HTML

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk... Zsófi és Nóra. (25) 33 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (4) adventi ételek (2) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) Bagdy Emőke (1) bagdy emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (27) Csányi Sándor (1) csányi sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) háztartás (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) Jamie Oliver (1) jamie oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) Jó estét nyár jó estét szerelem (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konmari (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rendrakás (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) sárkány éve (1) Sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) Schobert Norbi (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) S . Nagy István (1) tai chi (1) tanács (17) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

A filmtörténet legemlékezetesebb szakításai

2011.11.23. 10:53 Kérj tanácsot

 

Emlékeztek arra a szakításra, ami a legjobban fájt életetekben? És arra, amelyik a legnagyobb megkönnyebbülést hozta? Olyan is van, akinek ez a kettő egybeesik… Amikor két ember, akik korábban szerették egymást, kimondja, hogy a kapcsolatnak vége – az mindig nehéz, de a körülmények mindig mások.

Tegnap a férjem véletlenül rábukkant egy klasszikus amerikai filmeket játszó csatornán az egyik kedvencemre: A szerelem hálójában című filmre. Tudta: amíg az utolsó képkockák is le nem peregnek, engem hat lóval sem tud elvontatni a tévé elől – pedig már ezerszer láttam a filmet! Sőt – ő is ezerszer látta, és ugyanúgy szereti, mint én (azon szerencsések közé tartozom, akinek a férje szerint nem ciki szerelmesfilmet nézni, sőt – azon meghatódni sem!).

Annak rendje és módja szerint meg is néztük újra, és közben elhatároztam: a film vége felé található szakítós jelenet ér annyit, hogy toplistát készítsek hozzá! Tehát íme, az én szubjektív listám a filmekben látott legjobb, legviccesebb, legmegrázóbb szakításokról.

1. Nora Ephron: A szerelem hálójában – amikor a Meg Ryan által alakított Kathleen szakít Frank Navasky-val, (Greg Kinnearral), aki a film nagy részében a fiúját játssza. Ez a szakítás ugyebár az elkerülhetetlen kategóriába tartozik – hisz Meg Ryan a film elejétől kezdve reggelente alig várja, hogy Frank kitegye a lábát otthonról – és ő emailben flörtölhessen Tom Hanksszel. Ez egyetlen szerelmi kapcsolatnak sem tesz jót… Ráadásul hamar kiderül, hogy Frank Navasky egy felfújt, túl intellektuális hólyag (Julius és Ethel Rosenberg legnagyobb élő szakértője!!) – sznob és unalmas, miközben el van ájulva önnön eszétől és vonzerejétől… Kathleen viszont vicces, laza, kedves és úgy okos, hogy közben nem fitogtatja irritálóan az eszét. Nem illenek hát egymáshoz – szakítaniuk kell!

A pillanat akkor jön el, amikor beülnek egy moziba, és a film előtt sutyorogva kiderül, hogy a lány a legutóbbi választásokon elfelejtett elmenni szavazni… mert inkább elment a manikűröshöz! Frank szemében ez főbenjáró bűn, de végül nagyképűen azt mondja: „Megbocsátom neked!” – Kathleenben viszont ettől elszakad a cérna, kirohan a moziból, Frank utána, és kikötnek egy kávézóban, hogy megbeszéljék a kapcsolatukat. Frank ekkor előadja (még ekkor is öntömjénezésbe hajló) szakítós szövegét: „Annyira hálás vagyok a sorsnak, mert tudom, hogy te soha nem akarnál olyasvalakivel járni, aki nem teljes mértékben méltó rád…” A jelenet legjobb pillanata, amikor Meg Ryan óvatosan rákérdez: „Te nem szeretsz engem?” – Frank hasonló óvatosággal ingatja a fejét, Kathleen arcán erre végigfut a megkönnyebbülés – nem a kétségbeesés, ahogy várnánk -, és kiböki: „Én sem szeretlek téged!”. Ettől kezdve felszabadultan nevetnek egymásra. Ilyen boldog, kiegyensúlyozott szakítást én az életben nem is nagyon tudnék elképzelni, de végignézni annyira jó!

A jelenet másik örökzöld párbeszéd-részlete:

Frank: „Neked van valaki más az életedben?”

Kathleen: „Nincs. De álmodozom valaki másról.”

Nézzétek eredetiben, úgy még jobb:


 

 2. A filmtörténet egyik legjobb filmjének tartom a Veszedelmes viszonyokat, méghozzá azt a változatot, amelyiket Stephen Frears rendezett, John Malkovich és Glenn Close játsszák a főszerepeket. A szakítós jelenetben a Malkovich alakította Valmont Vicomte éppen a Michelle Pfeiffer által megformált erényes asszonnyal, Madame de Tourvellel szakít. Az irodalomtörténet és a filmvászon egyik legkegyetlenebb szakítását láthatjuk: Valmont ugyanis szerelmes az asszonyba, akit mégis el kell dobnia magától, mert a saját játékszabályai ezt diktálják! Fogadást kötött örök barátnéjával, a hozzá hasonlóan libertiánus Meurteuil márkinéval, hogy el tudja csábítani a legtisztább nőt a társaságban – persze sikerül is neki! Tourvelné halálosan beleszeret Valmontba, aki - végre egy valódi érzelemmel találkozva – fogadás ide vagy oda, maga is szerelmes lesz. De ez az érzés nem elég erős ahhoz, hogy megtagadja miatta saját legfőbb lényegét: a gátlástalan kalandor szerepét! A csábítás megtörténtével le kell zárnia ezt a kalandot is, bármennyire fáj is mindkét félnek. Íme a kegyetlen szakítás, melyben Valmont ebbe a hazug mondatba kapaszkodik újra meg újra: „Nem vagyok a magam ura!” (Sajnos a magyar nyelvű változatnak kicsit elcsúszott a szinkronja, de azért érdemes megnézni így is.)


 

 3. Ha a Veszedelmes viszonyokról azt írtam, hogy a filmtörténet egyik legjobb filmje, akkor a Casablancáról nyilván azt kell írnom: a filmtörténet legjobb romantikus filmje, Kertész Mihály rendezése. Az egész film egyetlen, nagy szakításról szól – háborúval, hősiességgel, barátsággal a háttérben. Csodás, titokzatos, nem erről a mai világról való szereplőkkel (Humphrey Bogart és Ingrid Bergman legendáját ez a film alapozta meg), felejthetetlen zenével, tökéletes párbeszédekkel. Az utolsó jelenetet még azok is ismerik, akik soha nem néznének romantikus filmeket:


 

 4. Igazi legenda a Breakfast at Tiffany’s, magyarul Álom luxuskivitelben című film is, Audrey Hepburn-nel a főszerepben (Truman Capote művéből Blake Edwards rendezte, a jelmeztervező maga Hubert de Givenchy!). A sikkes, gyönyörű Holly Golightly dekadens, kissé bolondos, nagyon zűrös, de ellenállhatatlan. Szomszédjába költözik Paul Varjak (George Peppard alakítja), reménybeli író – és persze egymásba szeretnek. De Holly (csakúgy, mint a Veszedelmes viszonyok Valmont-ja), minden kötöttségtől retteg, Paul pedig ezt megelégelve ott hagyja az esőben a taxiban, ölébe dobva az ékszerdobozt, mely jegygyűrűt rejt… Szakítás ez a javából – még ha pár perc múlva hepienddé is alakul át!


 

 5. Woody Allen sok jó szakítási jelenetet csinált, álljon itt mondjuk az Annie Hall-ból a repülős jelenet, amikor egymás mellett ülve Woody és Diane Keaton mindketten azon töprengenek magukban, hogy hogyan kéne úgy szakítani, hogy az ne fájjon a másiknak! Aztán ki is mondják: „Amit mi itt babusgatunk, az egy döglött cápa!” Ez a jelenet egy példa az úgynevezett intelligens szakításra… A filmbejátszásban a 6. perc körül láthatjátok:


 

 6. A Blue Valentine-ról írtam már, egy házasság születése és halála a témája. kerjtanacsot.blog.hu/2011/09/13/a_ferfiak_romantikusabbak_mint_a_nok)  Ez a szakítás hosszú és nagyon fájdalmas – ráadásul egy kisgyerek további élete is tétje a szakításnak, az pedig mindig sokkal nehezebb, mint ha csak két felnőtt ember sebzi meg egymást… Ryan Gosling mer síró férfit alakítani, Michelle Williams pedig szintén zseniális a reményét vesztett feleség szerepében:


 

7. Visszatérve a legendákhoz: az Elfújta a szél zárójelenetének is helye van a legtöbbet játszott szakítás-jelenetek között. Scarlett O’Hara (Vivien Leigh alakításában) ekkor veszíti el örökre a lehetőséget arra, hogy egy hús-vér férfi mellett végre boldog lehessen. Egész életében egy ábránd (legjobb barátnője férje) után futott, Rhett Butler (Clark Gable) pedig végül megelégeli, hogy mindig másodhegedűs a nő érzelmeiben. Scarlett persze rádöbben, hogy valójában mindig Rhettet szerette, de akkor már késő… Búcsúzóul egy zsebkendőt kap, merthogy a férfi tudja: élete során egyetlen krízishelyzetben sem volt kéznél Scarlett zsebkendője… S hogy a cinizmust még fokozza Margaret Mitchell írónő, és David O. Selznik, a rendező: Scarlett zokogva kérdezi Rhett-től: „Ó, Rhett kedves, mi lesz velem, ha elhagysz?” Mire Rhett csak annyit mond: „Őszintén szólva, édesem, fütyülök rá.”


 

8. Egy másik filmben szakítások egész sorát látjuk: a Closer (Közelebb) egy bonyolult szerelmi négyszög története, folyamatosan változó érzelmi erőviszonyokkal. Kitűnő benne mind a négy színész: Julia Roberts, Jude Law, Clive Owen és Natalie Portman – mind a négyüket jelölték már Oscarra, a két női főszereplő meg is kapta a díjat, igaz – nem ezért a filmért, ami egy kamaradarab, a szintén Oscar-díjas Mike Nichols rendezésében (neki köszönhetjük a Diploma előtt, és a Madárfészek című filmeket is).  A brutálisabbnál brutálisabb (mármint érzelmileg az!) szakítások közül most azt idézem fel nektek, melyben Dan először szakít Alice-szel, bevallva neki, hogy Annát szereti, és már egy éve megcsalja vele Alice-t:

 

9. Mulatságosabb vizekre evezve idézzük fel a Nászok ásza című film szakítós jelenetét – Adam Sandler a főszereplője, ennek ellenére meglepően vicces filmről van szó! Drew Barrymoore-ral együtt nagyon jó romantikus vígjátékot készítettek abból a blőd élethelyzetből, hogy a hivatásos násznagyként dolgozó Sandlert a saját esküvőjén elhagyja a menyasszonya… Sajnos maga a szakítási jelenet nincs meg a neten, ezért azt nézhetitek meg, hogy mennyire kiborul Robbie a szakítás után – és sajnálatos módon továbbra is mások boldog esküvőjén kellene fellépnie, hisz ebből él!


 

10. A toplistám utolsó helyén egy toplista áll: a Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity) című filmben (melyet kedvenc íróm, Nick Hornby egyik regényéből rendezett Stephen Frears (lásd még: Veszedelmes viszonyok!), a John Cusack által alakított főszereplő toplistát készít élete 5 legfájdalmasabb szakításáról:


 

A filmeket jó felidézni – de ti ne szakítsatok, hanem tanulva régi szakításaitokból, vigyázzatok arra a kapcsolatra, amelyben éltek!

Nóra

12 komment

Címkék: szerelem szakítás filmek párkapcsolat megcsalás natalie portman félrelépés nora ephron válsághelyzetek

A kirakós játék legsötétebb eleme

2011.11.21. 14:05 Kérj tanácsot

Ma reggel nagy örömmel olvastam, hogy Zsófi közös kedvenc írónőnknek állított emléket ismét: Szabó Magda halálának negyedik évfordulójára írt cikkét itt olvashatjátok: kerjtanacsot.blog.hu/2011/11/21/szabo_magda_emlekere_1

Zsófi az életrajz főbb állomásait leírta nekünk, Szabó Magda regényeinek egy része pedig annyira önéletrajzi ihletésű, hogy életművét olvasva is összeállt számunkra családja története, és az ő életének története is – legalábbis azt hittük sokáig, hogy így van!

Valójában azonban a halálát követően az is kiderült: amit ő megmutatott nekünk, az nem a teljes igazság, sokszor a valóság és a fantázia szétbogozhatatlan keveréke, és gyakran épp az hiányzik belőle, ami lényének a legfontosabb rétege volt!

Egy irodalomtörténész számára, és egy „rajongó” olvasó számára olyan az ő lénye, mint egy hatalmas, színes puzzle, amiből sajnos bizonyos részek örökre elvesztek a halálával.

Mást azonban itt hagyott ránk: például a naplót, amelyet idén jelentetett meg az Európa Kiadó, és amelynek a létezése meglepetés volt még életművének legjobb ismerői számára is. (Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Szabó Magda személyes jóbarátja írta róla: Meglepetéssel az tud igazán szolgálni, akiről azt hisszük: ismerjük. Méghozzá jól. Így vagyok Szabó Magdával. Amikor új könyvéről hallottam, döbbent csodálkozással fogadtam. Valaha szerette volna, ha monográfiát írok róla. El is jutottam a címszavakig. Azt a terjedelmes esszét még halála előtt életműve kiadójának, Osztovits Leventének ajánlhattam. A Digitális Irodalmi Akadémiában engem jelölt meg személyes képviselőjeként, együtt ütemeztük írásainak digitális megjelentetését. Sokszor, őszintén beszélgettünk, nem egyszer pedig játékosan, másokkal szemben gonoszkodón. De a Liber Mortisról én sem tudtam. Felhívtam orvosnő barátnőnket, akinek a karjai között halt meg. Meg kellett kapaszkodnia. Sejtelme sem volt minderről.”)

Persze, mondhatnánk – hisz a napló a legszemélyesebb magánügy. Csakhogy a Liber Mortis nem hagyományos napló – témája szinte kizárólag a gyász, amit az írónő férje halála után a maga módján próbált feldolgozni: kiírta magából, részben saját maga számára, részben az elvesztett társ számára (bár sokszor említi: „Minek írok, kinek írok, miért írom? Ha élsz, abban a más szférában, és figyelsz rám, tudod. Ha megsemmisültél, minek ez a beszéd- és értelemgyakorlat?”). Máshol viszont kiderül: nagyon is tudta az írónő, hogy kinek-minek írja: nekünk, olvasóknak írta ezt is! „Vajon aki ezt elolvassa egyszer, azt hiszi rólam, bolond voltam, hogy egyoldalú levelezést folytatok egy halottal?...”

Ez egyszersmind választ ad arra a kérdésre is, ami gyakran fel szokott merülni az irodalomtörténetben fellelhető naplókkal kapcsolatban (egyszer hosszú vitát folytattam erről egy barátommal!): vajon szabad-e, illik-e, etikus-e elolvasni bárkinek a naplóját – éltében-holtában?

Én azt vallom, és Szabó Magda megerősíti: a legtöbb író mindig, minden körülmények között író marad, a gondolatait azért ölti irodalmi formába, hogy megmutassa a világnak. Minden, amit ő leír, a nyilvánosság számára készül – ha nem így lenne, megsemmisítette volna a teleírt füzeteket! És ha nem így lenne, akkor nem találnánk a füzetekben ilyen mondatokat: „Én, Szabó Magda, Elek lánya, János unokája, olyan tárgyilagosan szerencsétlen, olyan vigasztalhatatlanul kétségbeesett, s olyan egyedül vagyok, hogy nem logikus az, hogy élek. Bár végezném már az életművel, s mehetnék megtudni, mi van az Aurora Borealison túl.” Ez bizony nem a halott társnak, nem is önmagának íródott – hanem nekünk, a külvilágnak, az utókornak. Az ő örök olvasóinak.

És mégis: sokszor kukkolásnak érzi az ember, ahogy olvassa ezt a legszemélyesebb írást. A gyász, csakúgy, mint a szerelem - a legbensőbb magánügyünk. Ritkán van módunk beletekinteni valakinek az ennyire lemeztelenített érzelemvilágába. Ráadásul egy rettentően sérülékeny, sérült, vergődő lelkiállapotát mutatja itt meg nekünk az írónő. Éppen ezért nagyon nehéz olvasmány is a Liber Mortis. Nem irodalmi szempontból nehéz, hanem lelkileg az, szinte elviselhetetlenül telepszik ránk a fájdalma. Bevallom, nekem sokkal tovább tartott elolvasni a könyvet, mint más, hasonló terjedelmű könyveket – mert időnként meg kellett állnom, más könyvhöz nyúlnom, szünetet tartanom. Nem tudtam másképp „beosztani” magamnak ezt a tömény keserűséget és a sokszáz oldalnyi jajj-szót.

