végéig, ahogy sokszor érezzük magunkat egy-egy hagyományos mozgásórán, hanem a buli-érzés miatt a komoly fizikai igénybevétel nem is tűnik fel.
Nekem ez a fajta mozgás így ismeretlenül is nagyon tetszik...a többit majd elmesélem, ha tapasztalatom is lesz arról, hogy: "mi ez a tánc, fiatalok!"
Zsófi
6 komment
Címkék: zumba
Vizinczey István: Érett asszonyok dicsérete
2010.08.19. 10:55 Kérj tanácsot
Ebben a blogban időnként vissza-, visszatérünk a férfi-nő -örök- témakörhöz. Egyik nagy kedvencemet szeretném ajánlani, amely igazi életbölcsességeket fogalmaz meg úgy, hogy egyáltalán nem tanító jellegén van a hangsúly.
A könyvben egy férfi meséli el saját élményeit a női nemről, egészen kicsi gyerekkorától serdülőkorán át, férfivé éréséig. A szerző egy egész generáció életérzését osztja meg olvasójával, tipikus korrajz is Keletről, Nyugatról egyaránt. Sokat változott azóta a világ, amióta Vizinczey korosztályával ezek a történetek megtörténtek, a fiú-lány kapcsolat is egészen átalakult, aki elolvassa a regényt, megérti majd, miért írom ezt, de mégis tipikus dolgokat mesél el az író. Olyan történetek ezek, amelyek kortalanok, időtől és földrajzi helytől teljesen függetlenek.
A könyv ajánlójában ez áll:
Stephen Vizinczey nevét nehéz betűzni, még nehezebb kiejteni, de érdemes megtanulni, mert korunk egyik mestere. - írta a madridi "Epoca" a világhírű angol nyelvű íróról, aki Vizinczey Istvánnak született 1933-ban, Kálózon. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. Harcolt a forradalomban és 1956 decemberében nyugatra menekült. Mint filmíró és szerkesztő dolgozott Kanadában, első regénye sikeréig. Az "Érett asszonyok dicsérete" (In Praise of Older Women) 1965 óta csaknem 4 millió példányban kelt el világszerte. A regény magyarul a 41.angol nyelvű, a 18.spanyol nyelvű kiadással és az új svéd fordítással jelent meg egy időben. (1990-ben!) Vizinczey 1965 óta Angliában él.
Most nézzünk néhány kritikát, amely szintén a könyv borítóján olvasható:
"Az Érett asszonyok dicsérete majdhogynem megőrjíti a kritikust. Itt van ez a magyar forradalmár, aki 1957-ben alig tudott egy szót a nyelvünkön, és még most is alig érthető akcentussal beszéli, és mégis volt mersze, hogy első regényével az angol próza mesterévé tegye magát!...Diákkoromban egyik tanárom kezembe nyomta a Rómeó és Júliát. Előbb-utóbb beleszeretsz valakibe - mondta -, hát tanuld meg legalább, hogyan kell. Ezzel a gondolattal adtam oda én is az Érett asszonyok dicséretét tizenhat éves fiamnak."(Saturday Night, Toronto)
"Az élet árad minden oldalról. Mindegyik erotikus epizód páratlan és lenyűgöző."(Washington Star)
"Mint James Joyce és Dosztojevszkij, Vizinczey egy üdítő igazságot fejez ki a regényével:...az élet nem szexből áll, de a szex áll az életből." (Album, Madrid)
"Vizinczey az európai történelem egyik legtragikusabb korszakát ábrázolja, egy korszakot, amelyben az asszony az egyedüli menedék." (Liberté, Montreal)
"Századunk egyik legelbűvölőbb regénye." (National Times, Sydney)
"Korunk kaotikus világából kiszakított szórakoztató, elegáns, klasszikus elbeszélés, tele humorral és paradoxonokkal." (The Times, London)
És végül egy kedvcsináló részlet a könyvből onnan, amikor a főhős 16 évesen "férfivé" válik egy -közel harminc évvel- idősebb nővel kezdett viszonyban:
"Mindez nyilván hatott egész megjelenésemre, és viselkedésemre. Észrevettem, hogy a nők kezdenek felfigyelni rám. Talán, mert eltűnt arcomról a bátortalanság. Továbbra is szívesen jártattam szememet a nőkön - de már nem állt görcs a gyomromba. Nem keseregtem utánuk. Az iskolában tanáraimat meglepte, milyen magabiztosan viselkedem. Csakhamar megállapították, hogy "vezetésre termett egyéniség" vagyok."
