Kérj tanácsot

Az evangelikus.hu-n nagyon érdekes összeállítást találtam arról, milyen húsvéti szokások vannak más országokban. Mivel beszéltünk a magyar szokásokról, így érdekes összevetni, miben hasonló, miben eltérő más népek ünnepe a miénktől.

Ausztráliában Nagypéntek az egyetlen nap, amikor semmit nem lehet az egész országban vásárolni. Ilyenkor a legtöbb család templomba megy, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról és feltámadásáról. Az ausztrálok nem igazán tartják a “húsvéti nyuszi”-szokást, mivel a nyuszik Ausztráliában hatalmas gazdasági problémát jelentenek. Az erszényes nyúl, a Bilby – az őshonos ausztrál állat – vette át a házinyúl szerepét az ausztrál húsvét szimbolikájában, a csokinyuszik is ilyen formájúak.

Bulgáriában az ünnepi asztalon a sült hús mellett ott a helye a kalácsnak és a tojásnak is. Az első piros tojással a gyerekek arcát szokták bedörzsölni, hogy minél egészségesebbek legyenek és egy tojást a veteményesbe is tesznek, hogy megvédjék a termést a jégesőtől. A tojásokat változatos színűre festik, majd páratlan számú tojással veszik körbe a különleges húsvéti kenyeret. Egy tojást a templom falához csapva bontanak fel, majd ezt eszik meg először a böjt befejezése után.

Németországban Nagypénteken letakarják a kereszteket. A szombat estéig tartó szigorú böjt után a családok vasárnapi ebédjén a főszerepet a piros tojások és a bárány alakú torta kapja. A gyermekek húsvétkor a kertekben elrejtett húsvéti tojásokat és süteményeket keresik meg. Szoktak húsvéti máglyát rakni, amelyen a karácsonyfákat égetik el, így köszöntve a tavaszt.

Húsvét vasárnapon New York-ban és az Egyesült Államok más városaiban nagy húsvéti parádékat, felvonulásokat szerveznek. A felvonulást vezető személy húsvéti gyertyát vagy keresztet tart kezében. A húsvéti ételek között megtaláljuk az USA-ban is a sonkát, burgonyát, zöldségeket, és a tojást. A kerti tojásvadászat a gyerekek kedvence,  az amerikai elnök is minden évben szervez tojásvadászatot a Fehér Ház kertjében.

Lengyelországban Nagyszombaton a családok kis kosarakban viszik a sonkát, a kolbászt, a kenyeret, a süteményt és a festett tojásokat a templomi szentelésre. A vasárnapi mise után a terített asztalnál fogyasztják el reggelire a kosárkák tartalmát. A hagyományos lengyel sütemények közül a „mazurek” és a „babka” kerül az asztalra. A vasárnapi családi reggeli ugyanolyan fontos, mint a karácsonyi vacsora. Mielőtt nekilátnának az evésnek, mindenki jó szerencsét és boldogságot kíván a többieknek, és a húsvéti tojás egynegyedét odaadják egymásnak.

Az olaszok húsvéti süteményei, a történelmi hagyományoknak megfelelően, lisztből, tojásból, cukorból és olíva olajból készülnek. A tésztát galamb, baba, lovacska, nyúl és harang formára sütik. Belsejükbe igen gyakran ajándékot is tesznek. Hasonló meglepetésekkel töltik meg a nagy, díszes csokoládékat is.

A Vatikánban, a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik Nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Szent Péter dómban tartott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörtökön már némák maradnak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is „Rómába mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken kerül sor a hagyományos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezik, emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában.

Spanyolországban hangos jókedvvel feledtetik a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára.

Nagyon kellemes és áldott húsvétot kívánok mindenkinek:

Zsófi

Íme még néhány fotó. Ha a kastélyromnál fejeztük be legutóbb, folytassuk a kastély melletti kápolnával:

Ez talán a legrendezettebb része az arborétumnak. Az utóbbi években esküvőket is szoktak itt tartani.

Nagyon romantikus innen nézve ez a sziklákkal övezett lépcsősor, mellette az oroszlános kőmedence...

...hát még, ha azt is megmutatom, hogy hová vezet a kis lépcső. Ez a babaház - József nádor gyermekeinek játszóháza. Kis hercegkisasszonynak és kishercegnek lenni valószínűleg elég jó lehetett akkoriban... A babaház előtt alacsonyra nyírt sövénylabirintus buxusból.

A medveház oldalsó bejárata.

Ebből az irányból látszik, mennyire szűkösen kellett laknia szegény medvének.

Az épületek után nézzünk néhány gyönyörű fát.

Nem tudom a fajtáját, de nagyon szép formájú fa. A legérdekesebb rajta a "pótkar" - a vöröses, fiatal ág, ami a többi "öreg" ág közül kivirít.

Ez a gyönyörű kéttörzsű szoliter fa a kastélyhomlokzat előtt rét bal oldalán áll.

Ez leginkább egy terebélyes fenyőnek látszik...

Közelről nézve látszik a levelein, hogy egy óriási tuja. Ha pedig bebújunk a lombsátra alá: 

...feltárul a kert egyik legérdekesebb képződménye. Ami kívülről egyetlen törzsből növő, szabályos fenyő-alaknak látszott, az sokkal izgalmasabb ennél! Ez a fantasztikus, soktörzsű tuja igazi búvóhelyet alkot, ráülhetünk a ferdén, ívesen növő vörös törzseire megpihenni. Kicsit olyan, mintha egy sziget lenne a lombos erdő dús aljnövényzete közt - vagy akár egy hajó! És belülről nézve igazi csodának tűnik, hogy kifelé hogyan tud egyetlen, egységes lombformát mutatni a sok különálló törzs.

A platánok törzse olyan, mint egy nagyon öreg állat bőre - és állandóan vedlik.

Ennek a platánnak a törzsén egy kis mélyedés keletkezett - beleköltözött hát egy ibolyatő.

Ez a fa pedig lehajolt, hogy igyék egyet a tó vizéből...

Ha már elérkeztünk a tóhoz, kicsit időzzünk el a partján.

Szemközt feltűnik a Klotild-sziget.

Kezdem érteni, miért hoztak létre óriási erőfeszítések árán mesterséges tavakat az angolkertek tervezői! Ez a látvány teljesen természetes hatású, mégis nagyon festői.

Hol bújt el a képen a béka?

Így talán már jobban látható.

És feltűnnek a tó partján sorakozó törpék...

A mocsári ciprus léggyökerei.

Egész törpe-hadsereg, még a hídon túl is folytatódik a soruk.

A Klotild-szigeten álló grotta is szándékoltan romantikus látvány-elem. A "grotta" szó mesterséges barlangot jelent, nem csak az angolkertek tervezői alkalmazták előszeretettel, hanem már a reneszánsz kertépítők is kedvelték.

A tó után nézzünk még pár apróságot:

 Egy szép kis lila csillagvirág-féle, egy sárga kankalin (más néven primula), és egy szingli hunyor...

Cinke ül a madáretetőben.

