HTML

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk... Zsófi és Nóra. (25) 33 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (4) adventi ételek (2) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) Bagdy Emőke (1) bagdy emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (27) Csányi Sándor (1) csányi sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) háztartás (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) jamie oliver (1) Jamie Oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) Jó estét nyár jó estét szerelem (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konmari (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rendrakás (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) sárkány éve (1) Sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) Schobert Norbi (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) S . Nagy István (1) tai chi (1) tanács (17) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

Húsvét a nagyvilágban!

2010.04.03. 16:03 Kérj tanácsot

 

Az evangelikus.hu-n nagyon érdekes összeállítást találtam arról, milyen húsvéti szokások vannak más országokban. Mivel beszéltünk a magyar szokásokról, így érdekes összevetni, miben hasonló, miben eltérő más népek ünnepe a miénktől.

Ausztráliában Nagypéntek az egyetlen nap, amikor semmit nem lehet az egész országban vásárolni. Ilyenkor a legtöbb család templomba megy, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról és feltámadásáról. Az ausztrálok nem igazán tartják a “húsvéti nyuszi”-szokást, mivel a nyuszik Ausztráliában hatalmas gazdasági problémát jelentenek. Az erszényes nyúl, a Bilby – az őshonos ausztrál állat – vette át a házinyúl szerepét az ausztrál húsvét szimbolikájában, a csokinyuszik is ilyen formájúak.

Bulgáriában az ünnepi asztalon a sült hús mellett ott a helye a kalácsnak és a tojásnak is. Az első piros tojással a gyerekek arcát szokták bedörzsölni, hogy minél egészségesebbek legyenek és egy tojást a veteményesbe is tesznek, hogy megvédjék a termést a jégesőtől. A tojásokat változatos színűre festik, majd páratlan számú tojással veszik körbe a különleges húsvéti kenyeret. Egy tojást a templom falához csapva bontanak fel, majd ezt eszik meg először a böjt befejezése után.

Németországban Nagypénteken letakarják a kereszteket. A szombat estéig tartó szigorú böjt után a családok vasárnapi ebédjén a főszerepet a piros tojások és a bárány alakú torta kapja. A gyermekek húsvétkor a kertekben elrejtett húsvéti tojásokat és süteményeket keresik meg. Szoktak húsvéti máglyát rakni, amelyen a karácsonyfákat égetik el, így köszöntve a tavaszt.

Húsvét vasárnapon New York-ban és az Egyesült Államok más városaiban nagy húsvéti parádékat, felvonulásokat szerveznek. A felvonulást vezető személy húsvéti gyertyát vagy keresztet tart kezében. A húsvéti ételek között megtaláljuk az USA-ban is a sonkát, burgonyát, zöldségeket, és a tojást. A kerti tojásvadászat a gyerekek kedvence,  az amerikai elnök is minden évben szervez tojásvadászatot a Fehér Ház kertjében.

Lengyelországban Nagyszombaton a családok kis kosarakban viszik a sonkát, a kolbászt, a kenyeret, a süteményt és a festett tojásokat a templomi szentelésre. A vasárnapi mise után a terített asztalnál fogyasztják el reggelire a kosárkák tartalmát. A hagyományos lengyel sütemények közül a „mazurek” és a „babka” kerül az asztalra. A vasárnapi családi reggeli ugyanolyan fontos, mint a karácsonyi vacsora. Mielőtt nekilátnának az evésnek, mindenki jó szerencsét és boldogságot kíván a többieknek, és a húsvéti tojás egynegyedét odaadják egymásnak.

Az olaszok húsvéti süteményei, a történelmi hagyományoknak megfelelően, lisztből, tojásból, cukorból és olíva olajból készülnek. A tésztát galamb, baba, lovacska, nyúl és harang formára sütik. Belsejükbe igen gyakran ajándékot is tesznek. Hasonló meglepetésekkel töltik meg a nagy, díszes csokoládékat is.

A Vatikánban, a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik Nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Szent Péter dómban tartott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörtökön már némák maradnak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is „Rómába mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken kerül sor a hagyományos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezik, emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában.

Spanyolországban hangos jókedvvel feledtetik a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhányan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára.

Nagyon kellemes és áldott húsvétot kívánok mindenkinek:

Zsófi

 

 

 

 

 

4 komment

Címkék: húsvét

Böjtös étkek (melyek hétköznapokon köretnek vagy vegatáriánus fogásoknak is jók) és húsvéti répatorta – receptajánlataim a következő néhány napra

2010.04.01. 14:36 Kérj tanácsot

 

 
Kezdjük néhány hústalan finomsággal. Az első egy saláta-recept, pontosabban salátára való meleg öntet. Bár böjtre alkalmas, fogyókúrára nem annyira, mert elég kalóriadús – és nagyon finom! Pár évvel ezelőtt Molnár B. Tamás és Bittera Dóra gasztronómiai cikkeinek egyikében olvastam, kicsit alakítottam rajta (nem mintha nem lett volna elég jó az eredeti is, de mi több sajtot teszünk bele) - és azóta nagyon gyakran készítjük itthon.
 
Íme a pestós meleg salátaöntet.
Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma,
5 kanál olívaolaj,
5-10 dkg gorgonzola sajt (vagy más, kékpenészes sajt is jó lehet, pl. a magyar márványsajt, vagy a roquefort – de a férjem mindezek közül csak a gorgonzolát bírja megenni, a többitől megbetegszik…),
1 evőkanál pesto (ami egy olasz mártás-féle, vagy inkább ételízesítő, attól függ, hogy mire használjuk… olívaolaj, zúzott fokhagyma, friss bazsalikom, darált fenyőmag vagy darált dió, reszelt parmezán sajt és reszelt pecorino sajt alkotja – és kicsi üvegcsékben készen kapható, az olaszos mártások polcán keressétek az üzletekben. Bár én gyakran veszem a Budapesto nevű finomságot is – mely ennek egy változata, a budapesti biopiacon egy angol születésű úriember árulja, aki itt él, és biogazdálkodást folytat.),
1 evőkanál balzsamecet,
frissen őrölt bors.
 
Elkészítése: A hagymát apróra vágjuk, és az olívaolajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a sajtot, és lassú tűzön olvasztjuk, kevergetjük, míg krémszerű nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a pestót, a balzsamecetet, beleőröljük a borsot. Jól összekeverjük, és kész is!
 
Ehetjük hagyományos, vagy bármilyen leveles zöldsalátával is, de a legfinomabb rukkola-salátával, magyar nevén borsmustárral. Mindenki tányérjára kiszedjük a zöldsalátát, és még melegen ráhalmozzuk az öntetet. Friss fehér kenyérrel tunkoljuk ki a szaftját!
 
A következő receptet Jamie Oliver egyik műsorában láttam, és emlékezetből írom, tehát valószínűleg jelentősen eltér az eredetitől, de így is finom.
 
Füstölt lazac kapros krumplisalátával és tormás öntettel
Hozzávalók:
Füstölt lazac (tudom, ez nem olcsó, de kevés is elég belőle, mert nagyon intenzív ízű),
személyenként 15 dkg kumpli,
egy csokor kapor (fagyasztott is kapható),
2 evőkanál torma,
2 dl tejföl,
pár kanál olívaolaj,
só, bors, 1 citrom leve.
 
Elkészítése: Meghámozzuk a krumplit. Ha van kis szemű, újkrumpli-jellegű, golyó alakú burgonyánk, az a legjobb, de nagyobb szemű és kevésbé fiatal is megteszi – ez esetben kockákra vágjuk. Sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. Még melegen ráfacsarjuk a citrom levét, megöntözzük olívaolajjal, őrölünk rá frissen borsot, és rávágjuk a kaprot – jól összekeverjük. Miközben kihűl, magába issza az ízeket.
 
A füstölt lazacot csíkokra vágjuk, a tálalótányérba, körbe-koszorúba halmozzuk. Középre tornyozzuk a krumplisalátát. A tejfölt kikeverjük a tormával, és meglocsoljuk vele a lazacot.
 
Végül következzen egy nagyon jó zöldséges, meleg fogás, amit évekkel ezelőtt Zsófinál ettem először (nem emlékszem, hogy pont így volt-e a recept, talán ezen is alakítottam valamennyit, de annyira megszerettük, hogy azóta is gyakori étkünk).
 
Padlizsánszeletek paradicsommal és mozzarella-sajttal rakva, fokhagymás mártásban
Hozzávalók:
Fejenként 1-2 padlizsán (a kisebbek finomabbak, de lehet nagyból is készíteni),
kb. 1 pohárnyi olívaolaj,
3-4 szem paradicsom,
2 nagy mozzarella sajtgolyó,
egy maréknyi oregánó,
2 kis vagy 1 nagy fej fokhagyma,
4 szem burgonya,
só.
 
Elkészítése: Felszeleteljük kb. 1 cm vastag szeletekre a padlizsánt, besózzuk, és félretesszük fél órára. A krumplit héjastól feltesszük sós vízben főni. A paradicsomot és a mozzarellát is kb. 1 centis karikákra szeleteljük. A fél óra elteltével lemossuk a sós levet a padlizsánokról, megtörölgetjük őket tiszta konyharuhával. Olívaolajat forrósítunk egy serpenyőben, a megtisztított fokhagymagerezdek felét kés lapjával kilapítjuk, és a forró olívaolajba dobjuk. A padlizsánszeleteket is ebbe a serpenyőbe fektetjük, forgatva sütögetjük. A fokhagymát azelőtt halásszuk ki, mielőtt megbarnulna, mert akkor már megkeseredik – de addigra az íze átjárja az olívaolajat. A padlizsánszeletek először megpuhulnak, majd kicsit barnásra pirul a külsejük, akkor kivehetjük, és egy lapos tálba fektethetjük őket, rászórva a sült fokhagymát. Az első sült padlizsánrétegre egy réteg mozzarella-karika kerül, finoman megolvad a padlizsán melegétől. Megsózzuk és oregánóval meghintjük a sajtot. Rá egy réteg paradicsomkarika kerül, ezt is finoman sózzuk és oregánózzuk. Meglocsoljuk kevés olívaolajjal. Rá egy újabb réteg sült padlizsán kerüljön – és így tovább, amíg el nem fogy. Ha a sajt nem olvad bele eléggé, akkor tálalás előtt mikróban újramelegíthetjük, mert olvadt sajttal igazán finom.
 
Közben megfőtt a krumpink – meghámozzuk, és vízzel, meg két-három evőkanál olívíolajjal, és a maradék megtisztított, nyers fokhagymagerezdekkel mártás sűrűségűre turmixoljuk.
 
A tányérra kiszedve egy adag rakott padlizsánt, ezzel a fokhagymás krumplimártással megöntözzük. Nagyon gazdag, nagyon erős ízek kombinációja ez az étel – garantáltan senki nem fogja sajnálni magát, amiért nem ehet húst, ha ilyen finomságot eszik helyette!
 
A répatortát pedig mi így készítjük -
Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa,
4 tojás,
17 dkg cukor,
6 g sütőpor,
5 g őrölt fahéj,
15 dkg porcukor,
1 citrom,
15 dkg mandula,
15 dkg dió,
7 dkg liszt,
5 dkg fehér marcipán,
narancssárga és zöld ételfesték (vagy vehetünk eleve narancssárga és zöld marcipánt, kapható a bevásárlóközpontokban színezett marcipán),
a mázhoz 10 dkg porcukor,
1 tojás fehérje,
kenéshez baracklekvár.
 
Elkészítése: A megtisztított sárgarépát lereszeljük. Egy keverőtálban habosra keverjük a tojások sárgáját és a cukrot,  a citrom héját is belereszeljük (lehetőleg bio-citrom legyen, mert a vegyszeres citromhéjat nem túl egészséges belereszelni…), és belefacsarjuk a citrom levét is. Egy másik tálban szintén habosra felverjük a tojásfehérjét. A mandulát késsel összevagdossuk, kézzel elmorzsoljuk. Összekeverjük a liszttel, sütőporral, fahéjjal, dióval. Beleforgatjuk óvatosan a tojássárgájából kevert habot, és a tojásfehérjehabot is. Ne kevergessük, mert akkor szétesik. Könnyű, óvatos mozdulatokkal forgassuk össze.
 
A sütőt 160 C fokosra előmelegítjük. Kivajazott-kilisztezett (vagy sütőpapírral kibélelt) tortaformába öntjük a masszánkat. Betesszük a sütőbe, és 40-50 perc alatt készre sütjük. Amikor kivesszük a sütőből, egy tiszta konyharuhával betakarva hűtjük ki (ez nagyon fontos – máskülönben szétszárad). Ha kihűlt, hűtőbe tesszük, és egy napig ott tartjuk.
 
Másnap a tortánkat bevonjuk egy evőkanál vízzel elkevert baracklekvárral – az a jó, ha a tészta beszívja a lekvárt. Ekkor 1 tojás fehérjét 10 dkg porcukorral habosra, fehérre keverünk, pár csepp citromlével ízesíthetjük, és beborítjuk vele a tortát. A marcipánból répákat formázunk. Ha megszáradt a máz, körberakjuk a fél ujjnyi marcipánrépákkal, minden szeletre jusson egy répa!
 
A bevonat napokig frissen, finoman tartja, a tésztájában levő dió és mandula is hozzájárul, hogy ne száradjon ki hamar. Egészséges és finom - nem csak húsvétkor!
 
Nóra

1 komment

Címkék: húsvét recept gasztronómia vegetáriánus fogások

Húsvéti népszokásaim

2010.03.31. 10:00 Kérj tanácsot

 

A Húsvét vallásos vonatkozásairól és a jól ismert népszokásokról mindenki sokat tud, így ma nem erről fogok írni. Inkább csak azt mesélem el nektek, mi hogyan őrizzük ezeket a szokásokat, és mit adok át belőlük a gyermekeimnek.
 
A gyerek az gyerek – hiába igyekszem a Húsvét komoly vonatkozásait, a Feltámadás csodáját megtanítani nekik, ha megkérdezem a fiaimtól, hogy miért fontos ünnep a Húsvét, azt felelik: mert jön a nyuszi, és kapunk sok csokit… Bízom benne, hogy később ez alakulni fog, de egyelőre tényleg e körül forog nekik az ünnep.
 
Nagyhéten tojást festünk, először kifújt tojást díszítünk temperával, vízfestékkel, filctollal. A nagymamájuk tojásfát állított a bejáratunk elé, barkaágat és rügyező-virágzó gyümölcsfaágat teszünk a vázákba. Egyre több külsőség emlékeztet az otthonunkban arra, hogy közeleg Húsvét.
 
Szombaton még több tojásfestés következik, ezúttal már ehető változatok készülnek. Először gyertyával mintát rajzolok a szépen megmosott, szárazra törölt tojásokra. Mindig festek vöröshagymával, céklalével is – ez az igazán egészséges, hagyományos festett tojás! A viasszal megrajzolt tojásokat ilyenkor beteszem egy kis lábasba hagymahéjjal vagy céklalével együtt, és keményre főzöm őket. A színes lében hagyom kihűlni őket. A minta megmarad, a tojáshéj többi felülete pedig barnás-vöröses, illetve halvány céklaszínű lesz. De tojásfestékkel is szoktam színes tojásokat készíteni. Ehhez előbb keményre főzöm a tojásokat, utána rajzolom fel a viasz-mintákat, és ezután mártom a vízben feloldott tojásfestékbe őket. Minden elkészült hímes tojást kevés zsírral áttörlök, így szép fényes lesz a felületük.
 
A mintáim változnak: néha gyerekeknek valót rajzolok, máskor hagyományos tojásfestő-motívumokat, de az idén láttam egy fotót csipkemintás tojásokról – most azt fogom megpróbálni. (Nagyon egyszerűnek tűnt a megrajzolása: a tojás derekán, körbe húzok egy vonalat, és arra kis, hurok-szerű félkörökből szaporítom a csipkemintát.) A minta akrilfilccel is megrajzolható, viasszal nehezebb dolgozni.
 
Ezzel el is készültek az ünnep legfőbb dekorációi.
 
Az otthoni húsvéti események közül nálunk kiemelkedik a tojáskeresés szokása, melyre vasárnap reggel kerül sor. A nyuszi sok-sok apró csokitojást, csokinyuszit, apró ajándékokat szór szét a lakásban és a kertben. Onnan lehet tudni, hogy már megérkezett, hogy mindig elperget pár fűszálat a lakásban… A gyerekek lázasan keresik az ajándékokat, degeszre eszik magukat csokival, és később csak finotorgnak a nagyszerű ünnepi reggeli fölött…
 
Lássuk az étkezéseket. Nagypénteken és szombaton böjtöset eszünk. (Holnap leírok nektek pár receptet ehhez.) Erről most csak annyit: a böjtös étel nem egyenlő a rossz étellel… Húsvét hétfőn persze már egészen más ízvilág kerül az ünnepi asztalra: sonkát mi is mindig főzünk persze. Pár éve már a hagyományos füstölésű parasztsonkát keressük (idén a biopiacon vettük meg). De kerül az asztalra „normál”, kötözött sonka is. A sonkafőzést több év kísérletezés után így alakítottuk: pénteken este hideg vízbe beáztatom – így nem lesz annyira sós. Szombaton lecserélem rajta a vizet, és nagyon lassan, ebben a hideg vízben teszem fel főni. Sok óra kell neki, hogy puhára főjön, megszurkálva ellenőrizhetjük, hogy jó-e már. Azt mondják, kilónként egy óra kell neki, hogy megpuhuljon. De nehogy túlfőzzük, mert akkor ízetlen lesz, és szétesik. A főzővízben hagyjuk kihűlni, ettől válik jól szeletelhetővé. A kötözött sonkáról is csak ilyenkor vegyük le a kötelet.
 
A sonkafőzővíz nagyon finom, soha ne öntsük ki – bablevesnek kitűnő alaplé, de ha nem akarjuk azonnal felhasználni, hűtőben vagy fagyasztóban eltehetjük. És tojást is főzhetünk benne, annak is finom ízt ad.
 
A két alapétel tehát, a sonka és a főtt tojás már megvan. Emellé mi mindig friss, reszelt tormát adunk vasárnap reggel. (Érdekes, most figyeltem csak meg, hogy míg a többi ünnepünkön mindig a főétel hordozza a hagyományt - pl. töltött káposzta, hal karácsonykor -, Húsvétkor leginkább a reggelinek kell a hagyományok szerint alakulnia.) Elengedhetetlen, hogy friss zöldségek is kerüljenek az asztalra: hónapos retek, zöldpaprika, paradicsom, zöldhagyma, snidling. A körözött juhtúró sem hiányzik nálunk soha. És idén készítek egy újdonságot is: hajszálvékonyra szeletelt prágai vagy pármai jellegű (nyersen megfüstölt) sonkát meg fogok tölteni vajkrémmel vagy krémsajttal kikevert tormával (kevéssel, hogy ne csípjen a gyerekeknek). Feltekerem sonkatekercs formájúra, és a két végébe reszelt sárgarépát nyomok.
 
Sütemény is készül persze. Én diós fonott kalácsot szoktam sütni (első hallásra furának tűnhet, de próbáljátok ki az édeskés kalácsot finom vajjal megkenve, főtt sonkával, tormával - mi a kalácsot ilyenkor kenyér helyett esszük!), a férjem pedig zserbót (méghozzá nagyon finomat).
 
Az idén meg fogom sütni azt a sárgarápás minitortát is, melynek a receptjét pár hónapja már leírtam itt nektek. Ez lesz idén az ünnepre feltálalt sós süteményem.
 
Ha a hagyományos sütiken túl szeretnétek valamit újítani ti is, édességnek ajánlok nektek egy egyszerű, de nagyon látványos különlegességet: süssetek répatortát. Holnap – a böjtös receptekkel együtt - felteszem nektek ide a répatorta receptemet is. És nehogy úgy képzeljétek a répatortát, amire „normális gyerek” csak fintorog: nagyon látványos és finom, az én gyerekeim nagyon szeretik.
 
Faluhelyen a Húsvét vasárnapi reggeli előtt szokás felhajtani egy kis házipálinkát – nos, én ezt az idén is mellőzni fogom, mert amikor pár éve egyszer engedtem rokonaim jószándékú unszolásának, és a férjem békési nagymamájának a pálinkájával ágyaztam meg a húsvéti reggelinek, sajnos a nap további részében használhatatlanná váltam… De aki bírja, az talán ezen az egy napon megteheti.
 
Ebédre, főételnek rozmaringos báránysültet illene adni, de én nem szeretem a bárányhúst. Így mindig változik, hogy milyen húst veszünk magunkhoz Húsvét vasárnap. Idén füstölt mangalicakolbásszal töltött mangalicacombon gondolkodom, petrezselymes krumplival. De az is lehet, hogy oldalast sütök.
 
A következő hagyomány-kör, amit mi soha nem hagyunk ki Húsvétkor, az a hétfő reggeli locsolkodás. A mai napig nagy nosztalgiával emlékszem vissza gyerekkorom Húsvét hétfőinek boldog izgalmára: vajon eljön-e meglocsolni az a fiú, aki a legfontosabb nekem? Szépen felöltözve, az erkélyen lestem az akkor még nagy számú, öltönyös locsolkodó fiúk jövés-menését… Már akkor sem szerettem a pénzért locsolkodó idegeneket. Már akkor is ciki volt a fiúknak locsolni menni, a lányoknak otthon várni őket, kölniegyvelegtől bűzlő hajjal – de már akkor is azt éreztem, hogy ez egy szép szokás, amit a modern idők új szelei ellenére is ápolni kell. Sok lány attól volt menő, hogy elmenekült otthonról ezen a délelőttön, rokonlátogatóba vagy kirándulni. Talán attól féltek, hogy ha senki nem jön el locsolni, akkor szégyenben maradnak, csalódottak lesznek… Én kamasz koromig mindig otthon maradtam, és nem is kellett csalatkoznom. Az a fiú, aki „a szerelmem” volt az általános iskolában elsőtől negyedikig, mindig eljött az apukájával együtt. Neki tartogattam a legnagyobb piros csokitojást!
 