Jó szórakozást a könyvhöz, amelyből 1978-ban kanadai film készült.
Zsófi
4 komment
Címkék: vizinczey istvan erett asszonyok dicserete
A "nyitott" házasságról
2010.08.16. 09:45 Kérj tanácsot
Ezt a történetet pár napja olvastam az interneten, de mivel többször hallottam már hasonló helyzetről, ezért úgy gondolom, hogy megvitatásra érdemes a téma.
Egy feleség mesélte el, hogy férje egyszer csak azzal az ötlettel állt elő, mi lenne ha nyitott házasságban élnének, mert ő szeretne közelebbi kapcsolatot más nőkkel is kialakítani. A feleség először felháborodott és megfenyegette a férjet, hogy azonnal lépéseket tesz és megcsalja őt, így ez néhány hónapra elhalasztotta a "probléma" továbbgondolását!
Aztán mégis előállt a férj ismét ezzel, hogy nem bánja, ha a felesége megismerkedik valakivel, ha akarja, még segít is neki ebben, de ő mégis csak nyitott házasságot szeretne.
A nő dühös lett, megértette, hogy a férje már bizonyára a tettek mezejére is lépett. Annyira haragudott és szomorú volt, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, hogy azonnal elkezdett az interneten kapcsolatot keresni, hogy bosszút álljon, bár ahogy írja, semmi kedve nem volt ehhez.
Rövid időn belül megismert egy tőle fiatalabb férfit, aki komoly kapcsolatot keres, ebben meg is állapodtak, hogy céljaik nem egyeznek meg, így barátok maradnak legfeljebb...de egyre többet beszélgettek, várták mindig, hogy a számítógéphez ülhessenek. Hamar kiderült, hogy szinte mindenben megegyezik az izlésük és így egyre szorosabb lelki kötelék alakult ki köztük...
Aztán persze találkoztak is, zavarban voltak, és megegyeztek abban, hogy pár napot adnak egymásnak, hogy kiderüljön, mi is ez az egész. Amikor a nő leírta ezt a történetet, már két napja túl volt a személyes találkozáson és nagyon várta a férfi jelentkezését, aki nem kereste őt, lehet, hogy megijedt a folytatástól. A nő számára ennyi idő elég is volt, hogy világossá váljon, szereti a férfit és kész lenne válni is, vele szeretne élni, nem a hűtlenkedő férjével, pedig eleinte kizárta a válás lehetőségét a két gyermek miatt.
Azért írtam le ezt a történetet, mert elég tipikus, amikor a feleség bosszút akar csak állni a férjén, semmi kedve nincs a hűtlenséghez, szereti a férjét és együtt akarja felnevelni vele a gyerekeket, de a "bosszúból" lelki kötődés, majd szerelem lesz és ilyenkor már elkerülhetetlen a válás.
Nem akarom olyan színben feltüntetni a dolgokat, hogy szegény, ártatlan kis feleségek és a sok hűtlen, szívtelen férj...de azt gondolom, ha egy nőben megfogalmazódik, hogy a lelkében már vége a házasságának, azt általában tett követi, és előbb-utóbb annak a házasságnak hivatalosan is vége lesz, míg a férfiak könnyebben tudják fenntartani a házasságukat és mellette kicsit "kalandozgatni" a nagyvilágban.
Visszatérve a címhez, a nyitott házasságnak semmi értelme nincs, mivel semmire nem jó. Szerelmi kapcsolat számomra nem lehet egy olyan kapcsolat, ahová beengednek még másokat is. Házasságnak sem jó, mert nincs már elég érzelmi alapja. Ha szükség van kalandokra, akkor ez a kapcsolat már -lássuk be-, nem működik.
Persze mondhatjuk azt, hogy ez az alapvetően szerelmi kapcsolatnak indult, de már kihűlt szövetség különböző okok miatt átalakítható, de ettől ez még nem marad házasság, hanem lesz belőle egy érdekszövetség, például a gyerekek felnevelésére szövetkezve, vagy egy gazdasági társulás, mert minek megbontani a közösen felhalmozott családi vagyont.