Szabó Magda ugyanis ezt is, mint mindent az életében, ezerszeres intenzitással élte meg: ő ilyen volt. A szerelem nála mitológiai nagyságú volt, férje halála után a bűntudat is, amiért ő lett sikeres, nem a férje… A gyász is olyan intenzitással fejeződik ki nála, hogy erőt kell vennünk magunkon, ha olvasni akarjuk.

Ami miatt mégis azt mondom, megérte elolvasni, el kellett olvasni, az ez: egyrészt Szabó Magda életét, életművét jobban meg tudja érteni, fel tudja mérni az ember, ha látja, hogy 25 évvel a halála előtt mekkora tragédia, milyen nagy veszteség érte, mennyire nehezen talált vissza az életbe. A naplókat a férje halálát követő első két évben szinte napi rendszerességgel írta, aztán négy évvel később újra elővette, és újabb két éven át időnként írt néhány bejegyzést. Körülbelül a könyv felénél azonban érzékelhetően megváltozik az írás tartalma: a gyász-munka elér abba a fázisba, amikor az itt maradott, megözvegyült asszony elkezdi megtalálni az új életét. Innentől kezdve a napló lassan átváltozik (sokszor teátrális) panaszkodásból beszámolóvá, megismerhetjük az írónő hétköznapjainak történéseit, alkotói folyamatát – és ebbe nagyon érdekes belelátni.

Másrészt nagyon tanulságos, szinte terápia-szerű az, ahogyan végigkísérjük őt a gyász egyes fázisain. Mindenki, aki veszített már el hozzá közel álló személyt, tudja: az idő ugyan nem törli el, nem is gyógyítja be a fájdalmat, de átalakítja. Ezt az átalakulást követhetjük Szabó Magda naplójában nyomon.

Az írónő Szobotka Tibor halála után magára maradt – és bár azt hitte, képtelen felépíteni az életét egyedül, önállóan, de mégis képes volt rá: sok más egyéb mellett olyan remekműveket is írt a napló születése közben, mint a férjének emléket állító „Megmaradt Szobotkának”, a Béla király-drámatrilógia, a napló ideje után született talán legzseniálisabb műve, Az ajtó (mely a világhírt is meghozta számára), és a Für Elise.

A Liber Mortis tehát egy kicsit arra is megtanít bennünket: mindent, még a legszörnyűbbet is túl lehet élni, talpra lehet és talpra kell állni a legnagyobb csapás után is. Kabdebó Lóránt így írt erről (idézem a www.mkdsz.hu/content/view/23555 oldalról):

Lassan, fokozatosan kezd megépülni a kettévágott. Kiegészülni gyászoló egésszé. Volt ereje kiegészülni. Újra nagy író lenni. Talán még nagyobb, mint eddig volt. „Veszítve szeretünk csak igazán” -- írta a másik debreceni, Szabó Lőrinc. Ezt tanulta meg Szabó Magda, miközben telesírta ezeket a füzeteket.

A két nagy debreceni elszármazott tudatomban összeolvasható: Szabó Lőrinc A huszonhatodik év című gyász szonettsorozata, és Szabó Magda halottaskönyve. Mindkét könyv a veszteség jóvátétele: a múlt átrendezése és a jelen megszervezése. Az egyik egy év, a másik évtizednyi történés. Diadalvétel a poklokon. Bizonyság, hogy az embert a pokol kapui sem győzhetik le.

Napló - írták a kiadók, műalkotás – mondom én. Mert kivel nem történhet meg hasonló kettévágatás. Mindannyijuknak ajánlom ezt a könyvet. A legmélyebb kétségbeesésből, a legnagyobb magára maradtságból is vezet kiút. Ha igazán megéljük a hiányt. Ha fel tudjuk mérni a veszteséget, és ha utána meg akarunk maradni embernek ebben a teremtett világban. Ha benne élve, visszamenőlegesen ki akarjuk érdemelni, hogy társsal alakulhatott az életünk. Mert csak így lehet egész az itteni túlvilágunk. Én legalább is így olvasom Szabó Magda könyvét. A magam számára a Halál Könyve az Élet Könyve. A felszabadulás könyve?”

 

Nóra

5 komment

Címkék: gyász szabó magda liber mortis

Szabó Magda emlékére!

2011.11.21. 00:07 Kérj tanácsot

 

Hihetetlen, de négy évvel ezelőtt halt meg Szabó Magda. Azért hihetetlen, mert olyan, mintha "tegnap" lett volna a kilencvenedik születésnapja, ennek alkalmából az ünnepség-sorozat, és szülővárosa szeretetének megnyilvánulása a róla még életében elnevezett könyvesbolttal. Majd egy hónappal ezután a hír, hogy olvasás közben végleg elaludt az írónő.

Szabó Magda mindig azt nyilatkozta, ha megkérdezték, fél-e a haláltól, hogy egy kicsit sem fél, mert mindenki, akit szeretett, elment már, és ő biztos abban, hogy találkozni fog velük.

Írtunk már róla a blogban többször is, http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/05/07/a_debreceni_csoda

http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/01/31/szabo_magda_beremenyi_geza_az_ajto

de néhány életrajzi adat álljon most itt ismét, emlékezve a nagyszerű emberre, aki a legismertebb magyar írónő a világban.

Debrecenben született 1917. október 5-én, nemesi-értelmiségi családban. Felmenői közt több családtagnak is volt írói vénája. Apjához erős lelki kötelék kötötte. Szabó Elek jogász volt, városi tanácsnok. Az írónő tanulmányait szülővárosában végezte a Dóczi Leánynevelő Intézetben, ahol utálta a cserkészetet és a tornaórákat. Egy tanára, Szondy György ifjúsági író már 11 éves korában felismerte tehetségét. Verseket írt, fordítással is kísérletezett.

Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben. Az érettségi utáni nyarait Bécsben töltötte, ahol taszította a katolicizmus és a Habsburg-kultusz, és magyarsága elmélyült. Diplomáját a Tisza István Tudományegyetemen szerezte meg Debrecenben, latin-magyar-történelem szakon 1940-ben, majd azonnal tanítani kezdett: két évig szülővárosában, 1942-től 1945-ig pedig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott.

1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Pesten bekerült az irodalmi élet sűrűjébe, publikálni kezdett, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg.

1947-ben ment feleségül Szobotka Tibor íróhoz, és ebben az évben írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel.

1949-ben Révai József utasítására visszavonták tőle a Baumgarten-díjat, s polgári származása miatt munkahelyéről is elbocsátották.

1958-ig nem publikálhatott, ezekben az években tanított. 1959-től műveit kiadták, és József Attila-díjat kapott. Az ismertséget az 1958-ban megjelent „Freskó”, és az 1959-es „Az őz” című regényeinek köszönhette.

Innentől kezdve már csak az írásból élt, életműve színes, és az olvasók nagy örömére igen gazdag...

Nézzünk meg néhány részletet az írónő emlékére a műveiből készült alkotásokból:

Régimódi történet:

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=88929&i_city_id=3372&i_county_id=-1

https://www.youtube.com/watch?v=cPHzj1f8F9o&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=6FmBsWdzJxI&feature=related

Bánfalvy Ági, az örök „Torma”:

https://www.youtube.com/watch?v=3dt8tqHsecE

"Abigél-variációk":

https://www.youtube.com/watch?v=jywYl10DjhQ&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=cPxn5fpsrmE

Az írónő hűséges olvasója:

Zsófi

2 komment

Címkék: szabó magda

Adventre várakozva

2011.11.18. 08:44 Kérj tanácsot

Mint tudjuk, az advent a karácsonyi várakozás időszaka. Az idén az ősz vége különösen nehézre, gondterhesre, szürkére sikeredett – a nemzetközi pénzügyi rendszer repedezik és inog, és mint ahogy az igazi földrengés esetén, most is azoknak a nemzeteknek van a legnagyobb félnivalójuk, akinek a „háza” nincs még elég erősre megépítve! Nem véletlenül írtam pár napja a cikket Böjte Csabát idézve arról, hogy ezekben az időkben sem szabad a történelmi távlatokat szem elől tévesztenünk – és nyugodtabban, pánik nélkül élnünk az életünket, örülve annak, amink van…

Mintha ezek (meg a hétköznapi anyagi küszködések) még nem lettek volna elegendőek, ellepte hazánkat a sűrű, szürke szmog is – fojtogatva minket a hosszú, napos ősz után. Fázunk is, nagy sokára mégis megérkezett a tél a mínuszokkal, az óvodából hazahurcolt fertőzésekkel – egyszóval sokminden nem annyira jó most.

Talán ez okozhatja, hogy idén körülöttem sokan siettetnék az ünnepet – az egyik barátnőm már megsütötte az adventre szánt aprósüteményeinek a próbadarabjait (bámulom a gondosságát: még próbasütésre is van ereje, ideje! Én már azt is nehezen préselem ki magamból, hogy az igazán fontos alkalmakra süssek…).

Más pedig egy héttel elszámolva a naptárt, nekifogott az adventi nagytakarításnak, és már készenlétbe helyezte a koszorút is e hét vasárnapjára… Nagy csalódás lehetett, hogy még egy hetet várnia kell!

A fiaim is elkezdték számolni a napot a Mikulás érkezéséig, és egyre többször hangzik el: „Én azt írom majd meg a Jézuskának, hogy…”, „Én egy …-t fogok kérni a Jézuskától!”.

Várjuk tehát az év legszebb, várakozásteli időszakát. Most sajnos el kell mennem a dolgomra, de a nap folyamán, később, keresek nektek majd egy szép, téli verset is, hogy még szebben teljék a várakozás!

Nóra

4 komment

Finomságok őszre és télre!

2011.11.17. 11:52 Kérj tanácsot

 

Az idei szezonban már megbeszéltük, hogy több külső jele is van annak, ha beköszönt az ősz, és nem csak az időjárás emlékeztet bennünket arra, hogy „téliesíteni” kell. (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/10/16/honnan_tudhatjuk_hogy_osz_van)

Ilyenkor nagyobb igénybevételnek van kitéve szervezetünk, hideg van, vírusok jönnek-mennek, az ember kezd lefáradni, a nyári energiák meg kezdenek eltűnni...

Na de ha egy kicsit odafigyelünk arra, hogy az étrendünket is ősziesítsük, akkor nem is olyan nagyon megerőltető folyamat a télre ráhangolódni.

Sok finom receptet írtunk már le a blogban, ami segít frissnek és egészségesnek maradni.

Íme néhány újra!

Fontos őszi-téli alapanyag

-a sütőtök:

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/10/14/sutotok_sulve_fove

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/10/28/halloween_a_konyhaban

-a padlizsán:

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/06/padlizsan_5

http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/04/07/mit_egyen_a_gyerek

-a különböző zöldséges ételek, saláták:

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/07/01/zoldsegeket_beszelek_2

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/03/09/orosz_hussalata_1

http://kerjtanacsot.blog.hu/2009/12/22/jo_falatok_vegetarianusoknak_es_husevoknek

A tavaszi méregtelenítésről szóló korábbi írásom ősszel is aktuális, mert azok a zöldségek és gyümölcsök, amelyeket akkor ajánlottam, így a zeller, a brokkoli, az alma, vagy a citrusfélék, ebben a szezonban is nélkülözhetetlen alapanyagai az egészséges étrendnek.

(http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/03/23/a_tavasz_a_meregtelenites_es_a_negativ_kaloria)

Az én kedvenc receptjeimet rögtön a blog indulásakor bejegyeztem ide. Ezeket az ételeket is leginkább ősszel és télen készítem, így van ez idén is. (http://kerjtanacsot.blog.hu/2009/12/04/akkor_jojjon_most_nehany_etelrecept_is_ami_mindig_finom_es_az_unnepre_is_keszitheto)

A hidegben jobban esnek a gyümölccsel készült húsételek, így a téma zárásaként ajánlani szeretnék egy nagyon könnyű, és finom receptet, amelyet az interneten találtam.

Narancsos csirke brokkolival és barna rizzsel

Hozzávalók 2 főre:

30 dkg csirkemell filé, 2 nagy, lédús narancs, 20-25 dkg brokkoli (egy kicsi fej fele kb.), 1 közepes fej vöröshagyma, 1 ek olaj, 1 csipet őrölt babérlevél, 1 ek méz, só, bors, 1 csésze barna rizs

A rizsből 2,5-szeres vízzel lassú párolással készítsünk köretet.
Közben készítsük el a ragut.
Ehhez gőzöljük (pároljuk) meg a megmosott brokkolit.
Ezt pároló edényben tudjuk a legegyszerűbben megtenni.
TIPP: A brokkoli sokkal jobban ki tudja fejteni pozitív élettani hatásait, ha nincs szétfőzve, hanem csak roppanós.
A csirkemellet tisztítsuk meg, majd vágjuk vékony csíkokra.
Az egyik narancs levét nyomjuk ki (kb. 2 dl friss narancslére lesz szükség), ha nem elég a gyümölcslé, akkor további naranccsal pótoljuk.
A másik narancsot filézzük ki, és tegyük félre.
Az olajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, amit dinszteljünk meg.
Majd adjuk hozzá a húst, és addig pirítsuk, amíg ki nem fehéredik.
Ekkor öntsük fel a narancslével, a mézzel.
Sózzuk, őrölt színes borssal, és egy csipet babérporral ízesítsük.
Hagyjuk 10 percig párolódni.
A raguba keverjük bele a kész barna rizst.
Végül óvatos mozdulatokkal keverjük bele a narancsgerezdeket, és a brokkoli rózsákat is.

(http://www.ritakonyhaja.hu/etlap/husos-etelek/2420-narancsos-csirke-barna-rizzsel-recept.html)

 

Jó étvágyat kívánok, és további szép őszt mindenkinek!

Zsófi

2 komment

Címkék: őszi téli receptek vitaminok őszre és télre

A ferences szerzetes megbotránkoztatja, az Oscar-ra jelölt rendező pedig megdicséri a magyarokat

2011.11.15. 14:44 Kérj tanácsot

A tegnap már idézett Böjte Csaba-előadásból most egy komplett részletet emelik ki nektek (megjelent a Kulcslyuk Kiadó Nyitott Akadémia-kötetében,  2011-ben).

„A múltkor valakit megbotránkoztattam. Azt mondtam, ilyen jó dolga még nem volt a magyar embernek, mint most. Hogy mondhatok én ilyet, kérdezték döbbenten. Akkor gondoljuk végig! Ha az álmainkhoz viszonyítjuk a mai valóságot, akkor tényleg a béka feneke alatt vagyunk, mert nagyon jó a fantáziánk. Morus Tamás azonban már megmondta annak idején, hogy többet ér Anglia földjén egy négyzetméternyi terület, mint Utópia királyságában egy egész hercegség. Most nézzük csak meg: az elmúlt húsz évben nem öltek embert a Kárpát-medencében a hitéért, a világnézetéért, a nemzeti identitásáért. Kicsit kardlapoztak Budapesten, ez-az történt, de ez még mind belefér, ha azt nézzük, hogy az elmúlt ezer évben mi minden volt itt. Tavaly persze sokan panaszkodtak, hogy milyen durva a politikai kampány Magyarországon. Hát, 1514-ben, a Dózsa György-féle kampányban a temesvári püspököt karóba húzták, aztán Dózsa Györgyöt is megsütötték. Ehhez viszonyítva hihetetlenül békés világ van most, nem? És ezt így kell nézni! Kérdem én, mikor jelent meg magyar nyelven ennyi könyv a Kárpát-medencében cenzúrázás nélkül? Annak idején még a Kommunista Kiáltványt is cenzúrázták! Ha most az ember elővesz egy könyvet, hát abban nagyjából az áll, amit a szerző leírt. Hál’Istennek. Mikor volt ennyi továbbtanulási lehetősége egy fiatalnak a Kárpát-medencében? Ilyen lakáskörülményei? Mivel rendszeresen járok házat szentelni, tudom, hogy ma már mennyi szép otthon van. Ha azt, amink van, az elmúlt ezer évhez hasonlítjuk, rájöhetünk, hogy jobban élünk, mint a Napkirály!

