Kérj tanácsot

Mit vegyek ajándékba a gyereknek?! – ez a kérdés gyakran elhangzik a mi tágabb családunkban, de szerintem minden kisgyerekes családban ugyanekkora gond lehet: hogyan válasszunk olyan játékot a gyereknek, amely nem „egyszerhasználatos”, széteső vacak, amit csak a tévéreklám miatt kíván meg a gyerek. Végre van jó válaszom erre a kérdésre!

Mondhatnám a régi közhelyet, hogy „ez itt a reklám helye”, vagy szabadkozhatnék is, amiért reklámozok egy üzletet – de nem teszem. Mert a jó kereskedőknek, és a jó célt szolgáló áruknak szívesen csinálok igyenreklámot.

Találtam egy játékboltot ugyanis, ahol csupa-csupa okos, szórakoztató és egyben a gyereknek is hasznos játékot tartanak. Egy barátnőm már régen ajánlotta, most viszont egy fejlesztő pedagógus is felhívta rá a figyelmemet – és úgy alakult, hogy el is jutottam végre a boltba, melyet „Játékforrás”-nak hívnak. Budapest 11. kerületében található, internetes oldala is van.

A legjobb azonban tényleg maga a bolt – ugyanis minden, ott kínált játákot ki lehet próbálni. Leülhetünk a gyerekkel (vagy egy másik felnőttel) egy asztalhoz, és nekiállhatunk társasozni, logikai fejtörőket megoldani. Még szakértő segítséget is kapunk hozzá: képzett játékmester magyarázza el a játékszabályokat, és ha egyedül érkezünk, akkor játszik is velünk! Ha nem vásárolunk, akkor sem néznek ki! Játszani akkor is szabad.

Ezért kapta a Játékforrás üzlet az „élménybolt” meghatározást, és nekem tényleg nagyszerű élmény volt itt ajándékot választani a kisfiamnak.

Azt azért nem állítom, hogy könnyű volt választani! De nem azért, amiért a többi üzletben: nem az volt a gond, hogy egy, igazán jónak tűnő játékot sem találtam, hanem épp ellenkezőleg! Szinte bármelyiket elhozhattam volna, mert egyik jobb volt, mint a másik.

Nem is nyúltam mellé: a kiválasztott logikai játék órákra leköti a fiam érdeklődését, egyedül is tud vele játszani, de ha együtt ülünk neki a megoldásnak, azt persze még jobban élvezi.

A gyerekeken kívül a játszani szerető felnőtteket is meglephetjük innen jobbnál jobb ajándékokkal, logikai, stratégiai társasokkal, fejtörőkkel. Van sakk, ördöglakatok, kártyajátékok, bábok, babzsákok…

Az árak is változatosak – a drágább, csúcskategóriás társasoktól az elfogadható árú márkákig minden kategória megtalálható. Ajánlom szeretettel.

Nóra

Egy helyi lapban olvastam interjút Böjte Csaba ferences szerzetessel, akit a magyarok egyre többen, egyre jobban ismernek arról a tevékenységéről, melyet az erdélyi árvagyerekek érdekében végez: otthonokat hoz létre, ahová befogadja az éhhalál fenyegetésében élő, kallódó gyerekeket.

A szavaira, azt gondolom, érdemes odafigyelnünk – mert hiteles ember az, aki előbb cselekszik, csak utána beszél.

Az interjút szinte teljes egészében ide idézhetném, mert csupa fontos dolgot mond. De ezt már szerzői jogi okokból sem teszem.

Kiemelem inkább ezt a nagyon érdekes gondolatot belőle: az atya szerint az életünket úgy kell élnünk, mintha egy beépített navigátor dolgozna bennünk. Ha valamely út hibásnak bizonyul, ha eltévedünk – nincs más dolgunk, mint „újratervezés” üzemmódba kapcsolnunk!

Én Csaba testvér szavait tovább is gondoltam, hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

Tudomásul kell vennünk, hogy az eredeti terveink nem mindig válnak be. Hogy a környezetünkben élő emberek, vagy a körülmények, a sors – a jóisten körülhúzhatja a számításainkat. Ekkor azonban nem szabad kétségbeesnünk. Újra kell terveznünk az utunkat! Leülni egy pillanatra, és megbeszélni magunkkal: „Amikor elindultam, nem éppen ide akartam eljutni… De ez már megtörtént, nem változtathatok rajta visszamenőleg. A lényeg: onnan, ahol most vagyok, melyik úton induljak tovább? Melyik út vezet el a céljaim eléréshez? Melyik vezet vissza a legegyszerűbben a boldoguláshoz?”

Böjte Csaba azt is mondja: nem tud akkora hibát elkövetni az ember, hogy ne lehetne újratervezni.

Ám egy nagyon fontos dolog hiányzik a mai kor emberéből: a bátorság.

A bátorság az újratervezéshez, ahhoz hogy el tudjuk engedni a régi terveinket.

Az életünk tele van tárgyi dolgokkal, amelyekhez ragaszkodunk. Pedig valójában minden embernek csak annyira van szüksége, hogy legyen valaki, aki szereti, és akit ő is szerethet. Minden más csak felesleges limlom.

Ha felfogjuk, hogy a tárgyi dolgok nem fontosak, akkor nem is fogunk félni az elvesztésüktől. Nem köti gúzsba a döntéseinket az ettől való félelem.

Zárszónak egy szó szerinti idézet az interjúból:

„Mi, felnőttek állandóan félreverjük a harangokat, és logikus, hogy ha mi pánikolunk, akkor a fiatalok is félni kezdenek. Többször mondtam már a politikusoknak meg a papoknak: az állandó félrevert harangok zaja mellett nem fognak a fiatalok családot alapítani, gyereket vállalni.

Szerintem ez a világ rendben van, nem olyan rossz, hogy ennyit kellene pánikolni.”

Szeretettel:

Nóra 

Ma van a kicsi fiam 6.születésnapja, Isten éltesse! Beszéltünk mostanában már a Szűz-haváról, de nagyon érdekes dolgokat olvastam, és úgy gondoltam, érdemes arra, hogy a témánál maradjunk!

Sokat emlegettük már itt a "Dívány" asztrológusát, Németvölgyi-Nagy Renátát, őt idézem. 

"Optimizmus és romantika vár ránk ebben a hónapban. Felpörögnek a hormonok, és nagy változások is beállhatnak kapcsolatainkban. Emellett érdemes kicsit többet foglalkoznunk egészségünkkel is.

Optimistán indul a szeptember, ezért ha mostanra van már jövőképünk, kifejezetten jó érzéssel és biztonsággal tölthetnek el a hónap első napjai. Szeptember 8-ig cseppet se legyen lelkiismeretf

Ha szeptember 9-én elfog a már megint a régi nóta érzés, akkor nem mi bolondultunk meg, hanem a Merkúr hatását érezzük, amely ismét szembekerül a Neptunusszal. Szétszórt figyelem, elvarázsolt hangulat, hiányérzet és természetesen az önámítás lehetősége is fennáll ezen a napon. A szeptember 8-14. közötti időszak romantikus, szentimentális hangulatba röpíthet bennünket, a Rák és Szűz jegyekben álló Mars és Vénusz harmonikus találkozása, gondoskodó és védelmező odaadásunkat vagy erre való igényünket erősíti fel egészen a hónap közepéig.

Innentől kezdve a hormonrakéták kilövésre készen állnak. Akik még párkeresésben vannak, aggodalomra semmi okuk, a hónap kifejezetten kedvez az új kapcsolatok kialakulásának. Szexuális vonzerőnk és kisugárzásunk is kifejezetten magnetikus hatással lehet az ellenkező nemre, különösen akkor igaz ez, ha önmagunkkal rendben vagyunk. A nőiséget szimbolizáló Vénusz szeptember 15-én belép saját uralmi jegyébe, a Mérlegbe, ami a párkapcsolatok jegye. Szinte azonnal forró helyzeteket, fordulatokat és meglepetéseket okozhat szerelmi és érzelmi életünkben. 

Amely kapcsolatokban a női-férfi szerepek felcserélődtek, vagy az egyik fél dominánsabb, különösen, ha a nő, (pl. anyai gondoskodó szerepet tölt be a párkapcsolatban, pótolva az anyai szeretetet párja számára), ott a feszültség robbanhat, és átmeneti vagy végleges mosolyszünet állhat be. Egyszóval szeptember 15-től érhetnek váratlan meglepetések. Szeptember 19-től tovább izzik a levegő, hiszen a férfiasságot szimbolizáló Mars elhagyja az érzékeny és álmodozó Rák jegyét, és belép a hódítani vágyó Oroszlán jegyébe, ahol a férfias energiák szárnyalni tudnak.

23-án a Nap is belép a kapcsolatok jegyébe, a társasági életünk felvirágzását hozva. A hónap utolsó napjai okoznak némi feszültséget, különösen szeptember 29-én a Vénusz-Szaturnusz együttállása, ami nehézséget, valaminek a lezárását és érzelmi stresszt hozhat. Felbukkanhatnak régi ismerősök is, régi szerelmek, illetve saját elvárásaink küzdelmébe bonyolódhatunk. Ismerjük fel saját korlátainkat, valóságérzetünket helyezzük vissza a helyes mederbe, és önértékelésünk is új fényben ragyoghat."

Ennyi a szeptemberi előrejelzés! Kívánok kellemes, napfényes napokat a hónapban!

Zsófi

Egy bikaviadal során hat bikával küzdenek meg, tehát hat „menet” látható a díszfelvonulást követően.

Lássul, mi történik egy-egy „cuadrilla” – azaz egy-egy menet során. Három részre (terciókra) oszlik a küzdelem, ezek a terciók követik egymást: az első a „tercio de varas”, azaz a dárdás küzdelem.

Ennek az elején beront az arénába a bősz bika – szó szerint dühödten, hatalmas energiával robban be! Ekkor a torerók az aréna négy pontján a falnál állnak, ezen a négy ponton menedéket is találnak: a körfal előtt áll egy-egy méternyi fedezék-fal (a neve „burladero”)

– ide tudnak bemenekülni a bika elől.

Mind a négyen egy-egy kendőt kezdenek lengetni („capote”), melynek egyik oldala mályvaszínű, a másik aranysárga. Ezekkel a kendőkkel vonják magukra a bika figyelmét.

Először az első torero hívja magához az állatot – és elegáns mozdulatokkal próbál kitérni a rohanva támadó bika szarvai elől. Úgy tereli a bikát, hogy az a következő, kendőt lobogtató torero felé szaladjon – és így tovább, egyik a másikhoz tereli körbe az arénában.

Amikor megtette az állat a kört, belép a picador – lóháton. Egy hosszú fa dárdát hoz (ez a pica, vagyis magyarul pika), amelynek a végén kb. 5 cm-es vasból készült hegy található. Ez nem alkalmas a bika ledöfésére – arra szolgál, hogy a picador a bika nyakán, hátul található izmot megszúrja vele, gyengítve így a bika fejtartását, és a lehetséges szarvdöfés erősségét…

Ez az a fázis, amit én a legrosszabbul bírtam. Nagyon ijesztő volt, ahogy a féltonnás bika megpróbálta felborítani a bekötött szemű lovat – ha már a szarva hegyére nem tudta tűzni a védőruha miatt, amit a ló viselt… A picador pedig a nyakába szúrta a dárdát, és annál fogva próbálta távol tartani, eltolni  a bikát a lótól. A dárda okozta sérülés vérzett is, ezt sem volt jó látni természetesen.

Mindezek eddig arra szolgáltak, hogy a matador lássa, mire hogyan reagál a bika – hogy felmérje az erejét, lássa, melyik oldal a bika erős oldala, honnan támad a lóra, hogyan kergeti a kendőt lobogtatókat… És hogy kissé fárasszák és gyengítsék az állatot, mire a szemtől szembe folytatott küzdelemre sor kerül majd.