Szóval akármi lehet két ember hűtlen kapcsolata, de házasság szerintem nem. Ha ez nem házasság, akkor nyitott házasság nem létezik. Lehet velem vitatkozni, de én azt gondolom, hogy a címben szereplő "intézmény" nincs. Megértem, ha egy ilyen helyzetben két ember együtt marad különböző okokból, de legalább tisztázzák egymással, hogy hányadán állnak egymással és lássák be, ez nem a tökéletes formája a házasság intézményének.
Láttam már arra is példát, amikor két ember békésen megfért egymás mellett évtizedekig, nem kötötte őket össze csak a két gyerekük felnevelése, nem zavarták egymás életét és nem kötötték senki orrára, hogy tulajdonképpen a házasságuknak már régen vége.
Általában az is tipikus, amikor a feleség megtudja, hogy férje csalja, és úgy dönt, hogy csendben kivárja a megalázó szituáció végét, mert nem szeretné felrúgni addigi életét és nem akarja apa nélkül nevelni a gyerekeket. Azt gondolom, egy ilyen csendes, kivárós szakasz után elég nehéz, ha egyáltalán lehetséges, újra megbízni a másikban és elfelejteni a sérelmeket.
Gondolja meg mindenki, aki titkos viszonyt szeretne magának, hogy megéri-e, nem lehetne-e a párjánál keresni kapcsolatuk megoldását, nem lehetne-e még újra egymásra találni, nem lehetne-e a mindennapok apró kis sérelmeit kibeszélni és megbeszélni, nem lehetne-e felfrissíteni az emlékeket, miért is szerettünk bele a másikba anno...szóval nagyon sok dolgot lehet, csak akarni kell.
Szép nyári napot kívánok mindenkinek!
Zsófi
17 komment
Címkék: nyitott hazassag
Péntek 13!
2010.08.13. 08:05 Kérj tanácsot
Van, aki fél ettől a naptól, van, aki szerencsésnek tartja, merthogy alapvetően inkább elterjedtebb a tizenhármas számot szerencsésnek tartani, mint szerencsétlennek. Ez a "péntek 13"-hoz fűződő babona több rendezőt is megihletett, nekem nagy kedvencem az a film, amikor Latabár Kálmán megleckézteti Kiss Manyit, aki a filmben a felesége és jósnőhöz jár. Gondolom mindenki emlékszik erre a filmre, aki valaha is látta. A horrorfilmeket pedig szívből utálom (elnézést mindenkitől, aki nagy kedvelője a műfajnak, engem nem relaxál, ha félni kell 2-3 órán át).
A legismertebb amerikai babona éppen az a pénteki nap, amelyik tizenharmadikára esik, ettől félnek arrafelé a legtöbben. Az amerikaiak a tizenhármast sem szeretik, éppen ezért sokszor nincs 13.utca. Sacramento városában viszont a 13.utca keresztezi a 13.sugárutat, úgy látszik ott az emberek kevésbé babonásak.
Az ókori Kínában és Egyiptomban szerencseszám volt a 13. Az ősi egyiptomiak az élet 13.szakaszának a halált tartották a túlvilági élettel, ami nagyon jó dolognak számított. A tarot pakliban is a halál lapjának a száma a 13, és az átváltozást jelképezi! A keresztény országokban azért is tartják szerencsétlen számnak a 13-t, mert ennyi résztvevője volt az utolsó vacsorának és pénteken feszítették keresztre Krisztust, mivel a rómaiaknál ez a nap volt a kivégzések napja, ahogy később Angliában is.
Talán a 13 a rossz hírét Lokinak, a gonosz norvég istennek is köszönheti, aki az istenek valhallai vacsoráján tizenharmadikként, hívatlanul jelent meg és ott vérengzeni kezdett.
Sokan annyira félnek a pénteki naptól, amelyik tizenharmadikára esik, hogy aztán ez a félelem meghozza "gyümölcsét", mint egy önmagát beteljesítő jóslat! Így járt a híres olasz zeneszerző, Rossini is, aki egész életében szörnyű módon félt az ilyen péntektől. Nagyon meglepődünk, ha megnézzük, hogy végül mikor halt meg a nagy zeneszerző: 1868. november 13-án!