A kivágott fatörzsben vöröshangya-boly, nagyon dolgoznak!

Végül, a kijárat felé sétálva ez a színpompa búcsúztat - és újra megértjük: minden, amit az arborétumban láttunk, gondos tervezőmunka, tudatos szín- és formaválasztás eredménye.

Jó kirándulást kívánok nektek Alcsúton, vagy bármely más erdőben - mert szerencsére országszerte rengeteg gyönyörű kirándulóhely található.

Nóra

A « Nőcsábász vagy Megbízható » című írásommal kapcsolatban férfi véleményként elhangzott : nem ennyire egyszerűek a férfiak, és nem lehet őket besorolni csak két kategóriába !

A fent említett két alapvető kategóriával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akár aktívabban éli meg a férfiszerepét az erősebb nem képviselője, akár passzívabban, csalódások mindig érhetik, soha nincs garantálva a siker, és bizony a legsármosabb fiút is el lehet hagyni…hogy ennek mi az oka, erre próbáltam válaszolni női szemszögből és néhány « igaz mese » segítségével.

Folytatva a férfiak « tanulmányozását » megállapíthatjuk, egyre többen vannak köztük olyanok, akik –egy barátom kifejezésével élve- a « mama kedvencei », függetlenül a koruktól !

Ez a férfi az, aki soha vagy csak elég későn akar felnőni. Mostanában ez egy általános világjelenséggé kezd válni, már az olyan, hagyományosan családcentrikus országokban is nő az ilyen típusú férfiak száma, mint pl. Olaszország. Egy barátom szokta mondani, nincs kényelmesebb állapot egy « mai fiú » számára, mint a « Mamahotel »! Sokan persze azt mondják,  gazdasági okokkal is magyarázható, hogy a fiatal és középkorú férfiak otthon maradnak a szüleikkel, így nem kell lakást venni vagy bérelni és az önálló élet költségeit egyedül fizetni.

Erre mondta egy idősebb és nagyon bölcs barátom, hogy amikor 50 évvel ezelőtt ő elindult egy bőrönddel  otthonról – és ez általános volt az egész generációjára is – eszébe nem jutott sokáig « szinglinek » maradni, és nem csak azért, mert nem létezett ez a fogalom és jelenség, hanem azért is, mert a párválasztásnak gazdasági okai is voltak : ő keresett 900 forintot, és tudta, ha megnősül, és a felesége is keres majd 900 forintot, az már 1800 forint és abból már lehet valamerre haladni ! Huszas évei elején meg is nősült és nem gondolta soha egy percig sem, hogy kimaradt volna emiatt valami « jóból », és persze nem a felesége 900 forintja volt az elsődleges szempont a döntésében, hanem mert egyedül sokkal nehezebb elviselni az életet, mint kettesben és persze szerelmes volt a párjába.

A világ ilyenképpen való szemlélése  változik meg gyökeresen a férfiakban és ettől lesz vonzóbb a « mamahotel », mint a « kötöttségek » és a « felelősségvállalás ». Ennek a szemléletnek az erősítésében és terjedésében segít a média is, ami nagyon szomorú jelenség. Nézem az egyik nagy sörgyár reklámjait, amelyek mind arra vannak « kihegyezve », hogy : « Élvezd az életet , de egyedül, a haverjaiddal és a sörrel ! Így jobban lehet élni, mintha nőd is van hozzá ! Ne engedd magadat « bebörtönözni » és ne kapkodj el semmit ! »

Az egyik reklámban unott képpel nézeget a barátnője mellett a fiú az állatkertben, mígnem vadállatnak beöltözött barátai el nem rabolják…

A másik reklámban meg egy esküvőn csokrot dob az ifjú asszony, de amikor az egyik fiú észreveszi, hogy majdnem a barátnőjénél van már a csokor, beindul és az utolsó pillanatban, még idejében (a bajt megelőzendő !) elkapja azt és felsóhajt.

Nem lehet mindent ráfogni a média « kártékony » működésére, de egy ilyen, egyre elmagányosodó világban szerintem semmi szükség bármit is így reklámozni és egyfajta negatív életszemléletet népszerűsíteni, még ha viccesnek vagy humorosnak szánják az alkotók műveiket, akkor sem!

Amikor például 30-asok, 40-esek vannak szép számban még vagy már pár nélkül és Somának kell az egyik fővárosi szórakozóhelyre erotikus bulit szerveznie, hogy egymásra találjanak a koruknál fogva gátlásosnak már nem igen mondható generáció tagjai, akkor lássuk be, bajok vannak a párválasztás, társra találás területén.

De milyen is a « mama kedvence »-típus ? Ő az, aki állandó érzelmi függésben van és ezáltal erősen zsarolható is. Ő az, aki ha meg is nősül, mindig édesanyja tanácsaira hallgat. Egy ismerősöm feleségül ment egy ilyen típusú férfihez, szült két gyereket, majd a tengerentúlról hazatelepült magyar származású férje fogta magát és azzal állt elő, nem tud tovább vele élni, mert hazavárja az édesanyja és mennie kell. Nem számított a két gyerek, hazaköltözött !

Másik ismerősöm a tudománynak élt, soha nem udvarolt senkinek és otthon lakott a szüleivel. Mígnem megismerkedett egy külföldi lánnyal, akit nem tartott « megfelelőnek » a fia számára az anyuka. A fiú kitelepült a lány hazájába, talált munkát és új életet kezdett, édesanyja évekig nem akart vele szóba állni !

Az ilyen típusú férfiak általában ha meg is nősülnek, egyfajta mamapótlékot keresnek társukban. Vendégként viselkednek új otthonukban, azt gondolják, kijár nekik feleségük részéről a teljes kiszolgálás és az « anyai szeretet ». Az ilyen « szereposztással » működő házasságok nagy része nem tart « holtomiglan-holtodiglan », mert ahogy Müller Péter írja, szeretni csak « felfelé » lehet, azaz akkor lehet szeretni valakit, ha tisztelni is tudjuk, ha képesek vagyunk belelátni olyan tulajdonságokat, ami miatt számunkra ő szerethető és elfogadható hosszútávon.

Ezek a kapcsolatok pedig azért szűnnek meg előbb vagy utóbb, mert képtelen egy nő úgy « felfelé » szeretni, ha párjára nem tud felnézni, büszke lenni…és lássuk be, az anyaszerepbe kényszerített nő ritkán képes társára felnézni és mellette megmaradni, mert nem tud nőként viselkedni egy ilyen kapcsolatban.

Az anya-fiú kapcsolat bonyolult kötelék és egész szakirodalom foglalkozik ezzel. Sokan úgy vélik, az egyedülálló férfiak szaporodásának is a nők az előidézői. Sokszor ez így is van, a mama erős, mindenre rátelepedő egyénisége az oka annak, ha egy férfi nem lesz eléggé kezdeményező felnőtt korában, magyarán félszeg, visszahúzódó férfivé válik. Az esetek többségében egy ilyen típusú férfi édesanyja valóban nagyon határozott, mindenről azonnal véleményt formáló, fiát elnyomó egyéniség.