Megvásároltuk Marosillyén Bethlen Gábor szülőházát, amelyet Veres-bástyának neveznek, és felújítottuk, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Megállapítottuk, hogy a földszinten istálló volt a fejedelem lovainak, sőt, a szolgák is ott laktak, meg egy kis lyukban ott volt a lőszer, hogy kéznél legyen. Fenn az emeleten élt a fejedelem. Volt a falban egy nagy ajtó – kérdezem, ez hová vezet? Nem vezetett az sehova, ott volt a szottyantó, a fürdőszoba. Nem tudom, hideg-meleg víz lehetett-e benne, de az biztos, hogy csak úgy sutty, a várárokba végezték a dolgukat. Elgondolkoztam, hogy egyik felől az ablak, másik felől meg ez… hát, biztos jól zártak ezek a thermoplanok akkoriban! Az egész ház alapterülete száz négyzetméter – és akkoriban Bethlen Gábor családja volt nemcsak Erdély, hanem Magyarország leggazdagabb családja! Az ajtóba bele van vésve, hogy Bethlen Farkas készítette ezt 1582-ben, tehát hiteles. Eredeti. Szép, reneszánsz ablakkeretek – de száz négyzetméter! Azt gondolom, ha ma valakinek be kellene költöznie ebbe a főúri lakásba az eredeti, 1582-es állapotában, hát sírógörcsöt kapna. Megvan-e bennünk az öröm, a hála, hogy idáig eljutottunk, és megvan-e bennünk a remény, hogy tovább is mehetünk? Ahhoz, hogy tovább építsem a családomat, a munkahelyemet, a nemzetemet, kell egyfajta nyugalom, béke, derű, önbizalom. Tudjam azt, hogy igenis hatalmas utat tett meg a népünk ezer év alatt, és még hatalmas távlatok vannak előttünk. Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákuum, amelynek óriási szívóereje van. A mai embernek a legnagyobb problémája az, hogy ezt az optimizmust, ezt a jövőképet elvesztette. Ha megnézzük, minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy ha eljön a testvériség, egyenlőség, milyen jó világ lesz. Most egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket. …”

Eddig az idézet – nem akarok hozzáfűzni semmit. Inkább elgondolkodom a szavain.

Ugyanakkor egy tegnapi hírt is szeretnék idekötni. Ridley Scott, a Szárnyas fejvadász, a Gladiátor, A nyolcadik utas: a halál, legutóbb pedig A katedrális rendezője idén újra néhány hónapig hazánkban forgat – most készíti Etyeken a Ken Follett-regényből készülő mini-tévésorozatot, Az idők végezetéig címmel. Interjút adott a magyar televíziónak, és elmondta: következő mozifilmjét is itt szeretné forgatni, annyira nagyszerű a magyar munkamorál, kiváló az adózási rendszer, a kézművesség és a művészetek magas színvonala is hazánk mellett szól – és persze a filmes szakemberek szakértelme is nagyon megfelel neki. A tájak pedig gyönyörűek.

Böjte Csaba ugyan magyar – de Erdélyből figyel bennünket. Ridley Scott angol, de idén 5 hónapot tölt itt, és már negyedszer jár nálunk (először a hetvenes évek közepén). Két olyan egyéniség, akiknek a szavára érdemes hallgatnunk – és mindketten azt mondják, kicsit a kívülálló szemével, de azért megmerítkezve a nagy, magyar valóságban – hogy szeressük és becsüljük jobban magunkat, és amit elértünk, mi, magyarok.

Persze ott vannak azok a problémák, amelyekről az elmúlt napok kommentjeiben beszélgettünk – nem szeretnék azokon sem átlépni, mert tényleg nagyon nagy baj, hogy a fiatalok morál nélküli társadalomban nőnek fel, hogy a szabadság korlátlan szabadosságba csapott át. Ha a felnőttek nem tesznek ezügyben sürgősen valamit, akkor a most felnőtté váló nemzedékek nagyon nagy lelki gyötrelmek, kiüresedés közepette lesznek kénytelenek élni.

De ha a mai felnőttek nem pánikolnának folyton az anyagiak miatt, hanem olyan szemmel néznének körül, ahogy Böjte Csaba, vagy akár Ridley Scott lát minket – akkor lenne erejük, idejük többet foglalkozni a gyerekeikkel, akkor tudnának nekik jövőt mutatni.

 

Nóra

9 komment

Címkék: filmek böjte csaba Ridley Scott

Mit tartunk magunkról és egymásról?

2011.11.14. 12:41 Kérj tanácsot

Böjte Csabát emlegettem már, most egy konfliktuskezelésről tartott előadásából fogok kiemelni pár gondolatot: ki is az ember? Ki vagyok én? Milyennek látom a többieket?  - mert ez nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan oldunk meg egy-egy konfliktushelyzetet.

Azt mondja: ha egy padlásról előkerülne egy pici Rembrandt-kép, bármilyen kicsi is lenne, pókhálós, poros, piszkos – azt bizony mindenki nagy becsben tartaná. Fehér kesztyűben nyúlnának hozzá, és óvatosan nekilátnának apránként megtisztogatni! Mert eleve úgy állnának hozzá, hogy remekmű, megérdemli a legjobb bánásmódot. (Erről jut eszembe, most olvastam, hogy 1909 óta először előkerült egy új, elveszettnek hitt Leonardo-festmény, a Salvator Mundi – azt éppen így, apránként tisztogatták meg az évszázadok során ráfestett rétegektől! Nagyon nagy dolog egyébként, mert ugye összesen 15 Leonardo-olajfestmény maradt fenn, ehhez jött most tizenhatodiknak az új felfedezés!)

Böjte Csaba azt mondja: pont ugyanígy, fehér kesztyűben és csodálattal kell közelednünk minden embertársunk felé – akkor is, ha kicsit pókhálós, nem teljesen szalonképes… és bizony saját magunkhoz is így kell állnunk! Mert ugyanolyan mestermű minden ember! Mindenkiben benne rejlenek az értékek - aki istenhívő, az azt tartja: minden ember Isten csodálatos alkotása! De aki más világnézeten van, az is beláthatja: a hajszálrepedések, a pókháló, a por az idők során rakódik mindenkire, eredetileg mindenkiben ugyanúgy benne van a jó lehetősége. Persze – mondja -, a hóvirág másképp remekmű, mint a napraforgó, és a dinnye is más, mint az egres - de az egres fanyar íze éppúgy hiányozna, ha nem lenne! Úgy teljes a világ, hogy benne van ez a sok féle csoda – a sok, különböző ember! Közte mi magunk is, hibáinkkal, tévedéseinkkel, botlásainkkal együtt.

Ha például a gyereknevelés során (ami tele van konfliktushelyzetekkel szülőnek, pedagógusnak egyaránt!) ezt mindig szem előtt tartanánk, és „fehér kesztyűben” nyúlnánk egy úgynevezett problémás gyerekhez is – akkor sokkal többre jutnánk.

El is mesél egy példát, amikor ő megkereste egy gyerekben a jót, amit mások már képtelenek voltak meglátni benne. Elhoztak hozzá Dévára egy fiút, aki már kétszer nekifutott az ötödiknek, minősíthetetlen volt a magaviselete, és senki nem bírt vele. Ez a háttértörténet bontakozott ki, ahogy Böjte atya megismerte: az anyja meghalt, apja egyedül nevelte, nagy nehezen – mert gyárban dolgozott, nem ért rá a gyerekkel foglalkozni. Mivel senki nem volt otthon vele, inkább elment a haverokkal focizni, játszani, mint hogy tanuljon. Másnap házi nélkül ment iskolába – nem tanult semmit otthon, az üres lakásban… A tanító leszidta, ez persze a gyereknek kudarcélményt jelentett – nem szívesen járt be ezután. Lógni kezdett. Behívatták az apját – aki nadrágszíjjal jól elverte a lógásért! A gyerek erre a tanáron állt bosszút: kiszúrta a kocsija kerekét…  Beindult egy negatív spirál, amiből már szinte lehetetlen volt kitörni! Ha a külvilág már ellenséges közeggé vált egy gyerek számára, akkor úgy fog mindenhez hozzáállni. Nem fogja már semmi érdekelni, nem lesznek céljai…

Böjte Csaba azt a módszert javasolja: sikerélményt kell adni az ilyen gyereknek először is! Például kötelezni arra egy nap, hogy addig üljön a matekházi fölött, amíg hibátlanul nem tudja! A tanárral pedig megbeszélni, hogy másnap mindenképpen feleltesse belőle.

Ő bizony ezt tette az említett fiúval, aki kapott is egy tizest rögtön (ez a mi ötösünknek felel meg). Böjte atya úgy tett, mintha nem hinné – de az osztály bizonygatni kezdte, hogy az új gyerek igazat mond, a fiú mellé álltak! Azt mondta erre az atya: „Jó, megnézem a naplót, de ha kiderül, hogy hazudtatok, mindenkit megbüntetek!” Persze benne volt a tizes a naplóban. Erre az atya nagy komolyan bocsánatot kért az osztálytól, amiért nem hitt nekik, és engesztelésül elvitte az egész osztályt fagyizni!

El lehet képzelni, milyen érzés volt a fiúnak, akit eddig mindenki csak szidott – hogy nem csak kapott egy tizest rögtön, ahogy elkezdte új életét az új osztályban – de most az osztály őmiatta kap fagyit is! Attól kezdve magától hajtott, nem lett éltanuló, „szentté se fogják avatni” – mondja róla az atya, de leérettségizett, és többé nem voltak magatartásproblémái.

A felnőttek is ilyenek: ha egy meccsen gólt rúg egy férfi, és a nők a lelátón sikoltozva tapsolnak neki – másnaptól kétszer annyit fog futni a pályán! A sikerélmény szárnyakat ad.

Ezért nem szabad a problémás gyerekhez agresszióval, dühvel közelíteni – ezért kell egy negatív spirálba került gyerekhez kedvesen, nyitottan közelíteni.

És mindez nem csak a nevelésre érvényes. Ha ránézek egy emberre, általában alkotok róla egy képet: ez ilyen. De ha másképp állok hozzá, ha azt mondom: „Ez ilyen – de olyan lehet!” – akkor máris megadom neki a lehetőséget, hogy bizonyítson nekem.

Nóra

2 komment

Címkék: gyereknevelés böjte csaba konkfliktuskezelés

A nők kicsit túlbonyolítják a dolgokat!

2011.11.13. 23:37 Kérj tanácsot

Sokszor beszélünk párkapcsolati témákról a blogon: milyenek a férfiak, milyenek vagyunk mi, nők...hogyan működik az agyunk, van-e eltérés a dolgok "nőies" és "férfias" megközelítésében!

Ma találtam egy igen tömör "összefoglalót" az interneten a témáról, és most már látom, hogy mi ezt Nórával kicsit túlbonyolítjuk, sokkal egyszerűbb ez annál, mint gondolnánk!

Íme!

"Egy történet annak bizonyítására, hogy a nők mindent túlbonyolítanak:

A férfi és a nő már 4 hónapja ismerik egymást. Egy pénteki estén munka után találkoznak egy bárban, majd étterembe mennek vacsorázni. Ezek után felmennek a férfi lakására.

A nő története:

Furcsa hangulatban volt tegnap este, amikor a bárban találkoztunk, de azt gondoltam, hogy miattam ilyen, mert késtem egy kicsit, bár ő nem említette. Nehezen beszélgettünk, ezért azt gondoltam, menjünk olyan helyre, ahol még meghittebb a környezet. Elmentünk abba a helyes kis étterembe, tudod, bár ott is furcsán viselkedett annak ellenére, hogy megpróbáltam felvidítani. Kérdeztem, hogy velem van-e baja, azt mondta, hogy nem. Én azért nem vagyok ebben biztos. Aztán taxiba ültünk, én mondtam neki, hogy szeretem, ő pedig a vállamra tette a kezét. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet, mert nem szólt semmit. Végül felmentünk hozzá, és én kérdeztem, hogy mi a baj. Nem szólt semmit, csak bekapcsolta a TV-t. Ekkor mondtam neki, hogy lefekszem. 10 perc mulva jött ő is, és szeretkeztünk. Ám még ekkor is egészen furcsának tűnt, legszívesebben azonnal hazamentem volna. Nem tudom, egész egyszerűen nem tudom mit gondolhat. Talán megismerkedett valakivel?

A férfi története:

Szar napom volt, fáradt voltam, de azért dugtam egyet."

http://vicclap.hu/vicc/1560/Tortenetek.html

Remélem attól, hogy mi túlmagyarázzuk a dolgokat, a férfiak még nem látják ezt ennyire egyszerűen!

Szép napot kívánok mindenkinek!

Zsófi

7 komment

Címkék: párkapcsolat férfi nő téma

Egy különleges ötlet Márton-napra

2011.11.11. 13:45 Kérj tanácsot

Idén is elérkezett Szent Márton napja, amikor libás étkeket kell ennünk ahhoz, hogy az elkövetkező egy évben gazdagok legyünk!

Még van egy kis időnk elszaladni a hozzávalókért, leírom hát, milyen libás receptet tanultam egy francia séftől – nagyon egyszerű, és különleges is!

Libamájhabos éclair-fánk

Az éclair-fánkot, vagyis a képviselő fánk hosszúkás, rúd alakú változatát általában édesen, tejszínhabos töltelékkel, fondant-bevonattal ismerjük a cukrászdákból.

Most azonban egy sós változatot készítsünk – a libamájhabos ünnepi tölteléken kívül készülhet körözöttel töltve, vagy snidlinges túrókrémmel, esetleg zöldfűszeres vajhabbal.

A tészta hozzávalói:

7,5 dkg finomliszt,

5 dkg vaj,

0,7 dl hideg víz

0,8 dl hideg tej

2 tojás

1 csipet só

A tészta elkészítése: a lisztet átszitáljuk. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A hozzávalókat kimérjük, és a mérésnél ügyeljünk a pontosságra, mert ez a tészta érzékeny a változtatásokra! A tojásokat kicsit felverjük, nem habosra, csak jól elkeverve őket. Egy kislábosban melegíteni kezdjük a tejet, vizet, vajat, sót. Ha elolvadt a vaj, fel is forraljuk – de amint felforrt, levesszük a tűzről. Apránként kezdjük hozzákeverni a lisztet, fakanállal, csomómentesre, fényesre. A liszt és a kevergetés lehűti a masszát, és amikor már úgy érezzük, hogy nem forró, elkezdjük apránként adagolva hozzákeverni a tojást - ha nem várjuk ki a hűlést, rántottásra összeugorhat a tojás, a forró massza kicsaphatja! Kb. 4-5 részre osztva kevergetjük hozzá apránként a tojásokat, fontos a fokozatosság.

Habzsákba (vagy levágott sarkú tiszta nejlonzacskóba, uzsonnás zacskóba) töltjük, olyan állagúnak kell lennie a tésztának, hogy a habzsákból kinyomva kicsi, kb. 10 centis csíkokat tudjunk formázni, és ne folyjon szét. Ha a tojások hozzákeverése során már úgy látjuk, elérte a megfelelő lágyságot – álljunk le, nem kell az összes tojást hozzákeverni ekkor (sajnos a tojások különböző méretűek, ebből adódhat eltérés, vigyázzunk, hogy ne legyen túl folyós a tésztánk).

Sütőpapírral kibélelt, és esetleg még ki is vajazott tepsibe nyomjuk a tésztacsíkokat, egymástól kb. 4-5 centis távolságra – hagyjunk helyet a növekedéshez! Az előmelegített sütőbe tesszük, és 20 percig akkor sem nyitjuk ki az ajtót, ha nagyon kíváncsiak vagyunk…

Ekkor, ha már megnőttek és pirosak a fánkok, kivesszük a tepsit, és minden fánkot oldalba szúrunk óvatosan egy hegyes villával vagy késsel, esetleg hústűvel – így kiengedjük a belsejükben képződött gőzt. Utána még 5 percre visszatesszük őket a sütőbe. Ezután kivesszük, és kihűtjük a fánkrudakat. Ha kihűltek, hosszában kettévágjuk őket – úgy, hogy a fedelük leemelhető, a belsejük megtölthető legyen. Jó éles, lehetőleg recés késsel vágjuk, hogy ne törjön!

A töltelékre most egy gyors és egyszerű változatot osztok meg veletek – van ennél profibb, és különlegesebb is, de azzal többet kell dolgozni (később majd leírom azt is!)!

Íme az egyszerű libamájhab hozzávalói:

25 dkg vaj,

20 dkg libamájpástétom,

frissen őrölt bors,

- és ha felnőtteknek készül, egy evőkanál konyakot is önthetünk bele!

Elkészítése: A hozzávalókat jó habosra keverjük (botmixerrel, habverővel), habzsákba töltjük, és a tésztákkal azonos hosszúságú csíkokat nyomunk az alsó tésztára. Ezután ráborítjuk a fánk felső részét, kicsit összenyomjuk, de ne teljesen – hogy a töltelék kilátszódjon a két tésztaréteg között. Behűtve tálaljuk!