Én mindig csodálkozom azon, aki fél egy dátumtól, egy naptól. Szerencsémre engem ez soha nem érintett, a napom lehet kellemetlen akármikor is, nem kell ehhez péntek 13, amelyik viszont nagyon szerencsésen is alakulhat. Aki például ilyen napon született, mindig jószívvel fog gondolni erre.
Sorolhatnám még a sok szépet és jót, ami péntek 13-án történhet velünk, különösen azért, mert most egy kellemes nyári nap van. Ha valakit például éppen ma ér el az a bizonyos nyári szerelem, amiről már beszéltünk itt, akkor biztosan kedvelni fogja ezt a dátumot. Főleg, ha ez a szerelem kiállja az idő próbáját. Ha viszont csak egy kedves emlék marad az egész, akkor is szívesen fogunk a "péntek tizenháromra" gondolni.
Kívánok mindenkinek félelmek nélküli, stresszmentes "péntek tizenharmadikát", örüljünk annak, ami még a nyárból maradt, és gondoljunk arra, hogy a péntekkel kezdődik el a hétvége!
Zsófi
Szólj hozzá!
Assisi Szent Klára
2010.08.12. 15:05 Kérj tanácsot
Ma Klára napja van. A 13.század első felében élt Assisi Szent Klára alapította a nevét viselő apácarendet. Gazdag családban nevelkedett, tudott latinul és vallásos nevelést kapott. 1210-ben hallotta először prédikálni Assisi Szent Ferencet, majd egy év múlva, 18 éves korában tőle vette át a szerzetesi ruhát. Családja nehezen törődött bele Klára döntésébe, haza akarták vinni, de ő nem ment. Később egy kis zárdában alapította meg apácarendjét. 1253 augusztus 11-én halt meg hatvan éves korában. 1255-ben IV.Sándor pápa avatta szentté.
A Klára keresztnév a latin "clarus" melléknév nőnemű alakjából származik, jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres.
Isten éltesse a Klárákat!
Zsófi
Szólj hozzá!
Címkék: szentek
Nyitvatartás olasz módra...
2010.08.12. 09:20 Kérj tanácsot
3 komment
Címkék: nyár nyaralás olaszok
Nem amerikai pite...
2010.08.11. 10:51 Kérj tanácsot
4 komment
Címkék: gasztronómia süteményreceptek
Programok kevés pénzből a nyár végén is
2010.08.09. 15:23 Kérj tanácsot
1 komment
Címkék: programajánló
Forró nyári napok – fellángoló szenvedélyek
2010.08.07. 18:49 Kérj tanácsot
Megjegyzés 1. A férjem engedélyt adott rá, hogy megírjam egymásba gabalyodásunk történetét. Azt mondta: "A történetünk publikus, és nagyon szép történet, örülök, ha más is megismeri." :-)
Megjegyzés 2. A divany.hu nemrégiben megjelenítette egy cikkünket a "Blogok, amiket olvasunk" rovatban. Ennek nagyon örülünk - így már két olyan internetes női magazin is van (a "Vigyázz, kész, nők" a másik), amely érdemesnek találja írásainkat a közlésre. Hurrá!
24 komment
Címkék: szerelem nők párkapcsolat pasik kispál és a borz nyári szerelmek
Tudósítás az Ördögkatlanból – egy mezítlábas fesztiválról
2010.08.06. 19:29 Kérj tanácsot
2 komment · 1 trackback
Címkék: zene színház cseh tamás kiss tibor quimby tom waits mucsi zoltán scherer péter braindogs ian siegal ördögkatlan fesztivál
Padlizsán!
2010.08.06. 00:04 Kérj tanácsot
2 komment
Címkék: recept gasztronómia főzzünk
A szieszta életet ment – nem képletesen szólva, hanem valóságosan
2010.08.04. 13:36 Kérj tanácsot
4 komment
Címkék: család egészség egészséges alvásmennyiség
Gárdonyi Géza: Ida regénye
2010.08.03. 01:01 Kérj tanácsot
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben. A tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár).
9 komment
Címkék: könyv irodalom gárdonyi géza ida regénye kultúrtörténet
Találkozás
2010.08.01. 21:44 Kérj tanácsot
Szólj hozzá!
Címkék: barátság beszélgetés
Fesztivál-dömping
2010.07.30. 14:37 Kérj tanácsot
4 komment
Címkék: programajánló fesztiválok
Életre kel a múlt
2010.07.29. 22:06 Kérj tanácsot





















6 komment
Címkék: oroszország fotózás tolsztoj kultúrtörténet prokugyin gorszkij korai színes fotók
A csillagok állása és jeles napok augusztusban!