Ezért van nagy szerepe a nőknek abban, hogy milyenek lesznek a következő generációk férfitagjai. Képesek vagyunk-e meglátni a fiainkban már apróka korukban az egyéniséget, a férfit, és ezt sikerül-e erősíteni bennük, nem pedig elnyomni. Tiszteletben tartjuk-e a véleményüket és szeretnénk-e, hogy egyáltalán legyen önálló véleményük és akaratuk. Ha boldog és kiegyensúlyozott embert szeretnénk nevelni gyerekünkből, akkor nincs más lehetőség, tiszteletben kell tartani, hogy ő « vendég a házban » és előbb-utóbb el kell majd engedni, ahhoz meg rendelkeznie kell majd önálló értékítélettel, önismerettel, egyéniséggel, nagyon sok olyan dologgal, amelyet otthon kell megtanulnia, kialakítania magában. Gondoljunk arra : meglátni anyósunk hibáit sokkal könnyebb, mint elképzelni, hogy egyszer (szerencsés esetben!) belőlünk is anyós válik, és mi akkor vajon jobbak leszünk-e ebben a szerepben !

Zsófi

A bejáratnál található a 131 éves kőris törzsének metszete. Belerajzolták évtizedenként az évgyűrűket - jó elmerengeni rajtuk...

Ez még nem a mediterrán hóvirágmező - csak pár gyönyörű tő, a kaputól befelé sétálva az út mentén.

Az óriásplatán ebből a szögből szinte átlagos fának látszik.

 Innen nézve már érezhető, milyen hatalmas, tekintélyes faóriás.

Kacsapár úszik a tó egyik végében.

 Költői hangulatba ringat a látvány: égbe nyújtózó fák tükröződnek a tó vizén.

Csillagur kedvéért hunyort is fotóztam! :-)) Ez a szép, zöld virágú, zöld levelű növény a hó alól is kibújó hunyor.

Dolgoznak a méhecskék.

Romantikus kőhíd.

Ez viszont már a híres mediterrán hóvirágmező - életemben nem láttam ennyi hóvirágot egy helyen! Lenyűgöző. De bevallom, még a magyarázó táblák ellenére sem mindig látom a különbséget az egyes fajták között...

Fantasztikus kikericsmező sáfránymező hever a lábunk előtt.

Közelről még szebb.

A törékeny kikerics sáfrány mindig szép, de ebben a finom, vaníliasárga színben varázslatos!

Ez a csillogó kék bogár többször is nekifutott, de nem tudott bemászni a kikerics sáfrány tölcsérébe.

Innen kastélynak látszó tárgy...

 Innen nézve már csak egy rom - bár romjaiban is fenséges.

Erre a gyönyörű rétre nézett a kastély főhomlokzata. Most még hűvös van ahhoz, hogy az ember a fűbe heveredjen, de egy padról jó elnézegetni a tavaszi felhőket, a hancúrozó madarakat.

/folyt.köv./

Nóra

Nagy empátiával figyeltem mindig is fiú barátaim problémáit, sokat hallottam tőlük arról, milyen is a világ és a nők férfiszemmel. Őszinte beszélgetéseinknek köszönhetően sokat tanultam magunkról, nőkről is. Éppen ezért én is őszinte vagyok mindig, ha megérdezik tőlem, milyen is egy férfi vagy « a » férfi női szemmel, mit gondolunk mi róluk, mit szeretünk bennük és mit nem ! Milyen típusú férfire vagyunk leginkább « vevők » és őszinték vagyunk-e magunkkal és velük, amikor hosszútávra szeretnénk egy férfit társnak.

Számunkra nőknek, kimondva, kimondatlanul, a férfiak két típusa létezik : az « izgalmas nőcsábász » és a « komoly megbízható ». Az elsőhöz vonzódunk, de a másodikhoz szeretnénk férjhez menni…vagy ami a legnagyobb női vágyálom, megszerezni az első kategóriába tartozót, majd átformálni saját izlésünkre, hogy bekerülhessen a második kategóriába, természetesen megtartva az első kategória minden pozitív tulajdonságát is…vagy hogy még konkrétabb legyek, minden nő szíve vágya egy olyan társ, aki a két « halmaz » « metszete », azaz mindkét halmazba besorolható.

Persze a férfiak is szeretik magukról azt képzelni, hogy ők mind a metszetben vannak…egyik kategória sem teljesen elfogadható számukra a másik nélkül, mert egyik sem túl hízelgő rájuk nézve a nők szemében, és ezt persze tudják ők is…az első típus túl önző, és hosszútávra nehezen felvállalható társként, a másik meg ugye, valljuk be, kicsit unalmasan hangzik !

Szóval nagy dilemma ez a nők számára, az eszükre vagy a szívükre hallgassanak, sokszor nem is tudják ezt a kérdést tudatosan átgondolni, csak a tudatalattijuk dolgozik. Olvastam egyszer erről egy pszichológus véleményét, aki azt mondta, nagyon sok nő « jó apát » keres a férfi személyében, és amikor megkapja ezt, és van a gyermekének egy megfelelő, jó apja, mégsem boldog és a kapcsolat nem működik jól. Éppen ezért nem, mert nem társat választott, hanem egy « jó apát ». Erre mondta azt a pszichológus, hogy amikor megkeresik őt boldogtalan feleségek, akik maguk sem értik, hogy mitől boldogtalanok, hiszen olyan « szépen » élnek és olyan « jó apja » férjük gyermeküknek, akkor azt szokta mondani, hogy mert nem azt keresték, amire szükségük van. Nem azon volt a hangsúly, ami fontos lett volna ! A nőknek elsősorban nem egy « jó apára » van szükségük, hanem egy társra, akiből majd nem mellesleg jó apa is válik előbb-utóbb…de ha már az elején azon van a hangsúly, hogy majd apa legyen az illető, ne társ, akkor ne csodálkozzanak a hölgyek, amikor megvan a « jó apa » és mégis boldogtalannak érzik a kapcsolatukat.

Mi alapján bírjuk vagy nem bírjuk, mi nők egyik vagy másik típust hosszútávon és tényleg mi kell ahhoz, hogy egy nő boldognak és elégedettnek érezze magát társával, nincs egyértelmű válasz. Az alább leírt történetek is azt bizonyítják, hogy nincs recept a boldogságra és nem tudni, melyik típust miért hagyják el végül a nők, vagy melyiket nem hagyják el egyáltalán !