Amikor pár éve sikerült újraegyesítenem a családom Amerikába szakadt ágát az itthon maradottakkal, igyekeztem a gyökereiket kereső, lelkes amerikás rokonoknak minden fontos, magyar népszokást megtanítani. A lelkesedésüket és elámulásukat látva tudatosult bennem, hogy semmi „ciki” nincs ezekben, egy kívülállónak ezek nagyon izgalmas, vidám és értékes tradíciók, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megőrizzük és továbbadjuk őket. Mókás volt elképzelni az amerikai unokatesókat, amint leöntik édesanyjuk fejét az újonnan megtalált hagyományok értelmében…
 
Ma már a fiaim locsolkodnak. A férjem eleinte elvitte őket a környékbeli településeken lakó ismerős idős nénikhez is locsolkodni, szentelt sonkát enni. De „a nénik” sajnos tavaly már nem voltak elég jó egészségi állapotban ahhoz, hogy a hancúrozó locsolkodókat fogadni tudják, így maradnak az ovis barátnők és a család nőtagjai.
 
Nagyobbik fiam életének legnagyobb hódítása is a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik: kiscsoportban már szeptemberben kiválasztotta magának a legnagyobb, legkomolyabb kislányt a csoportban, aki egy egész fejjel volt nagyobb az én csepp fiamnál… És beleszeretett. De úgy igazán. Sokat foglalkozott Terkával, aki eleinte kedves lekezeléssel fogadta a fiam nyüzsgését. Így teltek az ovis napok szeptembertől áprilisig – amikor is a fiam, elegáns kis öltönyébe öltözve be nem kopogtatott Terka ajtaján locsolkodni. És Terka szíve ettől megolvadt… beinvitálta a fiamat a babakonyhájába, és nekiálltak papás-mamást játszani – attól kezdve nem volt kérdés, hogy a kislány elfogadja az udvarlást! És a locsolkodás hagyományos, párválasztó értelme így mutatkozott meg a mi kis életünkben újra.
 
Idén a nagyfiam már nagyobb zsivány: hetek óta ígéri, hogy egy pohár hideg vízzel fog meglocsolni engem… De annyi baj legyen! Hátha sikerül kicsit késleltenie az elkerülhetetlen hervadozásomat… Hátha én is feltámadok tőle kicsit ezután a hosszú, hideg tél után!
 
Kellemes Húsvétot kívánok nektek.
 
Nóra

5 komment

Címkék: család húsvét recept népszokás kultúrtörténet

Valószínűleg utoljára az alcsúti arborétumról

2010.03.28. 20:04 Kérj tanácsot

Íme még néhány fotó. Ha a kastélyromnál fejeztük be legutóbb, folytassuk a kastély melletti kápolnával:

Ez talán a legrendezettebb része az arborétumnak. Az utóbbi években esküvőket is szoktak itt tartani.

 

Nagyon romantikus innen nézve ez a sziklákkal övezett lépcsősor, mellette az oroszlános kőmedence...

 

...hát még, ha azt is megmutatom, hogy hová vezet a kis lépcső. Ez a babaház - József nádor gyermekeinek játszóháza. Kis hercegkisasszonynak és kishercegnek lenni valószínűleg elég jó lehetett akkoriban... A babaház előtt alacsonyra nyírt sövénylabirintus buxusból.

 

A medveház oldalsó bejárata.

Ebből az irányból látszik, mennyire szűkösen kellett laknia szegény medvének.

Az épületek után nézzünk néhány gyönyörű fát.

Nem tudom a fajtáját, de nagyon szép formájú fa. A legérdekesebb rajta a "pótkar" - a vöröses, fiatal ág, ami a többi "öreg" ág közül kivirít.

 

Ez a gyönyörű kéttörzsű szoliter fa a kastélyhomlokzat előtt rét bal oldalán áll.

 

Ez leginkább egy terebélyes fenyőnek látszik...

 

 

 

Közelről nézve látszik a levelein, hogy egy óriási tuja. Ha pedig bebújunk a lombsátra alá: 

 

...feltárul a kert egyik legérdekesebb képződménye. Ami kívülről egyetlen törzsből növő, szabályos fenyő-alaknak látszott, az sokkal izgalmasabb ennél! Ez a fantasztikus, soktörzsű tuja igazi búvóhelyet alkot, ráülhetünk a ferdén, ívesen növő vörös törzseire megpihenni. Kicsit olyan, mintha egy sziget lenne a lombos erdő dús aljnövényzete közt - vagy akár egy hajó! És belülről nézve igazi csodának tűnik, hogy kifelé hogyan tud egyetlen, egységes lombformát mutatni a sok különálló törzs.

 

A platánok törzse olyan, mint egy nagyon öreg állat bőre - és állandóan vedlik.

 

Ennek a platánnak a törzsén egy kis mélyedés keletkezett - beleköltözött hát egy ibolyatő.

 

Ez a fa pedig lehajolt, hogy igyék egyet a tó vizéből...

Ha már elérkeztünk a tóhoz, kicsit időzzünk el a partján.

Szemközt feltűnik a Klotild-sziget.

 

Kezdem érteni, miért hoztak létre óriási erőfeszítések árán mesterséges tavakat az angolkertek tervezői! Ez a látvány teljesen természetes hatású, mégis nagyon festői.

 

Hol bújt el a képen a béka?

 

Így talán már jobban látható.

 

És feltűnnek a tó partján sorakozó törpék...

 

A mocsári ciprus léggyökerei.

 

Egész törpe-hadsereg, még a hídon túl is folytatódik a soruk.

 

A Klotild-szigeten álló grotta is szándékoltan romantikus látvány-elem. A "grotta" szó mesterséges barlangot jelent, nem csak az angolkertek tervezői alkalmazták előszeretettel, hanem már a reneszánsz kertépítők is kedvelték.

 

A tó után nézzünk még pár apróságot:

 

 Egy szép kis lila csillagvirág-féle, egy sárga kankalin (más néven primula), és egy szingli hunyor...

 

 

Cinke ül a madáretetőben.

 

A kivágott fatörzsben vöröshangya-boly, nagyon dolgoznak!

 

Végül, a kijárat felé sétálva ez a színpompa búcsúztat - és újra megértjük: minden, amit az arborétumban láttunk, gondos tervezőmunka, tudatos szín- és formaválasztás eredménye.

Jó kirándulást kívánok nektek Alcsúton, vagy bármely más erdőben - mert szerencsére országszerte rengeteg gyönyörű kirándulóhely található.

 

Nóra

9 komment

Címkék: alcsúti arborétum

A "mama kedvence"-férfitípus

2010.03.26. 11:57 Kérj tanácsot

A « Nőcsábász vagy Megbízható » című írásommal kapcsolatban férfi véleményként elhangzott : nem ennyire egyszerűek a férfiak, és nem lehet őket besorolni csak két kategóriába !

A fent említett két alapvető kategóriával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akár aktívabban éli meg a férfiszerepét az erősebb nem képviselője, akár passzívabban, csalódások mindig érhetik, soha nincs garantálva a siker, és bizony a legsármosabb fiút is el lehet hagyni…hogy ennek mi az oka, erre próbáltam válaszolni női szemszögből és néhány « igaz mese » segítségével.

Folytatva a férfiak « tanulmányozását » megállapíthatjuk, egyre többen vannak köztük olyanok, akik –egy barátom kifejezésével élve- a « mama kedvencei », függetlenül a koruktól !

Ez a férfi az, aki soha vagy csak elég későn akar felnőni. Mostanában ez egy általános világjelenséggé kezd válni, már az olyan, hagyományosan családcentrikus országokban is nő az ilyen típusú férfiak száma, mint pl. Olaszország. Egy barátom szokta mondani, nincs kényelmesebb állapot egy « mai fiú » számára, mint a « Mamahotel »! Sokan persze azt mondják,  gazdasági okokkal is magyarázható, hogy a fiatal és középkorú férfiak otthon maradnak a szüleikkel, így nem kell lakást venni vagy bérelni és az önálló élet költségeit egyedül fizetni.

Erre mondta egy idősebb és nagyon bölcs barátom, hogy amikor 50 évvel ezelőtt ő elindult egy bőrönddel  otthonról – és ez általános volt az egész generációjára is – eszébe nem jutott sokáig « szinglinek » maradni, és nem csak azért, mert nem létezett ez a fogalom és jelenség, hanem azért is, mert a párválasztásnak gazdasági okai is voltak : ő keresett 900 forintot, és tudta, ha megnősül, és a felesége is keres majd 900 forintot, az már 1800 forint és abból már lehet valamerre haladni ! Huszas évei elején meg is nősült és nem gondolta soha egy percig sem, hogy kimaradt volna emiatt valami « jóból », és persze nem a felesége 900 forintja volt az elsődleges szempont a döntésében, hanem mert egyedül sokkal nehezebb elviselni az életet, mint kettesben és persze szerelmes volt a párjába.

A világ ilyenképpen való szemlélése  változik meg gyökeresen a férfiakban és ettől lesz vonzóbb a « mamahotel », mint a « kötöttségek » és a « felelősségvállalás ». Ennek a szemléletnek az erősítésében és terjedésében segít a média is, ami nagyon szomorú jelenség. Nézem az egyik nagy sörgyár reklámjait, amelyek mind arra vannak « kihegyezve », hogy : « Élvezd az életet , de egyedül, a haverjaiddal és a sörrel ! Így jobban lehet élni, mintha nőd is van hozzá ! Ne engedd magadat « bebörtönözni » és ne kapkodj el semmit ! »

Az egyik reklámban unott képpel nézeget a barátnője mellett a fiú az állatkertben, mígnem vadállatnak beöltözött barátai el nem rabolják…

A másik reklámban meg egy esküvőn csokrot dob az ifjú asszony, de amikor az egyik fiú észreveszi, hogy majdnem a barátnőjénél van már a csokor, beindul és az utolsó pillanatban, még idejében (a bajt megelőzendő !) elkapja azt és felsóhajt.

Nem lehet mindent ráfogni a média « kártékony » működésére, de egy ilyen, egyre elmagányosodó világban szerintem semmi szükség bármit is így reklámozni és egyfajta negatív életszemléletet népszerűsíteni, még ha viccesnek vagy humorosnak szánják az alkotók műveiket, akkor sem!

Amikor például 30-asok, 40-esek vannak szép számban még vagy már pár nélkül és Somának kell az egyik fővárosi szórakozóhelyre erotikus bulit szerveznie, hogy egymásra találjanak a koruknál fogva gátlásosnak már nem igen mondható generáció tagjai, akkor lássuk be, bajok vannak a párválasztás, társra találás területén.

De milyen is a « mama kedvence »-típus ? Ő az, aki állandó érzelmi függésben van és ezáltal erősen zsarolható is. Ő az, aki ha meg is nősül, mindig édesanyja tanácsaira hallgat. Egy ismerősöm feleségül ment egy ilyen típusú férfihez, szült két gyereket, majd a tengerentúlról hazatelepült magyar származású férje fogta magát és azzal állt elő, nem tud tovább vele élni, mert hazavárja az édesanyja és mennie kell. Nem számított a két gyerek, hazaköltözött !

Másik ismerősöm a tudománynak élt, soha nem udvarolt senkinek és otthon lakott a szüleivel. Mígnem megismerkedett egy külföldi lánnyal, akit nem tartott « megfelelőnek » a fia számára az anyuka. A fiú kitelepült a lány hazájába, talált munkát és új életet kezdett, édesanyja évekig nem akart vele szóba állni !

Az ilyen típusú férfiak általában ha meg is nősülnek, egyfajta mamapótlékot keresnek társukban. Vendégként viselkednek új otthonukban, azt gondolják, kijár nekik feleségük részéről a teljes kiszolgálás és az « anyai szeretet ». Az ilyen « szereposztással » működő házasságok nagy része nem tart « holtomiglan-holtodiglan », mert ahogy Müller Péter írja, szeretni csak « felfelé » lehet, azaz akkor lehet szeretni valakit, ha tisztelni is tudjuk, ha képesek vagyunk belelátni olyan tulajdonságokat, ami miatt számunkra ő szerethető és elfogadható hosszútávon.

Ezek a kapcsolatok pedig azért szűnnek meg előbb vagy utóbb, mert képtelen egy nő úgy « felfelé » szeretni, ha párjára nem tud felnézni, büszke lenni…és lássuk be, az anyaszerepbe kényszerített nő ritkán képes társára felnézni és mellette megmaradni, mert nem tud nőként viselkedni egy ilyen kapcsolatban.

Az anya-fiú kapcsolat bonyolult kötelék és egész szakirodalom foglalkozik ezzel. Sokan úgy vélik, az egyedülálló férfiak szaporodásának is a nők az előidézői. Sokszor ez így is van, a mama erős, mindenre rátelepedő egyénisége az oka annak, ha egy férfi nem lesz eléggé kezdeményező felnőtt korában, magyarán félszeg, visszahúzódó férfivé válik. Az esetek többségében egy ilyen típusú férfi édesanyja valóban nagyon határozott, mindenről azonnal véleményt formáló, fiát elnyomó egyéniség.

Ezért van nagy szerepe a nőknek abban, hogy milyenek lesznek a következő generációk férfitagjai. Képesek vagyunk-e meglátni a fiainkban már apróka korukban az egyéniséget, a férfit, és ezt sikerül-e erősíteni bennük, nem pedig elnyomni. Tiszteletben tartjuk-e a véleményüket és szeretnénk-e, hogy egyáltalán legyen önálló véleményük és akaratuk. Ha boldog és kiegyensúlyozott embert szeretnénk nevelni gyerekünkből, akkor nincs más lehetőség, tiszteletben kell tartani, hogy ő « vendég a házban » és előbb-utóbb el kell majd engedni, ahhoz meg rendelkeznie kell majd önálló értékítélettel, önismerettel, egyéniséggel, nagyon sok olyan dologgal, amelyet otthon kell megtanulnia, kialakítania magában. Gondoljunk arra : meglátni anyósunk hibáit sokkal könnyebb, mint elképzelni, hogy egyszer (szerencsés esetben!) belőlünk is anyós válik, és mi akkor vajon jobbak leszünk-e ebben a szerepben !

Zsófi

 

 

  

 

21 komment

Címkék: mama kedvence férfiak típusai

Képek az alcsúti arborétumból - I.

2010.03.24. 20:51 Kérj tanácsot

 

A bejáratnál található a 131 éves kőris törzsének metszete. Belerajzolták évtizedenként az évgyűrűket - jó elmerengeni rajtuk...

 

Ez még nem a mediterrán hóvirágmező - csak pár gyönyörű tő, a kaputól befelé sétálva az út mentén.

 

Az óriásplatán ebből a szögből szinte átlagos fának látszik.

  

 Innen nézve már érezhető, milyen hatalmas, tekintélyes faóriás.

Kacsapár úszik a tó egyik végében.

 Költői hangulatba ringat a látvány: égbe nyújtózó fák tükröződnek a tó vizén.

Csillagur kedvéért hunyort is fotóztam! :-)) Ez a szép, zöld virágú, zöld levelű növény a hó alól is kibújó hunyor.

Dolgoznak a méhecskék.

Romantikus kőhíd.

Ez viszont már a híres mediterrán hóvirágmező - életemben nem láttam ennyi hóvirágot egy helyen! Lenyűgöző. De bevallom, még a magyarázó táblák ellenére sem mindig látom a különbséget az egyes fajták között...

Fantasztikus kikericsmező sáfránymező hever a lábunk előtt.

Közelről még szebb.

A törékeny kikerics sáfrány mindig szép, de ebben a finom, vaníliasárga színben varázslatos!

Ez a csillogó kék bogár többször is nekifutott, de nem tudott bemászni a kikerics sáfrány tölcsérébe.

Innen kastélynak látszó tárgy...

 Innen nézve már csak egy rom - bár romjaiban is fenséges.

 

Erre a gyönyörű rétre nézett a kastély főhomlokzata. Most még hűvös van ahhoz, hogy az ember a fűbe heveredjen, de egy padról jó elnézegetni a tavaszi felhőket, a hancúrozó madarakat.

/folyt.köv./

Nóra

17 komment

Címkék: alcsúti arborétum

"Nőcsábász" vagy "Megbízható"?

2010.03.22. 15:59 Kérj tanácsot

Nagy empátiával figyeltem mindig is fiú barátaim problémáit, sokat hallottam tőlük arról, milyen is a világ és a nők férfiszemmel. Őszinte beszélgetéseinknek köszönhetően sokat tanultam magunkról, nőkről is. Éppen ezért én is őszinte vagyok mindig, ha megérdezik tőlem, milyen is egy férfi vagy « a » férfi női szemmel, mit gondolunk mi róluk, mit szeretünk bennük és mit nem ! Milyen típusú férfire vagyunk leginkább « vevők » és őszinték vagyunk-e magunkkal és velük, amikor hosszútávra szeretnénk egy férfit társnak.

Számunkra nőknek, kimondva, kimondatlanul, a férfiak két típusa létezik : az « izgalmas nőcsábász » és a « komoly megbízható ». Az elsőhöz vonzódunk, de a másodikhoz szeretnénk férjhez menni…vagy ami a legnagyobb női vágyálom, megszerezni az első kategóriába tartozót, majd átformálni saját izlésünkre, hogy bekerülhessen a második kategóriába, természetesen megtartva az első kategória minden pozitív tulajdonságát is…vagy hogy még konkrétabb legyek, minden nő szíve vágya egy olyan társ, aki a két « halmaz » « metszete », azaz mindkét halmazba besorolható.

Persze a férfiak is szeretik magukról azt képzelni, hogy ők mind a metszetben vannak…egyik kategória sem teljesen elfogadható számukra a másik nélkül, mert egyik sem túl hízelgő rájuk nézve a nők szemében, és ezt persze tudják ők is…az első típus túl önző, és hosszútávra nehezen felvállalható társként, a másik meg ugye, valljuk be, kicsit unalmasan hangzik !

Szóval nagy dilemma ez a nők számára, az eszükre vagy a szívükre hallgassanak, sokszor nem is tudják ezt a kérdést tudatosan átgondolni, csak a tudatalattijuk dolgozik. Olvastam egyszer erről egy pszichológus véleményét, aki azt mondta, nagyon sok nő « jó apát » keres a férfi személyében, és amikor megkapja ezt, és van a gyermekének egy megfelelő, jó apja, mégsem boldog és a kapcsolat nem működik jól. Éppen ezért nem, mert nem társat választott, hanem egy « jó apát ». Erre mondta azt a pszichológus, hogy amikor megkeresik őt boldogtalan feleségek, akik maguk sem értik, hogy mitől boldogtalanok, hiszen olyan « szépen » élnek és olyan « jó apja » férjük gyermeküknek, akkor azt szokta mondani, hogy mert nem azt keresték, amire szükségük van. Nem azon volt a hangsúly, ami fontos lett volna ! A nőknek elsősorban nem egy « jó apára » van szükségük, hanem egy társra, akiből majd nem mellesleg jó apa is válik előbb-utóbb…de ha már az elején azon van a hangsúly, hogy majd apa legyen az illető, ne társ, akkor ne csodálkozzanak a hölgyek, amikor megvan a « jó apa » és mégis boldogtalannak érzik a kapcsolatukat.

Mi alapján bírjuk vagy nem bírjuk, mi nők egyik vagy másik típust hosszútávon és tényleg mi kell ahhoz, hogy egy nő boldognak és elégedettnek érezze magát társával, nincs egyértelmű válasz. Az alább leírt történetek is azt bizonyítják, hogy nincs recept a boldogságra és nem tudni, melyik típust miért hagyják el végül a nők, vagy melyiket nem hagyják el egyáltalán !

Régesrégi történet ez, amikor az izgalmas nőcsábász típus öt éven keresztül úgy udvarolt a szerelmének, hogy évente csak 3-4-szer találkozhattak…így lettek jegyesek, így tartott ki hatalmas szerelmük évekig. A fiú próbált hűséges maradni, nem mindig sikerült neki, de soha egy nő nem veszélyeztette szerelme pozícióját, csak a szerelmével akarta leélni az életét és éveken át készült arra, hogy majd amikor megszűnik ez a nyomasztó különélet, azonnal elveszi feleségül és kezdődhet az igazi életük. Már csak pár hónap volt hátra a kitűzött nyári esküvőig és a fiú távollétéből, amikor hazament szerelméhez, utoljára téve meg az őket elválasztó 1500 km-t és arra gondolt, hogy ez is elmúlt, vége, hatalmas erővel legyőzték és ezek után már semmi sem állhat az útjukba…boldogan rohant a szerelméhez, aki közölte vele, hogy terhes ! Milyen boldog fordulat, hiszen három hónap múlva már az esküvő is meglesz, gondolta, és már gyerekre is vágyott ! Sajnos nem lett ilyen boldog a vég, a szerelme terhes volt, de a kollégájától, akivel pár hónap alatt jutott el egy olyan viszonyig, hogy azonnal felrúgta az öt éven át mindent kibíró mély érzelmi kapcsolatát, amely egy « izgalmas nőcsábász » férfihoz kötötte és amely unalmasnak egyáltalán nem volt mondható ! A környezetük próbálta kitalálni, hogy mi történhetett, ez olyan váratlan fordulat volt, amelyet senki nem sejtett előre. A fiú nehezen szedte össze magát, de kiheverte, persze csak évekkel később lett házas.

A másik történet hőse szintén egy izgalmas férfi, szintén nagyon szerelmes volt a barátnőjébe, aki gyakran látogatta meg a fiú legjobb barátját egyedül és ha a környezetük pusmogni kezdett, hogy mi dolga lehet a lánynak egyedül a fiú barátjánál, mindig az volt a válasz, hogy jár lelket önteni belé, mert nagyon rossz a barát önértékelése, önbizalma, és próbálja meggyőzni, hogy ne « féljen » a nőktől…persze a fiú barátai egyre többet viccelődtek a fiúval, hogy elég érdekes háromszögben élnek a legjobb barátjával és a szerelmével…addig-addig ment a poénkodás, míg egyszer váratlanul betoppant barátja lakására, a « pszichoterápiára », amelynek ugye az volt a célja, hogy a fiú visszaszerezze az önbizalmát és megdöbbenve tapasztalta, hogy szerelme olyan jó munkát végzett, hogy a fiúnak « elillant » minden « önbizalomhiánya » és félre nem érthető szituációt produkált az ő szerelmével. A felszarvazott fiú dühe elől hetekig bújkált barátja, mígnem összeakadtak és « férfiasan » megállapították, nem engedik barátságukat egy nő által megsemmisíteni, vesszen inkább a nő ! Innentől kezdve ismét mindenhová együtt jártak, mígnem találtak két barátnőt, akikkel aztán négyesben jártak már mindenhová, majd össze is házasodtak a lányokkal !