2010.07.28. 00:13 Kérj tanácsot
Augusztus 10. Lőrinc napja. A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, de én azt is olvastam már, hogy a szeptember 5-i Lőrinc napról van szó, addig jó a dinnye. Én nagy dinnyeevő vagyok, így nem nagyon érdekel se az egyik dátum, se a másik, addig eszem, amíg venni lehet!
Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja. Mária mennybemenetelét ünnepeljük. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket.
Augusztus 24. Bertalan napja, Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. Ezt a napot az ősz kezdőnapjának tekinti a néphagyomány. Az e napi időjárásból jósolták meg, hogy milyen lesz a várható őszi időjárás.
13 komment
Címkék: horoszkóp jeles napok
Cameron Diaz: "Ki akar 80 évig ugyanazzal az emberrel lenni?"
2010.07.27. 11:05 Kérj tanácsot
3 komment
Címkék: nők párkapcsolat cameron diaz világunk örök szerelem
„Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…”
2010.07.24. 21:08 Kérj tanácsot
Szólj hozzá!
Címkék: zene kiss tibor quimby kispál és a borz csík zenekar
Párizsban szép a nyár!
2010.07.24. 01:09 Kérj tanácsot
A barcelonai kirándulásom után két évvel befejeztem az egyetemet és ennek örömére szerettem volna megnézni néhány nap alatt Párizst. Volt egy francia barátnőm, akit felhívtam telefonon és megkérdeztem tőle, tud-e segíteni nekem a program megszervezésében. Erre azt válaszolta, hogy nem lesz Párizsban akkor, amikor én éppen odaérkezem, mert a szokásos nyári családi vakációra utaznak Bretagne-ba.
Erre én kezdtem elbúcsúzni tőle, jó nyaralást kívántam, amikor megállított és azt mondta: „Tudod mit? Van egy jó ötletem! Eljössz hozzánk, nézelődünk egy napot Párizsban, majd elmegyünk Bretagne-ba és Te is velünk fogsz nyaralni!” Erre nekem rögtön az ugrott be, hogy „Álom luxuskivitelben” (Audrey Hepburn után szabadon!), meg hogy itt járt a Mikulás talán, vagy már Karácsony is van, esetleg ha ez egyik sem, akkor megnyertem az IBUSZ egyik társasútját egy nyereményjátékban!
Persze jó magyar szokás szerint azonnal elkezdtem megköszönni a lehetőséget, amellyel én természetesen nem élhetek, hiszen nem „dúlhatom fel” egy ismeretlen család nyári nyaralását. Barátnőm nem engedte végigmondani szövegemet, lakonikusan csak ennyit mondott: „Szerinted hívnálak, ha zavarnál?” Ez annyira egyszerű és logikus megvilágítása volt a dolgoknak, hogy erre még egy kelet-európai „cseszd meg róka a gereblyédet” életfilozófiával sem lehetett nemet mondani.
Pár nap múlva elindultam a világ legkényelmetlenebb kisbuszával Párizsba, hogy egy teljes nap után meg is érkezzem. A „Notre Dame” előtt állt meg a magyar busz, ott várt a barátnőm és az édesapja. Hazavittek, majd egy kis délutáni városnézés után este elindultunk Pleurtuitbe (ejtsd: „plőrtüi”), ami 400 km a francia fővárostól, és a Dinard-Dinan-Saint Malo városkák által határolt háromszögben helyezkedik el.
Az emberek mezőgazdasággal és vendéglátással foglalkoznak. Ezt onnan lehetett tudni, hogy az autópálya tele volt Párizsból arrafelé tartó autókkal, a szántóföldek és a legelő tehenek látványa pedig lenyűgöző! Amikor francia vendéglátóim látták, hogy nem térek magamhoz a látványtól, ironikusan megjegyezték: ez azért ilyen szép, mert egy francia gazda sokkal többet foglalkozik azzal, hogyan néz ki a tehene, mint azzal, hogy hogyan néz ki ő maga!
Az együtt eltöltött idő alatt megtanultam, hogy a franciák csak első benyomásra nagyképűek és szemtelenül magabiztosak, különben nagyon kedves, humorral és önkritikával megáldott népség.