Régesrégi történet ez, amikor az izgalmas nőcsábász típus öt éven keresztül úgy udvarolt a szerelmének, hogy évente csak 3-4-szer találkozhattak…így lettek jegyesek, így tartott ki hatalmas szerelmük évekig. A fiú próbált hűséges maradni, nem mindig sikerült neki, de soha egy nő nem veszélyeztette szerelme pozícióját, csak a szerelmével akarta leélni az életét és éveken át készült arra, hogy majd amikor megszűnik ez a nyomasztó különélet, azonnal elveszi feleségül és kezdődhet az igazi életük. Már csak pár hónap volt hátra a kitűzött nyári esküvőig és a fiú távollétéből, amikor hazament szerelméhez, utoljára téve meg az őket elválasztó 1500 km-t és arra gondolt, hogy ez is elmúlt, vége, hatalmas erővel legyőzték és ezek után már semmi sem állhat az útjukba…boldogan rohant a szerelméhez, aki közölte vele, hogy terhes ! Milyen boldog fordulat, hiszen három hónap múlva már az esküvő is meglesz, gondolta, és már gyerekre is vágyott ! Sajnos nem lett ilyen boldog a vég, a szerelme terhes volt, de a kollégájától, akivel pár hónap alatt jutott el egy olyan viszonyig, hogy azonnal felrúgta az öt éven át mindent kibíró mély érzelmi kapcsolatát, amely egy « izgalmas nőcsábász » férfihoz kötötte és amely unalmasnak egyáltalán nem volt mondható ! A környezetük próbálta kitalálni, hogy mi történhetett, ez olyan váratlan fordulat volt, amelyet senki nem sejtett előre. A fiú nehezen szedte össze magát, de kiheverte, persze csak évekkel később lett házas.

A másik történet hőse szintén egy izgalmas férfi, szintén nagyon szerelmes volt a barátnőjébe, aki gyakran látogatta meg a fiú legjobb barátját egyedül és ha a környezetük pusmogni kezdett, hogy mi dolga lehet a lánynak egyedül a fiú barátjánál, mindig az volt a válasz, hogy jár lelket önteni belé, mert nagyon rossz a barát önértékelése, önbizalma, és próbálja meggyőzni, hogy ne « féljen » a nőktől…persze a fiú barátai egyre többet viccelődtek a fiúval, hogy elég érdekes háromszögben élnek a legjobb barátjával és a szerelmével…addig-addig ment a poénkodás, míg egyszer váratlanul betoppant barátja lakására, a « pszichoterápiára », amelynek ugye az volt a célja, hogy a fiú visszaszerezze az önbizalmát és megdöbbenve tapasztalta, hogy szerelme olyan jó munkát végzett, hogy a fiúnak « elillant » minden « önbizalomhiánya » és félre nem érthető szituációt produkált az ő szerelmével. A felszarvazott fiú dühe elől hetekig bújkált barátja, mígnem összeakadtak és « férfiasan » megállapították, nem engedik barátságukat egy nő által megsemmisíteni, vesszen inkább a nő ! Innentől kezdve ismét mindenhová együtt jártak, mígnem találtak két barátnőt, akikkel aztán négyesben jártak már mindenhová, majd össze is házasodtak a lányokkal !

Ez a történet viszont egy « komoly megbízható » fiúval esett meg. Egy szórakozóhelyen táncolt egy lánnyal, de nem tartotta fontosnak (vagy nem jutott eszébe ?) megadni a telefonszámát…viszont annyi kiderült róla, hogy merrefelé lakik…pár nappal később hívta a lány telefonon, nincs-e kedve találkozni vele…mint később kiderült, a lány napokig nyomozott, míg kiderítette a nagymama telefonszámát, felhívta és elkérte az unoka (azaz a fiú) telefonszámát. Szép lassan alakult a kapcsolat, mindig a lány volt mindenben a kezdeményező, ő volt a « főnök ». Hamar összeköltöztek és két év együttlét után elkezdték tervezni az esküvőt ! Majdnem egy évig tartott, mire a nyár elejére minden összeállt és megvalósulhatott a környezet által egyszerűen csak « álomesküvőnek » nevezett esemény ! Majdnem 100 meghívott, kastélyszálló, minden vendégnek szállás a kastélyban, pazar ételsor, külön virágkötő a terem berendezésére, drága ruha a párnak, a környéken felkapott, drága zenekar, stb. Minden adva volt, hogy jól kezdődjön a közös élet…esküvő után belsőépítész tervezte meg otthonuk nappaliját és mindenki számára ők voltak a « holtomiglan-holtodiglan »-pár ! Aztán nagy csend lett körülöttük és kiderült, hogy már az esküvő után három hónappal az ifjú asszony beleszerelmesedett az elvált kétgyermekes munkahelyi szobatársába, viszonyt kezdett vele, majd ezt újabb három hónap elteltével közölte is a férjjel, és ezek után két hónappal már ki is mondták a válást ! Tovább tartott az esküvő megszervezése, mint maga a házasság ! A környezetük pedig áll értetlenül, mi történhetett, hogy lehetett ennyire infantilis az ifjú asszony, hogy ilyen helyzetbe hozta a családját, rokonságát, saját magát és a férjét !

Azt hiszem ez úgy történhetett meg, hogy ő maga sem tudta, mit akar…keresett egy megbízható, rendes férfit, a fiút besorolta ebbe a kategóriába, látta, könnyen el tud nála érni mindent, ő lesz a főnök végig, és ez tetszett neki…így jöhetett az esküvő, a szép ruha, és minden, amire egy nő vágyik…nem számított rá, hogy egyszer csak az esküvő után három hónappal megjelenik az igazi érzelem is az életében, és beleszeret egy nőcsábász típusba, akire bármi ráfogható, csak éppen az nem, hogy túlzottan monogám lenne…és ennek ellenére borította az eszével megtervezett szép és kiszámítható életét, nem érdekelte a botrány, a szégyen, hogy nevetségessé válik, vállalta az érzelmeit és most együttél egy albérletben szerelmével.

A nők lelke kiismerhetetlen, de az tény, hosszútávon nehezen bírják érzelmek, szerelem nélkül. Ezért sokkal jobb, ha ezt már az elején tisztázzák magukkal, magukban, elkerülendő a későbbi bonyodalmakat ! Persze azt se felejtsük el : szerelemmel sem könnyű az együttélés, és sok dologtól függ, hogy egy kapcsolat ne legyen kudarcra ítélve. De ez már egy másik történet !

Zsófi

Találtam egy idézetet Rejtő Jenő „A három testőr Afrikában” című regényéből, amely így hangzik:

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

Ez az a bizonyos orosz hússaláta, amelyről már korábban írtam, és amelynek a története is nagyon érdekes: Az oroszok alapsalátája a "stolicsnii" , azaz "fővárosi" nevet kapta. 1860-ban Moszkva egyik leghíresebb éttermének, az "Hermitage"-nak francia mesterszakácsa, Lucien Olivier alkotta meg és az ő nevét viselte műve, bár ezt sokan nem is tudják, hogy a legtipikusabb és legismertebb orosz saláta "atyja" egy francia volt...Mint minden közkedvelt dolgot általában, ezt is próbálták leutánozni a rivális éttermek, mert nagyon hamar népszerűvé és keresetté vált ez a saláta. Így több variációja is keletkezett és megmaradt, de egyik sem volt az igazi. Mígnem Olivier egyik orosz segédszakácsa, Ivan Ivanov egy este megleste, hogy a mester kimegy a titkos műhelyéből, amikor éppen a saláta öntetét állította össze, és ekkor az orosz kolléga beosonva lejegyezte a felhasznált alapanyagokat. Ahogy ez már lenni szokott, a megszerzett titokkal rögtön beállt egy másik étterembe főnöknek, ekkor kapta a saláta az új nevet és lett "fővárosi" és innentől kezdve már nem volt akadálya a diadalútjának...

