HTML

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk... Zsófi és Nóra. (25) 33 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (4) adventi ételek (2) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) bagdy emőke (1) Bagdy Emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (27) csányi sándor (1) Csányi Sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) háztartás (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) Jamie Oliver (1) jamie oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) Jó estét nyár jó estét szerelem (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konmari (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rendrakás (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) sárkány éve (1) Sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) Schobert Norbi (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) S . Nagy István (1) tai chi (1) tanács (17) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

A Cserhát legbékésebb völgye: Szentkút

2011.06.20. 09:03 Kérj tanácsot

Létezik egy vadregényes hely, mely a magyar erdők közül a legtöbb látogatót vonzza – és mégis: a nyugalom szigete, valami földöntúli békét és megnyugvást sugároz.

Mátraverebélytől 5 km-re, a Mátra lábánál, de már a Cserháthoz tartozik a völgy, mely Szent László királyunk idején vált zarándokhellyé. Aki ma ellátogat Szentkútra, azonnal megérzi a történelem levegőjét. A legenda szerint 1091-92-ben László király az ellenségei elől menekülve egy reménytelenül mély szakadék fölé ért itt, ám Szög nevű lovával hatalmasat ugratva forrást fakasztott – ő megmenekedett, a forrás pedig gyógyító erejűvé vált!

A történelem igazolja, hogy Szent Lászlónak igen erős harcokat kellett megvívnia ezen a környéken a moldvai kunokkal, s hogy 1091. körül jutottak el ennek a völgynek a vidékére is. A meghódolt és megkeresztelt kunok közül sokakat telepítettek a későbbiekben errefelé.

A következő legenda a XIII. századhoz kötődik: egy néma pásztorfiúnak megjelent itt a Szűzanya a kisdeddel a karján, azt parancsolva: ásson le a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és a csodatévő forrástól visszakapta beszélőképességét. A történetet egy 1714-ben kelt feljegyzés örökíti meg először – de eredetének sokkal korábbi idejére utal a tény, hogy 1210-ben Vereb (a mai Mátraverebély) a zarándokok sokasága miatt templomot épített, innen vonultak körmenetben a forráshoz. 1258-ban az apostoli Szentszéktől búcsújáró engedélyt kapott a település. 1290-ben bukkan fel először egy okmányban „ad fontem Vereb”, azaz a verebi forrás.

Verebi Péter erdélyi alvajda, akit Hunyadi János apjának tartanak, a terület tulajdonosaként 1370 körül rendezte a környéket, cserébe csodás gyógyulásáért! A völgyben utat vágatott, a sziklákat áttörette, a források vizének árkot ásatott. A verebi kolostor pálos atyái és testvérei kísérték a zarándokok csoportjait a kegykúthoz.

1540-ben Szentkút is török kézre került. Sokáig bujkálva, lopva jöttek a hívek a kegyhelyre, fából épített kápolnájukat a törökök 1542-ben felgyújtották.

1605-ben megöntötték a legrégebbi magyar feliratos harangot, a verebélyi templom harangját, valószínűleg a templom mellett kialakított harangöntő műhelyben. A harang később a Nemzeti Múzeumba került.

A törökök később rájöttek: a búcsújáróhely jó bevételi forrás is… Ettől fogva adót szedtek a búcsúsoktól. A hatvani török basa engedélyezte a gyöngyösi ferences barátoknak a körmenet szervezését is a forráshoz, a gyöngyösi Koós család pedig – miután gyermekeik meggyógyultak itt – megjavíttathatták a Szent Kút födelét.

A búcsújárás azonban igazán csak a török uralom elmúltával lendült fel újra. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány, Szentkúton történt gyógyulást, és azok valódiságát elfogadta.

1701-ből egy csodás esetet jegyeztek fel: Szentkúton búcsújáráskor, Nagyboldogasszony vigiliáján a körmenetetet járó hívők ezrei előtt este nagy világosság támadt az égen s megjelent a boldogságos Szűz Mária karjaiban a kis Jézussal, egy trónon ülve. Erről Szentkúton ma is olvashatunk megemlékezést.

1705-ben felépült az első kőkápolna és a kálvária. Almásy János (a hollywoodi film által megörökített és híressé tett „angol beteg”, Almásy László őse) alapozta meg a búcsújáróhely mai képét, miután rendkívüli gyógyulást nyert a szent helyen. Az Almásy-sírbolt ma is megtalálható a kéttornyú templomban, melyet az ő és a búcsúsok adományaiból építettek fel 1758 és 1763 között, a mellette álló kolostorral együtt, melyben 1772 óta ferencesek élnek (a török időkig ciszterciek látták el a búcsújáróhelyet).

II. József egy napra korlátozta a búcsújárást, ekkoriban épült fürdő a patak partján, hogy legyen ürügy a többnapos zarándoklatra…

1926 óta az év minden napján teljes búcsút nyerhetnek itt a katolikus hívek.

1932-ben felépült a ma is látható Lourdes-i barlang.

A kommunizmus idején a ferenceseket elűzték, a kolostort az ötvenes években szociális otthonná alakították.

1970-ben VI. Pál pápa „Basilica minor” rangra emelte. A Minorita ferencesek csak 1989-ben tértek vissza. 2006-ban Erdő Péter a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia élén nemzeti kegyhellyé nyilvánította Szenkutat, mely a magyarországi Mária-tisztelet lelki központjává vált. A Főbúcsú a Nagyboldogasszony ünnepéhez (augusztus 12-13.) legközelebb eső vasárnapon van.

A nem hit-béli meggyőződésből ideérkezők is rálelhetnek azonban lelki békéjükre ezen a rendkívüli hangulatú helyen. A forrásnál épített, sőt: egy mai táltos-rend által faragott pihenőhelyen élvezhetik az erdő csendjét, a templom melletti ösvényen felkapaszkodhatnak a dombtetőn található remetebarlangokhoz, amelyekben a XIII. század és 1767. között éltek pálos rendű remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát, Remete Szent Antal rendjébe tartozott, sírja megtalálható a bazilikában.

Aki Szentkútra kirándul (vagy zarándokol), ne mulassza el a mindössze 14 kilométerre található Hollókő meglátogatását sem. A falu a Világörökség része, a palóc kultúra csodálatos állapotban megőrzött fellegvára.

Szeretettel ajánlom nektek ezt a kirándulást:

Nóra

 

2 komment

Egy 33 éves kövér macska története

2011.06.19. 11:35 Kérj tanácsot

Kövér macska? Ki más lehetne ez, mint Garfield? Bizony, ez a lusta, elhízott, narancssárga macsek ma ünnepli a születésnapját.

Pontosan 33 éve tűnt fel a United Feature Syndicate által kiadott 41 újság lapjain a Jim Davies által rajzolt, nagyapjáról elnevezett rajzfilmfigura. Kevesebb, mint 3 évvel később már 850 újságban jelentek meg a mini-képregények róla, 2004-re pedig 2600 újságban, többszáz millió olvasó olvasta poénjait! 111 országban 1 milliárd dollár értékű kereskedelmi bevételt hozott – egyszóval nem is olyan lusta ez a macska, mint hittük…

Nézzük, mit lehet tudni róla mára.

Garfield Mama Leoni olasz éttermének konyhájában született, és világrajötte után azonnal felfalta a konyhában található összes lasagnét és egyéb tésztafélét… ez azóta is a kedvenc eledele! Gyűlöli a testmozgást, olyan kövér, hogy gazdája elmondása szerint, amikor legutóbb felszállt a vidámparki óriáskerékre, az a két fickó, aki épp a kerék tetején ült, fenn maradt és éhen halt…

Apropó gazdi! Jon, teljes nevén Jonathan Q. Arbuckle a tulajdonosa Garfieldnek, egy szerencsétlen alak, aki rémesen ízléstelenül öltözködik, és képtelen összehozni egy randit is… Ellenállhatatlanul vonzódik Garfield állatorvosához, Dr. Liz Wilsonhoz (az utóbbi részekben már együtt is járnak). Állandó társuk még Odie is, a sárga, Beagle fajtájú kutya, aki állandóan kilógó nyelvvel csorgatja a nyálát, naiv és mindig boldog, teljességgel hiányzik belőle Garfield cinizmusa.

A Garfield-poénok leggyakrabban a macska kövérsége, lustasága, kényszeres evése körül forognak - mindent felfal: leginkább persze a lasagnét, de jöhet Jon szobanövénye, madarak és halak is. Ki nem állhatja viszont a mazsolát és a spenótot.

Gyakran előkerül a hétfői nap iránti gyűlölete, Odie ugratása is, no meg Jon szociális szerencsétlenkedései.

Kimondatlanul is lehet tudni, hogy a történetek helyszíne Muncie, Indiana államban – ahol Garfield rajzolója, a ma már 66 éves Jim Davies él.

Az újságok mini-képregényeitől a narancssárga macska eljutott a mozikba és a tévéképernyőkre is: 2004-ben egész estés rajzfilm is készült belőle (Garfield hangja Bill Murray lett!), amit 4 további film követett. A tévében számos sorozat készült kalandjaiból. Videojátékokban, és saját internetes oldalán is tovább él sztorija. Sőt: Joseph Papp (nem magyar, hanem orosz zsidó származású, Papirofsky néven született), aki A tánckar című nagysikerű musical producere is volt – egy Garfield-musical létrehozását is fontolóra vette, ám végül az ötlet meghiúsult. 2011-ben azonban mégis megvalósult más produkcióban az előadás – és hamarosan világturnéra is indul majd!

Addig is élvezzétek Garfield poénjait a hagyományos, egy-két képből álló képregények formájában – mert ez az igazi erőssége ennek a dagadt, narancssárga jószágnak… aki időközben háromdimenziós figurává, sőt – a számítógépes grafika lehetőségeinek köszönhetően szinte élő macskává nemesült (…vagy korcsosult? Bevallom, nekem az eredeti formája a kedvencem!)

Nóra

7 komment

Címkék: garfield

Mészáros Márta Moszkvája

2011.06.17. 11:48 Kérj tanácsot

 

 

Onnan lehetett sejteni, hogy feminista leszek egyszer, mivel nagy kedvencem volt már a világra eszmélésem pillanatában a két nagy rendező-egyéniség, Zsurzs Éva és Mészáros Márta.

12-14 évesen is megértettem a filmjeikből, hogy női szemmel, női szemszögből dolgoznak, másként mint a férfiak!

A sok "férfialkotás" közt üde színfoltok voltak az ő filmjeik! Tegnap éjszaka összefutottam megint Mászáros Mártával, már nagyon régen nem olvastam-hallottam róla semmit...

Tegnap viszont egy nekem való filmben –útinaplóban- láttam viszont a rendezőnőt, a címe ez: „Az én Moszkvám”. Aminek különösen megörültem az az, hogy ezt a mondatot, ami a cím maga, én is a sajátomnak érzem, mert szintén szeretem az orosz fővárost...

Mészáros Márta 1935-ben, négyévesen került ki a családjával a Szovjetunióba, édesapja szobrász volt, és a sztálini terror áldozata lett. Lánya 1946-ban tért haza, de csak négy évre, mert 1950-ben elkezdhette tanulmányait a szovjet filmakadémián, ahol 1956-ban diplomázott. Aki látta és szereti a Napló-trilógiát, az ismeri Mészáros Márta ifjú éveinek a krónikáját, mert életrajzi indíttatású a három film.

2010-ben egy filmszemlén járt Moszkvában a legutolsó filmje ottani bemutatóján. A rendezőnő munkája Kéthly Annáról szól, a címe: Utolsó jelentés Annáról.

Ha már Moszkvába utazott, vele ment Jancsó Nyika operatőr is, aki Jancsó Miklós fia, és egyben Mészáros Márta neveltfia. (Jancsó Miklóssal 1958-ban kötött házasságot, és együtt nevelték Jancsó előző házasságából érkezett két gyermekét, valamint Mészáros Márta szintén előző házasságában született fiát. Közös gyermekük nincs.)

Egy Jancsó-unoka is velük utazott, neki mutatta meg a nagymama Moszkvát, és idézte fel a várossal kapcsolatos emlékeit.

Elvitte a fiatalembert minden turistalátványossághoz, mint pl. a szovjet filmek elejéről híressé vált parasztnő-munkás "összekapaszkodó" szobrához, amely a parasztsággal „szövetséget” kötött munkásosztály jelképe volt a szovjet rendszerben. Sétáltak a Vörös téren, a Kreml lábánál és a kisebb belvárosi utcákban...

Metróztak a szocialista realista építészet egyik „emlékművében”, a szovjet időkben épült moszkvai metrón, de mesélt a „nagyi” a Moszkvát megalapító I. Jurij nagyfejedelemről, vagy ismertebb nevén „Dolgorukij”-ról, a „Hosszúkezűről” is.

Tretyjakovról, a róla elnevezett múzeumban beszélt unokájának a rendezőnő: a 19.században élt gazdag üzletember a művészetek és művészek támogatója volt, hatalmas gyűjteményt vásárolt össze, amely a nevét viselő Tretyjakov Képtárban van kiállítva.

Nagyon érdekes történeteket mesélt el Mészáros Márta a múzeumban Siskin híres képe előtt, amelynek címe: Reggel a fenyvesben, de úgy sokkal többen ismerik, hogy a „medvés-kép"! (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ivan_Ivanovics_Siskin)

A szovjet idők egyik legfinomabb édességének a csomagolásán ez a kép volt látható, és az édességet is mindenki úgy hívta, hogy a medvés csoki, legalább is a külföldiek, és mindenki tudta, hogy milyen nagy ajándéknak számít, különösen, amikor kezdett elfogyni a szovjet boltokban, és valódi kapcsolatrendszer kellett hozzá, hogy ezt a csemegét be lehessen szerezni.

A másik történet a képről az volt, amikor egy filmforgatáson néhány hónapot Moszkvában lakott a rendezőnő Jancsó Miklóssal, és a hotelszobájukban ki volt téve ennek a képnek a másolata.

Jancsó egy idő után elunta a medvéket, és betette a "festményt" a szekrény mögé! Amikor aznap hazaértek a szállodába, a szobaasszony már a folyosón nekik rontott, és megkérdezte, hogy hol a kép! Amikor bevallották, hogy a szekrény mögött találtak neki ideiglenesen szállást, akkor az elvtársnő lekicsinylően ennyit mondott: „Honnan is valók maguk? Magyarországról! Na ott akkor nincs kultúra!” Erre még Jancsó is elszégyellte magát és visszatette a képet az eredeti helyére.

Még egy történet a végére! Nem volt elég alapanyag a filmforgatáshoz, amikor az ötvenes évek elején a szovjet filmakadémiára járt a rendezőnő. Így kevés gyakorlati munkájuk volt a diákoknak, de annál több volt az elméleti tárgy...Nem lehetett beszélni a „dekadens” 19-20.századi festőkről, így a tanár elővette a tilos képekről szóló könyveket, megmutatta a diákoknak az össze híres festő remek alkotását, majd hozzátette: „Nézzék meg jól ezeket a képeket, és emlékezzenek rájuk! Emlékezzenek, mert ezek a képek NEM jók! Nem jók, mert nem szocialista realista alkotások!” Ilyen „cselek” (is!) kellettek a sztálini korszak túléléséhez.

Mészáros Márta a film végén elmondta, hogy ez a modern nagyváros már nem az ő Moszkvája. Persze nem tudja ő sem, hogy ennek a –leginkább a pénzről szóló- korszaknak hogyan és mikor lesz vége: megmaradnak-e majd közben azok az értékek, amelyek minden korszakot túléltek idáig. Erre a kérdésre viszont csak néhány évtized múlva lesz meg a válasz...