A második tercio a „tercio de banderillas” – amikor egymás után három torero lép az arénába minden védelem nélkül, kezében két, 75 cm-es, kis zászlócskákkal feldíszített, kampós végű szúróeszközzel - ezek a banderillák. A kellő pillanatban a torero a bikával szemberohan, miközben többnyire a bika is próbál felé döfni a szarvával – és ezt megelőzendő a banderillo felugrik, egy íves mozdulattal a bika feje mögé nyúl a banderillákkal, és beakasztja őket a kis kampójuknál fogva a bika bőrébe a nyakszirt mögött.

Elképesztő érzés lehet a hatalmas állat felé fegyvertelenül rohanni – merthogy a banderillák nem fegyverek, csakis arra szolgálnak, hogy feldühítsék a bikát… Egyrészt némi vérveszteséget is okoznak, másrészt a bőrükből kilógva fityegnek, és ez nem kicsit zavaró a bika számára…

Gyakran nem sikerül egyszerre beakasztani mindkét banderillát a bika nyakába – ilyenkor a közönség fújjol, fütyül! Némelyik matador saját maga is részt vesz ebben a műveletben, ilyenkor a három banderillo közül ő lesz az egyik. Összesen végül tehát 6 színes rudacska lóg a bika nyakán, ha nem esett ki egyik sem. A közhiedelemmel ellentétben nem ez a bikaviadal leginkább állatkínzó része (én a lovas szakaszt sokkal inkább annak éreztem).

Ezután végre elérkezünk a corrida legszebb pillanataihoz: következik a „tercio de muerte”, azaz a halál köre… Ekkor a matador, a maestro belép a ringbe egymaga, egy vörös kendővel és egy fából vagy aluminíumból készült karddal felszerelkezve – és megkezdi gyönyörű mozdulatsorát.

Olyan ez, mint egy tánc – sok, a flamencóhoz hasonló mozdulatot fedezhetünk fel benne! A jó matador ezekkel a mozdulatokkal uralja a bikát, irányítja, szinte idomítja. Egészen közel engedi, gyakran meg is érinti itt-ott!

Ezt a szakaszt faenának is nevezik. És ez az a rész, amikor a közönség a legkritikusabb! Elképzelni is nehéz, milyen érzés lehet egy matadornak, amikor épp az életét teszi kockára, és szembeszáll a tőle 6-7-szer nagyobb testű állattal – és közben azt hallja, hogy a nagyérdemű közönség füttyökkel, fújjolással „jutalmazza”, mert nem elég elegánsan kanyarítja a kendőt… Ha azonban a mozdulatai elnyerik a nézők tetszését, akkor minden megmozdulását „Olé, olé!” kiáltásokkal követik, megtapsolják, és a zenekar belekezd egy szép pasodobléba (mindig van élő zenekar a lelátón!) – zene csak akkor szól a faena alatt, ha ez kijár a matadornak! Ki kell érdemelni! Ha már nem olyan szépek a mozdulatok, a zeneszó elhal…

A faena végeztével a matador lecseréli a kardját az „igazira” – a neve „estoque de verdad”, az igazság kardja… Mert eljött az igazság pillanata: a matador egyetlen mozdulattal igyekszik olyan ponton megszúrni hátul a bika nyakát, hogy a gerincvelő elmetszése azonnali halált okozzon…

Sajnos ez ritkán sikerül, néha még egy szúrásra szükség van, és előfordul, hogy a segéd-torerók is bejönnek, kendőikkel terelik a falhoz a bikát, mely végül összerogy.

Ha a matador derekasan küzdött, a közönség újra megünnepli, fehér kendők lobogtatásával jelzi, hogy a matador jutalmat érdemel: ez lehet a bika füle! Vagy – ha még szebben mutatta be a faenát -,  akkor a bika farkát kapja, az még nagyobb jutalom!

De a legeslegjobban sikerült küzdelem másként végződik: ha a bika különlegesen bátran küzd, és a matador is szépen, művészien végzi a dolgát, akkor a közönség megkérheti a faena után a bikavidalt levezető elnököt, hogy kíméljék meg a bika életét! Ilyenkor következik be az, amit említettem: a bika élve hagyja el az arénát. Ezt nevezik „indulto”-nak. Ezek a bikák visszatérhetnek a farmra, ahol felnevelték őket, és nagy becsben, szabadon legelészve élhetik le az életüket, akár évtizedeket is nyerhetnek így! Természetesen tenyészbikaként is hasznosítják őket.

A megölt bikákat azonban díszes öszvérekkel kivontatják az aréna homokjából, a közönség tapssal búcsúztatja.

Ez tehát a bikával való küzdelem menete, és egy viadal során a három matador egymás után megküzd egy-egy bikával, majd újra az első matador és csapata következik, aztán újra második, és végül a harmadik matador is legyőzi aznapi második bikáját. Így tesz ki hat bika egy teljes corridát.

A legnagyobb hatást az egész eseménysorból az tette rám, ahogyan a közönség együtt élt a matadorral, a bikával, és reagált minden egyes rezdülésükre! A füttyögések és fújolások közepette nem álltam meg: megkérdeztem a mögöttem ülő spanyol úriembert (aki végig nagyon hangosan drukkolt), hogy miért fújjolnak – mi volt a leglényegesebb különbség a megtapsolt és a kifütyült küzdelmek közt.

A válasz jól összefoglalja a bikavidal lényegét. Azt mondta: a fütty oka az volt, hogy amit a matador tett, az nem volt kellően művészi. Mert a bikaviadal nem a gyilkolásról szól. „It is the art, not the kill, that it is all about.” – mondta recsegős angolsággal.

Az állatvédőket nyilván nem nyugtattam meg mindezzel – a bikát megdöfködték, vérét vették, és megölték. Ám mindeközben a legnagyobb tiszteletet tanúsítottak az állat iránt. A bika kiválóságát ugyanúgy ünnepelték, mint a torerók kiválóságát. És azt a torerót, aki nem elég ügyesen végezte a dolgát, tehát fölösleges fájdalmat okozott az állatnak – füttyel és szidalmakkal megszégyenítették.

Ha úgy tetszik, ennek az állatnak ugyanaz a sors jutott, mint sokezer más társának: az ember tenyésztette, felnevelte, majd megölte és megette. De a vidalon megölt bika nem egy koszos-véres vágóhídon, a tőke felé tülekedve végezte életét, hanem sokezer ember ünneplése és díszes külsőségek közepette… Ráadásul arra is esélyt kapott, hogy életben maradjon – ha ez az esély kicsi is, mert azért ritkán díjaznak egy bikát azzal, hogy életben hagyják – de mégis, azért esély.

A leölt bikákat egyébként még a vidal után rögtön, az ottani vágóhídon fel is dolgozzák. Tányérra kerülnek a darabjai – ismert, és nagyon finom andalúz fogás a rabo de toro, azaz a bikafarok-pecsenye (melynek elfogyasztása során arról a meglepő tényről is meggyőződhetünk, hogy a bika farokcsontjának keresztmetszete épp egy bikafej formáját adja ki, szarvakkal...) De ragut is főznek bikahúsból, különleges fűszerezéssel, zöldségekkel.

Aki úgy gondolja, hogy a bikaviadal barbár vérengzés lehet – biztosíthatom róla: téved. Nekem legalábbis most, hogy láttam, hogyan zajlik – nem tűnt annak.

Nóra

Tavaly a pamplonai bikafuttatásról írtam nektek a blogon, és annak kapcsán jól el is beszélgettünk - nem mondom, hogy vitatkoztunk, inkább megvitattuk a bikaviadal esztétikai, morális, és egyéb szempontjait. Akkor én azt írtam: bár érzem a tradíció szépségét, mégis tartok tőle, hogy az állat szenvedése elnyomja az élményt.

Nos, egy évvel később már azt mondom: a bikaviadal lenyűgöző élmény. Nem váltam egy év alatt vérengző, érzéketlen, az állatok szenvedésein élvezkedő lénnyé! De megtapasztalni azt, ahogy a sokezer néző egy emberként fojtja vissza a lélegzetét, egyszerre surrogtatja a legyezőjét a legizgalmasabb pillanatokban, és egyszerre kiáltja: „Olé, olé!” – emlékzetes marad, az biztos!

A bikaviadal, azaz a „corrida de toros” Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, Mexikóban, Kolumbiában, Venezuelában, Peruban és Ecuadorban élő hagyomány. Portugáliában a viadal során nem ölik meg a bikát – ám a többi országban többnyire a bika veszít. De nem mindig! Erre később visszatérek még!

A bikaviadal történelmi gyökerei egyesek szerint a római gladiátorviadalokig nyúlnak vissza, a történészek szerint Claudius császár rendezett először Hispán földön hasonló viadalt. Valószínűleg azonban még ennél is régebbről ered a szokás.

Mithras isten, eredetileg Mitra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később a perzsa vallás megváltója lett. Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig. Commodus császár idején kultuszát már államilag támogatták. A 3. században egyre jelentősebbé vált, az egyik legfontosabb állami kultusszá Aurelianus császár idején. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánította. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.

S hogy miért emlegetem ennyit a római Mithrász istent itt? Mert az ő legfontosabb szimbóluma a bikaölés volt! A Mithrász szentélyek természetes barlangok, vagy földbe vájt üregek voltak, a templom egyik végén a központi Mithrász-domborművel. Ezeken Mithrász sziklából született ifjúként jelenik meg, aki egy hatalmas bikát öl le. A bevatási szertartás alatt a hívő egy áldozati gödörben ült, míg felette leöltek egy bikát, hogy vére rácsorogjon. A vér közvetítette az állat erejét és segítette a lélek megtisztulását.

Ahhoz képest, hogy több száz éven át egy világvallás fő szertartása volt a bikák leölése – ma már kuriózumnak számít!

A leginkább elterjedt, spanyol stílusú corrida egy andalúz kisvárosban, Rondában nyerte el mai formáját. Egészen addig lóhátról küzdöttek meg a bikákkal. Ennek során az áldozatul esett lovak száma sokkal nagyobb volt, mint az odaveszett bikáké…

1726-ban azonban a rondai Pedro Romero először állt ki saját lábán a bika ellen. Ő vezette be a bikaviadal ma ismert kellékeinek és formaságainak jelentős részét is – lássuk, melyek ezek! 

Egy corrida során három matador küzd meg fejenként két bikával. A hat bika legyőzése egyenként 20-20 percet vesz igénybe. A bikák (bravos toros) legalább 460 kg súlyúak lehetnek, ennél kisebb bikával nem állhatnak ki a matadorok. Mindhárom matadornak van 6 segítője: két picador – egy első számú és egy tartalékos picador (ők lóháton érkeznek), három banderillo (azaz „zászlós”, szerintem az ő feladatuk a legveszélyesebb a viadal során) – az eddig felsorolt személyeket a matadorral együtt torerónak nevezik összefoglaló néven, mert mindannyian személyesen küzdenek meg a bikával. A matador hatodik segítője a kardmester.

Részt vesz még a küzdelemben a picador lova – védőruhába, páncélzatba öltöztetve, ráadásul bekötött szemmel, hogy ne lássa a rátámadó bikát…

A legyőzött bikát majdan díszesen felszerszámozott öszvérek vagy lovak vontatják ki az arénából.

A viadal elején pasiello, azaz egy fajta kis parádé látható, amikor az összes szereplő bevonul, megmutatkozik az arénában (a bikákat kivéve). A matadorok csodás, arannyal hímzett öltözéket viselnek (a neve „traja de luces”, azaz „fényruha”). Segítői ezüst hímzésű, de szintén látványos kosztümben érkeznek.

S hogy pontosan hogyan zajlik le egy valódi, andalúz gyökerű, spanyol típusú bikaviadal – azt holnap részletesen leírom majd.