Ez a saláta a legismertebb előétel az orosz vendéglők kínálatában és elmaradhatatlan része a családi ünnepeknek is!

Mivel egyszerű és hamar elkészíthető ételről van szó, könnyen kipróbálhatja bárki, miért is annyira közkedvelt Oroszországban ez a saláta és miért lett híres külföldön is, annyira, hogy még Rejtő Jenőt is megihlette!

Íme a recept: a mennyiségeket természetesen tetszés szerint lehet változtatni, én soha nem mérek meg semmit, jó nagy tál legyen tele a salátával, ez a cél!

Hozzávalók:

-1 kg főtt, kiskockára vágott krumpli

-ízlés szerint 3-4 savanyú uborka kockában (az oroszok vizes uborkát tesznek bele, ami  puhább)

-kb.30 dkg kockára vágott főtt sárgarépa és ugyanennyi főtt zöldborsó

-apróra vágott zöldhagyma, vagy kockára vágott vöröshagyma, ami éppen van otthon (célszerű megsózni, hogy ne legyen olyan erős az íze)

-sült vagy főtt csirkemell vagy pulykamell szintén kockára vágva (de lehet tulajdonképpen bármilyen sülthúst felhasználni, ami pl. megmaradt, én szárnyasokkal szeretem a legjobban!)

-3-4 kemény tojás negyedekben (a negyedekkel díszíthetjük, ha a kész salátából tornyot rakunk a tányérra és a torony oldalára állítjuk ezeket!)

és kockára vágva (ezt a salátához keverjük)

-1-2 felkockázott alma (lehet hámozva is, de szebb lesz tőle a saláta, ha nem hámozzuk!)

Az öntet alapja lehet csak majonéz, vagy majonéz egy kis tejföllel keverve, de én a majonézt kefírrel szoktam lazítani, „savanyítani”. Ebbe jöhet egy kis mustár, bors, cukor, ki hogy szereti az ízét! Annyi öntet kell, hogy ne legyen túl híg a saláta, de ne is maradjon száraz!

Ha mindent előkészítünk, onnantól kezdve már percek kérdése, hogy készen legyen a saláta. Egy nagy tálba beleöntjük az alapanyagokat óvatosan, hogy ne törjük össze, és minden kockában maradjon! Ettől lesz szép a saláta. Majd ráöntjük az öntetet és lassan megkeverjük. Egy-két órán át a hűtőben érleljük, majd tálaláskor díszíthetjük apróra vágott snidlinggel, apró friss retekkel és a negyedbe vágott tojással.

Jó étvágyat kívánok!

Zsófi

Nőnap van, de mit is ünneplünk! Egy nagyon érdekes történeti összefoglalót találtam erről a Múlt-kor történelmi portálon :

“Március 8-án tartják a Nemzetközi Nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot.

A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő - emlékére.

A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)

Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet.

Magyarországon - az Európai Bizottság 2006-ban közzétett jelentése szerint - átlagosan 11 százalék az eltérés a női és a férfi fizetések között, s a nők körében nagyobb a munkanélküliség.

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek, mint a nők: amíg egy férfi 1 dollárt keres, kolléganője ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kap. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, s ez a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermekük van, egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.”

A Nőnap alkalmából még “ajándékot” is kaphatunk az interneten! Erre is itt egy példa a Harmonetről:

“Dr. Al Sears, amerikai orvos rendkívül jelentős tényt fedezett fel. Ha valaki rendszeresen sportol – pl. fogyás érdekében –, a tartós (folyamatos, pihenés nélküli, közepes vagy kis intenzitású) fizikai terhelést az agy úgy értelmezi, hogy raktározni kell az energiát, mert itt újra és újra komoly energiaigény jelentkezik. Az energiát a szervezet zsírszövet formájában raktározza. A mozgás során ugyan zsírt éget el a test, de azt követően igyekszik azt újra felépíteni. Sőt, lehetőleg még többet, mint amennyi elégett. Sears doktor évek óta ezért azt tanácsolja a pácienseinek, hogy 15-90 másodperc közötti időtartamig maximális erőkifejtést tegyenek, utána azonban álljanak meg, és várják meg, míg teljesen megpihennek. Ekkor újabb 15-90 másodperc közötti időtartamú intenzív erőkifejtés következik, majd ismét megpihenés. Az egész folyamat ne tartson 20 percnél tovább! Ez esetben ugyanis a szükséges energiát a szervezet szénhidrát elégetésével biztosítja, s nem gyárt újabb zsírszövetet.”

Ez egy elég érdekes módszer, szerintem mindenki könnyen kipróbálhatja, nagy erőfeszítésre nincs szükség, és ha hatásos, örülhetünk a sikernek!

Egy másik mai hír pedig bebizonyítja, hogy kortól függetlenül mindig kreatívak és meglepőek tudnak lenni a gyengébb nem képviselői. Izraelben 12 hölgy arra vállalkozott, hogy modellt álljon egy naptárhoz. Az érdekessége a dolognak az, hogy a hölgyek életkora 60 és 91 év között van! A befolyó pénzt egy gyermekkórház javára, a leukémia kutatásának céljaira ajánlották fel és azt szeretnék bebizonyítani, hogy egészséges és aktív életet élve idős korban is lehet vonzó egy nő!

Egy felmérés pedig meglepő dolgokra hívja fel figyelmünket a nők férfiakról alkotott elképzeléseivel és a velük szemben támasztott igényeikkel kapcsolatban. Azért is meglepő ez a felmérés, mert egyre többet lehet arról olvasni, hogy a férfiak önbizalma az egyre magabiztosabb és kezdeményezőbb nők társaságában egyre csak csökken, és rossz hatással van ez a folyamat az "én-képükre". A férfiak egyre gyakrabban hajlamosak azt képzelni, ha nem tökéletesek, labdába sem rúghatnak egy nőnél. Emiatt egyre több dolog divatba jön (kozmetika, szőrtelenítés, stb.), amely korábban nem volt általánosan elterjedve a férfiak körében, de mostanában mégis egyre többen ezt a “divatot” a hódítás elengedhetetlen kellékének tartják. Ezek után itt ez a felmérés, ami meggyőz bennünket arról, hogy a nők még mindig nem azt nézik elsősorban, hogy mennyire “szép” egy férfi, sőt!

A “hazipatika.com” közölte ezt a felmérést, amelyet a www.onepoll.com végzett el és amelyből kiderül, hogy a nők csaknem ötöde sose vallaná be mások előtt, mit talál igazán vonzónak egy férfiban. Helyette inkább azt mondják, amit társadalmilag várnak el tőlük: a teremtés koronája legyen izmos, férfias és frissen borotvált. A felmérés szerint mégsem mindegyik nő vágyik a címlapok borotvált, izmos macsóira, inkább olyat keresnek, aki nem annyira tökéletes. Sokan (41 százalék) a borotválatlanokra szavaznak, és az sem baj, ha enyhén ellenszenves a férfi. Kozmetikushoz sem kell járni, mert a szőrös mell a nők harmadik legnagyobb vágyálma.