Ez a történet viszont egy « komoly megbízható » fiúval esett meg. Egy szórakozóhelyen táncolt egy lánnyal, de nem tartotta fontosnak (vagy nem jutott eszébe ?) megadni a telefonszámát…viszont annyi kiderült róla, hogy merrefelé lakik…pár nappal később hívta a lány telefonon, nincs-e kedve találkozni vele…mint később kiderült, a lány napokig nyomozott, míg kiderítette a nagymama telefonszámát, felhívta és elkérte az unoka (azaz a fiú) telefonszámát. Szép lassan alakult a kapcsolat, mindig a lány volt mindenben a kezdeményező, ő volt a « főnök ». Hamar összeköltöztek és két év együttlét után elkezdték tervezni az esküvőt ! Majdnem egy évig tartott, mire a nyár elejére minden összeállt és megvalósulhatott a környezet által egyszerűen csak « álomesküvőnek » nevezett esemény ! Majdnem 100 meghívott, kastélyszálló, minden vendégnek szállás a kastélyban, pazar ételsor, külön virágkötő a terem berendezésére, drága ruha a párnak, a környéken felkapott, drága zenekar, stb. Minden adva volt, hogy jól kezdődjön a közös élet…esküvő után belsőépítész tervezte meg otthonuk nappaliját és mindenki számára ők voltak a « holtomiglan-holtodiglan »-pár ! Aztán nagy csend lett körülöttük és kiderült, hogy már az esküvő után három hónappal az ifjú asszony beleszerelmesedett az elvált kétgyermekes munkahelyi szobatársába, viszonyt kezdett vele, majd ezt újabb három hónap elteltével közölte is a férjjel, és ezek után két hónappal már ki is mondták a válást ! Tovább tartott az esküvő megszervezése, mint maga a házasság ! A környezetük pedig áll értetlenül, mi történhetett, hogy lehetett ennyire infantilis az ifjú asszony, hogy ilyen helyzetbe hozta a családját, rokonságát, saját magát és a férjét !

Azt hiszem ez úgy történhetett meg, hogy ő maga sem tudta, mit akar…keresett egy megbízható, rendes férfit, a fiút besorolta ebbe a kategóriába, látta, könnyen el tud nála érni mindent, ő lesz a főnök végig, és ez tetszett neki…így jöhetett az esküvő, a szép ruha, és minden, amire egy nő vágyik…nem számított rá, hogy egyszer csak az esküvő után három hónappal megjelenik az igazi érzelem is az életében, és beleszeret egy nőcsábász típusba, akire bármi ráfogható, csak éppen az nem, hogy túlzottan monogám lenne…és ennek ellenére borította az eszével megtervezett szép és kiszámítható életét, nem érdekelte a botrány, a szégyen, hogy nevetségessé válik, vállalta az érzelmeit és most együttél egy albérletben szerelmével.

A nők lelke kiismerhetetlen, de az tény, hosszútávon nehezen bírják érzelmek, szerelem nélkül. Ezért sokkal jobb, ha ezt már az elején tisztázzák magukkal, magukban, elkerülendő a későbbi bonyodalmakat ! Persze azt se felejtsük el : szerelemmel sem könnyű az együttélés, és sok dologtól függ, hogy egy kapcsolat ne legyen kudarcra ítélve. De ez már egy másik történet !

Zsófi

 

 

28 komment

Burgundi marha – nem az igazi, hanem ahogy én készítem…

2010.03.19. 20:12 Kérj tanácsot

 

Ritkán kerül nálunk az asztalra marhahús, pedig szeretjük. Ha mégis, akkor gulyás formájában (a férjem gulyásleveséről egy egész cikket lehetne írni, de nem fogok), vagy bolognai raguként, nagyritkán pörköltnek. Szökőévente tatárbifszteket is eszünk. Egy jó marhasülthöz azonban nem tartom magam elég jó szakácsnak.
 
De a „boeuf bourgignone” (ejtsd: bőf burginyon), azaz a burgundi marha, amit nemrégiben „vettem fel az étlapra”, akkora sikert aratott, hogy egész biztos gyakori szereplő lesz a konyhánkban.
 
Az eredeti recept (amiből sokféle változat olvasható itt-ott), jelentősen eltér az enyémtől. A "burgundi módra” nem burgundi vörösbort jelent, hanem egy aprószemű gombával készülő zöldséges köretet – márpedig én nem szeretem a gombát, így azt kihagyom ebből az ételből is. De ti nyugodtan használjátok! A profik ráadásul a köretet külön készítik - én nem, hanem csak azzal a zöldséggel tálalom, amivel együtt párolódik a hús.
 
Hozzávalók: 1 vagy 1,5 kg marhahús – lábszár, vagy stefánia, vagy lapocka, méghozzá olyan, amin nincsenek zsíros mócsingok (ha mégis vannak, szabaduljunk meg tőlük), a hús maga azonban, bár sovány, de márványos, zsírral erezett legyen. Általános tévhit, hogy az a szép marhahús, ami tiszta piros, zsírerek nélkül – ez nem így van! Rágósabb lesz a húsunk, ha zsírerezet nélküli húst választunk.
20 dkg húsos kolozsvári szalonna,
5-10 kis fej vöröshagyma – a legjobb gyöngyhagymával, nem az üvegben kapható ecetes változattal, hanem friss apróhagymával (természetesen, ha nem kapunk ennyire kisméretű hagymát, akkor kevesebb darab kell belőle),
8 kis szál sárgarépa,
3-4 szál fehérrépa,
1 kis fej karalabé,
1 kis fej zeller,
10 szem kis krumpli – lehet kiflikrumpli, vagy újburgonya, vagy bármilyen, kis szemű krumpli
(aki szereti, annak 15-20 szem kis fejű csiperke gomba),
a sütéshez olaj.
 
A borsűrítményhez: 1 üveg száraz vörösbor (például cabernet sauvignon),
1 nagy fej apróra vágott vöröshagyma,
2 szál sárgarépa,
3 nagy gerezd fokhagyma, amit kés lapjával kicsit kilapítunk,
3 szál friss kakukkfű, vagy 1-2 evőkanál szárított,
6 szál petrezselyem,
3-4 babérlevél,
10 szem egész feketebors.
 
Elkészítése: A borsűrítményhez lábasba tesszük a hozzávalókat, és lassú tűzön, gyöngyözve főzzük, amíg besűrűsödik.
 
Közben lehártyázzuk a húst, és nagy kockákra vágjuk – jóval nagyobbakra, mint pl. pörköltnek vagy gulyásnak. Ez esetben lehetnek akár fél öklömnyi, kb. 5 x 5 cm-esek a darabok. Besózzuk, frissen őrölünk rá borsot (ha nincs borsőrlőnk, törjük meg egy edényben az egész borsot pl. klopfolóval, vagy fakanálnyéllel, de ne használjunk készen vásárolt őrölt borsot, annak egészen más az ízhatása).
 
A szalonnát felkockázzuk, elég nagyok lehetnek a darabok, pl. 3 centi hosszúságú, 1 cm széles hasábok.
 
A répát, zöldségeket a gulyáshoz hasonló, de annál kicsit nagyobb kockákra vágjuk. A hagymafejeket egészben hagyjuk. (Ha gombát is használunk, azt is egészben, de leszárazva.) Ha a krumplink elég kicsi, akkor maradhat egészben, golyó formában, ha kicsit nagyobb, akkor felezzük.
 
Kevés olajon átforgatjuk, üvegesre pirítjuk a szalonnát. Egy tálba lapáttal kiszedjük, félretesszük. Ugyanabban a zsiradékban, jó forrón, megpirítjuk a húskockákat, de mindig csak annyit teszünk egyszerre a serpenyőbe, hogy ne érjenek össze. Nagy húscsipesszel vagy lapáttal forgassuk, ne szurkáljunk bele villával a húsdarabokba. Ne főjenek, hanem piruljanak! Oldalanként pár perc elég nekik. Amelyik minden oldalon megpirult, azt kiszedjük egy tálba.
 
Ha minden húskockát kiszedtünk, ugyanabban a zsiradékban megpirongatjuk a zöldségeket is.
 
Leszűrjük a borsűrítményt. Előmelegítjük a sütőt 160 fokra.
 
Egy nagy tálba (széles lábosba, vagy jénai tálba, cseréptálba, vagy öntöttvas edénybe – a lényeg, hogy jó nagy legyen, sütőbe tehető, és befedhető) legalulra a szalonnakockákat terítjük. Rá a zöldségeket. Legfelülre a húskockákat, de ne lógjon ki a tetejük az edényből, mert a lének teljesen be kell majd fednie őket. Az egészre ráöntjük a borsűrítményt, és azt a húslevet, amit a megpirított húskockák a tálba engedtek, amíg a sorukra vártak. Ha ez a lé még nem fedi el a húsokat teljesen, akkor vízzel felöntjük (ideális esetben húslevessel, de ha az nincs, én vizet használok). Vigyázzunk, amikor megrakjuk a tálat, hogy ne legyen csordultig – mert akkor ki is csordul a sütőben, és szörnyű égett szaggal árasztja el az ételt is, meg az egész lakást… Megsózzuk, de óvatosan, mert a húst sütés előtt besóztuk, és a szalonna is sós. A tetejére sütőpapírból kivágunk egy beleillő darabot, betakarjuk vele. A fedőt is rátesszük. A tűzhely lapján felrottyantjuk, hogy a leve gyöngyözzön, és ekkor betesszük a sütőbe. Másfél-két óra kell neki legalább, de minél tovább fő, annál omlósabb lesz a hús. Lassan pároljuk, és a leve mindig fedje el a húsokat. Menet közben ellenőrizzük a sósságát, ha kell, javítunk rajta.
 
Ha megpuhult a hús, kész. Jót tesz neki, ha 1-2 napig áll a hűtőben, összeérnek az ízei, és a szaftja egyre finomabb lesz. De mi nem szoktuk kibírni annyi ideig, eddig mindig megkóstoltuk azon frissiben!
 
A felnőttek olyan vörösbort igyanak hozzá, amilyen bele is került (ezt akár a hozzávalóknál jelezhettem volna is: hogy rögtön 2 üveggel vegyünk belőle…).
 
Jó étvágyat hozzá.
 
Egy, az enyémnél sokkal profibb burgundi marha-receptet találtok itt:
http://buvosszakacs.blog.hu/2008/04/22/burgundi_marha_boeuf_bourgignon - Magyarország legjobb gasztronómiai írójától.
 
 Nóra

 

Szólj hozzá!

Címkék: recept gasztronómia főzzünk

Őrült szakácsok

2010.03.18. 10:13 Kérj tanácsot

 

Mivel szeretek főzni és sokat főzök, a háziasszonyi szakácskodás éppúgy érdekel, mint a csúcsgasztronómia (ráadásul a férjemmel pár évig egy éttermet is vezettük – álmomban ne jöjjön elő!). Így aztán elég sok szakácsot ismerek. Ezek kisebb része személyes ismeretség, nagyobbrészt egyoldalú az érdeklődésem: a sajtóban, könyvekben, interneten, tévében nyomon követem a munkájukat, igyekszem ellesni tőlük, amit lehet.
 
Ez alapján nyugodtan ki merem jelenteni: a szakács, az egy külön álló emberfajta. És itt most kifejezetten a profi szakácsokról beszélek, azokról, akik a főzésből élnek meg. A főzési stílusuk különbözőségét, jellegzetességeiket nem fogom most felsorakoztatni: ebben a pillanatban kizárólag a személyiségükről szeretnék mesélni nektek. Valemennyien nagyon különleges emberek, többnyire nem csak abban, hogy különlegesen jól főznek.
 
A tévés szakácsokat biztosan ti is sokan ismeritek. Szakács-érdeklődésem első tárgya ki lett volna más, mint Jamie Oliver, a kölyökképű brit, aki olyan slampos, mint egy rockzenész (van egy együttese is, ha már itt tartunk), hat évvel fiatalabb nálam, de a látszólagos lazasága, közvetlen stílusa megtévesztő: igencsak sok mindent tett már le az asztalra. Szülei essexi pubjából indult útjára. 16 évesen kimaradt az iskolából diszlexiája miatt, ekkor elvégzett egy szakácsiskolát. A BBC 24 éves korában fedezte fel, amikor al-séfként dolgozott egy fulhami étteremben. És innen már nem volt megállás. Egy éven belül már Tony Blairnek főzött a Downing Street 10-ben! 3 év múlva alapított egy éttermet, melyben hátrányos helyzetű (drogról leszokott, börtönviselt, stb.) fiatalokból szakácsokat és más éttermi szakembereket képez. Újabb két év múlva elindított egy mozgalmat, melynek célja a katasztrofális brit iskolai étkeztetés megreformálása. Ezzel elérte, hogy a brit kormány programjává tette ezt a célkitűzést. 28 éves korában lovaggá ütötték (nem Sir lett, hanem egy alsóbb lovagrendbe vették fel, mint „Member of the Order of the British Empire”, ne de akkor is!). 30 éves volt, amikor egy szavazáson a britek megválasztották az év leginkább inspiráló politikai személyiségének… És még mindig a kölyökképű szakácsról beszélünk! Aki ugyan elsősorban séf, de közben megszállott társadalomjobbító is… azzal az eszközzel él, ami van neki: a főzőtudománya, az ízlése, és a népszerűségből adódó befolyása. Rengeteg könyvet adott ki, tévésorozatokat csinált, s ma már nagyon gazdag, a leggazdagabb britek listáján is szerepel. Feleségével 25 évesen házasodott össze, 3 kislányuk mellé épp most várják a negyedik gyermeküket…
 
Egy másik, nálunk is jól ismert brit sztárséf Gordon Ramsey. Skót származású, alkoholista apja megkeserítette gyerekkorát. 16 évesen önállósította magát, sikertelen focista-karrierjét pedig felcserélte a főzőkanálra. Hazájában nem lett különösebben sikeres, de amikor úgy döntött: elmegy Franciaországba tanulni, a karrierje egyszeriben szárnyakat kapott. Nem részletezem: amikor hazatért, megkezdődött a diadalmenet.
 
(Közbevetőleg: a legjobb séfek világa arról szól, hogy hány Michelin-csillagot szereznek az étteremnek, melynek dolgoznak. A Michelin étteremkalauz minden évben minősíti a világ éttermeit. A legjobbak 3 csillagot kapnak, a kicsit kevésbé jók kettőt. De egyetlen Michelin-csillag megszerzése is óriási fegyvertény. Hogy mennyire? Magyarország néhány nappal ezelőtt érte el azt, hogy jelenlegi legjobb étterme, a Costes egy Michelin-csillaggal bekerüljön az étteremkalauzba… Soha eddig egyetlen magyar étteremnek sem sikerült ez!)
 
Nos, eddigi pályafutása során Gordon Ramsey összesen 12 Michelin-csillagot főzött össze! Ezzel az örök-ranglistán harmadik a világon… Úgyhogy ha megnézitek valamelyik műsorát a tévében, és egy pillanatra elhiszitek, hogy ez a káromkodó, bohóckodó bunkó nem ért máshoz, mint a nézők bolondításához – jusson eszetekbe ez. A gyűrött képű Gordon a világ egyik legjobb szakácsa.
 
S hogy ki a világ legjobb szakácsa? Erre nehéz válaszolni. 
 
Ha a csillagok számát tekintjük, akkor Joel Robuchon francia szakács (sok más séf közt Gordon Ramsey is tőle tanult). Neki összesen 25 Michelin-csillaga van! Az élete talán nem olyan látványos, mint az előbb elmesélt sztárséfeké, de ő kapta meg "az évszázad séfje" címet... Tokiótól Las Vegasig összesen 8 csúcskategóriás éttermet vezet... vagyis ma már csak felügyel, hisz 64 éves. 
 
Mégsem őt tekintik a gasztronómia nagy öregjének, sokkal inkább a 84 éves Paul Bocuse-t. Ő az egyetlen a felsoroltak közül, akivel személyesen is találkoztam! Múlt hónapban a róla elnevezett nemzetközi szakácsverseny magyar döntőjére érkezett Budapestre, és egy gasztronómiai szakkiállításon egyszer csak szembesétált velem… Mit mondjak: olyan érzés volt, mint ha egy rock-rajongóval szembejönne a közértben Madonna… Már a megjelenése is feltűnést keltő: alacsony öregúr, hatalmas pocakkal, és félméteres (méteres?) magas szakácssipkában! Körülötte kattogtak a fotósok gépei, villogtak a vakuk, ő pedig rezzenéstelen arccal vonult… Ha láttátok az Oscar-díjas L’ecsó című animációs filmet, van fogalmatok róla, milyen Paul Bocuse – engem leglábbis rá emlékeztet a filmben feltűnő Gusteau séf figurája… Csak a valódi sokkal méltóságteljesebb. Úgy is szokták emlegetni: Bocuse a szakács-pápa…
 
Nem kevésbé híres és nem kevésbé nagy név Alain Ducasse sem, Monsieur Hatcsillag! Egyszerre lett háromcsillagos két étterme… és néhány évig meg is őrizte mindkettőnek a csillagait. Nekem ő maga az ellentmondás. Miközben a kifinomult francia konyha csúcsminősége jelenik meg párizsi éttermében (tulajdonosa a brunei szultán…), Monacóban a mediterrán főzési hagyományokra alapozva egészen más konyhát vezet (de ott is egy nagyon puccos étteremben: négy réteg pamut- és damasztterítővel fedett asztalokon, ezüst evőeszközzel, ólomkristállyal falatozhat a kifinomult népség) – addig Moustier-Sainte-Marie-ban, Provence-ban egy visszafogott, vidéki étteremben tősgyökeres provence-i konyhát visz, és azt mondja: „Az igazi nagy szakácsok a névtelen asszonyok, akik nemzedékek óta örökítik a tudást, hogyan lehet a legtermészetesebben a tányérra varázsolni mindazt, ami a déltengeri nap alatt megterem.”
 
Végül még két szakácsot hadd mutassak be nektek. Az egyik az, akinek a főztjét a legszívesebben megkóstolnám. Ő Ferran Adrià, katalán séf. Gyakorlatilag lehetetlen bejutni az éttermébe, még a szerencséseknek és a gazdagoknak is… Mert csak fél évre nyit ki – az év másik felében utazik, ötleteket gyűjt, majd konyha-laboratóriumában kísérletezik. Idén pedig bejelentette: neki ez sem elég, most két egész évre bezár! El tudjátok ezt képzelni? Hogy a sikerei csúcsán, mikor 4 egymást követő évben megkapta a világ legjobb étterme címet – valaki vegye a kalapját, és azt mondja: bocs, elfáradtam a 25 éve tartó napi 15 órás munkától, most itthagylak benneteket. Persze nem csak nyaralni fog ez alatt a két év alatt sem. Mikor újra kinyit, már egy egészen más étteremmel fog a világ elé állni – mondja. Hogy mit tud még újítani, azt nem tudom, de elárulom: ő az egyik legismertebb képviselője a molekuláris gasztronómiának, az avantgárd főzésnek. Magyarul a végletekig kísérletező konyhának, amikor a hagyományos ételeket és alapanyagokat alkotóelemeire szedik, és azelőtt soha nem látott formában tálalják fel a vendégnek. Néhány Adrià-költemény: a hagyományos spanyol zöldségleves, a gazpacho nyalókás jégkrém formájában. Sárgadinnyekaviár. Parmezánsajt levéből készült spagetti. Vagy a számtalan becsapós étel – ami nem az, aminek látszik… Olívabogyók, melyek olívazöld, olívaízű zselégolyónak bizonyulnak, ha az ember gyanútlanul ráharap. Nagyon játékos, elképesztően fantáziadús szakács Adrià. Nála az étel trükk, geg is egyben. A cappuccino például lefelé fordított csészében érkezik – hab formájában, ami nem folyik ki a csészéből, feltapad a falára. De a lényeg, hogy aki kóstolta a főztjét, az soha nem érzett csodás ízekről számol be. A trükközés tehát nem öncélú.
 
Legvégére hagytam azt a séfet, aki miatt belefogtam ma ennek a cikknek a megírásába: Heston Blumenthalt. Őt Adrià mellett a világ másik legkreatívabb szakácsának tartják. Angol, három Michelin-csillagos, és a világ séfjei megszavazták, hogy az övé a világ legjobb étterme… Blumenthal teljesen őrült. Már első ránézésre is. A szemében valami eszelős csillogás – megszállottan kergeti a tökéletes ízeket. Ezt tegnap este állapítottam meg, amikor megnéztem a Paprika tévében egy műsorát. Viktoriánus lakomát főzött, mai konyhatechnológiával. Megalkotta a Csodaországba került Alice öt ízű varázsitalát, egy másik fogásban aranyóra formájú levest tálalt fel (ez leírva is őrülten hangzik… úgy készült, hogy zsebóra formájú jégkockatartóban megfagyasztotta a besűrített levest, bevonta ehető arannyal, és tálaláskor egy csésze forró vizet kellett ráönteni, amitől az óra levessé olvadt… Bámulatos volt.) De feltálalt egy egész kertet is, melyben minden ehető volt: a föld, a kavicsok, a fű, és a rovarok is… Desszertnek zselészobrot készített, és hogy szépen rezegjen, elment egy vibrátorokat árusítő üzletbe, és hosszan válogatott, hogy a tányér alá helyezve melyik rezgeti szebben a gyümölcskocsonyát… (Ez elég gusztustalanul hangzik, tudom – de a műsorban inkább csak vicces volt.)
 