Egy hatalmas házban laktunk, amit kiadott a tulajdonos egy hónapra, amíg ő máshol nyaralt, így a háza ezalatt az idő alatt kitermelte a tulajdonosa nyaralásának költségeit. Ahogy megtudtam, ez teljesen átlagos jelenség Franciaországban, ahol az emberek túlnyomó többsége nem utazik külföldre, hanem a nyári egyhónapos szabadságát otthon tölti el.
Amikor megkérdeztem, hogy miért nem szeret külföldre menni az „átlagfrancia”, akkor ezt is – ahogy mindent – nagyon egyszerűen megmagyaráztak: minek fárasztanák magukat nagy utazásokkal, amikor az országukban vannak nagyon magas hegyek, van egy világcsodája főváros, van déltengeri sütkérezés és van hűvös óceánia, meg „néhány” kastély egy nagy folyó mentén, hogy csak a legfontosabbakat említsem...na most akkor hová utazzanak...és tényleg!
A nagy házat szépen belaktuk, a városkát, amit inkább falunak mondanék, pillanatok alatt bejártuk, este már ott ültünk a főtéren, ahol jó francia szokás szerint számtalan vendéglő volt megtelve vendégekkel. Megkóstóltam életem első kagyló-sült krumpli adagját, ami nagyon finom volt, különösen, mert francia borral tálalták.
Másnap elindultunk fürdőzni. A klíma nagyon érdekes, augusztusban is hűvösek a reggelek és az esték, de nagyon melegek a nappalok. Az óceán víze hideg, ember legyen a talpán, aki bele merészkedik!
A part felé haladva barátnőm bátyja felkészített az előttem álló élményre. Elmondta, hogy rengeteg lesz az angol, könnyen meg fogom látni ki angol és ki nem az, csak azt nézzem, hogy ki rákvörös, na ők lesznek az angolok. Mert ők nem barnulnak, hanem vörösödnek! Erre megkérdeztem, hogy valami baja van-e az angolokkal, mire azt válaszolta, hogy semmi, de milyen lehet az az ország, ahol a világ két „legfontosabb” dolga rossz. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehet ez a két dolog, de nem sokáig maradtam tudatlan, már jött is a megfejtés: a nők és a konyha!
Kicsit meglepődve kérdeztem, viccel-e vagy komolyan beszél, mire ő visszakérdezett: ettél már finom angol ételt és láttál már szép angol nőt ?!? Még nagyobb meglepetésemben semmit nem válaszoltam, mire ő rávágta: "Na látod!"
Barátnőm erre már nem bírt magával, annyira nevetett, én hülye arcot vágtam, bátyja pedig tudálékos eszmefuttatásba kezdett...a húga csak legyintett és azt mondta, hogy ne vegyem komolyan, fiútestvére nem a „politikai korrektség” mintapéldánya, szóval elég tipikus francia!
Megkérdeztem, hogy miért nem szereti az angolokat, erre azt válaszolta: "Hogyan lehetne őket szeretni, amikor nagyon gonoszok voltak velünk a százéves háborúban!"
Azt hittem, rosszul hallok és megintcsak megkérdeztem, hogy komolyan gondolja-e azt, amit mond, és esetleg nem emlékeznek-e jobban a franciák a világháborúkban szerzett sérelmeikre, mint a 14-15.századra. Erre egyértelmű nem volt a válasza. Vendéghez kicsit illetlenül annyit mondtam minderre, hogy érdekes ilyeneket hallani éppen abból a nemzetből származó embertől, amelynek van egy palotája, ahol elég rendesen beleszóltak a magyar történelembe 1920 június 4-én és ezek után mégsem szereti senki, ha mi „rinyálós” magyarok ezen tény felett sajnálkozásunkat fejezzük ki, pedig azóta nemhogy 600, de még 100 év sem telt el! És ekkor eszembe jutott egy mondás, ami mifelénk használatos: Mit ér annak haragja, kinek nincsen hatalma!
Meg is beszéltük, hogy közös nyaralásunk alatt ki fogjuk beszélni a népeinket ért történelmi sérelmeket magunkból és a végére meg fogunk békélni a jelen lehetőségeivel.