Zsófi

2 komment

Címkék: moszkva mészáros márta

Engedd a kislányokat kislánynak maradni

2011.06.16. 21:21 Kérj tanácsot

Még ma is emlékszem arra az érzésre – szégyelltem is magam, meg össze is zavarodtam, mert nem tudtam biztosan: tényleg valami szégyellnivalót tettem? A piros ruha volt rajtam, amit Rózsika néni, anyukám legjobb barátnője horgolt nekem (Isten nyugosztalja, az alattunk levő lakásban lakott, a lánya pedig az én legjobb barátnőm volt). A ruha gyönyörű, csipkemintás volt, a derekát és rövid ujjait fehér masni húzta össze.

A szoknyája pedig csodásan libbent, jobbra-balra, ahogy léptem benne. Olyan fonalból horgolta Rózsika néni, hogy volt súlya, ettől a súlytól libbent olyan szépen.

Én pedig élveztem, ahogy libben, és mi tagadás: kicsit riszálósabban lépegettem benne, mint máskor. Nagyon. Mármint nagyon riszálósan vonultam végig az utcánkon… Kenyérért küldött el anyukám a boltba. Akkoriban még el lehetett küldeni egy csendes, kisvárosi utcában a néhány háznyira fekvő boltba kenyérért a gyereket…

És ahogy ott riszáltam a libbenős szoknyájú, piros horgolt ruhámat – egyszer csak dörmögve megszólalt mögöttem egy öreg néni: „Nem szégyelled magad?! Rázod itt a hátsódat világ csúfjára?”

Megtorpantam, vége lett azonnal a gondtalan pillanatoknak, felfogtam: nem csak a szoknyámat libegtettem én itt, hanem tényleg ott van a szoknya alatt a hátsóm is (jééé, észre sem vettem!), és azt bizony rendes kislány nem rázza világ csúfjára!

Ennyi az emlék, riszálással, piros ruhával, megszégyenüléssel. És ez jutott eszembe, amikor olvastam róla, hogy az angol miniszterelnök támogatja a szexis gyermekruhák ellen indult mozgalmat.

A mozgalom neve „Let girls be girls” – azaz kb. „Engedd a kislányokat kislánynak maradni". A Mumsnet nevű brit közösségi weboldal indította el, és nem véletlen, hogy a miniszterelnök is melléjük állt: a 2009-es választásokat „Mumsnet-election”-nek, azaz a Mumsnet választásának emlegette a brit sajtó, olyan nagy, a választásokat eldöntő ereje van a bizonytalan pártszimpátiájú fiatal anyukáknak!

A „Let girls be girls” főbb célkitűzései a következőek: meg kell akadályozni, hogy a kisgyermekek túl korán szexualizálódjanak, és ennek érdekében el kell érni, hogy a kereskedők ne áruljanak szexuális töltetű tárgyakat gyermekeknek. A Mumsnet olvasói megelégelték, hogy a kislányok pólóira szexuális felhívó jellegű feliratokat nyomtatnak, magassarkú cipőket és kipárnázott melltartókat gyártanak a serdületlen kislányok méretében, Playboy-márkajellel ellátott ceruzakészletet és iskolai füzeteket (!!) dobnak piacra, és ezzel hozzájárulnak ahhoz a kétségtelenül ijesztő trendhez, hogy a gyerekek időnek előtte lépnek be a felnőtt szexualitás világába. Annak is a rosszabbik fajtájába…  a nőket nem tisztelő, a szexet a kereskedelemmel összefüggésbe hozó felnőtt világba.

A mozgalmárok hangsúlyozzák: ennek semmi köze a prüdériához, és nem egy elképzelt, rózsaszín habos-babos gyermekvilág utáni sóvárgás ihlette őket. Sokkal inkább arról van szó, hogy szülők millióinak az ösztönei azt súgják: nem lesz ennek jó vége… Hová vezet, ha egy hétéves kislány méretében ilyen feliratú pólót árulnak: „a jövő pornósztárja” ?!

A kampány egyik oldalágaként azt is igyekeznek elérni, hogy a brit üzletekben ne helyezzék olyan polcokra a szexuális tartalmú magazinokat, ahol a gyerekek is láthatják a borító képeit…

A mozgalomhoz kapcsolódóan a „Mothers’ Union”, azaz kb. „Egyesült Anyák” ügyvezetője, Reg Bailey (igen, a briteknél egy férfi vezeti az egyesült anyákat…) készített egy tanulmányt a gyermekkor kereskedelmi megrontásáról és szexualizálásáról. Az ő ajánlásai:

Korhatárhoz kössék a zenei videókat a filmekhez és tévéműsorokhoz hasonlóan.

Letakart borítóval árulják a szexuális tartalmú magazinokat.

Már a vásárlás helyén tegyék fel a vevőknek a kérdést: akarják-e, hogy az internethozzáférésük, laptopjuk, okostelefonjuk engedélyezze a szexuális tartalmak letöltését.

A kereskedők a gyermekek életkorának megfelelő ruhákat árusítsanak.

Tiltsák meg a szexuális tartalmú reklámokat közterületen, különösen az iskolák, óvodák, játszóterek környékén.

Nyissanak egy központi weboldalt, ahol a szülők panaszt tehetnek a tévéműsorok, reklámok, termékek vagy szolgálatatások ellen, ha azok sértik a fenti elveket.

David Cameron miniszterelnök nyílt levélben üdvözölte a fentieket.

És azt hiszem, én is üdvözölném mindezt hazai viszonyok között – és próbálok nem gondolni az öreg nénire, aki szexuális töltetet látott a szoknyám riszálásban, amikor az teljes mértékben ártatlan volt is…

Nyilván a mai kislányok sem készülnek pornósztárnak – csak a buta, szűklátókörű és magukat humorosnak tartó szülők adnak rájuk ilyen szörnyű ruhadarabokat.

Ti mit gondoltok erről? Fölösleges prüdéria ez, és a magánvélemény meg a szólásszabadság megsértése – avagy tényleg szükség lenne a társadalom közbelépésre? Hogy kislányaink kislányok maradhassanak addig, amíg a koruk szerint annak kell lenniük…

Nóra

 

12 komment

Ma hatvanöt éves egy "nagy" egyéniség!

2011.06.15. 17:20 Kérj tanácsot

 

Ki hinné, pedig igaz! Ma 65 éves a világ egyik „legnagyobb” és legismertebb énekese, gyerekkori kedvencem, Demis Roussos.  

Demis Roussos 1946.június 15-én született az egyiptomi Alexandriában. Kalandos élet jutott neki, Egyiptomban egy igazán multikulturális városban nőtt fel görög családjában.

A szuezi válság után ez a sokszínűség megváltozott, így 1961-ben úgy döntött a család, hogy hazatelepülnek Athénbe. A nyelvtehetség Demis ekkor 15 éves, és hét nyelven beszél már: görögül, arabul, franciául, olaszul, spanyolul, portugálul és angolul. Édesanyja éppen ezért azt szerette volna, ha az akkor fejlődésnek induló görög turizmusban találta volna meg a helyét.

De a fiú másként dönt, mert egyre jobban érdekli a zene. Kisebb-nagyobb próbálkozások után találkozott 1966 nyarán Vangelis-szel, aki ekkor már ismert sztár a hazájában.

Nemzetközi sikerekre vágynak barátjával, Lucas Sideras-szal, és Vangelis-szel, így elindulnak 1968 elején Londonba, ahová akkoriban tömegesen érkeznek az európai zenészek a siker reményében. A határon a náluk lévő korábban készült hanganyagok és fényképek miatt kiderül, hogy tulajdonképpen ők is egyike a szerencsevadász csapatoknak, így nem engedik be őket az országba.

Mire jó a nyelvtudás? Demis nem ijed meg, hanem útirányt változtat, és Párizsban köt ki. Miután Vangelis is megérkezett barátaihoz, a fiúk úgy döntöttek, hogy maradnak, és Párizsban próbálnak szerencsét.

Eleinte nem sok siker érte őket, maradék pénzük megfogyatkozott, a ’68 májusában tomboló diáklázadások hangja is csak erősödött. Végül mégis sikerült összehozniuk egy lemezszerződést.

Egy pincében megkezdődtek a próbák. Ott született meg a Rain and Tears című dal is, amely meghozta nekik az átütő sikert. Miután a dal a slágerlista élére került, a fiúk karrierje is elindult. Rövid idő alatt két stúdióalbumot is készítettek (End of the World [1968], It’s Five O’Clock [1969]), dalaik pedig egész Európát meghódították. Demis Roussos1970-ben házasságot kötött, és még abban az évben megszületett lánya, Emily.

Az „Aphrodite’s Child” nevű zenekar sikert sikerre halmozott, de Vangelis többre, másra vágyott: zenei kalandozásba kezdett, hogy megtalálja saját hangját, és végül ez vezetett a zenekar felbomlásához is.

Demis 1970-ben szóló karriert indított. Ugyanebben az évben elvált, majd elvett feleségül egy francia nőt. Karrierje csúcspontjához két év múlva, 1973-ban a "Forever and Ever" című nagylemezzel érkezett meg. 13 millió példányt adtak el belőle a világban.

A hetvenes években ontotta a nagy slágereket, hangos volt tőle a média, „súlyos” egyénisége és közkedvelt művészete nem maradt vélemény nélkül. Elvált ismét, újra házasodott, majd fia született. Sikereihez az is hozzájárult, hogy énekelt angolul, franciául, olaszul, spanyolul, és németül is.

A nyolcvanas évekre lehiggadt, és leadott 57 kg-t (!!!), 147 kg-ról fogyott le 90-re! Vangelis-szel barátsága kitartott, többször dolgoztak is együtt. 

Roussos még egyszer sem vonult vissza, mégis az utóbbi években keveset lehetett hallani róla, pedig folyamatosan turnézott és koncertezett. Közel kilenc évig nem jelentkezett új anyaggal, mígnem 2009 májusában ki nem adták a következő CD-jét. A Demis című albumot Roussos fiatal zenészekkel készítette el, a dalok visszanyúlnak pályafutása gyökereihez, a hatvanas évek beat- és rockzenéjéhez.

Íme néhány dal a legsikeresebbek közül:

https://www.youtube.com/watch?v=UOJYGJsm4Zk&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=F3vCB3YBMUo

https://www.youtube.com/watch?v=z7-12iJ8xTM&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=tTGjbKc-YOQ&feature=related

A zenékhez jó szórakozást, az előadónak meg boldog születésnapot kívánok!

Zsófi

 

28 komment

Címkék: demis roussos

A befőzés nem is akkora ördöngösség!

2011.06.14. 21:53 Kérj tanácsot

  Nemrég értekeztünk róla, hogy a magyar nők jelentős részének fogalma sincs arról, melyik konyhai művelet mennyi ideig tart, mennyire nehéz – mennyire könnyű is valójában. A befőzés viszont egy olyan konyhai mesterkedés, amelyet még a gyakorlott háziasszonyok közül is kevesen próbálnak meg.

Pedig mennyire egyszerű ez is!

Az én anyukám évről évre egész nyáron befőzött: sorban a gyümölcsöket, az uborkát, a paradicsomot… Amikor a legolcsóbb volt a piacon, akkor vett nagyobb mennyiséget, vagy ha a családban vagy baráti körben valakinek túl sok termett, akkor is rá várt a berakás.

Nem mondom, hogy a lekvárkavargatás nyári nagymelegben, a tűzhely mellett állva annyira kellemes… De a befőzésnek van könnyű változata is!

Az ablakunk előtt álló cseresznyefa idén olyan hatalmas mennyiségű gyümölcsöt termett, hogy bőven bepótolta az előző évek satnya termését. Roskadoznak az ágai még most is, pedig már leszedtünk róla vagy 15 kilót!

Jutott belőle a fagyasztóba (ez a legegyszerűbb módja a tartósításnak!), sütöttem-főztem vele, cseresznyeturmixot adtam a gyerekeimnek reggelire – és végül nekiálltam a cseresznyebefőtt készítésének is.

Nem ez volt életem első cseresznyebefőttje, pár évente megpróbálkozom vele.

De ennyire könnyűnek és egyszerűnek még soha nem éreztem, mint most.

Így csinálom: a leszedett cseresznyét megmosom, a szárakat leszedem róla. A befőttesüvegeket kifőzöm (a mosogatógép magas hőfokú programja is megteszi), és az üvegek csavaros fedelét is ugyanígy csírátlanítom.

Minden üvegbe annyi cseresznyét teszek, hogy majd a ráöntendő lé el tudja lepni a legfelső szemeket is, anélkül, hogy túlcsordulna.

Üvegenként 2-3 kanál barnacukrot szórok a cseresznyére. Ezután felöntöm hideg vízzel az összes üveget. Az anyukám tanácsára 1-1 késhegynyi nátrium-benzoát nevű tartósítószert is hintek minden üveg cseresznyebefőtt tetejére – de a tartósítószer el is hagyható, bár így kicsit kockázatosabb a dolog. Ha nem sikerült teljesen csíramentesíteni az üvegeket (vagy más, titokzatos okból), megromolhat a befőttünk, ha nincs tartósítva – igaz, ha mégsem, akkor nagyon egészséges eledel lesz belőle!

Az üvegek csavaros fedelét nagyon erősen rászorítom (elkél egy izmos férfikéz ilyenkor a háznál!). Egy magas falú fazék aljára tiszta törlőkendőt terítek. Ráállítom az üvegeket a kendőre, és annyi vizet öntök alájuk, hogy az üvegek nyakáig érjen a vízfürdő – de ne folyjon bele az üvegekbe. Rájuk hajtogatok egy újabb tiszta törlőkendőt, szépen betakargatom a befőtteket. Ezután lassú tűzön, gőzben dunsztolom őket legalább fél órán át, de ha nem használtunk tartósítószert, akkor még tovább. Anyukám tanácsára a vízben állva hagyom őket kihűlni – de van olyan forrás is, mely szerint ki kell venni a vízből, és úgy kihűteni. Aki aggodalmaskodóbb, az próbálja melegen még egyszer rászorítani az üvegekre a fedelüket – hűlés közben „rácuppannak” majd, és minél jobban zárnak, annál tovább eltart a befőttünk.

Barnacukor helyett fruktózzal is készíthetjük, ezt cukorbetegek is fogyaszthatják. De édesítőszerekkel is készülhet. Régebben mézzel édesítettem a befőttjeimet, de mivel a hőkezelés során a méz is felmelegszik benne, a legértékesebb hatóanyagai úgyis elpusztulnak… Bár az igaz, hogy az íze nagyon finom lesz úgy is!

Próbálkozzatok a befőzéssel ti is – nagyon jó lesz majd télen leemelni a polcról a nyár kedvenc gyümölcseit. Gyümölcsleves főzésére, sütéshez, egy puding vagy túrótorta ízesítésére-díszítésére, de csak úgy, húsételek mellé savanyúság helyett is csodás!

Nóra

 

3 komment

Címkék: recept gasztronómia befőzés főzzünk dunszt

Tiszavirágzás

2011.06.14. 13:28 Kérj tanácsot

Meleg a nyárelő, és sok a napsütés az utóbbi hetekben. Ez okozza, hogy a napokban megkezdődött a kérészek rajzása a Tiszán.

A főrajzás előtt 2-3 nappal, a rajzás dinamikájából lehet pontosan tudni, hogy mikor virágzik majd ki a folyó – ezért különösen nehéz a dolga a Tiszazugi Turizmus Szövetségnek, amikor megpróbál előre meghirdetett programot szervezni a tiszavirágzás megfigyelésére… Idén erre a pünkösdi hétvégére hirdették meg, de MÉG MA IS részt lehet venni a Tiszakürti Arborétum fogadóépületénél 16 órakor gyülekezve.