Nóra

Zsófi idézte Babits versét két hete (kerjtanacsot.blog.hu/2011/08/16/megyunk_e_messze_messze), mely nekem is kamasz korom óta a kedvenceim közé tartozik! Ilyen gyönyörű, zenélő sorokban összefoglalni a nemzetek sajátosságait talán soha nem sikerült másnak magyar nyelven. Ám amit a spanyol donnákról gondolt, írt Babits („…bus donna barna balkonon / mereng a bibor alkonyon.”)…nos, azt ezennel cáfolnom kell!

A spanyol nők bizony egyet sem búsulnak – a merengésnél mi sem áll távolabb tőlük! Legyenek 10 vagy 70 évesek, élvezik az életet, és nem rejtik el nőies énjüket a világ elől!

Magyaroszágon, ha egy 70 éves asszonyt meglátnánk az utcán táncolni hatalmas virággal a füle mögött – talán még a mentőt is kihívnánk! Ám Spanyolországban, a feria idején (amely minden város legnagyobb, egyhetes ünnepét jelenti, a város védőszentjének tiszteletére), az számít rendhagyónak, ha valaki kihagyja a mulatozást. És a kor sem mentesít ez alól!

Hogy egy átlagos hétköznapon nyilván ők sem táncolnak? Hogy őket is biztos nyomasztják az anyagi gondok, a mindennapi nehézségek? Igen! De ha az ember lelke képes felszabadultan örülni az ünnepnapokon, akkor a hétköznapokon sem lesz olyan megfáradt, rosszkedvű – mint sajnos oly sokan hazánk leányai közül.

Íme pár fotó, hogy lássátok, mennyire igazam van!

Nóra

Sok rokonom, barátom, ismerősöm ünnepli augusztus végén, szeptember elején a születésnapját. Őket köszöntöm ezzel a kis "ajándékkal" és sok szeretettel!

A Szűz-jegy általános jellemzése:

Az állatöv hatodik jegye a Szûz. A Nap augusztus 24.-től szeptember 23.-ig tartózkodik ebben a jegyben.

Uralkodó bolygója a Merkúr, ami jelzi mentális érdeklõdését: hangsúlyozott a közlési, közvetítési képessége a jegy szülöttének. A "Szûz" kiváló szellemi képességekkel rendelkezik. Ahogy minden Föld-jegyû embert, így őt is általában jellemzi a gyakorlati érzék. Anyagi javak és pénz dolgában igen gondos és megbízható, alaposan utána néz a részletkérdéseknek.

A "Szûz" valamilyen formában szolgálni akarja az embert, az emberiséget. A Föld- és a Víz- jegyek negatív jegyek, s mint ilyenek, különösképpen fogékonyak a külvilág hatásaira és ezek befogadására.

A hûvös, reális, józan ész embere. Elsõdleges célja az anyag rendszerezése és megértése. Hajtja a vágy, hogy a dolgok mögé lásson, a szellemi tisztaság és a világosság felé törekszik. Lehet idealista, de akkor is a józan ész korlátai között.

Kítûnõ szellemi képességekkel rendelkezik. Felfogása gyors, logikája éles. Bele tud merülni a dolgok legkisebb, legaprólékosabb részleteibe. Jó az emlékezõtehetsége, a tapasztaltakat, tanultakat nem felejti el. Alapvetõ szükséglete a munka, hogy másokat szolgáljon, tanítson, gyógyítson, segítsen. Megelégedést, megnyugvást, sõt boldogságot talál a munkában. Tehetségét különösen ott bontakoztathatja ki, ahol az aprólékos, gondos figyelem, a pontosság, a rendszerezés fontos. Úgy tûnik, mintha belsõ kényszer hajtaná a munkára, mert sokszor ha nem is megy, akkor is csinálja.

A legkisebb részletecskéket hozza ki az anyagból, s ezeket a legnagyobb finomsággal dolgozza ki. Ahol mások már befejezték a munkát, ott a "Szûz-ember" még mindig talál valami javítanivalót. Amilyen kiváló ez a tulajdonság, annyi veszélyt is rejt magában, mert a kis hiba felkutatása mellett könnyen elnézheti a lényeget. Legalapvetõbb tulajdonsága a kritikai beállítottság.

A "Szûz-ember" morálja kulcs a kozmikus morálhoz: "Add meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak meg ami a császáré". Általában mindenrõl van véleménye. A gond és kellemetlenség erõsen lehangolja. Különös jellegzetessége a gyûjtõszenvedély: valamit mindegyik gyûjt, legalább egyszer életében. A Szûz nyugodt izlésének fõként a zöld, a barna, és a tengerészkék színek felelnek meg.

Alapvetõen rendes mindenben. Sõt, nemcsak rendes, hanem pedáns is. Ha például valaki nem odateszi a könyvet, ahonnan elvette, ezen könnyen felbosszankodik. Nagy gondot fordít személyes tisztaságára, környezete, otthona tisztaságára. Ahol érzi, hogy szeretik, ott nyílt és bizalmas, de általában másokkal szemben tartózkodó...

Isten éltesse Verácskát, Danikát, Matyikát, Balázskát, Tündét, Katát, Mester MM-t, Attilát, Jancsit, Sanyit, és mindenkit, aki ebben a jegyben ünnepli a születésnapját!

Zsófi 

Első kisfiam 1998 őszén született, és bizony október végétől január végéig igen csak sok dolgom akadt. Átalakult az egész világ, és csak az létezett, hogy fáj-e a hasa, sír-e, tudunk-e aludni 2-3 órát csendben.

Ekkoriban vettem észre, hogy délelőttönként, amikor a gyerekem éppen aludt, megy egy új magyar sorozat: esetlen, csetlő-botló, helyenként amatőrnek tűnő színészekkel, de mint minden sorozat, bonyolódó szálakkal! Úgy voltam én ezzel, mint Virág meg Pelikán elvtárs a magyar narancsnak kikiáltott citrommal, hogy kicsit sárga, meg kicsit savanyú, na de magyar!

Elkezdtem nézni a sorozatot, és ott ragadtam a TV előtt. Aztán a sorozat már annyira befutott, hogy a délelőtti ismétléseit az esti részeknek el is hagyták, akkor már szervezést is igényelt, hogy ne maradjak le róla...

Időnként családi "zavargásokat" is okoz ezen hobbim, mert életem párja nincs oda a Berényi-klán "tündökléséért és bukásáért" túlzottan. Ebből már könnyen ki lehet találni, hogy a Barátok közt című szappanoperáról beszélek.

A 13 éve folyó sorozat magyar szappanopera-történelmet ír, ilyen hosszan, ilyen népszerűségnek talán csak a Szabó család örvendett, bár az meg rádiós sorozat volt. Emlékszem, anyukámmal a konyhában sürögve-forogva soha nem hagytuk ki, ha tehettük, Szabó néni újabb történeteit. Annyival volt az kényelmesebb, hogy a rádiót bárhol be lehetett kapcsolni, szóval bármilyen munka közben meg lehetett hallgatni az újabb részeket.

Viszont a TV-s sorozattal kapcsolatban én arra jöttem rá, hogy ha kihagyom, akkor még egy félórára sem ültem le este. Ha viszont hozzá igazítom az esti teendőimet a sorozat aktuális adásának kezdetéhez, akkor úgy alakítom, hogy legalább harminc-negyven percet pihenjek. Ezért általában úgy alakítom.

Tegnapelőtt megint elkezdődött a nyári szünet után a sorozat, és megint Berényi Miki van bajban. De ez egyáltalán nem meglepő, mert mindig ő van bajban, ha hetekre elköszön a sorozat: vele mindig biztos a siker, életben lehet tartani őszig a nézők érdeklődését, csak életben kell tartani ehhez Mikit is!

Így én már azon sem csodálkoznék, és egyáltalán nem is aggódnék, ha oroszlán falná fel, mert "valahogy" Berényi még azt is megúszná. Most éppen kihúzták egy pincéből, amire egy többemeletes ház robbant, de még egy fulladást is el kellett kerülnie közben, mert a pincében beszorult a lába, a víz meg elkezdett ömleni rá...a fia talált egy vékony csövet nagy szerencsénkre, amin keresztül kapta a levegőt, amíg kiszabadította a fia a lábát a törmelék alól...

Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz a lábával, amit a tegnapi részben még nem érzett...reméljük a legjobbakat, és bízunk benne, hogy felépül teljesen, mert neki fürgén kell mozognia ahhoz, hogy a jövő nyár elején ismét nagy bajba kerülhessen.

Miki soha nem tanul az előző évek tapasztalataiból, és gyakran van olyan érzésem, hogy direkt, a mi bosszantásunkra keresi magának a bajt. Ez a Berényi már soha nem fog megváltozni???

Zsófi

Igaz, az időjárás szerencsére még nem emlékeztet rá, de amikor vége van az augusztus 20-i tüzijátéknak, akkor nekem egyre gyakrabban eszembe jut, hogy bizony vége a nyárnak is, és kezdődik az iskola.

Amikor gyerek voltam, már nagyon stresszelt ez az utolsó tíz nap, rosszab volt, mint maga az iskolakezdés, mert minden nappal szomorúbb lettem, hogy jön a hideg, az eső, a köd, ha nincs szerencsénk, és a napi iskolai kötelezettségek.

Amikor már elkezdődött a tanév, és esetleg még novemberig szép napos idő is volt, tulajdonképpen már örültem az egésznek, hogy megint gyerektársaságban vagyok, és a sok feladat mellett azért sikerélmény is adódik az iskolában...de bevallom, amit a legjobban az iskolakezdésben szerettem, az az volt, hogy hamar felismertem: ahhoz, hogy újra eljöjjön a nyári szünet, el is kell kezdeni a tanévet...ugye ha már elindul az ember előre az erdőben, egyszer majd csak kiér. Ezért is szerettem például a karácsonyt, mert az jelentette számomra az "erdő" közepét, és tudtam, onnan már egyre csak fogy majd az "út" kifelé!

Amikor gyerekei lesznek az embernek, mindent más szemszögből kezd nézni természetesen. Ugye ki gondolná iskolásként, hogy a gyerekkor legnagyobb adománya, a két és fél hónapos szabadság milyen nyomasztó nyűg is tud lenni, amikor a gyerekek elhelyezéséről és nyári programjáról van szó.

Ha sok pénzt költ el a család, meg lehet szervezni, hogy a gyerek az egyik táborból a másikba menjen, és ne csak megőrizzék őt ott, hanem töltekezzen is. Sok olyan család van, ahol nincs erre pénz, a nagymamák sem állnak korlátlanul rendelkezésre, így a szülők felváltva vannak otthon szabadságon, ami ugye azt jelenti, hogy a család egész nyáron nem tud együtt lenni. De legalább megoldják saját erőből az egész nyarat.

Megterhelő ez mindenképpen, a legtöbb szülő megkönnyebbül és fellélegzik, amikor el kell kezdeni az iskolai tanszerek beszerzését, ami viszont meg azért jelent gondot, mert sok pénzt kell egyszerre "mozgósítani", de legalább újra "intézményi keretek" közt lesz a gyerek.

Sok erőt és türelmet kívánok minden szülőnek az augusztus végi "őrülethez".

Zsófi

Olvastam egy közhelyszerű bölcsességet, amit egy ismerősöm tett fel a facebookra, íme:

Egy nap egy doboz cigi. --> 600 Ft
Egy éven keresztül napi egy doboz cigi. --> 200 000 Ft
Harminc éven keresztül napi egy doboz cigi. --> 6 000 000 Ft
Ez értelmes? Egy életen keresztül több millió Ft-ot fizetni azért, hogy 40 évesen
tüdőrákod legyen és belehalj?
Tedd ki Te is, ha nem dohányzol, és büszke vagy rá!

Elsőre azt mondtam, hatásvadász filozófia, aztán elolvastam még vagy kétszer, és azt gondolom, igazat szól.