Jó étvágyat a Márton-napi libamájhabos éclair-fánkhoz!

Nóra

2 komment

Címkék: recept gasztronómia főzzünk libamájhabos eclair fánk

A házasság előnyei férfiak számára!

2011.11.09. 12:58 Kérj tanácsot

 

Találtam ma az interneten egy viccet :

A világ legrövidebb meséje:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fiú, aki megkérdezett egy lányt:
- Leszel a feleségem?
A lány azt mondta:
- Nem!
A fiú ezután boldogan élt, horgászni, siklóernyőzni járt a barátaival, sört vedelt és akkor fingott, amikor csak akart.

Ez « az » örök férfidilemma : házasodni, vagy nem. Ha egy társaságban egynél több a férfiak száma, akkor ez a témakör előbb vagy utóbb szóba fog kerülni…

Ha a nős férfiak közé « bedobnak » egy nőtlent, onnantól kezdve nem lesz népszerű téma a házasság dicsérete, mégha a nős fiúk jól vannak a bőrükben, akkor sem, mert nem « trendi » és nem elég « férfias » dolog a « rabszolgaság » intézményét reklámozni, azt mondani annak, aki látványosan rosszul van az egyedülléttől, hogy : « menj már haver, és keress egy nőt magadnak ! ».

Az ilyen helyzetekben általában inkább kezdik felsorolni a fiúk szingli barátjuknak a házasélet hátrányait, mint az előnyeit, és jönnek az ehhez hasonló "példabeszédek": « Addig jó, amíg az ember mindent megtehet, nem kell alkalmazkodni senkihez! Annyi nő van, nem kell az elsőnél azonnal megállapodni! Ezt az állapotot jól ki kell élvezni, minek rohanni bárhová! »

Természetesen jönnek érvként a viccek is:

"A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált."

"Mindennek van előnye és hátránya is. Példa erre a házasság.
Előnye, hogy minden reggel ágyba hozzák a reggelit, hátranya, hogy mindig ugyanaz hozza."

"- Apu, miért volt Deák Ferenc a haza bölcse?
- Mert agglegény maradt."

"- Hallom, összevesztél a feleségeddel. Mi történt?
- Nem tudtunk megegyezni a nyaralással kapcsolatban.
- Hogyhogy?
- Én mindenképpen a Kanári-szigetekre akartam menni, ő meg mindenáron velem akart jönni."

"Férj és feleség sétál a parkban. A közelben egy fiatal pár vadul csókolózik.
- Mondd, fiacskám - kérdi az asszony - te miért nem csinálsz ilyet?
- Ne viccelj, nem is ismerem azt a lányt!"

"Kohn szomorú arccal állít be a kávéházba. Barátai tudakolják, hogy mi a baja?
- Meghalt a feleségem.
Zavart csend támad, majd megszólal Grün hitetlenkedve:
- Nem is igaz... Csak azért mondod, hogy irigyeljünk!"

"Nős ember is lehet boldog, csak a felesége rá ne jöjjön!"

 "A boldog házasság titka a heti két pezsgős vacsora: kedden nekem, csütörtökön a feleségemnek!"

"-Tudod fiam, amikor fiatal voltam, arról álmodtam, hogy lesz egy drága autóm, gyönyörű nők közt fogom élni az életemet, akikkel pezsgős vacsorákra járok majd!

-És? Mi lett apu?

-Mi, fiam? Hát gyalog, anyád, kisfröccs!"

Találtam egy cikket a “stop.hu”-n, 2007-ből, amely érdekes kutatási eredményről számol be:

A szingli élet nem használ az egészségnek és az élethossznak" - állapították meg a California Egyetem kutatói Los Angeles-ben. A munkacsoport átnézte az USA 1997-es Országos Halálozási Indexét és az 1989-es Országos Egészségfelmérés adatait. 1989-ben a megkérdezett emberek több mint fele házas volt; kb. 10 százalék volt özvegy; 12 százalék elvált; 3 százalék külön élt; 5 százalék élettársi kapcsolatban volt; és 20 százalék sohasem házasodott.

A házasokkal összehasonlítva a sohasem házasodók 58 százalékkal nagyobb valószínűséggel hunytak el a nyolc évig tartó vizsgálat végére. Az özvegyek halálozása közel 40 százalékkal haladta meg a házasokét, míg az elvált emberek vagy különélők 27 százalékos extra halálozással bírnak. Az UCLA kutatói, akik tanulmányukat a Journal of Epidemiology and Community Health folyóiratban publikálták, nem találták meg a túlélést befolyásoló okokat és hatásokat.

Más kutatók szerint a probléma azonban a tyúk és a tojás kérdésére hasonlít. "Az egyedüllét vezet a rosszabb egészséghez, vagy azért maradtak szinglik, mert rossz volt az egészségük?" - tette fel a költői kérdést Patrick Markey, a Pennsylvania-i Villanova Egyetem pszichológusa. Ő és felesége, Charlotte Markey, aki a New Jersey-i Rutgers Egyetem kutatója, szintén a házasság egészségre kifejtett hatásait tanulmányozza.

"Az biztos, hogy a házasság -legalábbis a férfiak számára - nagy előnnyel jár" - mondta a szakember. Feleségével együtt 2200 felnőttet vizsgáltak, akik a New Jersey-i Családi Egészség Felmérés résztvevői voltak, és megállapították, hogy a házassággal egészségesebb szokások járnak, például a házasok rendszeresen látogatják orvosukat ellenőrzés céljából.

"A házasság a férfiaknak előnyösebb, mint a nőknek" - idézte Markey a Sex Roles újság 2005-ös számában publikált tanulmányuk eredményeit. A házas és az egyedülálló nők egyaránt próbálnak egészségesen élni, állapították meg akkor a kutatók. "Úgy vélem, hogy a házasságban élő nők odafigyelnek házastársuk egészséges életvitelére" - mondta Markey.

 (http://www.stop.hu/articles/article.php?id=151797)

Végül még egy « meggyőző » cikk a www.honeymoon.hu-ról!

A házas férfiak sok poén céltáblái. Reklámok, sorozatok mozifilmek gyakran úgy mutatják be őket, mint szerencsétlen félnótásokat, akik feladták önállóságukat, személyiségüket és szabadságukat. De ez nem igaz: a nős férfiak tudják mit nyernek a házassággal! Az agglegényeknek pedig most összegyűjtöttük a top 10 érvet a házasság mellett!

10. A nős férfiak tovább élnek

Egy, a Kaliforniai Egyetemen 2006-ban végzett felmérés szerint a szingli férfiak ötször nagyobb eséllyel kapnak el halálos fertőző betegségeket, 40%-kal nagyobb náluk a szívrendellenességek valószínűsége és kétszer nagyobb az esélye, hogy balesetben halnak meg, mint nős társaiknak. Úgy tűnik sohasem árt egy vigyázó szem!


9. A házasság növeli a bevételeidet

Jó lenne az a 105 centi képátmérőjű LED tévé? Régóta gyűjtesz az óriási design kanapédra? Nos, ha házas lennél, valószínűleg már a tiéd lenne… A házasságban a felek megosztják a nagyobb beszerzések költségeit. A cinikusok sokat panaszkodnak a nők "fenntartásának költségei" miatt, de az igazság az, hogy a közös vacsorák, esetleg ajándékok ára eltörpül a plusz jövedelem mellett, amit a házassággal nyersz. (Arról nem beszélve, hogy a szingli pasik is költenek randevúkra!)
Az a helyzet, hogy a házaspároknak általában jobb autójuk van, nagyobb lakásuk és menőbb cuccaik, mint a szingliknek. (Bár ez lehet, hogy változik a gyermekek érkezése után…)


8. A házasság jó lehetőség a vérvonal továbbörökítésére

Rendben, technikailag nem kell házasság ahhoz, hogy gyereked legyen, de a családalapítás sztenderd módszere a mai napig is a házasság. Az apaság élményét a legtöbb férfi nem szeretné kihagyni, ehhez pedig a legstabilabb és legbiztonságosabb környezet ma is egy olyan család, amelyben a szülők házasok.


7. A házasság megment attól, hogy egyedül öregedj meg

Oké, ma még biztosan egy menő srác vagy, aki huszonéves jógatanárokkal és stewardesekkel randizik, de lássuk be, ez nem fog örökké tartani. Vajon milyen lesz szinglinek lenne majd hatvan évesen, szőr már csak ott nő rajtad, ahol nem kéne és nem leszel olyan vadító csődör, mint most?
A házasság befektetés a jövőbe. Persze, fel kell áldoznod a fiatal, pajzán éveidből egy párat, de cserébe egy mély szeretetet kapsz és egy olyan kapcsolatot, ami kitarthat életed végéig.


6. A házasság vonzóbbá tesz

A házas férfiak vonzóbbak a nők számára. Persze nem szeretnénk arra utalni, hogy azért kéne megnősülj, hogy könnyebben flörtölhess más nőkkel, csak annyit állítunk, hogy az ellenkező nem szemében csábítóbbak az elkötelezett férfiak.
Lássuk be: gyönyörű nők figyelmét felkelteni nem rossz és kiváló az önbizalom felturbózására. Plusz könnyen lehet, hogy mikor az egyedülálló cimboráiddal mész sörözni, a nők leginkább rád fognak tapadni.


5. Igénybe veheted a házaspároknak járó előnyöket

Számos támogatás van, ami csak a házasoknak jár: könyebben vehetsz fel hitelt, igénybe veheted a lakásépítési kedvezményt, a szocpolt. De nem csak ilyen esetekben élveznek előnyöket. A felsővezetői kinevezéseket sokkal gyakrabban kapják házasok, mint egyedülállók. A házasság azt sugallja, hogy valaki stabil személyiség, megbízható és komoly. Ezek a tulajdonságok pedig jól jönnek egy vezető esetében.
Utazásokon, wellness programokon a pároknak gyakran kedvezményes árat biztosítanak, az éttermekben pedig előbb kerítenek asztalt nekik, mint az egyedülállóknak. Ezen kívül a swinger klubokba is fele annyiért léphetnek be, mint szingli társaik!


4. A házasság több szexet jelent

Ez tény, amelyet számos kutatás bizonyít. A Kinsley Intézet által végzett felmérés szerint az egyedülálló férfiak 19%-a jut hetente kétszer-háromszor szexhez. Ugyanez az arány a házas férfiak körében 36%. Röviden: amíg a szingli srácok bizonytalan kimenetelű randikon költik a pénzüket, addig a házas férfiak otthon szexelnek a feleségükkel.


3. A házasság jobb szexet jelent

Az egyéjszakás kalandok izgalmasak lehetnek, de gyakran fulladhatnak teljes kudarcba is, mikor nem tudja az egyik mit szeret a másik, nem az igazi a hangulat, vagy egyszerűen másnap azon gondolkodsz mit is keresel ott.
A házaspárok jól ismerik egymást, szeretik egymást és tudnak egymás fantáziáiról. A házasok kísérletezhetnek és kipróbálhatnak minden olyat, amit az első éjszakán soha nem kérnél a partneredtől. A feleségednek elmondhatod a legőrültebb ötleteidet is, nem fog emiatt faképnél hagyni, vagy elítélni.


2. A házasok boldogabbak

Egy ausztráliai egyetem kutatásai alapján a házas emberek 135 százalékkal nagyobb valószínűséggel mondják magukat nagyon boldognak, mint az egyedülállók. Ez egy meghökkentő adat!
A házasság megadja a férfiaknak azt a biztonságos hátteret, amellyel jobban teljesítenek az élet egyéb területein is és könnyebben érnek el sikereket.

1. A házasság jobb emberré tesz

A nő, akit feleségül veszel valószínűleg okos lesz, derűs, önálló és őszinte. Olyan társaság, aki kihozza belőled a legjobbat, kihívások elé állít, rávilágít a hibáidra, de azokkal együtt szeret. A házasság megérteti a kompromisszum és az önfeláldozás fontosságát. A házasság a férfi legjavát hozza elő.

(http://www.honeymoon.hu/noi_vonal/?article_hid=178)

Kívánok nagyon szép napot minden házas és nem házas olvasónak!

Zsófi

37 komment

Címkék: házasság előnyei férfiaknak viccek a házasságról

A költészet hatalma

2011.11.08. 08:36 Kérj tanácsot

Ez egy nagyon rövid poszt lesz - igazából csak arra akarok reflektálni, hogy tegnap kialakult egy vita Zsófi előző írása és egy Babits-vers kapcsán. Én ennek a vitának nagyon örülök, mert számomra azt jelzi: valóra vált az, amire kamaszkoromban vágytam. Már akkor is az irodalom volt az egyik legfőbb érdeklődési köröm, és nagy dilemma volt: ezt válasszam-e élethivatásomnak, vagy keressek inkább valami pénzkereső foglalkozást? Ez utóbbira épp elég okot adott a tény, hogy elvált szülők gyermekeként nőttem fel, anyukám egyedül nevelt minket a nővéremmel, méghozzá a nem túl fényes könyvtárosi fizetéséből. Tudtam hát: az ő anyagi teljesítőképességének is van határa, a leghelyesebb, ha mielőbb a magam lábára állok. Elmentem femme d'affair-nek, ahogy a franciatanár osztályfőnökünk megfogalmazta - de ez persze mást fedett, mint amit ő értett rajta, hisz nem butikos lettem, vagy seftes... Üzlettel foglalkoztam, de nem úúgy! - egy kikötésem azonban volt magam számára: bármi is leszek végül, a művészeteknek, elsősorban az irodalomnak állandó, szerves részének kell maradnia az életemnek. A tény, hogy ennyi évvel később is képes vagyok egy vers értelmezéséről értekezni valakikkel - nekem sikerélmény.

Ennek örömére felidézem a szintén tegnap emlegetett érettséginken elemzett Örkény egypercest:

BALLADA A KÖLTÉSZET HATALMÁRÓL

 

A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.

Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:

- Megvan az utolsó négy sor!

Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.

- Jaj, milyen leverő! - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.

A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.

Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.

Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.

Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.

Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.

Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt.

Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.

*

A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.

A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe - mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.

A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.

***

 

Az egyperces szerzője természetesen Örkény István.

A poszt szerzője Nóra.

2 komment

A lírikus epilógja!

2011.11.07. 12:49 Kérj tanácsot

 

Furcsán dolgozik az emberi agy! Egyre jobban elhiszem, hogy tényleg olyan, mint egy számítógép, csak attól sokkal csodálatosabb és rafináltabb !

Egyszer régen olvastam azt, hogyha nem jut eszünkbe egy információ, rá kell koncentrálni a dologra, pár percig gondolkozni, majd „elfelejteni” az egészet, és nem foglalkozni saját szenilitásunk elviselhetetlen létezésével. Az agyunk viszont folytatja a keresést  a „dokumentumok” közt, és egyszer csak kidobja a megoldást.

Nálam ez működik, és sajnos egyre gyakrabban kell használnom a módszert a „hány éves a hajóskapitány”-jellegű kvízkérdések „megfejtéséhez”...

De egyéb csodákra is képes az agyunk...Pár napja késő este teregettem az aznapi ruhaadagot, ahogy szoktam, napom megkoronázása-képpen, és egyszer csak előugrott valahonnan két szó: „én bírok”! Ez párszor még bevillant, és jött a folytatás is: „versemnek hőse lenni”...

Csodálkoztam, hogyan ugrott be nekem éppen most ez a vers! Érettségire készülve olvastam utoljára... 

Babits Mihály:

A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hõse lenni,
elsõ s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vá
gyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

 

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bûvös körömbõl nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

 

A vers gyönyörű, és még csak “lírikusnak” sem kell hozzá lenni, hogy egyetértsünk: időnként bizony tényleg nehéz az orrunknál előbbre látni. Sokan vannak, akiknek ez egyáltalán, még csak néha sem sikerül…

“Vak dióként dióban zárva lenni” sokan szeretnek, és fel sem merül bennük, hogy jó lenne kinézni időnként magukból, sok hasznos dolgot láthatnának, tapasztalhatnának…

Bizony azt is sokan hiszik, hogy tényleg ők “az ómega s az alfa”, “az alany és a tárgy”…de Babits látja ennek az állapotnak a hátrányát is, a “bezártságot” meg a “börtönt”, és a “vágy” megvan benne, hogy változtasson.

Ehhez viszont “lírikusnak” kell lenni, annak sem utolsónak? Nem gondolom! Néha próbáljunk meg a “bűvös körből kitörni” csak úgy, a magunk szórakoztatására, és mások örömére.

Vegyük a fáradságot, nézzünk szét gyakrabban a környezetünkben, és a világban…ha másképp nem, akkor egy Babits-verssel, éjszaka!