S ha azt hiszitek, hogy csak a felsorolt sztárséfekre igaz írásom címe, tévedtek. Azok a hétköznapi, átlag-szakácsok, akikkel együtt dolgoztam, hasonlóan fura személyiségű, őrült alakok voltak. Egyikük például korábban felkerekedett, és elment norvég lazachalásznak… Aztán hazajött és főzte tovább a pörköltöt. Másikuk nappal séf volt, éjjel számítógépes kalóz – azaz hacker… Erre csak több hónapos együttdolgozás után jöttünk rá. És mindannyian fétisként imádták a késüket! Ha bárki hozzányúlt volna a hacker barátunk késéhez, kicsontozva végezhette volna…
 
A kivétel azonban erősíti a szabályt: őszintén meglepődtem, amikor kiderült egy új barátnőmről, hogy ő is szakács, kitűnő budapesti éttermekben dolgozott már… Na, ő egy csinos, filigrán, kicsit lökött, de nem szakács-szerűen őrült nő. Bár ki tudja… lehet, hogy neki is van ilyen oldala…
 
Nóra

2 komment

Címkék: gasztronómia jamie oliver alain ducasse heston blumenthal ferran adria paul bocuse joel robuchon michelin csillag gordon ramsey főzős műsorok

Teázzunk!

2010.03.16. 13:26 Kérj tanácsot

 

 
Egy vallomással illik kezdenem. Én az életem nagyobbik felében egyáltalán nem szerettem a teát. Kizárólag hideg, téli napokon ittam, hogy felmelegedjem, sok citrommal-sok cukorral, amit ma már inkább limonádénak neveznék… Meg betegség idején, amikor ez volt a kötelező innivaló, hogy ne száradjak ki.
 
Amit akkor teaként ismertem, az nem vált a kedvenc italommá. Igaz: akkoriban még csak 2-3 féle, és kizárólag filteres tea volt forgalomban. Emlékeim szerint a Lipton Yellow label volt a legelterjedtebb. Az egyetlen, kicsit is különleges ízű tea a kínálatban az Earl Grey volt. Annak karakteres, bergamottos ízét már jobban kedveltem. A citrom nem illett hozzá, néha, nagy merészen, az angoltanulmányaimból ellesve tejjel ittam. És persze sok cukorral…
 
Pedig a tea ennél sokkal többre képes. A filteres tea azonban a leggyengébb minőséget tartalmazza: a zúzalékot, a tört tealeveleket. Így módja sincs kibontakoztatni a levelek valódi aromáját. A tea minőségét meghatározó tényezők között bizony a levelek nagysága is szerepel. Ezzel a ténnyel mindenki szembesül, amikor először kóstol kimérve forgalmazott, valódi szálas teát, a szokásos filteres teák után.
 
A minőség persze még rengeteg mindenen múlik.
 
A Camellia Sinensis - bár én magam is teacserjeként írtam le az előző, teatörténeti cikkemben – valójában egy örökzöld fa. Eredeti formájában átlagosan 5-6 méter magasra (néha 10-12 méteresre) nő, de 1961-ben például a yunnani esőerdőben találtak egy 1700 éves, 32 méter magasra megnőtt vadteafát is! A könnyebb szüretelhetőség érdekében azonban a teaültetvényeken nem hagyják kibontakozni a fa törzsét. 1-1,5 méteresre metszik vissza a fácskákat. Hároméves korában szüretelik először a leveleit, a legjobb minőségű árut 7-8 éves koráig adja. Az ültetvényeken dugványról szaporított klónokat ültetnek. A teafácska hegyvidéki növény, szereti a tiszta, pormentes levegőt, a meleg és nedves éghajlatot.
 
A Camellia Sinensis levelei 4-9 cm nagyságúak, sötétzöldek, fényesek, vaskosak, durva erezetűek, bőrszerűen kemények. Belőlük készül a zöld tea, a fekete tea, az oolong tea, a fehér tea és a puerh tea.
 
Azt, hogy egy adott tea milyen néven kerül forgalomba, számos tényező befolyásolja: a levélnagyság, a levél vagy hajtás kora, a teakert fekvése, a sor fekvése a teakertben (másképp hívják a dombon fölfelé induló sorról szüretelt teát, mint a lefelé indulóról…), a cserje eredete (hogy mely cserjéről származott a dugvány), és még ki tudja, mi minden más…
 
A világ teatermelésének mindössze 2%-át teszik ki a kézzel, hagyományos módon szüretelt és feldolgozott egész tealevelek. A teaszüretre a reggeli órák a legalkalmasabbak, amikor még nem túl erős a napsugárzás. Az első szüret ideje most van: pontosabban március elején. Másodszor május-júniusban szüretelnek, a harmadik, őszi szüret pedig szeptembertől novemberig zajlik. A szüret során egymás után több szedő dolgozik: az első leszedi a csúcshajtásokat, a fácska tetején található legfelső leveleket. Ebből készül a legfinomabb tea. Eztuán jön a többi szedő, egyre lejjebb haladva a cserjén. 1 kg fekete tea előállításához 4,5 kg friss tealevelet szüretelnek le.
 
Az ortodox feldolgozási módszer szerint a leveleket először fonnyasztják, hervasztják, hogy veszítsenek víztartalmukból, és sodorhatóvá váljanak. Ehhez a leveleket 25-40 cm-es rétegben tálcákon terítik szét (nagyobb teagyárakban 2-3 tonna zöld levelet halmoznak 25-40 centiméteres rétegekbe). Így a lehető legnagyobb felületen érintkezik a tealevél a levegővel. Ventillátorokkal is segítik a szárítást. Alacsony páratartalmú helyiségben szobahőmérsékleten is végbemegy a fonnyadás.
 
Ezután sodorják, hengerelik a leveleket, hogy a levél sejtfalai felszakadjanak, a levél felületére kerüljenek a sejtnedvek anyagai, és a levegővel érintkezve megindulhassanak a fermentációhoz szükséges kémiai folyamatok. Ezt a műveletet kisüzemileg teasodró asztalokon végzik, nagyobb mennyiségben mángorlók segítségével.
 
Eztán következik az erjesztés (fermentálásnak hívják, bár valódi baktériumos erjedés nem történik, de a borászatból idetévedt szakkifejezés mégis rajtaragadt azon az oxidációs folyamaton, melynek során az aminosavak bomlásából illóanyagok keletkeznek). Szinte az összes aromaanyag mennyisége nő ezalatt, és új vegyületek is keletkeznek. Ezek némelyike előnyösen, másika károsan befolyásolja a tea minőségét. A dolog bonyolult kémiájától megkímélem az olvasókat… Legyen elég annyi, az összesodort leveleket néhány órára szétterítik. Üzemi körülmények között lyukacsos szalagon haladnak a levelek, melyen levegőt fúvatnak keresztül. A fermentálás akkor fejeződik be, amikor a tea rézvörösre színeződik. Minél alacsonyabb a fermentálás hőfoka, annál jobb lesz a tea minősége.
 
A folyamat befejező lépése a szárítás-hevítés, mely lezárja a fermentálást, megállítja az oxidációs folyamatot, és eltávolítja a levelekből a nedvesség nagy részét (60%-ról 4%-ra csökken a nedvességtartalom). Ezt 80-100°C-on érik el.
 
A gyengébb minőségű levelekkel nem bajlódnak ennyit… a nagyüzemi feldolgozás során az úgynevezett CTC módszerrel dolgozzák fel (Crush, Tear, Curl – azaz összezúz, szakít, csavar). Így készül a teafilterbe kerülő termék.
 
A fermentálódás foka szerint három nagy csoportba osztjuk a teákat.
 
A zöld teákat alig fermentálják (vagy egyáltalán nem). Kínában a sodrás és pörkölés kétszer ismételt folyamata után használják fel a zöldtea-leveleket. Japánban 15-20 másodperces gőzöléssel kezelik, majd lehűtik, és újra felmelegítik – ezután sodorják. Sodrás után megismétlik az egészet. A második sodrás után szárítják. Ezen eljárások során a tealevelek megtartják zöld színüket, csersavtartalmukat, de nem bontakoznak ki benne mindazok az aromaanyagok, melyek a fermentálás során képződhetnének.
 
Az oolong (kínaiasan ejtsd: vulung) tea oxidációval készül, de az oxidálódás folyamatát félúton leállítják! Így alakul ki az az ízhatás, mely egyszerre rendelkezik a zöld tea tiszta virágillatával, és a fekete tea vaskos ízével.
 
Az a tea, amit mi fekete tea néven ismerünk (Kínában vörös teának hívják), a fent ismertetett teljes feldolgozási soron végigmegy.
 
Negyedikként ismert még a fehér tea, mely gyengén fermentált, és a teacserje legértékesebb, már-már fehér színű leveleiből készül.
 
A puerh tea pedig igazi különlegesség: míg a többi teát szedésének és feldolgozásának évében el is fogyasztjuk, a puerh teát akár 50 évig is érlelik! Ez alatt erős, jellegzetes ízt kap, melyet a leveleken (vagy a préselt teakockákon) kialakuló penészréteg okoz. Nagyon hosszú áztatás után fogyasztható, Tibetben egy egész éjjelen ázik, mielőtt megisszák. Gyógyító erejűnek tartják. 
 
A kínaiak egészen költői nevekkel illetik a teafajtákat, léteznek zöld teák, melyeknek neve így fordítható: „Sárkány-kút”, „Fehér felhő”, „Kincs felhő”, „Apró szemöldök”… A fekete teák ettől eltérően a termőhelyük után kapták neveiket: „szecsuáni vörös”, „fucsieni vörös”, „jünnani vörös”. A fehér teák közül a legpoétikusabb névnek én az „Ezüst tű” nevűt érzem, ez a világ legkeresettebb fehér teája. De szépen cseng a „fehér peónia” és a „nemes szépség” neve is. Ha nem bánjátok, nem írom le mindezt kínaiul… de még a kínai leginkább elterjed latin betűs átírásával, a pinyinnel sem…
 
Legközelebb a különféle ízű teafajtákról írok majd, és a tea helyes elkészítéséről.
 
Szeretettel:
 
Nóra

2 komment

Címkék: tea gasztronómia kultúrtörténet zöldtea oolong puerh

Negyvennyolcas nők és férfiak – forradalmi bulvár

2010.03.14. 21:30 Kérj tanácsot

 

Az 1848-as forradalomról és az azt követő szabadságharcról olyan sokat tanultunk és olvastunk, hogy ahhoz nehéz bármi újat hozzá tenni. Mégis fontosnak tartom, hogy a magyarok kedvenc nemzeti ünnepéről itt is megemlékezzem. De ne lapozzatok még tovább: nem a szokásos módon idézem föl a forradalmi eseményeket, hanem igyekszem megeleveníteni a kor ismert és kevésbé ismert, de ugyanannyira fontos szereplőinek arcképét…
 
Mint minden forradalomban, a mi negyvennyolcunkban is a férfiak vitték a prímet. Petőfi, Jókai, Lisznyai Kálmán, Pákh Albert, Degré Alajos, Bérczy Károly, Obenyik Károly, Pálffy Albert, Kerényi Frigyes, Tompa Mihály – ők már 1846 áprilisában megalakították a Tízek Társaságát. Kötelezték magukat, hogy az év közepétől egy éven keresztül nem jelentetik meg írásaikat máshol, mint az újonnan megalapított Pesti Füzetekben. Ám Vachott Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője, aki Petőfit addig segédszerkesztőként alkalmazta (és aki egész későbbi életében ezzel kérkedett: hogy Petőfi soha nem lett volna az nélküle, ami lett…), kitolt a Tízekkel: ötüknek publikálta olyan írásait, melyeket korábban hagytak nála… Emiatt Petőfi összeveszett Vachottal – még párbajra is hívta érte! Bár Vachott kitért a párbaj elől… Úgyis teljesen felesleges lett volna: a Tízek Társaságát a hatalom ekkor már megfigyelés alatt tartotta, nem kapták meg az engedélyt saját lapjuk megindításához…
 
Tovább jártak tehát a Pilvaxba, és a forradalmi hangulat egyre jobban úrrá lett a pesti politizáló ifjakon. Divat volt páholyt tartani a Nemzeti Színházban, népdalokat hallgattak, kartonruhás estélyeket rendeztek!
 
Vasvári Pál az egyik legvonzóbb tagja volt a társaságnak. Nem csak Teleki Blanka leánynevelő intézetének növendékei bomlottak érte (akiket 1847-től 1848 végéig tanított), hanem maga Teleki Blanka is (bár szerelmét titokban tartotta, és kapcsolatuk valódi természetéről kevés forrással rendelkezünk), valamint tanítótársa, Leövey Klára is - de széles körben rajongtak szónoki képességeiért és megjelenéséért a pesti hölgyek és urak is… „Ifjú atlétai termet, szép római arcéllel, erős vonásokkal, merész orral és szelid kék szemekkel.” Ilyen volt Vasvári, a Pilvax-kör egyik vezéralakja Jókai leírása szerint.
 
Maga Jókai Mór épp az ellentéte volt, legalábbis ami a fellépését illeti… Ő is jóképű volt, szinte lányos szépség. De ő szolid volt, bátortalan. A társaságba Petőfi legjobb barátjaként került, a forradalmat megelőző időszakban közös lakásban lakott Petőfivel és ifjú hitvesével, Szendrey Júliával. Petőfi – barátsága ellenére – féltékeny is volt Jókaira… Igyekezett úgy alakítani az életüket, hogy Júlia ne maradhasson kettesben Jókaival. Ez a kissé kínos helyzet azonban egy csapásra megoldódott a forradalom első napjának estéjén: amikor Jókai találkozott élete párjával, a kor ünnepelt színésznőjével: Laborfalvi Rózával. A forradalmi események megkoronázásaként az események főszereplői megtekintették a Bánk bán előadását a Nemzeti Színházban – Gertrudis szerepében Laborfalvi Róza tündökölt. Jókai felment a színpadra, hogy beszéljen a közönséghez. „Ekkor elém jött Gertúd királyné. Valódi fejedelemasszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve s kezét nyújtá. Az ő arcán nem volt ijedelem. Egy háromszínű kokárda volt a kebelére tűzve. Azt ő kéretlenül levette onnan és a mellemre tűzte…” - így emlékszik vissza élete nagy találkozására Jókai „A tengerszemű hölgy” című regényében (nem említvén a nyíltszíni csókot, melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott). Róza nyolc évvel volt idősebb Jókainál, sőt, volt egy törvénytelen gyermeke is – ezért kapcsolata Jókaival komoly felzúdulást váltott ki, s hozzájárult ahhoz is, hogy Jókai összeveszett Petőfivel. Ennek ellenére még a forradalom évében összeházasodtak, és Róza Jókai Mór igazi társa lett, a bujdosásban is az maradt, s végül ő járta ki férjének a menlevelet.
 
Szendrey Júlia, „a feleségek felesége”, az ország lánglelekű költőjének asszonya az események egyik főszereplője volt maga is. Ő készítette az első ismert magyar kokárdát is, március 15-ének előestéjén (a francia forradalom jelképét követve), s Petőfi mellére tűzte. Magának pedig nemzetiszín főkötőt varrt, miközben ura a Nemzeti dalt írta… A következő három nap alatt a kokárdák alapanyagát a nép elkapkodta – a trikolór hiánycikké vált Pesten!
 
A forradalom előestéjéről többet is tudunk. A megelőző napon, 14-én az Ellenzéki Kör, mely összefogta a fontolva haladó liberális nemességet, és a pest-budai radikális értelmiségieket egyaránt, elfogadta ugyan a 12 pontot, de végül úgy határozott:  az ügyet törvényes útra kell terelni, s az országgyűlés elé terjeszteni. Ez nagy csalódás volt a forradalmi hevületű ifjaknak. Petőfi maga nem volt jelen, de este Jókai elmondta neki a gyűlés csekély eredményét, amitől mindketten elkeseredtek. „…elkeseredtem, de el nem csüggedtem… az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt… azon tanácskoztunk: mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már késő lesz!” – írta Petőfi.
 
És 15-én, mint tudjuk, a tettek mezejére is léptek. Petőfi volt a forradalom irányítója, legfőbb főszereplője, bálványa. Ennek fényében szinte döbbenetes, hogy a Pesti Hírlap június 21-i számában már ezt kellett leírnia: „Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam. Néhány hét, s íme, egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiú kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több újságlap nem átallta  magát pellengérre tenni, hogy nevem rászögeztessék… És ennek meg kellett történnie, hogy engem, mint orosz spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyar nép ma, június 15-én! Ma három hónapja, hogy március tizenötödike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak! De én ezért nem a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az isten egyaránt meglakoltat…” Az álhírek terjedése a forradalom egyik legjellemzőbb tünete volt. Számos alkalommal pánikot is okozott egy-egy hamisnak bizonyuló híresztelés.
 
De ne szaladjunk ennyire előre! A március 15-i események egyik legkomikusabb momentuma a 12 pont kinyomatásakor esett meg. Landerer, a nyomdász a látszat kedvéért kérte a forradalmárokat: mutassák meg a kiszedendő anyagon a cenzori jóváhagyó bélyegzőt. Mivel ilyen természetesen nem volt, Landerer fennhangon kijelentette: sajnálja, nem szedhetik ki a szöveget… a forradalmárok (ki látott ilyen jól nevelt forradalmárokat?) csalódottan tovább is indultak – volna! Ha Landerer oda nem súgja Irinyinek: „Foglaljanak le egy gépet!”. Irinyi erre hangosan bejelentette: „E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!”. A diadalmas közjáték után Landerert – saját kérésére! - a főnöki irodába zárták.
 
Az asszonyok szerepéről így ír Vachott Sándorné (akinek férje később Kossuth titkára lett, s a szabadságharc leverése után, a börtönéveket követően elmezavarba esett): „A hölgyek éppúgy, mint a férfiak, viselték a háromszínű kokárdát, egyenlően lelkesülve, egyenlő áldozatkészen mindenre a hazáért. … Könnyű szívvel s teli reménnyel siettünk a Múzeum felé. Roppant sokaság csoportosult ott össze, nagy éljenekkel szakítva meg időnként a szónokot… Női ismerőseink közül is számosan valának jelen, s köztük anyám nővérei, Vörösmartyné, Bajzáné, s az alig fél év előtt nősült Petőfi hitvese, Szendrey Júlia is.”
 
Júlia később, a szabadság harc alatt sem maradt tétlen. Szózattal fordult az ország hölgyeihez, melyben felhívta őket a férfiak buzdítására. Sőt: azt kérte, lelkesítsék férjüket a harcra akár a szerelemmegvonás eszközével is! A szerelemmegvonás azonban nem volt érvényben még a forradalom kitörésekor - hisz tudjuk: Petőfi és Szendrey Júlia fia, Zoltán 1848. december 15-én - azaz napra pontosan 9 hónappal a forradalom ünnepe után jött világra...
 
Más asszonyok a lelkesítésnél tovább is mentek. Ismerjük Lebstück Mária történetét, akinek a Mária főhadnagy című Huszka-operett állít emléket: 1848. novemberében a gazdag kereskedőcsaládba született 18 éves lány csatlakozott a honvédsereghez! Részt vett a branyiszkói és a kápolnai összecsapásban, és ott volt Buda visszavételénél is. A kápolnai csatában megsebesült, hősiességéért hadnaggyá léptették elő. Később főhadnagy lett a Miklós-huszároknál. ’49 júliusában a csatatéren ment férjhez Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit Buda ostrománál ismert meg. A szabadságharc után az aradi vár fogságában szülte meg fiát… szabadulása után kiutasították az országból.
Operettet nem írtak róla, de Bányai Júlia nem kevésbé harcos amazonként vette ki részét a szabadságharcból. Ő 28 éves volt a forradalom kitörésekor, Sárossy Gyula ügyvéd felesége. S mivel férje ekkor meghalt, Júlia előbb műlovarnőnek állt a bécsi cirkuszba, majd elhunyt férje nevén jelentkezett a magyar honvédseregbe. Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával, és főhadnagyi, majd századosi rangot kapott. A fegyveres harcokon kívül kémnőként is jelentős szerepet játszott – táncosnőnek öltözve az osztrák és orosz seregnél kémkedett. Bemtől e tevékenységéért kitüntetést is kapott. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, és Bem seregével maradt.
Más asszonyok a hagyományos női szerepeknél maradva ápolónőként segítették a szabadságharcosokat. A tábori kórházak főápolónője Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna volt.
 
Hosszan folytathatnám még a sort, hisz számos nagyszerű forrás maradt fenn e dicső kor nagy asszonyairól és férfiúiról. Ha kedvetek van hozzá, olvassátok "A márciusi ifjak nemzedéke" című könyvet, melynek szerkesztője Körmöczi Katalin, és 2000-ben a Nemzeti Múzeum adta ki. Vagy Supka Géza 1938-ban íródott könyvét, melyet 1983-ban a Magvető adott ki újra "1848-1849" címmel.
„Nem, e nemzet igazságos ügyében nem veszíthet, szabadsága el nem nyomathatik, midőn az örök gondviselés ilyen hősökkel áldotta meg.” (Kossuth Hírlapja, 1848. december 23.)
Nóra

 

13 komment · 1 trackback

Címkék: ünnep petőfi kultúrtörténet 1848 as forradalom

Ötórai tea

2010.03.12. 23:24 Kérj tanácsot

 

…na meg japán teaszertartás, zen-buddhista teaáldozat, bostoni teadélután… Megannyi összefüggésben hallottunk már a teáról mindannyian.
 
Tea néven egyrészt a Camellia sinensis és a Camellia Assamica nevű örökzöld cserjéket ismerjük. Másrészt teának nevezzük az e cserjék forró vízbe áztatott leveleiből vagy rügyeiből készülő főzetet. Sőt, teaként említjük a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, gyógynövények, fűszerek, gyümölcsök főzetét is.
 