Én pirosbetűs ünnepeken szoktam cigarettázni, igazán nem érint ez a probléma. Egy barátnőm, aki szintén ritkán dohányzik, így válaszol, ha erról kérdezik: "Én egy rendes kislány vagyok, aki csak akkor cigarettázik, ha iszik is!"

Szóval belőlem nem élne meg a dohányipar! Szerencsére! De nagyon sok embert ismerek, akikből viszont jól profitál.

Az emberek hajlandóak sokmindenről lemondani, de a cigaretta valahogy nem áll ennek a listának az élén. Azt hallottam egy szakembertől a TV-ben, hogy a nikotin sejtszinten beépül, és akármikor aktivizálódhat: pár év kihagyás után is gyakran kezdenek el dohányozni azok, akik már azt hitték, túl vannak a nehezén a cigarettával vívott harcnak...

Szóval leszokni nehéz. Így az a legegyszerűbb, ha el sem kezdjük, mert akkor nem kell leszokni. Ez a fent idézett kis szöveg is elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk: érdemes-e ennyi pénzt elfüstölni, és közben ártani magunknak.

Kívánok füstmentes szép napot!

Zsófi

Van egy furcsa növény, amelyiket leginkább gyümölcsként használunk, de nem a levelét, nem a termését, még csak nem is a gyökerét esszük - bár mindegyiket felhasználják gyógyászati célra -, hanem a szárát. Ez a sóskafélék családjába tartozó zöldség a rebarbara.

A rebarbara savanykás íze nagyon markáns, ezért jobb, ha keverjük más gyümölccsel, például eperrel, almával vagy körtével. Főzéskor sok levet ereszt, ezért csak keveset tegyünk alá, például kompót készítésekor. Ízesítésére kitűnő a vanília, a gyömbér és a fahéj. Elkészíthetjük húsok mellé is. Nagyon egészséges, rostokban gazdag, sok benne a kalcium, magnézium, vas, és az A-, B-, és C-vitamin.

Rebarbaratorta tojáshabbal

Hozzávalók:
60 dkg rebarbaraszár
20 dkg cukor
25 dkg vajas tészta (fagyasztott)
5 dkg vaj
5 dkg őrölt mandula
2 db tojás
4 evőkanál tej
4 evőkanál tejszín

Elkészítés: Előző nap megtisztítjuk a rebarbarát: meghámozzuk, és 2 cm hosszú darabkákra vágjuk. 5 dkg cukorral elkeverjük, lefedjük, és hűvös helyen 12 óráig állni hagyjuk. Másnap szűrőben 1 órán át hagyjuk lecsöpögni. Egy kerek tortaformát sütőpapírral kibélelünk, beletesszük a tésztát, és meleg sütőben 15 percig sütjük. Amikor kész, teljesen kihűtjük. A töltelékhez a vajat megolvasztjuk, majd a tojásokkal, 8 dkg cukorral, a tejjel, a tejszínnel és a mandulával habosra keverjük. A rebarbarát a tésztára terítjük, és ráöntjük a tojáshabot. Közepesen meleg sütőben készre sütjük, hogy a tojásos hab teljesen átsüljön. Végül a maradék cukorral megszórjuk. Langyosan vagy hidegen tálaljuk.

Zsófi

Ezzel a címmel akadt ma a kezembe egy kis könyvecske, amely felidézi 1991 legfontosabb eseményeit. A könyv végén van egy CD az év legjobb külföldi és magyar számaival. Elég régen volt már 1991: az jutott eszembe, amikor elkezdtem olvasgatni az év híreit, hogy aki akkor már követte az eseményeket, annak minden hír ismerős, vagy ismét olvasva azokat, minden újra "előjön". Na de aki meg csak akkor született, húsz éves! Ez meg azoknak hihetetlen, akik akkor már híreket olvastak...

Néhány hír 1991-ből:

Kiszállni készül a filmszakmából a 25 (!!!) éves Brooke Shields! Mariah Carey betör a popiparba. Az úszó-világbajnokságon öt magyar aranyérmet szerez Darnyi Tamás (2), Egerszegi Krisztina (2), aki akkor még csak 16 éves, és Rózsa Norbert (1)! Egerszegi az első magyar úszónő, aki világbajnokságon nyerni tudott.

Sivatagi vihar névvel légitámadást indítanak az iraki erők ellen az Egyesült Államok és szövetségesei, hogy Kuvaitot felszabadítsák. Így indul az Öbölháború, amely egy hónap alatt véget ér.

Meghalt Graham Green 87 éves korában. Az USA-ban véget ér a 13 éve futó népszerű Dallas című sorozat...

1991.június 12-én megválasztják Oroszország elnökének Borisz Jelcint. Böszörményi Zsuzsa kapja az "Egyszer volt, hol nem volt" című alkotásáért a Diák-Oscart.

A Budapesti Kamaraszínházban bemutatják a Forgószínpad című darabot, amelyben több évtized után újra magyar színpadon látható Perczel Zita egykori filmcsillag! Egy éves a moszkvai McDonald's étterem, amely rekorder, itt adják el a legtöbb hamburgert a világon, óránként tíz ezer darabot!

Hatvan év után ismét westernfilm kapja a legtöbb Oscart, a Kevin Costner főszereplésével bemutatott Farkasokkal táncoló című alkotás hét szobrocskát kap.

1991. június 19-én Silov altábornagy személyében az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot.

George Bush elnök nem a protokoll szerint járt el, amikor hamarabb ült le az angol királynő fogadásán, mint maga a királynő. Az elnök, javítandó a bakit, ismét felállt, és megvárta, hogy Erzsébet leüljön, de nem kerülhette el a királynő szúrós tekintetét!

Hosszan sorolhatnám még az érdekesebbnél érdekesebb híreket, de most inkább néhány cím azok közül a slágerek közül, amelyek abban az évben a slágerlistákat vezetik:

Roxette: Joyride, Bikini: Ki visz haza, Beatrice: 8 óra munka, AD Stúdió: Álmaimban Amerika, Tátrai Band: New York, New York, Republic: Szeretni valakit valamiért, Scorpions: Send me an angel, Zorán: A szerelemnek múlnia kell...

Remélem mindenkinek eszébe jutott valami szép emléke 1991-ből, aki meg nem emlékszik már semmire, annak ajánlom ezt a könyvet olvasásra.

Zsófi

Mostanában mindenki utazik, vagy legalább gondolatban menne, ha tehetné, mert mindjárt vége a nyárnak, és ilyenkor eszünkbe jut egyre gyakrabban, hogy idén lesz még ősz is!

Hogy ezt a gondolatot gyorsan elűzzük, álljon itt az egyik kedvencem:

Babits Mihály: Messze... messze...

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

Szép időt kívánok!

Zsófi

Nyilván feltűnt a rendszeres olvasóinknak, hogy ez a kétszemélyes blog váltott monológokká alakult az utóbbi hetekben. Ez a nyár is így jött össze: hol Zsófi nyaral távol a kényelmes net-csatlakozásoktól, hol én… Igyekeztünk annyi bejegyzéssel ellátni benneteket, hogy azért ne nélkülözzétek kedvenc blogotokat…

Ha mégis lesz pár nap, amikor nem frissülünk, akkor idézzétek fel a tavaly nyáron felrakott szicíliai fotómat: kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/12/nyitvatartas_olasz_modra

És élvezzétek a nyár utolsó heteit, remélhetőleg jó idő lesz ott, ahol éppen vagytok!

Ha mégsem, akkor nyissátok meg ezt a képet, és képzeljétek azt, hogy ezen a gyönyörű strandon süttetitek a hasatokat…

Szeretettel:

Nóra

Ne felejtsétek el: ma este érkezik hazánk fölé a leglátványosabb szakasza a Perseidák meteorrajnak – ha ma felnéztek a csillagos égboltra, és a majdnem telihold (holnap lesz teli, ha jól tudom) nem vakítja el a fényével a meterorrajt, akkor láthattok hullócsillagokat, és elsuttoghatják közben a titkos kívánságaitokat is!

Lehetőleg olyan területen nézzetek fel, ahol kevés a fényszennyezés, tehát ne a belváros legjobban kivilágított kerületeiben, vagy egy stadion lámpája alatt…

A strandfürdők éppen megfelelnek erre a célra! Nem, nem ment el az eszem: ma este (épp a Perseidákhoz igazítva), a Strandok Éjszakáján hosszabban nyitva tart az ország 28 fürdője, strandja, ráadásul 10-50%-os kedvezményt adnak a belépőjegyek árából! Hajdúszoboszló, Kehidakustány, Miskolctapolca, Cegléd, Szeged, Budapest, Leányfalu, Komárom, Püspökladány, Harkány, Gyomaendrőd, Egerszalók, Bük, Mórahalom, Eger, Esztergom, Csongrád, Cserkeszőlő, Tata, Zalakaros, Martfű, Kecskemét, Gyöngyös, Tiszakécske és Zalaegerszeg fürdői, strandjai vesznek részt a programban.

Nóra

Mostanában elég sok felkavaró, nyugtalanító hír érkezik a világ számos pontjáról. Szándékosan nem írtam ezeken az oldalakon a norvég ámokfutóról, mert úgy éreztem: ez a fajta egyszemélyes őrület, bár részben az őt kitermelő társadalom terméke, de gyakorlatilag kivédhetetlen.

Az utóbbi egy hétben Londonból érkező hírek mellett viszont már nem tudok szó nélkül elmenni: több száz (talán már ezernél is több) ember tombolja végig London utcáit – és Manchesterét, Liverpoolét, Birminghamét, Nottinghamét, Bristolét… Itt már nem valami elszigetelt, bekattant fiatal okoz emberi tragédiákat, hanem sokkal kiterjedtebb a baj, ami felszínre tör.

Múlt szombaton egy 29 éves drogdílert tűzharcban lelőtt a brit rendőrség. Ennek nyomán szabadult el a pokol, annak ellenére is, hogy még a lelőtt férfi élettársa is lenyilatkozta: a fosztogatásba kezdő hordáknak az eset csak ürügy volt… Valójában semmi köze egymáshoz a halálos lövöldözésnek és az utána kitört zavargásoknak.

Hogy mihez van köze? Nagyon nehéz kihámozni a nyilatkozatokból. Azt már a kezdetektől tudhatjuk: elsősorban bevándorlók lakta negyedekben fosztogatnak az ott élők - ahol igen sok a színes bőrű, több helyütt többségben is vannak. De amit tesznek, az mégsem nevezhető faji zavargásnak, mert nem a fehérek ellen irányul. Elszenvedői is afrikai, ázsiai eredetű családok…

Szociális problémának is nehéz nevezni – hiszen az elmúlt napok zavargásai miatt őrizetbe vettek között vízi mentő, postás, fodrász, tanár, szakács is van, vagyis nem csak állástalan, szegény, külvárosi fiatalok fosztogatnak. Egy tanársegéd, aki Croydonban fosztott ki egy elektronikai üzletet, épp problémás gyerekekkel foglalkozik, amikor épp nem fosztogatni jár… Egy letartóztatott 19 éves lány apja sikeres üzletember, a család egymillió fontot érő házban él, teniszpályájuk is van, a lány autójában viszont 5000 font értékű elektronikai cikkeket, cigarettát és alkoholt találtak letartóztatásakor.

Bíróság elé állt egy jótékonysági szervezet munkatársa is. Egy vízi mentő kifosztott egy mobiltelefon-üzletet… Egy 19 éves lány, aki egy televíziót vitt el, azt mondta: tudta, hogy rossz, amit tesz, "de mindenki más is ezt tette”.

A pszichológusoktól is tudjuk: az egyén hajlamos elveszíteni identitását egy nagyobb csoport tagjaként. Az empátia és a bűntudat azok a tulajdonságok, amelyek megakadályozzák, hogy bűnözőként viselkedjünk − de csordában ezek a gátak megszűnhetnek.