Zsófi

10 komment

Címkék: babits : a lírikus epilógja

Amikor egy gondolat megfogan, és növekedni kezd

2011.11.03. 21:43 Kérj tanácsot

„Eredet” a magyar címe a filmnek, amelyről tegnap este elgondolkodtam (az eredeti angol cím sem sokkal jobb: Inception). Valójában arra utal mindkét nyelven: minden gondolat megszületik bennünk valamikor, valahogyan. És mint egy vírus – hangzik el a filmben – önálló életre kel, növekedni, szaporodni kezd!

Nagyon jó, látványos sci-firől van szó, melyben Leonardo DiCaprio (azaz Cobb) egy gondolattolvajt alakít – aki eredetileg tudományos kutatóként férkőzött be mások álmaiba, majd egy fatális ügyet követően (csak a vége felé tudjuk meg, hogy mi is történt) járja a világot és ipari kémkedésre használja tudását – közben pedig fájdalmasan vágyódik az Egyesült Államokban maradt gyermekei után, akiket nem látogathat meg, mert ott gyilkosságért körözik…

Ez a háttér – a film története pedig akkor kezdődik, amikor Cobb végre esélyt kap, hogy rendbehozza életét, visszatérhessen gyermekeihez. Ehhez egy szokatlan megbízás vezet: ezúttal nem ellopnia kell, hanem becsempésznie egy gondolatot a célszemély agyába…

A film sok szempontból tetszett – jók a színészek, remek a rendezés, bár a rendező-forgatókönyvíró annyira megbonyolította helyenként a történetet, hogy nem volt kedvem kibogozni, hol is járunk – éppen kinek az álmában, kinek a tudatalattijában, milyen szinten…?! De ez nekem nem volt zavaró, így is élveztem a kalandozást!

Ami miatt azonban a leginkább szerettem, az ez: kénytelen voltam végiggondolni a hatására, hogy hogyan, milyen szinteken születik meg bennem egy döntés, hogyan befolyásolnak az érzelmeim, nálam milyen szintekre kellene DiCapriónak leásnia a tudatalattimba, hogy elhelyezzen egy ilyen gondolatot… Kik lehetnek azok a személyek, akik a tudatalattim legmélyén bújkálva beavatkoznak a döntéseimbe?

S még az a vers is eszembe jutott róla, amelyet annyiszor idéztünk már itt, a blogon is (de nem lehet elégszer):

„Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben…”

De eszembe jutott (nagyon!) Philip K. Dick, a Szárnyas fejvadász, a Mátrix is… És nem úgy jutott eszembe, hogy az zavaró lett volna.

Az már csak hab a tortán, hogy a gondolattolvajok-gondolatbecsempészők ébresztődala Edith Piaf leggyönyörűbb sanzonja: a Je ne regrette rien! (Bár Zsófival örök életünkre a Földesben végigült franciaóráink fognak róla eszünkbe jutni – de ez a dal ma egészen mást mond nekünk, mint amikor 15 évesen hallgattuk tanárnőnk recsegő magnószalagjáról…) Ráadásul még azt a finom kis utalást is észre vehetjük, hogy a két női főszereplő közül az egyik, Marillon Cotillard Piaf megformálásért kapott Oscar-díjat!

A film trailere nagyon vacak, semmi jó nem jön át belőle a film lényegéből, és soha meg nem néztem volna filmet, ha azt látom előbb… De találtam a neten egy privát művet, a film kockáiból gyűjtött válogatást a Piaf-számra, ez már sokkal kedvemre valóbb, és jobban hozza a film nyújtotta élményt!

Íme:

 

Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: filmek eredet anna örök piaf

Első versünk a Mária-siralom!

2011.10.31. 08:44 Kérj tanácsot

 

A legrégebbi magyar vers 1280 és 1310 között született, és egy latin szöveg átköltése. 1922-ben találták meg teljesen véletlenül, akkor már majdnem olvashatatlan volt. A hártyalevélre írt verssorok nagy részét kikaparták valamikor a századok alatt, csak kinagyított fényképek segítségével tudták elolvasni és megfejteni a sorokat.

A vers 37 sorból és 132 szóból áll, nagy szerencsénkre a belgiumi Leuven város egyetemi könyvtárának egy latin nyelvű kódexében maradt meg. A Leuveni egyetemi könyvtárat mindkét világháborúban felgyújtották, hatalmas károkat okozva ezzel. Szinte a csodával határos, hogy a „mi” kódexünk nem pusztult el.

Ez az első versünk az Ómagyar Mária-siralom. A Tihanyi alapítólevél és a Halotti beszéd után a harmadik legöregebb –hiteles- nyelvemlékünk. Évtizedekig próbálta a magyar állam megszerezni Belgiumtól a kódexet, amelyben megtalálták, mire sikerrel jártak a tárgyalások és műkincseket cserélt a két állam.

A legelső magyar verset valószínűleg Bolognában írták le, és szerzője az első magyar "költő", egy ismeretlen Domonkos-rendi szerzetes lehetett.

A kódexet 1910-ben vásárolta meg Toscanában Jacques Rosenthal, müncheni könyvkereskedő. A könyv 12 évig feküdt nála eladatlanul.

Az első világháború után kötelezték a németeket, hogy a felgyújtott egyetemi könyvtár régi könyveit pótolják más értékes darabokkal.

A német jóvátételi bizottság több régi könyvet vásárolt meg a müncheni kereskedőtől 1922-ben. Egy müncheni professzor átlapozta a kódexet, megtalálta az érthetetlen nyelven íródott sorokat, és megmutatta egy másik professzornak, aki tudott magyarul, és azt állította, hogy ez ómagyar nyelvű vers. Budapestről megérkezett a könyv megvizsgálására Jakubovich Emil történész, a Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa.

A történész a versről megállapította, hogy hiteles, de valószínűleg csonka, csak az első fele maradt meg. A vers után következő hártyalevél a kódexből ki van tépve.

A vers érdekessége, hogy a külhonban élt szerző régebbi magyar nyelvet használt fordításához, mint amit abban a korban már beszéltek Magyarországon. A kódex magyar szerzetesektől kerülhetett olaszokhoz, akik próbálták kivakarni, eltüntetni az érthetetlen sorokat. Talán ugyanaz a kéz -akinek majdnem sikerült megsemmisíteni első versünket- tépte ki a következő oldalt is, ahol a folytatás lehetett.

A vers a magyar líra fejlettségét tükrözi, a sorok határozott számú szótagokból állnak, a sorvégek rímelnek, és művészi erejű alliterációk is olvashatók benne, mint a híressé vált „Világ világa, Virágnak virága”!

Az eredeti szöveg szerint:

„Vylag uilaga

Viragnac uiraga”

A kódex 1940-ben az ismét felgyújtott könyvtárban, egy megszenesedett ajtajú szobácskában élte túl a tűzvészt egy páncélszekrényben. Amikor a német katonatisztek megnézték a leégett könyvtár romjait, nem nyitottak be a helyiségbe, mert azt hitték, egy mosdó. Ha akkor megtalálják, és Németországba viszik, talán végleg eltűnt, vagy megsemmisült volna a háborúban az értékes könyv.

Nem találták meg, és így a páncélszekrényben épségben megmaradt a háború végéig. A magyar állam több tárgyalást is folytatott a kódex megszerzéséért, de csak 1982. május 22-én érkezett haza a kódex, és benne első versünk.

Az első írásban is megmaradt költeményünkért a Leuveni Katolikus Egyetemnek –nagyrészt flamand vonatkozású- 12 ősnyomtatványt (8 kötetben), 24 darab 16-17.századi nyomtatványt (16 kötetben), valamint egy 18.századi kéziratos gyűjteményt (8 kötetben) adott a magyar állam.

Olvassuk el -minden halottra is emlékezve- az Ómagyar Mária-siralom gyönyörű sorait:

 

 

Eredeti írásmód:Mai átírás:Mai magyar nyelven
(Molnár Ferenc értelmezése)

Volek Syrolm thudothlon
Syrolmol Sepedyk.
buol ozuk epedek
 

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
Búol oszuk, epedek.
 

Valék siralom tudatlan,
Most siralom sebez,
Bú gyötör, epeszt.
 

WalaSth vylagumtul
Sydou fyodumtul
ezes urumetuul.
 

Választ világumtuul –
Zsidou, fiodumtuul
Ézes ürümemtüül.
 

Választ világomtól
Zsidó, fiamtól,
Édes örömemtől.
 

O en e es urodu
eggen yg fyodum
Syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.
 

Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyá teküncsed,
Búábeleül kinyuhhad!
 

Ó, én édes Uram,
Egyetlen egy fiam,
Síró anyát tekintsed,
bújából kivonjad!
 

Scemem kunuel arad
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya
 

Szemem künyüel árad,
Én junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhom olélottya.
 

Szememből könny árad,
Én jajom búval fárad,
Te véred hullása,
Én jajom alélása.
 

Vylag uilaga
viragnak uiraga
keSeruen kynzathul
uoS cegegkel werethul
 

Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul,
Vos szegekkel veretül.
 

Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel!
 

Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul ScepSegud
wirud hioll wyzeul
 

Uh nekem, én fiom,
Ézes mézüül!
Szegényül szépségüd,
Vírüd hioll viezül.
 

óh nekem, én fiam,
Édes, mézül,
Szegényül szépséged,
véred hull vízül!
 

Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui Sumha nym kyul hyul
 

Sirolmom, fuhászatum –
Tertetik kiül
Én junhumnok bel bua,
Ki sumha nim hiül

Siralmam, fohászom
megtörik kívül,
Jajom belső búja
Ki; soha nem enyhül.
 

Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum
kyth wylag felleyn
 

Végy halál engümet,
Eggyedüm íllyen,
Maraggyun urodum,
Kit világ féllyen!
 

Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!
 

O ygoz Symeonnok
bezzeg Scouuo ere
en erzem e buthuruth
kyt niha egyre.
 

Ó igoz Simeonnok
Bezzeg szovo ére;
Én érzem ez bútürűt,
Kit níha egíre.
 

Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Én érzem e bú-tőrt,
Kit valaha igért.
 

Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzaSSal
fyom halallal.
 

Tüüled válnum,
De nüm valállal,
Hul így kinzassál,
Fiom, halállal.
 

Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!
 

Sydou myth thef
turuentelen
fyom merth hol
byuntelen
 

Zsidou, mit tész,
Türvéntelen,
Fiom mert hol
Biüntelen.
 

Zsidó, mit tész
törvénytelen!
Fiam mert hal,
bűntelen!
 

fugwa huztuzwa
wklel ue ketwe
ulud
 

Fugva, husztuzva,
Üklelve, ketve
Ülüd.
 

Fogva, húzkodva,
Öklelve, kötve
Ölöd !
 

Kegug gethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.
 

Kegyüggyetük fiomnok,
Ne légy kegyülm mogomnok,
Ovogy halál kináal,
Anyát ézes fiáal
Egyembelű üllyétük!
 

Kegyelmezzetek fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Egy emberként öljétek
 

 

Zsófi

3 komment

Jetik vagyunk

2011.10.28. 11:13 Kérj tanácsot

Néhány hónapja dolgozom a Horizont nevű lapnak, amely lakóhelyem regionális hírmagazinja. A legutóbbi lapszám a környezetvédelem témája köré szövődött, és az egyik cikkemre reagálva érkezett egy olvasói levél: egy tanítónő tudatta benne, hogy az írásomat beillesztette a tananyagba, alsó tagozatosoknak tanítja belőle a környezettudatos életmódot. Úgy gondoltam, átírva, kicsit „felnőttestíve” megosztom veletek is ezt a cikket itt a blogon, hátha számotokra is hasznos vagy érdekes! Íme:

Tudjátok, mi az a jeti? Titokzatos lény, amely az emberre hasonlít (igaz, sokkal szőrösebb), felegyenesedve jár, és a legérdekesebb tulajdonsága, hogy nagyon nagy a lába.

Sokan azt állítják: láttak már jetit – de még senki sem tudta ezt bebizonyítani. Én azonban biztosan tudom, hogy jetik igenis léteznek. Sőt, itt élnek, velem! Ebben a szép kis kertes házban egy jeti-család éldegél, csak eddig nem tudtunk róla, hogy jetik vagyunk! Ráadásul a szomszédunk is jeti, és itt, a városkában, ahol lakunk, sajnos majdnem mindenki az.

Nyáron elmentünk egy fesztiválra. Az egyik sátorra ki volt írva: „Számítsa ki, mekkora az ökológiai lábnyoma!” A valódi lábnyomom elég kicsi - amikor vizes talppal a terasz kövére lépek, mindenki láthatja, nem valami nagy láb. Az ökológiai lábnyomom viszont – kiderült - sajnos sokkal nagyobb! Olyan vagyok, mint egy jeti!

És ez elég nagy baj – mert az ökológiai lábnyom azt jelenti, hogy mekkora földterület szükséges ahhoz, hogy megtermelje a hétköznapi életünkhöz szükséges dolgokat – az ennivalót, a háztartásunkban működő gépekhez az energiát, és hogy feldolgozza a sok szemetet, amit létrehozunk az életünk során.

Ha a világon élő összes ember ökológiai lábnyomát kiszámítjuk, akkor egy embernek átlagosan 2,2 hektár földre lenne szüksége – na de a Földünkön nincs is ennyi hely! Ahhoz, hogy a bolygónk ne menjen tönkre, fejenként csak 1,8 hektárnak kellene lennie az ökológiai lábnyomunknak. Mi, magyarok sajnos az átlagnál is sokkal nagyobb lábúak vagyunk… Nekünk 3,7 hektár az átlagunk, ez nagyon sok! Igaz, az amerikaiaknak még nagyobb: 9,7 hektár. Az angoloknak 5,6 hektár – viszont az Indiában élőknek csak fél hektár fejenként!

Úgyhogy elhatároztam: én is megpróbálom csökkenteni a családi lábnyomunkat. Ehhez az kell, hogy ritkábban együnk húst (a parizerről szívesen lemondok, de a rántott csirkecombról nem! És azt főleg nem szeretném, ha a gyerekeim hiánybetegségeket szereznének, ezért nem fogom őket vegetáriánusan etetni.). A zöldségeket, gyümölcsöket igyekszem azoktól az árusoktól venni, akik itt termesztik a közelünkben. Bevásárlásnál nem választunk olyasmit, aminek sok a csomagolása. A szemetet már eddig is szelektíven gyűjtöttük, a kert végében az első komposztáló megtelt a nyáron, már elkezdtük a másodikat is megtölteni. Településünkön működik a házhoz járó szelektív hulladékgyűjtés, tehát külön zsákba gyűjtjük az újrafeldolgozható hulladékot: a műanyagot, alumíniumot, üdítős-tejes kartondobozokat. A szintén külön gyűjtött papír az iskolai papírgyűjtéseken nagy dicsőséget hoz minden évben. Sajnos elég sok a papírhulladékunk, de ez ellen nem nagyon tudunk mit tenni, mert a nagy része reklámszemét, amit kéretlenül kapunk. Az üveghulladékot az erre rendszeresített gyűjtőkonténerekbe visszük a közeli bevásárlóközpontban.

Lássuk, mit tehetünk még! A gyerekek elemmel működő játékait elcsomagoljuk – nem kellenek már. Rajzolni és írni ezentúl a papír mindkét oldalára fogunk. Kádfürdő helyett zuhanyozunk – méghozzá lehetőleg párban! Azzal is csökken a lábnyomunk, ha a szomszéd Zsófit hetente kétszer mi visszük iskolába az autónkon, mert nekünk úgyis útba esik a munkahely felé menet az iskola. Minél többen ülünk egy autóban, annál jobban kihasználjuk. Összességében elmondhatjuk, hogy az egész család itt intézi dolgai nagy részét, néhány kilométeres körzeten belül – de persze még lehet ennél is tovább csökkenteni a közlekedési energiafelhasználásunkat, károsanyag-kibocsátásunkat… Ha már elég nagyok lesznek a gyerekek ahhoz, hogy egyedül menjenek iskolába, buszozni fognak. Az apukájuk akkor mehet majd biciklivel! Én pedig már most is elég keveset közlekedem, mert többnyire itthonról dolgozom - s ha mégis, akkor általában a többi családtaggal közös autóban utazom. Ha a belvárosban lesz dolgom, ezentúl igyekszem majd a lakóhelyemhez közel letenni az autót, és a városban gyalogolni, esetleg tömegközlekedni.

A vízmennyiség, amit felhasználunk, sajnos elég nagy, mert a kertet is locsoljuk. De már rájöttem: ha főzés közben nem a lefolyóba engedem a zöldségmosáshoz, öblítéshez használt vizet, hanem felfogom, az tökéletesen megfelel locsoláshoz. Ilyen apró trükkökkel is lehet csökkenteni az elfolyatott vízmennyiséget (és a víz-számlánkat is – nem utolsó szempont!).