Nagyon érdekes és nagy vitákat folytattunk, közben minden este hatalmas vacsorákat csaptunk a megbékélés és a politikai konszenzus felé haladó úton, véres marhaszeletekkel, tengeri herkentyűkkel, magyar pörkölttel és rakott krumplival.
Vasárnaponként a falu társadalmi életébe bekapcsolódva beültünk a Palacsintázóba, ahol mindenféle desszertet lehetett enni és itt ünnepeltük meg az új "cidre", azaz az új almabor elkészültét is. Ez egy nagyon könnyű és finom, kicsit pezsgős ital, amely azonban annyira nem gyenge, mint első kortyolásra tűnik.
Voltunk esti táncmulatságon, ahol engem is felkért táncra egy helyi táncoskedvű fiatalember és amikor megtudta, hogy magyar vagyok, az volt az első kérdése, tetszik-e nekem itt a tenger, vagy a miénk szebb-e! Erre persze azt kellett volna mondanom, hogy az előbb már említett palotában ezt a kérdést jóval mielőttünk megvitatták, de ehelyett csak annyit mondtam, hogy nagyon szép az itteni és sokkal szebb, mint minálunk.
Nem szoktam soha senkit kinevetni, de ez az egész jelenet annyira komikus volt, mintha egy Funes-filmből lett volna „déja-vum”, így alig tudtam megállni hangos nevetés nélkül...néha el-, elcsuklott a hangom a társalgás közben és folytak a könnyeim, de próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy csupán nagyon meghatott a vidék szépsége! Barátnőm bátyja mentette meg ismét a helyzetet, látva „önkívületi” állapotomat lekért és adott egy papírzsebkendőt.
Nagy élmény volt megünnepelni a városka felszabadulásának és az amerikai partraszállásnak az 50. évfordulóját, amikor tele lett a környék amerikai, angol és francia veteránokkal és korhű harci járművekkel.
A hosszú nyaralás végén visszamentünk Párizsba, én még megnéztem három nap alatt néhány múzeumot, megcsodáltam az impresszionistákat, Rodin múzeumát és megkérdeztem barátnőmtől, aki nem tudott éppen velem jönni, hogyan fogom megtalálni a nagy múzeumépületben a Mona Lisát. Erre csak annyit mondott: „Ne izgulj, csak menj arra, amerre minden japán megy majd kezében egy fényképezőgéppel”...azt hittem megint viccel! De amikor megláttam, hogy a folyosókon keringve egyre több japánba botlok, elindultam utánuk és egy japán tömeg közepén tényleg megtaláltam a történelem talán egyik legtitokzatosabb mosolyú hölgyének arcképét.
A három nap arra éppen elég volt a francia fővárosban, hogy megértsem, miért akarja látni ezt a várost mindenki, aki már legalább egyszer hallott róla!
A nyár lassan befejeződött és engem vártak újabb feladataim, így hazabuszoztam...
Zsófi
4 komment
Kolumbusz, Dali, a paella és a sült csirke
2010.07.23. 01:06 Kérj tanácsot
Vannak olyan „szobái” lelkemnek, amelyekbe legszebb kirándulásaim, nyaralásaim emlékeit „zártam”. Idekalandozva mindig meg lehet egy kicsit állni és pihenni, napi rutin elől bemenekülni, pillanatok alatt új erőre kapni, majd újra továbbfutni.
Ilyen emlékeim például az erdészeti gyermek SZOT-üdülő Balatonaligán, hét évesen három hétre először egyedül, végig asszisztálva a kamaszok első titkos szerelmeslevél-váltásait, időnként postás szerepet betöltve.
Aztán jött a sátorozás a gimnázium második osztálya után osztálytársaimmal Abaújban: tábortűz, éjszakai csillagnézés, felnőtté érős, jellemformáló nagy beszélgetések.
Az egyetemi évek alatt a nyár a munkáról szólt, majd a nyár végén a megspórólt pénzből következtek a „kalandozások” baráti társasággal és hátizsákkal Európában.
Így láttam meg először 23 évesen - a születésnapomon megérkezve a célállomásra – a „Nyugatot”. Ez most, amikor az ember gyermeke általában csecsemőként látja meg először a tengert, elég viccesen hangzik, de igaz!
Soha nem fogom elfelejteni, mennyire vártam egész nyáron, hogy augusztus utolsó napja előtt egy nappal végre elindulhassak Spanyolországba, akkor éppen ott dolgozó barátnőmhöz.