A legérdekesebb véleményt a Washington Post publicisztájától, Anne Applebaumtól olvastam: ő azt írja, „Wat Tyler középkori lázadó parasztjaitól napjaink focihuligánjáig szép brit hagyománya van a dolgok élvezetből való összetörésének - már jó ideje megjelentek azok az embercsoportok, amelyek ezt most élvezik. (…) A jóléti társadalom felnevelt egy nemzedéknyi fiatalt, amely egyrészt függ a kormányzat adományaitól, másrészt úgy érzi, több illeti meg. A közoktatás állapota miatt a brit fiatalok egyötöde funkcionális analfabéta. A gazdaság lelassulása azt jelenti, hogy sokaknak sose lesz munkája, ebből következően pedig a társadalom fősodrába sem tudnak majd beilleszkedni. Az oligarchák és milliomosok jelenléte Londonban azt mutatja, hogy a fejlett világhoz képest szokatlanul széles a gazdasági szakadék a városban. Az egyre duzzadó bulvársajtót a gazdagok iránti irigység és a faragatlan celebek kultikus imádata táplálja. A hagyományos intézmények - az iskolarendszer, az egyház, sőt, a BBC is - rég kudarcot vallottak a hagyományos értékek közvetítése terén. A botrányhullámok még hiteltelenebbé tették a bankokat, a parlamentet, a médiát, valamint a londoni rendőrséget.

Másrészt azonban 1666-ban, a nagy londoni tűzvész után, és a mítosz ellenére a második világháborúban, a náci bombázás idején is fosztogattak a brit fővárosban. Olvassunk Dickenst! Bűnözők, bevándorlók és "bennszülött" britek egyaránt kaptak az alkalmon, hogy kifosszák Londont, még békeidőkben is. A körülmények sajátos együtthatója - a rendőri gyilkosság okozta tömeges düh, a hirtelen jött meleg idő, a botrányoktól bénult és felkészületlen rendőrség, és igen, az okostelefonok elképesztően magas száma a hátrányos helyzetben lévők körében - tehette számukra mindezt ismét lehetővé.„

Nekem ez teljesen józan elemzésnek tűnik.

Annie Lennox énekesnő, aki bátor politikai szerepvállalásáról, valamint társadalmi érzékenységéről híres, és a Brit Birodalmi Lovagrend tagjává nevezte ki a királynő jótékonysági munkájáért – így reagált az eseményekre: „A társadalom rákbetegsége folyamatosan nő évek óta mindenféle bonyolult ok miatt....nincs egyszerű válasz, de az embereket meg kell védeni az állatias bűnözőktől, nincs mentség a tettükre. Lehangoló.”

A londoni olimpia előtt egy évvel számomra kérdésessé vált, hogy egyik kedvenc európai országom, a tradíciók és a kulturált viselkedés hona vajon létezik-e még? Vagy nem maradt más a helyén, mint egy bonyolult és veszélyes probléma-halmaz…?

A langologitarok.hu-n találtam a fosztogatások kapcsán ma ezt a jól ismert dalt: www.youtube.com/watch

Nóra

Ezzel a számmal nyitotta (egy elég vicces intro után) koncertjét a britpop legendás együttese, a Pulp tegnap a Sziget fesztiválon. Én pedig nem tudtam nem érezni az iróniát a helyzetben: ott állt tőlem egy-két méterre ugyanis az a fiú (ugyan, már rég nem fiú, hanem öreglegény…), aki életem első férfija volt, nem valamiféle futó kaland, hanem egy 12 évig tartó első…

Persze nem együtt voltunk: én a férjemmel, gyermekeim apjával, ő pedig az aktuális barátnőjével (meg egy közös baráttal). Véletlenül keveredett a közelünkbe a több tízezres tömegben (ha ugyan hiszünk a véletlenekben – én a sejtjeink együtt rezgésében hiszek, a férjem – jóval cinikusabban, és talán kicsit féltékenyen is abban hitt, hogy az expasi kinézett engem a tömegben és szándékosan állt a közelünkbe…).

Mindenesetre a Pulp zenéjét még ezer évvel ezelőtt az expasival fedeztük fel, és ezek szerint egyikünk ízlése sem változott annyit, hogy ne szeretnénk Jarvis Cocker dalait még mindig.

Ráadásul a „Do you remember the first time?”-nak volt egy másik áthallása is számomra: a Pulp első magyarországi koncertjét (szintén a Szigeten) 2002. augusztus 3-án adta, én pedig akkor, azon nem tudtam részt venni – mégis jól emlékszem azokra a napokra: hiszen a koncerten való megjelenésemet az a tény akadályozta meg, hogy első gyermekemet vártam épp.

De pont Jarvis Cockernek köszönhetően, a fentebb felvázolt összetett helyzet ellenére sem valamiféle nosztalgikus érzésekkel táncoltam végig a koncertet: ez a zene mindig is ironikus, fanyar humorú, nagyon angol, laza és energikus volt. A nosztalgia a legutolsó, ami eszébe jut az embernek róla.

Jarvison az idő sem fog: már 48 éves, döbbenet… de ugyanolyan friss a stílusa, mint amikor a 90-es években letarolta a toplistákat a Common people-lel, meg a többi sikerdallal. Közben szakállt növesztett, szemüvegét is hordja már a koncerteken is, a Pulp viszont 8 év szünetet tartott – de Jarvis azért nem állt le eközben sem: szólóban is zenélt, más zenészekkel is fellépett, valamint rádióműsort vezet a BBC Radio 6 Music nevű adón, Jarvis’s Sunday Service címmel.

Idén pedig újra összeállt a Pulp, végre élőben is hallhattam őket, és megállapíthattam: az énekes őrülten kígyózó mozgása szerencsére középkorú, torzonborz értelmiségiként is a régi maradt.

Álljon itt nektek most a cikkem címadó dalának szövegrészlete (na ugye, hogy nem nosztalgiáról van szó???? Semmiképp sem valami nyálas nosztalgiáról! Ezt a férjemnek is üzenem innen!)

„Do you remember the first time?
I can't remember a worse time.
But you know that we've changed so much since then,
oh yeah,
we've grown.
Now I don't care what you're doing,
no I don't care if you screw him.
Just as long as you save a piece for me,
oh yeah…”

Itt látható az eredeti videoklip ehhez a dalhoz 1994-ből! www.youtube.com/watch

Ez pedig a tegnapi koncert két részlete, egész jó felvételek kerültek fel máris a jútyúbra…

 www.youtube.com/watch

 és

www.youtube.com/watch

Szeretettel:

Nóra

Minden kornak, minden társadalomnak vannak olyan pillanatai, amelyek legendás fontosságúvá nőnek. Nemrég olvastam, hogy magyar fiatalok ezrei emlékeznek úgy Antall József miniszterelnök halálára, hogy „akkor szakították meg a tévében a Kacsamesék című Walt Disney rajzfilmet”. A szüleink szinte mind fel tudják idézni, hol voltak, mit csináltak éppen, amikor bejelentették Sztálin halálát. Mi pedig jól emlékszünk pl. arra, hogy hol, milyen körülmények között meredtünk elképedve a monitorra/képernyőre, amikor összeomlottak a World Trade Center tornyai.

A Kennedy-gyilkosság elképzelhetetlen sokk volt az amerikaiaknak, és az egész világnak. Éppen ezért felfoghatatlan, hogy a mai napig nem tudjuk pontosan, mi történt, hogyan történt – és még ma is megtelik a világsajtó az afféle hírekkel, hogy „cáfolhatatlan bizonyítékok kerültek elő…”

A mai hírek legalábbis tele voltak ezzel a témával. Nem kisebb súlyú állítással, mint hogy Jackie Kennedy a férje alelnökét, Lyndon B. Johnsont tartotta férje gyilkosának – és hát kétségtelen, hogy a legnagyobb „nyertese” Kennedy halálának tényleg Johnson volt. Hisz ő töltötte ki az elnöki ciklusból még hátralévő időt, majd saját jogán újra elnökké választották.

Hogy miért pont most, és így derült ez ki? Mi ebben a hír? Csak annyi, hogy Jackie Kennedy Arthur Schlesinger Jr. történésszel folytatott beszélgetéseket a férjét meggyilkoló merénylet után, a hangfelvételeket pedig lepecsételve a bostoni Kennedy Könyvtárban őrzik. Jackie úgy rendelkezett, hogy a felvételek legkorábban halála után 50 évvel kerülhetnek nyilvánosságra. Azok szerint, akik tudni vélik, mi hangzott el a beszélgetésekben, az özvegy tartott tőle: az elmondott titkok célponttá tehetik családját.

Nem sokkal később feleségül ment Onassishoz, a görög mágnáshoz – azután, hogy sógorát, Robert Kennedy szenátort is meggyilkolák… Állítólag azt mondta: „Itt kiirtják a Kennedyket, tehát a gyermekeim is célpontok lehetnek! El kell hagynunk ezt az országot.”. A görög milliárdos biztosítani tudta Jackie és gyermekei számára a biztonságot, egészen haláláig. Jackie 17 évvel ezelőtt rákbetegségben elhunyt. Most pedig a lánya, Caroline Kennedy beleegyezett, hogy az ominózus hangfelvételeket az anyja által kikötött időpontnál korábban nyilvánosságra hozzák.

Az ABC tévécsatorna szeptemberre tervezi a sugárzást, Kennedy elnök beiktatásának 50. évfordulójára időzítve, de a csatorna egyelőre cáfolja, hogy hatalmas titkok, és bulvárértékű hírek derülnének ki a beszélgetésekből… Az pl. állítólag nem része a felvételeknek, hogy Kennedy elnököt a neje rajtakapta egy 19 éves gyakornokkal az ágyban – vagy hogy Jackie úgy állt volna bosszút férje hűtlenségeiért, hogy a William Holden nevű színésszel, és Gianni Agnellivel, a Fiat tulajdonosával viszonyt folytatott volna… A bulvármédia már mindezeket tényként közli!

Az ágy-béli titkok számomra nem annyira érdekesek, de addig is, míg meghallgathatjuk a beszélgetéseket, szedjük össze röviden, mi az, ami már eddig is tudható volt az egyetlen lényeges kérdésről: Kennedy elnök haláláról.

1963. november 22-én Kennedy elnök a feleségével és Texas szenátorával, John Connally-vel, valamint annak feleségével, Nellie Connaly-vel együtt utazott a nyitott tetejű autóban Texas központjában, amikor lövések dördültek. Az elnök előbb a torkán, majd a fején sebesült meg. A harmadik lövés a texasi kormányzót érte. Az elnököt a Parkland kórházba szállították, ám ekkor már halott volt, bár ezt csak később merték bejelenteni. Két órával később a rendőrök elfogták Lee Harvey Oswaldot, a feltételezett gyilkost. Őt azonban két nappal később, amikor a rendőrségről egy börtönbe próbálták átszállítani, egy Jack Ruby nevű bártulajdonos közvetlen közelről lelőtte.

Lyndon B. Johnson, a hivatalba lépő elnök a Warren-bizottságot bízta meg a gyilkosság kivizsgálával. A bizottság 1964-ben tette közzé jelentését, mely szerint Oswald magányos gyilkos volt, és egy üres könyvtár ablakából adta le lövéseit.

2003-ban készült egy széles körű felmérés az amerikai lakosság körében. Ebből kiderül: az amerikaiak 75%-a úgy véli, valamiféle összeesküvés áldozata lett az elnök, és nem a magányos Oswald volt a gyilkosa.