Az olyan nyilvánvaló dolgokat, hogy mindig, mindenki lekapcsolja maga után a villanyt, és az összes, nem használt elektromos berendezést – már nem is mondom! Ezt tanították meg a jónépnek először, hogy az árampazarlás csúnya dolog… Azt kevesen tudják, bár egyre többen, hogy a „pihenő” állásba kapcsolt gépek is rengeteg energiát fogyasztanak, pl. ha a tévét csak a távkapcsolóval kapcsoljuk ki. Minden olyan elektromos berendezés, amin világít valami jelzőfény, tulajdonképpen áramot fogyaszt. További csökkentést érhetünk el azzal, hogy az összes villanykörténket energiatakarékosra cseréljük, bár lehet, hogy ezzel a tanáccsal már elkéstem – lehet egyáltalán még nem energiatakarékos izzót kapni?! Nem is tudom…

Nem akarok jeti lenni. Olyan kis lábnyomot szeretnék, mint amilyen az indiaiaknak van!

Nóra

1 komment

Címkék: környezetvédelem jeti ökölógiai lábnyom

Stresszeli a nőt, ha sokkal idősebb!

2011.10.27. 12:52 Kérj tanácsot

 

Egyre több olyan kapcsolatot lehet látni, ahol idősebb nők fiatalabb férfiakkal járnak, vagy együttélnek, akár házasságot kötnek.

Azt mondják, a szerelem "vak", és az ember nem úgy lesz szerelmes, hogy feltétlenül szem előtt tart bizonyos tényeket.

Kevés bizonyítékot ismerünk azonban az életből, vagy a hírességek világából arra, hogy egy "idősebb nő-fiatalabb férfi" kapcsolat hosszan és boldogan meg tudna maradni. Persze "életbiztosítás" egyik kapcsolatban sincs, kortól teljesen függetlenül.

Mivel a nők alapvetően monogámok, és akkor érzik jól magukat, ha érzelmi biztonságban élhetnek, emiatt -szerintem- alapjaiban dől meg az az állítás, hogy teljesen mindegy, ki hány éves a kapcsolatban.

Már korábban is írtam arről, hogy egyre több nő van, aki harmincas, negyvenes éveiben huszas, harmincas férfiak társaságát keresi. Ezek a hölgyek nevet is kaptak, ugye ők a "kaguárok" (a puma egyik neve), mert megszerzik maguknak azt, amire vágynak, vadásznak, mint egy ragadozó! (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/01/30/cougar_kaguar_avagy_a_meresz_erett_no)

Ha megnézzük az irodalmat és a filmművészetet, akkor láthatjuk, nem új ez a jelenség, legfeljebb ennyire nem volt általános, és nyíltan felvállalt, mint manapság.

Aki olvasta Vizinczey István könyvét, az tudja, még a legnyomasztóbb ötvenes években is csak az érett asszonyok tudtak felvidítani egy huszonéves fiatalember, jelen esetben magát az írót! (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/19/stephen_vizinczey_erett_asszonyok_dicserete)

De ott van Somerset Maugham méltán világhírű regénye, a "Színház" is, amelyből "Csodálatos Júlia" címmel készített filmet Szabó István. Annette Bening nagyot alakít az öregedő színésznő szerepében, aki fiatal hódolója mellett akarja elfelejteni, hogy ma még övé a főszerep, de jön a színésznők új generációja, és ehhez a gondolathoz hozzá kell szép lassan szoknia.

Francoise Sagan „Szereti ön Brahmsot?” című regénye is ezt a témát járja körül, nekem nagyon tetszett gimnazista koromban. A könyv filmes változatában Ingrid Bergman az öregedéstől félő gyönyörű középkorú nő.

De Mrs.Robinson is világhírnek örvend: ha meghalljuk Simon és Garfunkel  számát (https://www.youtube.com/watch?v=bE1dz6_u2JI), azonnal beugrik a fiatal Dustin Hoffmann csetlő-botló alakja a „Diploma előtt” című filmből, ahogyan zavarban van a rámenős Mrs.Robinsontól (Anne Bancroft alakítja). (https://www.youtube.com/watch?v=-3lKbMBab18)

Ennyi elég is a jelenség irodalmi megközelítéséből, most nézzük meg, mik a tudományos tények!

A demográfiai kutatásokkal foglalkozó rostocki Max Planck Intézet megállapította, hogy a sokkal fiatalabb férfiakkal élő nők rövidebb életkorral számolhatnak, mint társaik, akik egyidős vagy idősebb férfival élnek.

A rostocki kutatócsoport vezetője, a dán Sven Drehfal 1990 és 2005 között elemezte a dán lakosság személyi, illetve házassági adatait, és megállapította: minél idősebb egy nő a partneréhez viszonyítva, az elhalálozásának kockázata annál magasabb. Ha például élettársa hét-kilenc évvel fiatalabb, az adott nő esetében a kockázat 20 százalékkal magasabb, mint a hasonló korú partnerek esetében.

Ezt a tényt a kutatás azzal magyarázza, hogy az ilyen nőket a társadalom különcnek tartja, és ebből sok stressz adódik. A stressz pedig egészségkárosító.

Szerintem ezeket a nőket, akiknek fiatalabb párjuk van, nem is a környezetük stresszeli igazán, hanem maga a tény, hogy fiatalabb a párjuk. Minden -fiatalabb férfival élő- nő tisztában van azzal, hogy nagy valószínűség szerint nem fognak együtt megöregedni. Egyszer csak jön majd egy fiatalabb nő, és a férfi emiatt el fogja hagyni idősebb partnerét.

Ez a "majd egyszer bekövetkező helyzet" pedig előre is bántja egy nő hiúságát, és bizonytalanságot okoz, mert nem lehet felkészülni rá. Nem lehet tudni, biztosan be fog-e következni, mikor, és hogyan fog bekövetkezni. A megalázó szituációknak a gondolata is stresszt okoz, amelyből így jut bőven a „kaguár” életébe.

A „pótmamát” kereső férfiak nagyobb részének anyagi biztonságra is szüksége van a tanulmány szerint, magyarán nem veti fel a pénz az öregebb nővel élő férfiakat, így a nőnek kell megteremteni a kapcsolat anyagi alapjait is, ami szintén stresszt okoz.

A rostocki kutatók tanulmányuk összegzéseként arra kérik a nőket, hogy jól gondolják meg, kihez is kötik az életüket, és a pénztárcájukat.

Aki ezt nem hiszi, járjon utána, vagy legalább is olvassa el és nézze meg a fent ajánlott könyveket és filmeket!

Zsófi

2 komment

Címkék: kaguárnő mrs . robinson csodálatos júlia maugham : színház francoise sagan : szereti ön brahmsot ?

Sose halunk meg

2011.10.26. 11:58 Kérj tanácsot

Több olyan történet fog itt megint összefutni, melyek mind alátámasztják az elméletemet: a középkorba érkezők pánikolása teljesen felesleges, hisz annyi minden állhat még előttük, amit el sem tudnak képzelni!

  Láttam egy filmet egy-két hete. Szerelem második látásra a címe, a tévében ment, és az elejéről így le is maradtam – de a lényege ez volt: Dustin Hoffman egy véletlennek köszönhetően beleszeret Emma Thompsonba, és mindkettőjüknek megváltozik a már rég óta csődbe ment élete.

Hoffman, aki a valóságban 71 éves volt a film forgatásakor, a filmben ennél fiatalabbat játszik, talán ötvenesnek nézném – de így is egy reményét vesztett, öregedő amerikai, aki reklámzenék szerzésével keresi a kenyerét (=tehát nem lett belőle nagy zenész, pedig nyilván mindenkinek, aki zenei karrierre adja a fejét, ez volt eredetileg az álma). A történet elején épp Londonba érkezik a lánya esküvőjére – akit elvált felesége a második férjével közösen nevelt fel – tehát megtudjuk, hogy Hoffman magánélete is kudarc, gyermeke tőle sokezer kilométerre nőtt fel.

A nő, Emma Thompson a valóságban sokkal fiatalabb, 49 éves volt a forgatás idején, a filmben is hasonló korút alakít. Filmbéli karaktere hosszú magányt sugall, egy nagydarab (nem kövér, de testes), első látásra bájtalan, szürke, ám magabizos angol vénlányt.

Az élet megadja nekik az utolsó esélyt (ez a film eredeti címe is: Last chance Harvey), ők pedig élnek vele. Félénken, óvatosan közelednek, de azért nem zárkóznak el attól, hogy valami jó történhessen végre! A két zseniális színész mindent belead, és annyira hitelesen alakít, hogy már-már kamaszosnak látjuk zavarukat.

Ám ekkor jön egy fordulat: az első igazi randevújukról a férfi totálisan lekésik (azért, mert rosszul lesz, régóta meglévő szívritmuszavara miatt kórházba viszik) – a nő pedig levonja a következtetést: a pasi nyilván meggondolta magát, egy újabb csalódás, ez a férfi is elment, megfutamodott…

Harvey, amint jobban lesz, megkeresi a nőt, hogy kiküszöbölje a csorbát – de a nő addigra már visszazárta magát a burokba, mely megvédi minden fájdalomtól - és akkor elhangzik tőle egy mondat, amit érdemes megjegyezni, annyira klasszikus, és annyira kifejezi minden magányos, tüskéket növesztett ember hozzáállását:

„Kérem, hagyjon. Most úgy érzem, hogy tökéletesen elégedett vagyok a kiábrándultság érzésével, és haragszom magára, amiért ezt el akarja venni tőlem.”

Végül persze, hollywood-i film lévén, mégis engedi a férfinak, hogy elvegye a kiábrándultság érzését tőle, és az életük a sok rossz után jóra forduljon – akkor, amikor már nem is számítottak rá.

Azt mondhatnátok: na jó, de ez egy film, méghozzá szirupos, amerikai (nem volt egyébként szirupos, de ez csak a két nagyszerű színésznek volt köszönhető!). A élet nem ilyen! Nem szokták megtalálni a rég elveszettnek hitt boldogságot a középkorukat már elhaladt emberek…

Hogy ezt megcáfoljam, a másik szál, amit idefonok nektek – a való életből érkezett! Igaz, egy olyan életből, amely elképzelhetetlenül messze van a mi hétköznapjainkról. Ugyanis a második történetem főszereplője a ma élő legmagasabb rangú arisztokrata: egy spanyol nemes hölgy, aki elképzelhetetlen kiváltságok közt éli az életét. Joga van például ahhoz, hogy ne térdeljen le a pápa előtt! Vagy ha úgy tetszik, lóháton vonulhat be a sevillai katedrálisba!

Ő Doña María del Rosario Cayetana Fitz-James Stuart y Silva, Alba 18. hercegnője, Spanyolország nagyhercegnője. II. Jakab (az utolsó katolikus angol király, uralkodott 1685-1701 közt) és Arabella Churchill leszármazottja, így vérrokona Sir Winston Churchillnek csakúgy, mint II. Erzsébetnek és Diana hercegnőnek is… A spanyol Alba-ház pedig, amelynek ő a feje, pontosan 539 éves múltra tekint vissza… Cayetana hétszeres hercegnő, 19-szeres márkinő, 24-szeres grófnő. Ő birtokolja a legtöbb nemesi címet a ma élők közül, és ő birtokolja az egyik legnagyobb vagyont is: elképzelhetetlen műkincsgyűjteménye mellett (melyet természetesen nem idegeníthet el, hisz a spanyol állam ezt tiltja), személyes vagyona kb. 1000 milliárd forintot ér!

Mondhatjátok máris: nincs ő közelebb a mi való életünkhöz, mint egy hollywood-i film szereplője! És ez igaz is! Csakhogy amit most tett, az nagyon is emberi és hétköznapi: vagyonáról örökösei javára lemondva, a spanyol király nemtetszésére fittyet hányva feleségül ment a szerelméhez!

Miért olyan nagy ügy ez? Mert a szerelmes asszony 85 éves! Ifjú férje pedig 63… ami elég nagy korkülönbségnek tűnik, de mivel már jónéhány éve együtt élnek, a hercegnő úgy vélte: nincs értelme tovább várni!

  Ez Cayetana hercegnő harmadik házassága, két férjét temette el hosszú és kalandos élete során. Már a másodikkal botrányt kavart – hisz akkor egy kiugrott jezsuita paphoz kötötte az életét. Most pedig a hatalmas korkülönbségen túl az is akadályozhatta volna egybekelésüket, hogy szerelme közrendű… egy egyszerű halandó!

De Alba nagyhercegnője mindezzel nem törődik (persze – ha valaki, ő megteheti!), hanem fennen hirdeti: a szerelemhez soha nincs túl késő, és egy nő addig nő marad, amíg csak él! Ez a vidám, temperamentumos kis asszony tehát oltár elé állt az ő Alfonsójával október 5-én.

Ha pedig sok volt nektek ez a két szerelmi történet – zárásul egy egészen más természetű sztorival hadd spékeljem meg!

Az elmúlt hetekben a rádiók szinte megállás nélkül játsszák egy újonnan alakult zenekar dalát: a SuperHeavy együttes Miracle Worker című számát, mely alapvetően reggae, de kicsit rockosabb-poposabb kiadásban.

A zenekar alapító tagja nem más, mint a 68 éves Mick Jagger! Úgy tűnik, nem volt neki elég a jövőre 50. évfordulóját ünneplő Rolling Stones, összeállt hát Bob Marley fiával, Damiennel, no meg Dave Stewarttal, akit eddig a Eurythmics billentyúseként ismertünk, egy indiai filmzene-szerzővel, A.R. Rahmannal, és egy Joss Stone nevű színésznő-énekesnővel.

Jagger azt mondja: szüksége volt így, 68 évesen rá, hogy még bebizonyítsa magának, tud a Stones-on kívül is létrehozni sikeres zenekart! És arra is, hogy kitörjön az önmaga állított korlátok közül, és új zenei utakat járjon be. Közel a hetvenhez!

A három sztori tanulsága számomra az: ha meg is halunk egyszer, egyáltalán nem mindegy, hogy abban a bizonyos utolsó pillanatban (amikor Szabó Magda szerint csak egyetlen ember nevét kiálthatjuk majd el…) – lesz-e olyan álmunk, amit nem valósítottunk meg, vagy pedig azt érezhetjük majd: a végsőkig igyekeztünk kihasználni a nekünk jutott időt.

Legyetek szerelmesek hát, álljatok ki azért, ami fontos nektek, és alapítsatok zenekart, ha ahhoz van kedvetek – mindegy, hány évesek is vagytok!

Nóra

13 komment

Dugovics Titusz, a híres várvédő!

2011.10.25. 12:13 Kérj tanácsot

 

Ugye jól tudjuk, ki volt Dugovics Titusz. Hős katona, és várvédő, Hunyadi seregének legendás alakja, aki még az életét is feláldozta, hogy a török ne tudja kitűzni a zászlót a nándorfehérvári csatában a várra...amikor Dugovics látta, hogy nem tudja megakadályozni a törököt abban, hogy a zászlót kitűzze a várfokra, akkor inkább magával rántotta a mélybe.

  Ez a történet több festőt megihletett, de a leghíresebb Wagner Sándor 1859-ben készült festménye, amelynek a címe: „Dugovics Titusz önfeláldozása”, és a Magyar Nemzeti Galériában van.

E hős emlékét legjobban a Vas megyei Nagysimonyi községben ápolják, ahol Dugovics Titusz -állításuk szerint- született. Van a faluban egy kőkereszt az emlékére, és róla nevezték el az általános iskolát is.

"Szülőfaluja" méltán lehet büszke...vagy csak lehetne?

A történészek nagy illúziórombolók! És „törökgyilkoló”-gyilkosok?

A hős várvédő -a történészek kutatásai alapján biztosan állítható- kitalált személy volt. A történészek megállapították, hogy egyedül Antonio Bonfini: „A magyar történelem tizedei” című művében van utalás a zászló kitűzésének megakadályozására, de a szerző nem nevezte meg a hőst.

Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe […]. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.

Bonfini a történet forrásáról azt írta, hogy: szóbeli hagyomány. Ami körülbelül annyit jelent, hogy beszélnek egy ilyen történetről, de a tényeket nem ismerjük.

Aztán teltek-múltak az évszázadok, nincs említés Dugovicsról, mígnem 1824-ben a Tudományos Gyűjtemény először említi őt név szerint.

A Gyűjteményben megjelent cikk arra hivatkozott, hogy Vas megyében előkerült egy dokumentum. Dugovics Imre birtokában volt egy adománylevél, amit ősének, Dugovics Bertalannak adott Mátyás király. Dugovics Bertalan apja pedig a hős Titusz volt, jelentette ki Dugovics Imre.