Egy 2 kilométeres séta után a tiszainokai hajókikötőben a partról figyelve, a komppal oda-vissza átutazva a folyón pedig a rajzás középpontjába jutva is megszemlélhetik a résztvevők ezt az egyedülálló látványosságot. Sötétedés előtt pedig a csoportot visszakísérik az arborétumba, ahol tábortűznél van lehetőség egy kis szalonnasütésre, tiszazugi borok kóstolgatására…

Tavaly a folyó magas vízállása és más kedvezőtlen körülmények megakadályozták a programot, idén azonban Mindszentnél és a folyó országhatárhoz közeli részén is megfigyelhetők a tiszavirágok a napnyugta előtti órákban.

A tiszavirág természetesen nem virág – hanem a kérészek rendjébe tartozó Polingenia longicauda rovar, 8-12 cm méretű, nagy szárnyfesztávolságú és színpompás. Rajzása nem más, mint rövid életének fénypontja: a násztánc.

A rajzás nyitányaként az agyagos partoldalban élő hároméves lárvák felemelkednek a víz felszínére. Feljutásukat a kültakarójuk alatt felhalmozódó gáz segíti. A vízfelszínen bújik elő a lárvabőrből a szárnyas rovar. Az imágóvá átalakult, hosszú fartoldalékkal rendelkező hímek közvetlenül a víz felett repülve keresik a nőstényeket. A nőstények a lárvabőrből kibújva azonnal párzóképesek.

Az ivarérett állatok rövid felszíni életük során nem is táplálkoznak, bélcsatornájukat levegővel pumpálják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni. A kifejlett kérészek nem túl jól, csapongva repülnek.

A párzás után a nőivarú egyed a folyó felett 5-10 méteres magasságban halad a folyásiránnyal szemben, majd távolabb leereszkedik a vízre, ahol lerakja a petéit. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek a következő három évben, tíz-százezres egyedszámú telepeken

A tiszavirágok a rajzást követően elpusztulnak, elhalt tiszavirágtetemek borítják a folyó felszínét, és lassan elsodorja őket a víz. Átalakulásuk, fajfenntartásuk és pusztulásuk mindössze néhány óra alatt játszódik le – így került be szép magyar nyelvünkbe a „kérészéletű” vagy „tiszavirág életű” melléknév a különösen rövid jelenségek, események jellemzésére.

A tiszavirág védett állat, a tiszai vízirendőrök ellenőrzik, hogy senki ne háborgassa telepeiket, és ne fogjon be a rovarokból egyet sem – még az elhullottakból sem!

Aki idén nem jut el személyesen megfigyelni a tiszavirágzást (mint én sem), az jövő nyár elején figyelje a www.tiszaviragzas.hu weboldalt, hogy időben értesüljön róla, mikor várható ez a látványos természeti csoda!

Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: tiszavirágzás kérész

Teljes holdfogyatkozás lesz

2011.06.13. 19:10 Kérj tanácsot

 

Június 15-én este és éjszaka teljes holdfogyatkozás lesz. Erről a Magyar Csillagászati Egyesület így ír:

„Hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozást figyelhetünk meg — mindjárt olyat, amely a földárnyék közepén halad át, azaz ún. centrális fogyatkozás. Ennek megfelelően az árnyék a szokottnál is sötétebb lesz, viszont a nyári napfordulóhoz közeli időpontnak köszönhetően a Hold végig alacsonyan lesz látható. A jelenség kezdetén, a részleges fázisban még a horizont alatt lesz kísérőnk.

A fogyatkozás alatt nagyon szép égi háttér előtt láthatjuk majd a Holdat, hiszen az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagkép legsűrűbb, a Tejútban húzódó részén jár majd, a Scorpius (Skorpió) és a Sagittarius (Nyilas) között. Ez, és a végig alacsony horizont feletti magasság kiváló lehetőséget ad tájképbe komponált, nagyobb látószögű felvételek készítéséhez is. Érdemes lehet hosszú expozíciós idejű és sorozatfelvételek, egyedi expozíciók készítésében is gondolkozni. Külön érdekesség, hogy a fogyatkozás közepén a Nap még csupán 10°-ra lesz a horizont alatt, így kis ügyességgel szép alkonyati, majd kékes hátterű képeket is készíthetünk.”

Ez a jelenség nem csak a csillagászatban fontos, de az asztrológia is elemzi. A www.divany.hu-n ez olvasható róla:

„A június 15-i Nyilas telihold pedig holdfogyatkozás, ami Ma­gyar­or­szág­ról csak­nem tel­jes egé­szé­ben nyo­mon kö­vet­he­tő lesz. A nap- és holdfogyatkozások olyan különleges új- és teliholdak, melyek jelentős változásokat hoznak az egyének és a társadalom életében. Hatásuk olyan erőteljes, hogy már három hónappal korábban és még hat hónappal az eklipszis (fogyatkozás) után is érzékelhetjük. Az eklipszisek akkor jönnek létre, amikor az új- vagy telihold elér valamelyik holdcsomópontra. Újhold és telihold előtti és az azt követő 12 órában nagyobb horderejű döntéseseket hozni és tevékenységbe kezdeni állítólag nem tanácsos. Általában az újhold és a telihold előtti 72 óra időszaka fontos eseményeket, felismeréseket hozhat.”

Izing Klára asztrológus szerint:

„Teljes holdfogyatkozás lesz a hét közepén, ami néhány dologban elbizonytalanít és lassításra ösztönöz bennünket. Vagyis soha nem volt igazabb a mondás, mint most: aki időt nyer, az életet nyer.”

A Holdfogyatkozások félelemmel töltötték el az embereket, amikor még nem ismerték a jelenség tudományos magyarázatát. Ezzel kapcsolatos az a történet, amely szerint Kolumbusz 1504-ben, a negyedik útja során bajba került. Jamaicán veszteglő hajói minden élelemből kifogytak, a szigeten élő bennszülöttek pedig ellenségesen viselkedtek velük (nem alaptalanul!).

Kolumbusz végső szorultságában kiböngészte csillagászati táblázataiból – Regiomontanus híres kalendáriumából -, hogy 1504. február 29-én teljes holdfogyatkozás lesz, amely ott a koraesti órákban látható. Összehívta a törzsfőnököket, és megfenyegette őket, hogy isten megharagszik rájuk, ha nem látják el élelemmel. A Holdat istenként tisztelő bennszülötteket rémület fogta el a fogyatkozás látványára, és könyörögtek az admirálisnak, adja vissza azt nekik. Amikor azután a fogyatkozás véget ért, Kolumbusz minden kívánságát teljesítették.

Ma már nem félünk az ilyen jelenségektől, de többé-kevésbé talán egyetértünk abban, hogy valamilyen hatásuk van ránk, ha más nem, fényképezhetnékünk támad, mert olyan szép!

Kívánok minenkinek szép napot 15-ére, és aki szeret és bír éjszakázni, az nézze is meg a Holdat!

Zsófi

 

 

 

 

1 komment

Címkék: holdfogyatkozás

Meddig terjed a fantáziánk?

2011.06.10. 10:54 Kérj tanácsot

El tudjuk vajon képzelni, hogy 90-100 év múlva hol tart majd a világunk – mondjuk abban az esetben, ha nem készíti ki magát és a Földet addig? Le tudnánk rajzolni az akkori kor elképzelt technikai kellékeit – mondjuk akkor, ha tudunk valamennyire rajzolni?

Egy Villemard nevű francia illusztrátor (akinek a kilétéről SEMMIT nem lehet kideríteni a neten, de tényleg semmit…) tudott rajzolni, és neki is eresztette a fantáziáját 1910-ben.

Rajzsorozatán megnézhetjük, ő hogyan képzelte el a 2000-es évet, milyen technikai vívmányokat jósolt a következő századfordulóra.

Ma már tudjuk: sok mindenben mellélőtt, másban egész jól becsülte meg a fejlődés irányait. Komikus és érdekes megnézni, az élet mely területét hogyan képzelte el ez az ismeretlen francia művész. Az például feltűnő, hogy a divat szerinte semmit nem változik száz év alatt, csak a technika! A nők krinolinban, a férfiak frakkban feszítenek a rajzokon, de van helikopter meg repülő tűzoltó!

A képekből néhány kering az interneten, én is úgy bukkantam rá - de a teljes gyűjtemény végignézhető a Francia Nemzeti Könyvtár honlapján (ők őrzik az eredeti rajzokat): expositions.bnf.fr/utopie/feuill/index.htm

 

 Fonográfikus adókészülék

 Automata kozmetika...és a párja:

 

Borbély-automata! Emlékeztek a viccre, a szovjet borotválkozógépről? "-Na de kérem, hát mindenkinek különböző formájú az arca...! - Persze, először még különböző..."

Elektromos görkorcsolya

Építkezőgép

 Hangpostába diktáló úr

Helikopteres őrszem

A Párizs-Peking vonatjárat

Iskola (ebből a képből jöttem rá, hogy Villemard nyilván viccnek szánta az egészet, hiszen azt ép eszű ember nem képzelhette soha, hogy ha egy darálóba tölti a könyveket, akkor a bennük olvasható tudás átalakítható hanggá...)

Motoros nyomozók

Videotelefon

 

Szeretettel válogattam nektek!

Nóra

1 komment

Gyorsan finomat!

2011.06.09. 10:37 Kérj tanácsot

 

Pár napja kétszer is gyorsan akartam jót és sokat főzni vacsorára, mert rokonok voltak nálunk. Amíg készítettem a három fogásos ételsort, eszembe jutott Nóra nemrégen írt bejegyzése (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/05/30/miert_nem_foznek_a_magyar_nok), különösen a videó járt az eszemben, ahol kiderült, hogy az utcán spontán megkérdezett nők többsége alig tud valamit a konyhatudományról (persze jó lenne azt hinni, hogy a riporternek nem volt szerencséje az arra járókkal, és nem is ilyen rossz a kép).

Kevesebb, mint egy óra alatt nagyon könnyen lehet készíteni három fogást, csak tudni kell, mely dolgokat lehet párhuzamosan végezni, és milyen trükkökkel tudunk gyorsítani.

Persze nem mindenki szeret gyorsan főzni, én csak így szoktam, hogy több időm maradjon más dolgokra. Van viszont olyan barátnőm, aki már akkor kiválóan főzött, amikor én még csak elkezdtem a gyakorlást, mégis három óra kell neki ahhoz, amihez nekem egy, ez nem von le a szakmai tudásából természetesen, de sokszor tényleg nincs idő a művészetre!

Én mindkét -fent említett- este krémlevest készítettem, mert az a leggyorsabb és látványos az eredmény. Csak meg kell tisztítani az aktuális zöldséget, felkockázni, és vízben megfőzi, közben ízesíteni. Amikor készen van, meg kell turmixolni, és mehet bele a tejszín vagy más sűrítő anyag (ha nagyon sűrű lett a leves, nem kell bele semmi, csak egy kanál tejföl mindenki tányérjába tálaláskor, és nagyon finom kenyérkockával, vagy magokkal, mint pl. tökmag, vagy mogyoró).

Amíg fő a leves, közben el lehet kezdeni a főételt. Én feltettem a rizst főni (másnap krumplit készítettem, az kicsit tovább tart, de nem sokkal). Amíg fő a zöldség levesnek, a rizs vagy a krumpli, valamilyen húsfélét tepsibe kell tenni, megfűszerezni, és mehet be a sütőbe (én csirkecombot készítettem, másnap pedig egyben sült fasírozottat). Amikor ez is sínen van, kb.20-25 perc ment el, és már a salátánál és a desszertnél járunk.

Egy tzadzikit készítettem, másnap pedig kaukázusi répasalátát. Itt kicsit muszáj pepecselni, mert meg kell tisztítani az uborkát, fel kell kockázni, ugyanígy a fokhagymát. A répasalátához a répát kell megreszelni, abba is kell fokhagyma. Itt például gyorsítottam és újítottam, mert nem lett volna időm a diótisztításra, ezért kitaláltam, hogy keverek a répasalátába földimogyorót. Amikor a reszelt répa és a fokhagyma meg a mogyoró együtt volt, már csak egy kis kefírrel kellett összekeverni és ezzel is készen voltam 10-15 perc alatt. A tzadziki sem vett el több időt!

Már csak a desszertet kellett elkészíteni! Egyik este, amikor már főtt a leves és sült a hús, bekevertem egy gyors túrógombócot, ennek is írtam már itt a receptjét, de mégegyszer leírom, mert ez annyira gyors és finom.

Bekeverek fél kg túróba 4 tojást, 8 kanál búzadarát és 6 kanál lisztet (igazából nézni kell az állagát, hogy se folyós, se kemény ne legyen, és ez a túrótól függ, szóval a dara és a liszt mennyisége szabadon változtatható), megsózom, megcukrozom kicsit (vanília is mehet bele), és addig állni hagyom, amíg fel nem forr 3 liter víz. Amikor felforrt a víz, beleszaggatom kanállal a masszát és 10 perc alatt meg is fő. Porcukorral, fahéjjal, kakaóval díszítem.

Másnap volt pár szem eprem otthon, ami nem lett volna elég már semmire sem. Ekkor jutott eszembe, hogy ebből nagyon jó „klafuti” fog készülni. Ennek is írtam (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/07/08/francia_gyumolcsos_edessegek_nyarra) már itt a receptjét, így nyár elején érdemes elővenni megint, mert minden gyümölccsel variálható, finom és gyors.

Én a cseresznyés clafoutis receptjét szoktam készíteni más gyümölccsel is, és ha félek, hogy nem lesz elég, mint most, az eperrel, akkor több lisztet teszek bele és egy kicsi sütőport is. Nagyon finom lett, és tényleg nem kellett több 10 percnél, hogy sütni lehessen.

Így lett egy óra alatt finom és látványos, "klasszikus" háromfogásos vacsoránk. Ha jól emlékszem, Nóra írta, hogy a főzés sokkal egyszerűbb dolog, mint ahogy azt elképzelik azok, akik nem próbálták még soha. Ezzel egyetértve még annyival kiegészíteném: ez az egyike azoknak a „tudományoknak”, amiben nem a tudás számít elsősorban, hanem az akarás. Aki akar és mer, az előbb-utóbb tudni fogja, hogyan kell csinálni, csak gyakorolni kell, a család meg jól jár!

Zsófi

4 komment

Címkék: recept

Meddig legyünk megengedők?

2011.06.07. 18:29 Kérj tanácsot

 

Többször kifejtettem már, hogy önzésnek tartom, amikor a nők negyven körül vállalnak csak gyereket (persze nem azokról van szó, akiknek ilyen-olyan ok miatt csak akkor jön össze a dolog). Tudom, első ránézésre nem túl toleráns ez a vélemény, de akkor is így gondolom!

Mert a szülővé váláshoz kell egyfajta vagányság. Ha nincs vagányság és természetesség, nagyban meglátszik az eredményen is...és bizony minél öregebbek vagyunk, annál kevesebb bennünk a természetes vagányság! Ha tetszik, ha nem, ez biológia.

Huszas éveiben például simán mászik át egy három méteres kapun az ember pár pohár itóka hatása alatt úgy, hogy kutya baja nem esik. Ezt jóval ritkábban próbálja meg 40 körül. Ugyanígy huszonévesen bármilyen repülő csészealjra ráül és élvezi, később már attól is leizzad, ha alacsonyan száll el a feje felett egy menetrendszerinti járat!