Ezt követik a "könyvmolyok", és azok a férfiak, akik nem félnek kimutatni az érzéseiket, és sírni is tudnak egy érzelgős filmen. A többi titkos álom közt szerepel az őszes halánték, a szemüveg és a sportcsapatok iránti rajongás.

A felmérésből az is kiderül, hogy nem csak az érzékeny lelkű fiúkat kedvelik a nők, de a kissé túlsúlyosakat is.

A nők 91 százaléka olyan férfit választana, aki rendelkezik 1-2 hibával, nem igazán tökéletes és 58 százalék olyan párt szeretne, aki nem nézi, mi kerül a tányérjára, és nem aggódik a súlya miatt.

Szerintem ez csupa jó hír így a Nőnap alkalmából! A nőknek azért, mert megbizonyosodhatunk arról, nem ment még el az eszünk annyira, hogy csak a tökéletes, szőrtelen, magával sokat foglalkozó férfiakat találjuk vonzónak. Sőt! Még mindig a “férfias” és “pozitív” tulajdonságokat kedveljük, ha párt választunk és az sem elhanyagolható, hogy legyen a társunk érző szívű ember is, nemcsak férfi!

A férfiaknak meg jó hír ez azért is, mert megbizonyosodhatnak arról, hogy: 1. Nekünk nőknek nem ment még el teljesen az eszünk. 2. Még mindig kelendőbbek  a “tökéletlen”, “szőrös”, “nagyokat vacsorázó”, de egy nőt szeretni képes férfiak! (Szerencsére!)

Nőnapi hír-körképemet egy felhívással zárom:

A környezetvédelmi miniszter arra kért mindenkit, aki virággal szeretné megünnepelni ezt a szép napot, hogy hóvirág helyett nárcisszal, jácinttal, tulipánnal, vagy más, virágüzletekben, kertészetekben kapható, nem védett növénnyel lepjék meg a hölgyeket. A hóvirág 2005 szeptembere óta az Európai Unióban a veszélyeztetett növények közé tartozik, s mint ilyen, védett.

Mindenkinek kívánok szép Nőnapot!

Zsófi

Már évek óta figyelem a médiában, hogyan tudnak magyarul a profik...ugye ha senkinek, nekik tudniuk kell az anyanyelvükön, hiszen őket olvassák, hallgatják. Ha már ők sem tudnak jól magyarul, akkor nagy a baj!

Olvasom az egyik hírben, milyen boldog X. hírességünk, mert megszületett harmadik gyermeke, aki édesanyjával együtt jól van, nyilatkozta az örömapa! ÖRÖMAPA? Nem a boldog apa inkább? Én úgy tudtam, hogy az "örömszülő", "örömanya", "örömapa" a házasságot kötő ifjú pár szüleinek a neve...

Gyakran használt kifejezés ez is: az elhunyt idejekorán hagyta itt szeretteit! Ez elég érdekesen hangzik, mivel az "idejekorán" szó jelentése: éppen idejében, jókor! Jöhet a halál éppen idejében?

Ismert újságíró szájából hallottam ezt, nem nyelvbotlás volt, mert nem javította ki magát: "X.Y. idén ment nyugdíjban!" Pedig ez egy egyszerű "nyelvtani képlet", mégis gyakran elvétik a TV-ben, rádióban. Második osztályban, nyolc évesen megtanulja az ember, hogy "hol?" kérdésre "-ban,-ben" míg "hová?" kérdésre "-ba,-be" a válasz! Tehát boltban vagyunk, de a boltba megyünk be, vagyis nyugdíjban vagyunk, de nyugdíjba megyünk.

Másik gyakori és számomra nevetséges hiba: "Az Országgyűlés egyhangúan elfogadta"...sokszor igaz ez, mert elég unott és álmos képet vágnak tisztelt honanyáink és honatyáink egy-egy szavazás alkalmával, de ha a szavazók egyetértéséről és nem a kedvükről akarunk szót ejteni, akkor ugye "egyhangúlag" és nem "egyhangúan" fogadták el a törvényt!

Állandó baki még az "egyenlőre-egyelőre" szópár is! Ugye az "egyelőre" azt jelenti, most még, jelenleg, de az "egyenlőre" meg akkor használatos, ha egyforma méretű valami.

Gyakran tévesztik azt is, hogy: "fáradság-fáradtság"! Helyesen: "Ez nekem nem fáradság, mert nem vagyok fáradt!" ("fáradság": fáradozás, kimerítő tevékenység, "fáradtság": kimerültség, fáradt állapot)

Nagyon kedvelem azt is, amikor mindenki tudósa az angol nyelvnek, és ennek tudatában mond ilyeneket: "Mi, a kollégámmal örlibördök voltunk a témában!" Na most ha ezt a szót, kifejezést nem értem angolul, akkor mit kezdek a mondattal? Szükség van ilyen kifejezésekre egy magyar mondatban? Azt szeretné mondani az interjú alanya, hogy első fecskék, kezdeményezők voltak a maguk területén? Valószínűleg! Na de akkor mondja ezt magyarul!

Néhány napja egy magabiztosan nyilatkozó politológusnő válaszolta ezt egy kérdésre: "Hát az első pár hónap után (mármint a választási győzelem utáni pár hónapról volt szó!) el fog múlni a "hanimún" a Fidesz számára!" Samuel Johnson 18. századi író és filozófus szerint a "honeymoon" a házasságkötést követő első hónap, amikor csak gyengédség és gyönyör van. Nem tudom, lesz-e gyengédség és gyönyör, ha győz a Fidesz, de reménykedni tudok csak, sok millió honfitársammal együtt, hogy kemény munka viszont lesz, és fáradozni fognak az egyhangúlag elfogadott törvényekkel a honatyák azon, hogy idejekorán (ha még erre lehetőség van egyáltalán!) kimásszunk a pácból!

Naponta találkozunk ilyen kifejezésekkel is (mindet lehetne persze magyarul is mondani, na de nem lenne ennyire "elegáns"): lúzer, fíling, kaszting, megasztár, shoppingol, szmájli....

Közben meg azt olvassuk felmérésekben, hogy a magyarok 71 százaléka csak az anyanyelvén beszél, és a lakosság 18 százaléka képes megszólalni idegen nyelven is. Ezzel az eredménnyel nagyon rossz helyen állunk az Európai Unióban. Szóval elég "lúzer fíling" számunkra, amikor egy turista kis hazánkban tíz emberből kb.héttel nem tud mit kezdeni! Tehát tömören és velősen megállapíthatjuk, hogy nem annyira szorgalmas nyelvtanuló a magyar, mint amennyire szereti ezt elhitetni magáról.