Az elméletek számát össze sem lehet szedni – van, aki szerint a lövések vélt helyszínén talált fegyver nem is Oswald tulajdona volt, hiszen ő egy teljesen más kaliberű, más típusú puskával rendelkezett. Van, aki szerint a gyilkosság után közvetlenül elvégzett nitrátteszt kimutatta, hogy Oswald nem lőtt aznap semmilyen fegyverrel. Van, aki szerint Oswald – bár lövész volt korábban a tengerészgyalogosoknál, de nem lőtt igazán jól, márpedig a vélt helyszínről, a könyvtár ablakából még a legprofibb mesterlövész sem tud eltalálni egy mozgó célpontot… 1979-ben egy képviselőházi különbizottság megállapította: nem három, hanem négy lövés volt, és közülük az egyik más irányból jött! Oswaldról kiderült: leszerelése után a Szovjetunióban járt, sőt: állampolgárságért is folyamodott, de nem fogadták be. Ezután hazatért, az amerikai ügyészség azonban nem hallgatta ki  - ez erősíti a gyanút, hogy kettős ügynöknek küldték volna a Szovjetunióba. A gyilkosság szemtanúi ellentmondásos nyilatkozatokat tettek, volt, aki két férfit látott – ám sajnálatos módon ezek a szemtanúk rövid időn belül elhunytak… Az elnök boncolási jegyzőkönyvével is babrált valaki – a fotók, amelyeket hozzá csatoltak az elnök sérüléseitől – valószínűleg nem is őt ábrázolják. Állítólag az eredeti sérülések bemeneti-kimeneti irányából kiderülhetett volna: a halálos lövés nem is abból az irányból érte az elnököt, amerről a vádak szerint kellett volna.

S hogy ki állt a gyilkosság mögött? A már említett Johnson-teória mellett forog még a maffia-gyilkosság elmélete is, valamint felmerültek a kubai emigránsok is, mint lehetséges gyilkosok, a CIA, az FBI Hoover vezetésével, a szovjetek, a kubaiak, az izraeliek – továbbá egy amerikai hadiipari csoport, akinek útjában állt…

Mit tippeltek? Még a mi életünkben kiderül az igazság arról, hogy ki, illetve kik – és főleg miért végeztek Kennedy elnökkel?

Nóra

Nekünk legalábbis másodszor volt szerencsénk az ország legjobb fesztiváljához – a szervezőknek viszont ez már a negyedik Ördögkatlanjuk. S hogy miért ezt a rendezvényt tartom méltónak „az ország legjobb fesztiválja” címre? Mert nyugis, kellemes, emberi, és a szórakozáson túl (sőt, a többi fesztiválra jellemző ereszd-el-a hajamat stílusú mulatozáson, lásd a Belga Fesztivállapot c. számát) igazán értékes, felemelő, művészi értékű programokat is találunk bőven a kínálatban.

Amit az idén láttunk: először is Bérczes László beszélgetését Berecz András mesemondóval az életéről – arról, hogy sok kallódás után hogyan jutott el a gyergyói székely népdalok gyűjtéséig és a mesékig. Aztán láttuk magát az előadást is, meghallgattuk a dalokat és meséket, biztosan fogok még nektek írni róla, mert nagy élmény volt!

Részt vettünk egy lenyűgözően szép koncerten a kisharsányi református templomban: a Sator Quartet adott elő mai szakrális zenét, eredeti latin himnuszokat énekelt rá Bognár Szilvia népdalénekesnő (aki 18 évesen már az Anima Sound Systemben énekelt, majd a Makám, a Sebő együttes, az EtNoé énekesnői posztjai következtek, közös dalok Szalóki Ágival, és rengeteg díj), valamint Lovasi András, a boldog emlékű Kispál és a Borz, valamint a nagyon is élő Kiscsillag és Budapest Bár zenekarok énekese, Kossuth-díjas. A zeneszerző, Dr. Heidl György tanszékvezető egyetemi docens, középkorkutató (szakterületei: későantik és középkori művészetelmélet és hermeneutika, valamint az ókeresztény irodalom és teológia története) – aki gitárral kíséri a vonósnégyes és az énekesek által előadott himnuszokat… A végeredmény pontosan olyan varázslatos zene, mint ami várható ezeknek a különleges egyéniségű embereknek az együttműködése nyomán! Ráadásul a Jóisten központozza a mondanivalót: (ez a megfogalmazás Lovasié, naná...) amíg szólnak a dalok, leszakad kint az ég, és elmossa a fél villányi dombvidéket… De valahogy még ezt sem bánjuk ilyen körülmények között!

Esténként a nagyharsányi focipályán álló színpadon nagy koncertek következtek: első este Quimby, második nap Budapest Bár, a harmadikon Európa Kiadó.

Palkonyán a Művelődési Házban megnéztük kedvenc olasz írónk, Alessandro Baricco művét, a Novecentót – amelyet eredetileg is egy színész és egy rendező számára írt Baricco, de saját bevallása szerint a mű végül egy igazi színházi előadás és egy hangosan felolvasandó elbeszélés között ingadozik. Véleményem szerint ez a legtökéletesebb ingadozás, amit csak elképzelhetünk az irodalom világában: nyolcvan percen át, megszakítás nélkül, pisszenés és mozgolódás nélkül hallgatja a teremnyi ember Matta Lórántot – a színészt, akiről sohasem hallottam, de nagyon szeretnék róla a lehető legtöbbet hallani! Azóta már kiderítettem: a pécsi Harmadik Színház és a Bóbita Bábszínház művésze… de játszott az idei  Magyar  Filmszemle díjnyertes filmjében, a Pál Adriennben is – őszintén remélem, hogy ebben a filmben vagy az Ördögkatlanon felfigyelt rá sok budapesti rendező, színház- és filmcsináló ember, és országos nyilvánosságot kap mihamarabb! Jóképű, jó színész, minden adottsága megvan ahhoz, hogy leszálljon a maga hajójáról (nem úgy, mint a darab főhőse: Novecento, aki az egész életét egy hajón éli le, noha ő a világ legjobb zongoristája…). Apropó zongora: a darabot 80 percen át végigzongorázza a háttérben Borisz Jaksov, nélküle biztosan nem jött volna létre ugyanaz a varázslat, mint a muzsikájával együtt! Nagy szerencse, hogy megtaláltam a youtube-on ennek az előadásnak a részleteit, itt belenézhettek ti is: www.youtube.com/watch

Képzőművészetből is kijutott a fesztiválozóknak: Nagyharsányban láttuk Somodi Hornyák Szilárd kiállítását „Most jöttem a falvédőről” címmel, valamint Novák Erik remek festményeit bakonyi indiánokról… Cseh Tamásról is! A tavaly elkezdett „Elsüllyedt világok” installációt, melyet az előző évben Kiss Tibi, a Quimby énekese-dalszerzője (civilben festőművész…), valamint ef. Zámbó István festett, Cseh Tamás fiával, a festőművész Cseh Andrással együtt egy pajta falára – idén Cseh András folytatta. Személyes tárlatvezetést is tartott, elmondta: ezen a vidéken volt a középkor egyik legnagyobb vására Magyarország területén, erről szól az egyik falra kerülő képe, a harkányi gyógyfürdőről a másik, és egy személyes történetről a harmadik: amikor egy bányásznak fia született, és ennek megünneplésére lement cimboráival a bányába, de a tárnában az ördög rejtezett… Valahogy így volt a mese. Az installációba Simon Edina és Surman Edit kerámiamadarai kerültek még bele. Kisharsányban, a Kovács udvarházban Sándor József Péter játékszobrait elsősorban a gyerekek vették használatba, de én is szívesen felültem volna a gyönyörű kerámia lovacskára! A Vylyan-teraszon, amely önmagában is látványosság (rálátni az egész villányi szőlőskertre a dombtetőről), képzőművészek által műtárggyá alakított hordókat nézegethetünk, izgalmas látni, hogy melyik művésznek mi jutott eszébe erről a karakteres formáról!

Nézhettünk még fogathajtó versenyt a nagyharsányi sportpályán, és a távolból megpillantottuk a busz-színház társulatát is – tavaly személyesen volt hozzájuk szerencsénk! Az idén csak azt láttuk, hogy egy busznyi embert leszállítottak Nagyharsány és Palkonya közt félúton, és a vasúti sín mentén kört formázó csapatot megafonból vezényelve táncoltatta a rendező… Ez a rögtönzésre alapozó színházi produkció nagyon jó móka, az idei legjobb produkcióról itt láthattok egy videofelvételt: index.hu/video/2011/08/06/torocsik_hatan_irtak_ala_a_fesztivalozok/

Amit szerettünk volna megnézni, de programegyeztetési nehézségek miatt, vagy más okból végül nem láttunk: Háy János „Nehéz” című darabjában Mucsi Zoltán játszik (megkapta érte a Pécsi Országos színházi Találkozón a legjobb férfialakítás díját), Bérczes László rendezte, de mi sajnos nem jutottunk be (a színházi előadásokra sorszámot kellett igényelni, és aki lemaradt, az kimaradt…). A Szoborparkban rendezett Dresch Mihály-Lajkó Félix-Brasnyó Antal koncertet is szívesen meghallgattuk volna, de ütközött a Novecento-előadással. A brit Tiger Lillies zenekar koncertjét már nem vártuk meg, ez a záróeste programja volt – csakúgy, mint a Kiscsillag. És kimaradtunk Bérczes László beszélgetéséből Törőcsik Marival az életéről… De cserébe a véletlennek köszönhetően fültanúja voltunk annak, hogy Törőcsik Mari a vacsoraasztalnál meséli a vele vacsorázóknak: hogyan készíti el ő a csülökpörköltet…

Hála és köszönet a Bárka színház csapatának, amiért megalkották és életben tartják az Ördögkatlant! No meg a Villány-környéki három falu – Palkonya, Nagyharsány, Kisharsány lakóinak, amiért elviselik, sőt – úgy látom: szeretik a fesztiválozókat.

„Önkéntelen elmosolyodni és azt észre sem venni. Egy napra, öt napra, egy pillanatra meglelni elbitangolt jobbik részünket és visszavarázsolni ezt a fránya varázstalanított, titoktalanított világot. Angyali mosollyal tekinteni a világra – és éppen az ördögi katlan által. Így lenne jó. Így lesz. Ezért csináljuk.” – írják az idei programfüzet bevezetőjében Bérczes László és Kiss Mónika szervezők. Köszönet nekik.

Nóra

Próbáljátok meg először is elképzelni – mi lehet az, amire a címben utalok?! Sok bizarr és néhány pikáns dolog is eszünkbe juthat – a valóság sem kevésbé izgalmas!

Azt olvasom a hírekben, hogy Oroszország – hazánkhoz hasonlóan, sőt még nálunk is jobban – küzd a születési mutatók romlásával, az elöregedéssel. Ennek megoldására egy sajátos ötlet született, sőt – meg is valósult!

Uljanovszk városa, mely nevét híres-hírhedt szülöttéről, Vlagyimir Iljics Uljanovról kapta (akit a világ forradalmi álnevén ismert meg Leninnek) – bevezette a naptárba lakói számára a Fogantatás Napját! Ezen a szeptember 12-én megtartott ünnepnapon az uljanovszkiaknak nem kell dolgozni menniük, így zavartalanul…khm… sokasodhatnak!

Szergej Morozov, a kormányzó az ötlet atyja, és olyannyira végigvitte a dolgot, hogy az év 9 hónappal későbbi napján, június 12-én a megszülető gyermekek családja értékes ajándékokat kap a városházától! Hűtőszekrényt, lakberendezési eszközöket adnak minden, június 12-én világrajövő gyermek szüleinek, és egy kisorsolt, szerencsés nyertes még ennél is nagyobb jutalomban részesül: egy UAZ-Patriot terepjárót kap, amiért kellően patrióta volt, és sikerrel tevékenykedett a nemzet gyarapításán! Június 12-e egyébként Oroszország nemzeti ünnepe – ezért ehhez igazították a dátumokat az uljanovszkiak.