Szóval a vagányság fontos a gyereknevelésben is! Mindez eszembe jutott, amikor pár napja összefutottam a játszótéren egy ismerős negyvenes anyukával, akinek 4 éves fia van. És jajjj!!!! Elég volt egy óra, hogy felmenjen a vérnyomásom, ami egyébként a játszótér fái alatt szokott lemenni! Elég gyorsan kiderült, hogy minden veszélyt jelent a kisfiú testi épségére. Ez meg is látszik a mozgáskultúráján, viszont nem akadályozza meg abban, hogy ő legyen a főnök.

Nem először láttam túlzásokba eső anyukát, ezért van kiforrot véleményem a dologról!

A nagyfiam születésekor azt tapasztaltam, hogy a tőlem öt évvel idősebb –ugyancsak első gyermekes- szobatársam sokkal körülményesebben közelíti meg a problémákat, mint én. Bár tudom, ez nem csak korfüggő, hanem alkat-függő is.

Én is tele voltam kétellyel, én is izgultam, de valahogy azt gondoltam, majdcsak kialakul a helyzet, lassan tapasztalatot is fogok szerezni és minden egyre könnyebb lesz. Ő mindenből műsorszámot csinált. Nem evett a gyerek, a mama percenként hívta be a nővéreket, akik elmondták, hogy szoptassa, majd rákap a gyerek az ízére.  

Egy hetet kellett eltöltenünk egy szobában, nem volt könnyű. A végén már azért is szólt, hogy az én fiam miért sír éjszaka. Bántotta, hogy sír és eszik, mint egy torkos borz, mert az ő fia csak aludt és aludt, enni nem akart!

Aztán teltek az évek, az én két gyerekem felnőtt Pest belvárosában, nem a legalkalmasabb természeti környezet a gyerekneveléshez, de később láttam csak, hogy mégsem volt ezzel semmi baj sem.

Soha egy anyukának nem volt gondja a játszótéren a másikkal. Egy nagy családot alkottunk, már tudtuk egymás napirendjét, ismertük egymás gyerekének a szokásait is, és minden fáradtságot el lehetett felejteni a játszótéren. Segítettünk is egymásnak ebben-abban, szóval barátok lettünk. Közösen eszegettünk, iszogattunk, mindig annyit vittem én is a gyerekeknek, hogy kínálgatni is tudjanak. A játékok is állandóan cserebere tárgyát képezték, majd a nap végén mindenki megkereste a játék tulajdonosát.

Volt olyan, hogy megérkezett mondjuk nyolc gyerek szinte egyszerre, nyolc műanyag motoron, és azonnal mind átpattant egy másik gyerek motorkájára. Úgy körözött a sok kisgyerek, hogy véletlenül sem ült egy sem a saját motorkáján! Nagyon aranyosak voltak.  

Akkor értettem meg, hogy ezek voltak a játszóteres korszakok legszebb évei, amikor átköltöztünk Budára a már öt és három éves gyerekeinkkel.

Itt tapasztaltam meg, milyen is az, amikor a szülő neveli önzővé a saját gyerekét.

Azt tapasztaltam, hogy azok a nők szülnek általában későn, akiket a gyerek soha nem érdekelte egy kicsit sem. Nem tudnak mit kezdeni egy apró emberkével, de egy nagyobbacskával sem, így vágy sem volt arra, hogy sajátjuk lehessen, csak az utolsó előtti pillanatban... A legtöbb esetben ezeknél a nőknél nem a karrier állja útját az anyaságuknak, hanem saját önzőségük. Ebből következően az anyaság sem változtat rajtuk sokat, és a gyerek is azt az életfilozófiát kapja, hogy: „szerezz meg magadnak mindent, amit csak akarsz, minden azért van, hogy Te boldog legyél”!

Voltam tanúja olyan helyzetnek, amikor anyu játszott a 3-4 éves gyerekkel, odatotyogott hozzájuk egy másféléves a homokozóban, felvette a lapátot, a nagy meg elkezdett hisztizni az anyjának, hogy „az az enyééééém, adjaaaa visszaaaa! Anyu erre nem azt válaszolta, ami várható lett volna, hogy: „miért ne nézhetné meg, különben is a baba kicsi, még nem tudja, hogy enyém meg tiéd, de Te aranyos vagy, és szívesen odaadod a játékaidat másoknak is, ugye”!

Anyu ehelyett ránézett a másfél éves „betolakodóra”, és azt mondta tagoltan: ugyeee visszaaaa adod nekiiii, mert ez az övééééé! Hát erre mit lehet mondani? Bravóóóóó!

Szóval az önzőség önzőséget szül. Aki állandóan magát mindenki elé helyezi, az nem tudja megmutatni a gyerekének sem, hogyan lehet szocializálódni, egy közösség részévé válni, és úgy egyéniségnek maradni, hogy közben elemi emberi együttélési és udvariassági szabályokat is megtanuljunk és betartsunk.

A szomszéd anyuka baja az, hogy valószínűleg a saját gyereke megszületése előtt ő is minden gyerekre úgy nézett, mint szükséges rosszra, és alapvetően ez nem is nagyon változott, most is így néz...hetekig képtelen volt megtanulni, hogy melyik gyerekem fiú, melyik lány, pedig elég jól látszik. Volt olyan eset, amikor szórakozottan megkérdezte a nagynövésű öt éves fiúról, hogy idősebb-e, mint a kisnövésű, de az öccsétől mégis egy bő fejjel magasabb 11 éves lányom...Na de a saját gyerekéről le nem veszi a szemét, minden mozdulatát figyelemmel követi, bár a kisfiú nagyon óvatos, mégis "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik", ha próbálkozik egy „bonyolultabb” mozgássorral...

Mama abbahagyja a mondatot a felénél, és faképnél hagyja a beszélgetőtársát, jelen esetben engem, mintha ott sem lennék, ha úgy ítéli meg, hogy a helyzet „veszélyes”. És mindig úgy ítéli meg...ha azt hinnénk, hogy ez csak azért van, mert ugye a játszótér tényleg lehet veszélyes, és jó, ha az ember figyel a gyerekére, akkor elmesélem azt, amikor a boltban futottunk össze, ő kérdezett, én már nem is kezdek el semmit sem mesélni, mert ismerem...szóval ő kezdett el beszélgetni velem, aztán türelmetlenül, mintha feltartanám, a mondat közepén leállt, mert a gyereke közölte velem: pá-pá néni! És elindult! Anyukája pedig utána, mint akit hipnotizáltak! Az én legnagyobb megdöbbenésemre!

Azt gondolom magamról, hogy elég liberális anya vagyok, de azt mégsem gondolom, hogy a puskának kellene vinnie a nyulat, vagy a faroknak csóválnia a kutyát. Azt gondolom, minden gyerekkel el kell fogadtatni, hogy nem őérte van az egész világ, hanem ő egy darabja csak annak, és ha az anyja beszélgetni akar valakivel két percet, akkor nem mondhatja azt, hogy pá-pá néni, mert nem aranyoska lesz ettől, hanem neveletlen, és nem fog szó nélkül maradni a dolog az anyja részéről. Mert ez így normális, meg kell tanulni adni is, nem csak kapni!

Milyen lesz az az ember, aki csak kapni akar? És itt jön be a képbe, hogy egyáltalán nem magánügye senkinek sem, hogy milyen elvek alapján neveli a gyerekét, mert a gyereket nem fogja a család keretein belül megtartani...hanem ki fogja engedni az életbe. Mégha egy három-négy évesről nehéz is ezt elképzelni, hogy hamar fel fog nőni, mégis el kell, mert akinek vannak kamasz vagy idősebb gyerekei, az tudja, hogy „most” voltak „tegnap” kisbabák, és „holnap” meg már felnőttek.

Még egy jótanács a kisgyerekes szülőknek: lehet, hogy elsőre úgy tűnik, minden idősebb gyerek saját gyermeke egy potenciális ellensége, de mégsem az. A kicsiknek csak jót tesz, ha bekerülnek egy közösségbe -akár csak pár órára-, ami bizonyos hierarchia alapján áll össze: ahol alkalmazkodni kell, ahol nem ő a főnök, hanem egy a sok közül. Ahol a nagyok őszintén beszélnek a kicsikkel, akik szembesülhetnek olyan dolgokkal, amikkel otthon például nem szembesülnek esetleg: minden teljesítmény mögött kemény munka kell, hogy álljon és szembe kell tudni nézni saját adottságainkkal is.

Ha nem tudunk a versenyfutásban győzni, akkor úgy sem leszünk elsők, ha futás közben azt kiabáljuk, hogy „én vagyok az első, én vagyok az első”! És hiába mondja azt az anyukánk, hogy mi vagyunk a világ legügyesebb gyerekei, ha kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így...

Minél hamarabb szembesülünk az „igazsággal”, annál kiegyensúlyozottabb és kerekebb lesz az életünk! Ezért kell a gyereket nem szent tehénként, hanem emberi gyengéivel is tisztában lévő szociális lényként kezelni és nevelni, aki nem gázol át szó nélkül másokon, például majd később a saját szülein, de ez már egy másik történet!

Zsófi

19 komment

A bocsánatkérés művészete

2011.06.03. 08:58 Kérj tanácsot

Találtam egy hírt: Oroszországban megkezdte működését a Bocsánatkérő Szakszolgálat. Ha túl kényelmetlennek találod, hogy bocsánatot kérj a rokonaidtól, párodtól, üzlettársadtól, de érzed: feltétlenül helye van a bocsánatkérésnek – felkéred a Szakszolgálatot, ők felkeresik helyetted az érintett felet, és bocsánatot kérnek tőle a nevedben.

Aki akarja, maga is megírhatja a szöveget – de szakember segítségét is igénybe veheti… Sőt, a bocsánatkérés mellett szerelmi vallomást is írathatunk velük!  Eszembe jutott erről Florentino Ariza, García Marquez regényének, a Szerelem a kolera idején-nek a főhőse (rég emlegettük már Marquezt!). Ő abban éli ki olthatatlan, viszonzatlan szerelmét, hogy az Írnokok Árkádja alatt írástudatlan szerelmesek helyett megírja vallomásukat szerelmük tárgyának… Ilyennek képzelem a bocsánatkérő szakembereket is - de persze a valóság prózaibb: pszichológust lehet megbízni a profi bocsánatkérő levél megírására az orosz cégnél.

További lehetőség, hogy jövőbeli vétkekért már előre bocsánatot kérhetünk, pl. „Ne haragudj, szívem, de holnap el fogok menni kocsmázni, tajtrészegre iszom magam, csúnyán beszélek majd veled, és két napig ápolnod kell utána…”

Mennyire gerinces dolog ez már megint?! Mást előre tolni a frontvonalba, és megúszni a kínos pillanatokat?

És mi értelme így a bocsánatkérésnek? Annak épp az lenne a lényege, hogy vállaljuk a felelősséget, szembesülünk a tettünkkel, és megpróbáljuk jóvátenni.

De lehet-e egyáltalán jóvátenni bármit is?

Egy biztos: meg nem történtté tenni nem lehet semmiféle rossz cselekedetet.

Egyszer azt olvastam egy pszichológustól (nem emlékszem sajnos, kitől), hogy a bocsánatkérés tulajdonképpen a felelősség áttolásának eszköze, és mint ilyen, nem fair dolog azzal szemben, akit megbántottunk. Hiszen azzal, hogy bocsánatot kérünk tőle, magunkat felmentjük, és rá ruházzuk annak a súlyát, hogy megbocsásson. Pedig meg kellene hagynunk neki a lehetőséget, hogy nehezteljen, ha egyszer megbántották. Valójában neheztel is, hiszen a lelki folyamatok nem mennek gombnyomásra (a megbocsátás sem), és így még a megbántott érez lelkifurdalást, ha nem tud egyből megbocsátani a bocsánatkérés után! A bocsánatkéréssel tehát nem tettünk mást, mint még a lelkifurdalással is megterheltük szegényt...

Akkor tehát az egész bocsánatkérő szakszolgálat teljesen felesleges, sőt káros!

Most jut eszembe, volt is valaki, az emberi lélek egyik legalaposabb ismerője, aki ezt már meg is írta nekünk:

 

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

(…)

Kívánom nektek, hogy ne kelljen bocsánatot kérnetek senkitől - erre pedig egy mód van: igyekezzetek nem bántani azokat, akiket szerettek!

 

Szép hétvégét!

Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: bocsánat józsef attila önismeret világunk garcía márquez válsághelyzetek

A legmenőbb cucc a városban: Soerii & Poolek

2011.06.02. 09:52 Kérj tanácsot

Ezt ők mondják magukról. Mármint hogy ők a legmenőbbek a városban (biztos Budapestet értik alatta, mi más lehetne „A” város?!).

A Soerii & Poolek nevű együttessel teljesen véletlenül találkoztam (nyilván, mert nem vagyok elég menő, és nem követem kellően a trendeket). Moziba mentünk pár hete, és mivel túl korán odaértünk, a filmkezdésig még elsétáltunk a kellemes, langy nyárestében a közeli, szabadtéri szórakozóhelyre megnézni, milyen koncert van épp aznap este.

Soerii & Poolek koncert volt. Így aztán a nyakunkba kaptuk a legmenőbb cuccot. Törpével, a tömegbe nagy számban bedobált felfújt gumiállatokkal, őrülettel.

A nevüket ott tudtam meg (később, itthon a netről azt is, hogy „Szőri és Pulek-nek kell kiejteni). A zenéjük pedig a legprimitívebb elektronikus prüntyögés volt, amit az utóbbi időkben szerencsém volt hallani. A két zenekarvezető (akiket nem, nem Szőrinek és Puleknek hívnak, hanem Jappánnak és Gerrisonnak, vagy még unalmasabb nevükön Takács Zoltánnak és Kovács Gergőnek), merev, festett műanyagból készült parókát viselnek a fejükön, és még napszemüveget is, így a valódi énjükről a koncert végére sem lesz fogalma senkinek. Pedig, lehet, hogy az érdekesebb lenne, mint a műparókás: Jappán nem más, mint a magyar alternatív zenei élet egyik legjobb zenekarának, a Heaven Street Sevennek a billentyűse… Gerrison pedig A kutya vacsorája nevű zenekarban is gitározik (ami a Quimby-s Varga Livius másik zenekara… minden mindennel összefügg ugye!), méghozzá nagyon jól!

De nem csak ők ketten álltak a színpadon – dehogy! Megszámlálhatatlan közreműködő özönlött be, egy interjúban azt mondják: tizenhatan szoktak fellépni egy-egy koncerten! Amikor azt írtam az előbb, hogy törpe is szerepelt, azt tessék a legkomolyabban érteni. Egy törpe növésű artista is produkálta magát a számok közben. Meg egy csirkejelmezbe öltözött ember is.

Saját bevallásuk szerint a koncerteken és videoklipjeikben a lehető legordenárébb viccek elsütésére törekszenek. Zenei és kulturális céljuk pedig az alternatív és a popzene összemosása. A fura az, hogy én mind az alternatív zenét, mind a popzene bizonyos minőségibb ágait kedvelem – Soerii és Pulek azonban egy icipicit sem jön be nekem… Mondhatjuk: őket hallgatva elértem rendkívül széles zenei ízlésvilágom határát.