A történészek minden lehetséges forrást megvizsgáltak, és kiderült, hogy az adománylevél hamis. Ezt valószínűleg Dugovics Imre rendelte meg, felmenője hősi tettének bizonyítására.

Végül összeállt a kép: a 15. századi források vizsgálata azt mutatja, hogy keringett egy történet az ismeretlen várvédő katonáról, aki bebizonyította hősiességét a zászlócserével próbálkozó török megölésekor.

A 18-19. század fordulóján ezt a vitéz tettet fedezte fel a magyar történelmi emlékezet, és így vált a romantikus nemzeti múlt-kép fontos részévé.

Az 1820-as évek elején ezt a történetet használta fel Dugovics Imre, hogy saját családját rokonságba hozza a hőssel. „Bizonyítékként” hamis oklevelet készíttetett magának, azonban ő sem gondolta, hogy Dugovics Titusz alakja bekerül majd a nemzeti panteonba.

Én azt gondolom, hogy Dugovics Titusz személyétől függetlenül történelmi tény, hogy világra szóló győzelmeket aratott a török felett Hunyadi János, és fia, Mátyás király, megakadályozva azt, hogy Európa gazdaságilag mindig fejlettebb nyugati részét is veszélyeztesse a török „feudalizmus”, amely évszázadokra vetette volna vissza a fejlődést. Ahogy tette ezt Európa keleti felén! Van mit megköszönni várvédő őseinknek, bárhogyan is hívták őket!

Zsófi

9 komment

Címkék: dugovics titusz

Családi hagyomány

2011.10.21. 09:45 Kérj tanácsot

„Mama! Azt találtam ki, hogy mostantól minden szerdán ez legyen a vacsora, és majd amikor én felnövök, én is ezt főzöm szerdánként a gyerekeimnek, és akkor ez egy családi hagyomány lesz!”

A fiamra jellemző ez a fajta világmegváltó gondolkodásmód – ő mindent történelmi távlatokba helyez, és nem tudja egyszerűen csak azt mondani, hogy „hű, de finomat főztél!”, neki egyből évtizedekre előre kell tekintenie, és megalapoznia a családi hagyományt! Tegyük hozzá: először főztem ezt az ételt, ha úgy tetszik, én találtam ki, és rögtön elsőre learattam vele a hatalmas babért!

Biztosan kifúrja az oldalatokat a kíváncsiság, hogy mi lehet ez a csoda-ételköltemény… Na, lehet, hogy csalódottak lesztek, annyira egyszerű!

Íme, a recept.

 

Hozzávalók: 25 dkg színes fusilli-tészta,

50 dkg darált sertéshús,

1 nagy vagy két kis fej hagyma,

egy púpozott evőkanál őrölt pirospaprika,

20-25 dkg fagyasztott, színes vegyeszöldség – pl. mexikói keverék néven árult – az enyémben ezek a zöldségek voltak: zöldborsó, répa, kukorica, zöldbab, piros színű kaliforniai paprika,

3 dl tejföl, 2 tojás,

olívaolaj, só, bors.

 

Elkészítése: A hagymát megpucoljuk, kockára vágjuk, olívaolajon üvegesre pirítjuk. Az őrölt pirospaprikát és a darált húst rátéve pörköltöt főzünk belőle, meg is sózzuk. Mialatt fő, a tésztát forrásban levő sós vízbe tesszük, és félig megfőzzük – nem kell egészen puhára főzni, mert a sütőben is magába szívja majd a pörköltlevet, és nem jó, ha túlságosan elázik.

Ha a darálthús-pörkölt már jóízű és átfőtt, hozzátesszük a fagyasztott zöldségkeveréket. Kb. tíz perc alatt összefő a ragu. Ha szükséges, még után-sózzuk.

Ezután egy mély jénai tálba öntjük a félig főtt színes tészta felét, rá a zöldséges-húsos ragut, majd arra a tészta második felét. Összeturmixoljuk a tojásokat a tejföllel, ráöntjük a tetjére, és 190 fokos sütőben addig sütjük, míg a tetjén a tojásos tejföl pirulni nem kezd.

Ennyi a nagy „családi hagyomány”… A neve mondjuk tésztarakottas, vagy színes tészta színes zöldségekkel csőben sütve – vagy ilyesmi…

A titka valószínűleg annyi, hogy nagyon étvágygerjesztően hat a tányéron a sokféle színű zöldségek és tészták egyvelege. Megtetézhetjük még egy kanál friss tejföllel tálaláskor. S mivel a családom tészta-tejföl-és pörköltmániás, náluk ez már elég is a sikerhez! Mellesleg a zöldséget is beléjük tudjuk így csempészni… ez sem utolsó szempont!

Majd meglátom, szerdán lesz-e kedvem újra előállítani… Persze a szép hagyományokat nem szabad megtörni!

Hétvégére nektek is jó főzőcskézést, jó étvágyat kívánok!

Nóra

5 komment

Címkék: recept hagyományok

Tolnay Klári, a "modern" kor asszonya és színésznője...

2011.10.19. 12:58 Kérj tanácsot

 

Nóra felidézte (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/10/18/szinesznok_a_ma_asszonyarol_a_film_szinhaz_muzsika_1960_julius_1_i_szamabol) 1960-ból Tolnay Klárit, aki egy interjúban mondta el, mi a véleménye a modern darabok női alakjairól, és saját női kortársairól:

„...milyenné vált a ma asszonya? Úgy gondolom, ezerféle árnyalatúvá. A modern nő dolgozik, politizál, szül. Anya, s férfimunkát is végző ember együtt. S este még erőt kell gyűjtenie arra, hogy szép tudjon lenni… És bár a nők sokfajta munkát vállaltak magukra, sok a válás, az összezördülés. A dolgozó férj kiabál: ideges vagyok. És a dolgozó nő joggal szólhat vissza: én éppen olyan ideges vagyok.”

Tolnay Klári úgy nyilatkozta mindezt 1960 nyarán, 46 évesen, hogy –tudjuk róla!- számára egész életében a színház volt az első. És az is maradt haláláig. Ő volt „A” SZÍNÉSZNŐ sok generáció számára!

Élete kalandos volt: az úri-birtokos családból indulva, az apácáktól kapott útravalóval, a kezdeti kudarcok ellenére ünnepelt színésznővé vált fiatalon.

1914-ben született, és még csak húsz éves volt, amikor többszöri sikertelen kísérleten túljutva, 1934-ben felkérik első filmszerepére.

Erre így emlékezik a Tolnay Klári: "Egyes szám első személyben" című könyvben, amelyet Párkány László írt:

„1934 tavaszán a Tolnay Klári név talán nem is fordult elő a színlapokon, hiszen csak néma vagy kurta mondatos szobalány-szerepekben "léptem fel"...Éppen ezért meglepett a Reflektor filmprodukció felkérője.
Budapest, 1934. augusztus 17.
Nagyságos Tolnay Klári színművésznőnek, Budapest.
Megállapodtunk Önnel abban, hogy Meseautó filmünk egyik szerepét Ön fogja eljátszani. Ezen szereplésért fizetünk Önnek naponta 40 P-t, azaz Negyven pengőt, mely összegből a szokásos adók levonásba hozatnak.
A felvételek az Ön számára kb. f. hó 23-24-én fognak megkezdődni. Mi csináltatunk Önnek egy ruhát, mely a produkció tulajdonát képezi.
Teljes tiszlelettel - Reflektor, filmprodukció. »

Így indul a fényes karrier.

Jönnek a filmek, amelyből szerintem a legemlékezetesebb a “Katyi” című. Szülőföldjéről hozott palóc tájszólással alakítja a cselédlányt, nagyszerűen.

1936-ban férjhez ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz. Első igazi sikere a színpadon 1938-ban a “Francia szobalány” a Vígszínházban. Erre így emlékezik a már említett életrajzi könyvben:

“Jób (Jób Dániel rendező és színházigazgató) hangja a fülemben: - Tévedtem. Nem lesz belőled igazi színésznő. Idevezetett az örökös filmezés. Megmondtam neked, a film tönkreteszi a színészt. Nincs egy őszinte mozdulatod, se magyarul, sem palócosan nem beszélsz már, nem érted a darab nyelvi humorát. Ez egy förgeteges vígjáték, kedvesem...!
Teremtőm! A színházba jövet plakátok úsztak el mellettem, felettem transzparensek. A színház nagy önbizalommal hírdette a város 1938. október 15.-i szenzációját: a Francia szobalányt, Tolnay Kárival a főszerepben.
Megszólalt az ügyelő:
- Művésznő, kérem a színpadra, megkezdjük a második felvonást. Szedlacsek néni is visszanyerte a hangját.
- Tudod, gyöngyöm, hogy kereken húsz percig rázott ez az istentelen direktor?
- Csak húsz percig? Nekem többnek tünt...”

A rendezőnek nem lett igaza, a közönség l0-15 percig ünnepelte Tolnay Klárit, a szobalány alakítóját.

“Fel kell jegyeznünk, hogy megérdemeltebb tapsvihart régen hallottunk. Tolnay Klári, Deval darabjának címszerepében egészen példátlan sikert aratott." /Budapesti Hírlap/

Tolnaynak 1940-ben született meg Zsuzsa lánya, akivel viharos volt a kapcsolata. Ráthonyi, a férj, a háború után elhagyta az országot, Tolnay Klári nem ment vele…

Erről az időszakról így emlékezett:

“Minden darab kegyetlen kerítő..."

“Darvas Ivánnal 1946-ban találkoztam Várkonyi Zoltán Művész Színházában. A szerelmesek esztendeje volt ez az év: ekkor talált Apáthi Imre Sennyei Verára, Várkonyi Zoltán Szemere Verára s én itt ismerkedtem meg Ivánnal. Feljegyzésre érdemes, hogy ekkor esett szerelembe Pécsi Sándor Lorán Lenkével, de ebből nem lett házasság.
Valóban szép tavasz volt, Halász Rudolf még dalt is írt, hozzám címezve: 'Te vagy a fény, az éjszákában...Várkonyi, Anouilh Euridiké-jét vette elő. Majdnem teljes volt a szereposztás, kivéve Orpheust, rá nem talált megfelelő színészt Várkonyi. Rátkai Marci bácsi buzgón ajánlgatta egyik tanítványát, akit valamiért kirúgtak az akadémiáról, s most tolmácskodik valahol. Várkonyi sürgősen üzent érte.
Köztünk már a harmadik próbán kitört a szerelem. Szerencsére nem egy szezonig tartott, hanem majdnem 13 évig.
Az Euridike kirobbanóan nagy siker volt. Cs. Szabó László például ezt írta: "Darvas Iván még teljesen nyers. Szűzi hitének és nem tudásának köszönheti, ha mégis fej fej mellett lépést tart Tolnay Klári félelmetes tudású játékával, amely láthatólag őt is elragadja s tanítja."

Tolnay Klári ekkor 32 éves volt, Darvas Iván 21!

A Vígszínház épülete és társulata hatalmas károkat szenvedett el a háborúban.

A színésznő karrierje 1948-ban vett fordulatot, amikor Benkő Gyulával, és Somló Istvánnal együtt a Vígszínház igazgatójává nevezték ki. E művész-hármasnak köszönhető, hogy a Vígszínház visszatalált egykori önmagához.

A lányával való kapcsolatára bizonyára erősen hatottak ezek az évek. Az 5-6 éves gyereknek meg kellett élnie a háború borzalmai után azt, hogy apja elhagyta, anyja pedig állandóan dolgozott, és még újra férjhez is ment. (Idézzük fel újra Tolnay 1960-ban tett nyilatkozatát arról, hogy a női szerep mennyire átalakult, megváltozott, milyen sok erőt kíván a nőtől a modern élet. Szól ez a kijelentés saját keserű tapasztalatairól is!)

Lánya, Ráthonyi Zsuzsa 16 évesen, 1956-ban úgy döntött, hogy elhagyja édesanyját, és Nyugatra megy apja után. Először Londonban élt, majd férjével Bécsbe költözött, ahol rádiós zenei szerkesztőként dolgozott.

Tolnay Klári több interjúban is megemlítette egészen haláláig: mennyire fájt neki az, hogy nem tudott olyan anya lenni, amilyen szeretett volna, és talán ennek is köszönhető, hogy lánya elhagyta kamaszként.

Talán az is hatott anya és lánya kapcsolatára, hogy Zsuzsa úgy nőtt fel, édesanyja új férje “félúton” volt korban közte és Tolnay Klári közt. Amikor 16 évesen, 1956-ban Londonba utazott, Darvas Iván még csak 31 éves volt, anyja már 42...

Tolnay Klára ez utáni korszakát is a játék töltötte ki. Nagy színházi sikerek, és még nagyobb filmsikerek következtek...

1990 és 1998 közt rengeteg színházi szerepet kapott, megcáfolva azt az állítást, hogy “öreg” színésznőkre kevés szerep vár. Volt olyan év, amikor öt főszerepet játszott el.

1998 őszén a Nemzeti Színház méltó szerepet szánt neki: Szabó Magda Régimódi történetében ő lett volna a szeretetre méltó apácafőnök, de október 28-án meghalt a művésznő.

Akit érdekel az is, hogyan lett bele szerelmes 1945-ben a kor egyik legnagyobb íróegyénisége, a nős Márai Sándor, itt olvashat róla:

http://magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=9674

Zsófi

4 komment

Címkék: tolnay klári

„Színésznők a ma asszonyáról” – a Film, Színház, Muzsika 1960. július 1-i számából

2011.10.18. 21:05 Kérj tanácsot

„Sok szó esik arról, hogy az új – kiváltképp a magyar – drámákban gyakoriak a vázlatos női szerepek. Beszélnek erről rendezők, színésznők, közönség, s valljuk meg: ebben a panaszban sok az igazság. Három budapesti színház egy-egy művésznőjét kérdeztük meg: milyen típusú szerepeket szeretnének mai művekben eljátszani?

   Tolnay Klári

- Ha feleletet keresünk arra, milyen női szerepeket szeretnék ábrázolni a színpadon, akkor egy előző kérdésre is felelnünk kell magunkban: milyenné vált a ma asszonya?

Úgy gondolom, ezerféle árnyalatúvá.

A modern nő dolgozik, politizál, szül. Anya, s férfimunkát is végző ember együtt. S este még erőt kell gyűjtenie arra, hogy szép tudjon lenni… És bár a nők sokfajta munkát vállaltak magukra, sok a válás, az összezördülés. A dolgozó férj kiabál: ideges vagyok. És a dolgozó nő joggal szólhat vissza: én éppen olyan ideges vagyok.

Úgy gondolom, ha Shakespeare megírta a „Makrancos hölgy”-et – úgy Kata bizonyára társadalmi típus volt az ő korában. És Nóra – mai szemmel talán felszínes és könnyű kis asszony -, Ibsen korának haladó nőalakja, aki kitör a saját fojtogató környezetéből, aki mer új életet kezdeni. Talán a színpadi irodalomban ez az asszony az első ember.

A nő új helyzete számtalan kérdést teremt, íróban, színészben. Milyenné vált a férfi és a nő kapcsolata? Mennyiben alakítják a férfiak a nőket? És fordítva: mennyire mi, asszonyok az ellenkező nemet? És hogyan formáljuk egymást? Meddig mehetünk el egymás megalázása nélkül? Azután, úgy érzem, mi nők nem nézünk fel eléggé a férfiakra. De ők sem miránk. Milyen jól esne egymás nagyobb megbecsülése, s számunkra a „költőiesebb tisztelet”.

Én azt szeretném kifejezni az asszonyalakokban, hogy örüljetek! Örülni mindig kell tudni, annak is például, hogy egy szép parkkal több van Budapesten. Nem az enyém, a miénk!

Azt hiszem, ha az író által felvetett, s az ajkunkon elhangzó gondolatok folytatódnak a közönségben, ha kinyitnak otthon egy könyvet, ha száz ember közül csak tíz is „felbolydul” az általunk ábrázolt alak problémáira, megtettük a legtöbbet: inspiráltunk.

Mert ez a nő talán kicsit elfelejtett, de nagyon fontos hivatása: inspirálni, múzsának lenni. 

 

 

  Máthé Erzsi

Este az elkényeztetett Biedermanné szerepét játssza. De most közvetlen, természetes. Arról beszél, milyen fontos az élmény szerepe az irodalomban, hiszen nem véletlen, hogy az egyik legkedvesebb szerepének, Karinthy Ferenc „Ezer év” című drámájának Szabó Júliája valóban élő, létező figura.

- Ez az élmény lehet festmény is, zene, vagy egy forró színházi előadás. – De az is – ha egy fél kiló epret vásárolok az utcasarkon, s ez örömet tud szerezni!