Ha a csokoládéról már elmondtuk, hogy Dél-Amerikából érkezett a mi kultúránkba, a kávéról pedig tudjuk, hogy Észak-Kelet Afrikából és az Arab-félszigetről terjedt el világhódító útjára - kezdjük a tea történetét is eredeti termőhelyén, Kínában.
Mint minden ősi szokás, a teaivás eredete is a messzi múlt homályába vész, és csakúgy, mint a csokoládét – ezt is szép legendák övezik. Ezek egyikét a Krisztus előtti 2737. évre teszik (de olyan forrást is találtam, mely szerint i.e.5000-ben esett meg ez – ami elég nagy különbség!) A legenda főszereplője Shen Nung, az uralkodó, aki megalapozta a kínai mezőgazdaságot, megtanította a népét a növénytermesztésre, hogy megkímélje az állatokat a leöléstől…Gyógynövények százait próbálta ki, hogy megállapítsa, milyen gyógyhatással bírnak. És ő volt az, aki egyszer egy fa mellett üldögélt, miközben a szolgája vizet forralt mellette. A szél belefújt néhány levelet a forró vízbe a fáról, és a gyógynövények iránt olyannyira érdeklődő Shen Nung nem bírta megállni, hogy meg ne kóstolja a véletlenül keletkezett főzetet. A fa, melynek a levele lehullott, nem volt más, mint a Camellia sinensis, a végeredmény pedig az az ital, melyet ma teaként ismer a világ.
 
Egy másik történet szerint maga Gautama Buddha volt, akinek a csészéjébe belehullt a tealevél, miközben a kertben meditált…
 
A harmadik eredetlegenda ennél sokkal bizarrabb: Bodhidarma, dél-indiai buddhista szerzetes, aki a Zen buddhizmust elterjesztette Kínában – egy alkalommal elvonult egy barlangba a Shaolin templomok közelében, és kilenc évig nem tett mást, mint egy fallal szemben ült, s a falat nézve némán meditált. Ám hét év után egyszercsak elaludt… Nagyon mérges lett magára, s mérgében levágta a szemhéjait, hogy ne tudjon újra álomba merülni… A földön pedig, ahová a levágott szemhéjak hullottak, kisarjadt az első teacserje – melynek levelei segítenek az ember elméjének ébernek, frissnek maradni meditáció közben!
 
Sohasem fogjuk megtudni, mi igaz a fenti történetekből (bizonyos vélemények szerint Shen Nung személye is csak mítosz…).
 
Egy azonban bizonyos: már a Han dinasztia korából (i.e. 206-220.) származó sírokban találtak tea-tartó edényeket. A Tang dinasztia alatt pedig (i.sz. 618-906) már Kína nemzeti italává vált a tea. A 8. sz. végén egy Lu Yu nevű író egy egész könyvet írta a teáról, „Ch’a Ching”, azaz a „Klasszikus tea” címmel. Nem sokkal később Japánban is elterjedt a Kínából odautazó buddhista szerzetesek közvetítésével. A teaivás a japán kultúrának is szerves részévé vált, a japán teaceremónia alapjai a már említett „Klasszikus tea” könyvben megtalálhatóak!
 
Európába először portugál hajósok hozták Japánból, de ekkor még nem terjedt el kontinensünkön. Később azonban, a 16. század végén a hollandok kereskedelmi állomást létesítettek Jáva szigetén, 1606-ban pedig Jáván keresztül behajózták az első, kereskedelmi mennyiségű kínai teát Európába. Először a hollandok körében vált divatos itallá, majd a franciák is rákaptak, s végül 1658-ból fennmaradt egy angol újságcikk, mely hírül adja, hogy egy londoni kávézóban megkóstolható a Kínából származó új ital, mely Tcha návre hallgat, más nemzetek pedig Tee néven emlegetik… Ekkor azonban ez még csak furcsa keleti hóbortnak számított ez az angolok körében. Amikor viszont II. Károly feleségül vett egy portugál hercegnőt, aki komoly tea-függőségben szenvedett, végre a britek (először az udvar, majd a gazdagok szélesebb rétegei) úgy igazán, véglegesen beleszerettek a teába. Ahogy az olaszoknál a kávé, úgy a briteknél a tea vált nemzeti itallá – olyannyira, hogy ha ma a teáról szó esik, egész biztos az elsők között említjük a szüntelenül teázó angolokat.
 
További tea-történelemről, a tea fajtáiról, és a teázási szokásokról a folytatásban írok majd.
 
Nóra
 
P.S.: Egy érdekes egybeesés (vagy az egymásra hangolódva rezgő szubatomi részecskék eredménye?) - aznap, amikor elkezdtem megírni a tea történetét, a nővérem elküldött nekem egy weboldalt a kedvenc teaboltjáról, turoskardinális pedig egy hozzászólásban  megkérdezte, nem akarok-e a csoki és a kávé után a teáról is írni... Örülök az ilyen véletleneknek!

Szólj hozzá!

Címkék: tea gasztronómia kultúrtörténet

A titkok kertje - az alcsúti arborétum

2010.03.11. 23:19 Kérj tanácsot

 

Egyszer, nagyon régen, vagy 15 évvel ezelőtt részt vettem az akkor éppen hazánkba érkezett divatos önsegítő módszer, az agykontroll legelső magyarországi tanfolyamán. A módszer szerethető vagy vitatható, de ennek a cikknek nem az agykontroll vitatása lesz a témája. Azért jutott mindössze az eszembe, mert az agykontroll alapját jelentő meditatív elmeállapot eléréséhez (hogy „lemenjünk alfába”…) a tanfolyam oktatója azt javasolta: képzeljük magunkat egy általunk idillinek tekintett, a teljes nyugalom eléréshez megfelelő helyszínre.
 
Én akkor még nem ismertem az alcsúti arborétumot, de ma már egészen biztosan azonnal ez a helyszín jutna eszembe, ha a világtól való elvonuláshoz, idegeim kisimításához, a természetben való békés semmittevéshez keresnék megfelelő környezetet.
 
Mindössze pár kilométerre lakom Alcsúttól, így tényleg bármikor megtehetem, hogy oda „menekülök”. Évente többször meg is teszem, családom és a baráti köröm jónéhány tagja osztozik az arborétum iránti rajongásomban.
 
De mitől olyan különleges ez a hely? Az „arborétum” szóról talán sokaknak valamiféle botanikai kutatóhely jut eszébe, ahol élő növények a felcímkézett kiállítási tárgyak… És persze, ez nem jár messze a valóságtól.
 
Csakhogy az az arborétum, ami Alcsúton található, messze több, mint egy „dendrológiai kert”, vagyis fásszárú növények bemutató gyűjteménye…
 
A kertek mindig is valamifajta vágyképek, az idilli környezet utáni vágy megtestesítői – és egyúttal a legelső kert, a Paradicsom újraalkotásai is. Ám az, ahogy az ember elképzelte magának a Paradicsomot – időről időre változott a történelem során. A barokk kertművészet a természettől szinte el-határolódott, a matematikai törvény-szerűségeket és a hierarchikus állam- és világrendet jelképezte (gondoljunk a Napkirály abszolút monarchiáját kifejező Versailles-i parkra). Az ez elleni lázadás megtestesülése pedig az utána következő kertépítészeti divat lett: a tájkert – melyet keletkezési helye után angolkertnek neveztek el.

 

 
A tájkert (angolkert) létrehozói arra törekedtek, hogy összemossák a természet és a kert között húzódó valódi határokat, s dombokat-völgyeket, réteket, tavakat és ligeteket telepítettek a kertbe. Olyan műalkotások ezek a kertek, melyek a teremtés sűrített és felfokozott másai kívántak lenni.
 
Alcsút angolkertjét Habsburg József nádor telepítette. Az alcsúti uradalmat 1818-ban kapta meg, kietlen pusztaság formájában. „A rétek elvadulva, legelő kiégve, épület egykét rozzant pajtaszerű, rendes út az egyes részek között sehol, de minden bevetetlen rész közbitang és szabad csapás, az egész uradalomban sehol egy jóravaló szálfa, egy árnyékot adó bokor, minden kisül, kicsigázott, tüske cserjékkel felvert vadon … ilyen siralomvölgye volt a fejérmegyei Vaáli völgy…” – írta a Vasárnapi Újság szerkesztője. Jókai Mór azt írta egy helyütt, hogy mindössze három fa volt a területen: egy fűz, egy dió és egy tölgy, melyeket a későbbi kertben is gondosan megőriztek.
 
Két évvel azután, hogy az uradalom a birtokába került, József nádor megkezdte itt új kastélya építését Pollack Mihály tervei alapján. A kastélykert kialakítása pedig 1825-ben kezdődött.
 
Ne feledjük: József nádor volt az, aki oly sokat tett a reformkori Magyarország gazdasági és kulturális felemelkedéséért. Ő hozta létre a Szépítő Bizottságot, mely segítette a klasszicista építészeti stílus elterjedését, Pest-Buda egységes stílusú épülettekkel való gazdagítását. Jelentős szerepe volt a Városliget rendezésében. Majd megvásárolta és parkosította a Margit-szigetet!
 
Az alcsúti kastélypark kialakításához szolgálatába fogadta Tost József császári kertész három fiát, akik a budai vár és a Margit-sziget kertészeti munkálatait is irányították.
 
Az eredmény egy változatos tájképi kert lett, igazi angolkert, lankás területekkel, dísztóval, szélén csörgedező patakokkal – és 540 növényfajjal Európából, Kisázsiából, Kelet-Ázsiából és Észak-Amerikából, 40 és fél hektáron.
 
Törökmogyorók, tulipánfák, vasfák, vérbükkösök, mocsári ciprusok, jegenyefenyők, japánakácok… felsorolni sem lehet a sok csodás, nemes növényt, melynek a kert otthont ad. A nemes fajok szaporításában is élen jártak kertészei: szinte minden pest-budai parképítéshez – a Városligetbe is – innen vitték a facsemetéket.
 
A Pollack-kastély oszlopos, timpanonos homlokzata a kert felé nézett, a közlekedés és a gazdasági épületekkel való kapcsolatot az U-alakú alaprajz belső udvara biztosította. Míg a kastély felépült, a nádor nekifogott, hogy egy modern termelési gyakorlatot folytató uradalmat, mintagazdaságot hozzon létre. Példát kívánt állítani az ország lakói elé arra, hogy az eredményes gazdálkodás és az esztétikus tájformálás jól megfér egymás mellett.
 
Az alcsúti kertben pusztán esztétikai okokból épült építmény alig volt. Kivételt jelentett a kör alakú pavilon, mely a kastélytól jobbra egy dombon állt.
 
A kert egyik legfestőibb részére került a nádor gyermekeinek épült parányi játszóház, közelében egy antik régiségre emlékeztető márványszarkofág.
 
A nádor és felesége családtagjaiknak úgy állítottak emléket, hogy fákat, ligeteket telepítettek nekik: lányuk, Mária Henrietta (későbbi belga királyné) egy szép nyírfaligetet kapott, másik lányuk, Hermina egy szigetet.
 
A táj és a kert alakítása József nádor halála után is folytatódott. A fia, József Károly főherceg 185 méter mély artézi kutat fúratott az öntözéshez, és elkészíttette a kert vízvezeték-hálózatát. A tavat is megnagyobbíttatta. A tóba hosszan benyúló, nyolcas alakúra alakított félszigetet a feleségéről Klotild-szigetnek nevezte el. A tó köré mocsári cipusokat ültetett – melyek az arborétum egyik legérdekesebb látványosságát nyújtják ma is: léggyökereik törpék módjára nőnek ki a tópart mentén a földből (egyes pajzánabb fantáziájú kertlátogatók szerint más képzettársítások is lehetségesek…)
 
Ybl Miklós tervei alapján hatalmas pálmaház is épült, sőt: állatkert! Na, ne a mai fogalmaink szerinti állatkertre gondoljunk, az ilyesmi akkor még nem létezett. Kistestű állatokat és madarakat (pl. saskeselyűt) tartottak, de egy medveházban barnamedve is lakott (sírunk-nevetünk, ha ezt a medveházat ma meglátjuk… szegény jószág nagyon szűkösen lakott, és úgy zárták el, mint a legfélelmetesebb vadállatot…). Az istálló helyén neogótikus kápolna épült.
 
A növények közül feltétlenül megemlítendő a 24 törzset nevelő óriástuja, a hét törzsű törökmogyoró, és az arborétumon kívül álló 170 éves libanoni cédrus!
 
A Habsburg-család nem állandó jelleggel lakott Alcsúton, évente néhány hónapot töltöttek itt (kivéve néhány családtagot, akik állandóra beköltöztek, és én ezen egyáltalán nem csodálkozom…). 1944-ben azonban végleg elhagyni kényszerültek birtokukat. Decemberben a kastélyt több tüzérségi belövés érte. Karácsonyra az oroszok elfoglalták Alcsútot. A kastélyban súlyos tüzek keletkeztek, és megkezdődött az értékek széthordása. Az épület hetekig égett. Megsemmisült a levéltár és a könyvtár nagy része is, ezért olyan nehéz pontosan felidézni ma már a birtok építéstörténetét.
 
A sérült épületek cserepeit, gerendáit a környék lakói elhordták saját lakóépületeik helyreállításához. 1951-re a kastélyból nem maradt más, mint a főhomlokzat a timpanonnal… Kísérteties látvány, leginkább egy díszlet-építményre emlékeztet.
 
A kápolna még harminc évig bírta… Ekkor „restaurálták” – leverték a megmaradt freskókat, eltüntették a még megmaradt mennyezeti kupolákat, és helyükre vasbeton födémet raktak. Az alig sérült mozaikpadlót felverték. Ilyen állapotban van ma is.
 
Az üvegházak, a pálmaház, a fürdő a helyi téesz kezelésébe került. Haszontalannak ítélték őket – mindet lebontották. Az acél- és vasszerkezeteket beolvasztották.
 
És mégis… a látható pusztulás nyomán is átsüt a kert egykori fénye. A megmaradt épületek – a babaház, amiért nagyon irigylem a nádor gyermekeit! –, a gloriette, a medveház, a szivattyúház, a kertészházak, a medencék, hidak, a szigeten álló grotta és a kerítések ma is romantikus, hangulatos díszletek a parkban, mely ma közhasználatban van.
 
Funkciója egyrészt génbank-gyűjtemény, másrészt bemutatóhely, madárvédelmi és kísérleti telep, történelmi emlékhely… A kastélykápolnában kerttörténeti kiállítás látható, a babaházban egy kiállítás József főherceg katonáiról. Kétségtelen, hogy lehetne rendezettebb is, ha több pénz jutna rá – de nem szemetes, nem elhanyagolt.
 
Számomra mégis leginkább egy idilli kirándulóhely. Tavasszal a két hektáron elterülő mediterrán hóvirágmező nyújt lenyűgöző látványt (hét hóvirágfaj 24 fajtája látható!). Nyáron a kastély megmaradt homlokzata előtt elterülő hatalmas réten heverészni, esetleg focizni is nagyszerű. A kastély körül fenyves. A „Mély út” nevezetű, kanyargós sétány két oldalán (a kastélytól nem messze) sziklás, bokrokkal és törpe fenyőkkel, mohával benőtt vadregényes erdőcske. A tó csendjét harsány békazene veri fel. És a kert – ahogy a címben is írtam – a titkok kertje, hisz még ennyi év után is találok benne olyan eldugott zugokat, különleges szépségű területeket, amelyeket addig észre sem vettem.
 
A gyerekeim is imádják, a nagyobbikat ott tanítgattuk első lépéseire. Kedvencük a hatalmas platán, amely a bejárattól nem messze, egy útkereszteződésben áll, és minden fák ősanyjaként borítja lombkoronáját a parkra. A bejáratnál nem mulasztják el megnézni azt a kivágott, vaskos fatörzset sem, melynek évgyűrűin nyomon követhető a magyar történelem…
 
Egyszóval csodás hely, mindeképpen kiránduljatok el oda, ha eddig még nem tettétek.
 
Vajda János költő, akinek édesapja a közeli váli uradalom főerdésze volt, és aki maga is dolgozott gazdatiszti gyakornokként az alcsúti uradalomban, ezt írta róla: „úgy tetszett, mintha az új Magyarország napja kelne előttem, ahonnan egy szebb jövendő korszerű művelődésének fénye sugárzik szerteszét a hazára.”
 
De ti ne József nádor korának pompáját keressétek, hanem egyszerűen csak élvezzétek az irányított rendezetlenséget, az emberi szépérzék és a természet közös alkotását.
 
Nézegessetek hóvirágokat és más szépségeket itt:
http://alcsutiarboretum.hu/ - ahol virtuális sétát is tehettek a kertben, különféle évszakokban! 
 
Olvassatok még többet az alcsúti kastélyról és az arborétumról itt:
http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Alcsutdoboz/pages/016_a_kastely_es_az_arboretum.htm - ahol ráadásul nagyszerű fotók is bemutatják, milyen volt a kastély háború előtti állapota.
 
Szeretettel:
Nóra

4 komment

Címkék: kirándulás angolkert józsef nádor hóvirág kultúrtörténet alcsúti arborétum

Nőnap után egy női dilemma - hol a helyünk? 2. rész

2010.03.11. 10:39 Kérj tanácsot

 

Az előzőekből már láttuk: a Curie családnak sikerült az, amit sokan lehetetlennek tartanak: összeegyeztetni a tudományos csúcsteljesítményt a családdal, gyermekneveléssel.
 
De vajon sikerül-e ma a tudományos pályát választó nőknek?
 
Sajnos a rendelkezésre álló adatok azt mutatják: legtöbbször nem. Az átlagos, felsőfokú végzettséggel rendelkező nőkhöz képest a tudós nők között nagyobb arányban találunk egyedül élő, vagy elvált nőket.
 
A New York Times erről szóló cikkében egy Fülöp-szigeteki biokémikus nő, Lourdes Cruz elmondja: sohasem volt ideje házasságra, gyerekszülésre… A laboratóriumban éli az életét, ez számára az egyedüli fontos területe az életnek. Gyakran az irodájában, egy matracon alszik, hogy éjjel is elvégezhesse a szükséges méréseket az éppen folyó kísérletéhez.
 
Ráadásul itt van az egyetemi kutatói státuszok kérdése. Azok a nők, akik sikeresen tudják ötvözni a kutatói létet a családdal, majdnem mindig arra hivatkoznak: mekkora szerencséjük volt… Például Elizabeth Blackburn ausztrál molekuláris biológus asszony, aki Carol Graiderrel közösen tavaly orvosi Nobel-díjat kapott, elmondja: 37 éves korában, pont azon a héten kapta meg tartós kinevezését a kaliforniai Berkely Egyetemen, amikor rájött, hogy várandós… Gigliola Staffilani, aki matematika professzor az M.I.T-n, annak köszönheti a „szerencséjét”, hogy nagyon fiatalon, már 34 évesen kinevezték – amikor a kortársai még tanársegédi állásokban legalább 6 évet húztak le -, és 36 évesen ikreknek adott életet. Így – mivel a két babát egyszerre gondozta - csak feleannyi időt töltött távol a tanítástól és a tudományos kutatásai publikálástól, mint ha a két gyermeket egymás után szülte volna meg.
 
Edith Heard brit genetikus professzor úgy véli, ha Nagy-Brittaniában marad, akkor végleg meg kellett volna szakítania kutatókarrierjét, amikor gyereket szült. De mivel a párja francia, 28 éves korában Franciaországba költöztek, ahol a francia kormány tartós szerződést kötött vele, s ez nagyobb biztonságot nyújtott neki, mint a más országokban szokásos rövid távú megbízások. Így is mindössze 10 hetet tudott otthon tölteni a gyermekeivel a születésük után… ezután a francia állam által támogatott gyermekgondozó intézményeket vette igénybe… De így is jobban járt, mint azok a kolleganői, akik Nagy-Britanniában maradtak: mert ők feladták a karrierjüket a gyermekszülést követően. Ráadásul - ami legalább annyira fontos: a férje is genetikus kutató, aki hajlandó és képes osztozni a családi teendőkben a feleségével.
 
Ez egy nagyon fontos momentum: azt mondják ugye, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő… De ez fordítva is nagyon igaz! Csaknem minden olyan nő mellett, aki a maga tudományos szakterületén éppúgy sikeres, mint anyaként – áll egy olyan férfi, aki segíti őt ebben! S ezek a férjek nem ritkán maguk is tudósok.
 
Ezt egyébként – kicsit e cikk témájából kilógóan – én tágabban is így látom: ahhoz, hogy egy nő (dolgozzon bármilyen szakmában) aktív és sikeres tudjon maradni a munkájában azután is, hogy gyerekeket hozott világra, az is szükséges, hogy a férje akítvan besegítsen a gyerekek gondozásába, a „logisztikába” – hozni-vinni a gyerekeket oviba, iskolába. Segítsen a bevásárlási teendőkben, és ne várja el, hogy a családanya napi nyolc órában háziasszonyként álljon a család rendelkezésére, hanem fogadja el és támogassa, hogy a nő nem szűnik meg gondolkodó lény lenni attól, hogy előtérbe kerül az anyai énje…
 
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem az a természetes, hogy a nő a család motorja, és viszi a vállán az egész csapatot… De. Ennek hagyományosan így kell lennie, mert erre vagyunk programozva. De közben bennünk is él az önmegvalósítás, a családon kívüli kiteljesedés igénye is – és ehhez nem ártana több családapai támogatás sok esetben…
 
S hogy visszakanyarodjunk a tudományos pályán munkálkodó nők világához: az idők változnak. Daniel Louvard, aki a Curie Intézet kutatási igazgatója, vezető francia biokémikus – és intézetében döntő többségben nőket alkalmaz kutatóként (21 nő és 4 férfi dolgozik a csapatában) – elmondja: ma már nem ritkán találkozik tudományos konferencián olyan női előadóval, akit elkísér a férje és a gyermekei… Ez pár éve még elképzelhetetlen lett volna. Tegyük hozzá: Monsieur Louvard a saját háza táján nem támogatja ennyire a női egyenjogúságot: felesége, aki doktorátust szerzett, feladta tudományos karrierjét, hogy otthon lehessen három gyermekükkel…
 
A megoldás az lenne, ha a nagy kutatóintézetek figyelembe vennék a tudós nők biológiai óráját, és az odaítélt kutatási támogatásokat fel lehetne függeszteni a gyermekszülés, -gondozás idejére, sőt, gyermekgondozási jutattást is fizetnének a kutatónőknek erre az időre. A Princeton Egyetem és az M.I.T. élen jár ebben a folyamatban.
 