Egy régi vicc jut erről eszembe: Odamegy a turista két magyar rendőrhöz és azt kérdezi: Parlez-vous francais? Néz a két rendőr, de nem szól, erre a külföldi: Do you speak English? Nincs válasz! Govorite po russzki? Semmi reakció. Legyint az idegen és elmegy...erre megszólal végre az egyik rendőr: Te! Kellene már nekünk is nyelveket tanulni! Nem? Erre a másik: Ugyan már! Nézd meg ezt a szerencsétlent, több nyelven is tudott, oszt ment vele valamire?

Szép tavaszi napot kívánok mindenkinek:

Zsófi

Luxemburgból Arlonon és Bastogne-on keresztül haladva Brüsszel felé, követező állomásunk Namur. Ez egy, százezer embernek otthont adó, fontos közlekedési csomópont. Jelentős ipari és keresedelmi központ is, híres bőr, fém és porcelán üzemeiről. Beérve a városba nagyon szép látvány fogadja az utazót, a hangulatot meghatározza a Sambre folyó, és a gyönyörű épületek tömege.

A városnak viszontagságos történelem jutott : a kora középkorban épült meg a folyó mellé a vár, amely aztán számos csata színhelye volt az évszázadok során. A várat az 1640-es években megerősítették, amikor Namur a Spanyol-Németalföld részévé vált. 1692-ben aztán XIV.Lajos francia csapatai foglalták el, majd 1709-ben a hollandok lettek az urak. 1713-ban már az osztrák Habsburgok vették át az irányítást a város felett, majd 1794-ben, a francia forradalom után, ismét francia befolyás alá került. 1815-ben, a Bécsi kongresszus döntése alapján a terület Hollandia része lett ismét, végül 1830-ban Belgium elszakadt Hollandiától. Namurt jelentős károk érték a 20. században a két világháború alatt.

A város közepe a Vas utca (rue de Fer), ez a város legforgalmasabb útvonala, tele boltokkal, üzletekkel.

A belvárosban számos templomot, katedrálist talál a turista, ilyen pl. a város legöregebb temploma, a Szent János-templom a XIII.századból. Híres a várostorony, a Tour Saint-Jacques, amely a XIV.században épült városfal egyik bástyája volt.

Továbbhaladva Namurből Brüsszel felé meg kell említeni Charleroi-t, amely egy félmilliós közigazgatási körzet középpontja és jelentős ipari vidék. Korábban a nehézipar és a szénbányászat volt a meghatározó, de ma is számos üzem és gyár működik a környéken.

A város határában található repülőtér nagy forgalmat bonyolít, innen indulnak és érkeznek például az olcsó (fapados) repülőtársaságok gépei.

Ha nem repülünk el Charleroi-ból és továbbmegyünk, már csak igen rövid út választ el attól, hogy beérkezzünk a belga fővárosba, Brüsszelbe.

A belga főváros történelme éppen olyan mozgalmas, mint az egész országé.

A XI.században már felépült a város fala, a XIII.században a legfőbb iparág a szövés-fonás lett. A város folyamatosan épült, fejlődött. 1695-ben XIV.Lajos francia hadserege megostromolta Brüsszelt, az alsóváros leégett, a központ, a « Grand Place » palotái rommá váltak, így a tér a csata utáni újjáépítésben kapta meg mai formáját.

1830-ban forradalom robbant ki, amelynek következtében kikiáltották Belgium függetlenségét. A második világháborúban németek szállták meg Brüsszelt is, majd a háborút követően 1958-ban világkiállításnak adott otthont a város.

Brüsszel többnapos nézelődést  is megérdemel, de ha csak rövidebb ideig maradunk, akkor természetesen a belvárossal kell itt is kezdeni a sétát.

A « Grand Place » a város főtere ! Ez a tér az óváros középpontja, amely 1998 óta az UNESCO világörökségének része. A tér a város kereskedelmi központja volt, ezért itt kaptak helyet a városi céhek épületei.

Itt található a városháza épülete, amely 1455-re lett készen, és egy gótikus stílusú, több mint 90 méter magas torony teszi különlegessé, amelynek tetején Szent Mihálynak, a város védőszentjének szobra látható.

A térhez közel található a város híres szobra, a « Manneken Pis » (a pisilő fiú). Ez a kisméretű bronz szökökút a város jelképe.

A "Grand Place"-t Victor Hugo a « világ legszebb terének » nevezte, de aki ezzel nem ért egyet, annak is be kell látnia, hogy mindenképpen gyönyörű a tér. A "Grand Place" esti fényei, az állandó emberáradat, az élő hangulat, a kávézók, vendéglők teraszai, nyüzsgése, mind maradandó emlékké teszik a téren tett sétánkat.

Nem lehet észrevenni a környező utcákban nézelődve az idő múlását, órákat eltölthetünk az építészeti remekeket csodálva, a kirakatok sokszínűségén ámulva, a híres belga csokoládéval teli boltok ablakaiban álló csokoládé szökőkutakat nézegetve.  

A Brüsszelben eltöltött időtől függetlenül -legyen az csak pár óra, esetleg pár nap, vagy hosszabb idő- sok szép élménnyel gazdagodva utazhatunk tovább a városból.

Zsófi

A sajtóban mostanában sok szó esik az Európai Unióról, az euróról, az európai uniós intézményekről, na de kevesebben tudják, hogy Brüsszel mellett fontos eu-s főváros Luxembourg is, a Luxemburgi Nagyhercegség fővárosa. Luxemburg egy szép és gazdag miniállam, fejlett bankrendszerének köszönheti jólétét és persze gondos vezetőinek, akik sikeresen lobbiznak a miniállam mellett a nemzetközi politikai életben.

A félmilliós ország nyolcvan ezres fővárosa völgyhidakkal és hegyekkel tarkított, a magyar városok közül Veszprém hangulatát idézi fel a magyar turistában. Sokan azt gondolják, hogy annyira kicsi ez a város, nincs is mit nézni rajta. Még egy vicc is járja, amelyben az egyik turista megkérdezi a másikat : « Ma mit csinálsz ? » Válasz : « Megnézem Luxembourgot ! » Erre a kérdező elcsodálkozik : « Na igen, de délután mit csinálsz ? »

Azért nem ennyire rövid program a város besétálása. Az eu-s negyednek Kirchberg városrész ad otthont, amely számos modern építész és szobrász művével is büszkélkedhet. Itt található az új Filharmónia és a Modern Művészetek Múzeuma. Itt van az Európai Bíróság, az Európai Parlament titkársága, az Európai Számvevőszék, a Kiadóhivatal (OPOCE), az Európai Befektetési Bank és a Bizottság több fontos főigazgatósága is.

A város középpontja az igazi turistaparadicsom. Itt az utcák többségéről ki van tiltva a forgalom, a gyalogosoké a tér, ettől nagyon vidám és jóhangulatú a belváros. Minden étteremnek és kávézónak hatalmas terasza van, ami márciustól októberig tele van, főleg német, francia és belga turistákkal, de szinte minden európai nyelvet hallani lehet egy-egy hosszú séta alkalmával.