 - Shakespeare címlapját olvasva, megnyugodhattunk. Jóllehet húsz férfi után került sor egy női névre, ez ilyen volt: Júlia, Desdemona. Ezek az alakok egyenrangú társai voltak Romeónak, Othellónak. Ma a nő az életben igazi reneszánszát éli – úgy gondolom, a színpadon is el kell foglalnia az őt megillető helyet.  

- Olvasva a címlapokat, bánt az, hogy a múltba fordulunk még akkor is, ha a témák itt zörgetnek a kapun. Olyan női szerepeket szeretnék – ahol egy egész emberéletet végig lehetne élni, a gyermekkortól, amikor még meséket mondunk magunknak, az öregkorig, amikor beteljesült vagy félbemaradt a mese. De azt szeretném, ha színész, író mindig nagy szemekkel csodálkoznék az életre, ha az érzés, az élménykeresés nem kopna el.

 - Biztos vagyok benne, hogy vannak a mi korunknak is Júliái. Csak meg kell keresni őket és meghallgatni, mikor mondják el nagy monológjaikat.

 

 

  Hacser Józsa 

 Egy történettel kezdi:

- Amikor felvételiztem a főiskolán, nagy ijedten azt mondtam a vizsgáztató bizottságnak: „Jó napot kívánok.” A bizottság ezen annyira elkezdett nevetni, hogy megkértek: ha még egyszer meg tudom ugyanígy csinálni, felvesznek. Sikerült. S azóta szeretek nevetni. Színpadon és az életben egyaránt.

- Egészen szélsőséges, groteszk figurákat szeretnék játszani. S észreveszem magamon, hogy mindenben a jókedvet és a karikatúrát szeretem. Nagyon szeretem figyelni az embereket például a körúton, vagy az autóbuszon. Szeretnék festeni tudni, hogy megörökíthessem, milyen is a férfiak és nők nagyonis leplezetlen arca például csúcsforgalom idején.

- Mindazt, amit érzek, amin gondolkozom, amit figyelek, szeretném vidám, groteszk, gúnyolódó figurákban átadni a közönségnek az új darabokban, a színpadon. – A színpad világa legyen olyan, mint az életé – mondják. De fordítsuk meg a kérdést: ha az élet egy színdarab, akkor hinni akarom, hogy az első felvonás nehézségei, a második küzdelmei után a harmadik felvonásban minden megoldódik.

- Olyan női alakokat szeretnék játszani – akik, mint én is – hisznek a jókedvben, a nevetésben."

 

Eddig a cikk az 51 évvel ezelőtti hetilapból. Természetesen a Tolnay Klári válaszai miatt éreztem úgy, hogy érdekes lehet ma is felidézni ezt az írást. Sokminden, amit ő felvet, ma ugyanannyira aktuális, és jócskán túlmutat a színház keretein!

Nóra

 

1 komment

Címkék: színház tolnay klári kultúrtörténet női szerepek máthé erzsi hacser józsa film színház muzsika

Eőry Kató és Ruttkai Éva!

2011.10.17. 13:34 Kérj tanácsot

 

Nemrégiben nagyon érdekes történetet hallottam egy ismerősömről. Az ő nagymamája színésznő volt a háború előtt, és aztán is. Sajnos szinte semmit nem lehet róla találni -egy rövid életrajzon kívül- az interneten, pedig kíváló színházakban játszott egész pályafutása során:

 

Eőry Kató (másként Simkó Erzsébet, később Mátyássy Tiborné) 1905-ben született, és 1929-ben végezte el a Színiakadémiát. A Nemzeti Színház szerződtette, amelynek tagja volt 1948-ig.

1948–49-ben a Belvárosi, 1953-tól pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott.

1956-tól 1961-ig a József Attila Színház művésznője volt. Fiatal leányalakokat formált meg, majd jellemszerepeket kapott. Több filmben is szerepelt, s a rádióban is gyakran foglalkoztatták.

 

A szintén színész Mátyássy Bence, akiről azt feltételezem, de nem tudom biztosan, hogy a dédunokája a művésznőnek, 2007-ben a Színház és Filmművészeti Egyetemen ezzel a címmel írta meg szakdolgozatát:

„A Stáhly utca foglya – Eőry Kató élete és munkássága”.

 

Nem esik messze az alma a fájától, mert az idén 30 éves Mátyássy Bencéről – szerencsére több információ található az interneten, mint rokonáról!- minden kritika igen kedvező. Dicsérik az ifjú színész tehetségét és sokoldalúságát. Bevallom, én évek óta nem járok színházba sajnos, így idáig nem ismertem a nevét, amit kicsit szégyellek is.

 

Azt írják róla például -ami szerintem egy fiatal színészről szólva a legnagyobb dicséret!-, hogy:

“Mátyássy Bence ismerős lehet a színművészetis osztálytársaival alapított HOPPart Társulat előadásaiból és a Nemzeti Színházból is, ahol többek közt Kukorica Jancsiként fakad dalra. Izgalmasan kétértelmű kisugárzása egyformán alkalmassá tenné romantikus-szépfiús és hidegrázós patkányszerepek megformálására…”

(http://www.origo.hu/filmklub/20090817-vaszonra-vele-matyassy-bence.html)

 

Eőry Kató büszke lehetne a fiatal színészre. De egész életében sok dologra lehetett büszke: ő mentette meg például az egyik legnagyobb magyar színésznő életét, és így egész munkásságát is, az utókor számára.

 

Ha Eőry Kató nem lett volna bátor, akkor megtörténhetett volna, hogy soha nem ismerjük meg Ruttkai Évát.

 

A 17 éves Ruttkai 1944 őszén, októbertől decemberig Eőry Katónál bújkált. Decemberben –valószínűleg nagyon veszélyes lett volna tovább is vigyázni a fiatal lányra!-  egy ismerős információi alapján Eőry Kató úgy gondolta, hogy Évának más rejtekhelyet kell találni.

 

Kató lánya, Mátyássy Erzsébet odaadta személyes iratait, szegedi gimnáziumi diákigazolványát, valamint ruháit a menekülőnek, aki ezek segítségével utazott tovább Eőry Kató testvérével, Simkó Lászlóval. Szegedet akkor már a Vörös Hadsereg felszabadította, így ott biztonságban volt Ruttkai Éva.

 

Ruttkairól nekem is van egy “személyes” történetem. A kilencvenes évek elején egy orosz hölgy kérdezte tőlem, ugyan mondjam már meg neki, minden magyar színésznő hasonlít-e, mert ő “csak” kettőt ismer, de azok szerinte hasonlítanak...

 

Ez a két magyar színésznő, akit név szerint ismert egy “átlag” orosz akkor, nem volt más, mint Törőcsik Mari, és Ruttkai Éva, köszönhetően a sok filmnek, amelyben a két nagyszerű színésznő szerepelt...

 

Ruttkai Éva Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kiváló és Érdemes Művész 1986 szeptember 27-én, 59 évesen hunyt el.

Álljon itt emlékére két kedvencem:

 

Részlet Keleti Márton egyik remekéből:

https://www.youtube.com/watch?v=DMvVEvqjPdc&feature=related

 

Ez pedig a -szerintem- legizgalmasabb rész az “Abigél” című filmből. Ruttkai az első percnél lép be, és Básthy Lajossal játszik együtt, ahogyan az első filmrészletben is.

Itt ő ment életet, ki gondolná, amikor nézi a filmet, hogy az életben pont ő volt a fiatal "Georgina", és "Horn Mici" szerepét pedig a sors Eőry Katóra osztotta...

https://www.youtube.com/watch?v=DyyoI8Pwzg0&feature=related

 

Zsófi

11 komment

Címkék: eőry kató és ruttkai éva

Honnan tudhatjuk, hogy ősz van?

2011.10.16. 11:33 Kérj tanácsot

Felborult az időjárásunk – nyár közepén őszies, esős idő volt, szeptemberben viszont végig nyárias hőség. És mégis, van néhány olyan azonosítási pont, amiből az ember tudhatja: minden a legnagyobb rendben zajlik!

Azt már szeptember elején írtuk: a fények elárulják, hogy elmúlt a nyár. És ez egyre inkább így van! Ha ma kinézek az ablakon a verőfényes napsütésbe, akkor is tudhatom: ez a verőfény a természet utolsó felragyogása, mielőtt ránk borulna a szürke köd, az esőfelhők és a hófellegek.

Nem beszélve a hőmérsékletről: a tegnap reggel megérkezett fagy akkor is árulkodó, ha napközben még mindig szinte nyárias meleg van.

Aztán itt vannak az ízek – én minden ősszel menetrend szerint elkezdem megkívánni a szőlővel-dióval-körtével-szilvával készülő ételeket, a héten például körtés-gorgonzolás pitét sütöttem (itt írtam le tavaly a pitereceptemet: kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/11/nem_amerikai_pite  ), az anyósom szilvás gombócának, amit mákkal szokott bevonni, szintén nem bírtam ellenállni! A sütőtök, amit ma már a biopiacon szinte egész évben be lehet szerezni – nálam csakis ilyenkor jön szóba! (Nagy örömmel hallottam az ovis szülői értekezleten, hogy az új, gyermekélelmezési előírásoknak köszönhetően megújul a ovis konyha is, és amikor ennek jegyében sütötök-levest kínáltak a gyerekeknek, boldogan megették a konzervatív ízlésű kicsik is!) Itt írtunk sütőtökös recepteket korábban a blogon: kerjtanacsot.blog.hu/2010/10/14/sutotok_sulve_fove

Aztán itt van a must! Ezt eddig soha máskor nem élvezhettük, csakis szüret környékén (bár a szomszéd falu pincészetében, ahol pár hete vettünk csodásan édes, friss mustot, azt állították, hogy hűtőben hónapokig eláll anélkül, hogy megbuggyanna… de nálunk nem volt ideje a mustnak kipróbálnia ezt, hisz azonnal megittuk). Ám tegnap találtam egy érdekes újdonságot: a palackozott Béres mustot, amely tokaji hárslevelű szőlőből készül, garantáltan tartósítószermentes, és az év többi részébe is elhozza a szőlő friss levének ízét. Nagyon jó ötletnek tartom, és jól beleillik a Béres-cseppel nagyot alkotó család törekvéseibe, hisz a must nagyon egészséges ital. Én mégis azt hiszem, maradok az őszi must-ivásnál! Kellenek ezek a biztos pontok, jelzőtáblák ahhoz, hogy tudjuk, mikor hol járunk az évben! Szánkózni sem szeretnék szeptemberben…

Az ősz a legjobb kirándulások ideje is! Az ezerszínű erdőben sétálni, az avarral zörögni, csipkebogyót szedni csakis ilyenkor lehet! Úgyhogy azt ajánlom, induljatok ti is útnak, ma még lehet! A jövő hétre esőt mond a meteorológia, talán hosszú időre ez az utolsó esélyünk a kellemes sétákra a bágyadt napsütésben.

Szép vasárnapot!


Nóra

 

14 komment

Címkék: ősz

Más szemében a szálkát...

2011.10.14. 13:31 Kérj tanácsot

Beata Bishop (pszichoterapeuta, író) egyik előadását olvasom, a címe: Ölés helyett ölelés. Sok hasznos gondolat van benne, még biztos fogom idézni – most egyelőre csak ezt emelem ki:

Amikor önismeretünk nem működik kellően, gyakran előfordul, hogy a másik emberbe vetítjük ki azt a rossz tulajdonságot, amit magunkban nem tudunk elfogadni.

Vannak olyan árnyéktulajdonságaink, amelyekkel nem szívesen szembesülünk (erről Jung írt bővebben). Ezeket a tulajdonságokat a tudattalanba szorítjuk. Részben azért, mert gyerekként azt nevelték belénk, hogy az rossz, hogy el kell hagynunk az efféle tulajdonságainkat – részben pedig azért, mert ha beismernénk magunknak, hogy ezzel a rossz tulajdonsággal rendelkezünk, az nem férne össze szépen kozmetikázott énképünkkel!

A psziché azonban nem páncélszekrény  - írja Beata Bishop. Nem zárhatjuk el hermetikusan azt, amit a tudattalanunkba tuszkoltunk! Ez az árnyéktulajdonság így, vagy úgy, de a felszínre tör – elszólások formájában, vagy olyan ballépésekként, amelyeket magunknak sem tudunk megmagyarázni. Előtör – elintéz valamit, aztán újra eltűnik, mi pedig állunk zavartan, és azt motyogjuk: elnézést…

Ezeket az árnyéktulajdonságainkat vagyunk hajlamosak másokba belelátni, ha magunkban nem tudjuk elfogadni. És ez a fajta vetítés rengeteg fölösleges konfliktusnak lehet a forrása. Egymás rossz tulajdonságait észrevesszük, felnagyítjuk, hangsúlyozzuk – a magunkét pedig megpróbáljuk eltüntetni… Inkább jól összeveszünk a másikkal, mint hogy rádöbbenjünk: mi magunk sem vagyunk különbek.

Bishop azt mondja: ha nem számítjuk az anyagi, politikai és hatalmi motívumokat a világ konfliktusaiban, akkor szinte minden konfliktus mélyén az önismeret hiánya lapul meg! Ezért nagyon fontos, hogy próbáljunk szembenézni valódi önmagunkkal. Mindannyian egyénileg, egyenként vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, az önismeretünkért – a tulajdonságainkért. Jókért és rosszakért egyaránt.

Bishop, aki ugyan Magyarországon született, de élete nagyrészét Angliában töltötte, nem fedezi fel mondandója és a magyar közmondás-kincs közti szoros összefüggést. Nekem azonban azonnal eszembe jutott:

Mindenki a maga portája előtt söpörjön.

Na meg:

Más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát sem veszi észre!

Keressétek hát ezen a szép, hideg őszi hétvégén is a gerendáitokat – mert azok is jók lesznek valamire. Ha másra nem, hát megtámaszthatjátok velük repedezett énképeteket…

Nóra

2 komment

Címkék: önismeret Beata Bishop

Hegykői húsgombócleves

2011.10.13. 23:08 Kérj tanácsot

 

Ma takarítottam, és ez nálam azt jelenti, hogy portörlés közben áramtalanítom a TV-t. Eleinte megijedtem, és azt gondoltam, hogy hívni kell a szerelőt, de lassanként megszoktam: nem tudok úgy port törölni, hogy a TV «működőképes» maradjon. Már rutinosan igazítom meg a kábeleket, és nyomom be a TV-t "próbajáratra" a "tisztogatás" után.

 

Így tettem ezt ma is, és ott is ragadtam tíz percre a készülék előtt, mert éppen akkor kezdett a Duna televízióban egy ügyes női kéz valami finomat készíteni, ami nem csak finom volt, hanem gyors is, és nagyon érdekes ízvilág!

 

Megjegyeztem a receptet elsőre, ebben már van rutinom, de az interneten is megtaláltam. A műsor a Fertő-tó környékét mutatta be. A vidékre jellemző levest, ami inkább hasonlít egytálételhez, egy hegykői asszony készítette el.

 

Íme az elkészítés módja :

 

Fertő-parti zöldségleves kapros húsgombóccal

 

Hozzávalók:

2 nagyobb sárgarépa és petrezselyem,

1 kis fej hagyma,

fél dl étolaj,

15 dkg zöldborsó,

2 teáskanál só,

2 kávéskanál őrölt feketebors,

10 dkg rizs,

fél kg darált sertéscomb,

1 csokor kapor,

2 tojás,

3 evőkanál liszt,

2 dl tejszín,

1 csokor petrezselyem zöldje

 

A zöldségeket megtisztítjuk, és kockára vágjuk. A sárgarépát és petrezselymet kevés olajon átpirítjuk, hozzáadjuk a vöröshagyma felét, és üvegesre pároljuk. Beleborítjuk a zöldborsót, felöntjük egy liter vízzel. Teáskanálnyi sóval, és egy kis borssal fűszerezve puhára főzzük. Közben a rizst két evőkanálnyi olajban megpirítjuk, felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje, fedő alatt megpároljuk, majd kihűtjük.

A darált sertéscombhoz vágott kaprot teszünk, hozzáadjuk a puha rizst, ízlés szerint

sózzuk, borsozzuk, majd a maradék hagymakockákat, és a tojásokat is hozzáadjuk. Alaposan összedolgozzuk.

A megfőtt levesbe vizes kézzel gombócokat formázunk, és összefőzzük. A lisztet

apránként simára keverjük a tejszínnel, és besűrítjük vele a levesünket. Tálalás előtt

megszórjuk apróra vágott petrezselyem zöldjével.

Jó étvágyat kívánok!

Zsófi

8 komment

Címkék: recept

süti beállítások módosítása