És milyen jól teszik! Mert kutatókban bizony hiány van. És ez a hiány egyre fokozódik. Számítások szerint 2017-re Németországban 200 000 mérnökkel lesz kevesebb, mint kellene… Nagy-Brittaniában félmillió kiművelt fővel többre lenne szükség ahhoz, hogy fel tudják majd venni a versenyt az egyre fontosabbá váló iparágakban: pl. a környezetbarát energiával kapcsolatos szakterületeken.
 
Eközben Ázsia részesedése a világ kutatásaiből egyre nő: 2002-ben még 30%-ot tett ki, 2007-ben már 38%-ot az Ázsiában elvégzett kutatások aránya.
 
2008-ban az Európa Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi bizottsága megállapította, hogy Európában a tudományos, mérnöki és műszaki területeken az egyetemen végző hallgatók 34%-a nő, de az egyetemi tanári pozícióban dolgozóknak mindössze 9%-a nő! Az állami szektorban kutatóknak 35%-a nő, a magánszektorban csak a kutatók 18%-a… Az ezzel kapcsolatos, nagyon érdekes vita leiratát itt elolvashatjátok, ha érdeklődtök a téma iránt:
 
Haraszty Ágnes és Hrubos Ildikó tanulmányát, mely még 2002-ben jelent meg a témáról a „Magyar Tudomány”-ban, itt olvashatjátok el:
 
Ugyenezen a fórumon jelent meg Csépe Valéria, az MTA levelező tagjának és főtitkárhelyettesének cikke „Édes teher – szerepválságban vannak-e a kutatónők?” címmel: http://epa.oszk.hu/00600/00691/00059/14.html
 
Végezetül megemlítem még a L’Oreal és az UNESCO által közösen létrehozott díjat: „For Women in Science”, azaz „A női tudósokért”. A díjat számos országban, közte Magyarországon is évente odaítélik, hogy bátorítsák a női természettudományos kutatókat, és felhívják a társadalom a figyelmét a kimagaslő teljestményt nyújtó női tudósokra. Fővédnöke a Magyar Tudományos Akadémia, a díjazottak személyéről szakmai zsűri dönt, melynek elnöke Dr. Ádám Veronika akadémikus, orvos-biokémikus. A díjra a magyar felsőoktatási intézményekben és az MTA kutatóintézeteiben dolgozó nők pályázhatnak, három kategóriában: a 30 év alattiakat, a 35 év alattiakat, és a 45 év alattiakat külön díjazzák. Az elismerés komoly pénzdíjjal is jár.
 
A 2009-es magyar díjazottak közül Lőrincz Andrea az agykérgi neuronális hálózatok megismerése terén ért el áttörő eredményeket. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa, Bolyai ösztöndíjas, és csapatával elnyert egy több mint 100 millió Ft értékű nemzetközi kutatási támogatást. Jelenlegi legfőbb célja (nyilatkozta 2009. végén), hogy kutató férjével családot alapítson. Úgy véli, a gyermekszülés nem hátráltatná a tudományos munkásságát.
 
Toldy Andrea vegyészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem munkatársa azt reméli az általa elnyert díjtól, hogy a pályaválasztás előtt álló lányoknak talán ez némi biztatást jelenthet, hogy nőként is lehetnek sikeresek egy övéhez hasonló kutatási területen.
 
Fuxreitner Mónika az ELTE TTK Kémiai Kutatóintézetében tanít, és az MTA SZBK Enzimológiai Intézetben tudományos főmunkatárs. Két kisgyermek édesanyja. Úgy véli, a díj, amit neki ítélt a zsűri, felhívja a tudományos szakma és a nagyközönség figyelmét arra, hogy a jelentős kutatási eredmények elérésében a nők is fontos szerepet játszanak.
 
És hogy ezt a férfitársadalom is egyre jobban megértse: még egy adalék… a cikkem első részének elején említettem, hogy a Harvard igazgatója, Lawrence H. Summers egy konferencián kinyilvánította véleményét arról, hogy a nők adottságai gyengébbek a férfiakénál… Na, ezért a kijelentéséért távoznia kellett a nagyhírű intézmény vezetői székéből!
 
Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: nők önmegvalósítás világunk női szerepek tudós nők

Nőnap után egy női dilemma: hol a helyünk?

2010.03.10. 09:41 Kérj tanácsot

 

 
A sokat szidott és sokat dicsért feminista mozgalmaknak köszönhetően a nők ma egészen más státuszt foglalnak el a társadalomban, mint 1-200 éve, vagy akár mint nagyanyáink ifjúkorában. A fejlett világban a nők választójoggal rendelkeznek, tanulhatnak és dolgozhatnak, pont úgy, mint a férfiak.
 
Van azonban egy terület, ahol továbbra is a férfiak dominálnak, elsöprő többségben: és ez a tudomány területe. A változás azonban itt is megkezdődött. Múlt évben rekord számú nő kapott tudományos Nobel-díjat… 3, azaz három női díjazott volt! És ebben a ténymegállapításban az is benne van, hogy eddig egyetlen évben sem volt egyszerre három nő a díjazottak között… Sok ez vagy kevés? És ha elárulom, hogy a Nobel történetének 540 díjazottja közül mindössze 16 van, aki nő?
 
100 évvel ezelőtt a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie-t kitiltották a Francia Tudományos Akadémiáról… A párizsi Quartier Latin-ben található Pierre Curie nevű utcát csak 1967-ben keresztelték át Rue Pierre et Marie Curie-re. És csak 1995-ben helyezték át Marie Curie hamvait a Pantheonba, ahol a Francia Köztársaság legnagyobb tudósai pihennek.
 
Ráadásul Marie Curie nem csak hogy nem kapott megfelelő elismerést a munkásságáért, de ritka madár is volt. A tudós nők az ő idejében még a mainál is sokkal inkább fehér hollónak számítottak.
 
És ma? Ma a férfiak dominálta tudományos társadalom még mindig megpróbálja bebizonyítani, hogy a viccek szintjén nagyon is létező szeterotípia, mi szerint a nők kevésbé okosak, mint a férfiak – valóság! A Harvard egyetem korábbi igazgatója, Lawrence H. Summers egy 2005-ös konferencián azt mondta: a nők kisebb számát a tudományos életben nem a kulturális gyökerek, és nem a diszkrimináció okozza, hanem – idézem! – „az adottságok-beli lényeges különbözőség”… Magyarul, hogy a nők butábbak, ezért van kevesebb sikeres női tudós. 
 
Ennek ellentmond a tény, hogy az M.I.T-n (Massachusetts Institute of Technology, ami a világ vezető intézménye a matematika területén) a matematikai kutatóprogramokra jelentkező nők aránya az eddigi 17%-ról 13%-ra esett vissza – de a jelenkező nők olyan „erősek”, hogy a felvettek között már 22%-os az arányuk!
 
Ez (is) azt mutatja, hogy a nők gyakorlatilag elhitték magukról, hogy kevésbé rátermettek – azok viszont, akik ezt nem hiszik el, be tudják bizonyítani, hogy nagyon is felveszik a versenyt a férfi tudósokkal.
 
Nem beszéltünk azonban eddig a tudományos pályát választó nők legnagyobb dilemmájáról – kutatókarrier vagy család?
 
Marie Curie nem csak azért marad örök példakép a tudós nők számára, mert páratlan kutatóeredményekkel gazdagította a szakterületét és az egész emberiséget – hanem mert közben házasságban élt, és felnevelt két lányt – akik mindketten követték az ő életútját! Egyik lánya, Iréne Joliot-Curie elnyerte a saját kémiai Nobel-díját a férjével, Fréderic Joliot-val közösen. Az ő lányuk fizikus, a fiuk biológus lett… Marie Curie másik lánya pedig, Eve Curie egyike lett a világ első női haditudósítóinak a 2. világháborúban, a Paris Match munkatársaként, majd könyvet írt anyja életéről. Amerikai férjének előző házasságából született gyermekét sajátjaként szerette, és az UNICEF-ben végzett munkásságáért is kitüntették.
 
A Curie-család valódi ritkaság a világ tudomány-történetében, csakúgy, mint a tudós-nők körében…
 
/folyt.köv. – a cikkhez az adatok egy részét a The New York Times 2010. március 5-i számából vettem/
 
Nóra

Szólj hozzá!

Címkék: nők önmegvalósítás világunk curie kultúrtörténet női szerepek tudós nők

Az a bizonyos orosz hússaláta!

2010.03.09. 12:55 Kérj tanácsot

Találtam egy idézetet Rejtő Jenő „A három testőr Afrikában” című regényéből, amely így hangzik:

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

Ez az a bizonyos orosz hússaláta, amelyről már korábban írtam, és amelynek a története is nagyon érdekes: Az oroszok alapsalátája a "stolicsnii" , azaz "fővárosi" nevet kapta. 1860-ban Moszkva egyik leghíresebb éttermének, az "Hermitage"-nak francia mesterszakácsa, Lucien Olivier alkotta meg és az ő nevét viselte műve, bár ezt sokan nem is tudják, hogy a legtipikusabb és legismertebb orosz saláta "atyja" egy francia volt...Mint minden közkedvelt dolgot általában, ezt is próbálták leutánozni a rivális éttermek, mert nagyon hamar népszerűvé és keresetté vált ez a saláta. Így több variációja is keletkezett és megmaradt, de egyik sem volt az igazi. Mígnem Olivier egyik orosz segédszakácsa, Ivan Ivanov egy este megleste, hogy a mester kimegy a titkos műhelyéből, amikor éppen a saláta öntetét állította össze, és ekkor az orosz kolléga beosonva lejegyezte a felhasznált alapanyagokat. Ahogy ez már lenni szokott, a megszerzett titokkal rögtön beállt egy másik étterembe főnöknek, ekkor kapta a saláta az új nevet és lett "fővárosi" és innentől kezdve már nem volt akadálya a diadalútjának...

Ez a saláta a legismertebb előétel az orosz vendéglők kínálatában és elmaradhatatlan része a családi ünnepeknek is!

 

Mivel egyszerű és hamar elkészíthető ételről van szó, könnyen kipróbálhatja bárki, miért is annyira közkedvelt Oroszországban ez a saláta és miért lett híres külföldön is, annyira, hogy még Rejtő Jenőt is megihlette!

 

Íme a recept: a mennyiségeket természetesen tetszés szerint lehet változtatni, én soha nem mérek meg semmit, jó nagy tál legyen tele a salátával, ez a cél!

Hozzávalók:

-1 kg főtt, kiskockára vágott krumpli

-ízlés szerint 3-4 savanyú uborka kockában (az oroszok vizes uborkát tesznek bele, ami  puhább)

-kb.30 dkg kockára vágott főtt sárgarépa és ugyanennyi főtt zöldborsó

-apróra vágott zöldhagyma, vagy kockára vágott vöröshagyma, ami éppen van otthon (célszerű megsózni, hogy ne legyen olyan erős az íze)

-sült vagy főtt csirkemell vagy pulykamell szintén kockára vágva (de lehet tulajdonképpen bármilyen sülthúst felhasználni, ami pl. megmaradt, én szárnyasokkal szeretem a legjobban!)

-3-4 kemény tojás negyedekben (a negyedekkel díszíthetjük, ha a kész salátából tornyot rakunk a tányérra és a torony oldalára állítjuk ezeket!)

és kockára vágva (ezt a salátához keverjük)

-1-2 felkockázott alma (lehet hámozva is, de szebb lesz tőle a saláta, ha nem hámozzuk!)

Az öntet alapja lehet csak majonéz, vagy majonéz egy kis tejföllel keverve, de én a majonézt kefírrel szoktam lazítani, „savanyítani”. Ebbe jöhet egy kis mustár, bors, cukor, ki hogy szereti az ízét! Annyi öntet kell, hogy ne legyen túl híg a saláta, de ne is maradjon száraz!

 

Ha mindent előkészítünk, onnantól kezdve már percek kérdése, hogy készen legyen a saláta. Egy nagy tálba beleöntjük az alapanyagokat óvatosan, hogy ne törjük össze, és minden kockában maradjon! Ettől lesz szép a saláta. Majd ráöntjük az öntetet és lassan megkeverjük. Egy-két órán át a hűtőben érleljük, majd tálaláskor díszíthetjük apróra vágott snidlinggel, apró friss retekkel és a negyedbe vágott tojással.

 

Jó étvágyat kívánok!

 

Zsófi

 

 

 

 

 

 

2 komment

Címkék: recept lucien olivier

Nőnap alkalmából!

2010.03.08. 16:20 Kérj tanácsot

Nőnap van, de mit is ünneplünk! Egy nagyon érdekes történeti összefoglalót találtam erről a Múlt-kor történelmi portálon :

“Március 8-án tartják a Nemzetközi Nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot.

A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő - emlékére.

A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.)

Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet.

Magyarországon - az Európai Bizottság 2006-ban közzétett jelentése szerint - átlagosan 11 százalék az eltérés a női és a férfi fizetések között, s a nők körében nagyobb a munkanélküliség.

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek, mint a nők: amíg egy férfi 1 dollárt keres, kolléganője ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kap. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, s ez a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermekük van, egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.”

A Nőnap alkalmából még “ajándékot” is kaphatunk az interneten! Erre is itt egy példa a Harmonetről:

“Dr. Al Sears, amerikai orvos rendkívül jelentős tényt fedezett fel. Ha valaki rendszeresen sportol – pl. fogyás érdekében –, a tartós (folyamatos, pihenés nélküli, közepes vagy kis intenzitású) fizikai terhelést az agy úgy értelmezi, hogy raktározni kell az energiát, mert itt újra és újra komoly energiaigény jelentkezik. Az energiát a szervezet zsírszövet formájában raktározza. A mozgás során ugyan zsírt éget el a test, de azt követően igyekszik azt újra felépíteni. Sőt, lehetőleg még többet, mint amennyi elégett. Sears doktor évek óta ezért azt tanácsolja a pácienseinek, hogy 15-90 másodperc közötti időtartamig maximális erőkifejtést tegyenek, utána azonban álljanak meg, és várják meg, míg teljesen megpihennek. Ekkor újabb 15-90 másodperc közötti időtartamú intenzív erőkifejtés következik, majd ismét megpihenés. Az egész folyamat ne tartson 20 percnél tovább! Ez esetben ugyanis a szükséges energiát a szervezet szénhidrát elégetésével biztosítja, s nem gyárt újabb zsírszövetet.”

Ez egy elég érdekes módszer, szerintem mindenki könnyen kipróbálhatja, nagy erőfeszítésre nincs szükség, és ha hatásos, örülhetünk a sikernek!

Egy másik mai hír pedig bebizonyítja, hogy kortól függetlenül mindig kreatívak és meglepőek tudnak lenni a gyengébb nem képviselői. Izraelben 12 hölgy arra vállalkozott, hogy modellt álljon egy naptárhoz. Az érdekessége a dolognak az, hogy a hölgyek életkora 60 és 91 év között van! A befolyó pénzt egy gyermekkórház javára, a leukémia kutatásának céljaira ajánlották fel és azt szeretnék bebizonyítani, hogy egészséges és aktív életet élve idős korban is lehet vonzó egy nő!

Egy felmérés pedig meglepő dolgokra hívja fel figyelmünket a nők férfiakról alkotott elképzeléseivel és a velük szemben támasztott igényeikkel kapcsolatban. Azért is meglepő ez a felmérés, mert egyre többet lehet arról olvasni, hogy a férfiak önbizalma az egyre magabiztosabb és kezdeményezőbb nők társaságában egyre csak csökken, és rossz hatással van ez a folyamat az "én-képükre". A férfiak egyre gyakrabban hajlamosak azt képzelni, ha nem tökéletesek, labdába sem rúghatnak egy nőnél. Emiatt egyre több dolog divatba jön (kozmetika, szőrtelenítés, stb.), amely korábban nem volt általánosan elterjedve a férfiak körében, de mostanában mégis egyre többen ezt a “divatot” a hódítás elengedhetetlen kellékének tartják. Ezek után itt ez a felmérés, ami meggyőz bennünket arról, hogy a nők még mindig nem azt nézik elsősorban, hogy mennyire “szép” egy férfi, sőt!

A “hazipatika.com” közölte ezt a felmérést, amelyet a www.onepoll.com végzett el és amelyből kiderül, hogy a nők csaknem ötöde sose vallaná be mások előtt, mit talál igazán vonzónak egy férfiban. Helyette inkább azt mondják, amit társadalmilag várnak el tőlük: a teremtés koronája legyen izmos, férfias és frissen borotvált. A felmérés szerint mégsem mindegyik nő vágyik a címlapok borotvált, izmos macsóira, inkább olyat keresnek, aki nem annyira tökéletes. Sokan (41 százalék) a borotválatlanokra szavaznak, és az sem baj, ha enyhén ellenszenves a férfi. Kozmetikushoz sem kell járni, mert a szőrös mell a nők harmadik legnagyobb vágyálma.

Ezt követik a "könyvmolyok", és azok a férfiak, akik nem félnek kimutatni az érzéseiket, és sírni is tudnak egy érzelgős filmen. A többi titkos álom közt szerepel az őszes halánték, a szemüveg és a sportcsapatok iránti rajongás.

A felmérésből az is kiderül, hogy nem csak az érzékeny lelkű fiúkat kedvelik a nők, de a kissé túlsúlyosakat is.

A nők 91 százaléka olyan férfit választana, aki rendelkezik 1-2 hibával, nem igazán tökéletes és 58 százalék olyan párt szeretne, aki nem nézi, mi kerül a tányérjára, és nem aggódik a súlya miatt.

Szerintem ez csupa jó hír így a Nőnap alkalmából! A nőknek azért, mert megbizonyosodhatunk arról, nem ment még el az eszünk annyira, hogy csak a tökéletes, szőrtelen, magával sokat foglalkozó férfiakat találjuk vonzónak. Sőt! Még mindig a “férfias” és “pozitív” tulajdonságokat kedveljük, ha párt választunk és az sem elhanyagolható, hogy legyen a társunk érző szívű ember is, nemcsak férfi!

A férfiaknak meg jó hír ez azért is, mert megbizonyosodhatnak arról, hogy: 1. Nekünk nőknek nem ment még el teljesen az eszünk. 2. Még mindig kelendőbbek  a “tökéletlen”, “szőrös”, “nagyokat vacsorázó”, de egy nőt szeretni képes férfiak! (Szerencsére!)

Nőnapi hír-körképemet egy felhívással zárom:

A környezetvédelmi miniszter arra kért mindenkit, aki virággal szeretné megünnepelni ezt a szép napot, hogy hóvirág helyett nárcisszal, jácinttal, tulipánnal, vagy más, virágüzletekben, kertészetekben kapható, nem védett növénnyel lepjék meg a hölgyeket. A hóvirág 2005 szeptembere óta az Európai Unióban a veszélyeztetett növények közé tartozik, s mint ilyen, védett.

Mindenkinek kívánok szép Nőnapot!

 

Zsófi

 

 

 

 




 

29 komment

Címkék: nők hóvirág új módszer fogyáshoz nőnap története

A legjobb rossz

2010.03.06. 22:45 Kérj tanácsot

 

Az Oscar díj holnapi átadása előtt, no meg az Avatarról írott hozzászólások kapcsán eszembe jutott: gyakran előfordul, hogy egy színészt a legfőbb gonosz megformálása juttat dicsőséghez. A színészek valahogy tobzódnak a rossz jellemekben – azt mondják, sokkal nagyobb játéklehetőséget ad, mint egy átlagember, egy normális, vagy pláne egy jó ember alakítása.
 
Az idei Oscar szinte biztos befutója Quentin Tarantino "Becstelen brigantyk" című filmjének egyik főszereplője – egy mostanáig ismeretlen német színész, Christoph Waltz, aki egy sima modorú, (majdnem) mindig higgadt, sőt, udvarias és kedélyes náci tisztet alakít, zseniálisan. Akár megkapja a díjat, akár nem (megkapja!), az ő karrierje már szárnyakat kapott ettől az alakítástól: a 2009-es Brigantyk óta már 3 további hollywoodi filmben kapott jelentős szerepet, és további kettőt forgat jövőre…
 
Egy másik, nem német, hanem angol színészt szintén egy náci tiszt szerepében jelöltek Oscarra: Ralph Fiennes, aki a szívemnek különösen kedves, amióta egy budapesti étteremben két órán át próbált szemezni velem (igen, tudom, ez eléggé nagyképűen hangzik, és biztos azt hiszitek, épp fordítva volt: de nem… A fiúval, aki azóta már a férjem, az egyik első randinkat töltöttük aznap este, eszembe sem jutott volna egy másik asztalnál ülő férfival szemezni. Ne de egy akkor épp friss Oscar-jelölt filmsztár? Aki épp szemben ül, Szabó István filmrendező asztalánál, és felém nézeget? Micsoda fura helyzet… Talán csak a további szerepformálásaihoz tanulmányozott különféle karaktereket… Vagy lehet, hogy fogkrémes volt az orrom, azt nézte…) Na, de visszakanyarodva a "Schindler listájá"-ban nyújtott (nem kevésbé emlékezetes) alakításához: Ralph Fiennes is teljességgel érzelemmentes, minden moralitást nélkülöző német tisztet alakított Amon Goeth szerepéből. Nem csoda, hogy más rendezők is rá gondoltak, amikor a leggonoszabb gonosz szerepére válogattak szereplőt: a Harry Potter varázslóvilág végső gonosza, Lord Voldemort szintén Ralph Fiennes által nyert alakot. Sőt, a "Vörös sárkány" című thriller pszichopata gyilkosában is őt „tisztelhetjük” – s ez mind a három egészen különböző gonosz karakterré alakult a kezében. Tegyük hozzá: ez azért különösen figyelemre méltó, mert egy kedves, halkszavú, jóképű, kékszemű, igazi angol úriemberről van szó!
 