Ezért aztán 3-4 szám meghallgatása után távoztunk a helyszínről, és siettünk vissza a moziba. „Sajnos” ez azt is jelentette, hogy lemaradtam Mr. F.sz szerepléséről – ő egy kétméteres pénisz, aki szintén a színpadon sétálgat. Meg cicik is voltak, a férfiközönség nagy örömére (?)…

Hogy mennyire tudnának jó zenéket csinálni, ha nem az ordenáréság lenne a fő cél – azt nem tudom (valószínűleg tudnának). De nekem ez az egész így nem elég izgalmas, a törpe és a csirke ellenére sem. Vagy épp azért. Mindenestre ennek a nyárnak ők a nagy durranása, jobb, ha tudjátok. Az egyik legnagyobb nyári zenei fesztiválon, a „Fishing on Orfű”-n NAGYSZÍNPADON lépnek fel, Fluor Tomival kiegészülve… A legújabb számukban pedig Péterfy Bori is közreműködik (ebből is láthatjátok, mennyire menő cucc ez). Kereskedelmi tévében azért ne túl gyakran várjátok a felbukkanásukat (a tv2 Napló című műsorában azért felvillantak a Fluor Tomiról szóló adásban).

Íme néhány videoklip, és szegény Kautzky Armanddal kiegészülve egy beharangozó a lemezükről. Csak erős idegzetűeknek (főleg az utolsó). És mondjuk szigorúan 12 éven felülieknek, esetenként akár 18-at is mondanék, a trágár szövegek és az időnként embert próbáló látvány miatt (bár a legdurvábbakat a youtube le is tiltotta, csak regisztráltan 18 éven felüliek nézhetik meg, azokat nem linkeltem ide nektek)... Hangsúlyozom: NE A GYEREKEITEKKEL EGYÜTT NÉZZÉTEK MEG!

Szeretettel: Nóra

youtube.com/watch

youtube.com/watch

youtube.com/watch

youtube.com/watch

youtube.com/watch

youtube.com/watch

3 komment

Címkék: zene soerii&poolek

Miért nem főznek a magyar nők? - 2.

2011.05.31. 07:52 Kérj tanácsot

2008-ban készült egy felmérés (a Gfk. és az Ikea közösen készítette), „Élet a konyhában” címmel.

A kutatási eredmények ugyanazt támasztották alá, mint amit a tegnap bemutatott interjú-összeállítás: a magyarok nagy hányada számára az étkezés szükséges rossz, nem pedig alkalom a meghitt, közös családi együttlétekre.

A magyar családok közül minden harmadik nem eszik otthon főzött ételt.

A válaszadó 600 fő háromnegyede azt tekintik legfőbb főzési szempontnak, hogy gyorsan megfőzhető legyen az étel, fele pedig azt, hogy egyszerűen elkészíthető. Minden második ember nyilatkozta, hogy a főzés csak kötelesség számára!

Különféle indokokat jelölhettek meg, hogy miért nem főznek, lássuk ezeket a nagyon komoly gátló tényezőket:

Időhiány 61%

Rendetlenséggel jár 36%

Túl kicsi a konyhám 27%

Túl kevés tárolóhellyel rendelkezem 25%

Kényelmetlen az előkészítés 21%

Számomra ezek az „érvek” nagyon árulkodóak: a válaszadóknak valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mennyi ideig tart egy egyszerű étel megfőzése (ez jól látszott a videóból, ahol a húsz perces ételeket 2 órás tevékenységnek becsülték!), nem tudják, hogy 2-3, könnyen tárolható, vagy tárolást egyáltalán nem igénylő – mert frissen elkészíthető! – alapanyagból mennyivel finomabb, egészségesebb, táplálóbb és OLCSÓBB ételhez juthatnak. És hogy minimális gyakorlattal juthanak el olyan szintre a főzésben, amikor már nem lesz tőle rendetlenség, nem jelent az egész semmiféle tortúrát!

Ugyanakkor ezek az emberek tudják, hogy főzniük kellene… 10 megkérdezettből 8 azt vallja, hogy a főzés érték, mindenképp szeretné megtanítani a gyermekét is főzni (kérdem én: hogyan? Ha neki sincs fogalma sem az egészről?).

A megkérdezettek háromnegyede tudja: egy odaadással főzött étel felér egy ajándékkal! Minden második nyilatkozta, hogy a főzés megnyugtatja és felvidítja, 84% büszke a főztjére!

Csak azok a fránya ellenérvek ne lennének…

 

Nóra

 

Szólj hozzá!

Miért nem főznek a magyar nők?

2011.05.30. 13:49 Kérj tanácsot

Több ismerősöm is felháborodottan kommentálta a facebook-on a most következő videófelvételt. Ez jó hír – ha ennyien felháborodtak rajta, akkor az azt jelenti: mégis csak van, aki tud és szeret főzni! De miért van ennyi magyar nő – és persze ennyi magyar férfi! -, akik nem tudnak, és nem is akarnak összeütni otthon még egy gyors, egyszerű főtt ételt sem? Pedig az ára töredéke lenne az itt-ott magukhoz vett gyors ebédeknek, vacsoráknak…

S hogy mennyivel lenne egészségesebb, táplálóbb? Szerintem ezt nem is kell részletezni!

Lássuk a filmet, aztán majd elmélkedünk róla!

www.youtube.com/watch

 

Megosztotta veletek:

Nóra, aki szeret főzni

4 komment

Címkék: család gasztronómia világunk főzzünk női szerepek

Bioetika és romantika

2011.05.29. 13:28 Kérj tanácsot

Ez a két, egymástól látszólag távol álló téma egyesül abban a filmben, amelyet a héten mutattak be a magyar mozikban – és amelynek alapjául a japán származású, gyerekkora óta Angliában élő író, Kazuo Ishiguro regénye szolgált: Never let me go, azaz Ne engedj el...

Olvastam a könyvet, láttam a filmet. De ti ne tegyétek egyiket sem. Ha csak nem akartok kiborulni, mélyen megzuhanni a történet súlyától.

És mégis olvassátok el, és nézzétek meg, ha kellően erősek vagytok hozzá: mert ennél gyönyörűbben megírt könyvet, és a könyv szellemiségéhez hűen megcsinált filmet nagyon régen olvastam és láttam! A film főszereplői is kitűnőek: Keira Knightly, Carey Mulligan és Andrew Garfied játsszák.

Nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljam el a fő témát – azt, ami miatt a bentlakásos iskolában felnőtt főhős gyerekkori emlékeire és élete szerelmének történetére rátelepszik a legnyomasztóbb reménytelenség érzése.

A történetről tehát nem írok, csak annyit: egy elképzelt hatvanas években kezdődik, és az elképzelt kilencvenes években ér véget, Angliában. Kathy, a főszereplő legjobb barátnőjével, Ruth-szal, és közös barátjukkal, Tommyval olyasmit él át, amit emberi ész szinte föl sem foghat. És mégis: föl kell, hogy fogjuk, mert a bioetikával foglalkozó tudósok szerint könnyen lehet, hogy ez az elképzelt sors valódi emberek sorsa lesz a nem is olyan távoli jövőben…

Az író, Ishiguro nagyon fiatalon, 35 évesen lett világhírű a Napok romjai című regényével, melyből Emma Thompson és Sir Anthony Hopkins főszereplésével 8 Oscar-díjra jelölt film is készült. Ez a regénye  megkapta, később a „Ne engedj el”-t második helyezettnek rangsorolták a legrangosabb angol irodalmi díjra, a „Man Booker Prize”-ra.

Kazuo Ishiguro a The Times listáján „Az 50 legjobb brit író 1945 óta” egyike lett, a „Ne engedj el” pedig szerepel a Time magazin listáján a lap megalapítása (1923) óta eltelt időszakban publikált 100 legjobb angol nyelvű regény közt – méghozzá ez a könyv a legutóbb felkerült regény erre a rangos listára.

Ha nem felhőtlen szórakozásra vágytok, hanem felkavaró érzelmekre és közben gondolatokra - akkor nektek is ajánlom.

 

Nóra

11 komment

Címkék: könyv filmek kazuo ishiguro ne engedj el

Az Éden Hotelről mégegyszer!

2011.05.28. 16:08 Kérj tanácsot

 

Tegnap Nóra írt(http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/05/27/fogd_a_penzt_es_fuss_4) az Éden Hotel című műsorról, de hangsúlyozta, hogy egy adást sem látott belőle! Azok alapján, amit olvasott a döntőről, megvolt a véleménye a játékszabályokról, és nem is csodálom!

Viszont! Én pár héttel ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy a facebookon nagy csevegések folynak huszonéves ismerőseim között, hogy ki a „jobb arc” az Édenben.

Kíváncsi lettem a műsorra, és mivel pont akkor kezdődött, amikor végre le tudok ülni egy szusszanásra a TV elé, és szörfölgetni kezdek ide-oda a műsorok közt, így egyre gyakrabban néztem bele az Éden Hotelbe.

Első ránézésre az volt a véleményem, hogy nagyon sekélyes és felszínes dolog ez, beültetni tizenvalahány fiatalt egy nagy házba a tenger mellé, majd szórakozni az idegeikkel...és a játékban szereplő emberek is nekem felszínesnek tűntek.

Így alakult át a világ! A mai fiatalok pénzcentrikusak, és sokkal többre hajlandóak a pénzért, mint egykoron a mi generációnk. Viszont mi nem is láttuk annyira szembetűnően azt, hogy „csak annyit érsz, és annyi vagy, amennyire ki van tömve a pénztárcád”! Már a fiatal lányok megtapasztalják, amikor még egy fillért nem kerestek saját erejükből, hogy az a menő, akinek drága és márkás cuccai, festékei, kencéi vannak, drága kistáskában felhalmozva természetesen.

Aki nem olyan „szerencsés”, hogy a szülei pénzén megveheti azokat a dolgokat, amelyek alapján a fiatalok társadalma rétegződik, annak mást kell kitalálnia, mert a munka ma márkás életet csak ritkán tud nyújtani. Ezért aztán a mai huszasok sokkal bevállalósabbak. Tömegesen jelentkeznek még egy ilyen „béna” műsorba is, ami sokszor elég megalázó szituációkat tud szülni, és az ország nyílvánossága előtt teszi mindezt. Viszont egy nagy előnye van, hatalmas önismereti tréning! Szembesülni lehet az embernek önmagával és váratlan, furcsa helyzetekkel.

Szóval első ránézésre a véleményem a műsorról az volt, hogy kényes nyávogás és unalmas párbeszédek sora. A játékból mindig kiesett valaki: mindig több volt vagy a fiúk, vagy a lányok száma, és az esett ki, akinek a párválasztó ceremónián nem akadt párja...de hogy izgalmas legyen és tovább tartson, mindig újabb és újabb emberek jöttek be a játékba.

Így került be a képbe a játék közepe felé Szandra, aki mindent magában foglalt, ami negatív: csúnyán beszélt, műveletlen lány, aki használni és kihasználni akarta az embereket, és megosztani őket, emberi kapcsolatokat rombolni, és átgázolni mindenkin.

Néha már annyira szánalmasan volt gonosz, hogy sajnálni lehetett: az élet korán megcsapkodhatta, azért lett ilyen gonosz és kiégett ember. (Aztán ki is derült, hogy Szandra a jó élet reményében pénzért sok mindenre hajlandó.)

Volt egy négyes, akik a játék legelején kerültek be, ők megfogadták, hogy kitartanak egymás mellett és segítik egymást.

Niki, Kristóf, Ádám és Dani elválaszthatatlanol voltak, és erősek, így ők lettek Szandra célpontjai. Ha kilövi őket, nem marad igazi ellenfele. Ezt mindig hangoztatta, amikor csak a kamerának kellett beszélnie a játékról.

Ez az igen egyszerű és műveletlen lány a rosszindulatú kavarásban viszont professzor. A szerencse is mellé állt, és egymás után küldte haza az embereket, meg állította maga mellé a befolyásolható játékosokat, és nagy harcokat vívott a fent említett négyessel.

Alíz csendes, de elég sunyi lány volt. Ez akkor derült ki, amikor angyali arcocskával naívan kifejtette a kamerának, hogy neki itt nem számít ez a négyes, bár ő mindenkivel jóban van, de akkor sem számítanak a barátságok, mert egy a fontos, benne lenni a döntőben.

A négyes viszont megállapodott, hogy barátságból sem fogják egymást elárulni, de anyagi szempontból sem, ha valaki nyer, az ad a másik három játékosnak is a nyereményéből!

Alíz és Kristóf egy pár lettek. A négyes befogadta Alízt, és neki is együtt kellett volna működni velük a siker érdekében. De a játék utolsó negyedében Alíz elkezdett taktikázni, és mint ahogy a végén kiderült, eltaktikázta magát. Miatta kellett hazamennie Nikinek, aki a négyes szövetség egyetlen lány tagja volt, és ezt követően a párja, Dani helyzete is bizonytalanná vált. Kiesett a játékból egy Robi nevű fiú, Linda párja, és Linda akkor Dani mellé került.

Csak pár napig tartott páros életük, mert a szerkesztők jóvoltából lehetőséget kapott Linda arra, hogyha szeretné, lecserélheti Danit, Niki egykori párját, Robira. Linda azonnal ejtette Danit, így Alíznak volt köszönhető az is, hogy Niki után ment Dani is. Kristóf nem értette, hogy a stabilnak hitt párja, Alíz, mi alapján döntött úgy, hogy kivágdossa a játékból a még megmaradt szövetségeseit. Megkérdezte a lánytól, ha azt mondanák neki, hogy küldje haza a párját, azaz őt a 25 millióért, megtenné-e. Erre Alíz rávágta, hogy igen!

Innentől kezdve Kristóf idegesen játszott, de elhitette mindenkivel, hogy elfogadta Alíz döntéseit, és továbbra is bízik benne. Egy rossz szava nem volt Alízra, így jutottak el a döntőig. Öt, már kiesett játékos döntötte el, hogy ki legyen a győztes a két pár (Linda-Robi, Alíz-Kristóf) közül. A döntésükben meglátszott, ami a műsor végéig nem volt egyértelmű üzenet, hogy mégsem igaz az: ma már minden pénzen megvásárolható, és a fiataloknak nincsenek értékeik meg elveik.

Minden jó, ha a vége jó: kiderült, hogy vannak még értékek a pénzen kívül is! Nagyon pozitívan mindenki kitartott a barátai mellett, amikor el kellett dönteni, hogy ki nyerje a pénzt, és rájuk szavazott.

Így nyert az Alíz-Kristóf páros 4-1-re, melléjük állt négy ember, és csak egy (Szandra, a gonosz!) a másik pár (Linda-Robi) mellé.

De ekkor jött a svédcsavar, és a hűségeskü! Az volt a lényege, hogy 2.5 milliónként emelték a tétet, a két győztes meg közben tartott egy-egy labdát a kezében. A szabály szerint ha valaki ledobja a labdáját, ott megáll a játék, és a labdadobó elviszi az addig asztalra kitett pénzösszeget, a párja pedig nem kap semmit. Ha hűségesek voltak végig egymáshoz, és bíznak egymásban, akkor senkinek eszébe nem fog jutni, hogy ledobja a vége előtt a labdát!

Akkor már biztosan látszott, hogy Alíz –korábbi kavarásai ellenére sem!- nem fogja ledobni a labdát, nem akar Kristófnak rosszat, de Kristóf nagyon idegesen nézte a lány labdáját: párja végleg elveszítette bizalmát. 

Nem tudott már bízni a lányban és ezért a 12.5 millió elhangzásakor ledobta a labdát. Nagyon szomorú lett a vége, mert Kristófot legalább annyira megviselte ez, mint Alízt! A fiút bántotta, hogy nem volt képes felmérni a lány szándékait, akit -ha még meg tudott volna benne bízni- nem ütött volna el a nyereménytől.