S mert Morozov kormányzó úr azzal is tisztában van, hogy népe könnyedén elcsábul még a szerelmeskedéstől is, ha egy kis alkoholt fogyaszthat a váratlanul ölébe hullott szabadnapon – szeptember 12-e nem csak a Fogantatás Napja lett, hanem a Józanság Napja is! Felszólította a város kereskedőit, hogy ezen a napon ne áruljanak alkoholtartalmú italokat…

Lehet mindezen nevetni és gúnyolódni – de szerintem nem is olyan rossz ez az ötlet. Ilyenre, meg még sok minden más ötletre is szükség lenne nálunk is, hogy megállítsuk a népesség drámai elöregedését.

S ha azt hiszitek, az ilyesmi nem lehet hatásos a komoly demográfiai folyamatokra – elárulom, hogy a Fogantatás Napjának bevezetése 2005-ben kezdődött, ekkor 311 nő iratkozott fel a részvételi listára. 9 hónappal később 46 kisbabával született több, mint a megelőző év ugyanazon napján. 2006-ban már 500 nő jelentkezett, és a születésszám 2007. június 12-ére 78 lett, ez több mint háromszorosa az év többi napján születők átlagos számának! És így tovább... a lelkesedés azóta sem lankad!

Sőt, a kampány kezdete óta tartós növekedés állt be a születések számában, 4,5%-ot nőtt egyetlen év alatt.

Most jönnek a megjegyzések: na de hogy fogják eltartani a gyerekeket? Egy nyereményautó ehhez nem elég... És hogy nálunk is, miért születne több gyerek, ha ilyen nehéz az élet… Erre csak annyit tudok felelni: mert régen, amikor sokkal több gyerek született, szintén nehéz volt az élet. Sőt, a mainál sokkal-sokkal nehezebb. Nagyanyáink generációja még a háborús évekkel együtt, a hadifogoly férjek hiányától szenvedve, egyedül küszködve is megszülte a szüleink generációját. Hála és köszönet nekik ezért!

Nóra

A tágabb családom tagjai már többször is nyaraltak a hozzájuk közel található, gyönyörű természeti környezetnek tűnő, ám valójában mesterségesen kialakított víztározónál. Én az idén először jutottam el – és sajnálom, hogy csak most!

A Tisza folyó árterében hozták létre a Kárpát-medence második legnagyobb állóvizét – amelyben állóvíz létére jelentős a vízmozgás a folyó hatására. 1973-ban, a kiskörei vízlépcső üzembe helyezése tette lehetővé a duzzasztását. A tó legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km, tehát nem túloztam, amikor a Balatonhoz hasonlítottam!

A gyerekeim is ezt kiabálták, amikor odaértünk a partjára: „Ez pont olyan, mint a Balaton!”. Persze nem pont olyan, a vize talán nem olyan selymes, de fürdőzésre teljességgel alkalmas! A Tisza-tavi strandokon két hetente ellenőrzik a vízminőséget, és a minősítése minden alkalommal kitűnő. A sekély vízbe hosszan bemehetnek a gyerekek, a hat éves fiam lába is leér benne.  Nincs kiépített betonszegély lépcsővel, de nem is szükséges, a partnál bokáig ér a víz.

Mi Sarudon, a remek Eurostrand kempingben szálltunk meg, amely saját partszakasszal rendelkezik, tehát közvetlenül a tó partján található. A kis gáton átsétálva már fürdőzhetünk is! Van csónak-, vízibicikli-, kajak- és kenukölcsönzési lehetőség, szintén a kemping saját strandján, de a közvetlenül mellette található kikötőben is. A kemping idén egy akciót is elindított: annak, aki regisztrálja magát a honlapjukon (www.eurocamping.hu), egy óra ingyenes kenuzást adnak ajándékba, amikor első alkalommal ellátogat a kempingbe. De vigyázat – érkezéskor jelentsétek be, hogy mikor szeretnétek igénybe venni az ingyenes kenuzást. Máskülönben úgy járhattok, mint mi: mire jeleztük az igényünket, az összes kenut kiadták már, és így nem tudtuk behajtani a nekünk járó ajándékot… Igaz, a szomszédos kikötő kenujával így is mentünk egy jó nagy menetet, és az ára így is megfizethető volt!

Mindenkinek ajánlom, hogy valamelyik vízijárművet vegye igénybe – hiszen a tó közepén található nádast megközelítve gyönyörűbbnél gyönyörűbb vízimadarakat figyelhetünk meg. Mi láttunk kócsagot, kárókatonát, szürkegémet, vadkacsákat – hattyúcsaládot menekített előlünk a hattyúpapa, elcsalva minket a kicsinyeitől. Virágzik a nád, a tündérrózsa, a vízitök sárga virágából hatalmas mezőket láthatunk.

Egyedül a sulyommal kell vigyáznunk – ez a vízinövény is nagy mezőkben tenyészik a tavon, de gondot csak akkor okoz, ha csónakkal közé hajtunk (beleakadhatnak a lapátjaink), vagy ha a víz szélére sodródott barna, kemény termésével nem vigyázunk: a sajátos, 2-4 szarvú termés csúcsai annyira hegyesek, hogy belelépve sérülést okozhatnak. (Kevesen tudják, én is csak most tudtam meg: az ázsiai konyhában kedvelt, vízigesztenyének nevezett eledel nem más, mint a sulyom! Keményítőben gazdag, ínséges időkben, pl. a török hódoltság idején az Alföldön is megették!) Aki teheti, gumiszandálban gyalogoljon be a tóba, így védve van a sulyomtól – de ha nem, akkor is elegendő egy kis odafigyelés, hogy ne történjen baleset.

A másik „veszélyforrás” a tóban a kagyló – ekkora hatalmas kagylókat én még sohasem láttam! Azt mondják: amúri kagylónak hívják őket, eredeti hazájuk Kína, és gyöngytermelésre is használják. A hatvanas-hetvenes években a haltelepítésekkel került be a tóba. A pettyes és fehér busa, valamint az amur, mint növényevő halak mesterséges betelepítésével a tó elhínárosodását próbálták megakadályozni, nem csak itt, hanem Magyarország számos tavában – a Balatonon is. Csakhogy ez a kagylófajta is bekerült, elszaporodott, és sajnos néhány évente tömeges pusztulásnak indul a tóban. Kiderült: egy olyan atka okozza a pusztulást, amely az őshonos tiszai kagylókban eleve megtalálható, de azokban nem okoz fertőzést, csak ebben a vendég-fajtában… Tavaly komoly gondot jelentett a nagy tömegű, elpusztult kagyló a Tisza-taviaknak. A döglött kagylók húsa a partra sodródva akadályozta a fürdőzést. Az abádszalóki strandot például hálóval kerítették le, hogy megakadályozzák a dögök partra sodródását, a hálóból pedig dögkutakba ürítették folyamatosan a kagylókat… De még így sem volt kedve fürdőzni senkinek a tóban ilyen körülmények között.

Idén szerencsére tömeges pusztulásról nincs szó. A tó közepén, a nádasban láttunk pár lebegő kagylóhús-maradványt, ezek a vízimadaraknak jó táplálékot nyújtanak. És találtunk a part mentén jó néhány óriási, még élő kagylót is – az egyik fel is hasította a kisfiam pocakján a bőrt, na nem mélyen, de azért épp eléggé ahhoz, hogy fertőtleníteni kelljen, és aznapra véget érjen számára a fürdőzés…

Úgyhogy ügyeljünk a kagylókra és a sulyomra, de emiatt ne hagyjuk ki ezt az egyedülálló élményt – a Tisza-tavi kirándulást!

Azt mondanom sem kell, hogy a tó horgászparadicsom, aki ilyen céllal érkezik, biztosan nem fog csalódni!

A tó parti létesítmények is megfelelő színvonalúak, lehet a büfében meleg ebédet kapni, jégkrémet és hideg sört is… A parton öltözőkabin és homokozó is található. Igaz, egy zuhanyozó még elkelne – de mivel a kemping konténerházai (mi egy ilyenben szálltunk meg), és a közös zuhanyozó is csak pár lépésnyire van, el lehet viselni a parton a zuhany hiányát is.

A kemping kis bungallói közt szalonnasütésre, bográcsban főzésre is van lehetőség – így aztán semmi nem hiányzik egy igazi, vadregényes kempingezéshez (de azért a kényelmünkről sem lemondva)!

Nóra

Egy ötvenes éveiben járó férfi, aki már sok éve egy szupermarketben dolgozik eladóként, s most az első leépítésnél kirúgják, mert nincs főiskolai végzettsége  - szerintetek lúzer? S ha hozzá vesszük, hogy felesége elhagyta, egyedül él a házban, amit annak idején családalapító álmokkal rendezett be, s most se kutyája, se macskája…? Ráadásul munkanélkülivé válva, a bankja felmondja a házra adott jelzáloghitelt, munkát nem talál, és egy reggel úgy ébred, hogy kicsúszott alóla az addig biztosnak hitt talaj?

Úgy, ahogy Tom Hanks megírta, megrendezte és eljátsza ezt a férfit – a neve Larry Crowne, ez a film címe is - , bizony egy igazi lúzer. Maga a megtestesült kisember, aki még nem vette észre, hogy régóta senki nem hordja betűrve a galléros-gombolós nyakú pólóját (legfeljebb a zsaruk – mondja egy huszonéves csitri gúnyosan a film során). Aki birka módra fenntart egy hatalmas, benzinzabáló amerikai autót, csak mert arrafelé mindenkinek olyan van (igen, még a bolti eladóknak is…) – amíg rá nem döbben, hogy többé már nem engedheti meg magának azt a sok gallon üzemanyagot…

Ilyen apróságokkal rajzolja meg a középkorú átlagamerikai portréját – amint éppen pofára esik a gazdasági válság közepette.

Ilyen értelemben jó film Tom Hanks második mozifilmrendezése. Sok más értelemben nem jó, nem nevezhető pörgősnek egyáltalán, és nem csodálkozom rajta, hogy sok rossz kritikát kapott, nem lett igazán siker a mozikban. Aki akciófilmet vagy klasszikus romantikus filmet vár tőle - az csalódni fog.

Én mégis ajánlom nektek, hogy nézzétek meg, ha tehetitek. Mert Tom Hanks zseniális színész – Forrest Gump jut eszünkbe a film eleji csetlés-botlásakor. De egyre kevésbé jut eszünkbe Forrest, ahogy halad a történet, és Larry Crowne a galléros pólóval együtt levetkőzi régi életét, a szemünk előtt alakul át begyöpösödött, csendben öregedő ötvenesből dinamikus, nyitott és vonzó férfivá - ráadásul úgy, hogy ez a bámulatos változás mindvégig hihető marad, mert az egyénisége nem változik meg  közben. Nagyon jó a filmben partnere, Mrs. Tainot is, akit Julia Roberts alakít – végre egy világsztár színésznő, aki bátran vállalja korát és ráncait. Alkoholizmusba csúszó főiskolai tanárnőt játszik, akinek épp összeomlik a házassága. Még mindig megfordul utána minden férfi, de ő már tudja: nem lesz ez sokáig így…

És a film története szépen (igen, szájbarágósan, ahogy azt Amerikában szokás!) rávezeti a mozinéző átlagamerikaiakat, mit tehetnek, ha alóluk is elkezd kicsúszni a talaj: vadonatúj életet építhetnek maguknak, új alapokra helyezhetnek mindent, beülhetnek az iskolapadba, akár az ötvenes éveikben járva is!

Például megtanulhatják a közgazdaságtan alapjait, hogy legalább értsék, miért értéktelenedik el a biztosnak hitt befektetésük, és hogy azt is megtanulják: hogyan kell kiszámolni egy saját cég beindításakor, hogy várhatóan nyereséges lesz-e az a vállalkozás… És igen: vállalkozhatnak, megnyithatják saját kis üzletüket, ahelyett, hogy munkanélkülisegélyen várnák a szájukba repülő sült galambot, tehetnek valamit a saját boldogulásukért!