A vendéglők választéka nagy és nagyon változatos. A luxemburgiaknak megvannak a saját nemzeti ételspecialitásaik, de jól ismerik és szeretik a német és a francia konyhát is. Itt megnyitni egy francia éttermet nem annyira biztos siker, mint a világ bármely más pontján, mert nem számít rendkívüli élménynek egy jól sikerült csokoládé „mussz”, egy rebarbara torta, egy „ezerlevél” torta, vagy egy véres marhasült valami francia szósszal nyakonöntve...A luxemburgiak nem esnek hasra szomszédaik gasztronómiájától, hiszen jól ismerik és nap-nap után főzik maguk is ezeket az ételeket.

Nagy segítség még az idegen számára, hogy három nyelven lehet felvilágosítást kérni a helyiektől. Mindegy, hogy németül, franciául vagy angolul kérdezünk (de sokan beszélnek olaszul és portugálul is, mert nagy az ezeken a nyelveken is beszélő kisebbség lélekszáma), a helyiek kedvesen fognak válaszolni.

Ha lehet, azért ne a némettel kezdjük a kommunikációt, mert bár ez hasonlít a helyi nyelvhez a legjobban és mindenki kitűnően beszéli, a történelemben a nagy szomszéddal szemben a szuverenitásukért megvívott harcaik emléke erős nyomot hagyott a nemzeti összemlékezetben.

A szabadság utáni vágy mindig –közmondásosan- erős volt a luxemburgiakban. Járja egy olyan történet, miszerint francia csapatok szállták meg Luxemburgot és helyi parasztok kaszákkal-kapákkal mentek ellenük, de az ellenség gyorsan  lefegyverezte a csapatot. A francia bíró menteni akarta az emberek életét és segíteni akart a parasztokon. Szinte a szájukba akarta adni a kérdéseire adandó „helyes” válaszokat és azt kérdezte: ugye csak a mezőre, dolgozni mentek, nem a franciák ellen....Erre a parasztok vezetője büszkén azt válaszolta: „Nem mondhatunk mást, csak ami igaz, harcolni mentünk a betolakodók ellen.” Erre a válaszra nem lehetett másként reagálni, ki kellett végezni őket.

Ha besétáltuk a belváros utcáit, megnéztük a pályaudvar negyedét, a nagyhercegi palotát, az óvárost a város egyik völgyében, képet kaptunk a Nagyhercegség fővárosának életéről. Ha innen Brüsszelbe megyünk tovább, az úton számos élményben lesz még részünk, érdemes megállni az autópálya menti nagyobb városokban.

Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság etnikailag és nyelvileg megosztott ország. Itt élnek a flamandok (nyelvük majdnem megegyezik a hollanddal), a francia nyelvű vallonok és a német kisebbség, valamint számos más országból bevándorolt idegenek.

Luxemburgból a vallonok által lakott országrészen keresztül lehet eljutni a belga fővárosba, és az első város a határ közelében, ahol érdemes megállni egy kis pihenőre, az Arlon városa.

Arlon a belgiumi Luxemburg tartomány székhelye. Az 1830-as belga forradalom után a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg Nagyhercegség függetlenségét, de nyugati részét Luxembourg tartomány néven Belgiumhoz csatolták.

Ez a városka Belgium délkeleti részének idegenforgalmi központja, huszonhat ezer lakosa van, és sokan innen járnak minden nap Luxemburgba (a szomszéd országba !) dolgozni.

Az Arlonból és környékéről Luxemburgba dolgozni érkezők (franciául « frontalier »-nak nevezik az ingázókat) alkotják a környező országokból a Nagyhercegségben munkát vállalók jelentős részét. Járnak át dolgozni a francia határ környékéről, és Németországból is sokan.

Ahogy megérkezünk Arlonba, már az építészet stílusa is elárulja, hogy Belgiumban járunk. Ezen a vidéken már más a házak, a terek, és a városközpontok kinézete, hangulata, mint a « németesebb » luxemburgi városokban. A luxemburgi élénkebb színekhez képest itt sok már a piros, vörös vagy barna (klinker) téglával burkolt homlokzat, amely a holland kisvárosok hangulatát idézi.

Arlon két híres tere a « Grande Place » és a « Place Leopold », azaz a « Nagy tér » és a « Lipót tér », amelyek a település központját alkotják. A városban számos híresség is megfordult, lakott itt pl. Victor Hugo, és a francia forradalom elől menekülő Chateaubriand, francia író és politikus is, akiről –tehetségét elismerve-  éppen a fiatal Victor Hugo jelentette ki : « Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi ! ».

Arlon története a római korig nyúlik vissza, így számos látnivaló maradt fent ebből az időből, amelyeket a város régészeti múzeumában lehet megtekinteni.

Ha az ember már elfáradt a sétától, és enne valamit, a belvárosban rengeteg, igazán belga hangulatú (olcsó) kisvendéglő várja a vendégeket, napos időben szép teraszokkal. « Nemzeti » eledelként mindenütt kipróbálható a sült krumpli pl. andalúz mártással, a gofri porcukorral, csokoládéöntettel, vagy eperrel és tejszínhabbal, és ki-ki kedvére megkóstolhatja a belga sörök számos fajtáját.

Ha továbbmegyünk Arlonból, a következő város, – igaz, ez egy kis kitérőt jelent a brüsszeli úttól északra, de megéri megnézni ! – amely híres a történelemből, Bastogne.

Ez egy tizennégy ezer lakost számláló kisváros, nagyon szép városközponttal, és mindenütt fellelhető második világháborús emlékekkel. Gyakori itt a korhű ruhákban és harci eszközökkel bemutatott « katonai » felvonulás és az emberek több, mint hat évtized után is hálásan lengetig az amerikai zászlókat a katonai dzsipekről egy-egy ilyen felvonuláson.

Éppen tavaly decemberben volt az 1944 decemberében indított német katonai ellentámadás, az ardenneki csata néven ismertté vált hadművelet 65.évfordulója. A szövetségesek által már felszabadított Bastogne-nál 1944 telén nagy ellentámadásba lendült a német hadsereg az Ardennek hegységben. A várost ostrom alá vették a németek,  a védők száma pedig kicsi volt a támadáshoz képest. 1944 december 26-án sikerült Patton tábornok erőinek áttörni az ostromzárat és január közepére sikerült végleg visszaszorítaniuk a német csapatokat. A harcokban huszonöt ezer ember halt meg, ezért emlékezik mind a mai napig a város az akkor történt eseményekre !

Bastogne-tól néhány kilométerre áll a Mardasson-emlékmű, amely egy 12 méter magas ötágú csillag, és monumentális emléket állít annak a 76 890 amerikai katonának, aki a vidék felszabadításában megsérült vagy meghalt.

Továbbhaladva Brüsszel felé még számos látványosság és nevezetesség várja az utazókat, azokról majd a következő részben írok !

Zsófi

Szerkesztői megjegyzés: ez a cikkem nem a mosómedvetartásról és a tiltórendelet szabályairól szól - aki azért kattintott ide, hogy információkat kapjon, az ezt a cikket olvassa inkább: http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/11/10/blogunk_sztarja_a_mosomedve . És akkor lássuk, mit írtam a tiltórendelet megjelenésekor, első indulatomban: