A mai Grammy-díj átadás alkalmából egy klasszikus filmekre szakosott tévécsatorna összeállította minden idők legnagyobb hatású filmzenéinek listáját. Számos olyan film is szerepel a listán, amelyeket a magyar közönség nem ismer, de jónéhánynak mi magunk is fel tudjuk idézni a zenéjét.
A jó filmzene azonban nem csak emlékezetes, hanem fontos szerepet játszik a film hangulatának megteremtésében is. Sok esetben válik meghatározóvá a fő téma, vagy egy-egy emlékeztes dal. Én nagyon szeretem a klasszikus, nagyzenekarral előadott filmzenéket – de a popzene és a rock-and-roll is gyakran hatásos dramaturgiai eszköz a filmekben.
Nézzük a toplistát. Az 1933-as „King Kong” zenéje, az 1951-es „Amikor a föld megáll”, az 55-ös „Tábladzsungel” és „Az aranykezű férfi”, A 64-es „Goldfinger”, és a 71-es „Shaft” - bevallom, nekem semmit nem mond. A „Jégmezők lovagja” című 1938-as Eizenstein-filmet sem ismerem (kövezzetek meg…), de a zeneszerzőjét – Szergej Szergejevics Prokofjevet annál inkább! „A jégmezők lovagján” kívül a „Rettegett Iván” c. film zenéjét is ő szerezte. Ízelítő a Prokofjev-zenéből itt:
Ám a Psycho (1960, rendezte Hitchcock, zenéjét szerezte Bernard Herrmann) már sokunknak ismerősen cseng, és bármikor megborzongat. Íme:
Az Egy nehéz nap éjszakája Lennon-McCartney dalai már közhelyszerűen ismertek. Beatles-rajongók azért rákereshetnek:
És itt jönnek a legzseniálisabbak: A jó, a rossz és a csúf (1966), Sergio Leone rendezése, zenéjét Ennio Morricone szerezte, aki óriási klasszikus, a mai napig aktív, és a rengeteg spagetti-western mellett olyan egyéb csodák fűződnek a nevéhez, mint Bertolucci Huszadik századjának zenéje, az Őrült nők ketrecének zenéje, A profi zenéje, A Volt egyszer egy vadnyugat, és a Volt egyszer egy Amerika zenéje, az Aki legyőzte Al Caponét /ezért Oscarra jelölték/, a Cinema Paradiso, Az óceánjáró zongoristája /Golden Globe járt érte/, A Malena /Oscar- és Golden Globe-jelölés/). És ne hagyjuk ki a közelmúlt ismert magyar filmjét sem, amelynek szintén ő volt a zeneszerzője: ez a Sorstalanság. 2007-ben Életmű-Oscart kapott. Most a toplistás western zenéjét kerestem ki nektek, méghozzá egy nagyon érdekes, koncertteremben előadott, élő nagyzenekari változatot - íme:
De a film látványvilágát felidézendő (meg a sármos ifjú Clint Estwoodért) ezt a klipet is érdemes megnézni:
Aztán itt van a toplistán a Diploma előtt című film zenéje (a rendező Mike Nichols, zeneszerző Dave Grushin és Paul Simon). A diploma előttet az angoltanárnőnk játszotta le nekünk, és bár a film 2 évvel idősebb, mint én, mégis nagyon élveztem, azóta már sokszor megnéztem – Dustin Hoffman első filmszerepe, és mindjárt zseniális! És melyikünk ne dúdolná időnként azt a dalt, ami nagyon jól illik Zsófi Cougar-cikkéhez is: „God bless you, please, Mrs. Robinson...” /A film egy végzős egyetemista fiúról szól, akit elcsábít szülei egyik barátja, Mrs. Robinson, s miközben a szégyenlős fiút az anyja-korabeli asszony bevezeti a testi szerelembe, ő menthetetlenül beleszeret Mrs. Robinson lányába…/ A film sikeréhez szerintem (a remek színészeken és a nagyon erős forgatókönyvön-rendezésen túl) Simon és Garfunkel azóta örökzöld zenéje is nagyban hozzájárult:
A 2001 Űrodüsszeia (rendező: Stanley Kubrick) szerepeltetése a valaha volt legjobb filmzenék közt megdobogtatja honleányi szívemet: a híres, közismert dallamokat, amelyek olyan erősen aláfestik a sokkoló, nyomasztó, és egyben felkavaró sci-fi alapművet - Ligeti György szerezte! Íme, filmrészlet nélkül a fő téma:
Felcsendülnek benne Strauss-részletek is, lássuk a film híres nyitójelenetét a Kék Duna keringőre:
https://www.youtube.com/watch?v=GdrqeAKNLM8&feature=related
Az Amerikai Graffiti (George Lucas első nagysikerű rendezése, még a Csillagok háborúja előtt) nemzedéki film, az 1973-as, Vietnam után kiábrándult és önmagát kereső fiatalok nosztalgiafilmje a 10 évvel korábbi aranyéletükről, a rock-and-roll korszakról. Ennek megfelelő a zenéje is. El tudom képzelni, hogy az amerikaiak számára ez meghatározó élmény, de nekem nem tűnik annyira jelentősnek. Zenéjét Karin Green jegyzi:
A Szombat esti láz már újra nagyon ismerősen cseng a magyar fül számára is – Travolta fénykorából (na meg a film után elnevezett táncos tévéműsorból is…). (Rendezte John Badham, zenéjét szerezték a Gibb fivérek). A diszkó-korszak felidézésre kiváló – de én mégsem sorolnám életem meghatározó filmzenei élményei közé... Azért belehallgathattok, és megcsodálhatjátok a géppuskalábú Travoltát:
A sor legvégén következzék a legnagyobb nagyágyú – az amerikai filmzene koronázatlan királya, akit talán névről nem sokan ismerünk, de a zenéit annál többen. Ő John Williams. A toplistára a Csillagok háborúja zenéjével került fel (mind a 6 résznek ő a zeneszerzője!), de csaknem ugyanolyan emlékezetes a Sugarlandi hajtóvadászat, a Pokoli torony, az Eastwick-i boszorkányok, a Reszkessetek, betörők, a Schindler listája, a Jurassic Park (és még nagyon hosszan sorolhatnám a csúcs-kategóriás amerikai filmeket) zenéje. Ha pedig azt mondom nektek, hogy ő írta a Cápa tökéletes, vérfagyasztó zenéjét, meg az Indiana Jones filmekét, meg az E.T.-t, sőt – a Harmadik típusú találkozások főszereplővé váló zenéjét is – akkor nyilván egyetértetek a bekezdés elején írottakkal. Ő a legjobb ebben a műfajban! Ötször kapta meg az Oscar-díjat, négyszer a Golden Globe-ot. Az utóbbi díjra 21 alkalommal jelölték! Az pedig már szinte hihetetlen, hogy 45 alkalommal volt Oscar-jelölt – ő az a ma is élő legenda, akit a legtöbbször jelöltek a díjra az Oscar teljes történetében!
Itt lehet Star Wars-zenét hallgatni:
Ez pedig a Cápa:
A végére idetűzök még nektek egy filmrészletet, a Holiday című romantikus vígjátékból. A film egyik szereplője filmzene-szerző (Jack Black játssza), és ebben a jelentben épp azzal szédíti újdonsült barátnőjét (Kate Winsletet), hogy egy videotékában elénekli a kedvenc filmzenéit. Érdekesség, hogy a jelenetben feltűnik egy pillanatra Dustin Hoffman is, mint az üzlet egyik vásárlója – felfigyel rá, hogy épp a Diploma előtt című film zenéjét énekli Jack Black. Sajnos a jelenet csak angolul van meg a neten. Íme:
És miközben ezt a cikket írtam, elgondolkodtam rajta, vajon milyen filmzenék szerepelnének az én szubjektív toplistámon – talán nemsokára összeszedem és megírom azokat is. Egy biztos: nem sok egyezést fog mutatni a fentiekkel, mert nekem egészen más szempontjaim lesznek.
Nóra
Az első fotó a cikkünkben említett chuao-i ültetvényen készült, és érdekes módon a képen teljesen elhagyatottnak látszik a mindenféle őserdei aljnövényzettel benőtt kakaófa. Katalin elmondása szerint szinte semmit nem tesznek a helyiek érte, csak szüretelik, ám a helyi klíma miatt mégis, tényleg jó a babjuk. Régebben az egész ültetvény termését az olasz Amedei csokigyár használta fel. A WTO világkereskedelmi szervezet eredetvédett termékként tartja számon az innen származó kakaót. Az Amedei a caracasi kormánnyal kötött szerződést a kizárólagos felhasználásra, de mára nekik már másik, saját ültetvényük is van, így a Chuao kizárólagos felhasználásáról már lemondtak.
A következő képen egy criollo kakaógyümölcs látható a fán.
Ezután megnézhetjük a criollo kakaó belsejét, annak is a porcelana fajtájú változatát, amelyből nagyon kevés terem. Bármelyik criollo így néz ki, szép fehér. Minél világosabb egy bab, annál jobb ízű. Persze csak nyersen ilyen, a fermentáció során ez is bebarnul, de csak világos barnára. 
A következő képen trinitario kakaógyümölcsök láthatóak – ezek mindenféle színűek lehetnek, hibrid-mivoltukból adódóan. A felületük is ragyásabb, mint a sima felületű criollónak.
Végül megnézhetjük, milyen egy kakaófanevelde. A kép egy Venezuela keleti részén található ültetvényen készült, érdekessége, hogy ők megpróbálnak megmenteni mindenféle őshonos kakaófajtát, hoznak bújtásokat Venezuela mindenféle részéről. Ezért van náluk pl. porcelana is, ami amúgy csak a Sur del Lago-nál lenne, de van Chuao-féle babjuk is.