És tanulhatnak mást is: például megtanulhatnak a korábbinál jobban kommunikálni, mert az segít egy állásinterjún is, ügynöki munka is kapható egy ilyen tudással – az mindig nagy kincs, ha az ember megtanulja meggyőzni a másikat az igazáról…

Az elbukott nagy ház helyett kis lakásba költözhetnek, ami ugyan nem kertváros, de azért lehet szép, és egy egyedül élő férfinak elég is!

A nagy autó helyett járhatnak ócska robogóval, ami alig fogyaszt üzemanyagot.

Elvállalhatnak olyan munkát is, amely ugyan nem álmaik állása, de mégis valami.

És ha nyitott szemmel járnak, akkor új barátokat és új szerelmet is találhatnak maguknak!

A nők is kapnak útmutatást a filmtől: hisz a másik főszereplő, a tanárnő is időben észbekap és megáll a lejtőn - leteszi a poharat, kidobja a férfit, aki nem méltó már arra, hogy a férje legyen, és kiszagolja, ki az a másik férfi a környezetében, aki alkalmas rá, hogy egy új életet kezdjen vele építeni!

Túl szép ez, hogy igaz legyen? Persze. Nem mindenkinek sikerül lúzerből újrakezdővé válnia úgy, ahogy Larry Crowne-nak és Mrs. Tainot-nak a filmben. De annak, aki megpróbálja, legalább van rá némi esélye!

Talán ha más csapat próbálta volna ezt a mondanivalót eladni nekem, akkor én is untam volna, vagy legyintettem volna, de Tom Hankstől és Julia Robertstől így, ilyen kedvesen, szellemesen, nekem ez a film rendben volt.

A címben feltett kérdésemre még adós vagyok a válasszal: a film végére kiderül, az igazi lúzer mégsem Larry Crowne, hanem a tanárnő férje. Aki eredetileg író volt, két könyve meg is jelent – mielőtt szét nem csúszott volna egészen. Ma már egy magát bloggernek nevező, de valójában naphosszat az interneten pornót nézegető alkoholista, aki nem becsüli meg azt, amije van: szép otthona, szép felesége, tehetsége… El is veszít mindent.

Talán valaki róla is készít majd egy filmet - arról, hogy neki is van lehetősége az újrakezdésre! Mindenkinek van, ha többnyire nagyon nehéz is ez az út.

Nóra

Lucrezia Borgia vagyok, angyalarcú, tizennégy éves, és kegyetlen, mint az apám: VI. Sándor pápa. Lustán végigtekintek házam jövő-menő népén, egy pillanatra feltámad bennem az ölés vágya: elő a méreggel! De rájövök, egyetlen ellenségem sincs köztük… Felcsippentem hát csodás brokátszoknyám szélét, s kisétálok kertem hűs szökőkútjai közül. A Vatikán árkádjai alatt elindulok New York romjai felé. Ép házat nem találok. Az utcasarkot belepte a moha, a mozi üresen tátong, a tűzlétra rozsdásan lóg a fejem fölött… Óvatosan lépkedek, a repedt aszfalt forró a talpam alatt. A szívem hevesebben kezd verni – amögött a graffitivel összefirkált, betört kirakatablak mögött mintha valaki megmozdult volna! Már csak abban bízom, hogy kedvenc olasz rapperem, Jovanotti épp jókor érkezik, hogy megmentsen New York bandáitól… Ám ekkor egy kedves hosztesszlány lép elém – pólóján a felirat: „Korda Filmpark - Látogatóközpont”. Visszaterel az unalmas valóságba: az ünnepélyes megnyitónak vége. A film nélkülem forog tovább. A lyukas díszletfalak között fütyül a hűs, etyeki szél.

Hogy a fenti furcsa gondolatfutamot jobban értsétek: júliustól megnyitotta kapuját az etyeki Korda Filmstúdió Látogatóközpontja – én pedig kiküldött tudósítóként részt vettem a megnyitó ünnepségen. Mivel a lap, amely odaküldött, helyhiány miatt kihagyta a megnyitóról szóló írásomat, ezennel nektek adom!

A Korda Stúdió mára Magyarország egyik legjelentősebb filmes központjává nőtte ki magát. Itt készült 2008-ban a Universal Pictures produkciója, a "Hellboy 2 - Az Aranyhadsereg": egy képregényből készült akciófilm lenyűgöző lényekkel, és Pokolfajzattal, aki megmenti a világot. A film amerikai szereplői mellett feltűnt a vásznon Oroszlán Szonja és Kamarás Iván is.

2010-ben több más helyszín mellett a Korda Stúdióban is forgatták a “Boszorkányvadászat” című amerikai fantasy-filmet, főszereplői Nicholas Cage és Ron Perlman voltak.

Goda Krisztina Kaméleon című filmjét is a Korda Stúdióban forgatták, mely bemutatásának évében, 2008-ban a 3. legnézettebb magyar film lett. Főbb szerepeiben Nagy Ervint, Hámori Gabriellát, Csányi Sándort láthattuk.

Etyeken forgott a Valami Amerika 2., mely 2009-ben a magyar nézettségi toplista élén foglalt helyet. Főszereplői: Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Szabó Győző, Hujber Ferenc, Ónodi Eszter, Oroszlán Szonja – igazi magyar sztárparádé!

A legszimpatikusabb olasz rapper, Jovanotti is itt forgatta legfrissebb toplistás számának,  a "Tutto L'Amore Che Ho" című dalnak a videoklipjét. A magyar zenészek közül Vastagh Tamás és Kefir videoklipje készült a Kordában.

S végül, de nem utolsó sorban az amerikai CBS tulajdonában levő Showtime tévétársaság sorozata,  "A Borgiák" is itt készült. A reneszánsz Itália politikai cselszövéseiről, a hírhedt VI. Sándor pápáról és méregkeverő családjáról szóló történet ma a világ egyik legsikeresebb televíziós sorozata, melynek második évadát éppen most forgatják Etyeken. Az első évad vetítése Amerikában befejeződött, Magyarországon még javában tart az HBO televízió műsorán. Főszereplője az Oscar-díjas Jeremy Irons, rendezője és forgatókönyvírója a szintén Oscar-nyertes Neil Jordan. Még csak néhány rész ment le belőle, de én máris függővé váltam… Nem kis részben a nagyszerű színészeknek, és a Borgia pápa legidősebb fiát alakító, félelmetesen jóképű Francois Arnaud-nak köszönhetően… De a Lucreziát alakító angol színésznő, Holliday Granger is nagyon jó az angyalarcú tizennégy évesből reneszánsz nagyasszonnyá váló nő szerepében. Amikor a Korda Filmparkban jártam, A Borgiák díszletében természetesen tilos volt fényképezni, hiszen egy most is folyó forgatás helyszínéről van szó!

A közeljövő egyik legnagyobb produkciója pedig Ken Follett világhírű művéből, “Az idők végezetéig” című regényből készül. A nyolc részes sorozat egyik főszereplője Cynthia Nixon, akit a “Szex és New York” nézői jól ismerhetnek. A másik főszerepben a kétszeres Oscar-jelölt színésznő, Miranda Richardson tűnik majd fel.

A Stúdió a filmes szakemberek oktatásába is bekapcsolódik: 2009-ben Nemzetközi Operatőri Mesterkurzus zajlott az Emmy-djas Ragályi Elemér és az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos vezetésével, s 2011-ben újra az ő irányításukkal kerül megrendezésre a Mesterkurzus.

A most megnyílt Látogatóközpontban pedig egy kicsit mi, földi halandók is beleshetünk a kulisszák mögé… sétálhatunk a díszletvárosok közt – a Borgiák reneszánsz épületei és kertjei nem messze fekszenek a lepusztult New York utcarészletétől.  A kiállításon láthatjuk a kis Vuk eredeti rajzait, ismert magyar filmek jelmezeit, régi mozigépészeti berendezéseket,  kipróbálhatunk különféle izgalmas filmes trükköket, valamint a névadó Korda Sándor életének néhány részletével is megismerkedhetünk.

Lucrezia

... akarom mondani: Nóra

Nagyon érdekes rövidhírt olvastam : a « Relationships Australia » munkatársai egy felmérésben nézték meg az internethasználat és a magányérzet közti összefüggéseket. A felmérés kimutatta, hogy az internet árnyékában felnőtté vált generációk magányosabbnak érzik magukat, mint elődeik.

A résztvevők közül a 25 és 34 év közöttiek 30 százaléka mondta azt, hogy magányosnak érzi magát. A második helyen a 25 év alatti fiatalok végeztek, közülük 19 százaléknyian érzik ugyanezt.

A kutatás szerint erre a két korosztályra a legjellemzőbb a Facebook, és egyéb közösségi oldalak használata, ezeken keresztül tartják a kapcsolatot barátaikkal és ismerőseikkel, de még ismerkedni is a számítógépen keresztül szeretnének.

A kutatást a melbourne-i egyetem végezte, melynek szakértője, David Young, azzal magyarázta a jelenséget, hogy az úgynevezett Y generáció tagjai nem tudják, hogyan legyenek egyedül. Túlzottan kötődnek az "online" kapcsolataikhoz, és ha ezek megszűnnek, vagy csökken az intenzitásuk, nem tudják mással pótolni.

Azért ezt így « százalékos lebontásban » olvasni, elég ijesztő jövőkép !

Zsófi

Nagyon érdekes programon vehet részt, aki a hétvégén Siófokon van, vagy oda ellátogat. Szepesi Mátyás producer és Lévai Balázs újságíró kitalálta, hogy legyen a magyar halnak napja ! Nagyon jó ötlet, megérdemli a méltán híres magyar hal, hogy megünnepeljék, és ez is egy jó ok arra, hogy a Balaton partján színvonalas koncerteket és szórakoztató programokat lehessen szervezni mindenki örömére.

"Évek óta dédelgettük Lévai Balázzsal az elképzelést, hogy megcsináljuk a magyar hal napját. Egyszerűen felfigyeltünk arra, mennyi halnevű ember mozog a zenei életben, és úgy gondoltuk, jó lenne őket egyszer összehozni. De a vicc hamar komolyra fordult, az ironikus megközelítés mellett egy, a hazai halkultúra sokszínűségét tematizáló rendezvényt hoztunk össze" - mondta Szepesi Mátyás, a koncert zenei producere az MTI-nek.

A szombati fellépőkön kívül még egy sor halnevű előadót sikerült az elmúlt években összegyűjteni, így jut a "tartalékba" is.

A szombat esti zenei program a 30 tagú Halastó kórus fellépésével indul; a koncert különlegessége, hogy a tagok nem a színpadon fognak állni, hanem a strand különböző részein énekelnek. Ezután a Fish! zenekar jön, majd Harcsa Veronika, a Kiscsillag(hal), Csuka Mónika, végül, már 23 óra után Busa Pista fog rappelni az Irie (ponty)Maffiával. A zenei producer a Kiscsillag kapcsán magyarázatként elmondta, hogy a frontember Lovasi András halkötődése közismert, ő alapította a Fishing On Orfű fesztivált is, igazi "halvérű".

A fellépők szabad kezet kaptak, hogyan állítják össze 30-50 perces műsorukat, a halak témája azonban minden bizonnyal a repertoárban is visszaköszön. A koncertest műsorvezetője egy szintén "vizes név", Hajós András, a nappali játékok alatt (Vizi)Lovász László lesz a konferanszié.

Szepesi Mátyás szerint ez az est teljesen más alapon tematizálja a hazai könnyűzenét, mint a fesztiválok, és ez a « magyar hal napja » erőssége lesz.

A színes programok már déltől elkezdődnek : lesz "halgyorsulási" verseny, balatoni "Baywatch", "csukahajítás", "Ki a leghalvérűbb magyar?" címmel vetélkedő, és persze számos halételt lehet majd megkóstolni. A szombat esti siófoki magyar hal napja koncertre ingyenes a belépő.

Azoknak, akik eljutnak a rendezvényre, kívánok nagyon kellemes napot, és szép időt !

Zsófi