Barátnőm egész nyáron ott vigyázott egy helyi család csemetéire, akik eléggé megviselték idegrendszerét. A nyár közepén kitaláltuk, ha mindkettőnknek letelik a munka, jöhet a megérdemelt pihenés, én elmegyek hozzá, ő meg addig mindent megszervez és vár BARCELONÁBAN.
Így is történt, annyi különbséggel, hogy hozzám csatlakozott még közös barátunk. Ketten indultunk el a 26 órás buszozásra. Én vittem magammal tíz kilónyi konzervet, mert az éppen abban az évben megrendezett Olimpia miatt az árak igen-igen megugrottak és ha be akartunk jutni mindenhová, ahová kell és érdemes, evésre nem nagyon gondolhattunk a „hazain” kívül.
Szűkös anyagi lehetőségeink nem engedtek meg nagy „fényűzést”. Diákszállón laktunk és gyalog jártuk be a várost. A konzervek mellé minden nap friss kenyeret és két kg paradicsomot (hogy vitaminhoz is jussunk!) engedhettünk meg magunknak.
Az összes pénzünk belépőkre ment el, de meg is néztünk mindent, amit kell és illik Barcelonában. Bejártuk a 19.század vége óta épülő és talán 2026-ra már el is készülő Sagrada Famíliát, a város jelképét is. (A szent család engesztelő temploma, Antoni Gaudi mesterműve, a leglátogatottabb spanyolországi műemlék, 2006-ban 2 millió 370 ezren voltak rá kíváncsiak.)
Nem hagytunk ki semmit a városnéző busz állomásaiból, megnéztük az olimpiai stadiont, ami egy nagy hegyre épült. Minden nap más és más parkban, gyönyörű délszaki virágtengerben ebédeltük meg a finom magyar marhamájkrémet a hamisítatlan spanyol paradicsom társaságában, közben azt is megvitatva, mi minden kell egy igazi spanyol paellába.
Ez maradt az egyetlen veszteségem a hosszú úton: akárhogyan kalkuláltam, osztottam, szoroztam, nem tudtam megkóstólni egy igazi, spanyol, vendéglői paellát...akkor, ott, a marhamájkrémes szendvicsem felett határoztam el, hogy fogok én még Barcelonában paellát enni...
Én elég szívósan szoktam dolgozni azon, hogy a magamnak tett fogadalmaim valóra is váljanak, de sajnos ez még nem teljesült. Tizennyolc éve készülök vissza Barcelonába, hogy megkóstoljam végre azt a paellát a saját hazájában, de ez még azóta sem sikerült!
A hatalmas napi gyaloglás-adagok után minden este sétáltunk még egyet a város szívében a Ramblákon, és minden alkalommal tátott szájjal álltam meg Kolumbusz hatalmas szobránál, amely a Ramblák tengerre nyíló végén a „Béke kapuja” téren található.
Persze minden késő délutánt a tengerben töltöttünk, hogy nyaralás íze is legyen a dolognak, ne csak városnézésből jusson ki nekünk bőven!
Utolsó programként még Figuerasba is elvonatoztunk, - ami két órányi út Barcelonától - hogy megnézzük Salvador Dali szülőhelyét és múzeumát, amely szintén kihagyhatatlan élmény volt!
A tizedik nap végére a konzerveink és a pénzünk teljesen elfogyott. „Nyugat” ide vagy oda, az utolsó diákszállós éjszakánkat letudva, reggel döbbentem rá, hogy álmomban hatalmas gőzőlgő sült csirkék „repdestek” a „szemem” előtt és rögtön tudtam, ez lesz az első, amit otthon enni fogok: egy nagy adag sült csirke!
Velem együtt koplaló barátnőm ezen a dolgon akkor is és most is könnyekre fakad, csakhogy nem a meghatottságtól, hanem nevettében.
Szép volt az a nyár!
Zsófi
9 komment
Címkék: barcelona spanyolország nyár paella
„Akkor most mindenki mutatkozzon be pár szóban…”
2010.07.21. 16:17 Kérj tanácsot
4 komment
Címkék: nők beszélgetés világunk női szerepek
Nyári táborok – megoldják a szülők gondjait?
2010.07.20. 13:34 Kérj tanácsot
10 komment
Címkék: család gyereknevelés nyári tábor