De ha már szó került a Vörös sárkányról, akkor ne is menjünk tovább: a filmben feltűnik a Thomas Harris által írt, négy részből álló regényfolyam állandó gonosz hőse, a filmtörténet talán leghíresebb gonosza: Dr. Hannibal Lecter. Hannibal, a kannibál… Akit Antony Hopkins alakít három, a regényekből készült filmben. Az első rész, amely a világhírt és az Oscar-díjat meghozta Sir Hopkinsnak, "A bárányok hallgatnak", minden idők egyik legizgalmasabb sorozatgyilkosos krimije. Dr. Lecter figurája pedig talán az első olyan vérfagyasztóan gonosz filmkarakter, akit időnként, bizonyos pillanatokban mégis ellenállhatatlannak találunk…
 
Egy nála jobb képű, igézően kék szemű gonosz bérgyilkost még a gyerekkoromból sikerült felidéznem: Henry Fondát a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ból…
 
Sokkal gyakrabban játszik gonoszt a hideg-szőke, szintén kék szemű, holland származású Rutger Hauer. Én legjobban a "Szárnyas fejvadász" című kultikus sci-fiben szeretem. Gyilkos replikánst alakít (embernek látszó, és érzelmekkel rendelkező robotot). A legjobb monológja, a filmtörténet egyik legjobb monológja szerintem a halála előtti néhány mondat: „Láttam dolgokat, amiket ti, emberek, el sem hinnétek… Lángban álló hadihajókat túl az Orion csillagképen… C-sugarak ragyogását a sötétben a Tannhauser Kapu közelében. Mindezen pillanatok eltűnnek majd az időben, mint könnycseppek az esőben… Ideje meghalni.”
 
A C-sugarak ragyogásáról jut eszembe a „Ragyogás” – és egy másik típusú gonosz: nem szőke, nem kék szemű, hanem korán kopaszodó, alacsony, torz vigyorú – mégis őrülten sármos: Jack Nicholson. A „Ragyogás” című Stephen King regény alapján készült Stanley Kubrick-thrillerben hallucionációktól gyötört, megőrült családapát játszik – az „Eastwicki boszorkányok”-ban viszont már (melynek alapja John Updike regénye) ő maga az ördög: Daryl van Horn, aki elcsábítja a kisváros három, gyönyörű szépasszonyát… A Batman filmben ő Joker – valószínűleg több gonosz szerepe volt, mint szimpatikus… Mégis imádjuk!
 
Csak egy gonosz-szerepben láttam, mégis ide sorolandó Javier Bardem, a latin macsó, aki egy sötét amerikai történetben olyan bérgyilkost alakít, aki a saját megbízóját is gondolkodás nélkül megöli, pénzfeldobással dönt életről vagy halálról – s aki annyira rideg, hogy a hideg ráz tőle: A „Nem vénnek való vidék”-beli alakításért Oscart kapott.
 
Most már csak két nevet idézek fel, akiket nagyon szeretek: először Al Pacinót. A "Keresztapá"-ban rengeteg árnyalatot hoz a maffiafőnökké váló Michael Corleone szerepében, „Az ördög ügyvédje” című misztikus thrillerben azonban már színtisztán gonosz – hisz ő maga az ördög… Szemtelenül csábító, sármos és cinikus.
 
Végül pedig a másik nagy színész-legenda: Robert de Niro, szintén az ördög szerepében, Alan Parker filmjében, az "Angyalszív"-ben – Louis Cypher, aki apró külsőségekkel (mint a hegyes kisujj-köröm), és jéghideg gesztusokkal vezeti rá a nézőt apránként, hogy ő bizony nem más, mint Lucifer maga… A filmtörténet feljegyzi, hogy De Niro a filmet végigimprovizálta… Megjegyzendő, hogy neki sem ez az egyetlen gonosz-szerepe… elég csak egyik első nagy sikerére, a "Taxisofőr"-re gondolni, vagy Al Caponére Brian de Palma filmjében… esetleg a pszichopata bűnözőre „A rettegés foká”-ban…
 
A sor szinte végtelenül folytatható – kérlek, írjatok még javaslatokat! Szerintetek ki a filmvilág legjobb rossza?
 
Nóra (nem, nem én vagyok a filmvilág legjobb rossza, ez csak az aláírásom :-))

 

5 komment

Címkék: filmek

„Itt állok, másként nem tehetek.”

2010.03.05. 16:12 Kérj tanácsot

 

A címben szereplő híres mondatot Luthertől idézte Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, akit tegnap láttam az m2-n egy hosszú interjúban (Záróra, Veiszer Alinda műsora).
 
Luther állítólag akkor mondta ezt V. Károlynak a wormsi Birodalmi Gyűlés előtt, amikor a Gyűlés felszólította: vonja vissza tanait. Ő azonban kitartott. Ez az élethelyzet sokunk számára ismerős lehet – amikor tudjuk, hogy egy döntésünknek lehetnek negatív következményei… és mégis. Nem tehetünk mást, mint hogy kitartunk elhatározásunk mellett, és ezzel állást foglalunk. És nincs erő, amely meghátrálásra kényszeríthetne bennünket.
 
Bagdy Emőke akkor került legutóbb ilyen helyzetbe, amikor az elhíresült Zsanett-ügyben (amikor egy fiatal nő feljelentést tett több rendőr ellen, mert azok egy igazoltatás során megerőszakolták) a pszichológus professzor asszony vizsgálatai egyértelműen igazolták a Zsanett állításait. Becsaphatatlan tesztekkel mutatta ki, hogy a feljelentésben foglalt események megtörténtek Zsanettel. Ám a hatalom, a csikorogva-akadozva (gyakran sehogy sem…) működő igazságszolgáltatás ezt nem tudta elfogadni… A professzor asszony ekkor – kitartva az általa megállapítottak igazsága mellett – lemondott az igazságügyi szakértői posztról. Mert nem hajlandó a tudását, szakértelmét arra használni, hogy ilyen-olyan érdekek alapján készítsen szakértői véleményeket.
 
Ez a téma azonban a csaknem egyórás nagyinterjúnak csak egy egészen kis töredékét tette ki, és mellőzött mindenféle aktuál-politizálást.
 
Legalább ennyire izgalmas volt a beszélgetésnek az a részlete, amikor Bagdy Emőke elmesélte, hogy a tanára, mestere, Mérei Ferenc annak idején átadott neki, meg egy másik kollegájának egy személyiség-elemző tesztet, hogy értékeljék ki („Holnapra meglegyen!”). Egymástól függetlenül a két pszichológus azt látta a tesztből, hogy egy erősen szuicid, vagyis öngyilkosságra hajlamos, borderline-szindrómában szenvedő beteg tesztjéről van szó… Akinek az élete folyamatosan nagy veszélyben forog a betegsége miatt. Másnap kiderült: József Attila vizsgálati eredményeit elemezték… A teszt a halála előtti évben készült, és a riporter, Veiszer Alinda fel is tette a kérdést: ha megfelelő kezelést kapott volna a költő, ha ezt a tesztet ugyanilyen alapossággal és szakmai tudással értékelték volna ki az akkori orvosai – megmenthető lett volna az élete? Bagdy Emőke véleménye az, hogy akkor már nem… Már túl messzire, vagy inkább már túl mélyre jutott ennek a betegségnek az örvényében… De a mai pszichológusok rendelkeznek olyan módszerekkel, amelyek egy hasonló állapotú, József Attilához hasonló érzékenységű beteget ma már ki tudnak vezetni ebből a helyzetből. Ám ezek a módszerek eltérnek egy „normál” pszichoterápiától.
 
Szó került ennek kapcsán arról is, hogy egy művész lelke miért is sérülékenyebb, mint egy átlagos tehetségű emberé? B.E. szerint azért, mert a lelkünkben kavargó mélységeket, a tudatalatti sokszor sötét, felkavaró tartalmát a hétköznapokban legfeljebb úgy ismerjük meg, ha egy pszichoterapeuta kézenfogva elvezet bennünket ebbe a birodalomba, majd ugyanazzal a szakértő kézzel ki is vezet minket onnan.
 
Ám egy művész önként, egyedül, a saját tehetségére hagyatkozva tesz kirándulásokat ugyanerre a veszélyes területre – és hoz fel onnan ritka kincseket nekünk: a művészeti alkotásait. Ezen az ingoványos lelki területen könnyen eltéved, ott ragad, s ilyenkor lehetünk tanúi azoknak az önpusztító folyamatoknak, melynek oly sok művész esik áldozatául.
 
A beszélgetés olyan sok szempontból fogott meg, hogy még hosszan tudnám mesélni, ráadásul e cikk megírásához még számos más írást is elolvastam, ami Bagdy Emőkéről szól vagy tőle származik (többek között egy hosszú interjút a „Pszichológia a Fiatalokért Alapítvány” honlapján, a kérdező Seszták Ágota volt). Kiderült ezekből, hogy Miskolcon járt gimnáziumba – 13 éves korától volt kollégista, szüleitől távol (Zsófi – ismerős ez az élethelyzet?). A családi háttere sem mindennapi: apja kényszerűségből lett falusi református pap, mert kitelepítették őket Budapestről. Így, értelmiségiként is kapáltak, kaszáltak a szüleivel – miközben az édesapja 6 nyelven tudott. A gimnáziumba származása miatt nem akarták felvenni a paplányt, de egy másik gyerek hazasírta magát a kollégiumból, így megüresedett egy hely, amit ő végül csak megkapott. A kollégium a Minorita kolostorból átalakított hideg-rideg épület volt (én csak menzára jártam oda, de azonnal értettem, mire gondolt hidegségről-ridegségről írván B.E.!), de az ablakai legalább a Földes fiúgimnázium udvarára néztek! Lehetett fiúzni, ablakon kikiabálva, és még inkább az össztáncon! Emőke első szerelme egy harmadikos földesista fiú volt, életre-halálra, ahogy azt 17 évesen kell…
 
De nem ragozom tovább – akinek felkeltettem az érdeklődését a személye iránt, talál róla, tőle olvasnivalót.
 
Egy biztos: több helyen találtam hivatkozást arra (amit én is éreztem az interjút nézve), hogy a személye annyira karizmatikus, hogy feltölti a hallgatót életörömmel, energiával. Rendkívül aktív életet él, előadásokat, kurzusokat tart például (többek között Popper Péterrel és Müller Péterrel) MEGBOCSÁTÁSBÓL! A megbocsátás-tréning segíthet abban, hogy az ember továbblépjen egy-egy fájdalmas trauma után, hogy elengedje a múltat, és megszabadujon a rá nehezedő tehertől.
 
A fentebb említett előadótársaitól eltérően azonban – és nekem ez megint nagyon szimpatikus! – elutasítja a „mester"-szerepet. Nem akar, nem szeret kiállni, és megmondani a nagy igazságot… sokkal inkább arra törekszik, hogy élete maga legyen ez az üzenet.
 
„…tudod, mit sajnálok csak? Azt hogy a privát agyamat és a pszichológus agyamat nem tudom kettéválasztani, nem tudom kikapcsolni. Néha arra gondolok, mikor egy privát helyzetben vagyok, hogy ’jaj, bárcsak ki tudnám kapcsolni ezt, bárcsak ne látnám, ne tudnám…’, hát, de ez már így van, sajnos ez az egyetlen, ami nem megy…”
 
 
Nóra

4 komment

Címkék: pszichológia önismeret bagdy emőke kultúrtörténet

Édes anyanyelvünk, avagy bakik a médiában!

2010.03.04. 11:23 Kérj tanácsot

Már évek óta figyelem a médiában, hogyan tudnak magyarul a profik...ugye ha senkinek, nekik tudniuk kell az anyanyelvükön, hiszen őket olvassák, hallgatják. Ha már ők sem tudnak jól magyarul, akkor nagy a baj!

Olvasom az egyik hírben, milyen boldog X. hírességünk, mert megszületett harmadik gyermeke, aki édesanyjával együtt jól van, nyilatkozta az örömapa! ÖRÖMAPA? Nem a boldog apa inkább? Én úgy tudtam, hogy az "örömszülő", "örömanya", "örömapa" a házasságot kötő ifjú pár szüleinek a neve...

Gyakran használt kifejezés ez is: az elhunyt idejekorán hagyta itt szeretteit! Ez elég érdekesen hangzik, mivel az "idejekorán" szó jelentése: éppen idejében, jókor! Jöhet a halál éppen idejében?

Ismert újságíró szájából hallottam ezt, nem nyelvbotlás volt, mert nem javította ki magát: "X.Y. idén ment nyugdíjban!" Pedig ez egy egyszerű "nyelvtani képlet", mégis gyakran elvétik a TV-ben, rádióban. Második osztályban, nyolc évesen megtanulja az ember, hogy "hol?" kérdésre "-ban,-ben" míg "hová?" kérdésre "-ba,-be" a válasz! Tehát boltban vagyunk, de a boltba megyünk be, vagyis nyugdíjban vagyunk, de nyugdíjba megyünk.

Másik gyakori és számomra nevetséges hiba: "Az Országgyűlés egyhangúan elfogadta"...sokszor igaz ez, mert elég unott és álmos képet vágnak tisztelt honanyáink és honatyáink egy-egy szavazás alkalmával, de ha a szavazók egyetértéséről és nem a kedvükről akarunk szót ejteni, akkor ugye "egyhangúlag" és nem "egyhangúan" fogadták el a törvényt!

Állandó baki még az "egyenlőre-egyelőre" szópár is! Ugye az "egyelőre" azt jelenti, most még, jelenleg, de az "egyenlőre" meg akkor használatos, ha egyforma méretű valami.

Gyakran tévesztik azt is, hogy: "fáradság-fáradtság"! Helyesen: "Ez nekem nem fáradság, mert nem vagyok fáradt!" ("fáradság": fáradozás, kimerítő tevékenység, "fáradtság": kimerültség, fáradt állapot)

Nagyon kedvelem azt is, amikor mindenki tudósa az angol nyelvnek, és ennek tudatában mond ilyeneket: "Mi, a kollégámmal örlibördök voltunk a témában!" Na most ha ezt a szót, kifejezést nem értem angolul, akkor mit kezdek a mondattal? Szükség van ilyen kifejezésekre egy magyar mondatban? Azt szeretné mondani az interjú alanya, hogy első fecskék, kezdeményezők voltak a maguk területén? Valószínűleg! Na de akkor mondja ezt magyarul!

Néhány napja egy magabiztosan nyilatkozó politológusnő válaszolta ezt egy kérdésre: "Hát az első pár hónap után (mármint a választási győzelem utáni pár hónapról volt szó!) el fog múlni a "hanimún" a Fidesz számára!" Samuel Johnson 18. századi író és filozófus szerint a "honeymoon" a házasságkötést követő első hónap, amikor csak gyengédség és gyönyör van. Nem tudom, lesz-e gyengédség és gyönyör, ha győz a Fidesz, de reménykedni tudok csak, sok millió honfitársammal együtt, hogy kemény munka viszont lesz, és fáradozni fognak az egyhangúlag elfogadott törvényekkel a honatyák azon, hogy idejekorán (ha még erre lehetőség van egyáltalán!) kimásszunk a pácból!

Naponta találkozunk ilyen kifejezésekkel is (mindet lehetne persze magyarul is mondani, na de nem lenne ennyire "elegáns"): lúzer, fíling, kaszting, megasztár, shoppingol, szmájli....

Közben meg azt olvassuk felmérésekben, hogy a magyarok 71 százaléka csak az anyanyelvén beszél, és a lakosság 18 százaléka képes megszólalni idegen nyelven is. Ezzel az eredménnyel nagyon rossz helyen állunk az Európai Unióban. Szóval elég "lúzer fíling" számunkra, amikor egy turista kis hazánkban tíz emberből kb.héttel nem tud mit kezdeni! Tehát tömören és velősen megállapíthatjuk, hogy nem annyira szorgalmas nyelvtanuló a magyar, mint amennyire szereti ezt elhitetni magáról.

Egy régi vicc jut erről eszembe: Odamegy a turista két magyar rendőrhöz és azt kérdezi: Parlez-vous francais? Néz a két rendőr, de nem szól, erre a külföldi: Do you speak English? Nincs válasz! Govorite po russzki? Semmi reakció. Legyint az idegen és elmegy...erre megszólal végre az egyik rendőr: Te! Kellene már nekünk is nyelveket tanulni! Nem? Erre a másik: Ugyan már! Nézd meg ezt a szerencsétlent, több nyelven is tudott, oszt ment vele valamire?

Szép tavaszi napot kívánok mindenkinek:

Zsófi

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: média

Budapest Bár forevör

2010.03.03. 20:35 Kérj tanácsot

 

Nem tudom, van-e köztetek olyan, aki kedveli a háború előtti magyar filmeket… Sokan fintorognak rájuk, és olyat is ismerek, akinek a vasárnap délutáni, dögunalmas tévéműsor szinonímái ezek a filmalkotások. Én nem tartozom közéjük: gyerekkorom óta olthatatlanul imádom a 30-as, 40-es évek magyar filmjeit, Kabos Gyulát, Jávor Pált, Karády Katalint, Latabár Kálmánt, Szeleczky Zitát, Muráti Lilit, és a többieket. A tévében sokszor vetített, legismertebb filmeket fejből tudom, újra meg újra megnézem őket. Nagyon bírom ezeknek a filmeknek a humorát, és az óriási színész-egyéniségeket, melyek feledtetik a sokszor blőd történetet.
 
Nos, aki nem régi magyar film-rajongó, az viszont talán kedveli a magyar alternatív zenekarok zenéjét… (Érdekes fordulat, nem?) A Kispál és a Borzot, a Quimbyt, a Heaven Street Sevent… Esetleg a jazzt?
 
Na, fogadok, most már fogalmatok sincs, mi mindent hordok itt össze – úgyhogy elárulom: szívem egyik csücskéről írok most nektek, a Budapest Bár nevű zenei társulásról. Már régen időszerű lett volna, csak mindig elsodorták más témák. Pedig valójában elsodorhatatlan. 2007 decembere óta, amikor is megjelent első lemezük, folyamatosan jelen van az életemben, sőt, az egész családom életében.
 
A Budapest Bár egy zenekar, de annál kevesebb is meg több is. Egy – valószínűleg alkalminak indult – szövetkezés, ami messze túlnőtt kezdeti önmagán – szerintem. Az utóbbi években semmi nem akadt a magyar kulturális életben, amit én ennyire érdekesnek, szórakoztatónak találnék!
 
Farkas Róbert 5 éves kora óta hegedül, a 100 Tagú Cigányzenekar prímásaként kapta szárnyára a világhír (14 évesen lett tagja a zenekarnak!), és a Zeneakadémia Tanárképző Intézetében végzett. A hegedű mellett zongorázni, harmonikázni is tud, gitározni pedig Brazíliában tanult. A hagyományos cigányzenét nem kedvelők a Besh o drom zenekarból ismerhetik – mely az egyik legsikeresebb világzenei együttes Magyarországon, 2004-ben a Montreali Jazzfesztiválon a fesztivál „Best of” címét nyerték el - , és a Kistehén Tánczenekarból is, melynek legismertebb száma, a Szájbergyerek, a rádiókban is sokszor ment.
 
Farkas Róbert a Zeneakadémián megismert zenésztársaival, Farkas Mihállyal (cimbalom), Ökrös Károllyal (harmonika, zongora), és Farkas Mihály öccsével, Farkas Richárddal (bőgő) gondolt egyet, és meghívta a magyar alternatív zenei élet legjobb énekeseit egy kis zenei kalandozásra. Kalandozásra az időben: a 30-40-es évek filmslágereit, kupléit vették elő, meg az 50-es, 60-as évek táncdalait – és mívesen hangszerelt cigányzenei alapokon megszületett valami nagyon izgalmas, új zene.
 
Az énekesek névsorát végignézve talán megértitek, miért olyan „furcsa” első hallásra ez az ötlet (kuplék, szalonzene, Kabos és Karády-filmek zenéi… az ő előadásukban, cigányzenével…?): Lovasi András a Kispál és a Borz valamint a Kiscsillag zenekarból, Kiss Tibor a Quimbyből, Szűcs Krisztián a Heaven Street Seven-ből, Keleti András a Colorstarból, Ruttkai Bori a Specko Jedno zenekarból, Kollár-Klemencz László a Kistehénből, Németh Juci ex-Anima Sound System, ma tévés műsorvezető, Szalóki Ági ex-Besh o Drom és ex-Ökrös zenekar, Behumi Dóri ex-Jazz+Az, Ferenczi György ex-Herfli Davidson, ma Rackajam (A Világ Legjobb Szájharmonikása-cím nyertese 1993-ban…). És Frenk, aki többek között a Hiperkarma dobosa, meg ismert alternatív zenész, énekes… Nagyon tehetséges és igazán különleges egyéniség.
 
Feltétlenül megemlítendő a zenekar producere, menedzsere, aki az alapító Farkas Róbert felesége is egyben: ő Gáncs Andrea. Nélküle nem lenne Budapest Bár… Gondoljatok bele: összehozni a rengeteg különféle zenekarban játszó szereplőt – ez már önmagában is nagy feladat. De ő ennél jóval többet tesz, fáradhatatlanul viszi előre a csapatot, új és még újabb projektekbe fog bele… Reklámoz, nyilatkozik, és még ki tudja, mi mindent csinál. Nagy tisztelettel figyelem a munkáját.
 
És a zenekar sohasem mulasztja el megemlíteni, hogy a próbák helyszíne Farkas Mihály és Farkas Richárd otthona, merthogy a cimbalmot nem lehet próbaterembe cipelgetni… ennek köszönhetően a csapat lelke az ő anyukájuk, Rózsika néni, aki a világ legjobb pörköltjét főzi nekik, és az egész nagy csapatot imádja. A Mókus örsöt… ahogy magukat szokták emlegetni.
 