Láthatóan Alíz a végén döbbent rá, hogy mit is tett: számára nem az a legrosszabb, hogy nem nyert, hanem hogy nem bízott meg benne a párja. Sajnálni is lehetett a lányt, de a leckét is megérdemelte! Nem lehet mindenkin átgázolva csak a célt nézni! Ha ő legalább a barátaival becsületes, és hajlandó velük együttműködni, akkor most sokkal boldogabb, elégedettebb, és néhány barátsággal meg 12.5 millió forinttal gazdagabb lenne. A végére csak kiderült: tényleg nem lehet mindent beszerezni pénzzel, pl. a barátságot, a lelkibékét és az önbecsülést semmiképpen sem!

Zsófi

 

 

3 komment

Címkék: világunk

Fogd a pénzt és fuss!

2011.05.27. 08:54 Kérj tanácsot

Ma reggel elolvastam egy bulvártudósítást az egyik most futó valóságshow utolsó epizódjának fergetegesen izgalmas perceiről! A show – nem titok – Éden Hotel néven fut, és töredelmesen bevallom: egyetlen részt sem láttam belőle. És – igen! – mégis írni fogok nektek róla.

A bulvárlap szerint ugyanis a szerkesztők úgy alakították ki a játék végét, hogy igazán senkinek se legyen jó…

A döntőbe két pár jutott: Alíz és Kristóf, valamint Linda és Robi. Az eredeti játékszabály így hangzott: a két pár közül az egyik megnyeri a 25 millió forintos fődíjat, és megosztozik rajta.

Ez a lépés rendben le is zajlott: Alíz és Kristóf lett a befutó. Ám ekkor a szerkesztők bedobtak egy csavart a történetbe (már ez is nagyon jellemző korunkra: nincsenek fix játékszabályok, bármikor megváltozhat minden, amit korábban biztosnak hittél, az egy pillanat alatt válik semmivé… A műsor szerkesztői élve hatalmukkal, kivehetik a kezedből azt is, amiért hetek óta dolgozol…).

A két nyertes ugyanis azt a feladatot kapta, hogy bizonyítsa: méltó a nyereményre… (Kérdem én: eddig miért játszottak akkor? Nem azért, hogy épp ezt bizonyítsák?) Egymással szembe állították Alízt és Kristófot, mindketten kaptak a kezükbe egy gömböt (mint a hűség szánalmas jelképét…), kitettek közéjük egy asztalra 2,5 millió forintot a 25-ből, és elindították a stoppert. Aki előbb leejti a gömböt, megnyeri az asztalon lévő összeget, míg a másik üres kézzel tér haza. A döntésre a játékosoknak fél perc áll rendelkezésre, utána újabb 2,5 millió forinttal emelkedik a tét, tíz lépésben, egészen 25 millióig, amíg valaki le nem dobja a gömböt, vagy az összes pénz az asztalra nem kerül, azaz vissza a műsorkészítők zsebébe, a két játékos egymás iránti örök hűségét bizonyítva ezzel.

Nem tudom, mennyire érthetően írtam le a helyzetet: aki a másikhoz hű marad, az nem nyer semennyi pénzt, aki viszont kisemmizi a párját – az meggazdagszik!

Természetesen a drámai végkifejlet így garantált: 12,5 millió forintnál járt a tét, amikor a Kristóf úgy döntött: inkább a pénz kell neki, mint Alíz!

A hűséges és kitartó lány hoppon maradt…

Ám a szerkesztők még ekkor is mondhatták volna azt: „Kedves Alíz, úgy játszottad végig ezt a játékot, hogy azt hitted, a pároddal közösen nyerhettek majd! Ezért kapsz valami vigaszdíjat…”

De nem! A végső bejelentés koronázta meg az egész helyzetet: a 25 millió forintos fődíj fennmaradó részét, összesen 12,5 milliót megkapta a második helyezett páros, Linda és Robi…

Az egyetlen, aki a műsorból üres kézzel térhetett haza: Alíz, a hűséges és becsületes lány volt.

A szerkesztők nyilván azért kreálták mindezeket a drámai fordulatokat, hogy hadd háborodjanak fel a fejlettebb erkölcsi érzékkel bíró nézők, és természetesen hadd tapsoljanak azok, akik már eddig is megmondták: manapság nem szabad szemérmesnek, szépelgőnek lenni! Érzelmekből nem élünk meg! Fogd a pénzt és fuss – hagyd csak hátra bátran azt, aki megbízott benned, akit szerettél…

És ez rendkívül rossz üzenet a tévé előtt ülő – elsősorban fiatal – nézőknek. Újra bebizonyosodott számukra, hogy ma az uralkodó érték: a pénz mindenek felett!

Hogy én most hagytam magam manipulálni, és a tévés karmesterek intésére jól felháborodtam? Igen, így van. Csakhogy én nem egy fejlődő erkölcsi érzékű tizen-huszonéves vagyok. Aki már különbséget tud tenni jó és rossz között, azt a műsor végkifejlete felháborította, elszomorította. De mi van azzal, aki még most tanulja csak, hogy hogyan kell az élet kis és nagy helyzeteiben dönteni…?

 

Nóra

Szólj hozzá!

Terminátor titkos élete!

2011.05.26. 11:01 Kérj tanácsot

 

Napok óta több „férfi-dolog” is foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Az egyik a Nemzetközi Valutaalap volt vezetőjének ügye, amelyre most nem térek ki, mert zavaros és engem egy cseppet sem érdekel.

A másik hír, hogy Terminátorról kiderült, amit soha, senki, egy percig sem sejtett volna: félrelépett! Schwarzenegger a családjánál hosszú éveken át dolgozó háztartási alkalmazottal (is!) csalta a feleségét.

Ez az ügy sem kevésbé zavaros, mint a másik, bár világpolitikai jelentősége azért nincs. A média kitartó munkájának köszönhetően viszont egyre több részlet lát napvilágot: Terminátor mikor, kivel, hányszor, hogyan és hány gyermeket hátra hagyva csalta éveken át a feleségét. Ami számomra a legmeglepőbb, a házvezetőnővel a felesége orra előtt folytatta titkos viszonyát, és a kapcsolatból született kisfiú mindössze 5 nappal fiatalabb a színész negyedik és egyben utolsó, feleségétől született gyermekétől.

Szóval elég "érdekes" a kép: a Terminátor kb. 14 évvel ezelőtt egyszerre nemzett gyermeket a feleségének és a házvezetőnőnek. Ezen a sajtó most úgy "viccelődik", hogy megemlíti a párhuzamot azzal a filmmel, amelyben a színész egy ikerpár egyik tagját játszotta.

A család alkalmazottja tavaly „nyugdíjba” vonult, de több szempontból is gyümölcsöző volt a színész házában eltöltött időszaka: ma gondtalanul él négyszobás, medencés házában, és a Facebookon a neve alatt az látható hogy: közszereplő!!!

A botrány kipattanásakor a nő szerette volna elkerülni a nyílvánosságot, ami –ismerve az amerikai sajtó szívósságát-, reménytelen próbálkozásnak bizonyult.  

A családi fényképek közt, a házvezetőnő Facebook-oldalán, ott van a "közös" gyermek képe is, alatta egy üzenettel valakitől: "Tiszta apja!".

Megkérdezték Kánya Kata egykori színésznőnk véleményét az esetről, mert ma már inkább párkapcsolati szakember, egy párkereső-iroda vezetője, mint színész. Ő ezt mondta: „Ha jó egy házasság már 25 éve, akkor egy-két félrelépés belefér a hosszú évek alatt a kapcsolatba. Akárhogy is fáj ez a nőknek, a férfiak biológiája ilyen, és ilyen is marad. Ezt mi nők nehezen értjük meg, de az erősebb nem képviselőinek nem feltétlenül kellenek érzelmek egy-egy pásztorórához...szóval ha valaki szereti a férjét, megbocsájtja neki, hogy 14 évvel ezelőtt félrelépett!” Ebből az következik Kánya Kata szerint az én olvasatomban, hogyha Terminátorné mégis lelép, akkor annak más oka lesz, nem a megcsalás.

Na de ez ebben az esetben nem ilyen egyszerű! Sok dologgal egyetértek, néhánnyal meg egyáltalán nem, még több meg elgondolkoztat, hogy mit is gondoljak róla.

Azzal tökéletesen egyetértek, hogy a férfiak tényleg így működnek, jön egy nő és akkor sokszor (de persze nem mindig!) az agyuk kikapcsol!

Na de hogy ezt egy jó kapcsolatban meg kell bocsájtani, erre már nincs egyértelmű válaszom. Ugye minden nő rémálma, ha szereti a férjét, hogy egyszer kiderül, őt is megalázták! Bizony a legtöbb nő így éli meg ezt, és nem tudja, mit lépjen. Kívánom minden nőtársamnak, hogy soha ne kelljen átélnünk hasonlót, és soha ne kelljen mérlegelni egy ilyen helyzetet!

Soha ne kerüljön arra sor, hogy fontolgatni kelljen, merre billen a mérleg: erősebb-e a szeretet, az összetartozás érzése, a közös élet, a gyerekek jövője, mint a harag, a sértettség, a megaláztatottság érzése, és a bizalom elvesztése!

Mindentől függetlenül lehet sajnálni Mrs.Schwarzeneggert, mert nem elég, hogy így alakult az élete, de férje minden kalandjáról és házasságon kívül született gyermekéről hamarosan tudni fogja még a legapróbb részleteket is a fél -vagy az egész?- világ.

Ami vígaszt nyújthat, az az a tény, hogy Mrs. Schwarzenegger felbérelte az egyik legdrágább ügyvédet, és nagy valószínűség szerint övék lesz az USA legdrágább válása. Minden sérelemért anyagi kárpótlást fog kapni Terminátor megcsalt felesége, az előrejelzések szerint akár 400 millió (!!!) dollárral (kb. 77 milliárd forint!) is megkönnyítheti hűtlen exe pénztárcáját!

Ő lesz a Barbie-bolt legdrágább Barbie-ja, ahogy a viccből tudjuk, ahol a vevő Barbie-t akar venni...az összes típus 17 dollár, de ő valami különlegesre vágyik, és a legdrágábbat kéri. Kihoz az eladó egy ugyanolyan Barbie-t a raktárból, mint a többi. A gyűjtő csodálkozva kérdezi:

-Na de Uram, ez mennyibe kerül?

-Ez? 117 dollár!

-És miért drágább, ha éppen úgy néz ki, mint a többi baba!

-Azért Uram-hangzik a válasz-, mert ez elvált Barbie!

-És?

-És, és!!!- méltatlankodik az eladó!-, ehhez hozzáadjuk Ken autóját, házát és egész ruhatárát is!

 

Szép napot kívánok mindenkinek!

Zsófi

8 komment

Címkék: arnold schwarzenegger

Elkezdődött a zöldborsó-szezon!

2011.05.23. 09:08 Kérj tanácsot

Egyik kedvenc zöldségem a zöldborsó, gyorsan és változatosan lehet beépíteni az étrendünkbe. Ráadásul nagyon egészséges is: kalóriatartalma a burgonyáéval azonos – 10 dkg-ban 88 Kcal -, de fehérjetartalma háromszorosa a burgonyának: 5-7 g található benne. Értékes tápanyagai között megtalálható a karotin, a B1- és B2-vitamin, és a C-vitamin. Foszfor, kálium, vas, cink tartalma is említésre méltó.

Ráadásul – ezt vajon hányan tudják? – hazánk zöldborsó-nagyhatalom! A megtermelt zöldborsó nagy része mélyfagyasztva kerül a boltokba.

Most azonban a friss, zsenge zöldborsóból csemegézhetünk, ami számomra a legjobb nyersen, közvetlenül a fejtés után elfogyasztva. A gyerekeim is imádják fejteni, és befalni, mielőtt még megfőzhetném…

Ha mégis eljut a fazékig, akkor először mindig zsenge zöldborsó levest készítek belőle, így:

Hozzávalók:

Zöldborsó – amennyi belefér a pénztárcánkba… azaz ha meg bírjuk fizetni, akkor vegyünk kb. fél kilót, hogy kifejtve legalább 30 dkg maradjon,

3 szál közepes sárgarépa,

1 szál petrezselyemgyökér,

1 karalábé,

1 fej hagyma,

1 csokor petrezselyem,

2-3 evőkanál olívaolaj,

1 evőkanál őrölt, édes pirospaprika,

2-3 evőkanál liszt, lehetőleg teljes kiőrlésű,

só,

ha betétnek nokedlit is szaggatunk bele, akkor 1 tojás,

+ annyi liszt, amennyit a nokedli felvesz.

Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk. A hagymát apró kockákra vágjuk, a répát felkarikázzuk, a fehérrépát kb. 5 centis csíkokra vágjuk (mert nálunk senki nem szereti megenni, így nagyobb darabokban könnyebb kihalászni a tányérból…). A megpucolt karalábét falatnyi kockákra daraboljuk. A fazék aljára öntjük az olívaolajat, felforrósítjuk, és beletesszük a hagymakockákat – üvegesre pirítjuk. Ezután jöhet bele a répa, gyökér, karalábé. Állandó kevergetés mellett pároljuk őket a hagymás olajban. Ekkor hozzáöntjük a zöldborsót, és ezzel is összepároljuk pár percig, folytonos kavargatás közben, hogy le ne kapjon. Meghintjük a pirospaprikával, rászitáljuk a lisztet, majd felöntjük kevés vízzel, és felrottyantjuk. Megsózzuk, végül annyi vizet öntünk rá, hogy jó, bő levű levesünk legyen. Addig főzzük, míg minden zöldség meg nem puhult benne. Ekkor megszórjuk az egészen apróra vagdalt, friss zöld petrezselyemlevéllel (ha csak szárított van otthon, akkor inkább hagyjuk ki!), és beleszaggatjuk a nokedlit. Aki nem szereti a levesben úszkáló petrezselyemzöld-levélkéket, az keverje bele a nokedli tésztájába, úgy is nagyon finom!

Ha valami különlegeset tennétek az asztalra, akkor készítsetek mentás zöldborsópürét! Nagyon egyszerű, és az angoloknál például alap-étel! A sült húsok mellé adják köretnek, próbálkozzunk meg vele  mi is.

Hozzávalók: fél kg zöldborsó,

1 közepes méretű krumpli,

legalább 6-8 levél friss menta, de lehet még ennél is több, ízlés szerint,

fél pohár tejszín vagy még kevesebb tej,

só, bors,

1 púpozott evőkanál vaj.

Elkészítése: A zöldborsót sós vízben puhára főzzük. A krumplit héjastul főzzük meg sós vízben, ezután megpucoljuk, és összetörjük. Összeturmixoljuk a főtt zöldborsóval, tejszínnel (vagy tejjel), megborsozzuk. Ha túl ragacsosnak, sűrűnek érezzük, kevés vízzel vagy tejjel lágyíthatjuk.

Végül  - amikor még meleg – belekeverjük a hideg vajat, ettől fényesebb és krémesebb lesz.

Nagyon finom köret sült csirke mellé is, de bármilyen sült húst különlegessé tesz – még az angolok báránysültjét is…

Ha gyorsabb, hétköznapi ételre vágyunk, készítsünk a zsenge zöldborsóval tésztát.

A zöldborsós-sonkás tészta hozzávalói:

20 dkg zöldborsó,

15 dkg főtt sonka,

2-3 evőkanál olívaolaj,

4-5 gerezd fokhagyma megpucolva, apró darabokra vágva,

2 dl főzőtejszín,

só, bors, 1 evőkanál oreganó,

személyenként 15 dkg olasz száraztészta, ajánlott forma ehhez a recepthez a fussilli.