Az első lemez legismertebb slágere a „Szívemben bomba van”, biztos mindannyian hallottátok már, sokat megy a rádiókban még ma is. Az én fiaim azonnal megtanulták a szövegét az első betűtől az utolsóig… És hónapokig ezzel szórakoztatták a családot és az ismerőseinket…
 
De kevesebben hallották (mert a kereskedelmi rádiók nem játszották) a „Csak egy nap a világ”, a „Köszönöm, hogy imádott”, a „Gyűlölöm a vadvirágos rétet” című közismert slágereket, Budapest Bárosítva… Pedig igazi gyöngyszem mindegyik! A Katona József Színházban adott koncertjük, csakúgy, mint a legcsodásabb magyar koncertteremben, a Művészetek Palotájának Nemzeti Hangversenytermében adott koncertjük óriási élmény volt – mert kiderült, hogy ami a lemezen hallható, az csak a töredéke annak, amit ez a csapat tud! A zenészek egészen kiválóak, az énekesek pedig nem csak jó énekesek, de jó színészek is… Nem akarom halmozni a pozitív jelzőket, na. Ez az egész, úgy tűnik, nekem van kitalálva! Van benne giccs, van benne bugyutizmus, de ugyankkor rengeteg humor és báj, és magas színvonalú zene, meg nagy zenész-egyéniségek.
 
Rongyosra hallgattuk az első lemezt, amikor végre jött a hír, hogy készül a második album. S mivel a zenekar szerette volna élőbbé, igazi bár-hangulatúvá tenni az új lemezt, nyilvános koncertfelvételre hívta a közönséget – naná, hogy ott volt a helyem! Mindkét estét végighallgattam, ami embert próbáló volt a színpadon és a nézőtéren egyaránt – hisz minden új számot háromszor-négyszer játszottak fel a tökéletesnek szánt felvétel kedvéért… Ja, és dupla albumról van szó – 24 új számról… A csapat – a nagyszerű zenén kívül - azzal hálálta meg a kitartó közönségnek, hogy közreműködött tapssal, füttyel, ki mivel - hogy minden jelenlévő nevét feltüntette a lemez borítóján. Így elmondhatom, hogy a Budapest Bár Volume 2. (mely a „Tánc” címet kapta a keresztségben) az egyetlen olyan magyar hanghordozó, amin hallható vagyok én is, sőt, a nevem is olvasható a kis füzetkéjében…
 
De ne ezért hallgassátok meg, hanem mert zeneileg még sokkal színesebb lett, mint az első lemez. Sok jazz-es beütésű szám, sok nagy sláger került rá, de rajta van a Piaf-klasszikus „Padam-padam” magyar változata, a „La route enchantée” című francia nyelvű sanzon, sőt, rádásnak egy brazil bossanova-klasszikus is, a „Corcovado”… És az is kiderül róla, hogy Frenk nem csak Karády, hanem Latabár Kálmán figuráját is úgy tudja megidézni, hogy közben nem utánozza őket, hanem 100%-ig önmaga marad…
 
A fiaim eddig két számot tudnak betéve róla: a „Stux, maga vérbeli párizsi lett…” refrénű számot, és a „Tiroli bocik”-at, melyben „kockára vágva, a papa benne van a táááálba…”. De a rádiókban mostanában hallható „Colorado” is nagy kedvencük. És a családom, baráti köröm jelentős részét is sikerült már Budapest Bár-függővé tennem!
 
De van olyan barátnőm is, akit nem ragadott egészen magával ez a világ – ő a ma oly divatos retrót látja benne (ami kétségkívül benne van, persze), és zavarja, hogy ezek a dalok, a maguk hurrá-optimizmusával, lazaságával már akkor is hazugságnak számítottak, amikor megszülettek – ma pedig duplán úgy hatnak, hogy a hallgatót elmenekítik a nagy magyar valóságból… és hogy ez nem feltétlenül jó.
 
Én viszont azt hiszem, hogy az elvágyódás (korban, térben) természetes jelenség, mindenkinek az életében van olyasmi, amit jó egy kicsit maga mögött hagyni, legalább egy régi sláger erejéig.
 
Mindenki döntse ezt el maga! Hallgassátok:
 
 
 
 
 
 
 
Végül a már előkészületben levő 3. lemezről, ami váratlan fordulattal a 80-as, 90-es évek magyar underground számait dolgozza majd fel, egy újabb csoda: Cseh Tamás "Budapest" című dala, rossz minőségű koncertfelvételen, de talán átjön valami belőle:
 
Szeretettel:
Nóra

2 komment

Címkék: zene budapest bár

Luxemburgtól Brüsszelig! (2.rész)

2010.03.02. 16:53 Kérj tanácsot

Luxemburgból Arlonon és Bastogne-on keresztül haladva Brüsszel felé, követező állomásunk Namur. Ez egy, százezer embernek otthont adó, fontos közlekedési csomópont. Jelentős ipari és keresedelmi központ is, híres bőr, fém és porcelán üzemeiről. Beérve a városba nagyon szép látvány fogadja az utazót, a hangulatot meghatározza a Sambre folyó, és a gyönyörű épületek tömege.

A városnak viszontagságos történelem jutott : a kora középkorban épült meg a folyó mellé a vár, amely aztán számos csata színhelye volt az évszázadok során. A várat az 1640-es években megerősítették, amikor Namur a Spanyol-Németalföld részévé vált. 1692-ben aztán XIV.Lajos francia csapatai foglalták el, majd 1709-ben a hollandok lettek az urak. 1713-ban már az osztrák Habsburgok vették át az irányítást a város felett, majd 1794-ben, a francia forradalom után, ismét francia befolyás alá került. 1815-ben, a Bécsi kongresszus döntése alapján a terület Hollandia része lett ismét, végül 1830-ban Belgium elszakadt Hollandiától. Namurt jelentős károk érték a 20. században a két világháború alatt.

A város közepe a Vas utca (rue de Fer), ez a város legforgalmasabb útvonala, tele boltokkal, üzletekkel.

A belvárosban számos templomot, katedrálist talál a turista, ilyen pl. a város legöregebb temploma, a Szent János-templom a XIII.századból. Híres a várostorony, a Tour Saint-Jacques, amely a XIV.században épült városfal egyik bástyája volt.

Továbbhaladva Namurből Brüsszel felé meg kell említeni Charleroi-t, amely egy félmilliós közigazgatási körzet középpontja és jelentős ipari vidék. Korábban a nehézipar és a szénbányászat volt a meghatározó, de ma is számos üzem és gyár működik a környéken.

A város határában található repülőtér nagy forgalmat bonyolít, innen indulnak és érkeznek például az olcsó (fapados) repülőtársaságok gépei.

Ha nem repülünk el Charleroi-ból és továbbmegyünk, már csak igen rövid út választ el attól, hogy beérkezzünk a belga fővárosba, Brüsszelbe.

A belga főváros történelme éppen olyan mozgalmas, mint az egész országé.

A XI.században már felépült a város fala, a XIII.században a legfőbb iparág a szövés-fonás lett. A város folyamatosan épült, fejlődött. 1695-ben XIV.Lajos francia hadserege megostromolta Brüsszelt, az alsóváros leégett, a központ, a « Grand Place » palotái rommá váltak, így a tér a csata utáni újjáépítésben kapta meg mai formáját.

1830-ban forradalom robbant ki, amelynek következtében kikiáltották Belgium függetlenségét. A második világháborúban németek szállták meg Brüsszelt is, majd a háborút követően 1958-ban világkiállításnak adott otthont a város.

Brüsszel többnapos nézelődést  is megérdemel, de ha csak rövidebb ideig maradunk, akkor természetesen a belvárossal kell itt is kezdeni a sétát.

A « Grand Place » a város főtere ! Ez a tér az óváros középpontja, amely 1998 óta az UNESCO világörökségének része. A tér a város kereskedelmi központja volt, ezért itt kaptak helyet a városi céhek épületei.

Itt található a városháza épülete, amely 1455-re lett készen, és egy gótikus stílusú, több mint 90 méter magas torony teszi különlegessé, amelynek tetején Szent Mihálynak, a város védőszentjének szobra látható.

A térhez közel található a város híres szobra, a « Manneken Pis » (a pisilő fiú). Ez a kisméretű bronz szökökút a város jelképe.

A "Grand Place"-t Victor Hugo a « világ legszebb terének » nevezte, de aki ezzel nem ért egyet, annak is be kell látnia, hogy mindenképpen gyönyörű a tér. A "Grand Place" esti fényei, az állandó emberáradat, az élő hangulat, a kávézók, vendéglők teraszai, nyüzsgése, mind maradandó emlékké teszik a téren tett sétánkat.

Nem lehet észrevenni a környező utcákban nézelődve az idő múlását, órákat eltölthetünk az építészeti remekeket csodálva, a kirakatok sokszínűségén ámulva, a híres belga csokoládéval teli boltok ablakaiban álló csokoládé szökőkutakat nézegetve.  

A Brüsszelben eltöltött időtől függetlenül -legyen az csak pár óra, esetleg pár nap, vagy hosszabb idő- sok szép élménnyel gazdagodva utazhatunk tovább a városból.

 

Zsófi

 

 

 

 

Szólj hozzá!

UFO-t láttam!

2010.03.02. 10:08 Kérj tanácsot

 

 
Ez igazi, ütős bulvárcím, nem? És még igaz is, ugyanis egy általam azonosítatlan repülő tárgy által keltett fényjelenséget volt szerencsém megpillantani tegnapelőtt éjjel.
 
Egy pár másodperces, hatalmas villanás volt mindössze, akár villám is lehetett volna. Ami miatt szöget ütött a fejembe: nem kísérte dörgés, és ráadásul teljesen tiszta égbolton történt, a szép telihold tisztán látszott. És nem kísérte a felvillanást a jellegzetes cikázó villámjelenség. A fénye egyenletesen bevilágította az égboltot az alatt a pár másodperc alatt.
 
A párom csak legyintett rá, mondván – biztos mégis csak villámlott! Éjjel fél 12 volt, nem tudom, hogy a késői időpontnak köszönhetően, vagy más okból, de ráhagytam, és eszembe sem jutott volna többé – ha nem találkozom másnap a hírekben rengeteg szemtanú beszámolójával.
 
Mint kiderült, Ózdtól Budapestig rengetegen látták ugyanezt – sőt, még ennél izgalmasabb jelenségeket is: zöldes színű fénygömböt, vöröses csóvával.
 
Kb. fél napig tartott a találgatás, utána végre megkaptuk a magyarázatot is. Méghozzá nem mástól, mint egykori gimnáziumi osztálytársunktól, Leitner Zsolttól, aki a miskolci Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló megbízott vezetője.
 
Ő elmondta, hogy a jelenség egy bolida volt, azaz egy tűzgömb – egy viszonylag nagy méretű meteor (valahol azt olvastam, kb. akkora lehetett, mint egy asztal), amely 11-72 km/s sebességgel ütközik a Föld légkörének részecskéivel. Ettől felforrósodik, izzani kezd, csakúgy, mint a levegő részecskéi. Ezt látjuk fényjelenségként.
 
Amit február 28-án láttam, az egy igen ritka bolida volt, ugyanis a fénye meghaladta a telihold fényességét is. Ritka szerencsés voltam tehát, hogy megpillanthattam ezt az égi tüneményt.
 
Leitner Zsolt nyilatkozatát a bolidáról az országos média is átvette, többek közt itt olvashatjátok:
 
És mivel számos webkamera rögzítette a felvillanást, a neten keresgélve megbizonyosodhattok róla, hogy ez a hírem nem kacsa!
 
 
Nóra

14 komment · 1 trackback

Címkék: ufo meteor bolida

Luxembourgtól Brüsszelig!

2010.03.01. 17:46 Kérj tanácsot

A sajtóban mostanában sok szó esik az Európai Unióról, az euróról, az európai uniós intézményekről, na de kevesebben tudják, hogy Brüsszel mellett fontos eu-s főváros Luxembourg is, a Luxemburgi Nagyhercegség fővárosa. Luxemburg egy szép és gazdag miniállam, fejlett bankrendszerének köszönheti jólétét és persze gondos vezetőinek, akik sikeresen lobbiznak a miniállam mellett a nemzetközi politikai életben.

A félmilliós ország nyolcvan ezres fővárosa völgyhidakkal és hegyekkel tarkított, a magyar városok közül Veszprém hangulatát idézi fel a magyar turistában. Sokan azt gondolják, hogy annyira kicsi ez a város, nincs is mit nézni rajta. Még egy vicc is járja, amelyben az egyik turista megkérdezi a másikat : « Ma mit csinálsz ? » Válasz : « Megnézem Luxembourgot ! » Erre a kérdező elcsodálkozik : « Na igen, de délután mit csinálsz ? »

Azért nem ennyire rövid program a város besétálása. Az eu-s negyednek Kirchberg városrész ad otthont, amely számos modern építész és szobrász művével is büszkélkedhet. Itt található az új Filharmónia és a Modern Művészetek Múzeuma. Itt van az Európai Bíróság, az Európai Parlament titkársága, az Európai Számvevőszék, a Kiadóhivatal (OPOCE), az Európai Befektetési Bank és a Bizottság több fontos főigazgatósága is.

A város középpontja az igazi turistaparadicsom. Itt az utcák többségéről ki van tiltva a forgalom, a gyalogosoké a tér, ettől nagyon vidám és jóhangulatú a belváros. Minden étteremnek és kávézónak hatalmas terasza van, ami márciustól októberig tele van, főleg német, francia és belga turistákkal, de szinte minden európai nyelvet hallani lehet egy-egy hosszú séta alkalmával.

A vendéglők választéka nagy és nagyon változatos. A luxemburgiaknak megvannak a saját nemzeti ételspecialitásaik, de jól ismerik és szeretik a német és a francia konyhát is. Itt megnyitni egy francia éttermet nem annyira biztos siker, mint a világ bármely más pontján, mert nem számít rendkívüli élménynek egy jól sikerült csokoládé „mussz”, egy rebarbara torta, egy „ezerlevél” torta, vagy egy véres marhasült valami francia szósszal nyakonöntve...A luxemburgiak nem esnek hasra szomszédaik gasztronómiájától, hiszen jól ismerik és nap-nap után főzik maguk is ezeket az ételeket.

Nagy segítség még az idegen számára, hogy három nyelven lehet felvilágosítást kérni a helyiektől. Mindegy, hogy németül, franciául vagy angolul kérdezünk (de sokan beszélnek olaszul és portugálul is, mert nagy az ezeken a nyelveken is beszélő kisebbség lélekszáma), a helyiek kedvesen fognak válaszolni.

Ha lehet, azért ne a némettel kezdjük a kommunikációt, mert bár ez hasonlít a helyi nyelvhez a legjobban és mindenki kitűnően beszéli, a történelemben a nagy szomszéddal szemben a szuverenitásukért megvívott harcaik emléke erős nyomot hagyott a nemzeti összemlékezetben.

A szabadság utáni vágy mindig –közmondásosan- erős volt a luxemburgiakban. Járja egy olyan történet, miszerint francia csapatok szállták meg Luxemburgot és helyi parasztok kaszákkal-kapákkal mentek ellenük, de az ellenség gyorsan  lefegyverezte a csapatot. A francia bíró menteni akarta az emberek életét és segíteni akart a parasztokon. Szinte a szájukba akarta adni a kérdéseire adandó „helyes” válaszokat és azt kérdezte: ugye csak a mezőre, dolgozni mentek, nem a franciák ellen....Erre a parasztok vezetője büszkén azt válaszolta: „Nem mondhatunk mást, csak ami igaz, harcolni mentünk a betolakodók ellen.” Erre a válaszra nem lehetett másként reagálni, ki kellett végezni őket.

Ha besétáltuk a belváros utcáit, megnéztük a pályaudvar negyedét, a nagyhercegi palotát, az óvárost a város egyik völgyében, képet kaptunk a Nagyhercegség fővárosának életéről. Ha innen Brüsszelbe megyünk tovább, az úton számos élményben lesz még részünk, érdemes megállni az autópálya menti nagyobb városokban.

Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság etnikailag és nyelvileg megosztott ország. Itt élnek a flamandok (nyelvük majdnem megegyezik a hollanddal), a francia nyelvű vallonok és a német kisebbség, valamint számos más országból bevándorolt idegenek.

Luxemburgból a vallonok által lakott országrészen keresztül lehet eljutni a belga fővárosba, és az első város a határ közelében, ahol érdemes megállni egy kis pihenőre, az Arlon városa.

Arlon a belgiumi Luxemburg tartomány székhelye. Az 1830-as belga forradalom után a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg Nagyhercegség függetlenségét, de nyugati részét Luxembourg tartomány néven Belgiumhoz csatolták.

Ez a városka Belgium délkeleti részének idegenforgalmi központja, huszonhat ezer lakosa van, és sokan innen járnak minden nap Luxemburgba (a szomszéd országba !) dolgozni.

Az Arlonból és környékéről Luxemburgba dolgozni érkezők (franciául « frontalier »-nak nevezik az ingázókat) alkotják a környező országokból a Nagyhercegségben munkát vállalók jelentős részét. Járnak át dolgozni a francia határ környékéről, és Németországból is sokan.

Ahogy megérkezünk Arlonba, már az építészet stílusa is elárulja, hogy Belgiumban járunk. Ezen a vidéken már más a házak, a terek, és a városközpontok kinézete, hangulata, mint a « németesebb » luxemburgi városokban. A luxemburgi élénkebb színekhez képest itt sok már a piros, vörös vagy barna (klinker) téglával burkolt homlokzat, amely a holland kisvárosok hangulatát idézi.

Arlon két híres tere a « Grande Place » és a « Place Leopold », azaz a « Nagy tér » és a « Lipót tér », amelyek a település központját alkotják. A városban számos híresség is megfordult, lakott itt pl. Victor Hugo, és a francia forradalom elől menekülő Chateaubriand, francia író és politikus is, akiről –tehetségét elismerve-  éppen a fiatal Victor Hugo jelentette ki : « Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi ! ».

Arlon története a római korig nyúlik vissza, így számos látnivaló maradt fent ebből az időből, amelyeket a város régészeti múzeumában lehet megtekinteni.

Ha az ember már elfáradt a sétától, és enne valamit, a belvárosban rengeteg, igazán belga hangulatú (olcsó) kisvendéglő várja a vendégeket, napos időben szép teraszokkal. « Nemzeti » eledelként mindenütt kipróbálható a sült krumpli pl. andalúz mártással, a gofri porcukorral, csokoládéöntettel, vagy eperrel és tejszínhabbal, és ki-ki kedvére megkóstolhatja a belga sörök számos fajtáját.

Ha továbbmegyünk Arlonból, a következő város, – igaz, ez egy kis kitérőt jelent a brüsszeli úttól északra, de megéri megnézni ! – amely híres a történelemből, Bastogne.

Ez egy tizennégy ezer lakost számláló kisváros, nagyon szép városközponttal, és mindenütt fellelhető második világháborús emlékekkel. Gyakori itt a korhű ruhákban és harci eszközökkel bemutatott « katonai » felvonulás és az emberek több, mint hat évtized után is hálásan lengetig az amerikai zászlókat a katonai dzsipekről egy-egy ilyen felvonuláson.

Éppen tavaly decemberben volt az 1944 decemberében indított német katonai ellentámadás, az ardenneki csata néven ismertté vált hadművelet 65.évfordulója. A szövetségesek által már felszabadított Bastogne-nál 1944 telén nagy ellentámadásba lendült a német hadsereg az Ardennek hegységben. A várost ostrom alá vették a németek,  a védők száma pedig kicsi volt a támadáshoz képest. 1944 december 26-án sikerült Patton tábornok erőinek áttörni az ostromzárat és január közepére sikerült végleg visszaszorítaniuk a német csapatokat. A harcokban huszonöt ezer ember halt meg, ezért emlékezik mind a mai napig a város az akkor történt eseményekre !

Bastogne-tól néhány kilométerre áll a Mardasson-emlékmű, amely egy 12 méter magas ötágú csillag, és monumentális emléket állít annak a 76 890 amerikai katonának, aki a vidék felszabadításában megsérült vagy meghalt.

Továbbhaladva Brüsszel felé még számos látványosság és nevezetesség várja az utazókat, azokról majd a következő részben írok !

 

 

Zsófi

 

5 komment

Címkék: brüsszel luxemburg bastogne arlon

Mostantól tilos a gömbakvárium és a mosómedve-tartás

2010.02.28. 21:53 Kérj tanácsot

Szerkesztői megjegyzés: ez a cikkem nem a mosómedvetartásról és a tiltórendelet szabályairól szól - aki azért kattintott ide, hogy információkat kapjon, az ezt a cikket olvassa inkább: http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/11/10/blogunk_sztarja_a_mosomedve . És akkor lássuk, mit írtam a tiltórendelet megjelenésekor, első indulatomban:

Ha azt hinnétek, elment az eszem, vagy kifogytam a megírnivaló ötletekből – tévedtek. A fenti hírt a tévéhíradó mondta be. Új kormányrendelet született abból a célból, hogy a házi tartású állatok jól érezhessék magukat…
 
Ami a hírből örvendetes: vannak, akiknek fontos ebben az országban az állatok védelme, jóléte.
 
Ami viszont kissé irritáló: sokan, nagyon sokan élnek ma ebben az országban, akik méltatlan életkörülmények közé kényszerülnek. Ők nem állatok, hanem emberek. Tudom, akár demagógnak is bélyegezhetitek ezt a párhuzamot – de én igenis előbbre helyezem azt, hogy a Magyarországon élő emberek közül minél többnek lehessen kulturált lakókörnyezete, megfelelő tápláléka, emberhez méltó élete. Munkája.
 
Nem kéne inkább ebbe fektetni az energiát, időt, pénzt?
 
És ha már ebben jól állunk, akkor igenis hozzunk rendeletet arról, hogy mekkora kalitkában kell tartani egy papagájt, és hány négyzetméter helyigénye van egy kutyának. (Más kérdés, hogy ki és hogyan fogja mindezt ellenőrizni, szankcionálni… Végiggondolta ezt valaki?)
 
Aztán majd újraszinkronizáljuk egyik kedvenc filmemet is: „Unatkozik? Ne vásároljon mosómedvét… mert már tilos.”
 
Nóra

11 komment

Címkék: mosómedve világunk állattartás gömbakvárium

süti beállítások módosítása
Mobil