Elkészítése: Az olívaolajon megpároljuk a fokhagymát, közékeverjük a kis kockákra vágott sonkát, megpirítjuk. Ekkor belekeverjük a zöldborsót, és nagyon kevés vízzel puhára pároljuk. Borssal, oreganóval fűszerezzük. Amikor a borsó már puha, felöntjük a főzőtejszínnel, és azzal is átforraljuk.

Ezalatt a tészta főzővize felfő. A forrásban levő sós vízben az előírt ideig főzzük a tésztát (általában 6-8 perc), leszűrjük, és egy evőkanál szűz olívaolajjal átkeverjük, hogy ne ragadjanak össze a tésztadarabok. Tálalás előtt ráönjük a ragut, és alaposan összekeverjük. Tányérra halmozzuk.

Jó étvágyat a friss zöldborsóhoz!

Nóra

4 komment

Az orr, a kalap és a cipő mérete!

2011.05.20. 11:25 Kérj tanácsot

 

Ha az ember mély beszélgetésbe kezd férfiakkal nőként, akkor gyakran van rá esélye, hogy megkapja: soha nem fogja tudni feldolgozni, hogy nincs neki, na milye nincs neki, szöszi haja az van, de X cm toldaléka az viszont nincs!

Ez engem mindig elgondolkodtatott, hogy miért hiszik a fiúk, hogy minden nő irigy rájuk...talán abból indulnak ki, hogy a nők korlátolt szellemi képességükkel is fel tudják fogni, talán akkor kevesebb dolguk lenne, ha fiúnak születnek.

Ma már ez sem egyértelmű, sok helyen legalább annyit dolgozik a háztartásban a férfi, mint kedves kicsi párja, sőt, egyre nagyobb sikk a fiatalabb nők között egy kicsit sem háziasnak lenni, mivel az a méltóságuk megcsúfolása lenne, ha „rabszolgaként” néha kitakarítanának vagy főznének valamit. Szóval a természet által kiosztott nemi szerepek változnak, de ez a kép, hogy mi nők nem igazán érezhetjük jól magunkat „kis testi hibánkkal”, ez nem nagyon.

Ha változna, nem lennének ilyen viccek:

1.

-Ember-e a nő?

-Igen, de egy kis testi hibával!

2.

Két barát találkozik, de az egyik nagy megdöbbenésére, a másik átoperáltatta magát időközben nővé! Kérdi a férfi az újdonsült „nőtől”:

-Te, mondd, nem féltél az operációtól? Nem fájt?

-Hát amikor beültettek nekem melleket, nem fájt...amikor póthajat kaptam, az sem...amikor véglegesen leszőrtelenítettek, az sem fájt...na de tudod, amikor az agyamat sorvasztották, az nagyon fájt!

Pár napja megint végigkapcsolgattam a TV-csatornákat, mielőtt aludni küldtem volna a TV-t, és nagyon érdekes műsorfoszlányt kaptam el.

Angol férfiak beszéltek arról, milyen érzés már tizenévesen szembesülni azzal egy fiúöltözőben, hogy a férfiak legfontosabb testrésze bizony nem szabványra készült, és vannak nagyobb, meg kisebb prototípusok belőle...és bizony a kisebbek gazdái a tény felismerésétől, hogy nem tartoznak az élbolyba a méret alapján, teljesen boldogtalanná válnak.

Erről nem beszélünk olyan gyakran, mint a nők hasonló komplexusairól, mivel egy férfi számára ez a „legérzékenyebb” téma a világon, de ettől még a tény az tény marad: legalább annyi férfi szenved testképzavartól, mint nő...

Az angol férfiak kortól függetlenül beszéltek arról, hogy nem elégedettek magukkal, és kicsinek érzik a „lényeget”! Hiába mondta el cm-ben konkretizálva az orvos, hogy az átlagos kategóriába tartoznak, és hiába volt a többségének –állítólag- rendezett párkapcsolata, családja, nem hittek a szakembernek, és mindenfélét ki akartak próbálni, hogy nagyobbítani lehessen...

Itt elfogyott a türelmem, és könyörtelenül kikapcsoltam a tévémet...

És eszembe jutott, hogy mostanában egyre többet lehet arról hallani, hogy különböző TV-műsorokban szereplő csinos és fiatal lányok a testükből élnek. Egyikőjükről még azt is olvastam, hogy nagyon elégedett, mert ebből jól megél, még félre is tesz, sőt, a vidéken élő családját is rendszeresen támogatja! Ami a legmeglepőbb számomra, hogy nyíltan vállalja ezt az egészet, minden szégyenérzet nélkül...

Ugye ilyenkor felmerül a kérdés, hogyha ennyi nő árulja a testét, és ez ennyire általános és már felvállalható, akkor erre a szolgáltatásra nagy kereslet van, még úgy is, hogy pénzbe kerül, -helyzettől és lánytól függően- nem is kevésbe. És ha erre a dologra ennyire nagy szükség van, még szegény időkben is, akkor ennek kell, hogy legyen valami oka!

Az is egy nemrégi hír, hogy botrány van a Gellért-fürdőben, mert egy német biztosító cég néhány évvel ezelőtt azt adta ajándékba a legjobb ügynökeinek, hogy egy zártkörű rendezvényen a szálloda kertjében kedvükre válogathattak a magyar lányok közül, és a kertben lefüggönyözött ágyakon pihenhették ki munkájuk fáradalmait...

Kedves férfiak, azt hiszem, ezek a dolgok nem olyan bonyolultak, -és nem is olyan kicsik!- mint amilyennek tűnnek! Keresni kell egy nőt, aki kis testi hibával és sorvadt agyából természetesen következő korlátozott szellemi képességgel ugyan, de el tudja magyarázni, hogy sok egyéb pozitív jellemvonásra is szüksége van egy férfinak a hódításhoz és a boldog párkapcsolathoz. Csak a méret, a cipőé és a kalapé, nem elegendő a harmóniához!

Ha ezt egyszer végre elhiszik a férfiak, akkor talán nem lesz ennyi dolga az örömlányoknak sem, és több boldogabb férfit, meg kevesebb magányos embert lehet majd találni a világban. De ezért nekünk nőknek is tennünk kell! Szeressük a férfiakat és mondjuk is meg nekik: nem az a legfontosabb számunkra, hogy hanyas a kalap, hanem hogy legyen egy belőle otthon!

Zsófi

8 komment

Stresszes angolok...

2011.05.19. 08:04 Kérj tanácsot

 

Egy angol újság internetes oldalán olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, hogy ülő munkát végzők hogyan vélekednek a saját helyzetükről és a stresszről.

Az eredmény meglepő, és mégsem az! A 18 és 45 év között lévő megkérdezettek túlnyomó többsége stresszes, és elégedetlen a munkájával. Az is kiderült, hogy a munka okozza a legtöbb „izgalmat” az életükben, és sokan megfogadják minden január 1-én, hogy változtatni kell ezen, akár egy új munkahely keresésével.

Az meglepő és szomorú, hogy az európai felnőtt lakosság ennyire stresszes, mert nyugodtan általánosíthatunk: az angolok életszínvonala és az elvégzett munkáért kapott fizetségük ugye nem a legrosszabb Európában. Tapasztalatból pedig tudjuk is, hogy a helyzet nálunk sem jobb!

Mégsem meglepő a kép, mert mindenki tudja, hogy a 20.-21. századi ember legnagyobb "ellensége" a munkájából adódó stressz: a legtöbb embert -és különösen az ülő foglalkozást végzőket- ezen a területen éri a legtöbb vérnyomásnövelő -negatív- behatás.

Az angol megkérdezettek szerint a hét legfeszültebb pillanata a kedd délelőtt 10 óra! Miért? A válasz nagyon egyszerű! Mert a hétfő bizony leginkább arra való, hogy felszedjük a hétvégi híreket, pletyizzünk, kávézzunk, és élvezzük, hogy most volt hétvége! De kedden bevillan a valóság! Itt a hét, elment a semmittevéssel a hétfő, itt a végeláthatatlan lista a megoldandó heti feladatokkal, válaszolni kell a felgyülemlett elektronikus levelekre, a főnök türelmetlenkedik, neki is kedd van, adja a feladatokat, sürget, és ha még ügyfelekkel is foglalkozni kell, akkor az már maga a katasztrófa.

Az angolok szerint az ügyfelek kezelése az egyik legnehezebb feladat, mert ők is stresszesek és türelmetlenek! De szerintem erről magyar ügyintézőket és ügyfeleket is kérdezhetnénk. Amikor még nem is köszöntek egymásnak a felek, de már ellenségesen fürkészik egymás „rossz” szándékait: elég egy türelmetlen szó, és már készen is van a konfliktushelyzet...

Ha én nem vagyok relaxált, már el sem indulok ügyeket intézni, mert ha én idegesen nyitok, nem fogok rá nyugodt reakciókat kapni, az biztos...

Ami számomra érthetetlen, az az a helyzet, amikor kedves és széles mosollyal kezdi a türelmes ügyfél, és erre mégis durva vagy kellemetlen hangú választ kap. Az ügyintéző is ember, ezt tudjuk, de neki kötelessége minden helyzetet kezelni, főleg normálisnak maradni, ha az ügyfél is tisztelettudóan beszél vele.

A három ezer angol megkérdezett egynegyede állandóan stresszes, háromnegyede rendszeresen dolgozik késő estig. Sokan panaszkodtak a főnökükre, aki pszichés nyomást gyakorol rájuk a feladatok elvégzése során és így jelentős stresszforrás, de az együttműködésre nem hajlandó kollégákat is okolták a feszültségek kialakulása miatt.

Szóval egyáltalán nem rózsás a kép se az angoloknál, de nálunk sem. Van egy kedves holland ismerősöm, jól beszél magyarul, Budapesten dolgozik. Érdekes és vicces hangulatjelentéseket szokott adni magáról a Facebookon, gyakran leírja, hogy éppen mi a helyzet vele: fáradt, sok a munka, vagy hogy stresszes, mert lefagyott a számítógép. (Az angolok szintén említették a felmérésben, hogy egy munkahelyi „kiboruláshoz” elég annyi, ha lefagy a gép!!!)

Ennek a holland hölgynek a legutóbbi facebookos beírása nagyon elgondolkodtató volt. Valami ilyesmit írt: "Mindenem fáj, nincs kedvem dolgozni, már tipikus magyar vagyok, mert panaszkodni jól megtanultam!"

Az angol felmérés olvasása után nem is gondolom a „panaszkodást” már annyira tipikus magyar dolognak. Lassan utolér bennünket a "Nyugat" ebben -is-!

Zsófi

Szólj hozzá!

Címkék: stressz

Ez is egy családregény…

2011.05.18. 09:26 Kérj tanácsot

Napok óta rám telepszik egy történet, muszáj megosztanom veletek. Azt írtam pár napja: minden család története egy kész regény – ez is az! De nem a hepiendes fajtából…sajnos.

A szereplőket alig ismerem – már megint azt történt velem, hogy az első személyes találkozás alkalmával egy asszony feltárta nekem magánéletének legmélyebb részleteit. Sőt: néhány nap különbséggel a férje is… akarom mondani: a volt férje.

A nyolcéves nagyfiam egyik osztálytársának a családjáról van szó.

A kissrác – nevezzük Tominak – másodikban, év elején érkezett az osztályba. Az elsőt még jópár kilométerrel messzebb végezte el. Félénk, csendes gyereknek láttuk rögtön, de (fogalmam sincs, hogy miért) a fiam azonnal lecsapott rá, és szinte pillanatok alatt barátok lettek. Egymás mellé ültek a padban, és naponta hozta haza a közös játékokról szóló történeteket a fiam.

Ennek ellenére szinte az egész tanév eltelt, mire én megtettem az első lépést Tomi szülei felé: a fiam nagyon szerette volna már, ha iskolán kívül is játszhatnának együtt. Nekiálltam hát megszervezni, hogy elengedjék hozzánk Tomit.

Ekkor tudtam meg, hogy ez nem is annyira egyszerű: Tomi szülei elváltak, a gyerek hétközben az édesapjával él, hétvégéken pedig…nos, az bonyolult. Minden második hétvégén az anyukájával, ott – kilométerekkel messzebb -, ahol az első osztályt kijárta a gyerek. A közbülső hétvégéken pedig itt is van, ott is van… Kétlaki a gyerek!

Az egyeztetések után végül is sikerült összehozni a közös játszást, ami épp péntek délutánra esett.

Tomi majd kiugrott a bőréből a meghívás hallatán, és végig nagyon jól érezte magát nálunk. Jókedvű rohangálással és tökéletes összhangban telt el az a pár óra, amíg nálunk volt. Hogy mégis mekkora terhet cipelhet ez a kisfiú úgy egyébként – az csak abból derült ki, hogy én feltettem neki egy nagyon egyszerű, és teljesen átlagos (amolyan „barátkozzunk össze, én a felnőtt, és te, a gyerek”-típusú) kérdést: „Tomi, neked vannak testvéreid?”

Erre aztán ránk zúdult egy lavina… Tomi elkezdte kibogozni nekünk összekuszálódott családi szálait, és hosszú felsorolásba kezdett. „Van egy nagytestvérem, meg még egy, de ők már felnőttek, és van egy mostohatestvérem, aki sokkal nagyobb, mint én, meg egy másik mostohatestvérem, aki kisebb, mint én, még ovis, de lány…” Nem folytatom – ő még folytatta.

Eszembe jutott a Karinthy-klasszikus, ami a „modern” mozaikcsaládokat a legjobban jellemzi: „A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket"…

Hétvége kezdődvén, az anyukája jött Tomiért hozzánk, amikor letelt a kiszabott játszóidő – így találkoztunk, életünkben először. Az anyuka hajszolt, megfáradt asszonynak tűnt, és mivel invitáltuk, hogy üljön le pár percre, mielőtt elviszi Tomit, beszélgetésbe elegyedtünk. Döbbenetes módon megnyílt egy csésze tea fölött – ezt osztotta meg velem:

Tomi későn jött, harmadik gyerek, a két nagyobbik fiú már 14 és 18 éves volt, amikor Tomi megszületett. Még kisbaba volt, amikor szülővárosukból Pestre költözött a család, mert az apa hatalmas karrierlehetőséget kapott, szakmailag nagyot lépett előre.

Az anya hivatása azonban nem olyan, ami nagy fejlődést tenne lehetővé… kis keresetű, kis presztízsű munka. Megjegyzem: a személyiségében sem láttam meg a fejlődés igényét vagy lehetőségét az alatt a rövid kis beszélgetés alatt… Így valamelyest érthetővé vált számomra, hogy a pesti, új munkakörnyezetben a férj szárnyakat kapott, a feleség pedig egyre jobban hátramaradt mögötte, nem bírta tartani a lépést. Megmaradt ugyanannak a csendes, egyszerű asszonynak, aki a szülővárosukban volt. Hiába vett „divatos” (valójában túl kihívó, már-már közönséges) ruhadarabokat, kiegészítőket – nem találta meg bennük az „új egyéniségét”.

A férj pedig, huszonegynéhány év házasság után egyszer csak bejelentette: elválik. Új családot talált magának, egy szintén elvált asszony személyében, akinek ugyancsak gyerekei vannak.

A válás után az anyuka nagy anyagi nehézségek közepette nevelgette Tomit, és lelkileg egyre rosszabb állapotba került. Lecserélték egy fiatalabbra, ő maga nem talált új párt magának, és minden olyan kilátástalannak tűnt… Így jutott el odáig, hogy tavaly – ahogy ő fogalmazott – „idegkimerültséggel” kórházba került. Hogy ez pontosan mit fed, azt nem firtattam. Lehetett ez egy súlyos depresszió is, vagy más pszichés összeomlás, de lehetett akár alkohol- vagy drogprobléma is.

Mindenesetre mire kikerült a kórházból, Tomit az apja elperelte tőle – mondván: a labilis anya mellett nem biztosított a gyerek harmonikus fejlődése.

Rettegtek a költözéstől – anya és fia is. Egy nyolcéves gyereknek még az anyja mellett a helye! De az első hónapok egész jól elteltek, mert Tominak az új iskola nyújtott annyi új ingert, ami feledtette átmenetileg az anyja hiányát. Vigasztalták is magukat: az a pár nap a hétvégéig csak eltelik… A mostohatestvérek is könnyebbé tették a váltást.

Igen ám, de közeledtek az ünnepek… a karácsony mindig nagyon nehéz időszak a szétszakadt családoknak, mert nincs jó megoldás: valaki mindig egyedül marad Szentestén, valaki mindenképp megsínyli, hogy a szerettei nélkül kell ünnepelnie…

Aztán ezen is túlestek. De akkor jött az újabb nehézség: felbomlott az apa új kapcsolata is! A mostohatestvérek elköltöztek, kettesben maradt az új lakásban apa és fia! Most vált igazán élessé a helyzet… amikor az anyjától elperelte a fiát, talán ebbe bele sem gondolt ez a férfi! (Ezt már onnan tudom, hogy felhívott megköszönni, hogy nálunk játszhatott a fia - és ha már beszélünk, ő is rám zúdította kételyeit, gondjait!) Hogy fog neki minden nap tiszta, vasalt ruhát, tízórait biztosítani, időben elhozni az iskolából, vigyázni rá, NEVELNI? Hogy fog lemondani a munka utáni szakmai programokról, a szórakozásról, azért, hogy a fiával legyen?

Hát nem valami jól… Tomi afféle „kulcsos gyerek”, sokat van egyedül, nyolc éves létére néha késő estig is. Amikor erről beszél, halkan hozzáteszi: „De van saját telefonom, fel tudom hívni apát, ha akarom…” És persze (telefon ide vagy oda!) boldogtalanabb, mint valaha, sőt: a szülők is boldogtalanabbak, mint valaha…

A helyzetükre nincs jó megoldás. Ők már egy család nem lesznek sohasem, Tominak ki kell valahogyan bekkelnie azt a pár évet, míg felnő… De mindörökre nélkülöznie kell a családi fészek melegét. Amíg saját maga családot nem alapít… De milyen minta áll most előtte? Hogyan fog tudni jobb helyzetet teremteni maga köré felnőve, ha most ezt látja…?

Nekem a szívem facsarodik ettől az egésztől. Én is elvált szülők gyerekeként nőttem fel, de soha, egy percig sem éreztem magam ennyire elveszettnek!

Mit rontottak el ezek a felnőttek Tomi körül?

Azt hiszem, legelőször is a párválasztásnál hibáztak – ha egy ember ambiciózus, karrierre vágyik, akkor nem szerencsés olyan emberrel házasodnia, aki pedig megelégszik azzal, ami van, és nem vágyik máshová, többre…

Hibáztak, amikor Tomit világra hozták – ez kegyetlenül hangzik, de azt hiszem, a két nagykamasz gyerekkel már ismerték annyira egymást és önmagukat, hogy tudhatták volna: nem együtt akarnak megöregedni… Egy harmadik kisgyerek egyetlen házasságot sem képes összetartani, amikor az már omladozóban van…

Hibázott az apa, amikor lecserélte a családját egy másikra (hogy ez hiba volt, azt már ő is tudja, hiszen a következő párkapcsolata sem lett jobb). Hibázott az anya, aki nem tudott elég erős maradni a fia érdekében – ez nem is annyira hiba, mint gyengeség. Nem bírta a terheket, és ennek a fia issza meg a levét. És hibázik az apa újra meg újra, amikor magára hagyja a fiát, és nem helyezi minden egyéb szempont elé azt, hogy ez a gyerek a lehető legkevesebb sérüléssel ússza meg a gyerekkort. Hibázik minden alkalommal, amikor egyedül hagyja a gyerekét.

Ne haragudjatok, ha szokatlanul ítélkező és kevéssé toleráns a véleményem e történetről. Túlságosan felkavar és elszomorít ahhoz, hogy semleges tudjak maradni. Nem bírom látni, ahogy egy gyereken csattan az ostor a felnőttek rossz döntései és gyengeségei miatt.

És még valami: ha elolvasva hasonlóságot véltek felfedezni a történet, és egy általatok ismert család sorsa közt - az nem a véletlen műve! Sajnos, ez annyira nem egyedi eset ma, hogy bármelyikünk ismerhet ilyet, nem is egyet... És ez a legszomorúbb az egészben!

 

Nóra

16 komment

Májusi születésnap!

2011.05.16. 15:06 Kérj tanácsot

 

Május 17-én van a lányom születésnapja. Már tizenegy éves! Abban az évben, amikor megszületett, a kínai horoszkóp szerint Sárkány éve volt. A kínaiak nagyon kedvelik ezt a jegyet, és tehetségesnek tartják az akkor született embereket. Ennek bizonyítéka, hogy a születések száma a Sárkány évében kicsit mindig megemelkedik Kínában a hírek szerint.

Gyönyörű volt a május 2000-ben is, ez volt az az év, amikor április közepén beköszöntött a hőség. Pedig előtte annyira örültem, hogy még a nyári meleg előtt megszületik a kisbaba. A meleg egészen novemberig tartott, emlékszem, november közepén 16 fokban álltam a féléves babával a játszótéren, és megállapítottam magamban, hogy nagyon szép volt a félévünk.

Nehezen indultam el a kórházba, mert otthon kellett hagyni -életében először!- a 19 hónapos fiamat, aki a történésekből túl sokat nem értett.

A játszótérről és a napi feladatok intézése közben mentem be szülni. Talán ez volt az oka annak, hogy a kórházban töltött időt végig aludtam. A szobában két fiú-, és két lánybaba volt, a lányomon kívül mind első gyermek a családban. Csodámra járt a három „újszülő”, amikor "rutinosan" és "bátran" megfogtam a pár órás lányomat, tisztába tettem és megszoptattam. Nagyon jó érzés volt, hogy nekem ez már csípőből megy, mindenféle "agyalás" és "bénázás" nélkül, természetesen! Én sem így kezdtem a "szakmát", de ezt inkább majd elmesélem egyszer októberben, a nagyfiam születésnapján! 

A gyerekem csak nézegetett és aludt, a három másik meg ordított. Így a lányommal végig aludtuk a bent töltött napokat. Volt olyan reggel, hogy amikor frissen és fitten felkeltem, a három anyuka majdnem sírva mesélte, hogy 1-2 órát aludtak csak. A három gyerek egész éjjel -felváltva vagy együtt- ordított a szobában, én meg bezzeg, tették hozzá irigykedve és kicsit idegesen, végighortyogtam az éjszakát a lányommal. Nem hallottam semmit? -kérdezték.

Nem hallottam, pedig a gyerekeim rezdülésére ébredtem mindig azonnal, három kisbaba sírására meg nem. Nagyon érdekesen van ez kitalálva!

Hamar elszaladt az a pár nap, és nagy boldogság volt hazamenni végre. Onnan kezdődött az igazi munka!

A fiam nem állt velem szóba, amiért nem látott napokig. Furcsán nézegette a „csomagot”, ami velem együtt érkezett, és „ami” bekerült a kiságyába. Annak viszont örült, hogy ő kapott egy új ágyat.

Az első szoptatás, amikor már csak hárman voltunk otthon -pár napos otthonlétem után következett be- elég izgalmasra és emlékezetesre sikerült. Ahogy elkezdtem etetni a kisbabát, a fiam felmérve a helyzetet, hogy végre elérkezett az ő ideje, felállt az ágyra és elkezdett ugrálni. Hiába kérleltem, nem hagyta abba. Aztán addig ugrált, míg leesett a parkettára, és megütötte magát.

Próbáltam neki megmagyarázni, hogy nem törheti össze magát naponta százszor, amikor etetni fogom majd a kistestvérét. Azt hiszem megértette, mert néhányszor még megpróbálta elvonni a figyelmemet az etetésről, de már nem művelt veszélyes dolgokat. Lassan -1-2 hét alatt- elfogadta a változást.

Nagy szerencsémre sokat tudtam foglalkozni vele (ez segített elfogadtatni az új helyzetet), annyira tündéri kisbaba volt a húga. Csak evett, aludt és nézegetett.

Nagyon érdekes elővenni az akkor készült fényképeket, mert nekem olyan, mintha tegnap lett volna az egész, a gyerekeknek meg maga a történelem! És tulajdonképpen tényleg maga a történelem!

Kívánom, hogy idén is legyen nagyon boldog a születésnapja a nagylányomnak!

Zsófi

18 komment

Családi örökség

2011.05.13. 10:39 Kérj tanácsot

Ha ezt a kifejezést meghalljuk, sokminden eszünkbe juthat – a nagymama étkészletétől a por-illatú, régi könyveken át különféle tárgyi dolgok.

Abba kevesen gondolunk bele, hogy örökségünk nem tárgyi része mennyivel fontosabb… Hiszen minden család története egy-egy regény, melyet mi magunk szövünk tovább. Egy nemzedéken belül továbbörökítjük a születés, a szerelem és a halál - vagyis az élet nagy eseményeinek történeteit (ez meghatározza identitásunkat), de átvesszük szüleinktől-nagyszüleinktől, és átadjuk gyermekeinknek a család szellemi örökségét is, kulturális értékrendjét, hitét, a léthez és a túlvilághoz való viszonyulást, és a hiedelmeit is (itt közbe kell vetnem: péntek van, és 13-a! A babonához való viszonyunkat is meghatározza, hogy mit hozunk e téren örökségként otthonról… Itt írtunk már erről, egy másik péntek 13-án: http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/13/pentek_81024)

Hogy azonosulunk a kapott örökséggel, vagy szembefordulunk vele – az már más kérdés, de a viszonyunkat ezekhez a kérdésekhez a családban alapozzuk meg.

Mindezek a gondolatok „A belénk égett múlt” című könyvecskét olvasva merültek fel bennem. A „Nyitott Akadémia” rendezvény-, tréning- és könyvsorozat keretében jelent meg, és négy neves szerző járja benne végig a témát a pszichológia, a spiritualitás, a vallás szemszögéből: Bagdy Emőke, Koltai Mária, Pál Ferenc és Popper Péter. A fenti gondolatokat Koltai Máriától idéztem fel.

Azt is írja: a különféle kicsi és nagy traumák, krízisek (ilyen a gyász, de ide sorolandó valamely szégyenteljes eset is a családban, vagy valami olyasmi, ami bűntudatot gerjeszt, ami a család értékrendje szerint nehezen vállalható, stb.)  - szóval mindezek a traumák generációkon átívelve is velünk maradnak. Ezért nagyon fontos, hogy a családtagok - minden családtag! nem csak azok, akik közvetlenül érintettek ezekben a krízisekben! – elgyászolják, elengedjék ezeket az eseteket. Ha ez nem történik meg, akkor magunkkal cipeljük, és gyermekeinknek is továbbadjuk majd ezeket a nehéz terheket. És az elfeledettnek hitt, örökre elhallgatott történetek így visszatérhetnek, és új generációk életére lehetnek hatással.

Mondjunk rögtön egy nagyon egyszerű, kevésbé drámai példát is erre. A család életében mindig van egy természetes fejlődés – a családnak is van életciklusa. A párkapcsolat kezdeti, gyönyörű és izgalmas fázisa után jön a párrá válás, ami egy nehezebb, sok feladattal járó szakasz, konfliktusokkal jár. Aztán gyerekek születnek, majd felnőnek és kirepülnek. Ezek a fázisok mindig nagy váltást jelentenek az előző után! Ez is egyfajta trauma, krízis, amit meg kell tanulni jól feldolgozni. Ezt a természetes fejlődést is mindig kíséri egyfajta „gyász” érzés, mert nehéz és fájó otthagyni az előző állapotot.

Azt mondja Koltai Mária pszichoterapeuta asszony, hogy ha egy családban ez a fajta elengedés nem alakul jól már a házasság elején, és nem tudjuk elfogadni, hogy egy szakasz lezárult az életünkben, és már új kezdődik  - akkor a gyerekekre nézve ennek később nagyon rossz következményei lehetnek. Pl. a szülők visszatartják a gyerekeket, amikor pedig azok már szárnyalni vágynak – és ez kamaszkori krízist okozhat, akár drogproblémát is, magatartászavarokat… 

Egy nagyon szemléletes irodalomtörténeti példát is hoz a generációkon átívelő terhekre. Eugene O’Neill Nobel-díjas drámaíró családjának minden generációjában volt legalább két olyan férfi, aki alkoholista volt, és/vagy öngyilkos lett. O’Neill a tehetségéhez mért terápiát választott magának, hogy feldolgozza ezt a traumát: megírta családja történetét. Ám a feldolgozás nem volt kellően hatásos, nem volt elegendő (valódi terápiára lett volna szüksége). O’Neill minden kapcsolatot megszakított két fiával, akik később mindketten öngyilkosok lettek. Lánya pedig nagyon látványos módon próbálta korrigálni a családi terhet: férjhez ment egy apja korabeli férfihoz (Charlie Chaplinhez), és nyolc gyermeket szült neki… (O’Neill ezért vele is szakított, soha többé nem állt szóba vele, és unokáit sem nézte meg soha!)

A családterápiának vannak nagyszerű módszerei arra, hogy hogyan lehet az efféle családi örökségeket letennünk. A részletes családfa-állítás is része lehet ennek, de van egy másik nagyon érdekes módszer: „timeline” a neve: húzzunk egy vonalat, amelyre rajzoljuk fel a születésünk pontját, és azt, hogy hol tarunk most. Ezután jelöljük le és fölfelé mutató nyilakkal mindazokat az eseményeket, amelyek pozitív történések voltak, és amelyek veszteségekként maradtak meg. A nyilak méretével kifejezhetjük azt is, hogy melyik esemény milyen súlyú volt. Aztán nézzük meg: a veszteségek hogyan kompenzálódtak, mit tudtunk kezdeni velük… Gondolkodjunk el rajta. Sőt: beszéljük meg párunkkal, családtagjainkkal, barátunkkal – akivel tudjuk. Ha életünk most is éppen veszteség-fázisban jár, akkor nagyon hasznos lehet, ha vissza tudunk nyúlni egy olyan korábbi veszteséghez, amikor megoldottuk a helyzetet – ez erőt ad!

Még egyszerűbb módszer a levélírás: ha a családunk történetében van olyan személy, akihez jelentős, fel nem dolgozott veszteség vagy trauma kötődik, akkor írjunk neki levelet! Nem kell elküldeni (elhunyt személynek is szólhat a levél!) – elég, ha megfogalmazzuk, leírjuk, és lehetőleg valamelyik szerettünkkel megosztjuk a levél tartalmát. A levél végén búcsúzzunk el! Sokat segíthet egy ilyen írás az elengedésben, a terheink letételében.

Ezt a munkát nem szabad megspórolni! Életünk sikeres folytatásához elengedhetetlen, hogy szembenézzünk az efféle kérdésekkel is. Ezen a szép, nyárias hétvégén gondolkodjatok el ezeken – napsütésben a súlyos gondolatok is könnyebbnek tűnnek!

 

Nóra

1 komment

süti beállítások módosítása
Mobil